T‑562/10. sz. ügy

HTTS Hanseatic Trade Trust & Shipping GmbH

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közös kül- és biztonságpolitika – Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Megsemmisítés iránti kereset – Indokolási kötelezettség – Mulasztási eljárás – Beavatkozási kérelem – Okafogyottság”

Az ítélet összefoglalása

1.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések

(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; 961/2010 tanácsi rendelet)

2.      Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – A Bíróság általi korlátozás – Iránnal szemben korlátozó intézkedéseket bevezető rendelet – Az indokolási kötelezettség megsértése miatti részleges megsemmisítés – Az említett intézkedések az ügy érdeme szempontjából való esetleges igazolhatósága fenntartásának szükségessége – Az említett rendelet joghatásainak olyan időszakra történő fenntartása, amely lehetővé teszi e rendelet esetleges helyettesítését

(EUMSZ 264. cikk; a Bíróság Alapokmánya, 41. cikk; 961/2010 tanácsi rendelet)

1.      A sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozóan az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében és különösen az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat esetében az említett rendelet 36. cikkének (3) bekezdésében előírt kötelezettség célja egyrészt az érdekeltnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy tartalmaz‑e esetleg olyan hibát, amely lehetővé teszi az érvényességének az uniós bíróság előtt történő vitatását, másrészt annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálja a jogi aktus jogszerűségét. Az így megfogalmazott indokolási kötelezettség az uniós jog lényeges alapelvének minősül, amelytől csak kényszerítő megfontolások miatt lehet eltérni. Az indokolást tehát főszabály szerint ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint a számára sérelmet okozó aktust, mivel a közlés hiányát nem teheti szabályossá azon tény, hogy az érdekelt az uniós bíróság előtti eljárás során megismeri a jogi aktus indokait.

Ily módon, hacsak bizonyos részek közlése nem ellentétes az Unió és a tagállamai biztonságát vagy a nemzetközi kapcsolataik irányítását érintő kényszerítő megfontolásokkal, a Tanács a 961/2010 rendelet 36. cikkének (3) bekezdése alapján köteles az említett rendelet 16. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott intézkedéssel érintett jogalany tudomására hozni azon különös és konkrét okokat, amelyek alapján úgy tekinti, hogy e rendelkezés alkalmazható az érdekeltre, megemlítve azon ténybeli és jogi elemeket, amelyeken az intézkedés jogszerű indokolása alapszik, valamint azon megállapításokat, amelyek a Tanácsot a határozat meghozatalára indították.

Az indokolásnak egyébiránt a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadási körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy a jogi aktus indokolásának megfelelőségét nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Különösen valamely sérelmet okozó aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését.

Amennyiben valamely jogalany nevének a 961/2010 rendelet 16. cikkének (2) bekezdése alapján a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedés által érintett személyek, szervezetek és szervek listájára történő felvételének igazolása érdekében a Tanács által nyújtott indokolás e követelményekre tekintettel nem elégséges, meg kell állapítani az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében és az említett rendelet 36. cikkének (3) bekezdésében előírt indokolási kötelezettség megsértését, továbbá e rendeletnek az említett jogalanyt érintő részében történő megsemmisítését.

(vö. 32–34., 36., 39., 40. pont)

2.      Amennyiben az Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 423/2007 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 961/2010 rendeletet az indokolási kötelezettség megsértése miatt az említett rendelet 16. cikkének (2) bekezdése értelmében hozott, a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozattal érintett jogalanyt érintő részében meg kell semmisíteni, nem lehet kizárni, hogy az ügy érdemét tekintve a korlátozó intézkedések említett jogalannyal szembeni elrendelése mindazonáltal igazoltnak bizonyulhat.

Így a 961/2010 rendelet e jogalanyt érintő részében, azonnali hatállyal való megsemmisítése az e rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatékonyságát súlyosan és helyrehozhatatlanul károsíthatja, mivel az új aktussal való esetleges helyettesítése előtti időszakban az említett jogalany a későbbi korlátozó intézkedések hatályának megkerülését célzó magatartást tanúsíthat.

Ezért az EUMSZ 264. cikk és Bíróság Alapokmányának 41. cikke értelmében e jogalany nevének a 961/2010 rendelet VIII. mellékletét képező listára történő felvétele vonatkozásában a rendelet joghatásait a jelen ítélet kihirdetésétől számított két hónapot meg nem haladó időszakra fenn kell tartani.

(vö. 41–43. pont)