A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2023. június 8.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – (EU) 2016/343 irányelv – A 8. cikk (4) bekezdése – A tárgyaláson való jelenlét joga – A terhelt távollétében lefolytatott eljárások – A tárgyalás újbóli megnyitása – A távollétében elítélt személynek a tárgyalás újbóli megnyitásához való jogáról történő tájékoztatása”
A C‑430/22. és C‑468/22. sz. egyesített ügyekben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság, Bulgária) a Bírósághoz 2022. június 28‑án, illetve 2022. július 14‑én érkezett, 2022. június 28‑i és 2022. július 13‑i határozataival terjesztett elő a
VB (C‑430/22),
VB (C‑468/22)
ellen folytatott,
a Spetsializirana prokuratura
részvételével folyamatban lévő büntetőeljárásokban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: P. G. Xuereb tanácselnök, L. Bay Larsen, a Bíróság elnökhelyettese, a hatodik tanács bírájaként eljárva (előadó) és T. von Danwitz bíró,
főtanácsnok: J. Richard de la Tour,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Európai Bizottság képviseletében M. Wasmeier és I. Zaloguin, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9‑i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2016. L 65., 1. o.) 8. cikke (4) bekezdése második mondatának és 9. cikkének értelmezésére vonatkoznak.
2 E kérelmeket a VB‑vel szemben bűnszervezetben elkövetett kábítószer‑kereskedelem és fegyverbirtoklás miatt a terhelt távollétében folytatott büntetőeljárás keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2016/343 irányelv (9) és (39) preambulumbekezdése a következőket tartalmazza:
„(9) Ezen irányelv célja a büntetőeljárásban a tisztességes eljáráshoz való jog erősítése azáltal, hogy az ártatlanság vélelmének egyes vonatkozásaira és a tárgyaláson való jelenlét jogára vonatkozó közös minimumszabályokat rögzít.
[…]
(39) Ha a tagállamok lehetővé teszik a tárgyalásnak a gyanúsítottak vagy a vádlottak távollétében történő megtartását, azonban az adott gyanúsított vagy vádlott távollétében történő határozathozatal feltételei nem teljesültek, mert a gyanúsított vagy a vádlott észszerű erőfeszítések megtétele ellenére sem volt fellelhető – például azért, mert elmenekült vagy megszökött –, lehetővé kell tenni, hogy ennek ellenére a gyanúsított vagy a vádlott távollétében határozatot hozzanak és az ilyen határozatot végrehajtsák. Ebben az esetben a tagállamoknak biztosítania kell azt, hogy a gyanúsítottakat vagy vádlottakat a határozatról való tájékoztatáskor, különösen elfogásukkor, tájékoztassák a határozat megtámadásának lehetőségéről és az új tárgyaláshoz való jogról, vagy valamely más jogorvoslatról is. Az ilyen tájékoztatást írásban kell megadni. A tájékoztatás szóban is megadható, ha a tájékoztatás megadásának tényét a nemzeti jog szerinti jegyzőkönyvezési eljárással összhangban rögzítik.”
4 Ezen irányelvnek „A tárgyaláson való jelenlét joga” című 8. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottaknak és a vádlottaknak joguk van a tárgyalásukon jelen lenni.
(2) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az olyan tárgyalás, amelynek eredményeként határozat születhet a gyanúsított vagy a vádlott bűnösségéről vagy ártatlanságáról, az érintett személy távollétében is megtartható, feltéve, hogy:
a) a gyanúsítottat vagy a vádlottat kellő időben tájékoztatták a tárgyalásról és a meg nem jelenés következményeiről; vagy
b) a tárgyalásról értesített gyanúsítottat vagy vádlottat általa meghatalmazott vagy az állam által kirendelt védő képviseli.
(3) A (2) bekezdéssel összhangban meghozott határozat az érintett személlyel szemben végrehajtható.
(4) Ha a tagállamok lehetővé teszik a tárgyalásnak a gyanúsított vagy a vádlott távollétében történő megtartását, azonban az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek való megfelelés nem lehetséges, mivel a gyanúsított vagy a vádlott ésszerű erőfeszítések megtétele ellenére sem volt fellelhető, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a határozat ennek ellenére meghozható és végrehajtható. Ebben az esetben a tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottat vagy a vádlottat a határozatról való tájékoztatáskor, különösen elfogásukkor, tájékoztassák a határozat megtámadásának lehetőségéről és az új tárgyaláshoz való jogról is, vagy valamely más jogorvoslatról, a 9. cikknek megfelelően.
(5) Ez a cikk nem érinti azokat a nemzeti szabályokat, amelyek úgy rendelkeznek, hogy a bíró vagy az illetékes bíróság ideiglenesen kizárhatja a gyanúsítottat vagy a vádlottat a tárgyalásról, ha ez a büntetőeljárás szabályszerű lefolytatásának biztosításához szükséges, amennyiben ez a védelemhez való joggal összhangban áll.
(6) Ez a cikk nem érinti azokat a nemzeti szabályokat, amelyek előírják, hogy az eljárást, vagy annak bizonyos szakaszait írásban folytassák le, amennyiben ez a tisztességes eljáráshoz való joggal összhangban áll.”
5 Az említett irányelvnek „Az új tárgyaláshoz való jog” című 9. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok biztosítják, hogy ha a gyanúsított vagy a vádlott nem volt jelen a saját tárgyalásán és a 8. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek nem teljesültek, az érintett személynek joga van egy új tárgyaláshoz, vagy más olyan jogorvoslathoz, amely lehetővé teszi az ügy érdemi részének új elbírálását, ideértve új bizonyíték megvizsgálását, és amely az eredeti határozat megváltoztatásához vezethet. E tekintetben a tagállamok biztosítják, hogy az érintett gyanúsítottnak vagy vádlottnak jogában áll jelen lenni, ténylegesen részt venni, a nemzeti jog szerinti eljárásoknak megfelelően, továbbá a védelemhez való jogokat gyakorolni.”
A bolgár jog
6 A Nakazatelno‑protsesualen kodeks (a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv, a továbbiakban: NPK) 423. cikkének (1)–(4) bekezdése előírja:
„(1) A távollétében elítélt személy a büntetőjogi felelősséget megállapító jogerős határozatról való tudomásszerzéstől számított hat hónapon belül a [büntetőeljárás során való] távollétére hivatkozva kérheti a büntetőeljárás újbóli megnyitását.”
(2) Amennyiben a bíróság másként nem rendelkezik, a kérelem nem függeszti fel a büntetőjogi felelősséget megállapító határozat végrehajtását.
(3) A büntetőeljárás újbóli megnyitására irányuló eljárást meg kell szüntetni, ha a távollétében elítélt személy alapos ok nélkül nem jelenik meg.
(4) Amennyiben a távollétében elítélt személyt jogerős ítélet végrehajtásaként fogva tartják, és a bíróság a büntetőeljárást újból megnyitja, határozatában határoz a fogvatartási intézkedésről.”
7 Az NPK 425. cikke (1) bekezdésének 1. pontja és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy az eljárás újbóli megnyitása iránti kérelem megalapozott, a bíróság:
1. hatályon kívül helyezheti a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletet, végzést vagy határozatot, és az ügyet újbóli elbírálásra utalhatja vissza, megjelölve, hogy az új elbírálást mely szakaszban kell megkezdeni;
[…]
(2) A 423. cikk (1) bekezdésében említett esetekben az eljárást újból meg kell nyitni, és az ügyet abba a szakaszba kell visszautalni, amelyben a terhelt távollétében való eljárást megkezdték.”
Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
8 A Spetsializirana prokuratura (szakosított ügyészség, Bulgária) büntetőeljárást indított VB ellen, akit azzal vádoltak, hogy több más személlyel együtt kábítószerek előállításával és forgalmazásával, valamint fegyverek birtoklásával foglalkozó bűnszervezetben vett részt, amely cselekmények szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekménynek minősülnek.
9 Az alapügyben szóban forgó büntetőeljárásokat VB távollétében folytatták le. E büntetőeljárások keretében VB nem kaphatott hivatalos tájékoztatást a vele szemben felhozott vádakról. Ezenkívül nem lehetett őt sem a vádemelésről, sem az ügyben kitűzött tárgyalás időpontjáról és helyéről, sem pedig a meg nem jelenése következményeiről tájékoztatni.
10 A hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak ugyanis nem sikerült meghatározniuk VB tartózkodási helyét, mivel VB e büntetőeljárás nyomozati szakaszában, közvetlenül a gyanúsítottak elfogására irányuló rendőrségi műveletet megelőzően megszökött. VB‑t – többek között európai elfogatóparanccsal – „keresett” személlyé nyilvánították, de tartózkodási helyét nem lehetett megállapítani.
11 Ugyanezen büntetőeljárás nyomozati szakaszában és bírósági szakaszában VB‑t egymást követően három kirendelt védő védte, akik soha nem látták, és semmilyen kapcsolatban nem álltak vele, sem a hozzátartozóival.
12 Az alapügyben szóban forgó büntetőeljárások még folyamatban vannak, és bizonyítékok nagy részét már összegyűjtötték. A kérdést előterjesztő bíróság szerint valószínű, hogy VB‑t e büntetőeljárás eredményeként szabadságvesztésre ítélik.
13 E bíróság többek között rámutat arra, hogy az NPK 423. cikkének (1) bekezdése értelmében a távollétében elítélt személynek joga van ahhoz, hogy a büntetőjogi felelősségét megállapító határozatról való tudomásszerzéstől számított hat hónapon belül az eljárás újbóli megnyitását kérje. Mindazonáltal a bolgár jog nem írja elő, hogy e személyt előzetesen tájékoztatni kell az eljárás újbóli megnyitásának kérelmezéséhez való jogáról. Közelebbről, a bolgár jogban egyáltalán nem áll fenn arra vonatkozó kötelezettség, hogy akár a vádlott távollétében hozott ítéletben, akár egy másik, a vádlottnak címzett bírósági iratban említést kellene tenni az eljárás újbóli megnyitásának lehetőségéről.
14 Ezenkívül a bolgár jog főszabály szerint a terhelt távollétében történő elítélése esetén nem biztosít előre meghatározott jogot az eljárás újbóli megnyitásához. Különösen az érintett ügyet elbíráló és a terhelt távollétében az ügy érdemében határozó bíróság nem jogosult annak eldöntésére, hogy a távollévő terhelt a távolléte alapján jogosult‑e újbóli eljárásra. Ez a helyzet azért áll fenn, mert a bolgár jog az ilyen jog fennállásáról való döntésre, és annak értékelésére vonatkozó hatáskört, hogy fennállnak‑e az új tárgyalásnak a vádlott távolléte miatti megindításának indokai, a Varhoven kasatsionen sad (legfelsőbb semmítőszék, Bulgária) számára biztosítja, amelyhez az NPK 423. cikkének (1) bekezdése alapján eljárás újbóli megindítása iránti kérelemmel kell fordulni.
15 Végül a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy a bolgár jog megköveteli, hogy a távollétében elítélt személy személyesen jelenjen meg az eljárás újbóli megnyitására irányuló kérelem érdemi vizsgálata érdekében, míg a 2016/343 irányelv 9. cikke nem ír elő ilyen követelményt. Márpedig ez a követelmény jelentősen korlátozza az ezen irányelv 9. cikkében előírt jog tényleges érvényesülését, mivel fennáll a veszélye annak, hogy a távollétében elítélt személyt a megjelenésekor letartóztatják, és ily módon a távollétében hozott ítéletet végrehajtják.
16 A fentiekre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy amikor valamely ügyet a vádlott távollétében vizsgál olyan körülmények között, amelyekből egyértelműen kitűnik, hogy a 2016/343 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek nem teljesülnek, a vádlott távollétében hozott, büntetőjogi felelősséget megállapító határozatban kifejezetten meg kell‑e említenie – annak érdekében, hogy az ezen irányelv 8. cikke (4) bekezdésének második mondatában előírt tájékoztatás megtörténjen – az elítélt új tárgyaláshoz való jogát.
17 A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben pontosítja, hogy amennyiben a Bíróság e kérdésre igenlő választ ad, felmerül a távollétében elítélt személy részére nyújtandó tájékoztatás tartalmának kérdése.
18 Egyrészt meg kell határozni, hogy e személyt tájékoztatni kell‑e arról, hogy joga van új tárgyaláshoz, feltéve hogy arra irányuló kérelemmel él, és hogy az e kérelmet vizsgáló bíróság mérlegelése csupán az eljárás újbóli megnyitásának típusára vonatkozik, vagy hogy az említett személyt tájékoztatni kell‑e arról, hogy joga van új tárgyalást kérni, és hogy e bíróság értékelni fogja kérelmének megalapozottságát. Másrészt meg kell vizsgálni, hogy ugyanezen személyt tájékoztatni kell‑e arról is, hogy az eljárás újbóli megnyitása iránti kérelme tárgyában eljáró bíróság előtt személyesen köteles megjelenni, ami azt feltételezi, hogy az ilyen kötelezettség összeegyeztethető a 2016/343 irányelv 9. cikkével.
19 E körülmények között a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság, Bulgária) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a 2016/343 irányelv 8. cikke (4) bekezdésének második mondatát, hogy az arra kötelezi a nemzeti bíróságot, amely – anélkül, hogy az ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében foglalt feltételek teljesülnének – a terheltet távollétében elítélte, hogy kifejezetten felhívja a figyelmet a terheltet az irányelv 9. cikke szerint megillető új tárgyaláshoz való jogra annak érdekében, hogy a terheltet e jogról későbbi időpontban, különösen a büntetés végrehajtása céljából történő elfogásakor is tájékoztathassák? A kérdés azzal kapcsolatban merül fel, hogy a nemzeti jog nem írja elő, hogy a távollétében elítélt személyt a büntetés végrehajtása céljából történő elfogásakor tájékoztatni kell az új tárgyaláshoz való jogáról; valamely bíróságnak az európai elfogatóparancs büntetés végrehajtása céljából történő kibocsátásában való közreműködését sem írja elő.
2) Úgy kell‑e értelmezni a 2016/343 irányelv 8. cikke (4) bekezdésének második mondatát és különösen azt a megfogalmazást, hogy „tájékoztassák a határozat megtámadásának lehetőségéről és az új tárgyaláshoz való jogról is, vagy valamely más jogorvoslatról, a 9. cikknek megfelelően”, hogy az az új tárgyaláshoz való, hivatalosan elismert jogra vonatkozik, vagy pedig az új tárgyalás indítványozásának jogára vonatkozó tájékoztatásról van szó, amely indítvány megalapozottságát ezt követően meg kell vizsgálni?”
20 A C‑468/22. sz. ügyben a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság) szintén úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Összeegyeztethető‑e a 2016/343 irányelv 9. cikkével és a tényleges érvényesülés elvével az NPK 423. cikkének (3) bekezdéséhez hasonló olyan nemzeti rendelkezés, amely arra kötelezi az olyan személyt, aki új tárgyalás iránti kérelmet nyújt be, mert az első tárgyaláson nem volt jelen, és [az irányelv] 8. cikkének (2) bekezdésében említett esetek egyike sem állt fenn, hogy személyesen jelenjen meg a bíróság előtt annak érdekében, hogy a bíróság érdemben vizsgálja ezt a kérelmet?”
A Bíróság előtti eljárásról
21 A Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság, Bulgária) 2022. augusztus 5‑én kelt levelében tájékoztatta a Bíróságot arról, hogy egy 2022. július 27‑én hatályba lépett törvénymódosítás folytán a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság) megszűnt, és hogy ekkor az e megszűnt bíróság előtt folyamatban lévő egyes büntetőügyeket, köztük az alapügyet is, hozzá tették át.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
A C‑430/22. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
22 A C‑430/22. sz. ügyben előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2016/343 irányelv 8. cikkének (4) bekezdése arra kötelezi‑e a nemzeti bíróságot, hogy a vádlott távollétében hozott, büntetőjogi felelősséget megállapító határozatban, amennyiben az ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek nem teljesülnek, kifejezetten megemlítse az új tárgyaláshoz való jogot, hogy így a távollétében elítélt személyt tájékoztatni lehessen erről a jogáról később, éspedig különösen akkor, ha e személyt büntetésének végrehajtása céljából elfogják.
23 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapügyek körülményeiből egyértelműen kitűnik, hogy mivel a 2016/343 irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek nem teljesülnek, ezen irányelv 8. cikkének (4) bekezdése alkalmazandó.
24 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit kell figyelembe venni, hanem a szövegkörnyezetét, valamint annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is, amelynek az említett rendelkezés részét képezi, valamint adott esetben annak keletkezését (lásd ebben az értelemben: 2019. december 19‑i Nederlands Uitgeversverbond és Groep Algemene Uitgevers ítélet, C‑263/18, EU:C:2019:1111, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E célból figyelembe kell venni többek között az érintett uniós jogi aktus preambulumbekezdéseit, mivel ezek olyan fontos értelmezési elemeknek minősülnek, amelyek rávilágítanak e jogi aktus megalkotójának szándékára (lásd ebben az értelemben: 2022. május 19‑i Spetsializirana prokuratura [Szökésben lévő vádlottal szembeni eljárás] ítélet, C‑569/20, EU:C:2022:401, 32. pont).
25 Ami a 2016/343 irányelv 8. cikke (4) bekezdésének szövegét illeti, e rendelkezés jelzi, hogy amennyiben a tagállamok lehetővé teszik a tárgyalásnak a gyanúsított vagy a vádlott távollétében történő megtartását, azonban az ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében meghatározott feltételeknek való megfelelés nem lehetséges, mivel a gyanúsított vagy a vádlott ésszerű erőfeszítések megtétele ellenére sem volt fellelhető, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a határozat ennek ellenére meghozható és végrehajtható.
26 Amint azt az említett irányelv 8. cikkének (4) bekezdése pontosítja, ebben az esetben az érintett személyt a távollétében hozott határozat közlésekor tájékoztatni kell mind az új tárgyaláshoz való jogról, mind pedig a határozattal szembeni jogorvoslat lehetőségéről.
27 Ugyanakkor, amint arra az Európai Bizottság helyesen rámutat, e rendelkezés nem határozza meg annak pontos módját, ahogyan az ilyen tájékoztatást az érintettel közölni kell, hanem csupán azt írja elő, hogy ezt a tájékoztatást akkor kell az érintett tudomására hozni, amikor közlik vele a távollétében hozott határozatot, különösen az elfogás időpontjában, mivel az elfogás rendszerint a keresett személy tartózkodási helyének megállapítása után történik.
28 Ezt megerősíti a 2016/343 irányelv (39) preambulumbekezdése, amely kimondja, hogy az említett tájékoztatás, amelyet írásban kell megadni, szóban is megadható, feltéve hogy e tájékoztatás megadásának tényét a nemzeti jog szerinti jegyzőkönyvezési eljárással összhangban rögzítik.
29 Végezetül fontos emlékeztetni arra, hogy a 2016/343 irányelv kizárólagos célja közös minimumszabályok megállapítása, ezért nem eredményezi a büntetőeljárás kimerítő harmonizációját. Mindemellett a nemzeti jogban előírt részletszabályok nem sérthetik ezen irányelv azon célját, amely az eljárás tisztességes jellegének biztosítására, és így az érintett személy számára annak lehetővé tételére irányul, hogy az említett irányelv 8. vagy 9. cikkének megfelelően jelen lehessen a tárgyaláson (lásd ebben az értelemben: 2022. május 19‑i Spetsializirana prokuratura [Szökésben lévő vádlottal szembeni eljárás] ítélet, C‑569/20, EU:C:2022:401, 43. pont).
30 Ebből következik, hogy a 2016/343 irányelv a távol lévő terhelttel szemben a távollétében határozatot hozó bíróság számára nem írja elő azt a kötelezettséget, hogy e határozatba belefoglalja az új tárgyaláshoz való joggal és az e határozat megtámadásának lehetőségével kapcsolatos tájékoztatást. A tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik ugyanis annak megválasztása, hogy az ilyen tájékoztatást milyen módon hozzák az érintett tudomására, azzal a megkötéssel, hogy ennek a szóban forgó határozatról való tájékoztatással együtt kell történnie.
31 A fenti megfontolások összességére tekintettel a C‑430/22. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2016/343 irányelv 8. cikkének (4) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az nem kötelezi a nemzeti bíróságot arra, hogy a vádlott távollétében hozott, büntetőjogi felelősséget megállapító határozatban, amennyiben az ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek nem teljesülnek, kifejezetten megemlítse az új tárgyaláshoz való jogot.
A C‑430/22. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről és a C‑468/22. sz. ügyben előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
32 Minthogy a Bíróság a C‑430/22. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre nemleges választ adott, sem az ebben az ügyben előterjesztett második kérdésre, sem a C‑468/22. sz. ügyben előterjesztett kérdésre nem szükséges válaszolni, mivel – amint az a jelen ítélet 17. pontjában megállapításra került – a kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint csak az első kérdésre adott igenlő válasz esetén merül fel a távollétében elítélt személy részére nyújtandó, a jelen ítélet 18. pontjában említett tájékoztatás tartalmának a kérdése.
A költségekről
33 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:
A büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9‑i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkének (4) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az nem kötelezi a nemzeti bíróságot arra, hogy a vádlott távollétében hozott, büntetőjogi felelősséget megállapító határozatban, amennyiben az ezen irányelv 8. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételek nem teljesülnek, kifejezetten megemlítse az új tárgyaláshoz való jogot.
Aláírások