T‑763/20. sz. ügy
(Kivonatos közzététel)
Inner Mongolia Shuangxin Environment‑Friendly Material Co. Ltd
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (kibővített kilencedik tanács), 2024. február 21.
„Dömping – Kínából származó egyes polivinil alkoholok behozatala – Végleges dömpingellenes vámok – (EU) 2020/1336 végrehajtási rendelet – A rendes érték kiszámítása – Az exportáló országban tapasztalható jelentős torzulások – Az (EU) 2016/1036 rendelet 2. cikkének (6a) bekezdése – A WTO joga – Az uniós joggal összhangban álló értelmezés elve – A megfelelő reprezentatív ország kiválasztása – Könnyen elérhető adatok – Az együttműködés hiánya – A »szükséges információk« fogalma – A 2016/1036 rendelet 18. cikke – Áralákínálás – Piaci szegmensek – A termékkódok módszere – A 2016/1036 rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése – Védelemhez való jog – Bizalmas kezelés – A 2016/1036 rendelet 19. és 20. cikke”
1. Európai uniós jog – Értelmezés – Módszerek – Az Unió által kötött nemzetközi megállapodásokra tekintettel történő értelmezés – A 2016/1036 rendeletnek a GATT 1994. évi dömpingellenes megállapodására tekintettel történő értelmezése – A vitarendezési testület által adott értelmezés figyelembevétele – A másodlagos uniós jog contra legem értelmezése – Megengedhetetlenség
(EUMSZ 216. cikk, (2) bekezdés, az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, [1994. évi dömpingellenes megállapodás]; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (6a) és (7) bekezdés)
(lásd: 20–22., 28–33., 39–49. pont)
2. Nemzetközi megállapodások – A Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezmény – Az 1994. évi GATT – A WTO‑megállapodásokra valamely uniós jogi aktus jogszerűségének vitatása végett való hivatkozás kizártsága – Kivételek – Annak végrehajtására irányuló vagy arra kifejezetten és pontosan utaló uniós jogi aktus
(EUMSZ 216. cikk, (2) bekezdés, az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, [1994. évi dömpingellenes megállapodás]; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (6a) bekezdés)
(lásd: 23., 24., 38. pont)
3. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – A dömpingellenes vámok meghatározása – Dömpingellenes vám, amely nem haladhatja meg a dömpingelt behozatal káros hatásainak ellensúlyozásához szükséges összeget – A kisebb vámtétel szabályának alkalmazása
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (6a) bekezdés)
(lásd: 56–58. pont)
4. Megsemmisítés iránti kereset – Jogalapok – Hatástalan jogalap – Fogalom – Egy dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelettel szembeni kereset alátámasztására felhozott jogalapok – A dömpingkülönbözetet megkérdőjelező jogalapok – A dömpingellenes vámok kiszámításánál figyelmen kívül hagyott dömpingkülönbözet – Hatástalan jogalapok – Értékelési szempontok
(EUMSZ 263. cikk)
(lásd: 62-65., 69., 173. pont)
5. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Az exportáló országbeli piac jelentős torzulásai – A rendes érték torzulásoktól mentes árak, illetve referenciaértékek alapján történő kiszámítása – Valamely reprezentatív országbeli vonatkozó előállítási és értékesítési költségek figyelembevétele – A megfelelő reprezentatív ország kiválasztása – Szempontok – Könnyen hozzáférhető releváns adatok – Fogalom – A nyilvánosság számára nem hozzáférhető bizalmas adatokat szolgáltató ország – Kizártság
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (6a) bekezdés, 6. cikk, (7), (19) és (20) bekezdés)
(lásd: 86–104. pont)
6. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Dömpingkülönbözet – A rendes érték meghatározása – Az exportáló országbeli piac jelentős torzulásai – A rendes érték torzulásoktól mentes árak, illetve referenciaértékek alapján történő kiszámítása – Valamely reprezentatív országbeli vonatkozó előállítási és értékesítési költségek figyelembevétele – A megfelelő reprezentatív ország kiválasztása – Az intézmények mérlegelési jogköre – Szempontok – A szociális védelem és a környezetvédelem megfelelő szintje – Relevancia hiánya egyetlen megfelelő reprezentatív ország esetén
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 2. cikk, (6a) bekezdés, a) pont, és (7) bekezdés, a) pont)
(lásd: 119–134. pont)
7. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – A vizsgálat lefolytatása – A rendelkezésre álló adatok felhasználása a vállalkozás együttműködésének megtagadása esetén – Feltételek – A szükséges információkhoz való hozzáférés megtagadása – A szükséges információk fogalma – A termelési mennyiségekre és a gyártási költségekre vonatkozó információk – Bennfoglaltság
(Az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, [1994. évi dömpingellenes megállapodás]; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 18. cikk, (1) és (3) bekezdés)
(lásd: 140–161. pont)
8. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – A vizsgálat lefolytatása – A Bizottságnak az érintett felek tájékoztatása biztosítására irányuló kötelezettsége – Terjedelem – Védelemhez való jog – Megsértés – Feltételek – Az érintett vállalkozás lehetősége arra, hogy védelmét eljárási szabálytalanság hiányában jobban biztosítsa
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 19. és 20. cikk)
(lásd: 166. pont)
9. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Az intézmények mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(EUMSZ 263. cikk; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk)
(lásd: 198., 199. pont)
10. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Figyelembe veendő tényezők – A dömpingelt behozatalnak az Unió piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatása – Az árleszorítás‑különbözet kiszámítása – Számítási módszer – A Bizottság mérlegelési jogköre – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy figyelembe vegye az érintett termék piaci szegmenseit – Hiány, kivéve rendkívüli körülmények fennállása esetén
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 1. cikk, (4) bekezdés, és 3. cikk, (2) és (3) bekezdés)
(lásd: 200–209. pont)
11. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Kár – Figyelembe veendő tényezők – A dömpingelt behozatalnak az Unió piacán lévő hasonló termékek árára gyakorolt hatása – Az árleszorítás‑különbözet kiszámítása – Számítási módszer – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy figyelembe vegye a mintába felvett uniós gyártók hasonló termékeire vonatkozó összes értékesítést – Hiány
(2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (2) és (3) bekezdés)
(lásd: 240., 244–249. pont)
12. Közös kereskedelempolitika – A dömpingmagatartásokkal szembeni védekezés – Vizsgálat – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Az intézmények arra vonatkozó kötelezettségei, hogy e kötelezettségeket összeegyeztetve az érintett vállalkozások tájékoztatását biztosítsák és az információk bizalmas jellegét tiszteletben tartsák – A Bizottságnak az érintett vállalkozás bizalmas információkhoz való hozzáférésre irányuló kérelmét elutasító határozata – A Bizottság általi téves jogalkalmazás hiánya – A meghallgatási tisztviselőhöz ezen elutasító határozattal kapcsolatban nem forduló vállalkozás – A Bizottság általi téves jogalkalmazás hiányára vonatkozó megállapítást megerősítő körülmény
(Az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás, [1994. évi dömpingellenes megállapodás]; 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 6. cikk, (7) bekezdés, 19. és 20. cikk)
(lásd: 257., 258., 264–273. pont)
Összefoglalás
A Törvényszék elutasítja az adott kínai exportáló‑gyártó által benyújtott, a Kínai Népköztársaságból származó egyes polivinil‑alkoholok (a továbbiakban: PVA) behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámok kivetéséről szóló 2020/1336 európai bizottsági végrehajtási rendelet(1) megsemmisítésére irányuló keresetet. Ennek során a Törvényszék pontosítja a „könnyen elérhető” adatok fogalmát a dömpingellenes vizsgálattal érintett termék rendes értékének kiszámításához megfelelő reprezentatív ország kiválasztásakor, amennyiben az exportáló országban jelentős piaci torzulások állnak fenn. Pontosításokkal szolgál továbbá azon „szükséges információk” fogalmával kapcsolatban, amelyeket az érdekelt feleknek a dömpingellenes vizsgálat keretében a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk. A jelen ügyben a Bizottság, amelyhez a Kuraray Europe GmbH, a PVA fő európai uniós gyártója panasszal fordult, dömpingellenes vizsgálatot indított, amelynek eredményeként elfogadta a megtámadott rendeletet.
Ebben az összefüggésben az Inner Mongolia Shuangxin Environment‑Friendly Material Co. Ltd, egy PVA‑t gyártó és Európai Unióba exportáló kínai társaság, mivel úgy vélte, hogy a Bizottság által kivetett dömpingellenes vámok révén sérelmet szenvedett, keresetet indított a Törvényszék előtt a 2020/1336 végrehajtási rendelet őt érintő részében történő megsemmisítése iránt.(2)
A Törvényszék álláspontja
Keresete alátámasztására a felperes elsősorban az alaprendelet(3) 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának Bizottság általi téves értelmezésére hivatkozik. E cikk előírja, hogy amennyiben megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, az érintett termék rendes értékét kizárólag a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell kiszámítani. E célból a Bizottság felhasználhatja információforrásként különösen az exportáló országhoz hasonló gazdasági fejlettségi szintű, megfelelő reprezentatív országbeli vonatkozó előállítási és értékesítési költségeket, feltéve, hogy a vonatkozó adatok könnyen elérhetők. Több lehetséges reprezentatív ország esetén azon ország részesítendő előnyben, amelyben a szociális védelem és a környezetvédelem szintje megfelelő.
E tekintetben a Törvényszék megjegyzi, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor az érintett termék rendes értékének kiszámításához Törökországot, nem pedig Mexikót választotta reprezentatív országnak. A Bizottság ugyanis csak egy törökországi székhelyű társaság által szolgáltatott adatokra támaszkodhatott, mivel a mexikói székhelyű társaságok által szolgáltatott adatok nem minősíthetők „könnyen elérhető” adatoknak.
Így először is, a „könnyen elérhető „adatok fogalmát illetően a Törvényszék megerősíti a Bizottság által a megtámadott rendeletben elfogadott szó szerinti értelmezést, amely szerint a „nyilvánosan elérhető” kifejezés azt jelenti, hogy a nagy nyilvánosság számára elérhető, míg a „könnyen elérhető” azt jelenti, hogy mindenki számára elérhető, amennyiben bizonyos feltételek – például díjfizetés – teljesülnek. Márpedig a mexikói székhelyű társaságok által szolgáltatott adatokat vagy kizárólag a nyilvánosság számára nem hozzáférhető bizalmas formában továbbították, vagy azok csak a vizsgálat által érintettől eltérő időszak tekintetében álltak rendelkezésre.
A rendszertani és teleologikus értelmezésre támaszkodva a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy e fogalmat az alaprendeletnek a bizalmas kezelésre és a felek tájékoztatására vonatkozó rendelkezéseiből eredő követelményekre tekintettel kell értelmezni a felek védelemhez való jogának biztosítása érdekében. Ekképpen az alaprendelet két célt követ, nevezetesen egyrészt azt, hogy az érdekelt felek számára lehetővé tegye az érdekeik hasznos módon történő védelmét, és másrészt hogy megőrizze a vizsgálat során szerzett információk bizalmas jellegét.(4) Így a Bizottság, amikor „könnyen elérhető” adatokat kíván beszerezni, ezen elvekre tekintettel jogosult megtagadni azon adatok e célból történő felhasználását, amelyeket az azokat szolgáltató fél bizalmasnak tekint, és amelyekkel kapcsolatban a Bizottságnak nem áll módjában olyan nem bizalmas összefoglalót beszerezni, amely alapján a vizsgálatban érdekelt többi fél gyakorolhatná a védelemhez való jogát.
Ezt követően a Törvényszék pontosítja, hogy a Törökországban székhellyel rendelkező társaság által szolgáltatott adatok elfogadásával a Bizottság nem sértette meg a gondossági kötelezettségét az érintett termék rendes értékének helytelen vagy észszerűtlen kiszámításával. A felperes azon érvei ugyanis, amelyek a kiválasztott adatok relevanciájának vitatására irányulnak – a vizsgálati időszakra, valamint az ezen adatokban szereplő információkra tekintettel – a jelen ügyben nem megalapozottak. Következésképpen a felperes nem szolgáltat elegendő olyan bizonyítékot, amely kétségbe vonná a tények megtámadott rendeletben foglalt értékelésének helytállóságát.
Miután megállapította, hogy Törökország az egyetlen megfelelő reprezentatív ország, a Bizottság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a szociális védelem és a környezetvédelem szintjének vizsgálatára az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjával összhangban már nem szükséges.
Másodszor, az alaprendelet 18. cikkének megsértését illetően a Törvényszék elutasítja a fellebbező azon állítását, amely szerint a Bizottság a rendes érték kiszámításához tévesen használta fel az alaprendelet 18. cikke értelmében vett rendelkezésre álló adatokat, annak ellenére, hogy a felperes a legjobb tudása szerint működött együtt.
Az alaprendelet 18. cikkének ugyanis az a célja, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy akkor is folytatni tudja az eljárást, ha az érdekelt felek megtagadták az együttműködést, vagy nem megfelelően működtek együtt. Így e rendelkezés (1) bekezdése lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a rendelkezésre álló adatokat használja fel, ha a kért információt végül nem kapja meg. Ahhoz, hogy e rendelkezés értelmében együttműködőnek minősüljenek, e feleknek be kell nyújtaniuk a rendelkezésükre álló és az uniós intézmények által a megállapításaikhoz szükségesnek ítélt valamennyi információt.
A „szükséges információk” fogalmát illetően az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdésének megfogalmazásából, szövegkörnyezetéből, valamint célkitűzéséből az következik, hogy e fogalom az érintett felek birtokában lévő azon információkra vonatkozik, amelyeknek szolgáltatására a célból hívják fel őket az uniós intézmények, hogy megtegyék a dömpingellenes vizsgálat keretében szükséges ténymegállapításokat. Így a dömpingellenes vizsgálattal érintett termék termelési mennyiségére és gyártási költségeire vonatkozó információk az e rendelkezés értelmében vett szükséges információknak minősülnek.
A jelen ügyben a Törvényszék először is megjegyzi, hogy a felperes nem nyújtotta be azokat az információkat, amelyeket a Bizottság a belső előállítású termelési tényezők inputjaira vonatkozóan kért, márpedig ezen információk szükségesek voltak a rendes érték meghatározásához. Ugyanis amennyiben a rendes értéket az előállítási költségeken alapuló módszer alapján számították ki, ismerni kellett a PVA gyártásához felhasznált összes input felhasználási volumenét, beleértve tehát a belső előállítású termelési tényezők előállításához szükséges inputokat is. Mivel a felperes nem bizonyította az említett információk nyújtásának állítólagos lehetetlenségét, a Bizottság nem sértette meg a 18. cikk (1) bekezdését azzal, hogy a rendelkezésre álló adatokat használta fel ezen információk helyettesítésére.
Ezt követően az alaprendelet 18. cikke (3) bekezdésének állítólagos megsértését illetően a Törvényszék emlékeztet arra, hogy e cikk (1) és (3) bekezdése eltérő helyzetekre vonatkozik. Míg a 18. cikk (1) bekezdése általánosságban azokat az eseteket írja le, amikor nem szolgáltatták az intézmények számára a vizsgálathoz szükséges információkat, addig e cikk (3) bekezdése olyan esetekről rendelkezik, amikor a vizsgálathoz szükséges adatokat szolgáltatták ugyan, de azok nem relevánsak, aminek következtében a rendelkezésre álló adatokat nem feltétlenül kell felhasználni. Márpedig mivel a felperes nem nyújtotta be a kért információkat, az alaprendelet 18. cikkének (3) bekezdése nem volt alkalmazható, és a Bizottság a hiányzó információk helyettesítésére csak a rendelkezésre álló tényeket használhatta fel.
Végül a Bizottság nem sértette meg a felperes védelemhez való jogát sem, amikor nem közölte vele kellő időben az „ellenőrző jelentést”, amelyet még azon levél megküldése előtt kellett volna megkapnia, amelyben a Bizottság a 18. cikk értelmében vett rendelkezésre álló tények felhasználására irányuló szándékáról tájékoztatja. E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a védelemhez való jog megsértése csak abban az esetben vonja maga után a közigazgatási eljárás végén meghozott határozat megsemmisítését, ha e szabálytalanság hiányában ez az eljárás eltérő eredményre vezetett volna. Márpedig a felperes semmilyen olyan körülményre nem hivatkozott, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy nem zárható ki, hogy az eljárás más eredménnyel zárulhatott volna, ha az említett jelentést korábban kapta volna meg.
Ami a Bizottság által a megtámadott rendeletben megállapított dömpingkülönbözetet vitató többi jogalapot illeti, az említett jogalapok elemzéséből kitűnik, hogy a dömpingkülönbözet kiszámítása során nem merült fel hiba, így az továbbra is meghaladja a kárkülönbözetet, mivel azt a kisebb vámtétel szabálya alapján figyelembe vették a dömpingellenes vám megállapításához. Ekképpen, mivel ezen további jogalapok nem alkalmasak e következtetés megkérdőjelezésére, a Törvényszék azokat mint hatástalanokat elutasítja.