A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE
2013. március 11.(*)
„Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Verseny – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat közzététele – Az állítólagosan az üzleti titok körébe tartozó adatok bizalmas kezelése iránti kérelem elutasítása – Ideiglenes intézkedések iránti kérelem – Sürgősség – Fumus boni iuris – Az érdekek mérlegelése”
A T‑462/12. R. sz. ügyben,
a Pilkington Group Ltd (székhelye: St Helens, Merseyside [Egyesült Királyság], képviselik: J. Scott, S. Wisking és K. Fountoukakos‑Kyriakakos solicitors)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: M. Kellerbauer, P. Van Nuffel és G. Meeßen, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a Pilkington Group Ltd által az Európai Bizottság elnökének a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU határozata 8. cikke értelmében benyújtott bizalmas kezelés iránti kérelmét elutasító 2012. augusztus 6‑i C (2012) 5718 végleges bizottsági határozat (COMP/39.125 – „járműipari üveg”‑ügy) végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem, valamint az [EK 81. cikk] és az EGT‑megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló, 2008. november 12‑i C (2008) 6815 végleges bizottsági határozatban (COMP/39.125 – „járműipari üveg”‑ügy) szereplő, a felperesre vonatkozó bizonyos adatok tekintetében engedélyezett bizalmas kezelés fenntartását elrendelő ideiglenes intézkedések iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei, az eljárás és a felek kérelmei
1 A jelen ideiglenes intézkedés iránti eljárás az Európai Bizottság elnökének a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU határozata 8. cikke értelmében benyújtott bizalmas kezelés iránti kérelmét elutasító 2012. augusztus 6‑i C (2012) 5718 végleges bizottsági határozatra (COMP/39.125 – „járműipari üveg”‑ügy; a továbbiakban: megtámadott határozat) vonatkozik.
2 A megtámadott határozattal az Európai Bizottság elutasította az [EK 81. cikk] és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló, 2008. november 12‑i C (2008) 6815 végleges bizottsági határozat (COMP/39.125 – „járműipari üveg”‑ügy; a továbbiakban: a 2008. évi határozat) 2010 februárjában a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján közzétett nem bizalmas változatának fenntartását.
3 A Bizottság a 2008. évi határozatban megállapította, hogy a felperes Pilkington Group Ltd a vállalatcsoportjához tartozó más társaságokkal, a francia Saint‑Gobain csoporthoz tartozó több társasággal, valamint a japán Asahi csoporttal – amelyhez többek között az AGC Glass Europe társaság tartozik –, továbbá a belga Soliver társasággal együttesen 1998 és 2003 között megsértette az EK 81. cikket az az új gépjárművekhez használt üvegek, valamint az eredeti gépjármű‑alkatrészek eladásának európai gazdasági térségbeli piacán (a továbbiakban: a „járműipariüveg‑kartell”). Következésképpen a Bizottság több mint 1,3 milliárd euró összegű bírságot szabott ki a kartell tagjaival szemben, amelyből a felperes csoportjával szemben kiszabott összeg 370 millió euró volt.
4 Miután a Bizottság figyelembe vette a 2008. évi határozat címzettjeinek bizalmas kezelésre vonatkozó kérelmeit, 2010 februárjában honlapján közzétette e határozat teljes, nem bizalmas és ideiglenes változatát. A felperes nem vitatta e közzétételt.
5 A Bizottság 2011. április 28‑i levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy átláthatósági indokokból szándékában áll közzétenni a 2008. évi határozat részletesebb nem bizalmas változatát, és ennek érdekében el fog utasítani több, a felperes által a Bizottsághoz intézett bizalmas kezelésre irányuló kérelmet, amelyek először is az ügyfelek nevére, a termékek nevére és leírására, valamint bizonyos ügyfelek felismerésére alkalmas egyéb információkra (a továbbiakban: az I. kategóriába tartozó információk), másodszor a felperes által szállított alkatrészek számára, az adott gépjárműgyártó [piaci] részesedésére, az árszámításokra, az ármódosításokra stb. (a továbbiakban: a II. kategóriába tartozó információk), illetve harmadszor azon információkra vonatkoztak, amelyek a felperes szerint alkalmasak bizonyos, a kartell végrehajtásában állítólag részt vevő alkalmazottainak felismerésére (a továbbiakban: a III. kategóriába tartozó információk). A Bizottság felhívta a felperest arra, hogy egyet nem értése esetén a Bizottság elnökének a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU határozata (HL L 275., 29. o.) értelmében terjesszen kérelmet a meghallgatási tisztviselő elé.
6 Miután a felperes megállapította, hogy a javasolt részletesebb változat számos olyan információt tartalmaz, amelyeket a Bizottság 2010 februárjában nem tett közzé, 2011. június 30‑án arról tájékoztatta a meghallgatási tisztviselőt, hogy ellenzi a 2008. évi határozat nem bizalmas változatának – amely a 2010 februárjában közzétett változatnál részletesebb – nyilvánosságra hozatalát, arra hivatkozva, hogy az I. és II. kategóriába tartozó információknak védettnek kell lenniük, mivel azok üzleti titoknak minősülnek, miközben a III. kategóriába tartozó információk közzététele lehetővé tenné egyes természetes személyek – vagyis a felperesnek a kartell végrehajtásában állítólag részt vevő alkalmazottainak – felismerését. A felperes ezért ezen információk összességének bizalmas kezelését kérte.
7 A meghallgatási tisztviselő a „Bizottság részére” címzett megtámadott határozatban – miközben elismerte a felperes által hivatkozott bizonyos információk bizalmas jellegét – elutasította a felperes majdnem mindegyik bizalmas kezelésre vonatkozó kérelmét.
8 A felperes 2012. augusztus 9‑én vette kézhez a megtámadott határozatot.
9 A Törvényszék Hivatalához 2012. október 19‑én benyújtott keresetlevelével a felperes a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő. E kereset alátámasztása érdekében lényegében arra hivatkozik egyrészt, hogy a vita tárgyát képező közzététel sérti az EUMSZ 339. cikk és az [EUMSZ 101. cikkben] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 28. cikke értelmében a Bizottságra háruló bizalmas kezelés kötelezettségét, másrészt sérti az Európai Unió Alapvető Jogi Chartájának (HL 2010. C 83., 389. o., a továbbiakban: Charta) 8. cikkéből eredő, a személyes adatok védelmére vonatkozó kötelezettségét, mivel a 2008. évi határozat részletesebb változata a szolgálati titok körébe tartozó üzleti titkokat, valamint a felperes alkalmazottainak felismerésére alkalmas információkat tartalmaz.
10 A Törvényszék Hivatalához ugyanazon a napon érkezett külön beadványában a felperes benyújtotta a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amelyben lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:
– rendelje el a megtámadott határozat végrehajtásának addig az időpontig történő felfüggesztését, amíg a Törvényszék az alapügyben előterjesztett keresetet elbírálja;
– kötelezze a Bizottságot arra, hogy tartózkodjon a 2008. évi határozat olyan változatának közzétételétől, amely a felperesre nézve részletesebb a 2010 februárjában a honlapján közzétett változatnál;
– kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.
11 A Bizottság az ideiglenes intézkedés iránti kérelemre tett, a Törvényszék Hivatalához 2013. január 11‑én benyújtott írásbeli észrevételeiben azt kéri, hogy a Törvényszék elnöke:
– utasítsa el az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
12 A Bizottság észrevételeinek benyújtását követően a felperes engedélyt kapott, hogy azokra válaszoljon, amit 2013. február 18‑i beadványában tett meg. A Bizottság a 2013. február 28‑án kelt levelében válaszolt.
13 A Törvényszék Hivatalához 2013. január 17‑én és 22‑én benyújtott külön beadványaiban a német HUK‑Coburg, LVM, VHV és Württembergische Gemeinde‑Versicherung biztosítótársaság kérte, hogy a Bizottság kérelmeinek támogatása végett a jelen ideiglenes intézkedés iránti eljárásba beavatkozhasson. A Bizottság nem ellenezte a szóban forgó kérelmeket, miközben a felperes 2013. március 6‑i beadványában a beavatkozási kérelmek elutasítása mellett érvelt.
A jogkérdésről
A beavatkozási kérelmekről
14 Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 40. cikkének második bekezdése szerint – amely az említett alapokmány 53. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszékre is alkalmazandó – minden olyan személy beavatkozhat az eljárásba, aki valószínűsíti, hogy a Törvényszék elé vitt jogvita kimeneteléhez jogos érdeke fűződik.
15 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat az mondja ki, hogy a jogvita kimeneteléhez fűződő jogos érdeken az ahhoz fűződő közvetlen és fennálló érdeket kell érteni, hogy azoknak a kérelmeknek adjanak helyt, amelyeknek a támogatása végett a beavatkozást kérelmezik, és nem pedig az előterjesztett jogalapokhoz és érvekhez fűződő érdeket. Különbséget kell tehát tenni a megsemmisíteni kért egyedi aktus elbírálásához fűződő közvetlen érdeket igazoló beavatkozást kérelmező, valamint azon beavatkozást kérelmező között, aki csak a jogvita kimeneteléhez fűződő közvetett érdekét igazolja, a saját helyzete és valamelyik fél helyzete közötti hasonlóság alapján (lásd a Bíróság elnöke C‑133/12. P. sz., Stichting Woonlinie és társai kontra Bizottság ügyben 2013. január 15‑én hozott végzésének 7. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, továbbá lásd a Törvényszék elnöke T‑201/04. R. sz., Microsoft kontra Bizottság ügyben 2004. július 26‑án hozott végzésének [EBHT 2004., II‑2977. o.] 32. pontját).
16 Ha a beavatkozási kérelmet ideiglenes intézkedés iránti eljárás keretében nyújtják be, az ügy kimeneteléhez fűződő érdeken az ideiglenes intézkedés iránti eljárás kimeneteléhez fűződő érdeket kell érteni. Ugyanis, ahogy az alapeljárás kimenetele, az ideiglenes intézkedés iránti eljárás kimenetele is sértheti harmadik felek érdekeit, illetve lehet azokra nézve kedvező. Következésképpen az ideiglenes intézkedés iránti eljárás keretében a beavatkozási kérelmet benyújtók érdekét a kért ideiglenes intézkedés engedélyezésének, illetve elutasításának a kérelmezők gazdasági vagy jogi helyzetére gyakorolt hatásai alapján kell értékelni (a fent hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott végzés 33. pontja).
17 Mindenesetre az eljárás kimeneteléhez fűződő érdeknek az ideiglenes intézkedésről határozó bíró általi értékelése nem érinti az alapeljárással kapcsolatban benyújtott beavatkozási kérelemnek a Törvényszék általi értékelését (a fent hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott végzés 35. pontja).
18 E megfontolások tükrében kell megvizsgálni, hogy a négy beavatkozást kérőnek fennáll‑e az eljárás kimeneteléhez fűződő érdeke.
19 A négy beavatkozást kérő – mindannyian a járműipariüveg‑biztosítás ágazatában tevékeny társaságok – kijelenti, hogy 2010 decemberében és 2011 szeptemberében, valamint decemberében kártérítési eljárásokat indított a Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi területi bíróság, Németország) előtt az „AGC Glass Europe és társaival” szemben. Ezekkel a nemzeti bíróság előtt még folyamatban lévő keresetekkel a beavatkozást kérők az EUMSZ 101. cikkbe ütköző módon mesterségesen magasan tartott árak miatt elszenvedett károk megtérítését kérik, amelyeket a járműipariüveg‑kartell tagjai 1998 és 2003 között számláztak ki, és amelyek a járműipariüveg‑biztosítások keretében történő visszafizetések alapjául szolgáltak. Hozzáfűzik, hogy nehezen tudják meghatározni az elszenvedett kár nagyságát anélkül, hogy a járműipariüveg‑kartellel kapcsolatos azon részletes információkkal rendelkeznének, amelyeket a Bizottság most szándékozik közzétenni. Márpedig fontos lenne számukra, hogy a Bizottság közzétegye a 2008. évi határozatnak a 2010 februárban közzétett változatnál részletesebb változatát, és hogy a felperes ezt ne tudja megakadályozni.
20 E tekintetben elegendő arra emlékeztetni egyrészt, hogy a megtámadott határozat a jelen ügyben egy, kizárólag a felperes által előterjesztett bizalmas kezelés iránti kérelem elutasítására vonatkozik, másrészt pedig arra, hogy a beavatkozást kérők által hivatkozott kártérítési kereseteket a „AGC Glass Europe és társaival” szemben terjesztették az adott nemzeti bíróság elé, továbbá nem pontosították, hogy az „és társai” között szerepel‑e a felperes. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró tehát csak feltételezni tudja, hogy e fogalom a japán Asahi csoporthoz tartozó társaságokra vonatkozik (lásd a fenti 3. pontot). Egyébiránt a felperes 2013. február 12‑i észrevételeiben megerősítette, hogy nem szerepelt a szóban forgó nemzeti eljárások alperesei között, hanem csupán az AGC Glass Europe kereseti kérelmeinek támogatása érdekében avatkozott be. Következésképpen a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kereset elutasítása esetén azon információk, amelyeket a Bizottság ennélfogva jogosult lenne közzétenni, teljesen haszontalanok lennének a beavatkozást kérő társaságok kártérítési perei tekintetében, mivel ezek az információk nem az AGC Glass Europe‑ra vonatkoznak. A beavatkozást kérők tehát nem hoznak fel egyetlen, a Bíróság alapokmánya 40. cikkének értelmében vett, a jogvita kimeneteléhez fűződő közvetlen és fennálló érdeket sem. Ezt az érdeküket nem lehet elismerni pusztán azon tény miatt, hogy potenciálisan a felperessel szemben is indíthatnának kártérítési eljárást a nemzeti bíróság előtt, tekintettel arra, hogy ennek elismerése a potenciális beavatkozók körét oly szélesre tágítaná, hogy az súlyosan veszélyeztetné az uniós bíróságok előtti eljárások hatékonyságát (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnökének a C‑589/11. P(I). sz., Schenker kontra Air France és Bizottság ügyben 2012. június 8‑án hozott végzés 24. pontját).
21 Mindenesetre a beavatkozást kérők nem bizonyították az ideiglenes intézkedés iránti eljárás kimeneteléhez fűződő különös érdeküket abban az értelemben, hogy számukra elfogadhatatlan lenne az alapeljárás lezárásáig várni. Így különösen nem bizonyították, hogy gazdasági vagy jogi helyzetük sérülne, ha az ideiglenes intézkedésekről határozó bíró a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek helyt adna. Egyébiránt az a körülmény, hogy a HUK‑Coburg által indított kártérítési kereset a nemzeti bíróság előtt 2010 december óta fel van függesztve anélkül, hogy e beavatkozást kérő az ügy rá nézve hátrányos kimenetelének közvetlen veszélyére hivatkozott volna, inkább azt mutatja, hogy a nemzeti bíróság adott esetben az eljárás felfüggesztése iránti kérelmek miatt ténylegesen kénytelen lesz bevárni a fő eljárásban hozandó ítéletet, azelőtt, mielőtt ezen ítélet tükrében folytatná a kártérítési eljárásokat.
22 Következésképpen a beavatkozási kérelmeket el kell utasítani.
Az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről
23 Egyrészt az EUMSZ 278. cikkben és az EUMSZ 279. cikkben, másrészt pedig az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésében foglalt, egymással összefüggésben értelmezett rendelkezések értelmében az ideiglenes intézkedésről határozó bíró, ha a körülmények alapján azt szükségesnek tartja, elrendelheti a Törvényszék előtt megtámadott jogi aktus végrehajtásának felfüggesztését, vagy bármely szükséges ideiglenes intézkedést elrendelhet.
24 A Törvényszék eljárási szabályzata 104. cikkének 2. §‑a akként rendelkezik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben meg kell jelölni a jogvita tárgyát, a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét. Ekképpen az ideiglenes intézkedésről határozó bíró csak akkor rendelheti el a végrehajtás felfüggesztését és az ideiglenes intézkedéseket, ha azok szükségességét a ténybeli és jogi alapok első látásra valószínűsítik (fumus boni iuris), és azok olyan értelemben sürgősek, hogy a kérelmező érdekeiben bekövetkező súlyos és helyrehozhatatlan kár megakadályozásához az szükséges, hogy azokat már az érdemi döntés előtt elrendeljék, és már ekkor kifejtsék hatásukat. Ezek konjunktív feltételek, vagyis ha közülük bármelyik nem teljesül, az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet el kell utasítani. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró adott esetben a fennálló érdekeket is mérlegeli (a Bíróság elnöke C‑268/96. P(R). sz., SCK és FNK kontra Bizottság ügyben 1996. október 14‑én hozott végzésének [EBHT 1996., I‑4971. o.] 30. pontja, és a C‑445/00. R. sz., Ausztria kontra Tanács ügyben 2001. február 23‑án hozott végzésének [EBHT 2001., I‑1461. o.] 73. pontja).
25 Ezen együttes vizsgálat során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az ügy jellegzetességeire tekintettel szabadon határozza meg e különböző feltételek vizsgálatának módját és rendjét, minthogy semmilyen közösségi szabály nem ír elő számára előre meghatározott vizsgálati módot az ideiglenes intézkedés szükségességének értékeléséhez (a Bíróság elnöke C‑149/95. P(R). sz., Bizottság kontra Atlantic Container Line és társai ügyben 1995. július 19‑én hozott végzésének [EBHT 1995., I‑2165. o.] 23. pontja, valamint a C‑459/06. P(R). sz., Vischim kontra Bizottság ügyben 2007. április 3‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 25. pontja).
26 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró az ügy iratai alapján úgy ítéli meg, hogy az ideiglenes intézkedés iránti jelen kérelem elbírálásához szükséges valamennyi adat a rendelkezésére áll, anélkül hogy célszerűnek bizonyulna a felek szóbeli előterjesztéseinek előzetes meghallgatása.
27 A jelen ügy körülményei között először is mérlegelni kell a fennálló érdekeket, és meg kell vizsgálni, hogy a sürgősség követelménye teljesül‑e.
Az érdekek mérlegeléséről és a sürgősségről
28 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a különböző fennálló érdekek mérlegelése abban áll, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak meg kell határoznia, hogy azon kérelmező érdeke, aki a szóban forgó bírótól ideiglenes intézkedések elrendelését kéri, előrébb való‑e, vagy sem, a vita tárgyát képező jogi aktus azonnali alkalmazásához fűződő érdekhez képest, és különösen azt kell megvizsgálnia, hogy amennyiben az ügy érdemében határozó bíróság esetleg megsemmisíti a jogvita tárgyát képező aktust, ez lehetővé teszi‑e azon helyzet visszaállítását, amely az aktus azonnali végrehajtása esetén jött volna létre, és fordítva, a hivatkozott aktus végrehajtásának felfüggesztése megakadályozná‑e annak teljes érvényesülését, amennyiben a bíróság az ügy érdemére vonatkozó kérelmet elutasítaná (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnöke 76/89. R., 77/89. R. és 91/89. R. sz., RTE és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. május 11‑én hozott végzésének [EBHT 1989., 1141. o.] 15. pontját, valamint a C‑182/03. R. és C‑217/03. R. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. június 26‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑6887. o.] 142. pontját).
29 Különösen azon feltétel tekintetében, miszerint az ideiglenes intézkedést elrendelő végzés által előidézett jogi helyzetnek visszafordíthatónak kell lennie, meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás célja a jövőbeli érdemi határozat teljes hatékonyságának biztosítása (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnöke C‑7/04. P. (R.) sz., Bizottság kontra Akzo és Akcros ügyben 2004. szeptember 27‑én hozott végzésének [EBHT 2004., I‑8739. o.] 36. pontját). Következésképpen ezen eljárás pusztán járulékos jellegű azon alapeljáráshoz képest, amelyhez kapcsolódik (a Törvényszék elnöke T‑228/95. R. sz., Lehrfreund kontra Tanács ügyben 1996. február 12‑én hozott végzésének [EBHT 1996., II‑111. o.] 61. pontja), ezért az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által hozott határozatnak ideiglenes jellegűnek kell lennie olyan értelemben, hogy nem dönthet előre a jövőbeli érdemi határozat tekintetében, illetve azt nem teheti illuzórikussá, megfosztva a határozatot hatékony érvényesülésétől (lásd ebben az értelemben a Bíróság elnöke C‑313/90. R. sz., CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben 1991. május 17‑én hozott végzésének [EBHT 1991., I‑2557. o.] 24. pontját, a Törvényszék elnöke T‑203/95. R. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 1995. december 12‑én hozott végzésének [EBHT 1995., II‑2919. o.] 16. pontját).
30 Ebből szükségszerűen az következik, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárás egyik fele által védett érdek nem érdemel védelmet, ha e fél azt kéri az ideiglenes intézkedésről határozó bírótól, hogy olyan határozatot hozzon, amely egyáltalán nem pusztán ideiglenes jellegű, előre dönt a jövőbeli érdemi határozat tekintetében, illetve azt illuzórikussá teszi megfosztva e határozatot hatékony érvényesülésétől. Egyébiránt a Törvényszék elnöke ugyanezen indokból nyilvánította az ideiglenes intézkedésről határozó bírótól a Bizottság birtokában lévő, állítólagosan bizalmas információk „ideiglenes” nyilvánosságra hozatalát kérő ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elfogadhatatlannak, ugyanis az ezen kérelemnek helyt adó végzés előre semlegesíthette volna a később hozandó érdemi határozat következményeit (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke T‑607/11. R. sz., Henkel és Henkel France kontra Bizottság ügyben 2012. január 23‑án hozott végzésének 23–25. pontját).
31 A jelen ügyben a Törvényszéknek az alapeljárás során arról a kérdésről kell határoznia, hogy a megtámadott határozatot – amellyel a Bizottság elutasította a felperes arra irányuló kérelmét, hogy tartózkodjon a jogvita tárgyát képező információk közzétételétől – meg kell‑e semmisíteni, különösen ezen információk bizalmas jellegének megsértése miatt, mivel azok nyilvánosságra hozatala sérti az EUMSZ 339. cikket és a Charta 8. cikkét. E tekintetben nyilvánvaló, hogy a megtámadott határozatot megsemmisítő ítélet hatékony érvényesülésének megőrzése érdekében a felperesnek képesnek kell lennie arra, hogy megakadályozza, hogy a Bizottság jogellenesen közzétegye a vita tárgyát képező információkat. Márpedig az ilyen megsemmisítő ítélet illuzórikussá válhat, és ennélfogva nem érvényesülhet hatékonyan, amennyiben az ideiglenes intézkedés iránti kérelemről határozó bíró elutasítja e kérelmet, ugyanis ezen elutasítás következményeképpen a Bizottság azonnal közzétehetné a szóban forgó információkat, ami de facto előre eldöntené a jövőbeli érdemi határozat irányát, vagyis a megsemmisítés iránti kereset elutasításával egyenértékű lenne.
32 E megfontolásokat nem cáfolja az a körülmény, hogy még a vita tárgyát képező információk tényleges közzététele sem járna azzal a következménnyel, hogy a felperest megfossza a megtámadott határozat megsemmisítésével kapcsolatos eljáráshoz fűződő érdekétől. Ennek különösen az az indoka, hogy minden más értelmezés, amely a kereset elfogadhatóságát a vitatott információk Bizottság általi nyilvánosságra hozatalától vagy annak elmaradásától – tehát ezáltal egy befejezett tény létrehozásától – tenné függővé, lehetővé tenné utóbbinak, hogy kivonja magát a bírósági felülvizsgálat alól azáltal, hogy a nyilvánosságra hozatalhoz folyamodik, még ha az jogellenes is (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑474/04. sz., Pergan Hilfsstoffe für industrielle Prozesse kontra Bizottság ügyben 2007. október 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑4225. o.] 39–41. pontját). Márpedig az eljáráshoz fűződő érdeknek az alapeljárás érdekében történő formális fenntartása ellenére a megtámadott határozatnak a szóban forgó információk közzétételét követően történő megsemmisítése már egyáltalán nem biztosítja a felperes részére a hatékony érvényesülést.
33 Következésképpen a felperes által védeni kívánt érdek elsőbbséget kell, hogy élvezzen a Bizottságnak az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása iránti érdekével szemben, főleg mivel a kért ideiglenes intézkedések elrendelése csupán a már 2010 februárja óta fennálló helyzetet tartaná fenn korlátozott időtartamra (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott RTE és társai kontra Bizottság ügyben hozott végzés 15. pontját).
34 Mivel a Bizottság azzal a kifogással él, hogy több mint négy éve várja a nyilvánosság, hogy a Bizottság végre teljes terjedelmében közzétegye a 2008. évi határozatot, és elfogadhatatlan, hogy a felperes több évvel késleltethesse e közzétételt pusztán arra hivatkozva, hogy a közzéteendő információk bizalmasak, meg kell állapítani, hogy az alperes intézmény csupán annak állítására szorítkozott, hogy a szolgálatainak egy időigényes folyamattal kellett szembe nézniük, amelynek során kénytelenek voltak számos bizalmas kezelés iránti kérelmet megvizsgálni, anélkül, hogy ezt az állítást bármilyen irati bizonyítékkal támasztotta volna alá. A Bizottság tehát nem bizonyította jogilag megkövetelt módon, hogy miért volt kénytelen 2011. április 28‑ig várni a 2008. évi határozat teljes változatának közzétételéről szóló döntéssel. E körülmények között nem kizárt, hogy a Bizottság saját maga felelős a hivatkozott idővesztésért. Mindenesetre a Bizottság nem ad magyarázatot arra, hogy az alapeljárásban 2013. január 8‑án benyújtott ellenkérelméhez – legalább elővigyázatosságból – miért nem csatolt az eljárási szabályzat 76a. §‑ának címén gyorsított eljárás iránti kérelmet annak érdekében, hogy az elvesztegetett idő egy részét behozza. Miután a Bizottság nem élt az alapeljárás gyorsított kezelésének lehetőségével, nem kifogásolhatja érvényesen, hogy a felperes a maga részéről élt a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését célzó eljárási jogával.
35 A Bizottság továbbá a járműipariüveg‑kartell potenciális áldozataira hivatkozik, akiknek szükségük lenne az I. és II. kategóriába tartozó információkra a felperessel szemben a nemzeti bíróságok előtt esetleg megindítandó kártérítési eljárások megalapozottságának bizonyítása végett az okozati összefüggés, valamint a kár mértékének bizonyítása tekintetében. A Bizottság szerint, amennyiben ezen információk közzététele az alapeljárásban hozandó ítélet kihirdetéséig halasztódik, a kartell bizonyos áldozatainak kártérítési eljárásai el is évülhetnek, különösen azokban a tagállamokban, amelyekben az elévülési határidők rövidek.
36 Mindazonáltal ugyan az ideiglenes intézkedésről határozó bíró az érdekek mérlegelése keretében figyelembe veheti azon harmadik személyek érdekeit, akiket esetleg érinthet a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztése (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke T‑342/00. R. sz., Petrolessence és SG2R kontra Bizottság ügyben 2001. január 17‑én hozott végzésének [EBHT 2001., II‑67. o.] 51. pontját), a Bizottság ezen érvelése nem biztosít elsőbbséget a felperes érdekének. Egyrészt ugyanis a Bizottságnak a hivatkozott elévülési határidőkre vonatkozó nemzeti szabályokkal kapcsolatos állítása túlságosan általános, mivel nem tünteti fel többek között, hogy mi akadályozza meg a kartell áldozatait abban, hogy a kártérítési eljárásokat megfelelő időben megindítsák, és kérjék a nemzeti eljárásoknak az alapeljárásban hozott ítélet kihirdetéséig való felfüggesztését. Egyébiránt az ezzel kapcsolatosan felhozott konkrét példák csupán a négy beavatkozást kérő 2010‑ben és 2011‑ben a nemzeti bíróságok előtt indított kártérítési pereire vonatkoznak, amelyek úgy látszik, hogy nem ütköztek elévülési akadályokba (lásd a fenti 19 és 21. pontot). Másrészt – amint azt a fenti 34. pontban megállapítottuk – mind a 2008. évi határozat közzétételével kapcsolatos késedelem, mind az alapeljárás esetleges lassúsága nagy részben a Bizottságnak, és nem a felperesnek tudható be.
37 Végül ugyan igaz, hogy a járműipariüveg‑kartell áldozatai a kartell tagjaival – mint például a felperessel – szemben indított kártérítési eljárásokkal kapcsolatosan maguk is élhetnek a hatékony jogorvoslathoz való jogukkal, ám meg kell állapítani, hogy e jogot a felperes által kérelmezett ideiglenes intézkedések elrendelése csupán késlelteti – ami e jog alkalmazásának időbeli korlátozását jelenti –, miközben a felperes hatékony jogorvoslathoz való jogát nullára csökkentené az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása. A felperes érdeke tehát elsőbbséget kell, hogy élvezzen a kartell áldozatainak érdekéhez képest.
38 Mivel az érdekek mérlegelésének eredménye a felperes érdeke mellett szól, az általa védeni kívánt érdek védelme sürgősnek tűnik, feltéve, hogy fennáll annak veszélye, hogy az ideiglenes intézkedés iránti kérelme elutasítása esetén súlyos és helyrehozhatatlan károkat szenved. Ezzel kapcsolatosan a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a 2008. évi határozat részletesebb változatának közzétételéből származó helyzet már nem tehető meg nem történtté.
39 A felperes hangsúlyozza, hogy a III. kategóriába tartozó információk közzététele súlyosan és helyrehozhatatlanul veszélyeztetné a Charta 8. cikkében a felperesnek a kartell végrehajtásában részt vevő alkalmazottai számára biztosított személyes adatok védelmét.
40 E tekintetben elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a felperesnek bizonyítania kell, hogy a végrehajtás kérelmezett felfüggesztése szükséges a saját érdekei védelme érdekében, ezért a sürgősség bizonyítása végett nem hivatkozhat olyan érdekre, amely nem érinti személyesen, így például harmadik személyek jogának veszélyeztetésére. Ennélfogva a felperes a végrehajtás kérelmezett felfüggesztésének sürgősségének alátámasztása érdekében nem hivatkozhat érvényesen pusztán az alkalmazottai által esetleg elszenvedett sérelemre (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke T‑31/07 R, Du Pont de Nemours (France) és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 19‑én hozott végzésének [EBHT 2007., II‑2767. o.] 147. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, és a T‑637/11 R. sz., Euris Consult kontra Parlament ügyben 2012. január 25‑én hozott végzés [az EBHT‑ban nem tették közzé] 26. pontját), hanem bizonyítania kell, hogy ez a sérelem neki is súlyos és helyrehozhatatlan károkat okozhat (lásd ebben az értelemben a Törvényszék elnöke T‑213/01. R. sz., Österreichische Postsparkasse kontra Bizottság ügyben 2001. december 20‑án hozott végzésének [EBHT 2001., II‑3963. o.] 71. pontját).
41 Márpedig a jelen ügyben nem ez a helyzet áll fenn, mivel a felperes pusztán annak állítására szorítkozik, hogy a III. kategóriába tartozó információk nyilvánosságra hozatala [bizalmas](1). A felperes tehát csupán általános és spekulatív kijelentésre szorítkozik anélkül, hogy azt pontosítaná, vagy állítását egyetlen bizonyítékkal is alátámasztaná. Ugyanez igaz arra a megjegyzésre is, miszerint alkalmazottai pert indíthatnának vele szemben azt kifogásolva, hogy nem védte meg őket. Arra pedig különösen nem hivatkozott, és még kevésbé bizonyította, hogy a gondos igazságszolgáltatáshoz fűződő érdeke miatt állna érdekében az érintett alkalmazottai érdekeinek kollektív védelmének biztosítása azon indokból, hogy nagy számuk miatt nem várható el tőlük, hogy egyenként indítsanak a személyes adataik védelmére irányuló eljárásokat. Következésképpen a felperesnek nem sikerült bizonyítania, hogy az alkalmazottai érdekeire gyakorolt állítólagos veszély magának a vállalkozásnak súlyos és helyrehozhatatlan károkat okozna.
42 Következésképpen a sürgősségre vonatkozó feltétel a III. kategóriába tartozó információk közzététele tekintetében nem teljesül. Tekintettel e feltétel és a fumus boni iuris feltételének kumulatív jellegére (lásd a fenti 24. pontot), el kell utasítani az ezen információkra vonatkozó ideiglenes intézkedés iránti kérelmet.
43 Az I. és II. kategóriába tartozó információkkal kapcsolatosan a felperes arra hivatkozik, hogy amint a bizalmas információk közzétételre kerülnek, a megtámadott határozatnak az EUMSZ 339. cikk megsértése miatti későbbi megsemmisítése nem fordíthatja vissza a közzétételből eredő hatásokat. Ugyanis így a felperes ügyfelei, versenytársai és beszállítói, a pénzügyi elemzők, valamint a széles körű nyilvánosság hozzájuthatna a szóban forgó információkhoz, és azokat szabadon használhatná, ami súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhatna a felperesnek. Következésképpen a felperes nem részesülhetne hatékony bírói jogvédelemben, amennyiben a jogvita tárgyát képező információk az alapeljárás lezárása előtt közzétételre kerülnének.
44 E tekintetben meg kell állapítani, hogy abban az esetben, ha az alapeljárás során kiderülne, hogy a Bizottság által tervezett közzététel olyan bizalmas jellegű információkat érint, amelyek nyilvánosságra hozatala ellentétes az EUMSZ 339. cikk értelmében vett szolgálati titok védelmével, a felperes e rendelkezésre – amely alapvető jogot alapít számára – hivatkozhat a közzététellel szembeni ellenkezése érdekében. Amint azt a Bíróság C‑450/06. sz. Varec‑ügyben 2008. február 14‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑581. o.) 47. és 48. pontjában az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEVB) ítélkezési gyakorlatára hivatkozva elismerte, szükséges lehet bizonyos, bizalmasnak minősülő információknak a nyilvánosságra hozatalát megtagadni valamely vállalkozásnak az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 8. cikkében és a Charta 7. cikkében rögzített magánélethez való alapvető jogának védelme érdekében, hozzátéve, hogy a „magánélet” fogalma nem értelmezhető oly módon, hogy az kizárja valamely jogi személy üzleti tevékenységét. Egyébiránt a Bíróság hozzáfűzte, hogy már elismerte az üzleti titkok védelmét mint általános jogelvet, illetve másrészről a szóban forgó vállalkozás „különösen súlyos kárt” szenvedhet, ha bizonyos információk szabálytalanul kerülnek közzétételre (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Varec‑ügyben hozott ítélet 49. és 54. pontját).
45 Tekintettel arra, hogy a Bizottság a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása esetén azonnal közzétehetné az I. és II. kategóriába tartozó információkat, félő, hogy ez a tény a szóban forgó információk tekintetében visszafordíthatatlanul megfosztaná a tartalmától a felperesnek az EUMSZ 339. cikkben, az EJEE 8. cikkében és a Charta 7. cikkében meghatározott szolgálati titkok védelméhez való alapvető jogát. Ugyanakkor fennáll annak a veszélye, hogy a felperesnek az EJEE 6. cikkében és a Charta 47. cikkében előírt hatékony jogorvoslathoz való alapvető joga sérülne, amennyiben a Bizottság még azelőtt közzétehetné a szóban forgó információkat, hogy a Törvényszék az alapeljárásra vonatkozó keresetről határozna. Következésképpen, mivel fennáll annak veszélye, hogy a felperes alapvető jogai súlyosan és helyrehozhatatlanul sérülnek – fenntartva, hogy a Törvényszék megvizsgálja a fumus boni iuris feltétele fennállását (lásd az utóbbi feltétel és a sürgősségi feltétel közötti szoros összefüggés tekintetében a Törvényszék elnöke T‑54/08. R., T‑87/08. R., T‑88/08. R. és T‑91/08. R.–T‑93/08. R. sz., Ciprus kontra Bizottság egyesített ügyekben 2008. április 8‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 56. és 57. pontját) –, az I. és II. kategóriába tartozó információk tekintetében sürgősnek tűnik a kért ideiglenes intézkedések elrendelése.
46 A Bizottság által hivatkozott ezzel ellentétes érvek egyike sem alkalmas e megfontolások megcáfolására.
47 Ezért a Bizottság azon megjegyzése, miszerint a felperes egyetlen alapvető jog megsértésére sem hivatkozott, ténybelileg téves. Azáltal ugyanis, hogy a felperes arra hivatkozott, hogy nem részesülhetne a hatékony bírói jogvédelemben, amennyiben az információk az alapeljárás lezárása előtt közzétételre kerülnének, bennefoglaltan, de szükségszerűen az EJEE 6. cikkére és a Charta 47. cikkére hivatkozott, mivel mindkettő a hatékony jogorvoslathoz való alapvető jogára vonatkozik. Ezen túlmenően, ugyan a felperes az EUMSZ 339. cikk megsértésére hivatkozott, elegendő emlékeztetni arra, hogy az e rendelkezés által biztosított üzleti titok védelme az EJEE 8. cikkének és a Charta 7. cikkének értelmében vett alapvető jog rangjára emelkedett (lásd a fenti 44. pontot), ennélfogva az EUMSZ 339. cikkre való hivatkozás szükségszerűen a két másik rendelkezésre való hivatkozását is magában foglalja.
48 A Bizottság továbbá az EJEB ítélkezési gyakorlatára hivatkozik (lásd az EJEB Gillberg kontra Svédország ügyben 2012. április 3‑án hozott ítéletének 67. §‑át és 72. §‑át) annak kiemelésére, hogy az EJEE 8. cikke a jelen ügyben nem alkalmazható, mivel valamely személy nem hivatkozhat e rendelkezésre olyan sérelem veszélyét kifogásolva, amely a saját cselekedeteiből – mint például egy büntetőjogi jogsértésből – előreláthatóan következik. A Bizottság ebből azt a következtetést vonja le, hogy mivel a jogvita tárgyát képező információk a jelen ügyben a felperes jogsértő magatartásának leírására szolgálnak, a felperes nem akadályozhatja meg azok közzétételét a magánélet védelmére hivatkozva.
49 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az EJEB távolról sem kívánta megvizsgálni, hogy a szóban forgó svéd intézkedés „megsértette‑e bizalmas információknak a[z EJEE 8. cikkéből] eredő közzé nem tételéhez való jogát”, hanem csupán annak megválaszolására szorítkozott, hogy Gillberg büntetőjogi felelősségre vonása önmagában megsértette‑e a magánélet védelméhez való jogát (az EJEB fent hivatkozott Gillberg kontra Svédország ügyben hozott ítéletének 56. §‑a, 64. §‑a, 65. §‑a és 68. §‑a ). Erre a kérdésre nemleges választ adott, mivel az ilyen ítélet sérelmes személyi, társadalmi, pszichológiai és pénzügyi hatásai „egy bűncselekmény előrelátható következményeinek [minősülnek] […] amire tehát nem lehet […] hivatkozni annak alátámasztása végett, hogy valamely büntetőjogi felelősségre vonás önmagában sérti [az EJEE 8. cikkének] értelmében vett magánélet védelméhez való jogot” (az EJEB fent hivatkozott Gillberg kontra Svédország ügyben hozott ítéletének 68. §‑a).
50 Márpedig a jelen eljárásban nem az a kérdés, hogy a felperes az EJEE 8. cikke értelmében megtámadhatja‑e a Bizottság által vele szemben az EUMSZ 101. cikk megsértése miatt kiszabott bírságot azon indokból, hogy a Bizottság e határozatban nyilvánosan a járműipariüveg‑kartell egyik tagjának nevezi, vagy mivel e szankció az üzleti életben „előrelátható” egyéb hátrányos hatásokkal jár. A jelen ügyben az uniós bíróságnak inkább azt kell meghatároznia, hogy az I. és II. kategóriába tartozó információkat az EJEE 8. cikkének alkalmazásával bizalmasan kell‑e kezelni, vagy éppen ellenkezőleg, azokat a Bizottság felhasználhatja‑e a felperes jogsértő magatartásának igen részletes nyilvános leírása érdekében. Mivel a fent hivatkozott Gillberg kontra Svédország ügyben hozott ítélet nem tárgyalta meg az egyes pontos információk bizalmas vagy nem bizalmas kezelésére vonatkozó kérdését, a Bizottságnak az EJEB hivatkozott ítéletére vonatkozó érvének nem lehet helyt adni.
51 A Bíróság és a Törvényszék elnöke által hozott több végzésre hivatkozva a Bizottság hozzáteszi, hogy mindenesetre nem elegendő, hogy a felperes a szolgálati titok, illetve az üzleti titok védelméhez való alapvető jog megsértésére hivatkozzon, hanem ezenfelül azt is bizonyítania kell, hogy e jogsértés önmagában anyagilag, illetve erkölcsileg súlyos és helyrehozhatatlan kárt okoz neki. Márpedig az ilyen természetű kár bekövetkezését a felperes a jelen ügyben nem bizonyította.
52 Ezzel kapcsolatosan a Bizottság először is a Törvényszék elnöke T‑198/03. R. sz., Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ügyben 2003. november 7‑én hozott végzésére (EBHT 2003., II‑4879. o.), és a T‑201/04. R. sz., Microsoft kontra Bizottság ügyben 2004. december 22‑én hozott végzésére (EBHT 2004., II‑4463. o.) hivatkozik, amelyekben az ideiglenes intézkedésről határozó bíró – bizonyos, az érintettel szemben indítható kártérítési eljárásokban felhasználható érzékeny információk közzétételének visszafordíthatatlan jellegére nézve – a szóban forgó kárt az érintettet esetleg érő, és a szóban forgó információk ilyen használatából eredő kizárólag pénzügyi jellegű kárnak minősítette, mivel azt általában nem lehet helyrehozhatatlannak tekinteni (lásd a fent hivatkozott Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ügyben hozott végzés 45., 47., 52. és 53. pontját), hozzátéve, hogy az addig titkosként – vagy valamely szellemi tulajdonjog fennállása miatt, vagy üzleti titokként – kezelt információ nem jelenti szükségszerűen azt, hogy súlyos kár merülne fel még akkor sem, ha ezen információ megismerése nem törölhető ki a nyilvánosság emlékezetéből (lásd a fent hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott végzés 253 és 254. pontját).
53 E tekintetben mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által a fent hivatkozott Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ügyben hozott végzésben és a fent hivatkozott Microsoft kontra Bizottság ügyben hozott végzésben az állítólagosan bizalmas információk kezelése kapcsán követett megközelítést el kell vetni, mivel ez a megközelítés elvonatkoztat azoktól az alapvető jogoktól, amelyekre az ezen információk ideiglenes védelmét kérő hivatkozik. Ugyanis legkésőbb 2009. december 1‑jétől, vagyis a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésétől – amely a Chartát az elsődleges uniós jog rangjára emelte, és kimondja, hogy a Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések (EUSZ 6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése) – a Charta 7. és 47. cikke (valamint az EJEE megfelelő rendelkezései) által biztosított alapvető jogok súlyos és helyrehozhatatlan megsértésének e téren felmerülő közvetlen veszélyét önmagában a kért ideiglenes védintézkedések elrendelését indokoló kárnak kell tekinteni.
54 A Bizottság ezt követően a Bíróság elnöke C‑43/98 P.(R). sz., Camar kontra Bizottság és Tanács ügyben 1998. április 15‑én hozott végzésére (EBHT 1998., I‑1815. o., 46. és 47. pont) hivatkozik, amelyben az utóbbi elutasította a kár helyrehozhatatlan jellegére vonatkozó érvet azon indokból, hogy „nem elegendő absztrakt módon hivatkozni az alapvető jogok – jelen esetben a tulajdonhoz való jog és a szakmai tevékenységek szabad gyakorlásának – sérelmére annak bizonyítása érdekében, hogy az abból esetlegesen eredő kár szükségszerűen helyrehozhatatlan jellegű lesz”. Mindazonáltal nem elhanyagolható az a tény, hogy az e végzés alapjául szolgáló ügy egy olyan importőr esetére vonatkozott, aki a kiadott importengedélyek számát kevésnek találta, és több engedélyt kívánt szerezni. Ugyan az importőr a tulajdonhoz való jogára és a szakmai tevékenységének szabad gyakorlására hivatkozott, az állítólagosan elégtelen számú importengedélyek kibocsátása csupán korlátozta a szóban forgó alapvető jogok alkalmazását. Mivel az érintett fél továbbra is használhatta e jogait, az ideiglenes intézkedésről határozó bíró arra kötelezte, hogy bizonyítsa e jogok korlátozásának súlyos és helyrehozhatatlan jellegét. A jelen ügyben ezzel szemben a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelemének elutasítása esetén teljesen meg lenne fosztva a hivatkozott alapvető jogaitól, ami e jogok teljes elvesztését, vagyis a lehető legsúlyosabb és helyrehozhatatlanabb kár bekövetkeztét jelentené. Ebből következően a fent hivatkozott Camar kontra Bizottság és Tanács ügyben hozott végzés irreleváns a sürgősségi feltételnek a jelen eljárás keretében történő vizsgálata tekintetében.
55 Ugyanez vonatkozik ugyanezen indokok miatt a Törvényszék elnöke T‑457/09. R. sz., Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ügyben 2011. március 18‑án hozott végzésére (az EBHT‑ban nem tették közzé, 48. pont), amelynek értelmében nem elegendő valamely alapvető jog nyilvánvaló sérelmére hivatkozni az abból esetlegesen származó kár súlyos és helyrehozhatatlan jellegének bizonyításához. Az e végzés alapjául szolgáló ügyben ugyanis valamely bank kisebbségi részvényese nem értett egyet azon feltétel végrehajtásának gazdasági következményeivel, amelyet a Bizottság egy, az ennek a banknak nyújtandó állami támogatás engedélyezéséhez kötött, ám amely feltétellel önmagában a szóban forgó kisebbségi részvényes elviekben egyetértett (a fent hivatkozott Westfälisch‑Lippischer Sparkassen‑ und Giroverband kontra Bizottság ügyben hozott végzés 47. pontja). A jelen üggyel ellentétben tehát az érintett által hivatkozott jogoknak, így a tulajdonjog alkalmazásának és az egyenlő bánásmódhoz való jognak csupán a puszta korlátozásáról volt szó.
56 A Bíróság elnöke C‑7/04. P.(R). sz., Bizottság kontra Akzo és Akcros ügyben 2004. szeptember 27‑én hozott végzésében (EBHT 2004., I‑8739. o.) – amely a Bizottság által egy helyszíni vizsgálat során lefoglalt dokumentumok bizalmas vagy nem bizalmas jellegére vonatkozott – nem a nyilvánosság e dokumentumokhoz való hozzáféréséről volt szó, hanem annak kérdéséről, hogy a Bizottság jogosult volt‑e azokról tudomást szerezni. A Bíróság elnöke tehát egy igen sajátos, a jelen ügyével össze nem hasonlítható kontextusban állapította azt meg, hogy ugyan az említett dokumentumokban lévő információk Bizottság általi megismerése – anélkül, hogy azokat egy, a közösségi versenyszabályok megsértése miatti eljárásban felhasználnák – esetleg sértheti a szakmai titok védelmét, ez a körülmény önmagában nem indokolja a sürgősség feltétele fennállásának megállapítását (a fent hivatkozott Bizottság kontra Akzo és Akcros ügyben hozott végzés 41. pontja). Amennyiben ugyanis az uniós bíróság megsemmisíti azon határozatot, amellyel a helyszíni vizsgálat elrendelésre került, akkor emiatt a versenyjogi jogsértésekkel kapcsolatos eljárás keretében a Bizottság nem használhatja fel a helyszíni vizsgálat során szerzett dokumentumokat vagy bizonyítékokat, mert különben kiteszi magát annak a kockázatnak, hogy az uniós bíróság megsemmisíti a jogsértéssel kapcsolatos határozatot annyiban, amennyiben az ilyen bizonyítékokon alapul (a fent hivatkozott Bizottság kontra Akzo és Akcros ügyben hozott végzés 37. pontja). Ilyen helyzetben az a puszta tény, hogy a Bizottság – amely olyan hatóság, amely maga is köteles a szakmai titoktartásra – tudomására jutottak bizalmas információk, nyilvánvalóan nem valósíthatta meg a hivatkozott alapvető jog súlyos és helyrehozhatatlan megsértését.
57 Következésképpen, mivel az I. és II. kategóriába tartozó információk tekintetében a sürgősség feltétele teljesült, azt kell megvizsgálni, hogy e tekintetben a fumus boni iuris fennáll‑e, vagy sem.
A fumus boni iurisról
58 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a fumus boni iuris feltétele akkor teljesül, ha az ideiglenes intézkedések elrendelését kérő fél által az alapkereset alátámasztására felhozott jogalapok közül legalább az egyik első látásra relevánsnak tűnik, és legalábbis nem teljesen megalapozatlan, mivel olyan összetett jogi kérdés fennállására világít rá, amelynek a megoldása nem egyértelmű, és ezért alapos vizsgálatot igényel, amelyet azonban az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem tud elvégezni, hanem annak az alapeljárás tárgyát kell képeznie, vagy amennyiben a felek közötti vita olyan jelentős jogi vitát tár fel, amelynek megoldása elsőre nem nyilvánvaló (lásd a Törvényszék elnöke T‑52/12. R. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2012. szeptember 19‑én hozott végzésének 13. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd továbbá ebben az értelemben a Bíróság elnöke C‑39/03. P‑R. sz., Bizottság kontra Artegodan és társai ügyben 2003. május 8‑án hozott végzésének [EBHT 2003., I‑4485. o.] 40. pontját).
59 Így különösen, az állítólagosan bizalmas információk ideiglenes védelmére vonatkozó jogvita kapcsán hozzá kell tenni, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró – mivel ellenkező esetben figyelmen kívül hagyná az ideiglenes intézkedések iránti eljárás magától értetődően járulékos és ideiglenes jellegét (lásd a fenti 29–31. pontot), valamint az azon fél hivatkozott alapvető jogaitól való megfosztásának közvetlen veszélyét, aki e jogok ideiglenes védelmét kéri (lásd a fenti 44 és 45. pontot) – főszabály szerint csak akkor állapíthatja meg a fumus boni iuris fenn nem állását, ha a szóban forgó információk nyilvánvalóan nem bizalmas jellegűek. Ez a helyzet áll fenn például akkor, ha a védendő információ a felperes nyilvános éves mérlegében, vagy valamely, az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jogi aktusban szerepel.
60 A jelen ügyben a felperes az alapeljárásban előterjesztett keresetének alátámasztására felhozott második jogalapjában azt kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette többek között az EUMSZ 339. cikket, valamint az 1/2003 rendelet 28. cikkének (1) bekezdését és 30. cikkének (2) bekezdését azáltal, hogy úgy határozott, hogy olyan információkat tesz közzé, amelyeket üzleti titkoknak kellene tekinteni, és amelyek bizalmas jellege ezért védelemre szorul. Egyébiránt a Bizottság a felperes szerint értékelési hibát vétett azon kérdéssel kapcsolatosan, hogy fennállnak‑e olyan nyomós indokok, amelyek lehetővé teszik a szóban forgó információk nyilvánosságra hozatalát.
61 A felperes azt állítja, hogy az I. és II. kategóriába tartozó információk kereskedelmi szempontból érzékeny, titkos és a nyilvánosság számára ismeretlen információk, mivel a jogvita tárgyát képező közzététellel összesített formában olyan részleteket hoznának az ügyfelek, a versenytársak, a beszállítók és általában a nyilvánosság tudomására, mint azon gépjárművek márkája és modellje, amelyekhez alkatrészeket szállít. Az ilyen fajtájú információk nyilvánvalóan érzékeny információknak minősülnek, ugyanúgy, mint a szállított alkatrészek mennyiségére, az adott gépjárműgyártónak a meghatározott ágazatban fennálló részesedésére, az árakra, az árak kiszámítására, a különleges árengedményekre, a százalékokra stb. vonatkozó információk. Ezek az információk ugyanis a felperesnek azon gyártókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatát mutatják, amelyek továbbra is az ügyfelei, és azokat üzleti kapcsolataik során más gyártók is felhasználhatják vele szemben.
62 Mivel a Bizottság tagadja, hogy a jogvita tárgyát képező információk bizalmas jellegűek lennének, azon indokból, hogy azok öt évnél régebbiek, a felperes azt válaszolja, hogy nincs előre meghatározott küszöbérték arra vonatkozóan, hogy egy adat mikor válik múltbelivé, mivel az adatok tényleges múltbeli jellege a szóban forgó piac sajátosságaitól függ. Egyébiránt a C‑477/10. P. sz., Bizottság kontra Agrofert Holding ügyben 2012. június 28‑án hozott ítélet 67. pontjában a Bíróság hangsúlyozta, hogy bizonyos információkhoz az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) 4. cikke (7) bekezdésének értelmében a kereskedelmi érdekekre vagy az érzékeny dokumentumokra vonatkozó kivételek 30 éves időtartamra, vagy – szükség esetén – akár ezen időtartamon túl is alkalmazhatók.
63 A felperes hozzáteszi, hogy [bizalmas]. Következésképp az I. kategóriába tartozó összesített információk nem vesztették el bizalmas jellegüket az idő múlásával, ugyanis ezen információk közzététele lehetővé teszi a versenytársak és az ügyfelek számára, hogy nagyon részletes ügyféllistához jussanak a felperest és az ügyfeleivel való kapcsolatai sajátos aspektusait érintően.
64 A II. kategóriába tartozó információk a járműipari üveg piacának sajátosságai miatt bizalmasak és kereskedelmileg érzékenyek, amely piacon a szerződések gyakran több évvel a gyártás előtt kerülnek megkötésre. Olyan hosszú távú szerződésekről van szó, amelyeket gyakran meghosszabbítanak, és így a járműipariüveg‑beszállítók az adott modell több generációjához is szállítanak alkatrészt a gyártóknak. A piac ilyen szerkezetére tekintettel, a javasolt közzététel magas fokú átláthatóságot hozna létre, ami alapvetően módosíthatná a piac jellemzőit és sérthetné a felperes érdekeit. A felperesnek ugyanis [bizalmas]. Márpedig ezek az információk a termékek áraira vonatkozó olyan célzott különös részleteket tartalmaznak, amelyek továbbra is relevánsak a felperes kereskedelmi tevékenysége tekintetében. Ezek közzététele lehetővé tenné az ügyfelek és a versenytársak számára, hogy a jelenlegi árszintet kikövetkeztessék, a piacon általánosságban az árak terén átláthatósághoz vezetne, és ezáltal sértené a felperes helyzetét, mivel ezeket az információkat a tárgyalások során ügyfelei vagy egyéb gazdasági szereplők felhasználhatnák ahhoz, hogy a felperesnek versenyhátrányt okozzanak.
65 Összefoglalva a felperes azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem vette figyelembe, hogy az I. és II. kategóriába tartozó információk összességükben véve – és nem külön‑külön értelmezve, hanem együttesen –, vagyis összesített formában az interneten elérhetően közzétéve továbbra is bizalmas jellegűek. Ezen információk együttes közzététele azokat nagyon érzékennyé tenné, mivel a nyilvánosságnak általánosságban igen nagy részletességű és beható ismereteket nyújtana a felperesnek a fontos ügyfelei nagy részével fenntartott érzékeny üzleti kapcsolatairól. Ez exponenciálisan és mesterségesen növelné a járműipariüveg‑piac átláthatóságát, lehetővé téve a felperes minden egyes ügyfele számára, hogy a többi ügyféllel fennálló üzleti kapcsolataival kapcsolatos érzékeny információkhoz jusson. Ezek az információk továbbá a potenciális ügyfelek, valamint általában a nyilvánosság számára is elérhetővé válnának, ami súlyosan sértené a felperes érdekeit.
66 A Bizottság erre lényegében azt a választ adja, hogy a felperes által a meghallgatási tisztviselő elé terjesztett bizalmas kezelés iránti kérelmek – elhanyagolható része kivételével – túlságosan homályosak és általánosak ahhoz, hogy igazolják a kért bizalmas kezelést, és hogy a felperes még az ideiglenes intézkedésről határozó bíró előtt sem bizonyítja minden egyes hivatkozott konkrét információ kapcsán, hogy az üzleti titokként védelmet érdemel. Ezen túlmenően a jogvita tárgyát képező információk cseréjére sor került a járműipariüveg‑kartellen belül, tehát e kartell tagjai tudomást szereztek azokról. Ennélfogva azok többé nem tekinthetők titkosnak. Mindenesetre a szóban forgó információk ötévesek vagy annál régebbiek, és emiatt múltbelinek minősülnek, ugyanis a felperes nem bizonyítja, hogy ezek az információk múltbeli jellegük dacára továbbra is kereskedelmi helyzetének lényeges elemeit képezik.
67 E tekintetben meg kell állapítani – a Bizottság által hivatkozott érvek értékének sérelme nélkül, amelyek megalapozottsága az alapeljárás érdemében határozó bíróság vizsgálatának tárgyát kell, hogy képezze –, hogy az ügy iratai nem engednek a fumus boni iuris nyilvánvaló hiányára következtetni.
68 Egyrészt ugyanis a 2008. évi határozat – amelyre a jogvita tárgyát képező közzététel vonatkozik – 731 preambulumbekezdést és 882 lábjegyzetet tartalmaz. Amint az a megtámadott határozat 6. pontjából kitűnik, a felperes által előterjesztett és az I. kategóriába tartozó információk bizalmas kezelése iránti kérelmek 270 preambulumbekezdésre és 46 lábjegyzetre vonatkoznak, miközben a II. kategóriába tartozó információk bizalmas kezelése iránti kérelmek 64 preambulumbekezdésre és 19 lábjegyzetre vonatkoznak. Első látásra tehát úgy tűnik, hogy annak vizsgálata, hogy a Bizottság hibát követett‑e el a bizalmas kezelés iránti kérelmek nagy részének elutasításával, olyan összetett kérdéseket vet fel, amelyek aprólékos vizsgálatot érdemelnek, amelyet az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem tud elvégezni, hanem az annak alapeljárás részét kell képeznie.
69 Másrészről az a tény, hogy a meghallgatási tisztviselő elismerte bizonyos, mind az I. kategóriába, mind a II. kategóriába tartozó információk titkos jellegét, már önmagában is jelzi, hogy a jogvita tárgyát képező információk prima facie átfogóan nem minősíthetők – már természetüknél fogva sem – nyilvánvalóan titkos vagy bizalmas jellegtől mentesnek. Bizonyos információk titkos jellegének elismerése ugyancsak gyengíti azt az érvelést, miszerint ezen információk azon puszta indokból kifolyólag, hogy azokat a járműipariüveg‑kartell tagjai egymás között kicserélték, a felperesen kívül általánosságban ismertté váltak. Mindenesetre annyiban, amennyiben a Bizottság ezzel kapcsolatosan a Törvényszék első tanácsa elnökének T‑168/01. sz., Glaxo Wellcome kontra Bizottság ügyben 2003. augusztus 5‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 43. pontjára, valamint a Törvényszék nyolcadik tanácsa elnökének T‑108/07. sz., Spira kontra Bizottság ügyben 2012. május 8‑án hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 52. pontjára utal, nem úgy tűnik, hogy azt a tényt, hogy a felperes a jogvita tárgyát képező információkat a járműipariüveg‑kartell többi tagjának tudomására hozta, ám a beszállítóival, ügyfeleivel és a kartellben részt nem vevő versenytársaival nem osztotta meg, nyilvánvalóan úgy kell értelmezni, hogy a fenti két végzés értelmében ezek az információk – ha nem is a nagy nyilvánosság, de legalábbis bizonyos erre specializált körök számára – elérhetők.
70 Továbbá amennyiben a Bizottság arra hivatkozik, hogy a jogvita tárgyát képező összes információ öt évnél régebbi, és ezért elvesztette titkos jellegét, igaz, hogy a valamely vállalkozásra vonatkozó ötéves vagy annál régebbi információkat főszabály szerint múltbelinek kell tekinteni. Mindazonáltal az érintett fél bizonyíthatja, hogy hiába régi keletűek, ezen információk még mindig lényegi elemét képezik saját üzleti helyzetének (lásd ebben az értelemben a Törvényszék negyedik tanácsa elnökének a T‑383/03. sz., Hynix Semiconductor kontra Tanács ügyben 2005. február 22‑én hozott végzés [EBHT 2005., II‑621. o.] 60. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Márpedig a felperesnek a fenti 63–65. pontban kifejtett érvelése prima facie nem tűnik teljesen irrelevánsnak annak bizonyítása tekintetében, hogy az I. és II. kategóriába tartozó információk jellegüknél fogva ma is titkosak. Az sem nyilvánvalóan kizárt, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikkének (7) bekezdése – amely szerint a kereskedelmi érdekek vagy érzékeny dokumentumok bizalmas jellegének védelme kivételesen 30 éves időtartamra, sőt ezen időtartam elteltét követően is alkalmazható, amennyiben az szükséges – befolyásolja a jelen ügyben elvégzendő értékelést.
71 Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró tehát prima facie nem zárhatja ki, hogy a jogvita tárgyát képező információkat csupán bizonyos személyek szűk köre ismeri, és hogy azok nyilvánosságra hozatala a Törvényszék T‑198/03. sz., Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ügyben 2006. május 30‑án hozott ítélete (EBHT 2006., II‑1429. o.) 71. pontjának értelmében súlyos kárt okozna a felperesnek.
72 Végül még ha feltételezzük is, hogy a jogvita tárgyát képező információk a felperes üzleti titkainak minősülnek, azon kérdés eldöntése, hogy azok objektíve védelemre érdemesek‑e, szükségessé teszi a felperesnek a hozzáférhetővé tételükkel szembeni érdeke, és azon közérdek közötti mérlegelést, amely megköveteli, hogy az uniós intézmények a nyilvánosság elvét lehető legnagyobb mértékben tiszteletben tartva folytassák tevékenységeiket (a fent hivatkozott Bank Austria Creditanstalt kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 71. pontja). Márpedig a különböző fennálló érdekek e mérlegelése – amely átfogóan vonatkozik az I. és II. kategóriába tartozó információk természetére, illetve a hivatkozott több mint 300 preambulumbekezdésre és 60 lábjegyzetre – olyan megfontolt értékelést igényel, amelynek elvégzése kizárólag az alapeljárásban eljáró bíróság feladata. Mindenesetre az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy e mérlegelés eredménye nyilvánvalóan a Bizottság által védett érdek irányában fog eldőlni.
73 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen ügy olyan összetett jogi kérdések fennállására világít rá, amelyek első látásra nem tűnnek irrelevánsnak, és amelyeknek megoldása az alapeljárás keretében elvégzendő alapos vizsgálatot igényel. Ennélfogva helyt kell adni a fumus boni iuris fennállásának.
74 Következésképpen, mivel az ehhez szükséges összes feltétel teljesül, helyt kell adni az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek annyiban, amennyiben az az I. és II. kategóriába tartozó információk Bizottság általi közzétételének megtiltására irányul; a keresetet az ezt meghaladó részében el kell utasítani.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE
a következőképpen határozott:
1) A HUK‑Coburg, az LVM, a VHV és a Württembergische Gemeinde‑Versicherung beavatkozás iránti kérelmeit elutasítja.
2) Az Európai Bizottság elnökének a meghallgatási tisztviselő egyes versenyjogi eljárásokban meglévő feladatáról és megbízatásáról szóló, 2011. október 13‑i 2011/695/EU határozata 8. cikke értelmében a C (2012) 5718 végleges bizottsági határozat (COMP/39.125 – „járműipari üveg”‑ügy) 6. pontjában felsorolt két, először az ügyfelek nevére, a termékek nevére és leírására, valamint bizonyos ügyfelek felismerésére alkalmas egyéb információkra, másodszor a Pilkington Group Ltd által szállított alkatrészek számára, az adott gépjárműgyártó [piaci] részesedésére, az árszámításokra, az ármódosításokra stb. információk tekintetében a Pilkington Group Ltd által benyújtott bizalmas kezelés iránti kérelmet elutasító 2012. augusztus 6‑i C (2012) 5718 végleges bizottsági határozat végrehajtását felfüggeszti.
3) Kötelezi az Európai Bizottságot arra, hogy tartózkodjon az [EK 81. cikk] és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásról szóló, 2008. november 12‑i C (2008) 6815 végleges bizottsági határozatnak a fenti 2. pontban említett két kategóriába tartozó információkra vonatkozóan a 2010 februárjában a honlapján közzétettnél részletesebb változatának közzétételétől.
4) Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet ezt meghaladó részében elutasítja.
5) A költségekről jelenleg nem határoz.
Luxembourg, 2013. március 11.