T‑539/08. sz. ügy
Etimine SA és AB Etiproducts Oy
kontra
Európai Bizottság
„Megsemmisítés iránti kereset – A környezet és az emberi egészség védelme – Egyes bórvegyületek veszélyes anyagként történő osztályozása, csomagolása és címkézése – 2008/58/EK irányelv – 67/548/EGK irányelv – 790/2009/EK rendelet – 1272/2008/EK rendelet – A kereseti kérelmek módosítása – Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének időbeli hatálya – A személyében való érintettség hiánya – Elfogadhatatlanság”
A végzés összefoglalása
1. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Annak lehetősége, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt benyújtott keresetet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésére alapítsák – Hiány
(EK 230. cikk, negyedik és ötödik bekezdés és EUMSZ 263. cikk, negyedik bekezdés)
2. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Az általános jellegű jogi aktus általi személyes érintettség lehetősége – Feltételek – A veszélyes anyagok kockázatainak értékelésére és osztályozására vonatkozó eljárásokat érintő jogi aktusok
(EK 230. cikk)
3. Megsemmisítés iránti kereset – Természetes vagy jogi személyek – Őket közvetlenül és személyükben érintő jogi aktusok – Az általános jellegű jogi aktus általi személyes érintettség lehetősége – Feltételek – A veszélyes anyagok kockázatainak értékelésére és osztályozására vonatkozó eljárásokat érintő jogi aktusok
(EK 230. cikk, negyedik bekezdés)
1. Az EUM‑Szerződés nem tartalmaz külön átmeneti rendelkezést azon kérdés szabályozására vonatkozóan, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alkalmazható‑e a 2009. december 1‑jén folyamatban lévő bírósági eljárásokban. Ami konkrétan a valamely magánszemély által az Unió bírósága előtt benyújtott, megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósági feltételeit megállapító szabályok időbeli hatályát illeti, egyrészről a tempus regit actum elvének megfelelően a kereset elfogadhatóságának kérdését a benyújtása időpontjában hatályos szabályok alapján kell megítélni, másrészről a kereset elfogadhatóságának feltételeit a kereset előterjesztésének időpontjában, azaz a keresetlevél benyújtásának időpontjában kell értékelni, amelynek kijavítására kizárólag a keresetindítási határidő letelte előtt kerülhet sor. Következésképpen, ha a megsemmisítés iránti kereset benyújtásakor, azaz a keresetlevél, valamint a kereseti kérelmek és megsemmisítési jogalapok módosítására irányuló kérelem benyújtásakor, a kereset elfogadhatóságának feltételeit az EK 230. cikk szabályozta, az ilyen kereset elfogadhatóságának kérdését e cikk alapján kell eldönteni.
(vö. 75–76., 78. pont)
2. Ha valamely határozat olyan személyek csoportját érinti, akik az EK 230. cikk értelmében vett általános hatályú aktus elfogadásának időpontjában e csoport tagjaira jellemző szempontok alapján azonosítottak vagy azonosíthatóak voltak, e személyeket e jogi aktus azért érintheti személyükben, mert gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoznak. Ugyanakkor az a körülmény, hogy a jogalanyok, akikkel szemben valamely intézkedés érvényesül, szám szerint vagy akár egyedileg többé‑kevésbé pontosan meghatározhatók, semmi esetre sem jelenti, hogy e jogalanyokat ezen intézkedés által személyükben érintettnek kell tekinteni, amennyiben tény, hogy a szóban forgó aktus a benne meghatározott objektív jogi vagy ténybeli helyzet folytán alkalmazandó. Következésképpen a harmadik államból származó bórvegyületek Unióba történő importjára és Unióban történő forgalmazására feljogosító kizárólagos jogok létezése önmagában nem alkalmas arra, hogy egyénítse a jog jogosultját, különösen akkor, amikor más gazdasági szereplők is rendelkezhetnek hasonló jogokkal.
Amennyiben a bórvegyületekre vonatkozó bányászati jogokkal rendelkező, a bórvegyületeket veszélyes anyagként osztályozó jogi aktussal érintett felperesek nem azonosítottak más, hasonló jogokkal rendelkező gazdasági szereplőket, nem pontosították azokat az indokokat, amelyek alapján ezek a szereplők egyedi jellemzőik révén meghatározott körhöz tartoznak, és továbbá, amennyiben a felperesek nem bizonyították, hogy a szóban forgó osztályozások célja vagy következménye a hivatkozott kizárólagos jogok hatályának befolyásolása, sőt ezen jogok gyakorlásának megakadályozása volt, nem tekinthetők úgy, mint akiket az EK 230. cikk értelmében a szóban forgó jogi aktus személyükben érint.
A szóban forgó osztályozások ugyanis nem sértik a felpereseknek a bórvegyületek Unióba történő importjára és Unióban történő forgalmazására vonatkozó kizárólagos jogait. Önmagában az a tény, hogy ezek az osztályozások adott esetben megnehezíthetik az említett kizárólagos jogok gyakorlását, nem elegendő a felpereseknek az EK 230. cikk negyedik bekezdése értelmében vett egyénítéséhez, mivel ezek az osztályozások a priori valamennyi, a bórvegyületek Unióba történő behozatalát és/vagy Unióban történő forgalmazását magában foglaló tevékenységet gyakorló, vagy ilyen tevékenységre alkalmas gazdasági szereplőt egyformán érintik, függetlenül attól, hogy ezek a gazdasági szereplők e téren kizárólagos jogokkal rendelkeznek‑e. E tekintetben pontosítani kell, hogy annak lehetősége, hogy a felperesek – akár súlyos – gazdasági hátrányokat szenvedhetnek el a vitatott osztályozások miatt, nem elegendő annak igazolásához, hogy az említett osztályozások egyénítik a felpereseket a többi, hasonló következményeket esetlegesen elszenvedő gazdasági szereplőhöz képest. Végül azon körülmény sem alkalmas a felperesnek a többi gazdasági szereplőhöz képest történő egyénítésére, hogy ő a legnagyobb bórimportőr az Unióban. Ugyanis egy kisebb, de ugyanolyan forgalmazási jogokkal rendelkező gazdasági szereplő hasonló gazdasági nehézségekkel találkozhat, mivel az említett osztályozások mindannyiukat e minőségükben érintik, méretükkel és a bórvegyületekhez kapcsolódó kereskedelmi tevékenységükkel arányos mértékben.
(vö. 100–101., 104–107. pont)
3. Az a tény, hogy valamely személy az uniós jogi aktus elfogadásához vezető eljárásban fellépett, csak akkor egyéníti az adott jogi aktus tekintetében, ha e személy részére az uniós szabályozás eljárási garanciákat biztosít. Ami a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő harmincadik módosító hozzáigazításáról szóló 2008/58 irányelvet illeti, az elfogadására irányuló eljárásra vonatkozó, releváns eljárásjogi szabályok nem írnak elő ilyen eljárásjogi garanciákat a 67/548 irányelvnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítására szolgáló eljárás eredménye által potenciálisan érintett gazdasági szereplők javára. Ugyanakkor a létező anyagok kockázatainak értékeléséről és ellenőrzéséről szóló 793/93 rendelet 6–10. cikkét – amelyek a valamely anyag osztályozására vonatkozó eljárástól eltérő, a létező anyagok kockázatainak értékelésére irányuló eljárásra vonatkoznak – nem lehet alkalmazni valamely anyag veszélyes anyagként történő osztályozására, és e cikkekre nem lehet hivatkozni a felperesek aktív részvétele alapján sem. Ezek a rendelkezések nem állapítanak meg az anyagoknak a 67/548 irányelv vagy az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548 és az 1999/45 irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006 rendelet módosításáról szóló 1272/2008 rendelet alapján veszélyes anyagként történő osztályozására irányuló eljárásban alkalmazandó eljárásjogi garanciákat. Következésképpen ezek a rendelkezések nem alkalmasak arra, hogy egyénítsék a felpereseket az EK 230. cikk szerinti megsemmisítés iránti kereset tárgyát képező osztályozások viszonylatában, mivel ez utóbbiak nem a 793/93 rendelet alapján elvégzett kockázatértékelési eljárás eredményei, hanem a 67/548 irányelvnek, illetve az 1272/2008 rendeletnek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazítására szolgáló egyes eljárásoké, amelyek során a felperesek nem rendelkeznek ilyen garanciákkal.
(vö. 109., 112., 114–116. pont)