Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (nyolcadik tanács)
2024. július 4.(*)
„Előzetes döntéshozatal – EUMSZ 267. cikk – Büntetőeljárás – A terhelt előzetes letartóztatása – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek az alapeljárás tekintetében felmerülő következményei – Az eljárás érdemben való folytatásának a kérdést előterjesztő bíróság általi megtagadása a Bíróság válaszát megelőzően – A gyorsaság követelménye a büntetőeljárásokban és különösen a fogva tartással kapcsolatos ügyekben – Az eljáró bíró kizárása iránti kérelem elfogultság megalapozott gyanúja miatt”
A C‑288/24. sz. [Stegmon](i) ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Landgericht Berlin I (berlini I. regionális bíróság, Németország) a Bírósághoz 2024. április 24‑én érkezett, 2024. április 23‑i határozatával terjesztett elő az
M. R.
ellen folytatott,
a Staatsanwaltschaft Berlin
részvételével folyamatban lévő büntetőeljárásban,
A BÍRÓSÁG (nyolcadik tanács),
tagjai: K. Jürimäe, a harmadik tanács elnöke, a nyolcadik tanács elnökeként eljárva (előadó), N. Jääskinen és M. Gavalec bírák,
főtanácsnok: T. Ćapeta,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 267. cikk értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az M. R. ellen indított büntetőeljárás keretében terjesztették elő, melynek tárgya a Staatsanwaltschaft Berlin (berlini ügyészség, Németország) bíró kizárása iránti kérelmének jogszerűsége.
A német jog
3 A büntetőjog területén a gyorsaság általános követelménye a jogállamiságnak a Grundgesetzben (alaptörvény) rögzített elvéből ered.
4 A 2024. március 27‑i törvénnyel (BGBl. 2024. I, 109. sz.) módosított Strafprozessordnung (a büntetőeljárásról szóló törvény) 1987. április 7‑én kihirdetett változatának (BGBl. 1987. I, 1074. o., 1319. o.; a továbbiakban: StPO) 24. §‑a értelmében az ügyészség, a magánfél vagy a terhelt a részrehajlás megalapozott gyanúja miatt kérheti a bírónak az eljárásból való kizárását, nevezetesen amennyiben fennáll olyan megalapozott indok, amely kétségbe vonhatja e bíró pártatlanságát.
5 Az StPO 27. §‑ának (1) bekezdése szerint a bíróság, azaz, az az ítélkező testület, amelyhez a kizárás iránti kérelem által érintett bíró tartozik, a kizárás iránti kérelemről az említett bíró közreműködése nélkül határoz.
6 Az StPO 121. §‑ának (1) bekezdése azt írja elő, hogy amíg nem hoztak ítéletet, az előzetes letartóztatás ugyanazon cselekmény miatt uganazon tényállás tekintetében csak akkor tartható fenn hat hónapon túlmenően, ha a nyomozás különleges nehézsége vagy terjedelme, vagy más fontos ok még nem teszi lehetővé az ítélethozatalt, és indokolja a fogva tartás fenntartását. Az StPO 121. §‑ának (3) bekezdése szerint azonban e határidő nyugszik abban az esetben, ha a hat hónapos határidőn belül megkezdődött a főtárgyalás.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
7 Az alapeljárás tárgyát kábítószer‑kereskedelemnek az M. R. elleni vádjai képezik. E vádak az „EncroChat” elnevezésű szoftverrel ellátott mobiltelefonokból származó adatok felhasználásából származó információkon alapulnak, amely szoftver lehetővé tette a végponttól végpontig titkosított kommunikációt.
8 Ezen eljárás keretében M. R. ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki. Az említett személyt első alkalommal 2023. május 4‑én vették előzetes letartóztatásba.
9 A Landgericht Berlin (berlini regionális bíróság, Németország) a 2023. június 29‑i ítéletében először is engedélyezte a vádemelést és megnyitotta a büntetőeljárás bírósági tárgyalási szakaszát. Másodszor felfüggesztette ezen eljárást annak érdekében, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen a Bíróság elé a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról szóló, 2014. április 3‑i 2014/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 130., 1. o.) értelmezésére vonatkozóan (a továbbiakban: az eljárást felfüggesztő határozat), amelyet a Bíróság Hivatala Staatsanwaltschaft Berlin II (C‑675/23) hivatkozási számon vett nyilvántartásba. Végezetül, harmadszor a Bíróság határozatának bizonytalan időpontjára tekintettel hatályon kívül helyezte az M. R.-rel szemben kibocsátott elfogatóparancsot.
10 A berlini ügyészség 2023. június 30‑án panaszt terjesztett elő ezen ítélettel szemben azon részét illetően, amelyben az hatályon kívül helyezi a szóban forgó elfogatóparancsot. A Generalstaatsanwaltschaft Berlin (berlini főügyészség, Németország) 2023. július 10‑én csatlakozott a panaszhoz.
11 A Kammergericht Berlin (berlini regionális felsőbíróság, Németország) a 2023. július 24‑i határozatával hatályon kívül helyezte a 2023. június 29‑i ítéletet az említett elfogatóparancsot hatályon kívül helyező részében, és elrendelte az elfogatóparancs végrehajtását. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy ezen ítélet nem képezi akadályát az említett elfogatóparancs végrehajtásának amiatt, hogy felfüggeszti az eljárást. Megállapította, hogy éppen ellenkezőleg, a Landgericht Berlin (berlini regionális bíróság) lehetőséget kap arra, hogy az eljárás felfüggesztésére vonatkozó értékelését a fogva tartással kapcsolatos ügyekben tiszteletben tartandó gyorsasági követelményre tekintettel újra megvizsgálja, és „elővigyázatosságból”emlékeztetett arra, hogy a felfüggesztő határozat az ügyészség panaszában vitatható.
12 A berlini ügyészség 2023. július 26‑án panaszt nyújtott be a 2023. június 29-i ítélet ellen azon részét illetően, amelyben az felfüggeszti az eljárást, azzal az indokkal, hogy a felfüggesztés, valamint az eljárás folytatását célzó intézkedések mellőzése ellentétes a gyorsaság követelményével. 2023. augusztus 9‑én a berlini főügyész is csatlakozott e panaszhoz, kifejtve, hogy a Bíróság döntésének megvárása ellentétes e követelménnyel.
13 A Kammergericht Berlin (berlini regionális felsőbíróság) a 2023. szeptember 13‑i határozatával hatályon kívül helyezte a 2023. június 29-i ítélet ellen azon részét illetően, amelyben az felfüggeszti az eljárást. Kifejtette, hogy az eljárás felfüggesztése főszabály szerint nem rendelhető el jogkérdések tisztázása érdekében. Az eljárásnak a Bírósághoz intézett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgáló „próbaeljárásban” történő határozathozatalig való felfüggesztése azonban „kivételes jelleggel védhetőnek” tűnik. A gyorsaság követelményére tekintettel azonban e lehetőségnek az a feltétele, hogy a Bíróságnak a „próbaeljárás” keretében történő határozathozatala rövid időn belül várható legyen, és a késedelem ne jelentsen észszerűtlen megterhelést a vádlott számára. A Kammergericht Berlin (berlini regionális felsőbíróság) ebből arra a következtetésre jutott, hogy e körülmények között a 2023. június 29-i ítélet az eljárást felfüggesztő részében „nyilvánvalóan mérlegelési hibát tartalmaz”, mivel a Bíróság határozathozatalának időpontja nem ismert. Ezenfelül nem kizárt, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel további előzetes döntéshozatal iránti kérelem is szükségesnek bizonyul.
14 A Landgericht Berlin (berlini regionális bíróság) mindazonáltal a 2023. október 20‑i ítéletével a gyorsaság követelményére hivatkozva ismét hatályon kívül helyezte a szóban forgó elfogatóparancsot. Ezen ítélettel szemben a berlini ügyészség panaszt nyújtott be. A berlini főügyészség csatlakozott e panaszhoz, kifejtve, hogy amennyiben ezen elfogatóparancs végrehajtásának újbóli elrendelése esetén a Landgericht Berlin (berlini regionális bíróság) nem határozza meg gyorsan a főtárgyalás határnapját, meg kell vizsgálni, hogy ez igazolhatja‑e kizárás iránti kérelem előterjesztését.
15 2023. december 6‑i határozatával a Kammergericht Berlin (berlini regionális felsőbíróság) hatályon kívül helyezte a 2023. október 20‑i ítéletet, és újból elrendelte az említett elfogatóparancs végrehajtását. E határozatban kifejtette, hogy semmi nem akadályozza, hogy a főtárgyalást haladéktalanul tervbe vegyék, és határnapját kitűzzék. Az említett határozatot követően a berlini ügyészség felszólította a Landgericht Berlint (berlini regionális bíróság) arra, hogy a lehető leghamarabb és a lehető leggyorsabban tűzze ki a főtárgyalás határnapját.
16 A Kammergericht Berlin (berlini regionális felsőbíróság) a 2024. március 12‑i határozatával hatályon kívül helyezte a szóban forgó elfogatóparancsot, megállapítva, hogy a Landgericht Berlin (berlini regionális bíróság), amelynek 2024. január 1-jével Landgericht Berlin I (berlini I. regionális bíróság) a neve, nem vette kellőképpen figyelembe a gyorsaság követelményét, mivel nem tűzte ki a főtárgyalás határnapját. A Kammergericht Berlin (berlini regionális felsőbíróság), mivel úgy ítélte meg, hogy „az alkotmányjog szigorú követelményeinek súlyos megsértéséről” van szó, amely teljes mértékben a Landgericht Berlin I (berlini I. regionális bíróság) felelősségi körébe tartozik, megállapította, hogy a gyorsaság követelményét olyan mértékben sértették meg, hogy a szóban forgó elfogatóparancs fenntartása aránytalan.
17 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy M. R., egy másik ügyhöz kapcsolódó tényállás alapján több évig tartó szabadságvesztés‑büntetését tölti. A szabadságvesztés-büntetés végének időpontja elméletileg 2026. május 28, de 2024. július 27‑től lehetőség nyílhat a büntetés kétharmadának letöltését követő korai szabadságra bocsátásra.
18 A berlini ügyészség e kontextusban a 2024. március 28‑i levelében kérelmet nyújtott be a Landgericht Berlin I (berlini I. regionális bíróság) azon tanácsa elnökének (a továbbiakban: elnök) a részrehajlás gyanúja miatti kizárása iránt, amely a szóban forgó ítéleteket meghozta. Kérelmének indokolásaként kifejti, hogy az elnök még mindig nem tűzte ki a főtárgyalás határnapját, jóllehet a vádlott még mindig letartóztatásban van, és a Kammergericht Berlin (berlini regionális felsőbíróság) figyelmeztetett a határnap kitűzésének sürgősségére.
19 A berlini ügyészség szerint az a körülmény, hogy az elnök szándékosan figyelmen kívül hagyta e figyelmeztetést, és ily módon felelős a szóban forgó elfogatóparancs hatályon kívül helyezéséért, arra enged következtetni, hogy a határozatait már nem a felsőbb szintű bíróságok iránymutatásainak a figyelembevételével hozza meg, hanem kizárólag a saját érdekeit követi. Ezek az érdekek az elnök által felvetett és álláspontja szerint az eljárás kimenetele szempontjából meghatározó, azon kérdéssel függnek össze, hogy felhasználhatóak‑e bizonyos bizonyítékok. Nem veszi figyelembe az őt terhelő gondossági kötelezettséget és gyorsasági követelményt, mivel az eljárás lefolytatása során kizárólag az vezérli, hogy megtagadja a főtárgyalás határnapjának kitűzését, amíg a Bíróság a Staatsanwaltschaft Berlin II ügyben (C‑675/23) az előzetes döntéshozatal iránti kérelméről határozatot nem hoz.
20 Az StPO 27. §‑ának (1) bekezdése szerint a jelen végzés 18. pontjában említett kérelemről a Landgericht Berlin I (berlini I. regionális bíróság) azon tanácsának kell határoznia, amelyhez az elnök tartozik. Az elnök helyett a helyettese jár el.
21 Ebben a kontextusban a Landgericht Berlin I (berlini I. regionális bíróság), amely a kérdést előterjesztő bíróság, a jelen végzés előző pontjában megjelölt összetételben megállapítja, hogy az elnök az alapügyben hozott ítéleteket a Bíróság ítélkezési gyakorlatára alapította. Ebből az következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő bíró a Bíróság előtti eljárás befejezése előtt sem a fellebbviteli bíróság utasításával, sem „fegyelmi szankciókkal” való fenyegetéssel nem kötelezhető arra, hogy folytassa az alapeljárást. Ellenkezőleg, e bírónak meg kell várnia a Bíróság határozatát, és a várakozás során csupán olyan eljárási cselekményeket végezhet, amelyek nem kapcsolódnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekhez. Ez alkalmazandó a fogva tartással kapcsolatos ügyekben is.
22 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a Bíróság ezen ítélkezési gyakorlata büntetőügyekben is alkalmazandó, figyelemmel a Bíróság azon lehetőségére, hogy sürgős előzetes döntéshozatali eljárásban vagy gyorsított előzetes döntéshozatali eljárásban határozhat.
23 E körülmények között a Landgericht Berlin I (berlini I. regionális bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 267. cikket, hogy az feljogosítja vagy akár kötelezi a kérdést előterjesztő bíróságot arra, hogy a Bíróságnak az alapeljárásra vonatkozó határozatáig ne végezzen el az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel összefüggésben álló eljárási cselekményeket?
2) Az EUMSZ 267. cikkel ellentétes‑e az, hogy az elfogultsággal kapcsolatos aggályokat kizárólag arra alapítsák, hogy a bíró megvárja a Bíróságnak az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre vonatkozó határozatát?
3) Ugyanez vonatkozik‑e a letartóztatásban lévő személyt érintő büntetőügyekre, amelyek esetében különös gyorsasági követelmény érvényesül?”
A Bíróság előtti eljárás
24 Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a kérdést előterjesztő bíróság azt kérte a Bíróságtól, hogy a jelen ügyet a Bíróság eljárási szabályzatának 105. cikke szerinti gyorsított eljárásban, vagy másodlagosan ezen eljárási szabályzat 53. cikkének (3) bekezdése alapján, soron kívül bírálja el.
25 A Bíróságnak az eljárási szabályzat 99. cikke szerinti, indokolt végzés útján való határozathozatalra vonatkozó döntésére tekintettel e kérelemről már nem szükséges határozni.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
26 A Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból.
27 A jelen ügyben a Bíróság úgy véli, hogy az uniós jognak a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra előterjesztett három kérdéssel kért értelmezése egyértelműen levezethető a Bíróság ítélkezési gyakorlatából, így a jelen ügyben az eljárási szabályzat 99. cikkét kell alkalmazni.
28 Ezenkívül, mivel a kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdésével arra vár választ, hogy az első és a második kérdésre adott válaszok alkalmazandók‑e a fogva tartással kapcsolatos büntetőügyekre, amelyek esetében különös gyorsasági követelmény érvényesül, e szempontot az első és a második kérdés vizsgálata során figyelembe kell venni, és nem kell külön vizsgálni.
Az első kérdésről
29 A kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésével lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő nemzeti bíróság az olyan büntetőeljárás keretében, amelyre a vádlott fogva tartása miatt gyorsasági követelmény vonatkozik, folytatja az alapeljárást – az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel összefüggésben álló eljárási cselekményeket végezve – azt megelőzően, hogy a Bíróság e kérelemre választ adna.
30 Először is az EUMSZ 267. cikket érintően emlékeztetni kell arra, hogy a Szerződésekkel létrehozott bírósági rendszer sarokkövét az e rendelkezésben előírt előzetes döntéshozatali eljárás alkotja, amely a bíróságok közötti párbeszédnek a Bíróság és a tagállami bíróságok közötti létrehozatalával az uniós jog egységes értelmezésének biztosítására irányul, lehetővé téve ezáltal az uniós jog koherenciájának, teljes érvényesülésének és autonómiájának, valamint végső soron a Szerződésekkel létrehozott jog sajátos jellegének biztosítását (lásd ebben az értelemben: 2014. december 18‑i 2/13 [Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása] vélemény, EU:C:2014:2454, 176. pont; 2022. március 29‑i Getin Noble Bank ítélet, C‑132/20, EU:C:2022:235, 71. pont; 2023. május 17‑i BK és ZhP [Az alapeljárás részleges felfüggesztése] ítélet, C‑176/22, EU:C:2023:416, 26. pont).
31 Ezen eljárás hatékony érvényesülésének megőrzése érdekében azon végzés vagy ítélet, amelyet a Bíróság a nemzeti bíróság által elé terjesztett, előzetes döntéshozatal iránti kérelemre válaszul hoz, az utóbbi bíróságra nézve kötelező erejű az uniós jognak az előtte folyamatban lévő jogvita elbírálásához való értelmezése tekintetében (lásd ebben az értelemben: 1977. február 3‑i Benedetti ítélet, 52/76, EU:C:1977:16, 26. pont; 2023. május 17‑i BK és ZhP [Az alapeljárás részleges felfüggesztése] ítélet, C‑176/22, EU:C:2023:416, 27. pont).
32 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy e hatás nem sérülhet, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a Bírósághoz történő benyújtásának időpontja és a Bíróság e kérelemre való válaszának időpontja között az említett nemzeti bíróság olyan eljárási aktusokat fogad el, amelyek szükségesek, és olyan szempontokra vonatkoznak, amelyek nem kapcsolódnak az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekhez, azaz, olyan eljárási aktusokat, amelyek nem akadályozhatják e bíróságot abban, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita keretében megfeleljen a Bíróság későbbi határozatának (lásd ebben az értelemben: 2023. május 17‑i BK és ZhP [Az alapeljárás részleges felfüggesztése] ítélet, C‑176/22, EU:C:2023:416, 28. és 30. pont).
33 Ezzel szemben nem kerülhet sor ilyen eljárási aktusok elfogadására abban az esetben, ha azok az előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjesztett kérdéseket a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő jogvita tekintetében tárgytalanná és irrelevánssá tehetik. Az ilyen aktusok ugyanis megakadályozhatják e bíróságot abban, hogy megfeleljen a Bíróság azon határozatának, amelyben e kérdésekre választ ad. Ilyen esetben sérülne az EUMSZ 267. cikkben előírt együttműködési mechanizmus hatékony érvényesülése, mivel a Bíróság ezenkívül nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy előzetes döntéshozatal keretében tanácsadó jellegű válaszokat adjon (lásd ebben az értelemben: 2024. június 6‑i AVVA és társai [Európai nyomozási határozat hiányában videokonferencia útján tartott tárgyalás] ítélet, C‑255/23 és C‑285/23, EU:C:2024:462, 38–40. pont).
34 Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a vádlottak azon jogát, hogy az ügyüket észszerű időn belüli tárgyalják, amely jogot a Rómában 1950. november 4‑én aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. törvény) 6. cikkének (1) bekezdése, valamint a bírósági eljárást illetően az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkének második bekezdése biztosítja, a büntetőjog területén nem csupán ezen eljárás során kell tiszteletben tartani, hanem a nyomozási szakaszban is, azon időponttól kezdődően, amikor az érintett személlyel szemben vádat emelnek (lásd ebben az értelemben: 2018. június 5‑i Kolev és társai ítélet, C‑612/15, EU:C:2018:392, 71. pont; 2019. február 12‑i RH végzés, C‑8/19 PPU, EU:C:2019:110, 32. pont).
35 Mivel e jog tiszteletben tartása szabadságvesztés esetén még inkább szükséges, az EUMSZ 267. cikk negyedik bekezdése kifejezetten előírja, hogy ha egy tagállami bíróság előtt folyamatban lévő ügyben olyan előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés merül fel, amely valamely fogva tartott személyt érint, a Bíróság a lehető legrövidebb időn belül határoz.
36 Egyébiránt éppen az említett jog érvényesítésének biztosítása érdekében lehet az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23a. cikkével bevezetett gyorsított és sürgősségi eljárást aktiválni, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelem, amely foga tartott személyt érint, hatással lehet e személy szabadon bocsátására (lásd ebben az értelemben: 2019. február 12‑i RH végzés, C‑8/19 PPU, EU:C:2019:110, 33–35. pont; 2021. március 17‑i JR [Elfogatóparancs – Az EGT‑hez tartozó harmadik állam által hozott, bűnösséget megállapító ítélet] ítélet, C‑488/19, EU:C:2021:206, 36–40. pont).
37 Ezzel szemben pusztán az, hogy az érintett személy büntetőjogi felelősséget megállapító, olyan ítélet alapján tölt le szabadságvesztés‑büntetést, amely az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapjául szolgáló üggyel nem áll összefüggésben, önmagában nem olyan jellegű, hogy megkövetelné ezen ügy sürgős elbírálását (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének 2018. október 1‑jei Miasto Łowicz és Prokurator Generalny w Płocku végzése, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2018:923, 23. pont).
38 Ezenkívül arra is emlékeztetni kell, hogy elsősorban a nemzeti bíróság feladata – amely bíróság a sürgősnek bizonyuló jogvitában eljár, továbbá a legkedvezőbb helyzetben van annak mérlegeléséhez, hogy e jogvitának milyen konkrét tétje van a felek számára, és amely szükségesnek ítéli, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesszen a Bíróság elé az uniós jog értelmezésére vonatkozóan –, hogy a Bíróság határozatára várva elrendeljen minden megfelelő ideiglenes intézkedést azon határozat teljes körű érvényesülésének biztosítása érdekében, amelyet neki magának kell majd meghoznia, valamint az érintett személyek jogai érvényesülésének biztosítása érdekében (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 10‑i Kušionová ítélet, C‑34/13, EU:C:2014:2189, 66. pont; a Bíróság elnökének 2018. április 10‑i Gómez del Moral Guasch végzése, C‑125/18, EU:C:2018:253, 15. pont; a Bíróság elnökének 2021. február 25‑i Sea Watch végzése, C‑14/21 és C‑15/21, EU:C:2021:149, 33. pont).
39 Ebből következik, hogy bár az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő nemzeti bíróság köteles megvárni az előzetes döntéshozatal iránti kérelme tárgyában a Bíróság által adott választ, nincs akadálya annak, hogy elfogadjon a fogva tartás alternatíváját jelentő bármely olyan intézkedést, amely biztosíthatja a gyanúsított vagy a vádlott alapvető jogainak tiszteletben tartását (lásd ebben az értelemben: 2019. február 12‑i RH végzés (C‑8/19 PPU, EU:C:2019:110, 41. pont).
40 A fenti indokok összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő nemzeti bíróság az olyan büntetőeljárás keretében, amelyre a vádlott fogva tartása miatt gyorsasági követelmény vonatkozik, folytatja az alapeljárást – az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel összefüggésben álló eljárási cselekményeket végezve – azt megelőzően, hogy a Bíróság e kérelemre választ adna.
A második kérdésről
41 A kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésével lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely bíró kizárható az eljárásból önmagában amiatt, hogy megvárja azt a határozatot, amelyet az előzetes döntéshozatal iránti kérelmére válaszul a Bíróság hoz, jóllehet az alapeljárás fogva tartott személyt érint.
42 Az EUMSZ 267. cikk a lehető legszélesebb körű lehetőséget biztosítja a nemzeti bíróságok számára arra, hogy a Bírósághoz forduljanak, ha azt állapítják meg, hogy az előttük folyamatban lévő ügyben az uniós jog valamely rendelkezésének értelmezésére vagy érvényességének értékelésére vonatkozó, az általuk elbírálandó jogvitában való határozathozatalhoz megválaszolandó kérdés merül fel (1974. január 16‑i Rheinmühlen‑Düsseldorf ítélet, 166/73, EU:C:1974:3, 3. pont; 2021. március 2‑i A. B. és társai [A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat ] ítélet, C‑824/18, EU:C:2021:153, 91. pont).
43 Így a nemzeti jog valamely szabálya vagy nemzeti gyakorlat nem akadályozhatja meg a nemzeti bíróságot abban, hogy éljen az említett lehetőséggel, az ugyanis az EUMSZ 267. cikk által a nemzeti bíróságok és a Bíróság között létrehozott együttműködési rendszerből, valamint az e rendelkezés által a nemzeti bíróságokra ruházott, az uniós jog alkalmazásával összefüggő bírói feladatkörből fakad (lásd ebben az értelemben: 1974. január 16‑i Rheinmühlen‑Düsseldorf ítélet, 166/73, EU:C:1974:3, 4. pont; 2016. április 5‑i PFE‑ítélet, C‑689/13, EU:C:2016:199, 32. és 33. pont; 2021. március 2‑i A. B. és társai [A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat ] ítélet, C‑824/18, EU:C:2021:153, 93. pont). Ugyanígy az említett lehetőség hatékony érvényesülése érdekében a nemzeti bíróságnak lehetőséggel kell rendelkeznie arra, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet annak benyújtását követően fenntartsa (2021. március 2‑i A. B. és társai [A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat ] ítélet, C‑824/18, EU:C:2021:153, 93. pont).
44 A Bíróság a fenti megfontolásokból azt a következtetést vonta le, hogy az olyan nemzeti szabály vagy gyakorlat, amely többek között azzal a veszéllyel jár, hogy valamely nemzeti bíróság az ügy elbírálására vonatkozó hatásköre elvesztésének elkerülése érdekében inkább tartózkodik attól, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesszen a Bíróság elé, sérti a nemzeti bíróságok számára az EUMSZ 267. cikk által elismert jogköröket, és következésképpen az előzetes döntéshozatali mechanizmussal a Bíróság és a nemzeti bíróságok között létesített együttműködés hatékonyságát (lásd többek között: 2016. július 5‑i Ognyanov ítélet, EU:C:2016:514, 25. pont; 2021. március 2‑i A. B. és társai [A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat ] ítélet, C‑824/18, EU:C:2021:153, 94. pont).
45 Márpedig a jogvitára vonatkozó hatáskör elvesztése éppen a kizárás következménye. Következésképpen, ha egy nemzeti bíró kizárását el lehetne érni önmagában azzal az indokkal, hogy e bíró megtagadta az előtte folyamatban lévő jogvita érdemben való elbírálására irányuló tárgyalás határnapjának a kitűzését azt megelőzően, hogy a Bíróság választ adna arra az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre, amelyet a szóban forgó bíró e jogvita keretében a Bíróság elé terjesztett, ennek lehetősége egyes nemzeti bírákat visszatarthatna attól, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesszenek a Bíróság elé.
46 Ezenkívül az EUMSZ 267. cikk által minden nemzeti bíróság számára biztosított azon hatáskör, hogy előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezhetnek a bíróság előtt, nem kérdőjelezhető meg olyan nemzeti jogszabályok alkalmazásával, amelyek lehetővé teszik a nemzeti fellebbviteli bíróság számára, hogy a Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező határozatot megváltoztassa, e kezdeményezést mellőzze és az említett határozatot meghozó bíróságot a felfüggesztett nemzeti eljárás folytatására utasítsa (2008. december 16‑i Cartesio ítélet, C‑210/06, EU:C:2008:723, 98. pont; 2019. február 12‑i RH‑végzés, C‑8/19 PPU, EU:C:2019:110, 40. pont).
47 Az a körülmény, hogy az alapeljárás által érintett személy fogva tartásban van, a jelen végzés 35., 36., 38. és 39. pontjában felidézett okokból szintén nem módosíthatja a nemzeti bíróság számára az EUMSZ 267. cikkben elismert előjogok terjedelmét.
48 A fenti indokok összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely bíró kizárható az eljárásból önmagában amiatt, hogy megvárja azt a határozatot, amelyet az előzetes döntéshozatal iránti kérelmére válaszul a Bíróság hoz, jóllehet az alapeljárás fogva tartott személyt érint.
A költségekről
49 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:
1) Az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő nemzeti bíróság az olyan büntetőeljárás keretében, amelyre a vádlott fogva tartása miatt gyorsasági követelmény vonatkozik, folytatja az alapeljárást – az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekkel összefüggésben álló eljárási cselekményeket végezve – azt megelőzően, hogy a Bíróság e kérelemre választ adna.
2) Az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha valamely bíró kizárható az eljárásból önmagában amiatt, hogy megvárja azt a határozatot, amelyet az előzetes döntéshozatal iránti kérelmére válaszul a Bíróság hoz, jóllehet az alapeljárás fogva tartott személyt érint.
Aláírások