T‑501/22. sz. ügy
(Kivonatos közzététel)
Osztrák Köztársaság
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (tizedik tanács), 2024. február 7.
„EMGA és EMVA – A finanszírozásból kizárt kiadások – Ausztria által kifizetett kiadások – Csökkentési együttható – Az 1307/2013/EU rendelet 24. cikkének (6) bekezdése – Az 1307/2013 rendelet 30. cikke (7) bekezdésének b) pontja – Az 1306/2013/EU rendelet 52. cikke (4) bekezdésének a) pontja – Indokolási kötelezettség”
1. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Az EMGA és az EMVA által finanszírozott kiadások címén a kiadások végső elszámolására vonatkozó határozat – Pénzügyi korrekciók – A határozat kidolgozási folyamatában szorosan közreműködő címzett tagállam – Az indokolási kötelezettség megsértése – Hiány
(EUMSZ 296. cikk)
(lásd: 43–45. pont)
2. Mezőgazdaság – Az EMGA és az EMVA általi finanszírozás – Végső elszámolás – Az uniós szabályozás alkalmazása során történt szabálytalanságokból eredő kiadások elszámolásának megtagadása – Az érintett tagállam általi vitatás – Bizonyítási teher – A Bizottság és a tagállam közötti megosztás
(1306/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet)
(lásd: 58. pont)
3. Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Közvetlen támogatási rendszerek – Közös szabályok – Alaptámogatási rendszer – A csökkentési együtthatónak kizárólag az alpesi legelőkre, nem pedig az ilyen besorolással nem rendelkező szomszédos parcellákra történő alkalmazása – Eltérő területekhez tartozónak tekintett szomszédos parcellák – Megengedhetőség – Feltételek
(1307/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 24. cikk, (6) bekezdés)
(lásd: 83., 84., 87. pont)
4. Mezőgazdaság – Közös agrárpolitika – Közvetlen támogatási rendszerek – Közös szabályok – Támogatási jogosultság nemzeti tartalékból történő további kiosztása – A mezőgazdasági termelők által elszenvedett különleges hátrányok ellentételezése – Az uniós jog tagállam általi téves alkalmazásából eredő hátrány – Megengedhetetlenség
(1307/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, (24) preambulumbekezdés; 24. cikk, (6), 30. cikk, (6) bekezdés és (7) bekezdés, b) pont; 639/2014 bizottsági rendelet, 31. cikk, (2) bekezdés)
(lásd: 99–105., 108., 111–114. pont)
5. Mezőgazdaság – Az EMGA és az EMVA általi finanszírozás – Végső elszámolás – A finanszírozás megtagadásának korlátozása – 24 hónapos határidő – Kezdet – A Bizottság általi tájékoztatás az ellenőrzés eredményeiről – Feltétel
(1306/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 52. cikk, (4) bekezdés, a) pont; 908/2014 bizottsági rendelet, 34. cikk, (2) bekezdés)
(lásd: 139., 140. pont)
Összefoglalás
Az Osztrák Köztársaság által benyújtott megsemmisítés iránti kereset tárgyában eljáró Törvényszék részben megsemmisíti az Európai Bizottság 2022/908 határozatát(1) abban a részében, amelyben az kizárja az európai uniós finanszírozásból az e tagállam által az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) terhére 2016. november 27. előtt kifizetett kiadásokat. Ennek keretében első alkalommal határoz az 1307/2013 rendelet(2) 24. cikke (6) bekezdésének értelmezéséről és az ugyanezen rendelet 30. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében vett „különleges hátrány” fogalmáról.
Az alaptámogatási rendszer keretében az Osztrák Köztársaság úgy határozott, hogy csökkentési együtthatót alkalmaz az osztrák jog értelmében „legelőnek” és „alpesi legelőnek” minősített parcellákra. 2016‑ban a Bizottság vizsgálatot indított vele szemben azzal kapcsolatban, hogy 2015‑ben és 2016‑ban az EMGA keretében a mezőgazdasági termelőknek nyújtott területalapú támogatási rendszerek igazgatására és ellenőrzésére az uniós jogszabályoknak megfelelően került‑e sor. A Bizottság, mivel e vizsgálat végén úgy ítélte meg, hogy az osztrák hatóságok a „legelőket” illetően helytelenül alkalmazták az 1307/2013 rendelet 24. cikkének (6) bekezdését, pénzügyi korrekciót(3) alkalmazott az Osztrák Köztársasággal szemben. Következésképpen az utóbbi korrekciós intézkedésként kiegészítő támogatási jogosultságot biztosított az érintett mezőgazdasági termelőknek minden egyes, „legelőként” támogatásra jogosult hektár után abból a nemzeti tartalékból, amelyet a tagállamoknak ugyanezen rendelet 30. cikkének (1) bekezdése(4) alapján 2017‑től létre kell hozniuk.
2018‑ban a Bizottság újabb vizsgálatot indított az Osztrák Köztársaság ellen. Az összefoglaló jelentésből kiderül egyrészt, hogy az osztrák hatóságok az „alpesi legelők” vonatkozásában helytelenül alkalmazták az 1307/2013 rendelet 24. cikkének (6) bekezdését, ami indokolatlan bánásmódbeli eltérésekhez vezetett, mivel a csökkentési együtthatót ugyanazon a területen belül nem alkalmazták az ugyanolyan éghajlati viszonyoknak kitett összes parcellára. Másrészt e jelentés megállapítja, hogy az Osztrák Köztársaság jogellenesen használta fel a nemzeti tartalékot a „legelőkre” vonatkozó korrekciós intézkedés finanszírozására. A megtámadott határozatban a Bizottság tehát az Osztrák Köztársaságnak felrótt két kötelezettségszegés címén 68 146 449,98 euró összegben kizárta az uniós finanszírozásból az e tagállam által az EMGA címén bejelentett kiadásokat.
A Törvényszék álláspontja
Elsőként a Törvényszék elutasítja az 1306/2013 rendelet(5) 52. cikke (1) bekezdésének – az 1307/2013 rendelet 24. cikke (6) bekezdésének téves értelmezésén alapuló pénzügyi korrekcióból eredő – megsértésére alapított első jogalapot.
E tekintetben az a tény, hogy a csökkentési együtthatót az „alpesi legelőkre” igen, de a szomszédos parcellákra nem alkalmazták, nem jelenti szükségképpen az 1307/2013 rendelet 24. cikke (6) bekezdésének helytelen alkalmazását. E rendelkezés ugyanis nem tartalmaz semmilyen pontosítást azon területek kiterjedését illetően, amelyekre tekintettel értékelni kell, hogy teljesül‑e a kedvezőtlen éghajlati viszonyokra vonatkozó szempont. Mindazonáltal az osztrák hatóságok azon megközelítése, hogy a csökkentési együtthatót kizárólag az „alpesi legelőként” besorolt parcellákra alkalmazzák, anélkül hogy a jelen ügyben bizonyítanák, hogy az illetékes hatóságok e besorolást konkrétan és szisztematikusan az e parcellákra jellemző sajátos éghajlati viszonyok fennállására alapították, nem teszi lehetővé annak biztosítását, hogy ezen együtthatót a kedvezőtlen éghajlati viszonyok által jellemzett területeken található parcellák összességére alkalmazzák, sem pedig annak biztosítását, hogy ezen együtthatót csak az e szempontnak valóban megfelelő parcellákra alkalmazzák.
Másodszor a Törvényszék kimondja, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a „legelőket” hasznosító mezőgazdasági termelőknek a csökkentési együttható helytelen alkalmazásának orvoslása érdekében biztosított kiegészítő támogatási jogosultságokat nem lett volna szabad a nemzeti tartalékból finanszírozni az 1307/2013 rendelet 30. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján.
E következtetés levonásához a Törvényszék az 1307/2013 rendelet 30. cikke (7) bekezdésének b) pontját értelmezi, amelyre az Osztrák Köztársaság a nemzeti tartalék felhasználásának jogalapjaként hivatkozik, figyelembe véve annak szövegét, szövegkörnyezetét, és azon szabályozás célkitűzéseit, amelynek e rendelkezés a részét képezi.
E rendelkezés szövegét illetően a Törvényszék megállapítja, hogy a „különleges” melléknév azon értelmezés mellett szól, amely szerint a szóban forgó hátrányok a mezőgazdasági termelők egyes olyan kategóriáit érintik, amelyek a helyzetükből adódó sajátosságok miatt eltérnek a többitől. Márpedig az a tény, hogy mezőgazdasági termelők szenvedik el a valamely tagállam által az uniós jog alkalmazása során vétett hiba következményeit, nem tűnik elegendőnek annak megállapításához, hogy e mezőgazdasági termelők egy sajátos kategóriába tartoznak, és hogy az általuk e hibából kifolyólag elszenvedett hátrány emiatt különlegesnek tekintendő. Ezt az értelmezést megerősíti az a szövegkörnyezet, amelybe a szóban forgó rendelkezés illeszkedik, különösen a 639/2014 rendelet(6) 31. cikkének (2) bekezdése.
A szóban forgó szabályozás céljait illetően, a tartalék alkalmazásának az a célja, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára, hogy támogatást nyújtsanak a speciális helyzetben lévő mezőgazdasági termelőknek, mindenekelőtt a fiatal mezőgazdasági termelőknek és a mezőgazdasági tevékenységüket megkezdő mezőgazdasági termelőknek.
Márpedig a jelen ügyben a „legelőket” hasznosító mezőgazdasági termelők által elszenvedett hátrány nem a helyzetükből eredt, illetve nem a sajátos minőségükhöz kapcsolódott, hanem abból eredt, hogy az osztrák hatóságok az 1307/2013 rendelet 24. cikke (6) bekezdésének helytelen alkalmazásával megfosztották őket azoktól a támogatási jogosultságoktól, amelyek eredetileg is megillették volna őket.
Következésképpen, az Osztrák Köztársaság által hivatkozott azon körülmény, amely szerint az uniós jog helytelen alkalmazása kizárólag a „legelők” birtokosait érintette, ami végeredményben vitatható, mivel a szóban forgó hiba valamennyi osztrák mezőgazdasági termelő támogatási jogosultságának értékére kihatással volt, nem vezethet annak megállapítására, hogy a „legelők” birtokosai olyan különleges hátrányt képező helyzetben voltak, amely lehetővé teszi az Osztrák Köztársaság számára, hogy a nemzeti tartalékból kiegészítő támogatási jogosultságokat biztosítson számukra az 1307/2013 rendelet 30. cikkének (7) bekezdése alapján.
Végül a Törvényszék helyt ad az 1306/2013 rendelet 52. cikke (4) bekezdése a) pontjának megsértésére alapított harmadik jogalapnak.
E tekintetben a 908/2014 végrehajtási rendelet(7) 34. cikke (2) bekezdésének első albekezdése szerinti közlemény képezi a hivatkozási alapot az 1306/2013 rendelet 52. cikke (4) bekezdésének a) pontjában előírt 24 hónapos határidő számításához, mivel az kellően pontosan meghatározza a Bizottság által folytatott vizsgálat tárgyát és a Bizottság által a vizsgálat során megállapított hiányosságokat. Azon időtartam korlátozásának, amelynek tekintetében a Bizottság kizárhat bizonyos kiadásokat az uniós finanszírozásból, az a célja, hogy megvédje a tagállamokat a jogbiztonság hiányától, amely akkor állna fenn, ha a Bizottság megkérdőjelezhetné a megfelelőségi vizsgálati határozat elfogadását több évvel megelőzően kifizetett kiadásokat.
Mivel a 2018. november 27‑i közlemény határozta meg első alkalommal kellően pontosan a csökkentési együtthatónak az „alpesi legelőkre” való helytelen alkalmazását illetően a Bizottság által megállapított mulasztást, a jelen ügyben e közlemény időpontja jelentette az 1306/2013 rendelet 52. cikke (4) bekezdésének a) pontjában említett 24 hónapos határidő kezdő időpontját. Következésképpen a Bizottság nem zárhatta volna ki az uniós finanszírozásból a 2016. november 27. előtt teljesített kiadásokat.
A fentiekre tekintettel a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni abban a részében, amely a szóban forgó első pénzügyi korrekciót illetően kizárta az uniós finanszírozásból a 2016. november 27. előtt teljesített kiadásokat.