2007. november 15-én benyújtott kereset - Ryanair kontra Bizottság

(T-423/07. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Ryanair Ltd (Dublin, Írország) (képviselő: E. Vahida ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság

állapítsa meg, hogy az EK 232. cikk értelmében a Bizottság mulasztást követett el az EK-Szerződésből eredő kötelezettségeit illetően, amikor nem foglalt állást a felperesnek a Bizottsághoz 2005. november 3-án benyújtott panaszával - amelyet 2007. július 31-én felszólító levél követett - kapcsolatosan;

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére, beleértve a felperesnek az eljárás során felmerült költségeit abban az esetben is, ha a kereset benyújtását követően a Bizottság intézkedéseket hoz, amelyek alapján az Elsőfokú Bíróság nem találja szükségesnek a határozathozatalt, és elfogadhatatlanként elutasítja a keresetet.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetében a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság mulasztást követett el, amikor az EK 232. cikk alapján az erre irányuló felhívást követően nem foglalt állást a felperesnek a Bizottsághoz 2005. november 3-án benyújtott, a Lufthansa-nak és Star Alliance partnereinek a müncheni repülőtér 2. termináljának kizárólagos használata formájában nyújtott jogellenes állami támogatásra, illetve másodlagosan - amennyiben a müncheni repülőtér önállóan cselekedett - a Lufthansa és Star Alliance partnerei javára történő, versenyellenes hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó panaszával kapcsolatosan. A müncheni repülőtér által e terminálnak a felperes potenciális versenytársai számára való fenntartása erőfölénnyel való visszaélésnek, és ekképpen az EK 82. cikk megsértésének minősül.

Első jogalapjának alátámasztására a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság köteles gondosan és pártatlanul megvizsgálni a panaszokat a 659/1999/EK tanácsi rendelet¹, az 1/2003/EK tanácsi rendelet² és a 773/2004/EK bizottsági rendelet³ értelmében annak érdekében, hogy olyan határozatot hozzon, amely megállapítja, hogy az állami intézkedés nem minősül állami támogatásnak az EK 87. cikk (1) bekezdése alapján, illetve megállapítja, hogy az intézkedések ugyan állami támogatásnak minősülnek az említett rendelkezés értelmében, azonban összeegyeztethetőek a közös piaccal az EK 87. cikk (2) és (3) bekezdése értelmében, vagy hogy az EK 88. cikk (2) bekezdése értelmében eljárást indítson.

Másodlagosan a felperes úgy érvel, hogy a Bizottságnak a felperes kiegészítő, az erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó panaszának kézhezvételét követően eljárást kellett volna indítania a panasz tárgyával kapcsolatban, vagy a panaszt végleg elutasító határozatot kellett volna hoznia azután, hogy lehetőséget biztosított a felperesnek észrevételei megtételére.

A felperes továbbá előadja, hogy a felperes panasza és a felszólító levél között eltelt húsz hónap ésszerűtlenül hosszú volt, és a Bizottság ezen időszak alatti tétlensége az EK 232. cikk értelmében mulasztásnak minősül

____________

¹ - Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 26. kötet, 313. o.)

² - A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003 tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 2. kötet, 205. o.)

³ - Az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7-i 773/2004/EK bizottsági rendelet 2. cikkének (1) bekezdése (HL L 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.)