AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2016. március 2.
F‑3/15. sz. ügy
Jürgen Frieberger
és
Benjamin Vallin
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíjak – A személyzeti szabályzat reformja – 1023/2013 rendelet – A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 22. cikke – A nyugdíjkorhatár emelése – Az uniós nyugdíjrendszerbe befizetett járulékok megtérítése – A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 26. cikke – A nyugdíjjogosultság jóváírásának újraértékelése”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amellyel J. Frieberger és B. Vallin az Európai Bizottság 2014. március 13‑i, illetve 26‑i azon határozatainak megsemmisítését kéri, amelyekkel a Bizottság elutasította a felperesek 2013. december 9‑i, illetve 17‑i azon kérelmeit, amelyek egyrészt az Európai Unió nyugdíjrendszerébe befizetett, a díjazásukból levont járulékok egy részének visszatéríttetésére, másrészt az uniós nyugdíjrendszerbe átvitt jogosultságaik jóváírásának újbóli kiszámítására irányultak. A felperesek szükség esetén kérik a fent említett 2014. március 13‑i és 26‑i határozatok ellen irányuló 2014. június 11‑i és 23‑i panaszaikat elutasító 2014. szeptember 26‑i határozatok megsemmisítését is.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Bizottság 2014. március 26‑i azon határozatát, amellyel a Bizottság elutasította J. Frieberger arra irányuló kérelmét, hogy számítsák ki újra az Európai Unió nyugdíjrendszerébe átvitt nyugdíjjogosultságának jóváírását. Nem szükséges határozni a kereset azon részéről, amelyben B. Vallin azért támadja meg az Európai Bizottság 2014. március 13‑i határozatát, mert abban a Bizottság állítólag elutasította az Európai Unió nyugdíjrendszerébe átvitt nyugdíjjogosultsága jóváírásának újraszámítására irányuló kérelmét. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. Mindkét fél a saját költségeit viseli.
Összefoglaló
1. Megsemmisítés iránti kereset – Az uniós bíróság hatásköre – Sérelmet okozó egyedi aktus megsemmisítése iránti kérelem – Az uniós bíróság arra irányuló hatáskörének hiánya, hogy ítéletei rendelkező részében állapítsa meg valamely általános jellegű rendelkezés jogellenességét
(EUMSZ 263. cikk)
2. Tisztviselői kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Elutasító határozat – Az adminisztráció arra vonatkozó kötelezettségének hiánya, hogy az eredeti aktus indokolását megváltoztassa
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk)
3. Tisztviselők – Nyugdíjak – A nyugdíjrendszer finanszírozása – Az uniós nyugdíjrendszer biztosításmatematikai egyensúlya fenntartásának módjai – A tisztviselői járulékok meghatározása – A népességváltozásokat, a bérnövekedést és a személyzeti szabályzat XII. mellékletének 10. cikke alapján kiszámított kamatokat tükröző biztosításmatematikai számítás – Jogszerűség
(Személyzeti szabályzat, 83. és 83a. cikk; XI. melléklet, XII. melléklet, 10. cikk, és XIII. melléklet, 22. cikk)
4. Intézmények jogi aktusai – Preambulum – Kötelező jogi erő – Hiány
5. Alapvető jogok – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – A munkavállalók vállalkozáson belüli tájékoztatáshoz és konzultációhoz való joga – Az 1023/2013 rendelet egyik rendelkezésével szembeni önálló hivatkozhatóság jogellenességi kifogásra vonatkozó eljárásban – Kizártság
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 27. cikk)
6. Tisztviselők – Nyugdíjak – Az Uniónál való szolgálatba lépést megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultság – Az Unió nyugdíjrendszerébe való átvitel – A nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírása – A jóváírás újraértékelése – A személyzeti szabályzat 2004. évi reformját követő első újraértékelés után a személyzeti szabályzat 2014. évi reformját követő második újraértékelés– Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 22. cikk, és 26. cikk,(5) bekezdés; 1023/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet)
1. Az egyedi aktus megsemmisítésére irányuló kérelem elbírálása keretében az uniós bíróság ugyan valóban jogosult mellékesen megállapítani a megtámadott aktus alapjául szolgáló általános jellegű rendelkezés jogellenességét, ítéleteinek rendelkező részében azonban nem jogosult ilyen jellegű megállapítások megtételére.
(lásd a 31. pontot)
Hivatkozás:
Közszolgálati Törvényszék: 2009. október 21‑i Ramaekers‑Jørgensen kontra Bizottság ítélet, F‑74/08, EU:F:2009:142, 37. pont.
2. Ha a hatáskörrel rendelkező, kinevezésre jogosult hatóság a tisztviselő panaszának vizsgálatát követően úgy ítéli meg, hogy a panasszal érintett eredeti aktusban szereplő indokok a panaszban előadott kifogások megválaszolásához kellően megalapozottak és megfelelőek, akkor nem indokolt részéről, hogy ezt az indokolást elutasítsa és új indokolással váltsa fel. Következésképpen ebben az esetben elutasíthatja a panaszt úgy is, hogy az elutasító határozatban megismétli az eredeti aktusban szereplő indokokat, és ekkor nem róható fel neki az indokolási kötelezettség, illetve a megfelelő ügyintézés elvének megsértése.
Olyan sajátos helyzetben, amikor több érintett is azonos módon megfogalmazott panaszokat nyújt be, nem kifogásolható, hogy a kinevezésre jogosult hatóság szabványosított módon válaszol a panaszokra. Éppen ellenkezőleg, ez az eljárás megfelel a gondos ügyintézés elvének és a panaszosok között egyenlő bánásmódot biztosít.
(lásd a 39. és 41. pontot)
Hivatkozás:
Az Európai Unió Törvényszéke: 2014. december 11‑i Faita kontra EGSZB ítélet, T‑619/13 P, EU:T:2014:1057, 32. pont.
3. A személyzeti szabályzat 83. cikkének (2) bekezdésében foglalt szabályt, amely szerint tisztviselők a nyugdíjrendszer finanszírozásához a költségek egyharmadával járulnak hozzá, a személyzeti szabályzat 83a. cikkének (1), (2) és (4) bekezdésével összhangban kell értelmezni, amely előírja a nyugdíjrendszer egyensúlyban tartását és annak – a személyzeti szabályzat 83a. cikkének végrehajtására vonatkozó szabályokról szóló XII. mellékletével összhangban – a minden évben naprakésszé tett, ötévenként elvégzett biztosításmatematikai értékelés alapján történő ellenőrzését. E feltételek mellett a nyugdíjrendszer akkor van – a személyzeti szabályzat XII. mellékletének biztosításmatematikai értelmében vett – egyensúlyban, ha az aktív tisztviselők által fizetendő járulékok lehetővé teszik az adott évben nyugdíjjogosultságot szerzett tisztviselők jövőbeni nyugdíjának finanszírozását. A jogalkotó által követett biztosításmatematikai megközelítés tehát hosszú távon kívánja biztosítani a nyugdíjrendszer finanszírozását. A jogalkotó e célból több biztosításmatematikai hipotézist vett figyelembe.
Következésképpen nyugdíjrendszer finanszírozásához a tisztviselők részéről a költségek egyharmadával való hozzájárulást a fent említett biztosításmatematikai szempontból, hosszú távon kell értelmezni, melynek során nem zárhatók ki a valorizációs torzítások.
A személyzeti szabályzat 83a. cikkének (3) bekezdéséből az is kitűnik, hogy a nyugdíjrendszer biztosításmatematikai egyensúlyát két elem, nevezetesen a nyugdíjkorhatár és a nyugdíjjárulék mértéke biztosítja. Míg ugyanis a nyugdíjjárulékok a nyugdíjrendszer egyensúlyának biztosítását segítik elő azáltal, hogy azt közvetlenül finanszírozzák, hasonló hatás várható a nyugdíjkorhatár emelésétől, mivel az főszabály szerint később vált ki hatást a nyugdíjrendszerben.
Ebből a megállapításból azonban még nem vonható le az a következtetés, hogy a törvényi nyugdíjkorhatár emelésének közvetlen kompenzációs mechanizmuson keresztül szükségszerűen a tisztviselők múltbeli nyugdíjjárulékának csökkentését kellene eredményeznie.
A személyzeti szabályzat XII. mellékletének 1. cikke alapján ugyanis a tisztviselők nyugdíjjárulékának meghatározása konkrétan az évente naprakésszé tett, ötévenként elvégzett biztosításmatematikai értékeléssel történik; mind a naprakésszé tételt, mind az értékelést a személyzeti szabályzat 83a. cikkének (3) és (4) bekezdése írja elő. Márpedig ez az ötévenként elvégzett biztosításmatematikai értékelés és annak éves naprakésszé tétele több, a személyzeti szabályzat XII. mellékletében megállapított változón alapul.
A tisztviselői hozzájárulás kiszámításához alkalmazott egyik változót a személyzeti szabályzat XII. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésében említett „népességváltozás” képezi. Magát a népességváltozást a nyugdíjrendszerben részt vevők alkotta népesség megfigyelése határozza meg, ahogyan ez ugyanezen melléklet 9. cikkéből is kitűnik. E cikk szerint a népességváltozást konkrétan a népesség szerkezetéből és az átlagos nyugdíjkorhatárból vezetik le. Magát a népességszerkezetet a halandósági táblára, a várható élettartamra, a rokkantsági táblára és a népesség nemek szerinti megoszlására tekintettel kell értékelni. Az átlagos nyugdíjkorhatár eltér a törvényes nyugdíjkorhatártól, a figyelembevételét pedig az indokolja, hogy jobban meghatározza a tényleges nyugdíjterhet az utóbbinál.
A tisztviselői hozzájárulás kiszámításánál figyelembe veendő második változót az egyes tisztviselők alapilletményének a „feltételezett nyugdíjkorhatárig” bekövetkező változása képezi (a személyzeti szabályzat XII. mellékletének 4. és 6. cikke). Ez a változó tehát magában foglalja a szolgálatban lévő tisztviselő alapilletményének jövőbeni értékére vonatkozó becslést, az alapilletmény nyugdíjkorhatárra történő kivetítésének figyelembevételével (a személyzeti szabályzat XII. melléklete 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése). E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy bár figyelembe kell venni a törvényi nyugdíjkorhatárt, emellett más elemeket is, így például az ezen korhatár elérése utáni szolgálatban maradás vagy a korengedményes nyugdíjazás lehetőségét is figyelembe kell venni, ahogyan ezt a személyzeti szabályzat XII. melléklete 6. cikkének (4) bekezdése közvetetten megerősíti. Végül ebből az következik, hogy az itt figyelembe vett „feltételezett nyugdíjkorhatár” egy összesített értéket jelent.
A tisztviselői hozzájárulás kiszámításánál figyelembe veendő harmadik változó a személyzeti szabályzat XII. mellékletének 10. cikke alapján kiszámított kamatokból következik, egy negyedik elem pedig ugyanezen melléklet 11. cikkének megfelelően a tisztviselők illetménytáblázatának éves változása mértékéből következik, amely a személyzeti szabályzat XI. mellékletében foglalt fajlagos mutatók harmincéves átlagának felel meg.
Megállapítható tehát, hogy a törvényes nyugdíjkorhatár, amelyet a személyzeti szabályzat 1023/2013 rendeletből következő változata XIII. mellékletének 22. cikke az adott tisztviselő 2014. május 1‑jén betöltött életkora alapján állapít meg, olyan elemnek tekinthető, amely kölcsönhatásban áll több változó (kamatláb, halálozási arány, bérnövekedés, stb.) jövőbeni értékének becslésével az uniós nyugdíjrendszer biztosításmatematikai egyensúlyának értékelésénél, és ezért az egyes tisztviselők által az ezen egyensúly egyharmadának biztosítása céljából fizetendő hozzájárulás kiszámításánál.
Az uniós nyugdíjrendszerhez adott tisztviselői hozzájárulás mértéke ezért a törvényes nyugdíjkorhatártól függetlenül változhat.
Végül az uniós nyugdíjrendszert a szolidaritás elve alapján szervezték meg, és azt nem úgy alakították ki, hogy a tisztviselő által kapott nyugdíj az általa befizetett nyugdíjjárulék pontos ellenértékét képezze. Következésképpen az egyes tisztviselők hozzájárulásai nem teremtenek mindegyikük számára nyugdíj formájában megtestesülő pontos ellenértékhez és az esetleges maradványérték megtérítéséhez fűződő, ténylegesen megszerzett egyéni jogot.
(lásd a 45–54., 56. és 73. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: 2006. november 29‑i Campoli kontra Bizottság ítélet, T‑135/05, EU:T:2006:366, 134. pont;
Közszolgálati Törvényszék: 2007. július 11‑i Wils kontra Parlament ítélet, F‑105/05, EU:F:2007:128, 85. és 86. pont.
4. Az általános hatályú jogi aktus preambulumának az a rendeltetése, hogy a jogi aktust megindokolja, főszabály szerint oly módon, hogy ismerteti egyfelől az aktus elfogadásához vezető általános helyzetet, másfelől az általa elérni kívánt általános célokat. Ennélfogva az ilyen aktus preambuluma nem rendelkezik kötelező jogi erővel, és arra nem lehet hivatkozni abból a célból, hogy eltérjenek az érintett jogi aktus rendelkezéseitől, még kevésbé azért, hogy megalapozzák annak jogellenességét.
(lásd a 69. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 1998. november 19‑i Nilsson és társai ítélet, C‑162/97, EU:C:1998:554, 54. pont.
5. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának „A munkavállalók joga a vállalkozásnál a tájékoztatáshoz és konzultációhoz” címet viselő 27. cikke előírja, hogy a munkavállalók számára az uniós jogban, valamint a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban meghatározott esetekben és feltételekkel biztosítani kell a megfelelő szintű tájékoztatást és konzultációt. E cikk szövegéből tehát egyértelműen kitűnik, hogy ahhoz, hogy e cikk teljes mértékben kifejthesse hatásait, azt uniós jogi vagy nemzeti jogi rendelkezésekben kell pontosítani.
E tekintetben az érintettek nem alapíthatnak jogellenességi kifogást az 1023/2013 rendelet 1. cikke (73) bekezdésének g) pontjával szemben kizárólag a Charta 27. cikke alapján, az uniós jog azt kiegészítő más rendelkezésének említése nélkül.
(lásd a 87. és 88. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 2014. január 15‑i Association de médiation sociale ítélet, C‑176/12, EU:C:2014:2, 44. és 45. pont.
6. Nem ütközik a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 26. cikkének (5) bekezdésébe, ha a tisztviselő a nyugdíjjogosultsága jóváírásának a 2004. évi reformot követő első újraértékelése után második újraértékelésben részesül a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 22. cikkének az 1023/2013 rendelettel történt módosítására figyelemmel, amely újból felállította a törvényes nyugdíjkorhatárt.
(lásd a 97. pontot)