T‑415/03. sz. ügy

Cofradía de pescadores de « San Pedro » de Bermeo és társai

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Halászat – A tenger erőforrásainak megőrzése – Az egyes tagállamok halászati tevékenységének viszonylagos stabibilitása – Halászati kvóták cseréje – A Portugál Köztársaságnak kiosztott szardellahalászati kvóta egy részének a Francia Köztársaságra történő átruházása – Ezen átruházást engedélyező rendelkezések megsemmisítése – A Spanyol Királyság tényleges halászati lehetőségeinek csökkenése – A Közösség szerződésen kívüli felelőssége – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető szabály – A kár tényleges bekövetkezése”

Az ítélet összefoglalása

Halászat – A tengeri erőforrások védelme – Halászati kvóták rendszere – A rendelkezésre álló fogások mennyiségének a tagállamok közötti felosztása – A viszonylagos stabilitás elve – A halászattól függő régiók és lakosság különleges szükségleteinek figyelembevétele – Alanyi jogok magánszemélyek számára történő keletkeztetésének hiánya

(EK 288. cikk, második bekezdés; 1985-ös csatlakozási okmány, 161. cikk, (1) bekezdés, f) pont; 3760/92 tanácsi rendelet, 8. cikk, (4) bekezdés, i) pont és ii) pont)

A halászat és az akvakultúra közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 3760/92 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének i) és ii) pontjában – amely szerint a Tanács úgy osztja fel a halászati lehetőségeket a tagállamok között, hogy biztosítsa valamennyi tagállam számára a halászati tevékenység viszonylagos stabilitását minden érintett állomány vonatkozásában – kimondott viszonylagos stabilitás elve a közösségi halászati lehetőségek tagállamok közötti felosztásának egyik kritériumát tükrözi a tagállamok számára kiosztott kvóták formájában, és ennélfogva nem nyújt a halászok számára meghatározott halmennyiség kifogására vonatkozó semmilyen biztosítékot, mivel a viszonylagos stabilitás követelményét úgy kell értelmezni, hogy az mindössze az ebben a felosztásban minden tagállam számára meghatározott százalék fenntartásához való jogot biztosít.

Ugyanígy, a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozásának feltételeiről szóló okmány 161. cikke (1) bekezdése f) pontjának egyetlen célja a szardellakvóta felosztásának előírása egy meghatározott területen, és nem tartalmaz semmilyen hivatkozást a két ország azon szardellahalászainak helyzetére, akik ezen a területen halászhatnak, még kevésbé a Tanács azon kötelezettségére, hogy vegye figyelembe a halászok különleges helyzetét, amikor engedélyezi a szardellakvótának valamely szomszédos területről erre a területre való áthelyezését.

Következésképpen a viszonylagos stabilitás elve és a fent hivatkozott 161. cikk (1) bekezdésének f) pontja kellő pontossággal azonosítja az államokat, mint a halászati jogok jogosultjait, és úgy határozza meg e jogok tartalmát, hogy az említett jogszabályoknak nem célja magánszemélyek számára jogok keletkeztetése a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében.

E tekintetben csekély jelentősége van annak, hogy a fent hivatkozott 3760/92 rendelet tizenharmadik preambulumbekezdése szerint az említett rendelettel előírt viszonylagos stabilitás elvének figyelembe kell vennie azoknak a régióknak a helyzetét, amelyek lakossága különösen függ a halászattól és a kapcsolódó tevékenységektől, és hogy a Tanácsra hárul − a halászati lehetőségeknek a tagállamok közötti felosztása során − minden egyes állomány vonatkozásában azon érdekek összeegyeztetése, amelyet minden egyes tagállam képvisel a hagyományos halászati tevékenysége, a halászattól függő lakossága és helyi ipara esetében. A hagyományos halászati jogokat ugyanis az állam javára szerzik meg a magánhajó-tulajdonosok kizárásával, oly módon, hogy azok nem hivatkozhatnak olyan alanyi jogra, amelynek a megsértése az EK 288. cikk második bekezdése alapján kártérítéshez való jogot keletkeztetne számukra.

(vö. 87., 89., 91., 93–96. pont)