T‑442/03. sz. ügy

SIC – Sociedade Independente de Comunicação, SA

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Állami támogatások – A Portugál Köztársaság által az RTP állami műsorszolgáltató javára, az RTP közszolgálati kötelezettségeinek finanszírozása céljából meghozott intézkedések – Határozat, amelynek értelmében egyes intézkedések nem képeznek állami támogatást, a többi intézkedés pedig összeegyeztethető a közös piaccal – Állami támogatásként minősítés – A közös piaccal való összeegyeztethetőség – Az alapos és pártatlan vizsgálat kötelezettsége”

Az ítélet összefoglalása

1.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Az intézkedés szelektív jellege

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

2.      Államok által nyújtott támogatások – Fogalom – Állami vállalat által nyújtott támogatások

(EK 87. cikk, (1) bekezdés)

3.      Verseny – Általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások – Valamely vállalkozás ilyen feladatokkal történő megbízásához nem szükséges közbeszerzés lefolytatása

(EK 86. cikk, (2) bekezdés; Amszterdami jegyzőkönyv)

4.      Verseny – Általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások – Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások meghatározása – Tagállamok mérlegelési jogköre

(EK 86. cikk, (2) bekezdés)

5.      Verseny – Általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások – A közszolgáltatás ellátására irányuló megbízásban előírt minőségi követelményeknek a közcélú műsorszolgáltató általi tiszteletben tartása – A tagállam kizárólagos hatásköre

(EK 86. cikk, (2) bekezdés)

6.      Államok által nyújtott támogatások – Közigazgatási eljárás – A Bizottság kötelezettségei – Alapos és pártatlan vizsgálat

(EK 88. cikk, (2) bekezdés)

1.      A szelektív jelleg feltétele nem teljesül az olyan állami intézkedés esetében, amely bár a gazdasági szereplők meghatározott csoportját részesíti előnyben, nem tér el valamely rendszer rendes alkalmazásától, hanem ellenkezőleg, illeszkedik abba, ezáltal pedig e rendszer szerves részének minősülő intézkedést képez, vagy akár abban az esetben, ha az ilyen intézkedésből származó eltérő bánásmódot a rendszer jellege és általános szerkezete indokolja.

Az olyan nemzeti jogszabály kapcsán, amely az állami vállalatokat a részvénytársasággá történő átalakulásuk esetében felmenti a főszabály szerint megkövetelt közjegyzői okiratba foglalás alól, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy a közjegyzői díjak alóli, e felmentésből eredő mentesítés az egyedisége ellenére kívül esik‑e az állami támogatás fogalmán azon az alapon, hogy a felmentést eredményező jogszabályi eszköz megválasztása nem azért történt, mert az állami vállalatokat meg akarták kímélni a díjaktól, hanem ez egyszerűen a nemzeti jogrendszer logikájába illeszkedik.

(vö. 64–67. pont)

2.      Ahhoz, hogy az előnyök az EK 87. cikk (1) bekezdése értelmében vett támogatásoknak minősülhessenek, egyrészt azokat közvetlenül vagy közvetve állami forrásokból kell nyújtani, másrészt pedig az államnak tulajdoníthatónak kell lenniük. Valamely intézkedés államnak tulajdoníthatósága nem vezethető le önmagában abból a körülményből, hogy a szóban forgó intézkedést állami vállalat hozta meg. Ugyanis még ha az állam irányítani is tud valamely állami vállalatot, és meghatározó befolyást is gyakorolhat annak működésére, ennek az irányítási jogkörnek adott esetben történő tényleges gyakorlását nem lehet automatikusan vélelmezni. Ezért szükség van annak vizsgálatára is, hogy a hatóságokról megállapítható‑e, hogy bármely szempontból részt vettek az említett intézkedések meghozatalában.

Ezzel kapcsolatban valamely állami vállalat által meghozott támogatási intézkedés államnak tulajdoníthatósága az olyan bizonyítékok összességéből vezethető le, mint például a vállalat illeszkedése a közigazgatás szervezetrendszerébe, a tevékenységének jellege és e tevékenységnek a gazdaság magánszereplőivel folytatott verseny szokásos feltételei mellett történő gyakorlása a piacon, a vállalat közjogi vagy a gazdasági társaságokra vonatkozó általános szabályok szerinti jogállása, az állami hatóságok által a vállalat vezetése felett gyakorolt felügyelet erőssége, és minden más olyan bizonyíték, amely az adott esetben az állami hatóságok közreműködésére vagy a közreműködés hiányának valószínűtlenségére utal valamely intézkedés elfogadása kapcsán, tekintettel annak terjedelmére, tartalmára és a vele járó feltételekre.

(vö. 93–95., 98–99. pont)

3.      Sem az EK 86. cikk (2) bekezdésének szövegéből, sem pedig az e rendelkezésre vonatkozó ítélkezési gyakorlatból nem következik, hogy valamely vállalkozást csak közbeszerzés útján lehet általános gazdasági érdekű szolgáltatással megbízni.

Jóllehet igaz, hogy a közcélú műsorszolgáltatást általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, nem pedig általános nem gazdasági érdekű szolgáltatásnak kell tekinteni, meg kell állapítani, hogy e minősítés sokkal inkább magyarázható azzal a hatással, amelyet a közcélú műsorszolgáltatás az egyébként versengő és kereskedelmi jellegű műsorszolgáltatási ágazatra ténylegesen gyakorol, mint a közcélú műsorszolgáltatás állítólagos kereskedelmi dimenziójával. Mint az világosan következik a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló amszterdami jegyzőkönyvből, a tagállamok közcélú műsorszolgáltatási rendszere „közvetlenül kapcsolódik az egyes társadalmak demokratikus, társadalmi és kulturális igényeihez”.

A közcélú műsorszolgáltatás e sajátos helyzete másfelől annak a szabadságnak az alapját képezi, amelyet az amszterdami jegyzőkönyv a műsorszórásra irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatások odaítélése tekintetében elismer a tagállamok számára. E sajátos helyzettel magyarázható és igazolható az a tény, hogy a tagállamtól nem várható el, hogy az ilyen szolgáltatás odaítélése érdekében versenyeztetési eljárást folytasson le, legalábbis abban az esetben, ha akként határoz, hogy e közszolgáltatást állami vállalat útján maga biztosítja.

(vö. 145., 153–154. pont)

4.      A tagállamoknak széles mérlegelési jogkörük van annak meghatározását illetően, hogy mit tekintenek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak. Ebből következik, hogy e szolgáltatások valamely tagállam általi meghatározását a Bizottság csak nyilvánvaló hiba esetén kérdőjelezheti meg.

Másfelől a közösségi jog semmilyen módon nem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a műsorszórásra irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatást tágan határozzák meg, beleértve abba az általános műsor‑összeállítást tartalmazó program sugárzását. Ezt a lehetőséget nem kérdőjelezheti meg az a tény, hogy a közcélú műsorszolgáltató egyébként kereskedelmi jellegű, különösen reklámidő értékesítésére irányuló tevékenységet is folytat. Az ilyen megkérdőjelezhetőség ugyanis azt jelentené, hogy a műsorszórásra irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak még a meghatározását is a finanszírozásának módjától tennénk függővé. Márpedig az általános gazdasági érdekű szolgáltatást elméletileg azon általános érdekre tekintettel kell meghatározni, amelynek e szolgáltatás meg kíván felelni, nem pedig azon eszközökre tekintettel, amelyek e szolgáltatás nyújtását biztosítani fogják.

(vö. 195., 201–203. pont)

5.      Kizárólag a tagállam ellenőrizheti, hogy a közcélú műsorszolgáltató tiszteletben tartja‑e a közszolgáltatás ellátására irányuló megbízásban előírt minőségi követelményeket. A Bizottságnak főszabály szerint az említett műsorszolgáltató feladatának teljesítésére irányuló, független szerv által végzett ellenőrzési mechanizmus fennállásának megállapítására kell szorítkoznia. A Bizottság csak abban az esetben vizsgálhatja az ellenőrzési mechanizmus tényleges alkalmazását, ha a vizsgálati eljárás során rendelkezésére bocsátott információk komoly utalásokat tartalmaznak arra vonatkozóan, hogy az ellenőrzési mechanizmust, jóllehet az létezik, nem alkalmazták; a Bizottságnak ugyanakkor ebben az esetben is gondoskodnia kell arról, hogy ne lépjen túl ezen a vizsgálaton, különösen pedig ne vonja el a tagállam hatáskörét a minőségi kritériumok betartásának tényleges vizsgálata kapcsán.

(vö. 212–214. pont)

6.      Az állami támogatások felülvizsgálatára irányuló eljárás során az érintett tagállamtól eltérő érdekelt felek csupán azon joggal élhetnek, hogy a közigazgatási eljárásban az eset körülményeire tekintettel megfelelő mértékben részt vegyenek. Ebben az összefüggésben az olyan érdekelt fél, aki azzal a kérelemmel fordul a Bizottsághoz, hogy ez az intézmény egyes információknak a tagállamtól történő beszerzése érdekében gyakorolja a hatáskörét, nem rendelkezik semmilyen joggal arra vonatkozóan, hogy a Bizottság helyt adjon a kérelmének. A Bizottságra tartozik adott esetben annak mérlegelése, hogy e kérelem hasznosnak bizonyul‑e a szóban forgó intézkedések felülvizsgálata szempontjából. E mérlegelés során a Bizottság figyelembe veheti azokat az információkat, amelyek már a rendelkezésére állnak. A tagállamtól eltérő érdekelt felek részvételi jogainak és információhoz való jogainak korlátozottsága ugyanakkor semmilyen módon nem mond ellent az alapos és pártatlan vizsgálat kötelezettségének, amely az állami támogatások területén a Bizottságot terheli. Így a Bizottság, jóllehet rendelkezik mérlegelési mozgástérrel, az őt terhelő alapos és pártatlan vizsgálat kötelezettségét figyelembe véve nem mellőzheti az olyan információk közlésére irányuló felhívást, amelyekkel kapcsolatban úgy tűnik, hogy megerősíthetik vagy cáfolhatják azokat az egyéb információkat, amelyek a szóban forgó intézkedés vizsgálata szempontjából jelentőséggel bírnak, viszont amelyek hitelessége nem tekinthető kellőképpen megalapozottnak.

(vö. 222–225. pont)