T‑405/06. sz. ügy

ArcelorMittal Luxembourg SA és társai

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Verseny – Kartellek – Acélgerendák közösségi piaca – Az ESZAK 65. cikk megsértését az ESZAK-Szerződés lejárta után, az 1/2003/EK rendelet alapján megállapító határozat – A Bizottság hatásköre – A jogsértő magatartás betudhatósága – Elévülés – Védelemhez való jog”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Kartellek – Az ESZAK-Szerződés jogi rendszerének tárgyi és időbeli hatálya alá tartozó kartellek – Az ESZAK-Szerződés lejárta

(ESZAK 65. cikk, (1) bekezdés; EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, és 23. cikk, (2) bekezdés)

2.      Intézmények jogi aktusai – Időbeli hatály – Eljárási szabályok – Anyagi jogi szabályok – Különbségtétel – Anyagi jogi szabály visszaható hatálya – Feltételek

(ESZAK 65. cikk, (1) bekezdés; EK 305. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, és 23. cikk, (2) bekezdés)

3.      Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok

(EK 81. cikk és EK 82. cikk)

4.      ESZAK – Kartellek – Tilalom – Jogsértés – Betudhatóság – Az EK 81. cikk és az ESZAK 65. cikk szerinti jogsértésekre alkalmazandó szabályok azonossága

(ESZAK 65. cikk, (1) bekezdés; EK 81. cikk, (1) bekezdés)

5.      Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – A vállalkozás „gazdasági folytonosságának” kritériuma

(ESZAK 65. cikk, (1) bekezdés; EK 81. cikk, (1) bekezdés)

6.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Az elévülés eljárásjogi hatásai – Megszakadás – Terjedelem

(1/2003 tanácsi rendelet, 25. cikk, (3)  és (4) bekezdés; 715/78 általános határozat, 2. cikk, (1)  és (2) bekezdés)

7.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Az elévülés eljárásjogi hatásai – Megszakadás – Tájékoztatáskérés

8.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Az elévülés eljárásjogi hatásai – Felfüggesztés – A közösségi bíróság előtti keresetindítás

(1/2003 tanácsi rendelet; 715/78 általános határozat)

9.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – A közigazgatási eljárás túlzott időtartama

1.      Ha az, hogy az ESZAK‑Szerződés jogi keretét felváltotta az EK‑Szerződés jogi kerete, azzal járt is, hogy 2002. július 24‑től megváltoztak az alkalmazandó jogalapok, eljárások, valamint anyagi jogi szabályok, ez a közösségi jogrend és célkitűzései egységességének és folytonosságának keretébe illeszkedik. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a szabad verseny rendszerének megteremtése és fenntartása – amely rendszer keretében biztosítva vannak a szabályos versenyfeltételek, és amely többek között a vállalatok közötti kartellekre vonatkozó szabályok alapja – mind az EK‑Szerződésnek, mind az ESZAK‑Szerződésnek egyik alapvető célkitűzése. Ebben az összefüggésben, jóllehet az ESZAK‑ és az EK‑Szerződésnek a vállalkozások közötti kartellekre vonatkozó szabályai eltérnek valamelyest, a megállapodások és összehangolt magatartások ESZAK 65. cikk (1) bekezdése értelmében vett fogalma megfelel a megállapodások és összehangolt magatartások EK 81. cikk értelmében vett fogalmának, és ezeket a rendelkezéseket a közösségi bíróság azonos módon értelmezi. Így a torzításmentes verseny célkitűzésének az eredetileg a közös szén‑ és acélpiac alá tartozó ágazatokban történő megvalósítását nem szakítja meg az ESZAK‑Szerződés lejártának ténye, mivel e célkitűzés az EK‑Szerződés keretében is megvalósul a közösségi közérdekből a versenypolitika végrehajtásáért és fejlesztéséért felelős ugyanazon közigazgatási szerv, a Bizottság révén.

Egyébiránt a tagállamok jogrendszereiben közös elvnek megfelelően jogszabályváltozás esetében – amennyiben a jogalkotó nem fejezi ki ezzel ellentétes akaratát – biztosítani kell a jogi struktúrák folytonosságát. A közösségi jogrendszer és a működésére vonatkozó célkitűzések folytonossága megköveteli, hogy az Európai Közösség – amennyiben az Európai Szén‑ és Acélközösség helyébe lép, és a saját eljárási keretében – biztosítsa az ESZAK‑Szerződés hatálya alatt létrejött helyzetek tekintetében az ESZAK‑Szerződés és végrehajtási szabályai alapján a tagállamok, illetve a magánszemélyek tekintetében eo tempore keletkezett jogok és kötelezettségek tiszteletben tartását. E követelményt még jelentősebbé teszi, hogy a vállalkozások közötti kartellekre vonatkozó szabályok be nem tartásából eredő versenytorzulás az ESZAK‑Szerződés lejártát követő, az EK‑Szerződés hatálya alá tartozó időszakra is kiterjedhet.

Ebből következik, hogy a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendeletet, és különösen 7. cikkének (1) bekezdését, valamint 23. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok alapján a Bizottság jogosult megállapítani és szankcionálni a vállalkozások között 2002. július 23‑át követően az ESZAK‑Szerződés tárgyi és időbeli hatálya alá tartozó ágazatokban megvalósult kartelleket, még ha az említett rendelet korábban hivatkozott rendelkezései kifejezetten nem is említik az ESZAK 65. cikket.

(vö. 59–64. pont)

2.      Míg az eljárási szabályokat általában a hatálybalépésükkor folyamatban lévő valamennyi jogvitára alkalmazni kell, az anyagi jogi szabályoknál nem ez a helyzet. Ugyanis ez utóbbiakat a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének tiszteletben tartása érdekében úgy kell értelmezni, hogy azok a hatálybalépésüket megelőzően keletkezett helyzetekre csak annyiban vonatkoznak, amennyiben szövegükből, céljukból és rendszertani elhelyezkedésükből az ilyen értelmezés világosan következik.

Ebből a szempontból a közösségi jogrend folytonossága és a jogbiztonság, illetve a bizalomvédelem elvéhez kapcsolódó követelmények az ESZAK‑Szerződés alapján elfogadott anyagi jogi rendelkezések alkalmazását írják elő a tárgyi és időbeli hatályuk alá tartozó tényállások tekintetében. Nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az ESZAK‑Szerződés lejárta miatt a szóban forgó jogi keret már nincs hatályban a tényállás értékelésének pillanatában, mivel ezen értékelés egyértelműen olyan időszakban keletkezett jogi helyzetre vonatkozik, amelyben az ESZAK‑Szerződés alapján elfogadott anyagi jogi rendelkezések alkalmazandók voltak.

A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és a 23. cikkének (2) bekezdése alapján az említett rendeletnek megfelelően lefolytatott eljárást követően, az ESZAK‑Szerződés lejárta után elfogadott bizottsági határozatot illetően – tekintettel arra, hogy a jogalappal és a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárással kapcsolatos rendelkezések az eljárási szabályok közé tartoznak –, az alkalmazandó szabályokat az 1/2003 rendelet tartalmazza. Ezenkívül az anyagi jogi szabályokat illetően – tekintettel arra, hogy az említett határozat egyértelműen az ESZAK‑Szerződés lejártát megelőzően keletkezett jogi helyzetre vonatkozik, és a 2002. július 24. óta alkalmazandó versenyjogi anyagi jogi szabályoknak nincs visszaható hatálya–  az ESZAK 65. cikk (1) bekezdése alkotja az alkalmazandó anyagi jogi szabályt, emlékeztetve arra, hogy éppen abból következően, hogy az EK‑Szerződés – az EK 305. cikk szerint – általános szabályt képez az ESZAK‑Szerződéshez képest, a lex specialis derogat legi generali elv alapján kizárólag az ESZAK‑Szerződésből és a végrehajtására hozott szabályokból származó különleges rendszer alkalmazandó a 2002. július 24. előtt keletkezett helyzetekre.

(vö. 65–68. pont)

3.      A Bizottság jogosult arra, hogy a vállalkozáscsoport anyavállalatának címezze a versenyszabályoknak a leányvállalatai általi megsértése miatt bírságot kiszabó határozatát, azonban nem az anyavállalat és leányvállalata közötti felbujtói kapcsolat, még kevésbé az előbbinek az említett jogsértésben való érintettsége, hanem azon tény miatt, hogy e vállalkozások gazdasági egységet képeznek, azaz az EK 81. és 82. cikk értelmében egyetlen vállalkozásnak minősülnek, amennyiben nem önállóan határozzák meg piaci magatartásukat.

Abban az esetben, ha az anyavállalat a jogsértést elkövető leányvállalatának egyedüli tulajdonosa, fennáll azon egyszerű vélelem, amely szerint az adott anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalata magatartására, és egyetlen vállalkozásnak minősülnek az EK 81. cikk értelmében. Ennélfogva, amikor a közösségi bíróság előtt vitatja a Bizottságnak a leányvállalata magatartása miatt vele szemben bírságot kiszabó határozatát, az anyavállalatot terheli e vélelem megdöntése olyan bizonyítékok nyújtásával, amelyek alkalmasak a leányvállalat önállóságának alátámasztására.

Más szóval elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tulajdonosa azon vélelem alkalmazásához, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalat piaci magatartására. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatával szemben kiszabott bírság megfizetését illetően még akkor is, ha megállapítást nyer, hogy az említett anyavállalat nem vett részt közvetlenül a megállapodásokban, kivéve, ha e társaság bizonyítja, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ.

(vö. 88., 89., 91. pont)

4.      Az EK 81. cikk (1) bekezdésében foglaltéhoz hasonlóan az ESZAK 65. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom címzettjei is a „vállalkozások”. A vállalkozás fogalma mindkét rendelkezésben azonos. Következésképpen az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti jogsértésekért való felelősség betudására vonatkozó szabályok érvényesek az ESZAK 65. cikk (1) bekezdése szerinti jogsértésekre is.

(vö. 92. pont)

5.      Az anyavállalat valamely gazdasági tevékenységének folytatása céljából 100%‑os tulajdonban lévő leányvállalatként alapított társaságnak – mint gazdasági jogutódnak – betudható az anyavállalat jogsértő magatartásáért, ezáltal közvetve az e társaság más leányvállalatának jogsértő magatartásáért való felelősség.

A felelősség e betudása indokoltnak tűnik az ítélkezési gyakorlat által többek között a vállalkozáscsoporton belüli átszervezések vagy egyéb változások esetében kialakított gazdasági folytonosság kritériumára tekintettel. A gazdasági tevékenységek összességének vagy egy részének az egyik jogi egységtől a másikra történő áthelyezése esetében ugyanis a korábbi üzemeltető által elkövetett jogsértésért való felelősséget a kérdéses tevékenységek keretében be lehet tudni az új üzemeltetőnek, amennyiben az új üzemeltető a korábbi üzemeltetővel egy gazdasági egységet alkot a versenyjogi szabályok alkalmazása céljából akkor is, ha a korábbi üzemeltető jogi személyként még létezik. A szankció ilyen alkalmazása különösen abban az esetben fogadható el, ha ezen jogalanyok ugyanazon személy irányítása alá tartoznak, és figyelembe véve az őket gazdasági és szervezeti téren összekötő szoros kapcsolatokat, lényegében ugyanazokat a kereskedelmi irányelveket alkalmazták. Ez különösen az olyan vállalkozáscsoporton belüli átszervezések esetére vonatkozik, amikor az eredeti üzemeltető nem szűnik meg szükségszerűen jogi értelemben létezni, de már nem folytat említésre méltó gazdasági tevékenységet az érintett piacon. Ha ugyanis a kartellben részes vállalkozás eredeti és új üzemeltetője között strukturális kapcsolat áll fenn, úgy az érintettek a rendelkezésükre álló jogi formák segítségével – mindegy, hogy szándékosan, vagy sem – kibújhatnak a kartelljogi felelősségük alól.

Egyébiránt a gazdasági egység alapfogalmára tekintettel nem szükséges, hogy a Bizottság eldöntse, hogy a jogsértés időszakában aktív társaság vagy az ezen ágazatban tevékenykedő gazdasági jogutódja ellen indítja‑e meg az eljárást. Azáltal ugyanis, hogy a közösségi versenyjog a vállalkozások tevékenységét célozza, a címzettjei olyan gazdasági egységek, amelyek személyi és tárgyi összetevők egységes szervezetei, és amelyek hozzájárulhatnak az EK 81. cikk (1) bekezdésében és az ESZAK 65. cikk (1) bekezdésében foglalt jogsértések elkövetéséhez. A vállalkozás tehát több jogalanyt is magában foglalhat. Valamely társaság egyetemlegesen felelősségre vonható egy másik társasággal – amely szándékosan vagy gondatlanságból jogsértést követett el – az azzal szemben kiszabott bírság megfizetéséért, amennyiben a Bizottság az e felelősséget megállapító aktusban bizonyítja, hogy ugyanezen jogsértés megállapítható lett volna annál a társaságnál, amelyet – a jogsértést elkövető társasággal – egyetemlegesen a bírság megfizetésére kötelezett. Az egyetemlegesség így az egyik társaság magatartásáért való felelősség másik társaságnak való betudásának természetes következménye, különösen akkor, amikor e két társaság ugyannak a vállalkozásnak a részét képezi.

(vö. 107–115., 117. pont)

6.      Az Európai Szén‑ és Acélközösség létrehozásáról szóló szerződés alkalmazási területén lefolytatott eljárásokkal és végrehajtással kapcsolatos elévülésről szóló 715/78 általános határozat 2. cikke (1) és (2) bekezdésének és a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet 25. cikke (3) és (4) bekezdésének megfelelően az elévülés idejét megszakítja a Bizottság által a jogsértés tekintetében vizsgálat vagy eljárás céljából tett, és legalább egy, a jogsértésben részt vevő vállalkozással közölt intézkedés, valamint az elévülés megszakadása a szóban forgó jogsértésben részt vevő összes vállalkozásra vonatkozik.

„A jogsértésben részt vevő” vállalkozás alatt e rendelkezések értelmében valamennyi olyan vállalkozást érteni kell, amelyet a Bizottság a jogsértést szankcionáló határozatában ilyenként azonosított. E tekintetben nem releváns az a körülmény, hogy valamely vállalkozást nem azonosítottak „a jogsértésben részt vevő” vállalkozásként az első kifogásközlésben, vagy általában véve azon közigazgatási eljárás során, amelyben az elévülést megszakító esemény bekövetkezett, amennyiben e vállalkozást a későbbiekben ekként azonosították.

E rendelkezésekből az következik, hogy az elévülés nem csupán azon vállalkozások tekintetében szakad meg, amelyek vizsgálati vagy eljárási intézkedés tárgyát képezték, hanem azokkal szemben is, amelyek részt vettek a jogsértésben, azonban még nem ismertek a Bizottság előtt, ennélfogva pedig semmiféle vizsgálati intézkedés tárgyát nem képezték, és semmiféle eljárási aktusnak nem címzettjei.

Egyébiránt az olyan társaság, amelynek betudható valamely másik társaság jogsértő magatartása oly módon, hogy úgy kell tekinteni, mintha saját maga követte volna el a jogsértést, e rendelkezések értelmében „részt vesz a jogsértésben”.

(vö. 143–146. pont)

7.      A Bizottság olyan írásbeli tájékoztatáskérését, amely a közösségi versenyjogi szabályok alkalmazására vonatkozó eljárás tárgyát képező vállalkozások forgalmára vonatkozó adatok szolgáltatására irányul, a jogsértés miatti eljárásban szükséges – az elévülést megszakító – intézkedésnek lehet tekinteni, mivel lehetővé teszi, hogy a Bizottság ellenőrizze, hogy az e vállalkozásokkal szemben kiszabni tervezett bírságok nem haladják‑e meg a közösségi versenyjogi szabályok megsértése esetén engedélyezett bírságok maximális összegét.

(vö. 147. pont)

8.      Jóllehet az elévülés megszakadásának eljárásjogi hatásaira tekintettel a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003 rendelet és az Európai Szén‑ és Acélközösség létrehozásáról szóló szerződés alkalmazási területén lefolytatott eljárásokkal és végrehajtással kapcsolatos elévülésről szóló 715/78 általános határozat kifejezetten előírja ezen elévülés‑megszakadás erga omnes hatályát, az említett jogszabályok az elévülés nyugvása tekintetében nem rendezik azt a kérdést, hogy az ilyen kereset relatív hatállyal bír‑e, amely esetben az elévülésnek az eljárás teljes időtartama alatti nyugvása csupán a felperes vállalkozásra vonatkozik, vagy erga omnes hatályú‑e, mely esetben az elévülés nyugvása a jogsértésben részt vevő valamennyi vállalkozásra vonatkozik függetlenül attól, hogy benyújtottak‑e keresetet, vagy sem.

Csakúgy, mint az elévülés megszakadását, az elévülés nyugvását is – amely az ötéves elévülési idő elve alól kivételt képez – megszorítóan kell értelmezni. Ezen elv ellentétben áll azzal, hogy a joghézagnak erga omnes hatályt tulajdonítsanak. Ez annál is inkább így van, mivel – eltérően az elévülés megszakadásától, amely azt célozza, hogy a Bizottság hatékonyan derítse fel és szankcionálja a versenyjogi jogsértéseket – az elévülés nyugvása – definíció szerint – olyan esetet tételez fel, amikor a Bizottság már meghozta a határozatot. Általában ebben a szakaszban már nem szükséges erga omnes hatályt tulajdonítani a szankcionált vállalkozások egyike által a közösségi bírósághoz benyújtott keresetnek. Ellenkezőleg, ebben az esetben a bírósági eljárások inter partes hatályának és a közösségi bíróság által az e hatályhoz fűzött következményeknek elvileg ellentmond az, hogy a megtámadott határozat címzettjeit képező vállalkozások egyike által benyújtott kereset bármilyen hatást gyakoroljon a többi címzett helyzetére.

Jóllehet igaz, hogy a Szerződés versenyjogi szabályainak címzettjei a vállalkozások, ugyanakkor a Bizottságnak a versenyjog terén hozott határozatai alkalmazása és végrehajtása céljából meg kell határoznia egy jogi személyiséggel rendelkező címzettet, és a kifogásközlésnek egyértelműen meg kell jelölnie azt a jogi személyt, akire később bírság szabható ki, és azt ez utóbbinak kell címezni. Egyedül ez a jogi személy jogosult a közigazgatási eljárás végén meghozott határozat ellen keresetet benyújtani, és ennélfogva egyedül ő hivatkozhat az elévülés nyugvására. Ennélfogva az elévülési idő abból fakadó nyugvása, hogy valamely vállalkozás megindítja a közösségi bíróság előtti eljárást, az eljárásban részt vevő jogi egységre vonatkozik, az ugyanazon gazdasági egység részét képező többi jogi egységet nem érinti.

(vö. 151., 153–158. pont)

9.      Tekintettel arra, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása alapvető jelentőségű a versenypolitika terén lefolytatott közigazgatási eljárásokban, el kell kerülni, hogy ezen jog orvosolhatatlanul sérüljön a vizsgálati szakasz túlzott elhúzódása miatt, továbbá, hogy ez az időtartam megakadályozza az olyan magatartások fennállását cáfoló bizonyítást, amelyek megalapozhatják az érintett vállalkozások felelősségét. Ezért a védelemhez való jog gyakorlása esetleges akadályainak vizsgálata nem korlátozódhat arra a szakaszra, amikor ez a jog ténylegesen érvényesül, vagyis a közigazgatási eljárás második szakaszára. A védelemhez való jog hatékonysága esetleges gyengülésének okára vonatkozó vizsgálatnak az eljárás egészére ki kell terjednie, figyelembe véve annak teljes hosszát. Egyébiránt a védelemhez való jog abból adódó megsértésének bizonyítása, hogy a közigazgatási eljárás túlzott elhúzódása nehezítette meg a vállalkozásnak, hogy megcáfolja a Bizottság által közölt kifogásokat, az arra hivatkozó felet terheli.

(vö. 166., 167. pont)