T‑401/06. sz. ügy
Brosmann Footwear (HK) Ltd és társai
kontra
Európai Unió Tanácsa
„Dömping – A Kínai Népköztársaságból és Vietnámból származó bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatala – Piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozás jogállása – Egyéni elbírálás – Mintavétel– A panasz közösségi gazdasági ágazat általi támogatottsága – Az érintett termék meghatározása – Egyenlő bánásmód – Kár – Jogos bizalom – Indokolási kötelezettség”
Az ítélet összefoglalása
1. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Mintavétel
(384/96 tanácsi rendelet, 9. cikk, (6) bekezdés és 17. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés)
2. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – A 384/96 rendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja szerinti nem piacgazdaságú országokból származó behozatal – Mintavétel
(384/96 tanácsi rendelet, 2. cikk, (7) bekezdés, b) pont, 9. cikk, (6) bekezdés és 17. cikk, (1) és (3) bekezdés)
3. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – Vizsgálat indítása a közösségi gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtott panasz alapján – Feltételek
(384/96 tanácsi rendelet, 4. cikk, (1) bekezdés, 5. cikk, (1), (2) és (4) bekezdés, valamint 18. cikk, (1) bekezdés)
4. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – Az érintett termék meghatározása – Figyelembe vehető tényezők
(384/96 tanácsi rendelet, 1. cikk, (4) bekezdés, valamint 2. és 3. cikk)
5. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Mintavétel
(384/96 tanácsi rendelet, 17. cikk, (1) bekezdés)
6. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – Nemzeti szinten csalást elkövető vállalkozás együttműködése
(384/96 tanácsi rendelet)
7. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Dömpingellenes vámokat bevezető rendeletek
(EK 253. cikk)
8. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Figyelembe veendő időszak
(384/96 tanácsi rendelet, 3. cikk, (2) bekezdés)
9. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Az irányár számításánál figyelembe vett haszonkulcs
(384/96 tanácsi rendelet, 3. cikk)
1. A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 17. cikke (1) és (3) bekezdésének szövege szerint a mintavétel alkalmazása, amely lehetővé teszi a panaszosok, az exportőrök vagy importőrök, a termékfajták vagy az ügyletek túl magas számának kezelését, a vizsgálat szűkítését jelenti. Ezen értékelést megerősíti az említett alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése, amely szerint a mintában nem szereplő exportőrök nem tartoznak bele a vizsgálatba.
Az alaprendelet mindamellett úgy rendelkezik, hogy e korlátozás alkalmazása esetén a közösségi intézményeknek két kötelezettségnek kell eleget tenniük. Először is a létrehozott mintának reprezentatívnak kell lennie az alaprendelet 17. cikke (1) és (2) bekezdésének értelmében. Ezt követően ugyanezen rendelet 9. cikk (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a mintában nem szereplő gyártókra alkalmazandó dömpingkülönbözet nem haladhatja meg a mintában szereplő felekre nézve megállapított dömpingkülönbözet súlyozott átlagát.
(vö. 72., 73. pont)
2. Ekképpen a 384/96 dömpingellenes alaprendelet 17. cikkében meghatározott mintavétel alkalmazása esetén a mintában nem szereplő gyártók csak az említett rendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján kérhetik egyéni dömpingkülönbözet kiszámítását, ami feltételezi e rendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjában meghatározott országok esetében a piacgazdasági feltételek alapján működő vállalkozási jogállás vagy egyéni elbírálás iránti kérelem elfogadását. Ugyanakkor az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése a Bizottság számára mérlegelési jogkört biztosít a tekintetben, hogy az ilyen kérelmek vizsgálata, nagy számukra való tekintettel, túlzott terhet jelentene‑e, és ez akadályozná‑e a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését.
Következésképpen a dömpingellenes alaprendelet nem biztosít a mintában nem szereplő gazdasági szereplők számára feltétlen jogot az egyéni dömpingkülönbözet kiszámítását illetően. Egy erre irányuló kérelem elfogadása ugyanis a Bizottságnak az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alkalmazásával kapcsolatos döntése. Egyébként, mivel az ilyen jogállás odaítélése vagy az ilyen elbírálásban részesülés továbbá csupán arra szolgál e rendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjával összhangban, hogy az egyéni dömpingkülönbözetek kiszámítása érdekében meghatározza a rendes érték kiszámításának módját, a Bizottság nem köteles a mintában nem szereplő gazdasági szereplőktől származó kérelmeket megvizsgálni, amennyiben az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdésének alkalmazása keretében arra a következtetésre jutott, hogy e különbözetek kiszámítása túlzott terhet jelentene, és akadályozná a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését.
E szabályok alkalmazása nem jelenti az egyenlő bánásmód elvének a mintában szereplő és a mintában nem szereplő társaságok esetében történő megsértését, a társaságok e két csoportja ugyanis eltérő helyzetben van, hiszen az előbbiek esetében a Bizottságnak feltétlenül ki kell számolnia az egyéni dömpingkülönbözetet, ami feltételezi a jogállás, illetve az elbírálás iránti kérelem vizsgálatát és elfogadását, míg a második csoport esetében a Bizottságnak nem kell egyéni dömpingkülönbözetet meghatároznia.
Egyébként az egyenlő bánásmód elve a mintában nem szereplő társaságok esetében nem kötelezi a Bizottságot a hozzá benyújtott valamennyi kérelemről való határozathozatalra, és ennek eredményeképpen a mintában nem szereplő azon gyártók vagy exportőrök esetében, amelyek ilyen jogállásban vagy elbírálásban részesülnének, a mintában szereplő, ilyen jogállásban vagy elbírálásban részesülő társaságokra nézve megállapított dömpingkülönbözet átlaga kerül alkalmazásra.
Abban az esetben, ha a kérelmek száma oly jelentős lenne, hogy vizsgálatuk akadályozná a közösségi intézményeket a vizsgálat megfelelő időben történő befejezésében, az intézmények az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése értelmében nem kötelesek e kérelmek mindegyikéről határozni, akár csupán avégett, hogy különbséget tegyenek a mintában nem szereplő társaságok esetében aszerint, hogy részesülhetnének‑e ilyen jogállásban vagy elbírálásban, a mintában szereplő, ilyen jogállásban vagy elbírálásban részesülő társaságokra nézve megállapított dömpingkülönbözet átlagának alkalmazása érdekében, anélkül azonban, hogy egyéni dömpingkülönbözet kiszámítására kerülne sor.
(vö. 76–78., 81–83. pont)
3. A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 5. cikke (1) és (4) bekezdéséből kitűnik, a dömpingellenes vizsgálat akkor indul megfelelően, ugyanezen cikk (6) bekezdésének alkalmazásától eltekintve, ha egy közösségi gazdasági ágazat panaszt nyújt be, vagy ezen ágazat nevében panaszt nyújtanak be. A panasz akkor tekinthető a közösségi gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtottnak, ha azt azok a közösségi termelők támogatják, akiknek együttes termelése a közösségi gazdasági ágazatnak a panaszt támogató vagy azt ellenző részében a hasonló termék termelésének 50%‑át meghaladja. Továbbá a panaszt kifejezetten támogató közösségi termelők részesedése a közösségi gazdasági ágazat által termelt hasonló termék össztermeléséből legalább 25%.
A „támogatás” fogalmát illetően az említett alaprendelet 5. cikke (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a panasznak tartalmaznia kell a dömping, a kár, valamint a kettő közötti okozati összefüggés bizonyítékát. A panasznak e tekintetben tartalmaznia kell az ésszerűen a panaszos rendelkezésére álló bizonyos adatokat.
A közösségi gazdasági ágazat részéről vagy annak nevében benyújtott panasz támogatása azzal jár tehát a panaszos(ok) vagy azon személyek tekintetében, akik nevében benyújtották, hogy először is be kell nyújtaniuk a Bizottság által annak ellenőrzése érdekében kért bizonyítékokat, hogy a dömpingellenes vám kivetésének feltételei teljesülnek‑e, és másodszor pedig alá kell vetniük minden olyan ellenőrzésnek, amit a Bizottság által végezhet a szolgáltatott bizonyítékok valóságnak való megfelelése vizsgálata végett.
Így amikor egy közösségi termelő úgy nyilatkozik, hogy nem járul hozzá az általa vagy nevében benyújtott panasz alátámasztására általa szolgáltatott adatok ellenőrzéséhez, azt először is az együttműködést megtagadó termelőnek kell tekinteni az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében, és másodszor ki kell zárni azon termelők csoportjából, akik kifejezésre juttatták, hogy támogatják a panaszt az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében.
(vö. 103–106. pont)
4. Az érintett termék dömpingellenes vizsgálat keretében történő meghatározásának célja azon termékek listája elkészítésének elősegítése, amelyek adott esetben a dömpingellenes vámok kivetésének tárgyát képezik. Ennek érdekében az intézmények több tényezőt is figyelembe vehetnek, mint például a termékek fizikai, technikai és kémiai jellemzői, használatuk, helyettesíthetőségük, a fogyasztó általi észlelésük, a forgalmazási csatornák, a gyártási folyamat, az előállítási költségek, a minőség stb. Így azon állításnak, miszerint adott terméket ki kell zárni az érintett termékek köréből, olyan érveken kell alapulnia, amelyek akár azt bizonyítják, hogy az intézmények tévesen értékelték az általuk relevánsnak ítélt szempontokat, akár azt, hogy más, relevánsabb szempontok alkalmazása e terméknek az érintett termék meghatározásából való kizárását vonta volna maga után.
(vö. 131., 132. pont)
5. A 384/96 dömpingellenes alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdése szerint a mintavétel alkalmazása a vizsgálatot statisztikailag érvényes minták használatával a felek, termékek vagy ügyletek ésszerű körére korlátozza, vagy arra a legnagyobb reprezentatív termelési, eladási vagy exportmennyiségre szűkíti, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható. E rendelkezés alapján a Bizottság kiválaszthatja a mintában való részvételre önként jelentkező, és ehhez szükséges információkat szolgáltató vállalkozások közül a mintába kerülőket. Az említett rendelkezés által a Bizottság számára biztosított mérlegelési jogkört illetően, a közösségi bíróság által az e választás vonatkozásában gyakorolt felülvizsgálat arra korlátozódik, hogy az eljárási szabályokat tiszteletben tartották‑e, a vitatott választást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek‑e, valamint nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények értékelésében, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés.
(vö. 146., 147. pont)
6. Azon tény, miszerint egy vállalkozás nemzeti szinten csalást követ el, nem szükségszerűen jelenti azt, hogy nem működik együtt a közösségi intézmények dömpingellenes vizsgálatában, illetve hogy valótlan információkat szolgáltat e vizsgálat keretében. Még ha az érintett társaság nemzeti szinten csalásokat követett is el, ez önmagában nem enged arra következtetni, hogy a dömpingellenes vizsgálatban általa szolgáltatott adatok nem megbízhatóak, amennyiben ezen adatok semmilyen kapcsolatban nem állnak az említett csalásokkal.
(vö. 168. pont)
7. Nem követelmény a rendeletek indokolásával szemben, hogy az felsorolja az elfogadás alapjául szolgáló különböző – gyakran számos és bonyolult – tény‑ és jogbeli alapot, amelyek alapján a dömpingellenes rendeleteket elfogadták, amennyiben e rendeletek beleilleszkednek annak a rendszernek a keretébe, amelynek részét alkotják. E tekintetben elegendő, ha a rendeletekből világosan és egyértelműen kitűnik a közösségi intézmények érvelése. Az intézmények egyébként nem kötelesek az érdekeltek által előttük felhozott összes érv tekintetében állást foglalni, elegendő, ha kifejtik a határozatuk szempontjából döntő jelentőségű tényeket és jogi megfontolásokat.
(vö. 180., 181. pont)
8. A dömpingellenes vám bevezetése nem valamely korábbi magatartás szankcióját jelenti, hanem a dömpingmagatartásból eredő tisztességtelen versennyel szembeni védelmi és védintézkedést. A vizsgálatot tehát a lehető legaktuálisabb információk alapján kell lefolytatni, hogy meg lehessen határozni a közösségi gazdasági ágazat dömpingmagatartásokkal szembeni védelméhez megfelelő dömpingellenes vámokat.
Ha a közösségi intézmények megállapítják, hogy adott termék behozatala, amely addig mennyiségi korlátozásoknak volt alávetve, e korlátozások megszűnésével növekszik, figyelembe vehetik e növekedést a közösségi gazdasági ágazat által elszenvedett kár értékelésekor.
(vö. 198., 199. pont)
9. Az intézményeket semmi sem kötelezi arra, hogy kizárólag az érintett termékkel kapcsolatos adatokra támaszkodjanak a közösségi gazdasági ágazat által a kárt okozó dömping hiányában elérhető haszonkulcs értékelése végett. Épp ellenkezőleg, támaszkodhatnak szomszédos vagy hasonló termékekre, az érintett termék tág fogalma értelmében. Még ha e termékek nem is képezik az érintett termék meghatározásának részét, a közösségi gazdasági ágazat által e termékek tekintetében elért haszonkulcs érvényes mutatónak tekinthető a közösségi gyártók által a dömpingelt behozatal hiányában az érintett termék eladása kapcsán elérhető haszonkulcs vonatkozásában.
(vö. 208. pont)