A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2014. március 14.(*)
„Verseny – Közigazgatási eljárás – Információkérő határozat – A kért információk szükségessége – A megfelelő ügyintézés elve – Indokolási kötelezettség – Arányosság”
A T‑297/11. sz. ügyben,
a Buzzi Unicem SpA (székhelye: Casale Monferrato [Olaszország], képviselik: C. Osti és A. Prastaro ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: B. Gencarelli, L. Malferrari és C. Hödlmayr, később: L. Malferrari és C. Hödlmayr, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Merola ügyvéd)
alperes ellen
az 1/2003/EK tanácsi rendelet 18. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/39520 – „cement és kapcsolódó termékek”‑ügy) 2011. március 30‑án hozott C(2011) 2356 végleges bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),
tagjai: A. Dittrich elnök, I. Wiszniewska‑Białecka és M. Prek (előadó) bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. április 26‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita alapját képező tényállás
1 2008 októberében az Európai Közösségek Bizottsága [az EUMSZ 101. cikkben] és [az EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 20. cikke értelmében több helyszíni vizsgálatot folytatott a cementágazatban tevékeny társaságoknál, így a felperes Buzzi Unicem SpA‑nál, valamint a felperes közvetlen vagy közvetett irányítása alatt álló Dyckerhoff AG‑nál és Cimalux SA‑nál.
2 2009. szeptember 30‑án a Bizottság két kérdőívet tartalmazó információkérést intézett a felpereshez. Az első kérdőív a helyszíni vizsgálatok során lefoglalt dokumentumokra vonatkozott. Az ezen információkéréshez mellékelt második kérdőívben a Bizottság egy 57 kérdésből álló kezdeti listát intézett a felpereshez (a továbbiakban: kezdeti kérdések). A felpereshez 2010. január 11‑én az 1/2003 rendelet 18. cikkének (2) bekezdése alapján egy másik információkérés is érkezett.
3 2010. november 5‑én a Bizottság a felperest értesítette arról, hogy az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése értelmében információkérő határozatot szándékozik hozzá intézni, és közölte vele az e határozathoz általa mellékelni kívánt kérdőív tervezetét.
4 2010. november 17‑én a felperes előterjesztette az e kérdőívtervezettel kapcsolatos észrevételeit.
5 2010. december 6‑án a Bizottság arról a határozatáról tájékoztatta a felperest, hogy az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése értelmében vett eljárást indít vele szemben, valamint a cementágazatban tevékeny hét másik társasággal szemben „a cement és a kapcsolódó termékek piacán az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli kereskedelmi forgalom korlátozására, beleértve az EGT‑n kívüli országokból származó, EGT‑be irányuló behozatalok korlátozását, a piacok felosztására, az árak összehangolására és kapcsolódó versenyellenes magatartásokra” irányuló, az EUMSZ 101. cikket sértő feltételezett jogsértések miatt (a továbbiakban: eljárást megindító határozat).
6 2011. március 30‑án a Bizottság elfogadta az 1/2003 rendelet 18. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/39520 – „cement és kapcsolódó termékek”‑ügy) a C(2011) 2356 végleges határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat).
7 A Bizottság a megtámadott határozatban az 1/2003 rendelet 18. cikkének megfelelően kijelentette, hogy az említett rendeletben ráruházott feladatok teljesítése érdekében egyszerű kérelem vagy határozat formájában felkérheti a vállalkozásokat vagy vállalkozások társulásait, hogy nyújtsanak be minden szükséges információt (a megtámadott határozat (3) preambulumbekezdése). Miután emlékeztetett arra, hogy a felperessel közölte azon szándékát, hogy az 1/2003 rendelet 18. cikke (3) bekezdésének megfelelő határozatot fogad el, és arra, hogy a felperes a kérdőívtervezettel kapcsolatos észrevételeit előterjesztette (a megtámadott határozat (4) és (5) preambulumbekezdése), a Bizottság határozatban arra kérte fel a felperest, valamint az Európai Unióban székhellyel rendelkező, és közvetlen vagy közvetett irányítása alá tartozó leányvállalatait, hogy válaszoljanak az I. mellékletben foglalt, 79 oldalas és tizenegy kérdéssort tartalmazó kérdőívre (a megtámadott határozat (6) preambulumbekezdése).
8 A Bizottság felidézte a fenti 5. pontban ismertetett, feltételezett jogsértések leírását is (a megtámadott határozat (2) preambulumbekezdése).
9 A Bizottság a kért tájékoztatás jellegére és mennyiségére, valamint a versenyszabályok feltételezett megsértésének súlyára hivatkozva úgy tartotta megfelelőnek, ha a felperes számára az első tíz kérdéssor tekintetében a válaszadásra nyitva álló határidőt tizenkét hétben, a „Kapcsolatok és találkozók”‑ra vonatkozó tizenegyedik kérdéssor tekintetében pedig két hétben állapítja meg (a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdése).
10 A megtámadott határozat rendelkező része a következőképpen szól:
„1. cikk
[A felperes] az EU‑ban székhellyel rendelkező, és közvetlen vagy közvetett irányítása alá tartozó leányvállalataival együtt a jelen határozat I. mellékletében említett információkat e határozat II. és III. mellékletében kért módon az 1–10. kérdések tekintetében nyitva álló, a jelen határozat közlésétől számított tizenkét héten belül, illetve a 11. kérdés tekintetében nyitva álló két héten belül nyújtja. Mindkét melléklet a jelen határozat szerves részét képezi.
2. cikk
[A felperes] az EU‑ban székhellyel rendelkező, és közvetlen vagy közvetett irányítása alá tartozó leányvállalataival együtt a jelen határozat címzettje […]”.
Az eljárás és a felek kérelmei
11 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2011. június 10‑én benyújtott keresetlevéllel előterjesztette a megtámadott határozat megsemmisítése iránti jelen keresetet.
12 A Törvényszék Hivatalához 2011. június 10‑én benyújtott külön beadványban a felperes kérelmet terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy az ügyet a Törvényszék eljárási szabályzatának 76a. cikke alapján gyorsított eljárásban bírálják el.
13 2011. szeptember 14‑i határozatával a Törvényszék (hetedik tanács) e kérelmet elutasította.
14 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (hetedik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról döntött.
15 A Törvényszék a 2013. április 26‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.
16 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a megtámadott határozatot – egészben vagy részben – semmisítse meg;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
17 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
18 Keresete alátámasztására a felperes öt jogalapra hivatkozik, amelyek lényegében először is a megtámadott határozat hiányzó vagy elégtelen indokolásán, valamint a védelemhez való jog megsértésén, másodszor a megtámadott határozat meghozatalakor a hatáskörrel való visszaélésen és a hatáskör túllépésén, valamint a bizonyítási teher megfordításán, harmadszor az 1/2003 rendelet 18. cikkének megsértésén, negyedszer az arányosság elvének megsértésén, ötödször pedig azon alapulnak, hogy a Bizottság megsértette a gazdasági bizonyítékok benyújtásával kapcsolatos bevált gyakorlatait, valamint a megfelelő ügyintézés elvét.
A megtámadott határozat hiányzó vagy elégtelen indokolására, valamint a védelemhez való jog megsértésére alapított, első jogalapról
19 Elsődlegesen a felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz indokolást, mivel semmiféle utalást nem ad az információkérés tárgyáról és céljáról, illetve azzal, hogy az indokolás nem helyettesíthető teljes mértékben más jogi aktusokra történő hivatkozással. Másodlagosan azt állítja, hogy még ha az eljárást megindító határozat tartalmát figyelembe is lehet venni, a megtámadott határozat indokolása a kivizsgálandó feltételezett jogsértés meghatározásának túl általános jellegére tekintettel továbbra is elégtelen. A Bizottság által hivatkozott jogszabályi háttér más elemei nem teszik lehetővé a megtámadott határozat indokolásának kiegészítését. A felperes úgy véli, hogy ezen elégtelen indokolás akadályozza abban, hogy a kért információk szükségességét értékelje, következésképpen abban, hogy a védelemhez való jogát gyakorolja.
20 A Bizottság úgy véli, hogy a megtámadott határozatot jogilag megkövetelt módon indokolta.
21 Valamely egyedi határozat indokolásának kötelezettsége arra irányul, hogy lehetővé tegye a bíróság számára a határozat jogszerűségének vizsgálatára vonatkozó hatásköre gyakorlását, és hogy az érdekeltnek elegendő tájékoztatást adjon arról, hogy a határozat megalapozott‑e, vagy esetleg a jogszerűségének vitatását lehetővé tevő hibát tartalmaz‑e, mindemellett e kötelezettség terjedelme a kérdéses jogi aktus jellegétől, valamint elfogadásának körülményeitől, illetve az adott területre vonatkozó jogszabályok összességétől függ (a Bíróság 185/83. sz. Interfacultair Instituut Electronenmicroscopie der Rijksuniversiteit te Groningen ügyben 1984. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1984., 3623. o.] 38. pontja; a Törvényszék T‑349/03. sz., Corsica Ferries France kontra Bizottság ügyben 2005. június 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑2197. o.] 62. és 63. pontja, és T‑266/03. sz., CB kontra Bizottság ügyben 2007. július 12‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 35. pontja).
22 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az információkérő határozat indokolásának lényeges elemeit maga az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése határozza meg (lásd a Törvényszék T‑458/09. és T‑171/10. sz., Slovak Telekom kontra Bizottság egyesített ügyekben 2012. március 22‑én hozott ítéletének 76. és 77. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
23 Az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottság „közli a kérelem jogalapját és célját, meghatározza, milyen információra van szükség, és meghatározza azt a határidőt, amelyen belül az információt be kell nyújtani”. Az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése ezenkívül kifejti, hogy a Bizottság „utal a 23. cikkben előírt szankciókra”, „utal a 24. cikkben előírt szankciókra vagy kiszabja azokat”, és „[u]tal továbbá arra a jogra, hogy határozata a Bírósággal felülvizsgáltatható”.
24 Az indokolási kötelezettség e behatárolására az információkérő határozatok bizonyítási eszköz jellege ad magyarázatot.
25 Nem szabad megfeledkezni arról ugyanis, hogy a Bizottság előtt zajló, az 1/2003 rendelet szerinti közigazgatási eljárás két külön, egymást követő szakaszra oszlik, amelyek mindegyike saját belső logikának felel meg: vagyis egyrészt egy előzetes vizsgálati szakaszra, másrészt pedig egy kontradiktórius szakaszra. Az előzetes vizsgálati szakasznak – amely során a Bizottság az 1/2003 rendeletben előírt vizsgálati jogköreit alkalmazza, és amely a kifogásközlésig terjed – a célja annak lehetővé tétele, hogy a Bizottság összegyűjtse a versenyszabályok megsértésének fennállását alátámasztó vagy azt cáfoló valamennyi releváns elemet, és előzetesen állást foglaljon az eljárás irányát és későbbi alakulását illetően. A kontradiktórius szakasznak viszont, amely a kifogásközléstől a végleges határozat elfogadásáig tart, lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy a felrótt jogsértés tekintetében végleges határozatot hozzon (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑99/04. sz., AC‑Treuhand kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑1501. o.] 47. pontját).
26 Egyrészt az előzetes vizsgálati szakasz kezdete az az időpont, amikor a Bizottság az 1/2003 rendelet 18. és 20. cikke által ráruházott jogkörének gyakorlása során olyan intézkedéseket tesz, amelyekkel jelzi, hogy úgy véli, jogsértés történt, és amelyek jelentős következményekkel járnak a gyanúsított vállalkozások helyzetére. Másrészt az érintett vállalkozás csak a közigazgatási kontradiktórius szakasz elején – a kifogásközlés révén – szerez tudomást mindazokról a lényeges bizonyítékokról, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik, és csak ekkor áll e vállalkozásnak jogában az ügy irataiba betekinteni a védelemhez való joga hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében. Következésképpen az érintett vállalkozás csak a kifogásközlés megküldése után élhet teljes mértékben a védelemhez való jogával. Az ugyanis, ha e jogokat a kifogásközlést megküldését megelőző szakaszra is kiterjesztenék, veszélyeztethetné a Bizottság vizsgálatának sikerességét, mivel az érintett vállalkozás már az előzetes vizsgálati szakaszban azonosíthatná, mely információk vannak a Bizottság birtokában, és ennélfogva mely információk tarthatók még előtte titokban (lásd ebben az értelemben a fenti 25. pontban hivatkozott AC‑Treuhand kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 48. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
27 Ugyanakkor a Bizottság által az előzetes vizsgálati szakaszban lefolytatott bizonyításfelvétel, különösen a vizsgálati intézkedések és az információkérések, jellegüknél fogva jogsértést rónak fel, és jelentős következményekkel járhatnak a gyanúsított vállalkozások helyzetére. Következésképpen el kell kerülni azt, hogy a védelemhez való jog orvosolhatatlanul sérülhessen a közigazgatási eljárás ezen szakaszában, mivel a bizonyításfelvétel keretében tett intézkedések meghatározók lehetnek a vállalkozások felelősségét megalapozó magatartások jogellenes jellegét alátámasztó bizonyítékok megállapítása tekintetében (lásd ebben az értelemben a Bíróság 46/87. és 227/88. sz., Hoechst kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. szeptember 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1989., 2859. o.] 15. pontját, és a fenti 25. pontban hivatkozott AC‑Treuhand kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50. és 51. pontját).
28 Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdésében a Bizottságra rótt azon kötelezettség, hogy az információkérés jogi alapját és célját meg kell jelölnie, alapvető követelmény azért, hogy az érintett vállalkozásoktól kért információk indokoltsága kitűnjön, valamint azért, hogy e vállalkozások megérthessék, hogy a védelemhez való joguk megtartása mellett milyen mértékű együttműködésre kötelesek. Ebből következik, hogy a Bizottság csak olyan információk közlését kérheti, amelyek lehetővé tehetik számára a vizsgálat lefolytatását indokoló és az információkérésben megjelölt feltételezett jogsértések vizsgálatát (lásd ebben az értelemben analógia útján a Törvényszék T‑39/90. sz., SEP kontra Bizottság ügyben 1991. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., II‑1497. o.] 25. pontját és T‑34/93. sz., Société Générale kontra Bizottság ügyben 1995. március 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1995., II‑545. o.] 40. pontját).
29 Amint Jacobs főtanácsnok C‑36/92. P. sz., SEP kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának (a Bíróság 1994. május 19‑én hozott ítélete, EBHT 1994., I‑1911., I‑1914. o.) 30. pontjában kiemelte, a kérelem céljának megjelölésére vonatkozó kötelezettség azt jelenti, hogy „[a Bizottságnak] nyilvánvalóan meg kell határoznia a versenyszabályok állítólagos megsértését”, „[a]z információ szükségességét az információkérésben említett célhoz viszonyítva kell értékelni”, és „[a] célt kellő pontossággal kell megjelölni, hiszen ellenkező esetben az információ szükségességét nem lehet meghatározni, és a Bíróság nem gyakorolhatja felülvizsgálati jogkörét”.
30 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik az is, hogy a Bizottság nem köteles a feltételezett jogsértésekről birtokában lévő valamennyi információt közölni az ilyen határozat címzettjével, és nem köteles e jogsértések pontos jogi minősítésére, ugyanakkor világosan meg kell jelölnie az általa vizsgálni kívánt feltételezéseket (a fenti 28. pontban hivatkozott Société Générale kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 62. és 63. pontja és a fenti 22. pontban hivatkozott Slovak Telekom kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 77. pontja).
31 A Bizottság azonban nem kötelezhető arra, hogy az előzetes vizsgálati szakaszban az általa megvizsgálni kívánt feltételezett jogsértéseken kívül a valószínűsítő körülményeket, vagyis az EUMSZ 101. cikk megsértésének feltételezéséhez vezető tényezőket is megjelölje. Ez a kötelezettség ugyanis veszélyeztetné a vizsgálat sikerességének és az érintett vállalkozás védelemhez való jogának megőrzése között az ítélkezési gyakorlat által megteremtett egyensúlyt.
32 A jelen ügyben a megtámadott határozat világosan megjelöli, hogy azt az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése alapján fogadták el, és hogy a vizsgált magatartások az EUMSZ 101. cikk megsértésének minősülhetnek. A (10) és (11) preambulumbekezdése kifejezetten hivatkozik a fenti 23. pontban kifejtett szankciókra és jogorvoslatra.
33 Az, hogy a megtámadott határozat kellően meg van‑e indokolva, vagy sem, tehát kizárólag attól függ, hogy a Bizottság kellően egyértelműen meghatározta‑e az általa vizsgálni kívánt feltételezett jogsértéseket.
34 A megtámadott határozatnak az erre vonatkozó indokolását a megtámadott határozat (2) preambulumbekezdésében foglalt azon hivatkozás képezi, amely szerint „[a] feltételezett jogsértések a cement és a kapcsolódó termékek piacán az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli kereskedelmi forgalom korlátozására, beleértve az EGT‑n kívüli országokból származó, EGT‑be irányuló behozatalok korlátozását, a piacok felosztására, az árak összehangolására és kapcsolódó versenyellenes magatartásokra vonatkoznak”.
35 Egyébiránt a megtámadott határozat kifejezetten visszautal a fenti 5. pontban említett, eljárást megindító határozatra, amely további információkat tartalmaz a feltételezett jogsértések földrajzi kiterjedéséről, valamint az érintett termékek típusáról.
36 A Törvényszék szerint a megtámadott határozat indokolásának megfogalmazása igen általános, és pontosításra szorult volna, így e tekintetben kifogásolható. Mindazonáltal úgy lehet tekinteni, hogy a cement és a kapcsolódó termékek piacán az Európai Gazdasági Térségbe (EGT) irányuló behozatalok korlátozására, a piacok felosztására, valamint az árak összehangolására való hivatkozás – az eljárást megindító határozattal együtt értelmezve – megfelel az egyértelműség azon minimális fokának, amely arra enged következtetni, hogy az 1/2003 rendelet 18. cikke (3) bekezdésében foglalt előírásokat tiszteletben tartották.
37 Ebből arra kell következtetni, hogy a megtámadott határozat jogilag megkövetelt módon indokolva van. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperes képes volt felmérni a kért információk szükségességét.
38 E megállapítást nem kérdőjelezi meg a felperes arra alapított érvelése, hogy a Bizottság nem határozta meg a vizsgálati időszakot. A Bizottság ugyanis az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése értelmében nem köteles erre vonatkozóan indokolást adni.
39 A jelen jogalapot tehát el kell utasítani.
A Bizottság részéről elkövetett hatáskörrel való visszaélésre és a hatáskör túllépésére, valamint a bizonyítási teher megfordítására alapított, második jogalapról
40 A felperes úgy véli, hogy a Bizottság túllépte a hatáskörét, és visszaélt a hatáskörével azáltal, hogy egy pusztán feltáró célú határozatot fogadott el, holott az 1/2003 rendelet 18. cikke alapján elfogadott határozatnak a már a birtokában lévő valószínűsítő körülmények valóságtartalmának megerősítését kellene szolgálnia. Azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem fejtette ki az információkérése célját. Egyébiránt a felperes szerint az, hogy a Bizottság az egyes információkéréseit módosította, azt bizonyítja, hogy a megtámadott határozat meghozatalakor nem volt a versenyjog megsértésének fennállására utaló valószínűsítő körülmények birtokában. A megtámadott határozat feltáró jellege a Bizottság ellenkérelméből is kitűnik. A Bizottság, mivel így járt el, a bizonyítási terhet is megfordította, hiszen az érintett vállalkozásokat a velük szemben felhasználható bizonyítékok szolgáltatására kötelezte. A felperes azt állítja, hogy e körülmények között a Bizottság feladata lett volna az, hogy adott esetben az 1/2003 rendelet 17. cikke értelmében ágazati vizsgálatot folytasson le.
41 Elsősorban a Törvényszék megjegyzi, hogy amennyiben a felperes a jelen jogalappal azt rója fel a Bizottságnak, hogy nem fejtette ki az információkérése célját, az említett jogalap összemosódik az indokolási kötelezettség megsértésére alapított első jogalap keretében ismertetett érveléssel, ennélfogva a fenti 21–37. pontban kifejtett okokból el kell utasítani.
42 Másodsorban meg kell jegyezni, hogy a jelen jogalap lényegében egy, a megtámadott határozat önkényes jellegére vonatkozó kifogást is tartalmaz, mivel a Bizottság az elfogadását megelőzően nem volt olyan valószínűsítő körülmények birtokában, amelyek a versenyjog megsértésének fennállását bizonyíthatták volna.
43 Kétségtelenül igaz, hogy a közhatalom bármely természetes vagy jogi személy magántevékenységi körébe való önkényes vagy aránytalan beavatkozása elleni védelem követelménye az uniós jog általános elvét képezi (a fenti 22. pontban hivatkozott Slovak Telekom kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 81. pontja).
44 Ugyanígy hangsúlyozni kell, hogy ezen általános elv tiszteletben tartásához valamely információkérő határozatnak azon meghatározott ténybeli és jogi helyzet valóságának és jelentőségének bizonyításához szükséges dokumentumok begyűjtésére kell irányulnia, amelyekre nézve a Bizottság már rendelkezik kellően komoly valószínűsítő körülményeknek minősülő olyan információkkal, amelyek alapján az érintett vállalkozást a versenyszabályok megsértésével gyanúsíthatják (lásd ebben az értelemben analógia útján a C‑94/00. sz. Roquette Frères ügyben 2002. október 22‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑9011. o.] 54. és 55. pontját).
45 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a felperes a Bizottságnak a közigazgatási eljárás során tanúsított hozzáállásával kapcsolatban csupán több általános kifogást fogalmaz meg. Így a jelen ügy körülményei között a felperes kifejezett és indokolt kérelmének hiányában a Törvényszéknek nem kell hivatalból megvizsgálnia, hogy a Bizottság rendelkezett‑e a megtámadott határozat elfogadását indokoló, kellően komoly valószínűsítő körülményekkel (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑276/11. P. sz., Viega kontra Bizottság ügyben 2013. március 14‑én hozott ítéletének 41–43. pontját).
46 Harmadsorban és következésképpen el kell utasítani azt a kifogást, hogy a Bizottság azáltal, hogy ágazati vizsgálat lefolytatása helyett az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése alapján határozatot fogadott el, visszaélt a hatáskörével, mivel a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság az e rendelkezésből eredő hatásköreit tőle idegen célokra használta volna.
47 Egyébiránt nem szükségtelen kiemelni, hogy az 1/2003 rendelet 17. cikke értelmében vett ágazati vizsgálat lefolytatása nem feltétlenül lenne a felperesre nézve kevésbé kötelező jellegű, mint az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott információkérő határozat. Az 1/2003 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében ugyanis a Bizottság bírságot szabhat ki, ha a vállalkozások téves vagy félrevezető információval szolgálnak, vagy ha a felperes a meghatározott időn belül nem szolgál információval az 1/2003 rendelet 17. cikke szerint elfogadott határozat által feltett kérdésre. Ugyanez igaz az ugyanezen rendelet 24. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében vett kényszerítő bírságok kiszabásának lehetőségére. A Bizottság tehát ugyanazon kényszerítő intézkedéseket alkalmazhatja az 1/2003 rendelet 17. cikke és a 18. cikkének (3) bekezdése szerinti eljárásban.
48 Negyedsorban az arra alapított kifogás, hogy a Bizottság a felperest a vele szemben felhasználható bizonyítékok szolgáltatására kötelezte, és ezáltal a hátrányára megfordította a bizonyítási terhet, a felperesnek a kért információk jellegére vonatkozó és ezzel összemosódó harmadik jogalap keretében kifejtett érvelésével együtt kerül elemzésre.
49 Ennek fenntartása mellett a második jogalapot el kell utasítani.
Az 1/2003 rendelet 18. cikkének megsértésére alapított harmadik jogalapról és a negyedik jogalap első részéről
50 A harmadik jogalapjában a felperes azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az 1/2003 rendelet 18. cikkét, amely csupán arra jogosítja fel, hogy a birtokában lévő és szükséges ténybeli elemek szolgáltatására kötelezzen. Elsősorban az 1D., 5R., 5S., 5T. és 5V. kérdés becslések és vélemények nyújtását feltételezi, éppen ezért meghaladja a ténybeli elemek szolgáltatásának keretét. Ugyanez igaz a bizonyos távolságok értékelésére vonatkozó kérdésekre (az 1A. kérdés Y. pontja, az 1B. kérdés AB. és AC. pontja, a 3. kérdés AB. és AC. pontja, illetve a 4. kérdés Y. pontja). Másodsorban a Bizottság olyan információk szolgáltatását kéri, amelyek általa elismerten nincsenek, vagy nem lehetnek az érintett vállalkozás birtokában. Harmadsorban úgy véli, hogy a Bizottság olyan információk szolgáltatását kéri tőle, amelyeket maga is meg tudott volna szerezni.
51 A negyedik jogalap első részében a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozatot az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdését sértő módon fogadták el, mivel olyan információk szolgáltatását kéri, amelyek e rendelkezések értelmében nem „szükségesek”.
52 A Bizottság e két jogalap elutasítását kéri.
53 Mivel mind a harmadik jogalap, mind pedig a negyedik jogalap első része az 1/2003 rendelet 18. cikkének megsértésén alapul, a Törvényszék arra az álláspontra helyezkedik, hogy azokat együtt kell megvizsgálni.
A kért információk jellegéről
54 A harmadik jogalapjában a felperes vitatja, hogy a Bizottság jogosult őt olyan kérdések megválaszolására kötelezni, amelyek egyrészt meghaladják a ténybeli elemek szolgáltatásának keretét, másrészt pedig olyan információkra vonatkoznak, amelyeknek nincs birtokában.
55 Emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet (23) preambulumbekezdése szerint „a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy […] az [EUMSZ 101. cikkben] megtiltott bármilyen megállapodás, döntés vagy összehangolt magatartás, illetve az [EUMSZ 102. cikkben] tiltott erőfölénnyel való visszaélés felderítéséhez szükséges információk megadását az egész [Unióban] megkövetelhesse”. Hozzáteszi, hogy „[a] Bizottság határozatának betartása során a vállalkozások nem kényszeríthetők annak bevallására, hogy jogsértést követtek el, viszont minden esetben kötelesek megválaszolni a tényszerű kérdéseket és átadni a dokumentumokat még akkor is, ha ezek az információk felhasználhatók velük vagy egy másik vállalkozással szemben a jogsértés fennállásának megállapítására”.
56 Ennélfogva, mivel az 1/2003 rendelet 18. cikke értelmében vett „információk” szolgáltatása alatt nem csupán a dokumentumok bemutatása értendő, hanem az említett dokumentumokkal kapcsolatos kérdések megválaszolásának kötelezettsége is, a Bizottság nem csak az érintett vállalkozás bármiféle beavatkozásától függetlenül létező adatok szolgáltatását kérheti. Következésképpen valamely vállalkozáshoz a kért adatok meghatározott formában történő nyújtását feltételező kérdéseket is intézhet (lásd ebben az értelemben analógia útján Darmon főtanácsnok 374/87. sz., Orkem kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának [1989. október 18‑án hozott ítélet, EBHT 1989., 3283., 3301. o.] 55. pontját).
57 Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy e hatáskör gyakorlását behatárolja legalább két elv tiszteletben tartásának kötelezettsége. Egyrészt, amint arra az 1/2003 rendelet (23) preambulumbekezdése emlékeztet, a vállalkozáshoz intézett kérdések nem kényszeríthetik a vállalkozást annak bevallására, hogy jogsértést követett el. Másrészt az említett kérdések megválaszolása nem jelenthet számára aránytalan terhet a vizsgálat érdekében szükségeshez képest (a Törvényszéknek a fenti 28. pontban hivatkozott SEP kontra Bizottság ügyben 1991. december 12‑én hozott ítéletének 51. pontja; a T‑191/98., T‑212/98–T‑214/98. sz., Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑3275. o.] 418. pontja, és a fenti 22. pontban hivatkozott Slovak Telekom kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 81. pontja).
58 Mivel a megtámadott határozatra történő válaszadás terhének esetlegesen aránytalan jellegét a negyedik jogalap második részében vitatják, ezen a ponton elegendő azt megvizsgálni, hogy bizonyos kérdések annak bevallására kényszeríthették‑e a felperest, hogy jogsértést követett el.
59 Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bizottság nem kötelezheti a vállalkozást olyan válaszadásra, amely révén ez utóbbi kénytelen lenne elismerni azon jogsértés tényét, amelynek bizonyítása a Bizottság feladata (a fenti 56. pontban hivatkozott Orkem kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. és 35. pontja, és a Törvényszék T‑446/05. sz., Amann & Söhne és Cousin Filterie kontra Bizottság ügyben 2010. április 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑1255. o.] 325. pontja).
60 Az ítélkezési gyakorlat arra is emlékeztet, hogy nem ismerhető el a teljes hallgatáshoz való jog egy olyan vállalkozás tekintetében, amely az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerinti információkérő határozat címzettje. Az ilyen jog elismerése ugyanis túlmenne a vállalkozások védelemhez való jogának biztosításához szükséges mértéken, és szükségtelen korlátozást jelentene a Bizottság azon feladatának végrehajtása során, amely szerint biztosítania kell a belső piacon a versenyszabályok betartását. A hallgatáshoz való jog csak annyiban ismerhető el, amennyiben az érintett vállalkozást olyan válaszadásra kötelezik, amellyel elismerné a jogsértés fennállását, amelynek bizonyítása a Bizottság feladata (lásd ebben az értelemben analógia útján a fenti 59. pontban hivatkozott Amann & Söhne és Cousin Filterie kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 326. pontját).
61 Az 1/2003 rendelet 18. cikke hatékony érvényesülésének biztosítása érdekében ezért a Bizottság kötelezheti a vállalkozásokat arra, hogy minden számukra ismeretes, a tényekre vonatkozó szükséges információt közöljenek, és amennyiben szükséges, bocsássák a Bizottság rendelkezésére az ezekre vonatkozóan birtokukban lévő dokumentumokat még abban az esetben is, ha ezek felhasználhatók versenyellenes magatartás fennállásának bizonyítására. A Bizottságnak az információkérésre vonatkozó e hatásköre nem sérti sem az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4‑én aláírt egyezmény 6. cikkének (1) és (2) bekezdését, sem az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatát. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 48. cikkével sem ellentétes (lásd ebben az értelemben analógia útján a fenti 59. pontban hivatkozott Amann & Söhne és Cousin Filterie kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 327. pontját).
62 A Bizottság által feltett tisztán ténybeli kérdések megválaszolásának, valamint már létező dokumentumok benyújtására vonatkozó felhívás teljesítésének kötelezettsége nem jelentheti az Alapjogi Charta 48. cikkének (2) bekezdésében foglalt védelemhez való jog vagy az Alapjogi Charta 47. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben tartása alapelvének megsértését, amelyek a versenyjog területén az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikke által biztosítottal egyenrangú védelmet biztosítanak. Semmi nem akadályozza ugyanis az információkérés címzettjét abban, hogy később, a közigazgatási eljárásban vagy az uniós bíróság előtt folyó eljárásban bizonyítsa azt, hogy a válaszaiban foglalt tények, illetve az általa benyújtott dokumentumok más jelentéssel bírnak, mint amelyet a Bizottság azoknak tulajdonított (lásd ebben az értelemben analógia útján a fenti 59. pontban hivatkozott Amann & Söhne és Cousin Filterie kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 328. pontját).
63 Így valamely vállalkozás nem vonhatja ki magát a dokumentumok benyújtására irányuló kérelem alól arra hivatkozva, hogy ezzel kénytelen lenne önmaga ellen vallomást tenni (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑301/04. P. sz., Bizottság kontra SGL Carbon ügyben 2006. június 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5915. o.] 48. pontját). A Bizottság által a vállalkozásoknak feltehető kérdésekre adandó válaszokat meg kell különböztetni aszerint, hogy azok tisztán ténybelinek minősíthetők‑e, vagy sem. Csupán abban az esetben, ha egy kérdés nem minősíthető tisztán ténybelinek, kell megvizsgálni, hogy olyan választ feltételez‑e, amellyel az érintett vállalkozás kénytelen lenne elismerni a jogsértés tényét, amelynek bizonyítása a Bizottság feladata.
64 Elsősorban meg kell jegyezni, hogy az 5R., 5S., 5T. és 5V. kérdés a CEM I maximális termelésére, a termelési kapacitás teljes kihasználására, a zúzási kapacitás teljes kihasználására és a termelés éves volumenére vonatkozik, ennélfogva kizárólag ténybeli jelleggel bír.
65 Másodsorban a Törvényszék álláspontja szerint ugyanez igaz az 1A. kérdés Y. pontjára, az 1B. kérdés AB. pontjára, az 1B. kérdés AC. pontjára, a 3. kérdés AB. pontjára, a 3. kérdés AC. pontjára és a 4. kérdés Y. pontjára, mivel a felperestől a megteendő távolságokra vonatkozóan kért becslés kizárólag ténybeli jelleget ölt.
66 Harmadsorban az 1D. kérdés megszövegezése a következő:
„A kérdőív különböző kérdéseire adott válaszokban szolgáltatott adatok alapján írja le az Ön vállalkozása által a negyedéves bruttó haszonkulcsok kiszámítására megfelelőnek ítélt módszert:
1) az egyedi műveletekre nézve;
2) a megosztott műveletekre nézve, a belföldi és az exportra történő eladásokra vonatkozó kérdésekben alkalmazott felosztás szerint;
3) beszerzési helyenként.”
67 Meg kell állapítani, hogy a Bizottság ezzel a kérdéssel arra kényszeríti a felperest, hogy foglaljon állást a negyedéves bruttó haszonkulcsok kiszámítására szerinte megfelelőnek ítélt módszerrel kapcsolatban. Következésképpen nem tekinthető tisztán ténybelinek, mivel a felperest véleménynyilvánításra kéri fel. Ebben különbözik a megelőző 1C. kérdéstől, amelynek kizárólag ténybeli jellege van, hiszen „[a] vállalkozás által a kereskedelmi tevékenysége keretében minden egyes célország tekintetében kiszámított valamennyi haszonkulcs” közlését kéri.
68 Meg kell tehát vizsgálni, hogy az 1D. kérdésre adandó válasz arra kényszerítheti‑e a felperest, hogy elismerje azon jogsértés tényét, amelynek bizonyítása a Bizottság feladata.
69 Elöljáróban a Törvényszék megjegyzi, hogy a Bizottság tévesen állítja, hogy a felperesnek lehetősége volt arra, hogy erre a kérdésre ne válaszoljon, mivel a megtámadott határozatnak az I. mellékletben foglalt kérdőív kitöltésére vonatkozó útmutatást tartalmazó II. melléklete a) pontjának (4) bekezdése előírja az angol „unknownˮ (ismeretlen) kifejezésnek megfelelő „UNK” rövidítéssel való válaszolás lehetőségét.
70 Igaz ugyan, hogy ha egy vállalkozás szabadon dönthet arról, hogy a feltett kérdésre válaszol‑e, vagy sem, nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság olyan válaszadásra kötelezte őt, amely arra kényszeríti, hogy elismerje azon jogsértés tényét, amelynek bizonyítása a Bizottság feladata (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑305/94–T‑307/94., T‑313/94–T‑316/94., T‑318/94., T‑325/94., T‑328/94., T‑329/94. és T‑335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. április 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑931. o.] 455 és 456. pontját).
71 Emlékeztetni kell ugyanakkor arra, hogy ez az ítélkezési gyakorlat egy egyszerű információkérésben, kötelező erővel nem rendelkező jogi aktusban foglalt kérdésre vonatkozott, amely esetén egyértelmű, hogy az érintett vállalkozás szabadon dönthet úgy, hogy a kérdésre nem válaszol.
72 Márpedig ez az egyértelműség nem jelenik meg a jelen esetben. Egyrészt a kógens megfogalmazású 1D. kérdés úgy értendő, hogy a felperes köteles arra válaszolni. Másrészt a megtámadott határozat II. melléklete a) pontjának (4) bekezdéséből nem lehet arra következtetni, hogy a felperesnek világosan felajánlották annak lehetőségét, hogy az 1D. kérdésre ne válaszoljon. Ez a bekezdés ugyanis azt hangsúlyozza, hogy „főszabály szerint a vállalkozás birtokában lévő valamennyi információt be kell nyújtani”, és hogy csakis abban az esetben, „ha a kért információval [ez a] vállalkozás semmilyen formában nem rendelkezik, egy Excel‑táblázatban egyértelműen és szisztematikusan fel kell tüntetnie a hiányzó adatokat az „UNK” (nem áll rendelkezésre/ismeretlen) rövidítéssel”. Ennélfogva nem fedi le azt a helyzetet, amikor egy vállalkozás nem kíván válaszolni a feltett kérdésre.
73 Ami azon kérdést illeti, hogy az 1D. kérdés megvalósítja‑e a felperes védelemhez való jogának megsértését, kétség kívül meg kell jegyezni, hogy egy olyan helyzetben, amikor a felperestől a haszonkulcsaira vonatkozó ténybeli adatok szolgáltatását is kérik, az 1D. kérdésre nyújtandó becslése felér a haszonkulcsai szintjének magyarázatával, noha az a versenykorlátozó magatartások fennállására utaló valószínűsítő körülmény lehet.
74 Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy a közigazgatási eljárás későbbi szakaszában vagy a Bizottság végleges határozata ellen benyújtott kereset keretében a felperes számára biztosítva van annak lehetősége, hogy az 1D. kérdésre adott válaszának a Bizottság által elfogadottól eltérő értelmezést adjon.
75 E tekintetben kétfajta helyzetet kell megkülönböztetni.
76 Egyrészt, ha a Bizottság a versenyszabályok megsértését azon feltételezésből kiindulva állapítja meg, hogy a megállapított tényállás nem magyarázható másként, mint a versenyellenes magatartás fennállásával, az uniós bíróságnak meg kell semmisítenie a szóban forgó határozatot, amennyiben az érintett vállalkozások olyan érvelést terjesztenek elő, amely a Bizottság által megállapított tényállást más megvilágításba helyezi, és amely így lehetővé teszi, hogy a tényállásnak a Bizottság által a jogsértés fennállásának megállapításakor kialakított magyarázatát más hihető magyarázattal lehessen felváltani. Ilyen esetben ugyanis nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság bizonyította volna a versenyjog megsértésének fennállását (lásd a Bíróság C‑89/11. P. sz., E.ON Energie kontra Bizottság ügyben 2012. november 22‑én hozott ítéletének 74. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Azok a tisztán ténybelinek nem minősíthető kérdések, amelyek olyan választ feltételeznek, amelynek a Bizottság által elfogadott értelmezését ily módon az érintett vállalkozás vitathatja, nem keletkeztetnek számára hallgatáshoz való jogot.
77 Másrészt, ha a Bizottság bizonyítani tudta, hogy valamely vállalkozás olyan, vállalkozások közötti találkozókon vett részt, amelyeknek nyilvánvalóan versenyellenes jellegük volt, az érintett vállalkozás feladata, hogy az e találkozókon történtekről más magyarázattal szolgáljon. Ugyanígy, amennyiben a Bizottság olyan bizonyítékokra hivatkozik, amelyek főszabály szerint elegendőek a jogsértés megtörténtének bizonyításához, akkor az, ha az érintett vállalkozás annak lehetőségére hivatkozik, hogy olyan körülmény állhatott fenn, amely alkalmas lehet e bizonyítékok bizonyító erejének befolyásolására, nem elegendő ahhoz, hogy a Bizottságnak kelljen bizonyítania, hogy e körülmény a bizonyítékok bizonyító erejét nem befolyásolhatta. Éppen ellenkezőleg, azon eset kivételével, amikor az érintett vállalkozás magának a Bizottságnak a magatartása miatt nem képes ilyen bizonyítékot szolgáltatni, az érintett vállalkozásnak kell a jogilag megkövetelt módon bizonyítania egyrészt az általa hivatkozott körülmény fennállását, másrészt pedig azt, hogy e körülmény kétségessé teszi a Bizottság által hivatkozott bizonyítékok bizonyító erejét (lásd a fenti 76. pontban hivatkozott E.ON Energie kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 75. és 76. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Azon kérdések tekintetében, amelyek célja vagy hatása az, hogy a vállalkozás a Bizottságnak ilyen bizonyítékokat szolgáltasson, a vállalkozást szükségszerűen megilleti a hallgatáshoz való jog. Ellenkező esetben ugyanis a fenti 60. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében kénytelen lenne elismerni a jogsértés tényét, amelynek bizonyítása a Bizottság feladata.
78 Meg kell állapítani, hogy az 1D. kérdésre a fenti 76. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében nem kell olyan választ adni, amely elegendőnek tekinthető a Bizottság által vizsgált egy vagy több feltételezett jogsértés fennállásának bizonyításához. Így abban az esetben, ha a Bizottság a felperessel szemben az 1D. kérdésre adott válasza alapján kialakított értékelésre hivatkozna, a felperes adott esetben a válaszának a Bizottság által elfogadottól eltérő értelmezést adhat.
79 Ebből következik, hogy a Bizottság, azáltal hogy a felperest az 1D. kérdés megválaszolására kötelezte, nem sértette meg a védelemhez való jogát.
80 Végül a felperes arra alapított kifogását illetően, hogy a Bizottság olyan információk szolgáltatására kötelezi, amelyek nincsenek a birtokában, emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt a felperes köteles aktívan együttműködni, ami arra utal, hogy köteles a Bizottság rendelkezésére bocsátani minden, a vizsgálat tárgyával kapcsolatos információt (a fenti 56. pontban hivatkozott Orkem kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 27. pontja és a fenti 28. pontban hivatkozott Société Générale kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 72. pontja), másrészt pedig a fenti 55–57. pontban hivatkozott okokból a Bizottság olyan kérdéseket intézhet hozzá, amelyek a kért adatok meghatározott formában történő nyújtását feltételezik.
81 Mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy noha a fenti 72. pontban kifejtett okokból az a helyzet, amikor egy vállalkozás nem kíván válaszolni valamely feltett kérdésre, nem tartozik a megtámadott határozat II. melléklete a) pontja (4) bekezdésének hatálya alá, e rendelkezés alkalmazandó az olyan információkra, amelyek nincsenek a felperes birtokában.
82 Ennélfogva a Törvényszék arra az álláspontra helyezkedik, hogy a felperes tévesen kifogásolta azt, hogy a megtámadott határozat olyan információk szolgáltatására kötelezte, amelyeknek nem volt a birtokában.
83 A kért információk jellegére vonatkozó kifogásokat tehát el kell utasítani.
A kért információk szükségességéről
84 A fenti 28. pontban már hangsúlyozottak szerint a Bizottság csak olyan információk közlését követelheti, amelyek lehetővé tehetik számára a vizsgálat lefolytatását indokoló és az információkérésben megjelölt feltételezett jogsértések vizsgálatát (a fenti 28. pontban hivatkozott SEP kontra Bizottság ügyben 1991. december 12‑én hozott ítélet 25. pontja és a fenti 28. pontban hivatkozott Société Générale kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 40. pontja).
85 Széles vizsgálati és ellenőrzési hatáskörére tekintettel, a Bizottság feladata az érintett vállalkozásoktól kért információk szükségességének mérlegelése (lásd ebben az értelemben a Bíróság 155/79. sz., AM & S Europe kontra Bizottság ügyben 1982. május 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1982., 1575. o.] 17. pontját és a fenti 56. pontban hivatkozott Orkem kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 15. pontját). A Törvényszéknek a Bizottság e mérlegelésére vonatkozó felülvizsgálatát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a „szükséges információk” fogalmát azon célok függvényében kell értelmezni, amelyek érdekében a Bizottságra a szóban forgó vizsgálati hatáskört ruházták. Így az információkérés és a feltételezett jogsértés közötti összefüggés követelménye teljesül, ha az eljárás e szakaszában az említett kérelem jogszerűen a feltételezett jogsértéssel kapcsolatban állónak tekinthető abban az értelemben, hogy a Bizottság ésszerűen feltételezheti, hogy a dokumentum az állítólagos jogsértés fennállásának meghatározásában segíti majd (a fenti 28. pontban hivatkozott SEP kontra Bizottság ügyben 1991. december 12‑én hozott ítélet 29. pontja és a fenti 22. pontban hivatkozott Slovak Telekom kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 42. pontja).
86 A felperes lényegében négy kifogásra hivatkozik. A harmadik jogalapja keretében a felperes vitatja, hogy a Bizottság jogosult tőle olyan információk szolgáltatását kérni, amelyeket maga is beszerezhetett volna (első kifogás). A negyedik jogalapjának első részében a felperes vitatja a már korábban benyújtott információk szolgáltatása kötelezettségének az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szükségességét (második kifogás), valamint az eltérő szempontok és változók miatt eltérő forma használatát (harmadik kifogás). Vitatja továbbá a Bizottság által a megtámadott határozat alapján kért bizonyos kiegészítő információk szükségességét (negyedik kifogás).
– A kért információk némelyikének nyilvános jellegére alapított állításról
87 E kifogás keretében a felperes lényegében a beszerzési helyek, átvevőhelyek és szállítási helyek postai irányítószámára vonatkozó, vagy a termék által a beszerzési hely és a szállítási hely között megtett távolságok kiszámítását feltételező kérdések szükségességét vitatja, mivel a kért információk nyilvánosak.
88 Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az ilyen információk, noha jellegüknél fogva a Bizottság számára elérhetők, a kizárólag a felperes birtokában lévő információk logikus kiegészítésének minősülnek. Ennélfogva az esetleges nyilvános jellegük nem akadályozza meg, hogy úgy lehessen tekinteni azokat, mint amelyek az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében szükségesek.
– Az arra alapított állításról, hogy a megtámadott határozatban korábban kért információk némelyike már a Bizottság birtokában volt
89 A felperes vitatja, hogy a Bizottság jogosult tőle olyan információkat kérni, amelyeket már korábban benyújtott.
90 A Törvényszék megjegyzi, hogy a megtámadott határozat (6) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„Ebben az összefüggésben a Bizottság határozatban azt kéri [a felperestől], hogy a jelen határozat I. mellékletében foglalt kérdőívben található információkat nyújtsa be. Az I. melléklet a szükséges mértékig figyelembe veszi a jelen határozat [(4) preambulumbekezdésében] említett levelekre adott válaszokat, és a vizsgálat egésze során a vállalkozások által benyújtott információkat. A Bizottság már kért bizonyos információkat a [felperestől] a 18. cikk (2) bekezdése értelmében, az I. mellékletben azonban ismét előfordulnak annak érdekében, hogy azokra a Bizottság kimerítő, összefüggő és egységes választ kapjon. Egyébiránt az I. melléklet olyan kiegészítő információkra vonatkozó kérdéseket is magában foglal, amelyek – a tények és azok pontos gazdasági hátterének teljes ismeretében – a vizsgált magatartások uniós versenyszabályokkal való összeegyeztethetőségének értékeléséhez is szükségesek.”
91 Ebből következik, hogy a Bizottság az információkérésének alátámasztására lényegében két indokot szolgáltat: egyrészt hogy „kimerítő, összefüggő és egységes választ kapjon”, másrészt pedig hogy a korábban benyújtott információkhoz képest kiegészítő információkat szerezzen.
92 A Bizottság által előadott első indokot illetően meg kell állapítani, hogy úgy tűnik, a megtámadott határozatot valóban – de legalább részben – azért fogadták el, hogy többek között a felperestől a korábban benyújtott válaszok egységesített változatát megszerezzék.
93 Meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozat I. mellékletének 1A., 1Ei)–1Eiii)., 1F., 2–5., 9A., 9B. és 10. kérdésének tárgya közel áll az eredeti 8., 31., 39., 10., 18., 17., 28. kérdés, az eredeti 40. kérdés a) és b) pontja, illetve az eredeti 7. kérdés tárgyához.
94 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy amint azt a Bizottság a tárgyaláson elismerte, a megtámadott határozat I. mellékletében foglalt kérdőív első tíz kérdése megegyezik a fenti 5. pontban említett eljárásban érintett hét másik vállalkozásnak címzett határozatok mellékleteiben található kérdésekkel. Ebből csakis arra lehet következtetni, hogy a Bizottság az egyes érintett vállalkozásoknak címzett kérdéseket a részletesség szintjétől és a korábbi válaszok minőségétől függően nem egyéniesítette.
95 Ennélfogva úgy lehet tekinteni, hogy a megtámadott határozat célja – legalábbis részben – az, hogy a Bizottság a korábban benyújtott információk egységesített változatát megszerezze. Ezt a benyomást a kérdőívnek a benyújtandó válaszok formájára vonatkozó előírásainak túlzóan pontos jellege is megerősíti. Kétségtelen tehát, hogy a Bizottság szándéka arra irányult, hogy a válaszokat olyan formában kapja meg, amely leegyszerűsíti az érintett vállalkozásoktól begyűjtött adatok összehasonlítását.
96 Emlékeztetni kell ugyanakkor arra, hogy a Törvényszék a fenti 57. pontban hivatkozott Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 425. pontjában kiemelte, hogy a már a Bizottság birtokában lévő dokumentumra vonatkozó információk megszerzésére irányuló információkérés nem tekinthető a vizsgálat érdekében való szükségesség által indokoltnak.
97 Ezenkívül hangsúlyozni kell, hogy ahhoz, hogy egy információkérő határozat tiszteletben tartsa az arányosság elvét, nem elegendő az, ha a kért információ kapcsolódik a vizsgálat tárgyához. Azt is magában foglalja, hogy a vállalkozást terhelő információszolgáltatási kötelezettség nem jelent számára aránytalan terhet a vizsgálat érdekében szükségeshez képest (a fenti 57. pontban hivatkozott Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 418. pontja és a fenti 22. pontban hivatkozott Slovak Telekom kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 81. pontja).
98 Ebből arra kell következtetni, hogy egy olyan határozat, amely a címzettet a korábban már kért információk ismételt benyújtására kötelezi amiatt, hogy közülük néhány a Bizottság véleménye szerint egyszerűen nem helytálló, a vizsgálat érdekében szükségeshez képest aránytalan teher lehet, következésképpen nem egyeztethető össze sem az arányosság elvével, sem pedig a szükségesség követelményével. A Bizottság ugyanis ilyen helyzetben pontosan meghatározhatja, hogy melyek azok az információk, amelyeket véleménye szerint az érintett vállalkozásnak helyesbítenie kell.
99 Ugyanígy a vállalkozások által nyújtott válaszok feldolgozásának megkönnyítésére irányuló törekvés sem indokolhatja azt, hogy az említett vállalkozások kötelesek új formában benyújtani a Bizottságnak már birtokában lévő információkat. Noha a vállalkozások kötelesek aktívan együttműködni, ami azzal jár, hogy kötelesek a Bizottság rendelkezésére bocsátani minden, a vizsgálat tárgyával kapcsolatos információt (a fenti 56. pontban hivatkozott Orkem kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 27. pontja és a fenti 28. pontban hivatkozott Société Générale kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 72. pontja), ezen aktív együttműködési kötelezettség nem terjedhet ki a Bizottságnak már birtokában lévő információk meghatározott formában történő nyújtására.
100 A jelen ügy körülményei között meg kell vizsgálni a Bizottságnak a kiegészítő információk megszerzésének szükségességére alapított második indokának megalapozottságát.
101 A fenti 84. és 85. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat fényében úgy kell tekinteni, hogy a Bizottságnak az addiginál részletesebb információkat kérő határozata a vizsgálat érdekében való szükségesség alapján indokoltnak tekintendő. Minden olyan releváns tényező felkutatása, amely a versenyszabályok megsértésének fennállását alátámasztja vagy cáfolja, magában foglalhatja ugyanis azt, hogy a Bizottság a vállalkozásokat felkéri bizonyos korábban közölt ténybeli információk pontosítására vagy részletezésére.
102 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy bizonyos kérdések olyan információkat érintenek, amelyekre a korábbi információkérésben nem kérdeztek rá. Így van ez az 1B., 1C., 1G., 6A., 6B., 7., 8A–8C., 9C. és 11. kérdés esetében.
103 Ezenkívül, ami a megtámadott határozat I. mellékletének 1A., 1Ei.)–1Eiii.), 1F., 2–5., 9A., 9B. és 10. kérdését illeti, meg kell állapítani, hogy ezek valójában a korábbi információkérés alapján szolgáltatott információkhoz képest kiegészítő információk nyújtására vonatkoznak, hiszen az alkalmazási körük megváltoztatása vagy további változók hozzáadása miatt pontosabbak.
104 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy függetlenül attól, hogy a megtámadott határozat I. mellékletét képező kérdőív új információk beszerzésére irányul‑e, vagy pedig részletesebb információk beszerzésére, mindkét esetben igazolt a kért információk szükségessége.
105 A jelen kifogást tehát el kell utasítani.
– A megtámadott határozatban kért további pontosítások szükségességét vitató kifogásról
106 A felperes úgy véli, hogy a korábbi információkérések tárgyával lényegében megegyező tárgyú kérdéseket illetően a kérdőív további pontosítása nem tűnik szükségesnek az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében. Különösen az adatok formai megjelenítése megváltoztatásának szükségességét, a számítási feltételek és a használt definíciók megváltoztatását, valamint az új változók bevezetését vitatja.
107 A fenti 101. pontban kifejtettek szerint a vizsgálat követelményei indokolhatják azt, hogy a Bizottság a vállalkozásokat felkérje bizonyos korábban közölt ténybeli információk pontosítására vagy részletezésére.
108 Ezenkívül figyelembe kell venni a vizsgálattal érintett gazdasági ágazat magasan technikai jellegét, ami indokolhatja a Bizottságnak már birtokában lévő információk pontosítását és részletezését célzó kiegészítő kérdőív elfogadását.
109 E körülmények között a Törvényszék álláspontja szerint az eredeti kérdésekhez képest bevezetett változtatásokat a megtámadott határozatban meghatározott feltételezett jogsértések vizsgálatához szükségesnek kell tekinteni.
– A kért kiegészítő információk szükségességét vitató kifogásról
110 A felperes úgy véli, hogy a Bizottság által kért kiegészítő információk nem tekinthetők az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében szükségesnek. Különösen az 1A., 1B., 5. kérdésre, az 5. kérdés Y. pontjára, és a 7. kérdés G. és H. pontjára hivatkozik.
111 Elsősorban, ami a CEM I ömlesztett és „klinker” formájának a belföldi eladásokba (1A. kérdés) és belföldi beszerzésekbe (1B. kérdés) való belefoglalásának szükségességét illeti, elegendő azt megjegyezni, hogy ezek a termékek cementfajtáknak minősülnek, és ennélfogva a tranzakciós árukra vonatkozó információk jellegüknél fogva – a fenti 84. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében – kapcsolatban állónak tűnnek a megtámadott határozatban meghatározott feltételezett jogsértésekkel.
112 Másodsorban az 5. kérdést, az 5. kérdés Y. pontját, illetve a 7. kérdés G. és H. pontját illetően a felperes a kért információk hasznosságát vitatja. Lényegében, néhány a Bizottság által a kérdőív szerkesztésekor figyelmen kívül hagyott körülmény megbízhatatlanná teszi a szolgáltatott adatokat.
113 Emlékeztetni kell arra, hogy az előzetes vizsgálati szakasznak – amelybe a megtámadott határozat illeszkedik – a célja annak lehetővé tétele, hogy a Bizottság összegyűjtse a versenyszabályok megsértésének fennállását alátámasztó vagy azt cáfoló valamennyi releváns elemet, és előzetesen állást foglaljon az eljárás irányát és későbbi alakulását illetően. A kontradiktórius szakasznak viszont, amely a kifogásközléstől a végleges határozat elfogadásáig tart, lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy a felrótt jogsértés tekintetében végleges határozatot hozzon (lásd ebben az értelemben a fenti 25. pontban hivatkozott AC‑Treuhand kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 47. pontját).
114 Így, mivel az 5. kérdés, az 5. kérdés Y. pontja, és a 7. kérdés G. és H. pontja jogszerűen a vizsgálat lefolytatását indokoló feltételezett jogsértésekkel kapcsolatban állónak tekinthető információk megszerzésére irányul, a benyújtott adatok megbízhatóságának hiányára alapított kifogás nem befolyásolja az információkérés jogszerűségét. A Bizottság feladata annak mérlegelése, hogy az összegyűjtött információk lehetővé teszik‑e számára azt, hogy a felperessel szemben megállapítsa az említett feltételezett jogsértések közül egy vagy több fennállását, miközben fennmarad a felperes azon lehetősége, hogy adott esetben az esetleges kifogásközlésre vagy a végleges határozattal szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereset alátámasztására adott válaszának keretében kért információk bizonyító erejét vitassa.
115 A fent kifejtettekre tekintettel ezt a kifogást, és ennélfogva a harmadik jogalapot, valamint a negyedik jogalapnak az 1/2003 rendelet 18. cikkének megsértésére vonatkozó részét el kell utasítani.
A negyedik jogalapnak az arányosság elvének megsértésére alapított második részéről
116 A negyedik jogalapjának második részével a felperes egyrészt magának az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése értelmében vett információkérő határozat alkalmazásának, másrészt pedig az említett kérdőív megválaszolásával járó tehernek az arányosságát vitatja.
Az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése értelmében vett információkérő határozat elfogadásának állítólagos aránytalanságáról
117 A felperes azzal érvel, hogy az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése értelmében vett információkérő határozat elfogadása nem egyeztethető össze az arányosság elvével, mivel még ha pontosításokat is kellett volna gyűjteni, azokat egyszerű információkérés útján is meg lehetett volna tenni.
118 Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az uniós jog általános elvei közé tartozó arányosság elve megköveteli, hogy az intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozás által kitűzött jogos célok elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, azaz több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célokhoz képest (a Bíróság C‑189/01. sz., Jippes és társai ügyben 2001. július 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2001, I‑5689. o.] 81. pontja).
119 A Bizottság az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében „egyszerű kérelem vagy határozat formájában” kérhet információt anélkül, hogy e rendelkezés a határozat elfogadását előzetes „egyszerű kérelemtől” tenné függővé. Az 1/2003 rendelet 18. cikke ebben különbözik az [EK 81. cikk] és az [EK 82.] cikk végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 11. cikkétől, amely az (5) bekezdésében a határozattal történő információkérés lehetőségét az előzetes információkérés sikertelenségétől tette függővé.
120 Ellentétben azzal, amit a Bizottság a beadványaiban állítani látszik, hangsúlyozni kell, hogy a Bizottságnak az 1/2003 rendelet 18. cikkének (2) bekezdése értelmében vett egyszerű információkérés és az ugyanezen rendelet 18. cikkének (3) bekezdése értelmében vett információkérő határozat közötti választása az arányossági vizsgálattól függ. Ez szükségszerűen kitűnik magának az arányosság elvének a fenti 118. pontban kifejtett fogalmából, hiszen az azt említi, hogy „több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani”. Ugyanígy azt is meg lehet jegyezni, hogy az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdésében a Bizottságnak biztosított választási lehetőség bizonyos hasonlóságot mutat a 17. rendelet 14. cikke, illetve az 1/2003 rendelet 20. cikke alapján fennálló, az egyszerű meghatalmazás alapján végzett, illetve a határozattal elrendelt vizsgálat közötti választás lehetőségével. Márpedig erre a választásra kiterjed az uniós bíróságnak az arányosság elve alapján végzett felülvizsgálata (a Bíróság 136/79. sz., National Panasonic kontra Bizottság ügyben 1980. június 26‑án hozott ítéletének [EBHT 1980., 2033. o.] 29. pontja és C‑94/00. sz. Roquette Frères ügyben 2002. október 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑9011. o.] 77. pontja; a Törvényszék T‑340/04. sz., France Télécom kontra Bizottság ügyben 2007. március 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑573. o.] 147. pontja).
121 A határozattal elrendelt vizsgálat alkalmazása arányossági vizsgálatának az ítélkezési gyakorlatban előnyben részesített megközelítésére tekintettel úgy tűnik, hogy egy ilyen, az egyszerű információkérés és a határozat közötti választást illető arányossági vizsgálatnak az adott ügy sajátosságainak megfelelő vizsgálat követelményeitől kell függenie (a fenti 120. pontban hivatkozott National Panasonic kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 29. pontja, a fenti 120. pontban hivatkozott Roquette Frères ügyben hozott ítélet 77. pontja és a fenti 120. pontban hivatkozott France Télécom kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 147. pontja).
122 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat egy olyan vizsgálat keretébe illeszkedik, amely a felperesen kívül a cementágazatban tevékeny hét másik vállalkozás versenykorlátozó magatartásaira vonatkozik.
123 Egy határozat abban különbözik az egyszerű információkéréstől, hogy a Bizottság az 1/2003 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének b) pontja, illetve 24. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében hiányos vagy késedelmes információszolgáltatás esetén bírságot vagy kényszerítő bírságot szabhat ki.
124 Ennélfogva az összegyűjtendő és egybevetendő információ mennyiségére tekintettel az, hogy a Bizottság olyan jogi eszközt alkalmazott, amely számára a legnagyobb biztosítékot nyújtja arra, hogy a felperes az előírt határidőn belül maradéktalan választ adjon, nem tűnik sem helytelennek, sem aránytalannak.
125 A fentiekből következik, hogy a Bizottság nem sértette meg az arányosság elvét, amikor az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadta a felperesre vonatkozó információkérő határozatot.
A kérdőív megválaszolásával járó teher állítólagos aránytalanságáról
126 A felperes úgy véli, hogy a kérdőív megválaszolásával járó teher sérti az arányosság elvét. Azt kifogásolja, hogy a Bizottság a 2001–2010. évtizedre nézve negyedéves adatszolgáltatást ír elő, illetve azt, hogy bizonyos információk ismételt, módosított számítási kritériumok és definíciók alapján, valamint új változók figyelembevételével átalakított formában történő szolgáltatásának kötelezettsége különösen költséges. Úgy véli továbbá, hogy a kérdőívben szereplő új kérdések megválaszolása aránytalan munkateherrel jár.
127 A fenti 97. pontban hangsúlyozottak szerint, a vállalkozást terhelő információszolgáltatási kötelezettség nem jelenthet számára aránytalan terhet a vizsgálat érdekében szükségeshez képest.
128 Elsősorban hangsúlyozni kell, hogy a fenti 102–104. pontban említett okokból nem állapítható meg, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét azáltal, hogy olyan információk szolgáltatását kérte a felperestől, amelyek egy részét az már közölte korábban a Bizottsággal, mivel a megtámadott határozat I. mellékletét képező kérdőív új információk, illetve a korábban szolgáltatottaknál részletesebb információk beszerzésére irányul.
129 Másodsorban a kérdőív formai követelményeivel, valamint némelyik kérdés további részletezettségével járó teher esetleges aránytalan jellegét illetően a Törvényszék megjegyzi, hogy ezek a tényezők vitathatatlanul különösen jelentős munkateherrel jártak.
130 Mindazonáltal nem lehet megállapítani azt, hogy ez a teher különösen a Bizottság által bizonyítani kívánt feltételezett jogsértésekre vonatkozó vizsgálat érdekében szükségeshez és a jelen eljárás körülményeihez képest aránytalan.
131 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat egy olyan eljárásba illeszkedik, amely „a cement és a kapcsolódó termékek piacán az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli kereskedelmi forgalom korlátozására, beleértve az EGT‑n kívüli országokból származó, EGT‑be irányuló behozatalok korlátozását, a piacok felosztására, az árak összehangolására és kapcsolódó versenyellenes magatartásokra” vonatkozik. Meg kell állapítani, hogy maga a Bizottság által vizsgált feltételezett jogsértések kiterjedése és súlya is indokolja a nagyszámú információ szolgáltatását.
132 Másodszor, figyelembe kell venni azt a fenti 122. pontban már említett körülményt, hogy a megtámadott határozat olyan vizsgálat keretébe illeszkedik, amely a felperesen kívül a cementágazatban tevékeny hét másik vállalkozás versenykorlátozó magatartásaira vonatkozik. Így az egybevetendő információk mennyiségére tekintettel nem tűnik aránytalannak, hogy a Bizottság azt írta elő, hogy a válaszokat az összehasonlításukat lehetővé tevő formában kell benyújtani.
133 Ugyanezen okokból nem tűnik aránytalannak, ha a Bizottság egy közel tízéves időszakra nézve negyedéves adatszolgáltatást kér abban az esetben, ha egy hosszú időszakon át elkövetett jogsértés fennállását gyanítja. Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróság elismerte, hogy a Bizottságnak szüksége van arra, hogy információt kérjen a jogsértés időszakát megelőző időszakra vonatkozóan annak pontos meghatározása érdekében, hogy a magatartás milyen háttérbe illeszkedett az előbbi időszakban (a fenti 22. pontban hivatkozott Slovak Telekom kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 51. pontja).
134 Harmadsorban és ugyanezen okokból a kérdőívben szereplő kiegészítő kérdések megválaszolásával járó teher aránytalanságára alapított érvet el kell utasítani.
135 Végül negyedsorban, a Bizottsággal szemben felhozott azon kifogást illetően, hogy a felperes által benyújtott alternatív kérdésjavaslatoknak nem adott helyt, hangsúlyozni kell, hogy bár az arányosság elve alapján a Bizottság köteles a legkevésbé korlátozó jellegű intézkedést alkalmazni, ez a kötelezettség csakis akkor érvényes, ha több megfelelő intézkedés közül lehet választani.
136 Meg kell állapítani, hogy a felperes által benyújtott javaslatok valójában egy olyan kérelemhez kapcsolódtak, amely bizonyos kérdések megválaszolásának kötelezettsége alóli részleges felmentésre irányult, felajánlva a kértnél rövidebb időszakra nézve vagy a Bizottság által előnyben részesített számítási módszertől eltérő módszert alapul véve történő információszolgáltatást. A megfelelő vizsgálat szükségességére tekintettel, és figyelembe véve különösen a fenti 5. pontban említett eljárásban érintett vállalkozások jelentős számát, a Törvényszék álláspontja szerint a Bizottság megtehette, hogy nem ad helyt a felperes javaslatainak.
137 Következésképpen a negyedik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
Az arra alapított ötödik jogalapról, hogy a Bizottság megsértette a gazdasági bizonyítékok benyújtására vonatkozó bevált gyakorlatait és a megfelelő ügyintézés elvét
A jogalap arra alapított első részéről, hogy a Bizottság megsértette a gazdasági bizonyítékok benyújtására vonatkozó bevált gyakorlatait
138 A felperes azzal érvel, hogy a Bizottság, amikor egy irányvonalat fogad el, akkor korlátozza önmagát a mérlegelési jogkörének gyakorlásában. Ebből arra következtet, hogy mivel a Bizottság az EUMSZ 101. és az EUMSZ 102. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárásokban és a vállalkozások egyesülésével kapcsolatos ügyekben a gazdasági bizonyítékok benyújtására vonatkozó bevált gyakorlatai (a továbbiakban: bevált gyakorlatok) szerint a jelen ügyben az érintett vállalkozásokkal előzetes konzultációt folytatott, köteles volt az említett bevált gyakorlatoknak megfelelően eljárni. Ez azonban nem így történt, mivel a Bizottság sem a felperes által benyújtott megjegyzéseket, sem pedig a pontosítás iránti kérelmeket nem vette figyelembe, illetve mivel a végül elfogadott kérdőív jelentősen eltér a tervezettől, és a kérdőív számos kérdése nem képezte előzetes konzultáció tárgyát.
139 A Bizottság elutasítja ezt az érvelést.
140 A Törvényszék megjegyzi, hogy bár igaz az, hogy amikor a Bizottság külső hatások kiváltására irányuló, követendő magatartási szabályt határoz meg, azoktól az egyes esetekben nem térhet el anélkül, hogy azt az egyenlő bánásmód elvével összeegyeztethető okokkal indokolná (lásd ebben az értelemben analógia útján, a Bíróság C‑397/03. P. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2006. május 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑4429. o.] 91. pontját).
141 Ehhez azonban az is szükséges, hogy a bevált gyakorlatok felperes által hivatkozott szakasza magatartási szabálynak legyen tekinthető. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a bevált gyakorlatok 3.4.3. pontja kiemeli, hogy a Bizottság csakis akkor folyamodik konzultációhoz, ha az „megfelelő és célszerű”. Következésképpen, mivel a vállalkozásokkal való konzultáció csupán egy lehetőség, nem róható fel a Bizottságnak az, hogy nem tartotta tiszteletben a bevált gyakorlatok 3.4.3. pontját, azáltal hogy a kérdőívbe olyan kérdéseket foglalt, amelyek nem képezték előzetes konzultáció tárgyát, még kevésbé az, hogy nem vette át a megkérdezett vállalkozások által benyújtott valamennyi észrevételt.
142 A jogalap első részét tehát el kell utasítani.
A jogalap arra alapított második részéről, hogy a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés elvét
143 A felperes szerint a Bizottság gondatlanul járt el, amikor folyamatosan módosította a kérdések jellegét, a követendő követelményeket, a különböző információkérésekben érintett termékeket és a referenciaországokat. Ez a megfelelő ügyintézés elve megsértésének minősül.
144 A Bizottság tagadja, hogy megsértette volna a megfelelő ügyintézés elvét.
145 Emlékeztetni kell arra, hogy a 1/2003 rendelet (37) preambulumbekezdése pontosítja, hogy a rendelet „tiszteletben tartja és figyelembe veszi a különösen az […] Alapjogi Chartában elismert alapelveket [helyesen: alapjogokat és alapelveket]”, és hogy ezt a rendeletet „az említett jogok és alapelvek tiszteletben tartásával kell értelmezni és alkalmazni”. Ezenkívül a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta az Alapjogi Charta az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése értelmében ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések.
146 Az Alapjogi Chartának „A megfelelő ügyintézéshez való jog” című 41. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[m]indenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék”.
147 A megfelelő ügyintézés elvére vonatkozó ítélkezési gyakorlat szerint abban az esetben, ha az Unió intézményei mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, az uniós jogrend által a közigazgatási eljárás vonatkozásában előírt biztosítékok tiszteletben tartásának még nagyobb jelentősége van. E garanciák között szerepel többek között a hatáskörrel rendelkező intézmény azon kötelezettsége, hogy alaposan és pártatlanul megvizsgálja az adott ügy valamennyi releváns elemét (a Bíróság C‑269/90. sz. Technische Universität München ügyben 1991. november 21‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑5469. o.] 14. pontja, és a fenti 57. pontban hivatkozott Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 404. pontja).
148 A fenti 102–104. pontban már kifejtett okokból meg kell jegyezni, hogy a kérdőív, bár a tárgya a korábbi információkérésekéhez közel áll, azoktól a kérdései részletességében, illetve az új kérdések megjelenésében különbözik. Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a Bizottság által lefolytatott vizsgálat terjedelme és az érintett vállalkozások száma, valamint az érintett termékek piacának technikai jellege önmagában indokolja azt, hogy a Bizottság egymást követően több, részben egybevágó információkérést bocsát ki, anélkül hogy megsértené a megfelelő ügyintézés elvét.
149 A fentiekre tekintettel a jelen jogalapot, és így a kereset egészét el kell utasítani.
A költségekről
150 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, kötelezni kell a saját költségein kívül a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Buzzi Unicem SpA‑t kötelezi a költségek viselésére.
Dittrich | Wiszniewska‑Białecka | Prek |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. március 14‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék
A jogvita alapját képező tényállásII – 2
Az eljárás és a felek kérelmeiII – 3
A jogkérdésrőlII – 4
A megtámadott határozat hiányzó vagy elégtelen indokolására, valamint a védelemhez való jog megsértésére alapított, első jogalaprólII – 4
A Bizottság részéről elkövetett hatáskörrel való visszaélésre és a hatáskör túllépésére, valamint a bizonyítási teher megfordítására alapított, második jogalaprólII – 8
Az 1/2003 rendelet 18. cikkének megsértésére alapított harmadik jogalapról és a negyedik jogalap első részérőlII – 10
A kért információk jellegérőlII – 10
A kért információk szükségességérőlII – 16
– A kért információk némelyikének nyilvános jellegére alapított állításrólII – 17
– Az arra alapított állításról, hogy a megtámadott határozatban korábban kért információk némelyike már a Bizottság birtokában voltII – 17
– A megtámadott határozatban kért további pontosítások szükségességét vitató kifogásrólII – 20
– A kért kiegészítő információk szükségességét vitató kifogásrólII – 20
A negyedik jogalapnak az arányosság elvének megsértésére alapított második részérőlII – 21
Az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése értelmében vett információkérő határozat elfogadásának állítólagos aránytalanságárólII – 21
A kérdőív megválaszolásával járó teher állítólagos aránytalanságárólII – 23
Az arra alapított ötödik jogalapról, hogy a Bizottság megsértette a gazdasági bizonyítékok benyújtására vonatkozó bevált gyakorlatait és a megfelelő ügyintézés elvétII – 25
A jogalap arra alapított első részéről, hogy a Bizottság megsértette a gazdasági bizonyítékok benyújtására vonatkozó bevált gyakorlataitII – 25
A jogalap arra alapított második részéről, hogy a Bizottság megsértette a megfelelő ügyintézés elvétII – 25
A költségekrőlII – 26