T‑348/08. sz. ügy

Aragonesas Industrias y Energía, SAU

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A nátrium‑klorát piaca – Az EK 81. cikk és az EGT‑megállapodás 53. cikke megsértését megállapító határozat – Megsemmisítés iránti kereset – A piac felosztása – Az árak rögzítése – Bizonyítékok csoportja – A bizonyítékok időpontja – A versenytársak nyilatkozatai – Beismerés – A jogsértés időtartama – Bírságok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények”

A Törvényszék ítélete (második tanács), 2011. október 25. ……….?II ‑ 0000

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés és EK 230. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

2.      Közösségi jog – Elvek – Alapvető jogok – Az ártatlanság vélelme – Versenyfelügyeleti eljárás – Alkalmazhatóság

(EUSZ 6. cikk, (2) bekezdés; EK 81. cikk, (1) bekezdés; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; EGT‑Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

3.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bizonyítási mód – Bizonyítékok csoportjának igénybevétele

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

4.      Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – A jogsértés bizonyítéka – Okirati bizonyítékok hiánya – Hatás

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

5.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésnek és a jogsértés időtartamának a Bizottságra háruló bizonyítása

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)

6.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bírósági felülvizsgálat – A Bizottság által figyelembe vett bizonyítékok azonosítása

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet)

7.      Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – A jogsértés bizonyítéka – A különböző bizonyítékok bizonyító erejének értékelése – Valamely vállalkozás jogellenes találkozókon való részvételével kapcsolatos beismerő vallomása

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

8.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bizottsági iránymutatásokban meghatározott számítási módszer – A bírság alapösszegének meghatározása – Az egészében vett jogsértés jellemzőinek figyelembe vétele

(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény, 22. pont)

9.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények – A vállalkozás passzív vagy vezetőt követő szerepe

(EK 81. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés; 2006/C 210/02 bizottsági közlemény)

10.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A Bizottságnak fenntartott mérlegelési mozgástér – A bírság általános mértékének növelése – Megengedhetőség

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk)

11.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények – A kartellben kötött megállapodás szerintitől eltérő magatartás – Értékelés

(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (3) bekezdés)

12.    Verseny – Bírságok – Összeg – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Jogellenesség megállapítása – Annak szükségessége, hogy a Törvényszék a korlátlan felülvizsgálati jogköre alapján határozzon a határozat megváltoztatásáról

(EUMSZ 261. cikk)

1.      Az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértésére vonatkozó bizonyítékok felvételével kapcsolatban a Bizottság kötelezettsége bizonyítani az általa megállapított jogsértést, és olyan bizonyítékokat előterjeszteni, amelyek jogilag megkövetelt módon igazolják a jogsértést megvalósító körülmények fennállását.

Az EK 230. cikk alapján indított megsemmisítés iránti keresetekben továbbá az uniós bíróság feladata a megtámadott jogi aktus jogszerűségének vizsgálata.

Így a versenyszabályok megsértését megállapító és a címzettekre bírságot kiszabó bizottsági határozat megsemmisítése iránti keresetet vizsgáló bíróság feladata annak értékelése, hogy a bizonyítékok és a Bizottság által határozatában előterjesztett más információk elegendők‑e az állítólagos jogsértés fennállásának megállapításához.

(vö. 90–92. pont)

2.      A bíróságban felmerülő kétségeket a versenyszabályok megsértését megállapító bizottsági határozat címzettjének minősülő vállalkozás javára kell értelmezni. A bíróság így nem ítélkezhet úgy, hogy a Bizottság az ilyen jogsértés fennállását jogilag megkövetelt módon állapította meg, ha továbbra is kétsége van ezzel kapcsolatban, különösen bírságot kiszabó bizottsági határozat megsemmisítése iránti kereset esetén.

Az utóbbi esetben ugyanis tekintettel kell lenni az ártatlanság vélelmére, amely különösen az emberi jogokról szóló európai egyezmény 6. cikkének (2) bekezdésén alapul, és amely a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően – egyébként az Egységes Európai Okmány preambuluma, az EU‑Szerződés 6. cikkének (2) bekezdése és az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikke által megerősítve – az uniós jogrend által védett jogok egyike. Tekintettel a kérdéses jogsértés természetére és a hozzá kapcsolódó szankciók súlyosságára és természetére, az ártatlanság vélelme többek között irányadó a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályok megsértésével kapcsolatos eljárásokra, amelyek pénzbüntetés vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethetnek.

(vö. 93–94. pont)

3.      Versenyügyekben a Bizottságnak pontos és egybevágó bizonyítékokat kell szolgáltatnia azon szilárd meggyőződésének alátámasztására, hogy a jogsértés megtörtént.

Mindazonáltal nem szükséges a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak eleget tennie e feltételeknek a jogsértés összes elemét tekintve. Elegendő, ha az intézmény által hivatkozott bizonyítékok csoportja összességében értékelve megfelelnek e követelménynek.

Továbbá a versenyellenes megállapodások tilalmának közismert jellegére figyelemmel a Bizottságtól nem várható el, hogy olyan okirati bizonyítékot nyújtson, amely kifejezetten bizonyítja az érintett szereplők kapcsolatfelvételét. A Bizottság rendelkezésére álló töredékes és szórványos elemek mindenesetre kiegészíthetők a releváns körülmények rekonstruálására alkalmas következtetésekkel. A versenyellenes gyakorlat vagy megállapodás létezésére tehát bizonyos egybeesésekből és jelekből következtetéseket lehet levonni, amelyek együttes vizsgálata egyéb összefüggő magyarázat hiányában a versenyszabályok megsértésének bizonyítékát nyújthatják.

(vö. 95–97. pont)

4.      Ami azon bizonyítási eszközöket illeti, amelyekre az EK 81. cikk és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló Megállapodás 53. cikke megsértésének bizonyítása végett hivatkozni lehet, az uniós jogban érvényesülő elv a bizonyítékok szabad értékelésének elve.

Következésképpen az okirati bizonyítékok esetleges hiánya csak a Bizottság által előterjesztett bizonyítékcsoport bizonyító ereje átfogó értékelése során releváns. Önmagában azonban nem jár azzal a következménnyel, hogy az érintett vállalkozás érvényesen vitathatja a Bizottság állításait az adott ügy tényállásától eltérő magyarázatot bemutatva. Ez az eset csak akkor áll fenn, ha a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok nem teszik lehetővé a jogsértés fennállásának egyértelmű bizonyítását, anélkül hogy értelmezésre lenne szükség.

Egyébként az uniós jog egyetlen előírása vagy általános elve sem tiltja, hogy a Bizottság valamely vállalkozással szemben más, jogsértés elkövetésével vádolt vállalkozások nyilatkozatára támaszkodjon, akkor sem, ha azokat a Bizottság a bírság alóli mentesség vagy a bírság csökkentése érdekében az engedékenységi közlemény alkalmazása iránti kérelem keretében szerezte be. Ha ez nem így lenne, az EK 81. cikkel és az EGT‑Megállapodás 53. cikkével ellentétes magatartás bizonyításának Bizottságra háruló terhe tarthatatlan lenne, és ellentétes az EK‑Szerződés alapján ráruházott azon feladattal, hogy ezen előírások megfelelő alkalmazását felügyelje.

Azonban a kartellben való részvétellel vádolt vállalkozás nyilatkozata, amelynek pontosságát több más, hasonlóan megvádolt vállalkozás vitatja, nem tekinthető az utóbbiak által elkövetett jogsértés megfelelő bizonyítékának, ha más bizonyíték azt nem támasztja alá, tekintettel arra, hogy a megerősítés elvárt mértéke a szóban fogó nyilatkozatok megbízhatósága miatt alacsonyabb lehet. A vállalkozás nyilatkozatának megerősítésére vonatkozó ilyen feltételt akkor is be kell tartani, ha valamely másik eljárás alá vont vállalkozás vitatja az említett nyilatkozatot.

(vö. 98–101., 206. pont)

5.      A versenyjogban különösen jelentős bizonyító erő tulajdonítható azon nyilatkozatoknak, amelyek először is megbízhatóak, másodszor valamely vállalkozás nevében tették azokat, harmadszor olyan személytől származnak, akinek szakmai kötelessége e vállalkozás érdekében eljárni, negyedszer a nyilatkozó érdekeivel ellentétesek, ötödször a vonatkozó körülmények közvetlen tanújától származnak, és hatodszor írásban, megfontoltan és jól átgondolva tették azokat.

Jóllehet általánosan elfogadott, hogy a jogsértő kartell fő résztvevői által önkéntesen szolgáltatott bizonyítékok bizonyos fenntartással kezelendők, hiszen a résztvevők általában hajlamosak kicsinyíteni a jogsértésben való közreműködésük jelentőségét, a többiekét pedig nagyítani, az, hogy valaki mentesség vagy a bírság csökkentése érdekében kéri a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény alkalmazását, nem jelent szükségszerűen indítékot arra, hogy a vizsgálat alatt álló kartell többi tagjának részvételére vonatkozóan elferdített bizonyítékokat terjesszen elő. A Bizottság félrevezetésére irányuló szándék ugyanis megkérdőjelezi a kérelmező együttműködésének őszinteségét és teljességét, következésképpen az engedékenységi közlemény kedvezményéből való részesülés kerül veszélybe. E tekintetben az elferdített bizonyítékok Bizottsággal való közlésének esetleges következményei annál is súlyosabbak, mivel a vállalkozás nyilatkozatát más bizonyítékokkal kell alátámasztani. E körülmény ugyanis növeli annak kockázatát, hogy mind a Bizottság, mind a jogsértésben való részvétellel vádolt többi vállalkozás felismeri a pontatlan nyilatkozatokat.

(vö. 104–106. pont)

6.      Az 1/2003 rendelet szerinti, a Bizottság előtt zajló közigazgatási eljárás két külön, egymást követő szakaszra oszlik, amelyek mindegyike saját belső logikának felel meg: vagyis egyrészt egy előzetes vizsgálati szakaszra, másrészt pedig egy kontradiktórius szakaszra. Az előzetes vizsgálati szakasz – amely során a Bizottság az 1/2003 rendelet által előírt vizsgálati jogköreit alkalmazza, és amely a kifogásközlésig terjed – célja annak lehetővé tétele, hogy a Bizottság összegyűjtse a versenyszabályok megsértésének fennállását bizonyító vagy azt cáfoló valamennyi releváns elemet, és állást foglaljon az eljárás irányultságát és későbbi alakulását illetően. A kontradiktórius szakasznak viszont, amely a kifogásközléstől a végleges határozat elfogadásáig tart, lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy a felrótt jogsértés tekintetében végleges határozatot hozzon.

A versenyszabályok megsértése fennállásának bizonyítása érdekében hivatkozott bizonyítékok és egyéb információk Bizottság általi értékelése során az említett bizonyítékok Törvényszék általi azonosítása érdekében a keresés csak a Bizottság határozata indokolásának arra a részére irányulhat, amelyben ismerteti a közigazgatási eljárás kontradiktórius szakaszát. A Bizottság ugyanis csak azután dönthet első álláspontjának fenntartásáról, és határozhat következésképpen véglegesen a felrótt jogsértésről, miután megkapta az érintett vállalkozásnak a Bizottság által az előzetes vizsgálati szakasz alapján kialakított első, a kifogásközlésben közölt álláspontra vonatkozó észrevételeit.

Ha a vállalkozás kifogásközlésre vonatkozó észrevételeinek összegyűjtése után a Bizottság az értékelés során maga kérdőjelezi meg azon bizonyítékok bizonyító erejét, amelyek a rendelkezésére álltak az előzetes vizsgálati szakasz végén ahhoz, hogy az említett vállalkozás jogsértésben való részvételéről határozzon, a Törvényszéknek figyelembe kell vennie a Bizottság ezen értékelését.

(vö. 109–110., 113. pont)

7.      Ami valamely vállalkozásnak a versenyszabályok szerint jogellenes találkozón való részvételével kapcsolatos beismerő vallomását illeti, a ténybeli vagy jogi körülményeknek e vállalkozás által – a Bizottság előtt folyamatban lévő közigazgatási eljárás során – történő kifejezett vagy hallgatólagos elismerése kiegészítő bizonyítéknak minősülhet a kereset megalapozottságának megítélése során.

Következésképpen ahhoz, hogy az ilyen vallomást megbízható bizonyítékként lehessen elfogadni, a kereset megalapozottságának megítélése során meg kell vizsgálni, hogy e vallomás szavai kiegészítenek‑e a Bizottság által hivatkozott egyéb bizonyítékokat.

(vö. 217–218. pont)

8.      Bár a versenyjogi szabályok megsértésének súlyát első lépésben a jogsértést jellemző tényezők alapján értékelik, mint a jogsértés jellege, az érintett felek összesített piaci részesedése, a jogsértés földrajzi kiterjedése, valamint az, hogy a jogsértés megvalósult‑e, második lépésben ezen értékelés módosulhat a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozásokra jellemző súlyosbító vagy enyhítő körülmények függvényében.

Következésképpen a bírság Bizottság által történő meghatározása módszerének első szakasza az egyes érintett vállalkozásokkal szemben kiszabott bírság alapösszegének megállapítására irányul, az érintett földrajzi piacon mindegyikük érintett árui és szolgáltatásai eladásának értékére egy első, a jogsértés súlyát tükröző szorzótényezőt vagy egy a vállalkozásokat az ilyen jogellenes magatartásokban való újbóli részvételtől elrettentő második szorzótényezőt alkalmazva. Amint az az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatásból következik, mindkét szorzót azon tényezők alapján kell meghatározni, amelyek a teljes egészében vett jogsértés jellemzőit tükrözik, mivel az az összes résztvevője valamennyi versenyellenes magatartását magában foglalja.

Ezért e két szorzótényező mértékének meghatározása során nem szükséges figyelembe venni az egyes, egyenként vizsgált résztvevők által elkövetett jogsértéssel összefüggő sajátos jellemzőket. E megállapítást továbbá megerősíti a bírságok megállapításához használt módszer második szakasza, amely pontosan azon súlyosbító vagy enyhítő körülmények figyelembevételére irányul, amelyek egyedileg jellemzik a szóban forgó jogsértés egyes résztvevőinek versenyellenes magatartását.

Következésképpen az iránymutatás 22. pontjában a mind a „jogsértés súlya” szorzótényező (az iránymutatás 21. pontja), mind a „részvételi díj” szorzótényező (az iránymutatás 25. pontja) meghatározása érdekében felsorolt összes tényező célja az Unió mint egész versenyszabályai megsértésének értékelése. Az iránymutatásból különösen nem következik, hogy a Bizottság a bírság megállapításához használt módszer első szakaszában köteles figyelembe venni a versenyszabályok megsértése egyik résztvevőjére jellemző tényezőket, mint például azt, hogy valamely vállalkozás ritkán vett részt versenyellenes találkozókon, vagy nem követte a megkötött megállapodásokat. Az ilyen tényezőket a Bizottság csak az említett módszer második szakaszában veszi figyelembe, mint a jogsértésben részt vevő egyes vállalkozásokra jellemző súlyosbító vagy enyhítő körülményeket.

(vö. 264–267., 273. pont)

9.      Az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló iránymutatás 28. és 29. pontja előírja a bírság alapösszegének az egyes érintett vállalkozásokra jellemző súlyosbító vagy enyhítő körülmények esetén történő módosítását. Konkrétabban az iránymutatás 29. pontja azon enyhítő körülmények nem kimerítő felsorolását állapítja meg, amelyek bizonyos feltételek mellett a bírság alapösszegének csökkentéséhez vezethetnek. Igaz, ez a felsorolás már nem hivatkozik a figyelembe vehető enyhítő körülmények között a vállalkozás passzív szerepére. Mivel azonban az iránymutatás 29. pontjában megállapított felsorolás nem kimerítő jellegű, ezt az esetet elméletben nem lehet kizárni azon körülmények közül, amelyek a bírság alapösszegének csökkentéséhez vezethetnek.

A valamely vállalkozás által a jogsértés megvalósításában tanúsított passzív szerep az érintett vállalkozás által „visszafogottabb magatartás” elfogadását feltételezi, azaz a versenyellenes megállapodás vagy megállapodások kidolgozásában játszott aktív részvételtől való tartózkodást.

Valamely vállalkozás kartellben játszott passzív szerepét alátámasztó kiindulópontként lehet figyelembe venni különösen azt, ha a kartell többi tagjához képest jelentősen ritkábban vett részt a megbeszéléseken, akárcsak ha később lépett arra a piacra, ahol a jogsértés történt, függetlenül attól, hogy mennyi ideig vett részt a jogsértésben, vagy ha a jogsértésben részt vevő más vállalkozás képviselője erre vonatkozóan kifejezetten nyilatkozatot tesz.

(vö. 279–281., 284–285. pont)

10.    A Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a bírság összegének megállapítására, hogy a vállalkozások magatartását a versenyszabályok tiszteletben tartása irányába befolyásolja. Az a tény, hogy a Bizottság a múltban bizonyos mértékű bírságot szabott ki meghatározott típusú jogsértések esetén, nem akadályozhatja meg abban, hogy az 1/2003 rendeletben előírt korlátok között e mértéket megemelje, ha az a versenypolitika végrehajtása érdekében szükséges. A versenyszabályok hatékony alkalmazása valójában megköveteli, hogy a Bizottság a bírság szintjét mindenkor e politika igényeihez igazítsa.

(vö. 293. pont)

11.    Azt a tényt, hogy valamely vállalkozás – amely versenytársaival összehangolja árait – piaci magatartása nem felel meg a versenytársakkal kötött megállapodásnak, nem kell feltétlenül enyhítő körülményként figyelembe venni a kiszabandó bírság meghatározásakor. Ugyanis az olyan vállalkozás, amely a versenytársakkal való megállapodás ellenére többé‑kevésbé független üzletpolitikát folytat a piacon, lehet, hogy egyszerűen csak a saját előnyére próbálja felhasználni a kartellt.

(vö. 297. pont)

12.    Az a tény, hogy az uniós versenyszabályok megsértése miatt bírságot kiszabó bizottsági határozat jogszerűségével szemben valamely vállalkozás által felhozott jogalapok vizsgálata jogellenességet tár fel, nem mentesíti a Törvényszéket annak vizsgálata alól, hogy az említett jogellenesség következményei függvényében, korlátlan felülvizsgálati jogkörét gyakorolva, meg kell‑e változtatni a megtámadott határozatot.

(vö. 306. pont)