Ideiglenes változat
A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2024. július 4.(*)
„Fellebbezés – A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke – Intézményi jog – EUMSZ 265. cikk – Intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset – A schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazása – A Bolgár Köztársaság és Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának feltételeiről szóló okmány alapján határozat meghozatalára vonatkozó kötelezettség – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan és részben nyilvánvalóan megalapozatlan fellebbezés”
A C‑786/23. P. sz. ügyben,
Eugen Tomac (lakóhelye: Brüsszel [Belgium], képviseli: R. Duta avocat)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2023. december 18‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a másik fél az eljárásban:
az Európai Unió Tanácsa
alperes az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: T. von Danwitz tanácselnök, P. G. Xuereb (előadó) és A. Kumin bírák,
főtanácsnok: A. M. Collins,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 181. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Fellebbezésével Eugen Tomac az Európai Unió Törvényszéke 2023. október 26‑i Tomac kontra Tanács végzésének (T‑244/23, a továbbiakban: megtámadott végzés, EU:T:2023:685) hatályon kívül helyezését kéri, amely végzéssel a Törvényszék elutasította az EUMSZ 265. cikkre alapított, és arra irányuló keresetét, hogy a Törvényszék egyrészt állapítsa meg, hogy az Európai Unió Tanácsa jogellenesen mulasztotta el, hogy lépéseket tegyen a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazására vonatkozó határozat meghozatala érdekében, másrészt ismerje el, hogy a felperes „privilegizált felperesnek” minősül, és ily módon, ebben az összefüggésben tartson fenn számára minden jogot, jogalapot és keresetet.
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tagállamai, valamint a Bolgár Köztársaság és Románia között, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló szerződéshez (HL 2005. L 157., 11. o.) mellékelt, a Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2005. L 157., 203. o.; a továbbiakban: csatlakozási okmány) 4. cikke – a 2005. április 25‑én aláírt és 2007. január 1‑jén hatályba lépett e szerződés 2. cikkének (2) bekezdése alapján – a következőket írja elő:
„1. A schengeni vívmányok rendelkezései, amelyeket az Európai Unió keretébe […] [beillesztettek], és az azokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő, a II. mellékletben felsorolt jogi aktusok, valamint minden ilyen további jogi aktus, amelyet a csatlakozás időpontja előtt fogadnak el, Bulgáriára és Romániára nézve a csatlakozás időpontjától kezdődően kötelezőek, és azokat ezekben az államokban ettől az időponttól kezdődően alkalmazni kell.
2. A schengeni vívmányoknak az Európai Unió keretébe beillesztett azon rendelkezései és az azokon alapuló, illetve azokkal egyéb módon összefüggő azon jogi aktusok, amelyeket az 1. bekezdés nem említ, a csatlakozás időpontjától kezdődően kötelezőek Bulgária és Románia számára; e rendelkezéseket és jogi aktusokat azonban csak akkor kell az előbb említett államokban alkalmazni, ha a Tanács így határoz azt követően, hogy az alkalmazandó schengeni értékelési eljárásokkal összhangban megvizsgálta, hogy az adott állam teljesíti‑e az érintett vívmányok valamennyi részének alkalmazásához szükséges feltételeket.
A Tanács határozatát az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, azon tagállamok kormányait képviselő tagjainak egyhangú szavazatával hozza meg, amelyekben az e bekezdésben említett rendelkezéseket már hatályba léptették, illetve amelyben ezeket a rendelkezéseket hatályba kívánják léptetni. […]”
A jogvita előzményei
3 A jogvita előzményeit a Törvényszék a megtámadott végzés 2–23. pontjában ismertette, és azok a jelen eljárás szempontjából a következőképpen foglalhatók össze.
4 A felperes román állampolgárságú európai parlamenti képviselő.
5 Az Unióhoz való 2007. január 1‑jei csatlakozását követően Románia 2009 és 2011 között a schengeni értékelési eljárások keretében számos lépést tett annak érdekében, hogy teljesítse a schengeni vívmányok rendelkezéseinek teljes körű alkalmazásához szükséges kritériumokat.
6 A Tanács elnöksége a schengeni vívmányok Romániában történő teljes körű végrehajtására vonatkozóan két tanácsihatározat‑tervezetet készített, amelyeket követően a Parlament különböző állásfoglalásokat fogadott el, amelyekben támogatta Románia schengeni térséghez való csatlakozását, és felkérte a Tanácsot, hogy tegye meg az ehhez szükséges intézkedéseket. E két tervezet alapján azonban nem került sor szavazásra a Tanácsban.
7 2022. november 29‑én a Tanács elnöksége a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése alapján elkészítette a schengeni vívmányok rendelkezéseinek a Bulgáriában és Romániában történő teljes körű alkalmazásáról szóló 15218/22. sz. tanácsihatározat‑tervezetet (a továbbiakban: 15218/22. sz. tervezet).
8 A Tanács bel‑ és igazságügyi (IB) formációja 2022. december 8‑án ülésezett, hogy határozatot hozzon az ülés napirendjének 3. a) pontjában szereplő 15218/22. sz. tervezetről, amely szerint szavazást lehet kérni a tagállamok kormányai képviselői általi esetleges elfogadás céljából. Egyhangú szavazat hiányában ezt a tervezetet nem fogadták el.
9 A felperes a 2022. december 15‑i e‑mailben arra kérte a Tanács Főtitkárságának bel‑ és igazságügyi főigazgatóját, hogy közölje vele a 15218/22. sz. tervezetről szóló szavazás eredményét, valamint a Tanács 2022. december 8‑i ülésének jegyzőkönyvét vagy az arról szóló jelentést.
10 A Tanács Főtitkárságának bel‑ és igazságügyi főigazgatója 2022. december 16‑án e‑mailben azt válaszolta a felperesnek, hogy az említett ülésen a 15218/22. sz. tervezetet valójában nem fogadták el, és hogy a Tanács eljárási szabályzata 8. és 9. cikkének megfelelően, mivel nem jogalkotási aktusról folytatott nem nyilvános tanácskozásról van szó, a szavazás eredményét egyáltalán nem tették közzé. Hozzátette, hogy az említett ülés jegyzőkönyvét sem hozták nyilvánosságra.
11 2023. február 6‑i levelében a felperes az EUMSZ 265. cikk második bekezdése alapján a Tanácshoz intézett, eljárásra való felkérést küldött egy miniszternek – aki a Tanács bel‑ és igazságügyi formációjának tagja – annak érdekében, hogy ezen intézmény a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése alapján hozzon határozatot a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazásáról. E felkérés alátámasztása érdekében többek között az egyenlőség, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a tagállamok közötti lojális együttműködés elvének megsértésére hivatkozott. Ezenkívül mivel megállapítást nyert, hogy Románia megfelel az értékelési eljárás feltételeinek, integrációját nem lehet elutasítani egyetlen tagállam megalapozatlan tiltakozása ürügyén, és hogy a Tanácsnak többek között a csatlakozási okmány 4. cikke értelmében figyelmen kívül kellett volna hagynia e nyilvánvalóan megalapozatlan tiltakozást.
12 2023. április 13‑i levelében a Tanács általános és intézményi politikáért felelős főigazgatója válaszolt a felperesnek. A főigazgató emlékeztette a felperest a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdésében előírt egyhangúsági feltételre, amelynek teljesülése az e cikk értelmében vett határozat meghozatalához szükséges. Ezt követően kifejtette, hogy a 15218/22. sz. tervezetet az érintett tagállamok képviselői a 2022. december 8‑i és 9‑i ülésen nem szavazták meg egyhangúlag, és ennek következtében a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazásáról szóló tárgyalások folytatódnak annak érdekében, hogy a csatlakozási okmány által megkövetelt egyhangúságot elérjék.
A Törvényszék előtti kereset és a megtámadott végzés
13 A Törvényszék Hivatalához 2023. május 10‑én benyújtott keresetlevelével a felperes az EUMSZ 265. cikk alapján intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet nyújtott be a Tanáccsal szemben, egyrészt annak megállapítását kérve a Törvényszéktől, hogy ezen intézmény jogellenesen mulasztotta el, hogy a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése alapján lépéseket tegyen a schengeni vívmányok rendelkezéseinek Romániában történő teljes körű alkalmazására vonatkozó határozat meghozatala érdekében, másrészt annak elismerését, hogy a felperes „privilegizált felperesnek” minősül, és ebben az összefüggésben tartson fenn számára minden jogot, jogalapot és keresetet.
14 2023. október 26‑án a Törvényszék az eljárási szabályzatának 126. cikke alapján e keresetet mint nyilvánvalóan minden jogi alapot nélkülözőt, az eljárás folytatása nélkül elutasította.
15 Az első kereseti kérelmet illetően a Törvényszék a megtámadott végzés 30. pontjában megállapította, hogy a csatlakozási okmány 4. cikke nem ír elő olyan határidőt, amelynek lejárta után a Tanácsnak az említett cikk szerinti határozatot meg kell hoznia vagy úgy kell tekinteni, mintha azt meghozta volna.
16 Ezenkívül a Törvényszék e végzés 31. pontjában többek között megállapította, hogy különösen a csatlakozási okmány 4. cikkében előírt szavazásból és az egyhangúság követelményéből következik, hogy az érintett tagállamok kormányainak képviselői nem kötelesek minden körülmények között az e cikk értelmében vett határozatot meghozni, hanem éppen ellenkezőleg, e tekintetben olyan mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, amely alapján kizárható, hogy magánszemélyek valamely határozattervezet megvitatása során egy bizonyos irányú állásfoglalásra kötelezzék őket és ezáltal a Tanácsot.
17 Így a Törvényszék az említett végzés 32. pontjában hangsúlyozta, hogy a Tanács általános és intézményi politikáért felelős főigazgatója helyesen jegyezte meg, hogy a Tanács nem hagyhatta jogszerűen figyelmen kívül az érintett tagállamok képviselői szavazása során a hiányzó egyhangúságot, hiszen ezzel megsértette volna a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdésében foglalt feltételeket.
18 A Törvényszék ugyanezen végzés 33. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által a Tanácshoz intézett, eljárásra való felkérés időpontjában ezen intézményt semmilyen kötelezettség nem terhelte arra vonatkozóan, hogy a csatlakozási okmány 4. cikke alapján határozatot hozzon, de az e cikkben kifejezetten meghatározott egyhangú szavazat feltételének megfelelően kellett eljárnia.
19 A megtámadott végzés 34. és 35. pontjában a Törvényszék hozzátette, hogy a Tanács – hatáskörén belül – nem mulasztotta el, hogy a kereset előterjesztését megelőzően megtegye a csatlakozási okmány 4. cikke szerinti határozat meghozatalához szükséges lépéseket, mivel a Tanács elnöksége elkészítette a schengeni vívmányok rendelkezéseinek a Bulgáriában és Romániában történő teljes körű alkalmazásáról szóló három határozattervezetet. Ebből következik, hogy a Tanács nem mulasztotta el jogellenesen az EUMSZ 265. cikk értelmében vett határozathozatalt.
20 A második kereseti kérelmet illetően a Törvényszék a megtámadott végzés 37. pontjában emlékeztetett arra, hogy az EUMSZ 263. cikk második bekezdése szerint a „privilegizált felperesi” minőség csak valamely tagállam, a Parlament, a Tanács vagy az Európai Bizottság vonatkozásában ismerhető el, így e minőség nem ismerhető el a felperes számára.
A felek kérelmei és a Bíróság előtti eljárás
21 2023. december 18‑án benyújtott fellebbezésével a fellebbező lényegében azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék egy másik összetételű tanácsa elé, hogy az határozzon a kérelméről, másodlagosan pedig azt kéri, hogy a Bíróság változtassa meg ezt a végzést.
A fellebbezésről
22 A Bíróság eljárási szabályzatának 181. cikke értelmében, ha a fellebbezés teljes egészében vagy részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve nyilvánvalóan megalapozatlan, azt a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően indokolt végzéssel teljes egészében vagy részben az eljárás során bármikor elutasíthatja.
23 A jelen ügyben ez a rendelkezés alkalmazandó.
24 Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése szerinti határozat meghozatalára vonatkozó határidő értelmezése során elkövetett téves jogalkalmazásra, a másodikat pedig bizonyos olyan általános jogelveknek a Törvényszék általi megsértésére alapítja, mint a jogbiztonság, a személyek és áruk szabad mozgásának elve, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az egyenlő bánásmód elve, a tagállamok közötti „kölcsönös segítségnyújtás”, „testvériség” és jóhiszemű együttműködés elve, valamint nyilvánvaló értékelési hibára.
Az első jogalapról
25 Az arra alapított első fellebbezési jogalapot illetően, hogy a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése szerinti határozat észszerű határidőn belüli meghozatalára vonatkozó kötelezettség az EUSZ 3. cikk (2) és (3) bekezdéséből, valamint az EUSZ 4. cikk (2) bekezdéséből következik, meg kell állapítani, hogy e rendelkezések nem írnak elő ilyen jellegű kötelezettséget a Tanács számára, és hogy a Törvényszék a megtámadott végzés 30. pontjában nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor megállapította, hogy a csatlakozási okmány 4. cikke nem ír elő olyan határidőt, amelynek lejárta után a Tanácsnak az említett cikk szerinti határozatot meg kell hoznia vagy úgy kell tekinteni, mintha azt meghozta volna.
26 Ennélfogva az első fellebbezési jogalapot el kell utasítani.
A második jogalapról
27 A második fellebbezési jogalapot illetően a fellebbező mindenekelőtt azt állítja, hogy a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése szerinti határozat meghozatalának elmulasztása sért bizonyos, a jelen végzés 24. pontjában ismertetett általános jogelveket.
28 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából és 169. cikkének (2) bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a Törvényszék hatályon kívül helyezni kért határozata kifogásolt pontjait, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket, ellenkező esetben a fellebbezés vagy az érintett jogalap elfogadhatatlannak minősül (2020. szeptember 10‑i Hamász kontra Tanács ítélet, C‑386/19 P, EU:C:2020:691, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Márpedig meg kell állapítani egyrészt, hogy a fellebbező nem jelöli meg a megtámadott végzés indokolásának kifogásolt pontjait a jelen végzés 24. pontjában említett elveket illetően, másrészt pedig, hogy nem hivatkozik egyetlen olyan érvelésre sem, amely megkérdőjelezhetné a Törvényszéknek a megtámadott végzés 33. pontjában szereplő azon megállapítását, amely szerint a fellebbező által a Tanácshoz intézett, eljárásra való felkérés időpontjában ezen intézményt semmilyen kötelezettség nem terhelte arra vonatkozóan, hogy a csatlakozási okmány 4. cikke alapján határozatot hozzon, ellenkező esetben megsértette volna többek között az e cikkben foglalt egyhangú szavazat feltételét.
30 Egyébiránt a Romániával szembeni, a Horvát Köztársasághoz képest állítólagosan hátrányosan megkülönböztető bánásmódot illetően meg kell állapítani, hogy a fellebbező nem fejti ki, hogy az ilyen eltérő bánásmód – feltételezve, hogy bizonyítást nyer – mennyiben befolyásolta a csatlakozási okmány 4. cikkének 2. bekezdése értelmében vett határozat meghozatalát.
31 Végül, amennyiben a fellebbező lényegében azt rója fel a Törvényszéknek, hogy az nem mondta ki, hogy a Tanács feladata, hogy az EUSZ 31. cikk (2) bekezdése első franciabekezdésének megfelelően minősített többséggel határozva figyelmen kívül hagyja az egyhangú szavazat feltételét, meg kell állapítani, hogy e rendelkezés az EU‑Szerződés V. címének a közös kül‑ és biztonságpolitikára vonatkozó különös rendelkezéseket előíró 2. fejezetének részét képezi, tehát nem releváns a csatlakozási okmány 4. cikke 2. bekezdésének értelmezése szempontjából.
32 Ennélfogva a második fellebbezési jogalapot is el kell utasítani.
33 A fenti megállapítások összességéből az következik, hogy a fellebbezést mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.
A költségekről
34 Az eljárási szabályzat 137. cikke alapján, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a költségekről az eljárást befejező végzésben kell határozni.
35 Mivel a jelen ügyben ezt a végzést a Bíróság azelőtt hozta meg, hogy az eljárásban részt vevő másik félnek a fellebbezést kézbesítették volna, és következésképpen azelőtt, hogy e félnek költségei merültek volna fel, a fellebbező maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést mint részben nyilvánvalóan elfogadhatatlant és részben nyilvánvalóan megalapozatlant elutasítja.
2) Eugen Tomac maga viseli saját költségeit.
Aláírások