A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (negyedik tanács)
2011. szeptember 21.(*)
„Dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A LIEN 97‑2011 szerződésre vonatkozó dokumentumok – A hozzáférés megtagadása – Az eljárás során történt új vizsgálat – Külön kereset benyújtása – Az eljáráshoz fűződő érdek megszűnése – Okafogyottság”
A T‑141/05. RENV. sz. ügyben,
az Internationaler Hilfsfonds eV (székhelye: Rosbach [Németország], képviseli: H. Kaltenecker ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: P. Costa de Oliveira és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az Internationaler Hilfsfonds eV-val szemben a LIEN 97‑2011 szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz való teljes hozzáférését megtagadó 2005. február 14‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: I. Pelikánová elnök, K. Jürimäe (előadó) és M. van der Woude bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita alapját képező tényállás
1 A felperes, az Internationaler Hilfsfonds eV a német jog hatálya alá tartozó, humanitárius segítségnyújtások területén működő nem kormányzati szervezet. 1998. április 28‑án az Európai Közösségek Bizottságával a felperes által Kazahsztánban szervezett orvosi segítségnyújtási program társfinanszírozására irányuló, „LIEN 97‑2011” elnevezésű szerződést (a továbbiakban: szerződés) kötött.
2 1999. október 1‑jén a Bizottság egyoldalúan megszüntette a szerződést, és e megszüntetést követően 2001. augusztus 6‑án értesítette a felperest a szerződés végrehajtása keretében részére kifizetett meghatározott összeg visszafizetéséről szóló határozatáról.
3 2002. március 9‑én a felperes a szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés iránt kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz. Mivel a Bizottság e kérelemnek részlegesen tett eleget, a felperes a Bizottság elnökéhez címzett 2002. július 11‑i levelében kérelmezte a szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz való teljes hozzáférést. Mivel e kérelemnek a Bizottság nem tett teljes mértékben eleget, a felperes 2003. október 6‑án az Európai Ombudsmanhoz fordult az 1874/2003/GG. referenciaszám alatt nyilvántartásba vett azon panasszal, hogy a Bizottság megtagadta tőle a szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz való teljes hozzáférést.
4 Az Ombudsman által 2004. július 15‑én a Bizottságnak címzett ajánlástervezetet, valamint a Bizottság által 2004. október 12‑én és 21‑én az Ombudsmannak küldött részletes véleményt követően az Ombudsman 2004. december 14‑én elfogadott egy végleges határozatot, amelyben kritikai megjegyzésként megállapította, hogy az a tény, hogy a Bizottság nem szolgáltatott a szerződésre vonatkozó számos dokumentumhoz való hozzáférésnek a felperestől történő megtagadását igazoló érvényes indokokat, hivatali visszásság esetének minősül.
5 Az Ombudsman 2004. december 14‑i végleges határozatának végkövetkeztetéseire támaszkodva a felperes 2004. december 22‑én a szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz való teljes hozzáférés iránti újabb kérelmet nyújtott be a Bizottság elnökéhez. A Bizottság 2005. február 14‑i levelében (a továbbiakban: megtámadott határozat) válaszolt e kérelemre, és e tekintetben úgy határozott, hogy nem bocsát a felperes rendelkezésére más dokumentumokat, mint amelyekhez előzőleg már hozzáférést biztosított számára.
Az eljárások és a felek kérelmei
Az elsőfokú eljárás
6 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2005. április 11‑én benyújtott keresetlevelével a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet indított. E keresetlevelet T‑141/05. számon vették nyilvántartásba. A Bizottság által a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján emelt elfogadhatatlansági kifogást követően ez utóbbi a T‑141/05. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2008. június 5‑én hozott ítéletével (az EBHT‑ban nem tették közzé) a felperes keresetét, mint elfogadhatatlant, elutasította.
A Bíróság előtti fellebbezés
7 A felperes által az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 56. cikke alapján benyújtott fellebbezést követően a C‑362/08. P. sz., Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2010. január 26‑án hozott ítéletével (az EBHT‑ban még nem tették közzé) a Bíróság hatályon kívül helyezte az Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2008. június 5‑én hozott, a fenti 6. pontban említett ítéletet, elutasította a Bizottság által a Törvényszék előtt emelt elfogadhatatlansági kifogást, az ügyet pedig visszautalta a Törvényszékhez, hogy az határozzon a megtámadott határozat megsemmisítése iránti felperesi kérelméről.
Eljárás a Törvényszékhez visszautalt ügyben
8 A Törvényszékhez való visszautalást követően az ügyet először a korábbi második tanácsnak osztották ki. Később a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, és az ügyet a negyedik tanácsnak osztották ki.
9 2010. március 23‑i levelében a Törvényszék Hivatala az eljárási szabályzat 119. cikkének 2. §‑a értelmében tájékoztatta a feleket, hogy a Törvényszék az írásbeli szakaszt attól a ponttól folytatja, ameddig az eljárás eljutott a visszautalást elrendelő ítélet meghozatalakor, és ennek alapján felhívta a Bizottságot ellenkérelem benyújtására.
10 2010. május 5‑én a Bizottság benyújtott a Törvényszék Hivatalához egy eljárási iratot, amelyet a korábbi második tanács elnökének határozata alapján az ügy irataihoz csatoltak, mint pervezető intézkedés iránti kérelmet tartalmazó, okafogyottság megállapítására irányuló kérelmet.
11 A felperes 2010. június 22‑én benyújtotta a Törvényszék Hivatalához az okafogyottság megállapítására irányuló kérelemre vonatkozó észrevételeit.
12 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2010. július 19‑én benyújtott levelében az eljárási szabályzat 48. cikkének rendelkezései alapján új jogalapokat terjesztett elő, amelyek arra irányultak, hogy a jelen kereset keretében az érvelése részévé tegyen olyan érveket, amelyek állítólag hasonlók a Törvényszék által a T‑111/07. sz., Agrofert Holding kontra Bizottság ügyben 2010. július 7‑én hozott ítéletben (az EBHT‑ban nem tették közzé) a Törvényszék által elfogadott érvekhez.
13 A Bizottság keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– okafogyottság miatt utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
14 A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a kereset állítólagos okafogyottságára alapított, az eljárás okafogyottságának megállapítása iránti kérelmet;
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot annyiban, amennyiben a Bizottság megtagadta vele szemben szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz való teljes hozzáférést;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A felek érvei
15 Az okafogyottság megállapítása iránti kérelmében a Bizottság emlékeztet arra, hogy 2009. augusztus 28‑i és 31‑i leveleiben a felperes újabb kérelmet nyújtott be a szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz való teljes hozzáférés iránt. A Bizottság kiemeli, hogy 2009. október 9‑i levelében válaszolt erre a kérelemre, rámutatva arra, hogy úgy határozott, az említett dokumentumokhoz szélesebb körű, azonban továbbra sem teljes körű hozzáférést biztosít a felperes számára. A Bizottság hozzáteszi, hogy a felperes 2009. október 15‑i levelében kérelmet terjesztett elő, amelyben arra kérte a Bizottságot, hogy vizsgálja felül 2009. október 9‑i válaszát. A Bizottság rámutat, hogy, 2009. december 1‑jei levelében először is azt közölte a felperessel, hogy abban az időpontban sajnos nem adhatott végleges választ. A Bizottság azonban kifejti, hogy másodszor, miután újra részletesen megvizsgálta a szerződésre vonatkozó összes olyan dokumentumot, amelyhez addig megtagadta a hozzáférést a felperessel szemben, 2010. április 29‑i levelével olyan határozatot hozott, amellyel szélesebb körű, bár továbbra sem teljes körű hozzáférést biztosított a felperes számára az említett dokumentumokhoz (a továbbiakban: 2010. április 29‑i határozat). Végül a Bizottság megjegyzi, hogy a felperes keresetet nyújtott be 2009. október 9‑i és december 1‑jei határozatainak megsemmisítése iránt, amelyet a Törvényszék Hivatalában T‑36/10. számon vettek nyilvántartásba.
16 Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy a 2010. április 29‑i határozatot követően a felperesnek már nem fűződött érdeke a jelen kereset tárgyát képező eljáráshoz. A Bizottság ugyanis arra hivatkozik, hogy ha a Törvényszék a vitatott határozat megsemmisítése mellett dönt is, ez a felperes helyzetén nem változtat, mivel ebben az esetben a Bizottság kénytelen volna ismét megvizsgálni a felperesnek a szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét. Márpedig éppen ezt tette a 2009. augusztus 28‑i és 31‑i levelekben található, ugyanerre irányuló újabb kérelem vizsgálatakor, amely vizsgálatot a 2010. április 29‑i határozat meghozatalával zárt le. Ilyen körülmények között a Törvényszék érdemi határozata a jelen ügyben semmilyen további előnnyel nem járna a felperes számára.
17 A Bizottság azonban tisztában van azzal, hogy a jelen kereset okafogyottság miatti esetleges elutasítása arra ösztönözhetné a felperest, hogy keresetet nyújtson be a 2010. április 29‑i határozat ellen. Ezért, pergazdaságossági okokból, azt javasolja a Törvényszéknek, engedje meg a felperes számára annak kifejtését, hogy milyen következtetéseket von le a 2010. április 29‑i határozat elfogadásából a jelen eljárás folytatására nézve, és esetleg azt is engedje meg neki, hogy az említett határozat mint új körülmény figyelembevétele érdekében módosíthassa a jelen keresettel előterjesztett kérelmeit és a hivatkozott jogalapokat.
18 Az okafogyottság megállapítása iránti kérelemre vonatkozó észrevételeiben a felperes először is előadja, hogy az eljáráshoz fűződő érdeke a jelen eljárásban is fennmarad, többek között a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megőrzése céljából. E tekintetben emlékeztet arra, hogy a jelen kereset 2005‑ben történt benyújtása ellenére a Bizottság által emelt elfogadhatatlansági kifogást, és a Törvényszék azon határozatát követően, amellyel az említett keresetet, helytelenül, elfogadhatatlannak nyilvánította (a fenti 6. pont), még mindig nincs módja arra, hogy teljes mértékben megismerje azt a határozatot, amellyel a Bizottság egyoldalúan és hirtelen megszüntette a szerződést. A felperes hozzáteszi, a Bizottság ezen, 1999‑ben történt megszüntetés óta akadályozza, hogy megismerhesse a szerződésre vonatkozó összes releváns iratot. Ez a helyzet akadályozza őt abban, hogy a belga nemzeti bírósághoz – ahová a Bizottság keresettel fordult a szerződés teljesítése keretében kezdetben kifizetett bizonyos összeg visszatéríttetése iránt – minden szükséges iratot benyújthasson, ami a védekezése szempontjából szükséges. Ezenkívül a felperes eljáráshoz fűződő érdeke továbbra is fennáll a fenti 7. pontban hivatkozott, Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2010. január 26‑án hozott ítéletből kifolyólag, amelyben a Bíróság a jogvita érdemében való határozathozatalra hívta fel a Törvényszéket, nem pedig okafogyottság megállapítására.
19 Másodszor, a felperes rámutat, hogy az eljárási szabályzat rendelkezéseire és az ítélkezési gyakorlatra tekintettel a jelen kereset keretében előterjesztett kérelmei és a hivatkozott jogalapok nem módosíthatók, mivel az új aktus, amelyet a Bizottság alapul vesz, nem harmadik személytől származik, hanem magától az alperestől. Ezért bejelenti a Törvényszéknek azon döntését, hogy megsemmisítés iránti keresetet nyújt be a 2010. április 29‑i határozattal szemben.
20 Harmadszor, a felperes kéri, hogy a Törvényszék egyesítse a jelen ügyet a T‑36/10. sz. ügyhöz (lásd a fenti 15. pontot), az e két kereset alátámasztása érdekében hivatkozott összes jogalap együttes vizsgálata céljából. Továbbá azt kéri a Törvényszéktől, hogy az eljárási szabályzat 77. cikkének d) pontja alapján e két folyamatban lévő ügyben hivatalból függessze fel az eljárást mindaddig, amíg a határozathozatal meg nem történik a 2010. április 29‑i határozat megsemmisítése iránti keresetének tárgyában, amelynek benyújtását elhatározta (lásd a fenti 19. pontot).
A Törvényszék álláspontja
21 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §‑a értelmében, amennyiben valamelyik fél kéri, a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet valamely közbenső kérdés tárgyában. A jelen ügyben, a Bizottságnak a 2010. május 5‑i, okafogyottság megállapítása iránti kérelmére és a felperesnek az e kérelemre vonatkozó, 2010. június 22‑i észrevételeire tekintettel a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az ügy iratai alapján elegendő információval rendelkezik, és az eljárási szabályzat 114. cikkének (3) bekezdése értelmében a közbenső eljárási kérdést szóbeli szakasz nélkül kell elbírálni.
22 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a keresetnek minden esetben az érintett felperes eljáráshoz fűződő érdekén kell alapulnia (a Bíróság 13/86. sz., Von Bonkewitz‑Lindner kontra Parlament ügyben 1987. március 18-án hozott végzésének [EBHT 1987., 1417. o.] 6. pontja és 134/87. sz., Vlachou kontra Számvevőszék ügyben 1987. szeptember 24‑én hozott végzésének [EBHT 1987., 3633. o.] 8. pontja). Az eljáráshoz fűződő érdek hiánya az eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlanság körébe tartozik, amit a Törvényszék hivatalból vizsgálhat (a Bíróság 108/86. sz., D. M. kontra Tanács és Gazdasági és Szociális Bizottság ügyben 1987. október 7‑én hozott végzésének [EBHT 1987., 3933. o.] 10. pontja; a Törvényszék T‑45/91. sz., Mc Avoy kontra Parlament ügyben 1993. február 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1993., II‑83. o.] 22. pontja, és T‑261/97. sz., Orthmann kontra Bizottság ügyben 2000. szeptember 20‑án hozott ítéletének [EBHT—KSZ I‑A‑181. o. és II‑829. o.] 31. pontja).
23 A jelen ügyben megállapítandó, hogy a fenti 22. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat alapján valamely ügy Bíróság általi visszautalása a Törvényszékhez nem ronthatja le azt az elvet, miszerint a Törvényszék határozhat valamely eljárásgátló ok – például az eljáráshoz fűződő érdek hiánya – fennállása miatti elfogadhatatlanságra hivatkozó, okafogyottság megállapítása iránti kérelem tárgyában. Ezért elutasítandó a felperes arra alapított elve, hogy a fenti 7. pontban hivatkozott, Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2010. január 26‑án hozott ítéletre tekintettel a Bíróság a jogvita érdemében való határozathozatalra hívta fel a Törvényszéket, nem pedig okafogyottság megállapítására.
24 Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból következően a kereset elfogadhatóságának feltételeit – kivéve az eljáráshoz fűződő érdek megszűnését mint külön kérdést – a kereset indításának időpontjában fennálló állapotra tekintettel kell értékelni (lásd a Törvényszék T‑131/99. sz., Shaw és Falla kontra Bizottság ügyben 2002. március 31‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2023. o.] 29. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A gondos igazságszolgáltatás érdekében azonban ezen, a kereset elfogadhatóságának értékelése szempontjából irányadó időpontra vonatkozó megfontolás nem akadályozhatja a Törvényszéket abban, hogy megállapítsa a kereset okafogyottá válását abban az esetben, ha a felperes, akinek kezdetben jogi érdeke fűződött az eljárás megindításához, az említett kereset megindítását követően bekövetkezett esemény miatt a megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő valamennyi személyes érdekét elvesztette. Ahhoz ugyanis, hogy a felperes a határozat megsemmisítése iránti keresetet fenntarthassa, szükséges, hogy a megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő személyes érdeke fennmaradjon (lásd a Törvényszék T‑28/02. sz., First Data kontra Bizottság ügyben 2005. október 17‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑4119. o.] 36. és 37. pontját, és a Törvényszék T‑301/01. sz., Alitalia kontra Bizottság ügyben 2008. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑1753. o.] 37. pontját). Ennek hiányában a Törvényszék által az ügy érdemében hozott határozat számára semmilyen előnnyel nem jár (a Bíróság C‑362/05. P. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4333. o.] 43. pontja, és a Törvényszék T‑355/04. és T‑446/04. sz., Co‑Frutta kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. január 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2010., II‑1. o.] 44. pontja).
25 Továbbá, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) 4. cikke (7) bekezdésének rendelkezéseiből, amelyek szerint a (1)–(3) bekezdésben megállapított kivételek csak azon időtartam alatt érvényesek, amely alatt a védelem a dokumentum tartalma alapján indokolt, következik, hogy valamely személy újból kérelmezheti azon dokumentumokhoz való hozzáférést, amelyekhez azt vele szemben korábban megtagadták. Egy ilyen kérelem annak vizsgálatára kötelezi az érintett intézményt, hogy a hozzáférés korábbi megtagadása a jogi és ténybeli helyzet időközben történő megváltozására tekintettel továbbra is indokolt‑e (a fenti 7. pontban hivatkozott, Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2010. január 26‑án hozott ítélet 56. és 57. pontja). Ilyen körülmények között az említett intézmény nem szorítkozhat arra, hogy az említett dokumentumokhoz való hozzáférés iránti ilyen új kérelmekkel szemben a hozzáférés korábbi megtagadásaira hivatkozik (a fenti 7. pontban hivatkozott, Internationaler Hilfsfonds kontra Bizottság ügyben 2010. január 26‑án hozott ítélet 59. pontja).
26 A jelen esetben a felek nem vitatják, hogy a kereset jelen ügyben történő benyújtásának időpontjában a megtámadott határozat sérelmet okozott a felperes számára, mivel megtagadta vele szemben a szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférést. A felperesnek ebben az időpontban tehát személyes érdeke fűződött a vitatott határozat annak érdekében történő megsemmisítéséhez, hogy a Bizottság újra megvizsgálja a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmét.
27 Tény viszont, hogy a felperes 2009. augusztus 28‑i és 31‑i leveleiben, tehát a jelen ügyben történő keresetindítást követően, újabb kérelmet nyújtott be a szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés iránt, amit továbbra is megtagadtak vele szemben. A fenti 25. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében ez az új kérelem az érintett dokumentumok ismételt vizsgálatát tette szükségessé. Továbbá, a Törvényszék megállapítja, hogy ezen újabb kérelemre, valamint a felperes 2009. október 15‑i levelére válaszul a Bizottság 2009. október 9‑i és 2010. április 29‑i határozataival egyre szélesebb körű, azonban továbbra sem teljes körű hozzáférést biztosított a felperes számára az említett dokumentumokhoz. Még pontosabban, megjegyzendő, hogy a fenti 25. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a 2010. április 29‑i határozat elfogadására az új kérelem vizsgálatát követően került sor, aminek során a Bizottság megállapította, hogy a szóban forgó dokumentumok közül egyesekhez való hozzáférés korábbi megtagadása már nem volt indokolt, a többi esetében viszont az maradt.
28 Ezért megállapítandó, hogy bár a Bizottság a 2010. április 29‑i határozatban nem vonta vissza kifejezetten a megtámadott határozatot, a 2010. április 29‑i határozat meghozatala a nem közölt dokumentumokhoz való hozzáférés iránti újabb kérelem benyújtását követően történt, amely kérelem arra indította a Bizottságot, hogy naprakésszé tegye, sőt elvesse azokat az indokokat, amelyek alapján korábban megtagadta az említett dokumentumokhoz való hozzáférést, ily módon a 2010. április 29‑i határozat, a felperest érintő hatásait tekintve, a megtámadott határozat helyébe lépett (lásd megfelelően a Törvényszék T‑47/05. sz., Angé Serrano és társai kontra Parlament ügyben 2008. szeptember 18‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 88. pontját).
29 Ilyen körülmények között először is megjegyzendő, hogy abban az esetben, ha a Törvényszék a vitatott határozat megsemmisítése mellett dönt, a Bizottság, amint azt maga is elismeri (lásd a fenti 16. pontot), az EUMSZ 266. cikk rendelkezéseire tekintettel kénytelen volna ismét megvizsgálni a felperesnek a szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz való teljes hozzáférés iránti kérelmét. Márpedig le kell szögezni, hogy egy ilyen ismételt vizsgálat értelmében a Bizottságnak vagy arra volna lehetősége, hogy a 2010. április 29‑i határozattal azonos határozatot hozzon, vagy pedig, hogy ez utóbbi meghozatalát követően a jogi és ténybeli helyzet időközben történő megváltozására tekintettel olyan határozatot hozzon, amely a felperes számára kedvezőbb.
30 Azt is ki kell emelni, hogy a felperesnek az okafogyottság megállapítása iránti kérelemre vonatkozó észrevételeiből következik, hogy úgy vélte, a 2010. április 29‑i bizottsági határozat elfogadását követően nem áll módjában a jelen ügyben előterjesztett kérelmeit és hivatkozott jogalapokat módosítani az említett határozat figyelembevétele érdekében. Ellenkezőleg, amint azt az említett észrevételekben közölte a Törvényszékkel, az EUMSZ 263. cikk alapján 2010. július 9‑én a 2010. április 29‑i határozat megsemmisítésére irányuló keresetet nyújtott be a Törvényszék Hivatalához, amelyet T‑300/10. szám alatt vettek nyilvántartásba.
31 A fenti 29. és 30. pontban kifejtett megfontolásokra tekintettel tehát azt kell megállapítani, hogy még ha a Törvényszéknek meg is kellene semmisítenie a megtámadott határozatot, egy ilyen megsemmisítés a felperes számára semmilyen további előnnyel nem járna ahhoz képest, mint ami a 2010. április 29‑i határozatnak a T‑300/10. sz. ügyben történő esetleges megsemmisítéséből származhatna rá nézve.
32 Egyébként, ellentétben azzal, amit a felperes lényegében állít, egy ilyen megállapítás nem alkalmas arra, hogy sértse a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.
33 A Nizzában 2000. december 7‑én kihirdetett, az Európai Unió Alapjogi Chartája (HL C 364., 1. o.) – amely a Lisszaboni Szerződés 2009. december 1‑jei hatálybalépése óta az EUMSZ 6. cikk (1) bekezdésének első albekezdése értelmében ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések – 47. cikkének rendelkezései értelmében mindenkinek, akinek az Unió joga által biztosított jogait és szabadságait megsértették, az e cikkben megállapított feltételek mellett joga van a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz, így ügyének tisztességes, nyilvános és ésszerű időn belüli tárgyalásához.
34 Márpedig a jelen ügyben emlékeztetni kell arra, egyrészt, hogy az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑ából következően az eljárás további részében fel lehet hozni új jogalapot akkor, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel, másrészt arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból nem következik, hogy a felperes azon joga, hogy módosítsa egy olyan határozattal szemben benyújtott keresetében előterjesztett kérelmeit és hivatkozott jogalapokat, amelyet később valamely másik határozat vált fel, azt előfeltételezné, hogy az új aktus vagy tény harmadik személynek betudható legyen. Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis egyértelműen az következik, amire egyébként a Bizottság okafogyottság megállapítása iránti kérelmében hivatkozik, hogy amikor az eljárás során valamely határozatot egy másik, azonos tárgyú határozat vált fel, ez utóbbit olyan új ténynek kell tekinteni, amely lehetővé teszi a felperes számára kereseti kérelmeinek és jogalapjainak megfelelő módosítását. Ez a módosítás így lehetővé teszi a felperes számára az eljáráshoz fűződő érdekének megőrzését az új esemény bekövetkeztét megelőzően benyújtott keresetében. Ellentétes volna ugyanis a gondos igazságszolgáltatással és az eljárásgazdaságosság követelményével a felperes új kereset benyújtására való kötelezése. Ezenkívül igazságtalan lenne, ha az érintett intézmény, a felperes által valamely határozat ellen az uniós bíróság elé terjesztett keresetben található bírálatokra akként reagálhatna, hogy a megtámadott határozatot megfelelően módosítja vagy másikra cseréli, és az eljárás során hivatkozhatna erre a módosításra vagy kicserélésre annak érdekében, hogy a másik felet megfossza eredeti kérelmeinek és jogalapjainak a későbbi határozatra való kiterjesztésének, vagy az e határozat elleni további kérelmek vagy jogalapok előterjesztésének lehetőségétől (a Bíróság 14/81. sz., Alpha Steel kontra Bizottság ügyben 1982. március 3‑án hozott ítéletének [EBHT 1982., 749. o.] 8. pontja, és a Stahlwerke Peine-Salzgitter kontra Bizottság ügyben 1988. július 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1988., 4131. o.] 11. és 12. pontja; a Törvényszék T‑46/98. és T‑151/98. sz., CCRE kontra Bizottság egyesített ügyekben 2000. február 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., II‑167. o.] 33. pontja).
35 Ezért megállapítandó, hogy ellentétben azzal, amire a felperes utal, megvolt az a joga, hogy a 2010. április 29‑i határozat meghozatalát követően – amely határozat, amint az a fenti 28. pontban megállapítást nyert, a megtámadott határozat helyébe lépett – vagy naprakésszé tegye a jelen keresettel előterjesztett kérelmeit és az abban hivatkozott jogalapokat az említett határozat figyelembevételével, vagy pedig keresetet nyújtson be e határozattal szemben.
36 Amint az a fenti 30. pontban szerepel, a felperes keresetet nyújtott be a 2010. április 29‑i határozattal szemben, így ténylegesen gyakorolta az EUMSZ 263. cikk alapján őt megillető azon jogot, hogy uniós bíróság előtt vitassa e határozat jogszerűségét. Lehetőség lesz tehát arra, hogy az uniós bíróság tisztességesen, nyilvánosan és a keresetlevél ezen új ügyben történő benyújtásától számított ésszerű időn belül tárgyalja a felperes ügyét, azaz annak állítólagos jogellenességét, hogy a Bizottság megtagadta a felperessel szemben a szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz való teljes hozzáférést.
37 Másodszor, noha a felperes az okafogyottság megállapítása iránti kérelemre vonatkozó észrevételeiben e tekintetben nem emelt kifogást, megjegyzendő, hogy a jelen kereset vizsgálatát nem indokolhatja sem a kifogásolt jogellenesség megismétlődésének elkerülésére irányuló cél, sem pedig az esetleges kártérítési kereset megkönnyítésére irányuló cél, mivel az említett célok a 2010. április 29‑i határozat ellen irányuló kereset vizsgálatával is elérhetők (lásd megfelelően a Törvényszék T‑494/08–T‑500/08. és T‑509/08. sz., Ryanair kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. december 10‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 46. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
38 A fenti megállapítások összességére tekintettel, a gondos igazságszolgáltatás és az eljárásgazdaságosság követelményeinek megfelelően tehát azt kell megállapítani, hogy a jelen kereset benyújtása után a felperes a 2010. április 29‑i határozat meghozatalát és az e határozat megsemmisítése iránt benyújtott keresetet (lásd a fenti 30. pontot) követően a megtámadott határozat megsemmisítéséhez fűződő valamennyi személyes érdekét elvesztette. A jelen kereset tehát, amennyiben az a megtámadott határozat ellen irányul, okafogyottá vált.
39 Következésképpen, anélkül hogy szükséges volna pervezető intézkedést hozni annak érdekében, hogy a felperest meg lehessen kérdezni arról, kívánja‑e naprakésszé tenni a jelen ügyben előterjesztett kérelmeit és a hivatkozott jogalapokat, anélkül hogy a jelen ügyben és a T‑36/10. sz. ügyben fel kellene függeszteni az eljárást, anélkül hogy szükséges volna vizsgálni, egyesíteni kell‑e e két ügyet, és végül anélkül, hogy értékelni kellene a felperes által a 2010. július 20‑i levelében hivatkozott új jogalap (lásd a fenti 12. pontot) elfogadhatóságát, megállapítandó, hogy a jelen keresetről már nem szükséges határozni.
A költségekről
40 Emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 87. cikkének 6. §‑a értelmében ha az eljárás okafogyottá válik, a Törvényszék a költségekről szabad mérlegelése szerint határoz.
41 A jelen ügyben mindenekelőtt megállapítandó, hogy a felperes, amint az jogában állt, úgy döntött, hogy újabb kérelmet nyújt be a szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférés iránt, amelyekhez korábban megtagadták tőle a hozzáférést, így a Bizottság, annak vizsgálatára vonatkozó kötelezettségére tekintettel, hogy a hozzáférés korábbi megtagadása a jogi és ténybeli helyzet időközben történő megváltozására tekintettel továbbra is indokolt‑e (lásd a fenti 25. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), meghozta a 2010. április 29‑i határozatot, amely, amint az a fenti 28. pontban megállapítást nyert, a megtámadott határozat helyébe lépett.
42 Továbbá, amint arra a Törvényszék a fenti 30. pontban rámutatott, a felperes a fenti 34. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat ellenére tévesen vélekedett úgy, hogy nem áll módjában előterjesztett kérelmeit és a hivatkozott jogalapokat módosítani a 2010. április 29‑i határozat figyelembevétele érdekében, ami lehetővé tette volna számára a jelen ügyben az eljáráshoz fűződő érdekének megőrzését. Továbbá, a felperes úgy döntött, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján keresetet nyújt be ez utóbbi határozat ellen, aminek következtében a jelen ügyben elvesztette az eljáráshoz fűződő érdekét, amint ezt a Törvényszék a fenti 38. és 39. pontban megállapította.
43 Ilyen körülmények között a felperest kötelezni kell saját költségeinek, valamint a Bizottság költségeinek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) Az Internationaler Hilfsfonds eV‑nak a LIEN 97‑2011 szerződésre vonatkozó dokumentumokhoz való hozzáférését megtagadó 2005. február 14‑i európai bizottsági határozat megsemmisítése iránt benyújtott kérelméről már nem szükséges határozni.
2) Az Internationaler Hilfsfonds maga viseli saját, valamint a Bizottság költségeit.
Kelt Luxembourgban, 2011. szeptember 21‑én.