A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2011. május 19.(*)
„Állami támogatások – Verseny – Erőfölénnyel való visszaélés – Légiközlekedési ágazat – A müncheni repülőtér 2. termináljának kizárólagos használata – Intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset – A Bizottság állásfoglalása – Okafogyottság – Eljárási kötelezettség – Hiány”
A T‑423/07. sz. ügyben,
a Ryanair Ltd (Dublin [Írország], képviseli: E. Vahida ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn, S. Noë és E. Righini, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a Bizottság mulasztásának megállapítása iránt benyújtott kérelme tárgyában, amennyiben a Bizottság jogellenesen nem foglalt állást egyrészt a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Lufthansának és Star Alliance‑partnereinek – a müncheni repülőtér (Németország) 2. termináljának kizárólagos használata formájában – állítólagosan nyújtott támogatást, illetve másodlagosan a müncheni repülőtér állítólagos erőfölénnyel való visszaélését illetően benyújtott felperesi panasz tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: S. Papasavvas elnök, V. Vadapalas (előadó) és K. O’Higgins bírák,
hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. december 9‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
1 Az [EK 88. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 10. cikke (1) bekezdésének szövege a következőképpen rendelkezik:
„Amennyiben bármilyen forrásból a Bizottság tudomására jut egy feltételezett jogellenes támogatásra vonatkozó információ, a Bizottság késedelem nélkül megvizsgálja az információt.”
2 A 659/1999 rendelet 20. cikkének (2) bekezdése az alábbiakat mondja ki:
„Minden érdekelt fél tájékoztathatja a Bizottságot a feltételezett jogellenes támogatásról és a támogatással való feltételezett visszaélésről. Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a birtokában lévő információ alapján nincs megfelelő alap az eset vizsgálatára, erről tájékoztatja az érdekelt felet. Amennyiben a Bizottság határozatot hoz a benyújtott információ tárgyára vonatkozólag, a határozat egy példányát megküldi az érdekelt félnek.”
3 A[z EK ]81. és [EK] 82. [cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 7. cikkének a szövege a következő:
„(1) Ha panasz vagy saját kezdeményezése alapján eljáró Bizottság megállapítja a[z EK ]81. vagy [EK] 82. [cikk] megsértését, határozatban felszólíthatja az érintett vállalkozásokat és vállalkozások társulásait, hogy fejezzék be a jogsértést. E célból az elkövetett jogsértéssel arányos, a jogsértés tényleges megszüntetéséhez szükséges mértékű, magatartásra vonatkozó vagy szerkezeti jogorvoslati intézkedéseket tehet. Szerkezeti jogorvoslati intézkedéseket csak akkor lehet megtenni, ha nem áll rendelkezésre ugyanolyan hatékony, magatartásra vonatkozó jogorvoslat, vagy ha az ugyanolyan hatékony, magatartásra vonatkozó jogorvoslat az érintett vállalkozás számára nagyobb terhet jelent, mint a szerkezeti jogorvoslati intézkedések. Ha a Bizottságnak jogos érdekében áll, azt is megállapíthatja, hogy a jogsértést a múltban követték el.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában panasz benyújtására a tagállamok, illetve azon természetes és jogi személyek jogosultak, akiknek ehhez jogos érdekük fűződik.”
4 A Bizottság által az [EK ]81. és [EK] 82. [cikk] alapján folytatott eljárásokról szóló, 2004. április 7‑i 773/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. 123., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 81. o.) (6) preambulumbekezdése az alábbiakat mondja ki:
„Ahhoz, hogy az 1/2003 […] rendelet 7. cikkének alkalmazásában megengedhető legyen, a panasznak bizonyos meghatározott információkat kell tartalmaznia.”
5 A 773/2004 rendelet (7) preambulumbekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„Formanyomtatványt kell kidolgozni annak érdekében, hogy segítsék a panaszosokat a szükséges tényeknek a Bizottsághoz való benyújtásában. A panaszt csak akkor lehet az 1/2003 […] rendelet 7. cikkében említett panaszként kezelni, ha az említett formanyomtatványon felsorolt információkat benyújtják.”
6 A 773/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a szövege a következőképpen szól:
„A természetes és jogi személyeknek jogos érdeket kell felmutatni annak érdekében, hogy az 1/2003 […] rendelet 7. cikkének alkalmazásában panasz benyújtására legyenek jogosultak.
Az ilyen panasznak tartalmaznia kell a mellékletben meghatározott C formanyomtatványon előírt információt. A Bizottság a C formanyomtatványon előírt információk egy része tekintetében – a dokumentumokat is beleértve – eltekinthet ettől a kötelezettségtől.”
7 A 773/2004 rendelet mellékletében szereplő C formanyomtatvány 3. pontja az alábbiakat állapítja meg:
„Részletesen ismertesse azokat a tényeket, amelyek véleménye szerint arra utalnak, hogy a[z EK ]81. vagy [EK] 82. [cikk] […] megsértése áll fenn. Mutassa be a feltételezett jogsértés által érintett termékek (áruk vagy szolgáltatások) jellegét, és szükség esetén magyarázza meg az ezekre a termékekre vonatkozó kereskedelmi kapcsolatokat. Közöljön minden rendelkezésre álló adatot a vállalkozásoknak vagy a vállalkozások társulásainak azokról a megállapodásairól vagy magatartásáról, amelyekre a panasz vonatkozik. Amilyen mértékben ez lehetséges, mutassa be a panasz által érintett vállalkozások piaci pozícióit.
8 A 773/2004 rendelet mellékletében szereplő C formanyomtatvány 6. pontja az alábbiakról rendelkezik:
„Mutassa be, hogy a Bizottság eljárásának eredményeképpen milyen következményeket vagy intézkedéseket vár.”
9 A 773/2004 rendelet mellékletében szereplő C formanyomtatvány 8. pontjának szövege a következőképpen szól:
„Adjon meg minden információt arról, hogy ugyanebben a tárgyban vagy ahhoz szorosan kapcsolódó tárgyban fordult‑e már más versenyhatósághoz, és/vagy indított‑e eljárást a nemzeti bíróságnál. Ha igen, teljes részletességgel nevezze meg a megkeresett közigazgatási vagy igazságügyi hatóságot, és ismertesse a hatósághoz benyújtott beadványait.”
A jogvita alapját képező tényállás
10 2005. november 3‑án a felperes Ryanair Ltd levelet küldött az Európai Közösségek Bizottságának, melynek tárgya „a Lufthansának nyújtott állami támogatás miatt a müncheni reptérrel szembeni panasz” volt.
11 Ebben a panaszban a felperes felfedte azt a tényt, hogy a Lufthansa és Star Alliance‑partnerei (a továbbiakban: a Star Alliance partnerei) a müncheni repülőtér (Németország) 2. termináljának kizárólagos használatával rendelkeztek. A felperes előadta, hogy ezen kizárólagos használatot „1,5 milliárd eurós áron nyújtották”, ami „az utóbbi két évben több mint 100 millió euró pénzügyi veszteséget eredményezett a reptérnek”. A felperes szerint ez a helyzet erőfölénnyel való visszaélésnek minősül, amennyiben a szóban forgó terminálhoz jutást megtagadták tőle. Továbbá azt jelentette, hogy a német hatóságok jelentős állami támogatást nyújtottak a Lufthansának. A panasz megemlítette, hogy az állami támogatásra vonatkozó közösségi szabályokkal való ezen „nyilvánvaló visszaélés” egyaránt ellentétes a Bizottság által nemrégiben közzétett, a repterek finanszírozására és a regionális repterekről induló légitársaságokra vonatkozó kezdeti állami támogatásokra vonatkozó közösségi iránymutatásokkal. Következésképpen a felperes azt kérte, hogy a Bizottság vizsgálja meg a „verseny súlyos torzítását”, amely a müncheni repülőtér és a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Lufthansának nyújtott előnyökből ered. A felperes a panaszban azt is megemlítette, hogy annak egy példányát a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának is elküldi, amelyet arra kér, hogy vizsgálja meg a müncheni repülőtér erőfölénnyel való visszaélését, amely azáltal valósult meg, hogy utóbbi megtagadta, hogy a felperes e repülőtér 2. terminálját használhassa. A felperes végül azt kérte, hogy a Bizottság Közlekedési és Energetikai Főigazgatósága kötelezze a Lufthansát az általa kapott jelentős összegű állami támogatások visszatérítésére.
12 2005. november 10‑i levelében a Bizottság megerősítette, hogy megkapta a 2005. november 4‑én nyilvántartásba vett panaszt. A Bizottság azt is jelezte, hogy az állami támogatások bejelentéséről szóló panaszokra vonatkozó vizsgálati eljárásnak megfelelően a szervezeti egységei írni fognak a német hatóságoknak, hogy felvilágosítást kérjenek az állítólag nyújtott támogatással kapcsolatban.
13 2007. január 23‑i levelében a felperes emlékeztette a Bizottságot arra, hogy 14 hónapja vette át a Lufthansa számára nyújtott állami támogatás bejelentéséről szóló panaszát, és hogy ebben az időszakban megszerezhette volna a szükséges információkat a német hatóságoktól a hivatalos vizsgálat megindításához.
14 2007. július 31‑én, mivel nem kapott választ a panaszára, a felperes felszólító levelet küldött a Bizottságnak, amelyben hivatalosan felkérte a Bizottságot, hogy járjon el az EK 232. cikk alapján (a továbbiakban: felszólító levél).
15 A felszólító levélben a felperes felkérte a Bizottságot, hogy alkalmazza a 659/1999 rendelet, az 1/2003 rendelet és a 773/2004 rendelet által előírt eljárásokat.
16 A felperes különösen arra kérte a Bizottságot, hogy:
– először is kötelezze a Németországi Szövetségi Köztársaságot arra, hogy függessze fel az érintett állami támogatást legalább addig, amíg a Bizottság határozatot hoz a 659/1999 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése alapján, másodszor hogy hozzon hivatalos határozatot a panaszban vitatott állami támogatás nyújtásának előzetes vizsgálata keretében egyrészt a 659/1999 rendelet 4. cikkének (2), (3) és (4) bekezdése alapján, másrészt pedig ugyanezen rendelet 13. cikkének (1) bekezdése alapján, harmadszor pedig hogy folyamatosan tájékoztassa a 659/1999 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének megfelelően meghozott határozatokról;
– ideiglenes intézkedésként rendelje el a panaszában vitatott versenyellenes magatartás felfüggesztését az 1/2003 rendelet 8. cikke alapján, és indítson eljárást az 1/2003 rendelet III. fejezetének megfelelően az említett versenyellenes magatartásra vonatkozó határozat elfogadása érdekében, illetve tájékoztassa a felperest azon okokról, amelyek miatt el kell utasítani a panaszt a 773/2004 rendelet 7. cikkének megfelelően.
17 2007. augusztus 2‑i levelében a Bizottság elismerte a felszólító levél átvételét, és jelezte, hogy azt átadta a Közlekedési és Energetikai Főigazgatóságnak.
Az eljárás és a felek kérelmei
18 A Törvényszék Hivatalához 2007. november 15‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
19 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– az EK 232. cikknek megfelelően állapítsa meg, hogy a Bizottság jogellenesen nem foglalt állást a 2005. november 3‑án előterjesztett panasszal kapcsolatban, holott arra hivatalosan felkérték;
– kötelezze a Bizottságot az összes költség viselésére, beleértve a jelen eljárás során a felperes felmerült költségeit is, még akkor is, ha a kereset előterjesztését követően a Bizottság meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek a Törvényszék szerint okafogyottá teszik a keresetet, vagy ha a Törvényszék elutasítja a kérelmet, mint elfogadhatatlant;
– a Törvényszék tegye meg az általa megfelelőnek tartott intézkedéseket.
20 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
21 2008. április 14‑i levelében (a továbbiakban: 2008. április 14‑i levél) a felperes azt kérte, hogy a Törvényszék hozzon pervezető intézkedéseket a Bizottság által az ellenkérelmében említett bizonyos dokumentumok benyújtására vonatkozóan.
22 A 2008. április 14‑i levélre vonatkozó, a Törvényszék Hivatalához 2008. április 30‑án benyújtott észrevételeiben a Bizottság azt kérte, hogy a Törvényszék utasítsa el a felperes pervezető intézkedések iránti kérelmét.
23 A 2009. január 16‑i levélben (a továbbiakban: 2009. január 16‑i levél) a Bizottság elküldte a Törvényszéknek a C 38/08 (ex NN 53/07) sz. állami támogatással (Németország – Intézkedések a müncheni repülőtér 2. terminálja érdekében) kapcsolatban az EK 88. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítását elrendelő határozat (a továbbiakban: 2008. július 23‑i határozat) másolatát. Ebben a levélben a Bizottság előadta, hogy a 2008. július 23‑i határozatot követően a jelen intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset okafogyottá vált. Kifejezte továbbá azon óhaját, hogy a felperes értesítse a Törvényszéket az elállásáról, és a Törvényszék eljárási szabályzata 113. cikke értelmében kérte az okafogyottság megállapítását abban az esetben, ha a felperes nem állna el a keresettől.
24 A 2009. január 16‑i levélre vonatkozó, a Törvényszék Hivatalához 2009. február 17‑én benyújtott észrevételeiben a felperes kijelentette, hogy nem kíván elállni a keresettől, mivel a Bizottság nem járt el a panaszban említett bizonyos kérdésekben, különösen a Star Alliance partnereit illetően, és hogy a hivatalos eljárás megindítását elrendelő határozat nyilvánvalóan nem egyenértékű azzal, hogy a Bizottság meghatározza álláspontját az erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatban benyújtott panaszára vonatkozóan. A felperes következésképpen azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a Bizottságnak a 2009. január 16‑i levélben szereplő valamennyi kérelmét;
– állapítsa meg, hogy a Bizottságot mulasztás terheli, amiért nem válaszolt az erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó panaszára abban az esetben, ha a Törvényszék nem állapítaná meg, hogy a Bizottságot mulasztás terheli, amiért nem válaszolt a jogellenes támogatás nyújtásával szembeni panaszára;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A Lufthansa és Star Alliance‑partnerei számára nyújtott állítólagos állami támogatással kapcsolatos intézményi mulasztás megállapítására vonatkozó kérelmekről
25 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az intézményi mulasztás megállapítása iránti kérelem megalapozottágáról való határozathozatal érdekében meg kell vizsgálni, hogy a Bizottságnak az EK 232. cikk értelmében vett felkérése idején terhelte‑e eljárási kötelezettség az intézményt (a Törvényszék T‑126/95. sz., Dumez kontra Bizottság ügyben 1995. november 13‑án hozott végzésének [EBHT 1995., II‑2863. o.] 44. pontja, a T‑286/97. sz., Goldstein kontra Bizottság ügyben 1998. július 6‑án hozott végzésének [EBHT 1998., II‑2629. o.] 24. pontja és a Törvényszék T‑95/96. sz., Gestevisión Telecinco kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 15‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑3407. o.] 71. pontja).
26 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 232. cikkben előírt jogorvoslati lehetőség, amely az EK 226. cikkben előírt jogorvoslati lehetőségtől eltérő célokat követ (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑154/00. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2002. április 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑3879. o.] 28. pontját) azon az elképzelésen alapszik, hogy az eljárás alá vont intézmény jogellenes tétlensége lehetővé teszi a Bírósághoz fordulást azért, hogy a Bíróság az eljárás elmulasztását a Szerződéssel ellentétesnek nyilvánítsa, ha az érintett intézmény nem orvosolta e mulasztást. E megállapítás az EK 233. cikk értelmében azzal a hatással jár, hogy az alperes intézmény köteles megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, nem érintve azokat a szerződésen kívüli felelősség megállapítására irányuló kereseteket, amelyek ugyanebből a megállapításból következhetnek. Abban az esetben, ha azon aktust, amelynek kibocsátása a jogvita tárgyát képezi, a kereset előterjesztését követően, de az ítélet kihirdetését megelőzően fogadták el, a Bíróságnak az eredeti mulasztás jogellenességét megállapító döntése már nem vezethet az EK 233. cikkben előírt következményekhez. Ebből következik, hogy ilyen esetben, akárcsak akkor, amikor az alperes intézmény reagált a két hónapon belüli eljárásra vonatkozó felkérésre, a kereset tárgya megszűnt, ezért már nem szükséges határozni (lásd a Bíróság C‑44/00. P. sz., Sodima kontra Bizottság ügyben 2000. december 13‑án hozott végzésének [EBHT 2000., I‑11231. o.] 83. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a Törvényszék T‑297/01. és T‑298/01. sz., SIC kontra Bizottság ügyben 2004. február 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑743. o.] 31. pontját). Azon körülmény, hogy az intézmény ezen állásfoglalása nem ad elégtételt a felperesnek, ebből a szempontból közömbös, mivel az EK 232. cikk tárgyát a határozathozataltól vagy állásfoglalástól való tartózkodásban megnyilvánuló mulasztás képezi, nem pedig az e fél által kívánttól vagy szükségesnek tartottól eltérő aktus elfogadása (lásd a fent hivatkozott Sodima kontra Bizottság ügyben hozott végzés 83. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
27 E megfontolások fényében kell határozni a Lufthansa és a Star Alliance partnerei számára nyújtott állítólagos állami támogatással kapcsolatos intézményi mulasztás megállapítására vonatkozó kérelmekről.
28 A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság mulasztása azon a tényen alapszik, hogy a német hatóságokkal történt levélváltásokat követően a Bizottság láthatóan nem hozott semmilyen intézkedést, és különösen nem hozott határozatot vagy annak megállapítására, hogy az érintett állami intézkedés nem minősül az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak, vagy annak megállapítására, hogy az ilyen intézkedést az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak kellene minősíteni, de az EK 87. cikk (2) és (3) bekezdése alapján a közös piaccal összeegyeztethető, vagy hogy meg kell indítani az EK 88. cikk (2) bekezdésében említett eljárást. A Bizottság tehát jogellenesen nem járt el a Lufthansa és a Star Alliance partnerei számára nyújtott állítólagos állami támogatást bejelentő panasszal kapcsolatban.
29 A Bizottság azt állítja, hogy az állítólagos állami támogatással kapcsolatos intézményi mulasztás megállapítására vonatkozó kérelmek nem megalapozottak, és hogy mindenesetre a 2008. július 23‑i határozat meghozatalára tekintettel a jelen kereset okafogyottá vált.
30 Márpedig, anélkül, hogy szükséges lenne megvizsgálni, hogy az EK 232. cikk értelmében vett felkérés időpontjában a Bizottságot terhelte‑e eljárási kötelezettség, nem vitatott, hogy a 2008. július 23‑i határozattal a Bizottság megindította az EK 88. cikk (2) bekezdésében említett hivatalos vizsgálati eljárást a Lufthansa számára nyújtott állítólagos állami támogatással kapcsolatban.
31 Ebből következik, hogy a Bizottság azáltal, hogy meghozta a felszólító levélben említett egyik határozatot, megfelelően állást foglalt az EK 232. cikk értelmében a felperes ezzel kapcsolatos eljárásra vonatkozó felkéréséről.
32 Következésképpen bár a felperesnek jogos érdeke fűződött a jelen kereset benyújtásához, e kereset okafogyott, amennyiben a felperes panaszának a Lufthansa számára nyújtott állítólagos állami támogatásra vonatkozó részével kapcsolatos állásfoglalás Bizottság részéről történő jogellenes elmulasztásának megállapítására vonatkozik.
33 Következésképpen nem szükséges határozni a Lufthansa számára nyújtott állítólagos állami támogatással kapcsolatos intézményi mulasztás megállapítására vonatkozó kérelmekről.
34 Ami a Star Alliance partnerei számára nyújtott állítólagos állami támogatással kapcsolatos intézményi mulasztás megállapítására vonatkozó kérelmeket illeti, a felperes azt állítja, hogy a 2008. július 23‑i határozat meghozatala ellenére továbbra is szükséges a kereset ezen részéről határozni.
35 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2008. július 23‑i határozat nem tekinthető a Bizottságnak a Star Alliance partnerei számára nyújtott állítólagos állami támogatással kapcsolatos állásfoglalásának, hiszen e határozat csak a Lufthansa számára nyújtott állítólagos állami támogatásra vonatkozik. Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a felperes jogosan érvelt úgy, hogy határozni kell a kereset ezen részéről, és dönteni kell arról, hogy a Bizottság jogellenesen mulasztotta‑e el, hogy eljárjon ebben a kérdésben.
36 Amint arra a Törvényszék a fenti 25. pontban emlékeztetett, az intézményi mulasztás megállapítása iránti kérelem megalapozottágáról való határozathozatal érdekében meg kell vizsgálni, hogy a Bizottságot az EK 232. cikk értelmében vett felkérése idején terhelte‑e eljárási kötelezettség.
37 Az állami támogatások területén a 659/1999 rendelet szabályozza azokat a helyzeteket, amelyekben a Bizottság köteles eljárni a jogellenes támogatásokkal kapcsolatban. E rendelet 10. cikkének (1) bekezdése alapján „[a]mennyiben bármilyen forrásból a Bizottság tudomására jut egy feltételezett jogellenes támogatásra vonatkozó információ, a Bizottság késedelem nélkül megvizsgálja az információt”. Ugyanezen rendeletnek 20. cikkének (2) bekezdése alapján „[m]inden érdekelt fél tájékoztathatja a Bizottságot a feltételezett jogellenes támogatásról és a támogatással való feltételezett visszaélésről”. Ugyanezen rendelkezés értelmében „[a]mennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a birtokában lévő információ alapján nincs megfelelő alap az eset vizsgálatára, erről tájékoztatja az érdekelt felet”.
38 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a panasz a Star Alliance partnerei számára állítólag nyújtott jogellenes állami támogatást vetett‑e fel.
39 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy a felperes valójában arra szorítkozott, hogy a panaszában a Lufthansa számára, nem pedig a Star Alliance partnerei számára nyújtott állami támogatást jelentett be. Ugyanis amint kitűnik a panaszból, amelynek címe „panasz a müncheni repülőtér ellen a Lufthansának nyújtott állami támogatás miatt”, a felperes kifejtette, hogy a müncheni repülőtér 2. termináljának a Lufthansa és Star Alliance‑partnerei általi kizárólagos használata azt jelentette, hogy a német hatóságok jelentős állami támogatásokat nyújtottak a Lufthansának. A felperes azt is kérte, hogy a Bizottság vizsgálja meg a Lufthansának a müncheni repülőtér és a Németországi Szövetségi Köztársaság által biztosított előnyökből eredő „jelentős versenytorzítást”. Végül a felperes azt kérte, hogy a Közlekedési és Energetikai Főigazgatósága kötelezze a Lufthansát az általa kapott jelentős összegű állami támogatások visszatérítésére. A panasz szövegéből egyáltalán nem következik, hogy a felperes állami támogatás kedvezményezettjeiként azonosította volna a Star Alliance partnereit. Másfelől hangsúlyozni kell, hogy a válaszához mellékelt 2007. január 23‑i emlékeztető levélben az állítólagos állami támogatás egyedüli kedvezményezettje szintén a Lufthansa volt.
40 Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy az EK 232. cikk értelmében vett felkérés időpontjában a Bizottságot nem terhelte eljárási kötelezettség a Star Alliance partnerei számára nyújtott állítólagos állami támogatással kapcsolatban, ezért semmilyen mulasztás nem róható fel neki a fenti 25. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint.
41 Ebből következik, hogy a Star Alliance partnerei számára nyújtott állítólagos állami támogatással kapcsolatos intézményi mulasztás megállapítására vonatkozó kérelmeket mint megalapozatlanokat el kell utasítani, anélkül hogy szükséges lenne a felperes által kért pervezető intézkedések meghozatala.
Az állítólagos erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos intézményi mulasztás megállapítására vonatkozó kérelmekről
A felek érvei
42 A felperes úgy érvel, hogy amikor az 1/2003 és 773/2004 rendelet rendelkezései értelmében panasszal fordulnak a Bizottsághoz, figyelmesen meg kell vizsgálnia a panaszos által tudomására hozott ténybeli és jogi információkat, annak érdekében, hogy ésszerű határidőn belül dönthessen arról, hogy meg kell‑e indítania a jogsértés megállapítása iránti eljárást vagy eljárás megindítása nélkül el kell utasítania a panaszt, illetve hogy meg kell‑e szüntetnie a panasz nyomán indult eljárást. A felperes hozzáteszi, hogy ha a Bizottság úgy határoz, hogy az EK 82. cikk alapján a panasz vizsgálata nem igazolható, vagy felesleges, tájékoztatnia kell őt a határozatáról az indokolása oly módon történő kifejtésével, amely lehetővé teszi a határozat jogszerűségének felülvizsgálatát.
43 A felperes szerint mivel a panasza versenyjogi jogsértés ellen is irányult, a Bizottságnak kötelessége volt ésszerű határidőn belül eljárni.
44 Márpedig egyrészt a Bizottság nem tájékoztatta őt négy hónapon belül az [EK] 81. és [EK] 82. cikk alapján benyújtott panaszok Bizottság általi kezelésére vonatkozó bizottsági közleménytervezet (HL 2004. C 101., 65. o.) 61. pontjának megfelelően arról, hogy szándékában áll‑e vizsgálatot indít az ügyben. Másrészt nem hozta meg egyik határozatot sem, amelyet meg kellett volna hoznia a panasz elfogadását követően, azaz vagy az EK 82. cikk megsértésének megállapítása iránti eljárás megindítására vonatkozó határozatot, vagy a panaszosnak a 773/2004 rendelet 7. cikkének megfelelő tájékoztatását követően a panasz elutasításáról szóló határozatát, vagy megfelelően indokolt határozatát arról, hogy közösségi érdek hiánya miatt nem indít vizsgálatot a panasszal kapcsolatban. A felperes következésképpen úgy véli, hogy meg kell állapítani a Bizottság mulasztását.
45 Válaszában a felperes továbbá hangsúlyozta, hogy nem állt módjában használni a 773/2004 rendelet mellékletében szereplő C formanyomtatványt, mivel panasza állami támogatás elleni panaszt és erőfölénnyel való visszaélés miatti panaszt vegyített, és a Bizottság nem írt elő formanyomtatványt a vegyes panaszokra. A felperes egyébként hozzátette, hogy mivel a 773/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése annak kijelentésére szorítkozott, hogy valamely „panasznak tartalmaznia kell a mellékletben meghatározott C formanyomtatványon előírt információt”, e rendelkezés kizárólag ezen információk átadását írta elő, a panaszosra hagyta azonban ezen információk közlésének formáját és sorrendjét. Márpedig a felperes szerint a panasza megfelelő volt, amennyiben a C formanyomtatvány által megkövetelt információk vagy szerepeltek a panaszában, vagy már ismerte azokat a Bizottság, vagy elérhetetlenek voltak.
46 A Bizottság úgy érvel, hogy a panasz elsősorban jogellenes állami támogatás nyújtására vonatkozott, hogy e levelet két olyan szervezeti egységnek küldték el, amely a közlekedés ágazatban nyújtott állami támogatások kezelésével foglalkozott, és hogy a „panasz a müncheni repülőtér ellen a Lufthansának nyújtott állami támogatás miatt” címet viselte. A Bizottság nem vitatja, hogy a felperes azt is állította a levelében, hogy a müncheni repülőtér visszaélt az erőfölényével, sem azt, hogy e levél egy példányát elküldték a Versenypolitikai Főigazgatóságnak, vagyis azon szervezeti egységnek, amely az EK 81. és EK 82. cikk megsértéseinek vizsgálatáért volt felelős. Úgy véli azonban, hogy az erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó érvek nyilvánvalóan másodlagos jelentőségűek voltak, és mindenesetre, hogy nem voltak kellően alátámasztva. A felperes ugyanis azon kijelentésre szorítkozott, hogy a Lufthansának és a Star Alliance partnereinek kizárólagos használati joga volt a müncheni repülőtér 2. termináljára vonatkozóan, és hogy ez a körülmény erőfölénnyel való visszaélésnek minősült.
47 A Bizottság azt állítja, hogy az ilyen kijelentés nem tekinthető panasznak az 1/2003 rendelet 7. cikke értelmében. Ugyanis emlékeztet többek között arra, hogy a 773/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően az 1/2003 rendelet 7. cikke értelmében vett panasznak „tartalmaznia kell a mellékletben meghatározott C formanyomtatványon előírt információt”.
48 A Bizottság azt is megjegyzi a viszonválaszában, hogy feltételezve, hogy ugyanaz a dokumentum tartalmazhat egyszerre egy jogellenes állami támogatást bejelentő panaszt és erőfölénnyel való visszaélést bejelentő panaszt, a panaszos nyilvánvalóan köteles azt egyértelműen megfogalmazni. Hangsúlyozza továbbá, hogy ha a panasz ténylegesen tartalmazott is a C formanyomtatvány által megkövetelt bizonyos információkat, fontos információk hiányoztak. A Bizottság szerint az e formanyomtatvány 6–8. pontjában kért információkat nem adták át, és a panasz csak a formanyomtatvány más pontjaiban kért információk töredékeit tartalmazta.
49 Mindenesetre a Bizottság előadja a 2009. január 16‑i levelében, hogy a 2008. július 23‑i határozatot követően – amellyel megindította a hivatalos vizsgálati eljárást a müncheni repülőtér 2. terminálja ügyben – a felperes intézményi mulasztás megállapítása iránti keresete okafogyottá vált.
A Törvényszék álláspontja
50 Mindenekelőtt el kell utasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint a 2008. július 23‑i határozatot követően a kereset az állítólagos erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozóan is okafogyottá vált.
51 Ugyanis amennyiben e határozat csak a felperes által bejelentett, a Lufthansa számára nyújtott állítólagos állami támogatásra vonatkozik, és nem az állítólagos erőfölénnyel való visszaélésre, nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság ez utóbbira vonatkozó állásfoglalásának minősül.
52 Meg kell tehát vizsgálni a jelen esetben, hogy amint a felperes állítja, a Bizottság jogellenesen nem járt el az állítólagos erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatban. Ennek érdekében meg kell vizsgálni, hogy az EK 232. cikk értelmében vett felkérés idején terhelte‑e a Bizottságot eljárási kötelezettség (lásd a fenti 25. pontot).
53 Az EK 81. és EK 82. cikkben előírt versenyszabályok állítólagos megsértésével kapcsolatban az eljárási kötelezettség fennállása vizsgálatának releváns szempontjaira maga a felperes emlékeztetett. Hangsúlyozta ugyanis, hogy ha a Bizottsághoz panasszal fordulnak az 1/2003 és 773/2004 rendelet rendelkezéseinek értelmében, figyelmesen meg kell vizsgálnia a panaszos által tudomására hozott ténybeli és jogi információkat, annak érdekében, hogy ésszerű határidőn belül dönthessen arról, hogy meg kell‑e indítania a jogsértés megállapítása iránti eljárást vagy eljárás megindítása nélkül el kell utasítania a panaszt, illetve hogy meg kell‑e szüntetnie a panasz nyomán indult eljárást. Ha a Bizottság úgy határoz, hogy az EK 82. cikk alapján a panasz vizsgálata nem igazolható, vagy felesleges, tájékoztatnia kell a felperest a határozatáról az indokolása oly módon történő kifejtésével, amely lehetővé teszi a határozat jogszerűségének felülvizsgálatát.
54 Márpedig a Törvényszék úgy véli, hogy a felperes a jelen esetben nem tartotta be az említett rendeletekből eredő követelményeket.
55 E tekintetben a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a 773/2004 rendelet (6) és (7) preambulumbekezdése alapján a panasznak – ahhoz, hogy az EK 81. cikkben és EK 82. cikkben előírt versenyszabályok megsértését bejelentő panasznak minősülhessen – meg kell felelnie a 773/2004 rendelet a panaszok elfogadhatóságára vonatkozó 5. cikkének, amely kifejezetten előírja egyrészt, hogy a természetes és jogi személyeknek jogos érdeket kell felmutatni annak érdekében, hogy az 1/2003 rendelet 7. cikkének alkalmazásában panasz benyújtására legyenek jogosultak, másrészt pedig hogy a panasznak tartalmaznia kell a 773/2004 rendelet mellékletében szereplő C formanyomtatványban előírt információkat.
56 Ami a C formanyomtatványt illeti, amelyre a 773/2004 rendelet 5. cikke hivatkozik, e cikk előírja, hogy a panaszosoknak meg kell adniuk néhány információt panaszuk alátámasztása érdekében. Nevezetesen az említett formanyomtatvány 3–8. pontja alapján a panaszosnak először is részletesen ismertetnie kell azokat a tényeket, amelyek arra utalnak, hogy az EK 81. vagy EK 82.cikk megsértése áll fenn, másodszor ki kell fejtenie a feltételezett jogsértés földrajzi hatókörére vonatkozó álláspontját, továbbá be kell mutatnia – amennyiben nem nyilvánvaló –, hogy a bepanaszolt magatartás mennyiben lehet hatással a tagállamok közötti, vagy az Unió és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) EGT‑Megállapodásban (ETA) szerződő fél egy vagy több tagállama közötti kereskedelemre, harmadszor be kell mutatnia, hogy a Bizottság eljárásának eredményeképpen milyen következményeket vagy intézkedéseket vár, negyedszer ismertetnie kell azokat az okokat, amelyek szerint az 1/2003 rendelet 7. cikke alapján panaszosként jogos érdekkel bír, különösen azt kell bemutatnia a panaszosnak, hogy a bepanaszolt magatartás hogyan érinti őt, illetve hogy a Bizottság beavatkozása, véleménye szerint, hogyan tudja orvosolni a feltételezett sérelmet, ötödször pedig meg kell adnia minden információt arról, hogy ugyanebben a tárgyban vagy ahhoz szorosan kapcsolódó tárgyban fordult‑e már más versenyhatósághoz, és/vagy indított‑e eljárást a nemzeti bíróságnál.
57 A jelen esetben kitűnik a panaszból, hogy az állítólagos erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatban a felperes lényegében annak megemlítésére szorítkozott, hogy a müncheni repülőtér 2. termináljának a Lufthansa és Star Alliance‑partnerei általi kizárólagos használata erőfölénnyel való visszaélésnek minősült, és hogy panasza egy példányát el fogja küldeni a Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának, hogy vizsgálatot kérjen a müncheni repülőtér erőfölénnyel való visszaélésével kapcsolatban, amely azáltal valósult meg, hogy az említett repülőtér megtagadta, hogy a felperes e repülőtér 2. termináljáról működhessen.
58 Márpedig ezek a megjegyzések nem tekinthetők úgy, hogy eleget tennének a 773/2004 rendelet 5. cikke által előírt követelményeknek. Ebből következik, hogy tekintettel a panasz tartalmára, a Bizottság ésszerűen tekinthette úgy, hogy nem az 1/2003 és 773/2004 rendelet értelmében erőfölénnyel való visszaélést bejelentő panasszal fordultak hozzá.
59 El kell utasítani a felperes azon állítását, amely szerint a panasza kellő információt tartalmazott ahhoz, hogy az 1/2003 és 773/2004 rendelet értelmében vett panasznak minősüljön, többek között azért, mert a felperes nem mutatott fel jogos érdeket a 773/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének megfelelően, és mert a 773/2004 rendelet mellékletében szereplő C formanyomtatvány alapján megkövetelt bizonyos információk hiányoztak. Ezen információk közé tartozott többek között az említett formanyomtatvány 3. pontjában említett információ, amely szerint a felperesnek részletesen ismertetnie kell azokat a tényeket, amelyek arra utalnak, hogy az EK 82. cikk megsértése fennáll.
60 E tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy bár a felperes ismertetett néhány tényt annak bizonyítása céljából, hogy állami támogatás történt a Lufthansa javára, a panasz nem tartalmazta a tények olyan ismertetését, amely lehetővé tette volna annak meghatározását, hogy a müncheni repülőtér miben rendelkezett erőfölénnyel, sem azt, hogy a 2. terminálnak a Lufthansa és Star Alliance‑partnerei számára való fenntartása miért minősült erőfölénnyel való visszaélésnek a müncheni repülőtér részéről. Amint arra a Bizottság hivatkozik a viszonválaszában, a müncheni repülőtér 1. terminálját számos légitársaság (az Aer Lingus, az AirBerlin, az Air France, az Alitalia, a British Airways, az EasyJet, a Germanwings, az Iberia és a KLM) használta. Mindenesetre a felperes nem magyarázza meg, miért lenne „kizárva a piacra jutásból a müncheni repülőtér esetében”, amikor felajánlották neki a más légitársaságok által használt terminált. Nem bizonyítja azt sem, miért valósított meg a müncheni repülőtér erőfölénnyel való visszaélést azáltal, hogy a felperest pontosan ugyanúgy kezelte, mint például az EasyJetet. Meg kell állapítani továbbá, hogy a panasz nem egyértelmű, mivel úgy értelmezhető, hogy a Lufthansa van erőfölényben. A panasz ugyanis többek között megállapítja, hogy „az a tény, hogy a Lufthansa és Star Alliance‑partnerei a müncheni repülőtér […] 2. terminálja kizárólagos használatával rendelkeztek, nemcsak erőfölénnyel való visszaélés, mivel […] [felperestől] megtagadták e terminál használatát, hanem azt is jelenti, hogy a Lufthansa jelentős állami támogatásokat kapott, és kap továbbra is”.
61 Továbbá meg kell állapítani, hogy egyrészt a felperes nem mutatta be, hogy a Bizottság eljárásának eredményeképpen milyen következményeket vagy intézkedéseket vár, amint azt a C formanyomtatvány 6. pontja előírja. A felperes állításával ellentétben az a tény, hogy a panaszában azt kérte, hogy a Bizottság vizsgálja meg a repülőtér erőfölénnyel való visszaélését, nem tekinthető úgy, hogy teljesíti az említett 6. pontban említett követelményeket. Másrészt a felperes nem adott meg minden információt a C formanyomtatvány 8. pontjának megfelelően arról, hogy fordult‑e már versenyhatósághoz, és/vagy indított‑e eljárást nemzeti bíróságnál.
62 Ilyen körülmények között a 2005. november 3‑án benyújtott panasz nem minősíthető az 1/2003 és 773/2004 rendeletnek megfelelően benyújtott panasznak. Következésképpen a felszólítás idején az EK 232. cikk értelmében a Bizottságot nem terhelte eljárási kötelezettség, ezért semmilyen mulasztás nem róható fel neki a fenti 25. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.
63 Ebből következik, hogy a keresetet, amely a Bizottság mulasztásának megállapítására irányul, amennyiben jogellenesen elmulasztotta volna, hogy határozatot hozzon az állítólagos erőfölénnyel való visszaélésről, el kell utasítani, mint megalapozatlant, anélkül hogy szükséges lenne a felperes által kért pervezető intézkedések meghozatala.
A költségekről
64 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Továbbá ugyanezen szabályzat 87. cikkének 6. §‑a értelmében, ha az eljárás okafogyottá válik, a költségekről a Törvényszék szabad mérlegelése szerint határoz.
65 A jelen esetben egyrészt a keresetnek a Lufthansa számára nyújtott állítólagos állami támogatásra vonatkozó elsődleges részét illetően, amelyről a 2008. július 23‑i határozat elfogadása következtében már nem szükséges határozni, nem róható fel a felperesnek, hogy jogai védelme érdekében előterjesztette az említett keresetet, anélkül hogy megvárta volna, hogy a Bizottság meghozza e határozatot, amely határozathozatalra az intézményi mulasztás elleni fellépésre előírt határidő lejárta után került sor.
66 Másrészt a keresetnek a Star Alliance partnerei számára nyújtott állítólagos állami támogatásra és állítólagos erőfölénnyel való visszaélésre vonatkozó részét illetően a felperest, mivel pervesztes lett, köteleznie kell a költségek viselésére. Ilyen körülmények között a Törvényszék a jelen ügy körülményeinek igazságos mérlegelése alapján elrendeli egyrészt, hogy a Tanács viseli a saját költségeit, valamint a felperesek költségeinek felét, másrészt pedig a felperes viseli saját költségei másik felét.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Ryanair Ltd által a Lufthansa számára nyújtott állítólagos állami támogatással kapcsolatos intézményi mulasztás megállapítása iránt előterjesztett kérelmekről már nem szükséges határozni.
2) A Törvényszék elutasítja a Ryanair által a Lufthansa Star Alliance‑partnerei számára nyújtott állítólagos állami támogatással kapcsolatos intézményi mulasztás megállapítása iránti előterjesztett kérelmeket.
3) A Törvényszék elutasítja a Ryanair által az állítólagos erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos intézményi mulasztás megállapítása iránti előterjesztett kérelmeket.
4) Az Európai Bizottság viseli saját költségeit és a Ryanair költségeinek felét.
5) A Ryanair viseli saját költségei másik felét.
Papasavvas | Vadapalas | O’Higgins |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. május 19‑i nyilvános ülésen.
Aláírások