T‑237/02. sz. ügy

Technische Glaswerke Ilmenau GmbH

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Dokumentumokhoz való hozzáférés − 1049/2001/EK rendelet – Állami támogatásokra vonatkozó vizsgálati eljárás − Vizsgálatok céljának védelmére vonatkozó kivétel − Hallgatólagos megtagadás − Konkrét és egyenkénti vizsgálat lefolytatásának kötelezettsége − Beavatkozás – A beavatkozó kérelmei, jogalapjai és érvei”

Az ítélet összefoglalása

1.      Eljárás – Beavatkozás – A támogatott fél érveitől eltérő érvek

(A Bíróság alapokmánya, 40. cikk, negyedik bekezdés; Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 116. cikk, 3. §)

2.      Európai Közösségek – Intézmények – A dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés joga – 1049/2001 rendelet

(1049/2001 európai parlamenti és tanácsi rendelet,4. cikk)

1.      Bár a Bíróság alapokmánya 40. cikkének negyedik bekezdése, mely ezen alapokmány 53. cikkére figyelemmel az Elsőfokú Bíróságra is alkalmazandó, és az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 116. cikkének 3. §‑a nem zárják ki, hogy a beavatkozó az általa támogatott fél érveitől eltérő érveket adjon elő, de csak azzal a feltétellel, ha a jogvita keretét nem módosítja, és a beavatkozás célja ez utóbbi fél kérelmeinek támogatása marad.

(vö. 40. pont)

2.      Önmagában az a körülmény, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 1049/2001 rendelet szerinti hozzáférés iránti kérelemben említett dokumentum egy kivétellel védett érdeket érint, nem lehet elégséges e kivétel alkalmazásának igazolására. Kivétel alkalmazása főszabály szerint csupán abban az esetben lehet igazolható, ha az intézmény előzetesen értékelte egyfelől, hogy a dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen sérti‑e a védett érdeket, másfelől, az említett rendelet 4. cikkének (2) és (3) bekezdése szerinti esetekben azt, hogy fűződik‑e az érintett dokumentum hozzáférhetővé tételéhez nyomós közérdek. Másrészt, a védett érdek sérelme kockázatának ésszerűen előreláthatónak és nem pusztán hipotetikusnak kell lennie. Így a vizsgálatot, amit az intézménynek elvileg a kivételek alkalmazása céljából el kell végeznie, konkrétan kell végrehajtani, és annak a határozat indokolásából ki kell tűnnie. Az említett rendeletből következik továbbá, hogy a 4. cikk (1)−(3) bekezdésében említett minden kivétel „valamely dokumentumra” alkalmazandóként van megfogalmazva. E konkrét vizsgálatot következésképpen a kérelemmel érintett minden egyes dokumentumra el kell végezni.

Egyébként, ellentétben az absztrakt és átfogó vizsgálattal, egyedül e konkrét és egyenkénti vizsgálat teheti lehetővé, hogy az intézmény a kérelmező részére a részleges hozzáférés biztosításának lehetőségét mérlegelje ugyanezen rendelet 4. cikke (6) bekezdésének megfelelően, valamint a hozzáférési jog alóli kivételek ratione temporis alkalmazását illetően az említett rendelet 4. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy az (1)−(3) bekezdése szerinti kivételek kizárólag azon időszak alatt alkalmazandók, amely során a védelem „a dokumentum tartalmára” tekintettel igazolható.

Az intézmény azon kötelezettsége, hogy a hozzáférés iránti kérelemben említett dokumentumok tartalmát konkrétan és egyenként értékelje, így elvi megoldást jelent, amely az említett rendelet 4. cikkének (1)−(3) bekezdésében említett minden kivételre alkalmazandó, bármi is legyen azon terület, amelyhez a kért dokumentumok kapcsolódnak, legyen szó akár többek között a kartellek, vagy az állami támogatások vizsgálatának területéről. Az biztos, hogy az említett vizsgálat szükségtelen lehet, ha az adott ügy egyedi körülményei alapján egyértelmű, hogy a hozzáférést meg kell tagadni vagy éppen hogy meg kell adni. Ez lehet a helyzet többek között akkor, ha egyes dokumentumok vagy nyilvánvalóan teljes egészükben a hozzáférési jog alóli kivétel hatálya alá tartoznak, vagy éppen ellenkezőleg, nyilvánvalóan teljes egészükben hozzáférhetőek, vagy a Bizottság azokat ugyanilyen körülmények között már konkrétan és egyenként értékelte. Egyébként kivételesen és egyedül akkor, ha a dokumentumok konkrét és egyenkénti vizsgálata rendkívüli súlyos, az ésszerű elvárhatóság kereteit meghaladó adminisztratív tehernek bizonyul, e vizsgálati kötelezettségtől el lehet térni.

(vö. 77‑79., 85‑86., 94. pont)