C–619/18. R. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Lengyel Köztársaság

„Ideiglenes intézkedés iránti eljárás – EUMSZ 279. cikk – Ideiglenes intézkedések iránti kérelem – Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 47. cikk – Hatékony bírói jogvédelem – Bírói függetlenség”

Összefoglaló – A Bíróság végzése (nagytanács), 2018. december 17.

1.        Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Fumus boni iuris – Sürgősség – Súlyos és helyrehozhatatlan kár – Kumulatív jelleg – Az ügyben szereplő érdekek egymással szembeni mérlegelése – Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró mérlegelési jogköre

(EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk; a Bíróság eljárási szabályzata, 160. cikk, (3) bekezdés)

2.        Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Fumus boni iuris – Az alapkereset alátámasztására felhozott jogalapok prima facie vizsgálata – Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A legfelsőbb bíróság bíráinak nyugdíjkorhatárát lecsökkentő és az említett bírák aktív szolgálatának meghosszabbítására vonatkozóan a tagállam elnöke számára diszkrecionális jogkört biztosító nemzeti rendelkezések – Azon kérdést felvető jogalapok, hogy mi az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikke együttesen értelmezett rendelkezéseinek pontos érvényesülési köre azzal összefüggésben, amikor valamely tagállam a bírósági szervezetrendszerének kialakításával kapcsolatos hatáskörét gyakorolja – Összetett jogi kérdések fennállására rávilágító jogalapok – Első látásra nem megalapozatlan jogalapok

(EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés; EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

3.        Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Sürgősség – Súlyos és helyrehozhatatlan kár – Fogalom – Valamely tagállam legfelsőbb bírósága függetlensége megsértésének veszélye – Bennfoglaltság

(EUSZ 2. cikk és EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés; EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

4.        Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – Az ügyben szereplő érdekek összességének egymással szembeni mérlegelése – Kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset – A legfelsőbb bíróság bíráinak nyugdíjkorhatárát lecsökkentő és az említett bírák aktív szolgálatának meghosszabbítására vonatkozóan a tagállam elnöke számára diszkrecionális jogkört biztosító nemzeti rendelkezések – Valamely tagállam legfelsőbb bírósága függetlensége megsértésének veszélye – Az érintett tagállamnak a legfelsőbb bíróság megfelelő működéséhez fűződő érdeke – Az Unió általános érdekének elsőbbsége

(EUSZ 19. cikk, (1) bekezdés; EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk)

5.        Tagállamok – Kötelezettségek – Kötelezettségszegés – A belső jogrendre alapított igazolás – Megengedhetetlenség

(EUMSZ 258. cikk)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 29. pont)

2.      A fumus boni iurisra vonatkozó feltétel akkor teljesül, ha az ideiglenes intézkedések elrendelését kérő fél által az érdemi kereset alátámasztására felhozott jogalapok közül legalább az egyik első látásra nem tűnik teljesen megalapozatlannak. Ez a helyzet áll fenn többek között akkor, ha az előadott jogalapok egyike olyan összetett jogi kérdés fennállására világít rá, amelynek a megoldása nem egyértelmű, és ezért alapos vizsgálatot igényel, amelyet az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem tud elvégezni, hanem annak az érdemi eljárás tárgyát kell képeznie, vagy ha a felek közötti jogvita olyan jelentős vitás jogi kérdést tár fel, amelynek megoldása nem nyilvánvaló.

Egy annak megállapítására irányuló kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel összefüggésben benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelem keretében, hogy az érintett tagállam egyrészt azáltal, hogy a legfelsőbb bíróság bíráinak nyugdíjkorhatárát leszállította, és ezt az intézkedést a hivatalban lévő, e bíróságra egy adott időpont előtt kinevezett bírákra alkalmazta, másrészt pedig azáltal, hogy e bíróság bírái aktív szolgálatának az újonnan megállapított nyugdíjkorhatáron túli meghosszabbítására vonatkozóan a tagállam elnöke számára diszkrecionális jogkört biztosított, nem teljesítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének együttesen értelmezett rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit, mivel a Bizottság által felhozott jogalapok felvetik azt a kérdést, hogy mi a fent hivatkozott rendelkezések pontos érvényesülési köre azzal összefüggésben, amikor valamely tagállam a bírósági szervezetrendszerének kialakításával kapcsolatos hatáskörét gyakorolja, olyan összetett jogi kérdésről van szó, amely vita tárgyát képezi a felek között, továbbá amelynek a megoldása nem egyértelmű, és ezért alapos vizsgálatot igényel, amelyet az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem tud elvégezni.

Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatára, így különösen a 2018. február 27‑i Associação Sindical dos Juízes Portugueses ítéletre (C‑64/16, EU:C:2018:117) és a 2018. július 25‑i Minister for Justice and Equality (Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai) ítéletre (C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586) tekintettel, a Bizottság által felhozott jogalapok első látásra nem tűnnek teljesen megalapozatlannak.

Ezen ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis minden tagállamnak biztosítania kell, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése értelmében „az uniós jog által szabályozott területeken” a jogorvoslati rendszeréhez tartozó, az uniós jog értelmében vett „bíróságnak” minősülő fórumok teljesítik a hatékony bírói jogvédelem követelményeit.

Márpedig e jogvédelem biztosítása érdekében az említett fórumok függetlenségének megőrzése alapvető fontosságú, amint azt a Charta 47. cikkének második bekezdése megerősíti, amely a hatékony jogorvoslathoz való alapvető joghoz fűződő követelmények sorában említi a „független” bírósághoz való fordulást.

A fentiekre tekintettel első látásra nem zárható ki, hogy a vitatott nemzeti rendelkezések sértik az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és a Charta 47. cikkének együttesen értelmezett rendelkezései értelmében a tagállamra háruló azon kötelezettséget, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó területeken hatékony bírói jogvédelmet biztosítson.

(lásd: 30., 39–42., 44. pont)

3.      Egy annak megállapítására irányuló kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel összefüggésben benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelem keretében, hogy az érintett tagállam egyrészt azáltal, hogy a legfelsőbb bíróság bíráinak nyugdíjkorhatárát leszállította, és ezt az intézkedést a hivatalban lévő, e bíróságra egy adott időpont előtt kinevezett bírákra alkalmazta, másrészt pedig azáltal, hogy e bíróság bírái aktív szolgálatának az újonnan megállapított nyugdíjkorhatáron túli meghosszabbítására vonatkozóan a tagállam elnöke számára diszkrecionális jogkört biztosított, nem teljesítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének együttesen értelmezett rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit, az, hogy előfordulhat, hogy a legfelsőbb bíróság függetlensége nem lesz biztosítva az érdemi ítélet kihirdetéséig, alkalmas arra, hogy súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozzon az uniós jogrend, ennek következtében pedig a jogalanyok uniós jogból eredő jogai, valamint az EUSZ 2. cikkben meghatározott, az Unió alapját képező értékek, így különösen a jogállamiság vonatkozásában. Egyébiránt a legfelső szintű nemzeti igazságszolgáltatási fórumok az uniós jog nemzeti szintű végrehajtása szempontjából meghatározó szerepet játszanak a tagállamaik igazságszolgáltatási rendszerében, vagyis valamely legfelső szintű nemzeti igazságszolgáltatási fórum függetlenségének esetleges megsértése az érintett tagállam igazságszolgáltatási rendszerének egészére hatással lehet.

Ezenkívül a fent említett súlyos kár helyrehozhatatlannak is bizonyulhat.

Egyrészt ugyanis, végső fokon eljáró bíróságként a legfelsőbb bíróság olyan határozatokat hoz – ideértve az uniós jog alkalmazásával járó ügyeket is –, amelyek anyagi jogerővel rendelkeznek, és amelyek ennélfogva visszafordíthatatlan hatásokat válthatnak ki az uniós jogrend vonatkozásában.

Másrészt, a legfelsőbb bíróság határozatainak az alsóbb fokú nemzeti bíróságokkal szembeni kötelező ereje folytán az, hogy előfordulhat, hogy e bíróság függetlensége nem lesz biztosítva az érdemi ítélet kihirdetéséig, alááshatja a tagállamok és a bíróságaik által a szóban forgó tagállam igazságszolgáltatási rendszerébe, következésképpen pedig a jogállamiság e tagállam általi tiszteletben tartásába vetett bizalmat.

Ilyen körülmények között fennáll annak kockázata, hogy sérülnek a tagállamok közötti kölcsönös bizalom és kölcsönös elismerés elvei, amelyek azon az előfeltevésen alapulnak, amely szerint minden tagállam osztozik az összes többi tagállammal az Unió alapjául szolgáló számos olyan közös értékben, mint például a jogállamiság.

Márpedig, ezen elvek megkérdőjelezése súlyos és helyrehozhatatlan hatásokat válthat ki az uniós jogrend szabályszerű működése vonatkozásában, különösen a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén, amely a tagállamok részéről annak kapcsán fennálló különösen magas szintű bizalmon alapul, hogy az igazságszolgáltatási rendszereik összhangban vannak a hatékony bírói jogvédelem követelményeivel.

Az ugyanis, hogy előfordulhat, hogy a legfelsőbb bíróság függetlensége nem lesz biztosítva az érdemi ítélet kihirdetéséig, azt eredményezheti, hogy a tagállamok megtagadják az érintett tagállam bíróságai által hozott határozatok elismerését és végrehajtását, ami súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozhat az uniós jogrend vonatkozásában.

(lásd: 68–71., 73–76. pont)

4.      Megállapítható, hogy az ideiglenes intézkedés iránti eljárások többségében mind a kért végrehajtás felfüggesztésének elrendelése, mind annak megtagadása valamilyen mértékben kivált bizonyos végleges hatásokat, és az ideiglenes intézkedésről határozó bíró feladata, hogy mérlegelje a lehetséges megoldások mindegyikével együtt járó kockázatokat. Konkrétan ez magában foglalja többek között annak megvizsgálását, hogy azon fél érdeke, aki a vitatott nemzeti rendelkezések felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedések elrendelését kéri, előrébb való‑e, vagy sem, mint az e rendelkezések azonnali alkalmazásához fűződő érdek. E vizsgálat során meg kell határozni, hogy az, ha e rendelkezéseket esetleg hatályon kívül helyezik azt követően, hogy a Bíróság helyt ad az alapkeresetnek, lehetővé teszi‑e azon helyzet visszaállítását, amely e rendelkezések azonnali végrehajtása esetén jött volna létre, és fordítva, a felfüggesztés mennyiben akadályozná az említett rendelkezések által követett célok megvalósítását abban az esetben, ha a keresetet érdemben elutasítanák.

Egy annak megállapítására irányuló kötelezettségszegés megállapítása iránti keresettel összefüggésben benyújtott ideiglenes intézkedés iránti kérelem keretében, hogy az érintett tagállam egyrészt azáltal, hogy a legfelsőbb bíróság bíráinak nyugdíjkorhatárát leszállította, és ezt az intézkedést a hivatalban lévő, e bíróságra egy adott időpont előtt kinevezett bírákra alkalmazta, másrészt pedig azáltal, hogy e bíróság bírái aktív szolgálatának az újonnan megállapított nyugdíjkorhatáron túli meghosszabbítására vonatkozóan a tagállam elnöke számára diszkrecionális jogkört biztosított, nem teljesítette az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének együttesen értelmezett rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit, az Uniónak a jogrendje megfelelő működéséhez fűződő általános érdekének súlyos és helyrehozhatatlan sérelme forogna kockán az érdemi ítéletre várva, ha nem rendelnének el ideiglenes intézkedéseket, míg a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetnek helyt adnának.

Ezzel szemben az érintett tagállamnak a legfelsőbb bíróság megfelelő működéséhez fűződő érdeke nem sérülhet ilyen módon ideiglenes intézkedések elrendelése esetén, ha a kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet elutasítanák, mivel ezen elrendelés csupán azzal a hatással járna, hogy korlátozott ideig fenntartaná a fent hivatkozott nemzeti rendelkezések elfogadása előtti jogi szabályozás alkalmazását.

(lásd: 91., 115., 116. pont)

5.      Lásd a határozat szövegét.

(lásd: 108. pont)