A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2014. október 3.(*)
„Közösségi formatervezési minta – Megsemmisítési eljárás – Betétet megjelenítő lajstromozott közösségi formatervezési minta – Korábbi formatervezési minta – Újdonság – Egyéni jelleg – Összetett termék alkotóelemének látható külső jellegzetességei – A korábbi formatervezési minta értékelése – A 6/2002/EK rendelet 3., 4., 5., 6. cikke és 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja”
A T‑39/13. sz. ügyben,
a Cezar Przedsiębiorstwo Produkcyjne Dariusz Bogdan Niewiński (székhelye: Ełk [Lengyelország], képviselik kezdetben: M. Nentwig és G. Becker, később: M. Nentwig ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviselik kezdetben: F. Mattina, később: P. Bullock, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtt:
a Poli‑Eco Tworzywa Sztuczne sp. z o.o. (székhelye: Szprotawa [Lengyelország], képviselik kezdetben: B. Rokicki, később: D. Rzazewska ügyvédek),
az OHIM harmadik fellebbezési tanácsának a Poli‑Eco Tworzywa Sztuczne sp. z o.o. és a Cezar Przedsiębiorstwo Produkcyjne Dariusz Bogdan Niewiński közötti megsemmisítési eljárással kapcsolatban 2012. november 8‑án hozott határozata (R 1512/2010‑3. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: M. Prek elnök, I. Labucka (előadó) és V. Kreuschitz bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2013. január 25‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2013. május 2‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2013. április 30‑án benyújtott válaszbeadványára,
a 2014. április 2‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 2003. szeptember 1‑jén a felperes, a Cezar Przedsiębiorstwo Produkcyjne Dariusz Bogdan Niewiński a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12‑i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.) alapján közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kért formatervezési minta – amelyet az ipari minták nemzetközi osztályozásának létrehozásáról szóló, 1968. október 8‑i locarnói megállapodás módosított változatának 25‑02. osztályába tartozó „lábazatok” tekintetében kívánnak használni – az alábbi volt:
3 A formatervezési mintát a lajstromozás iránti kérelem benyújtásának napján 000070438‑0002. számon lajstromozták, és a Közösségi Formatervezésiminta‑oltalmi Közlöny 2003. december 9‑i, 2003/035. számában tették közzé.
4 2007. szeptember 11‑én a beavatkozó, a Poli‑Eco Tworzywa Sztuczne sp. z o.o. a szóban forgó formatervezési minta oltalmának megsemmisítése iránti kérelmet terjesztett az OHIM elé. A kérelem alátámasztására a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdésének az ugyanezen rendelet 4–6. cikkével együttesen értelmezett b) pontjára hivatkozott.
5 A beavatkozó azt állította, hogy a vitatott formatervezési minta nem új, mivel a török Nil Plastik társaság, valamint a német Bolta és Döllken társaságok 1999‑ben azonos formatervezési mintákat hoztak forgalomba. Kérelme alátámasztására a beavatkozó többek között a Döllken „Programm 1999” című katalógusának (a továbbiakban: Döllken‑katalógus) az alábbi ábrákat tartalmazó kiválasztott oldalait terjesztette elő:
6 2010. május 31‑i határozatában az OHIM megsemmisítési osztálya a megsemmisítés iránti kérelemnek helyt adott azzal az indokkal, hogy a vitatott formatervezési minta nem új. A megsemmisítési osztály értékelését az 1999. évi Döllken‑katalógus alábbiakban bemutatott egyik ábrájára (a továbbiakban: D1 korábbi formatervezési minta) alapította:
7 A megsemmisítési osztály lényegében úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta a D1 korábbi formatervezési mintához képest semmilyen látható különbséget nem mutat fel amiatt, hogy egy összetett termék részét képezi, és egyetlen, a rendeltetésszerű használat során látható külső jellegzetessége elülső oldala.
8 2010. augusztus 4‑én a felperes a 6/2002 rendelet 55–60. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a törlési osztály határozatával szemben.
9 2012. november 8‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM harmadik fellebbezési tanácsa elutasította a fellebbezést. A fellebbezési tanács lényegében úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezésiminta‑oltalmat újdonság és egyéni jelleg hiánya miatt meg kell semmisíteni. Közelebbről, a fellebbezési tanács megállapította, hogy a vitatott formatervezési minta a 6/2002 rendelet 3. cikkének c) pontja értelmében vett összetett termék részét képezi, és a rendeltetésszerű használat során látható egyetlen része talapzatának lapos felülete. Mivel a vitatott formatervezési minta lapos felülete megegyezik a D1 korábbi formatervezési minta lapos felületével, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy e két minta azonos, következésképpen a vitatott formatervezési minta nem új. Továbbá az ütköző formatervezési minták által a vitatott formatervezési minta tájékozott használójára – azaz a jelen ügyben lábazatokat rendszeresen vásárló kisiparosokra – tett összbenyomások azonosak. Következésképpen a vitatott formatervezési minta nem rendelkezik egyéni jelleggel.
A felek kérelmei
10 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
11 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
12 Keresete alátámasztásául a felperes három jogalapra hivatkozik: elsőként a 6/2002 rendelet 25. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére, másodikként ugyanezen rendelet 63. cikke (1) bekezdésének megsértésére, és harmadikként ugyanezen rendelet 62. cikkének megsértésére.
13 Első jogalapjában a felperes lényegében arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács tévesen ítélte meg úgy, hogy a vitatott formatervezési minta nem új és egyéni jellegű.
14 Az OHIM és a beavatkozó úgy ítélik meg, hogy a fellebbezési tanács megalapozottan állapította meg azt, hogy a vitatott formatervezési minta nem új és egyéni jellegű.
15 A 6/2002 rendelet 25. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A közösségi formatervezésiminta-oltalmat csak a következő okokból lehet megsemmisíteni:
[...]
b) ha a minta nem felel meg a 4–9. cikkekben foglalt követelményeknek;
[…]”
16 A 6/2002 rendelet 4. cikke értelmében:
„[...]
(1) A formatervezési minta akkor részesülhet közösségi formatervezésiminta‑oltalomban, ha új és egyéni jellegű.
(2) Az összetett termék alkotóelemét képező termékre alkalmazott vagy ilyen termékben megtestesülő mintát akkor kell újnak és egyéni jellegűnek tekinteni, ha
a) az alkotóelem az összetett termékbe történt beillesztését követően is látható marad annak rendeltetésszerű használata során; és
b) az alkotóelem látható külső jellegzetességei önmagukban is megfelelnek az újdonság és az egyéni jelleg követelményeinek.
(3) A (2) bekezdés a) pontja értelmében a »rendeltetésszerű használat« a végső felhasználó részéről történő használat, amely a fenntartást, a karbantartást, illetve a javítást nem foglalja magában.”
17 A 6/2002 rendelet 3. cikke c) pontjának megfelelően „összetett termék” az olyan alkotóelemekből álló termék, amelyek eltávolításával a termék szétszedhető és utána újból összeállítható.
18 A 6/2002 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjából kitűnik, hogy a lajstromozott közösségi formatervezési minta új, ha azzal azonos formatervezési minta nem jutott nyilvánosságra annak a mintának a lajstromozására irányuló bejelentés bejelentési napját megelőzően, amelyre az oltalmat igénylik. Ugyanezen cikk (2) bekezdése pontosítja, hogy a formatervezési mintákat egymással azonosnak kell tekinteni, ha külső jellegzetességeik csupán lényegtelen részletekben különböznek.
19 A 6/2002 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a lajstromozott közösségi formatervezési mintának egyéni jellege van, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz a bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően.
20 A fenti rendelkezések fényében kell megvizsgálni a jelen keresetet.
21 Elöljáróban a fellebbezési tanácshoz hasonlóan meg kell jegyezni, hogy a vitatott formatervezési minta egy lapos részből és két oldalsó részből áll, amelyek 90 foknál kissé szélesebbre nyílnak ki, és „szabad végeiken” kifelé forduló kiszögelléseket tartalmaznak, továbbá a lajstromozás iránti kérelem e mintát úgy írja le, mint amelyet lábazatok tekintetében kívánnak használni.
22 Az ütköző formatervezési mintáknak a vitatott formatervezési minta újdonságának és egyéni jellegének értékelése céljából történő összehasonlítása előtt meg kell állapítani azt, hogy a vitatott minta összetett termék alkotóelemét képezi‑e, és igenlő válasz esetén, melyek a rendeltetésszerű használat során látható részei. Meg kell vizsgálni a D1 korábbi formatervezési mintát is, amelyre a fellebbezési tanács támaszkodott, tekintettel arra, hogy a felperes vitatja e minta fellebbezési tanács általi értékelését, következésképpen a szóban forgó formatervezési minták azonosságát.
A vitatott formatervezési mintának összetett termék alkotóelemeként történő minősítéséről
23 A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta összetett termék alkotóeleme, amely elektromos vezetékek vagy telefondrótok elhelyezésére szánt üreges lábazatból és a vitatott formatervezési mintából, azaz az üreg befedésére szánt, a lábazathoz illeszkedő, szétszedhető és összerakható betétből áll. E formatervezési minta összetett termék alkotóeleme akkor is, ha más típusú lábazatokba illesztik be, mivel lapos részét a falhoz szerelik, és a lábazatot az oldalsó kiszögellésekhez rögzítik a lábazat hátulján lévő többi kiszögellés segítségével. Ebből kifolyólag mindenesetre a vitatott formatervezési minta összetett termék alkotóelemét képezi.
24 A felperes azt állítja, hogy a vitatott formatervezési minta többféleképpen felhasználható többfunkciós termék, amelynek használata nem korlátozódhat egy összetett termék alkotóelemének használatára. A felperes lényegében a vitatott formatervezési minta két felhasználási módját említi, nevezetesen valamely lábazat ürege befedését és padlóba vagy falba történő beillesztését. Márpedig a fal vagy a padló nem tekinthető terméknek. A felperes továbbá arra hivatkozik, hogy a 6/2002 rendelet 3. cikkének c) pontját megszorító módon kell értelmezni, ennélfogva valamely formatervezési minta csak akkor tekinthető valamely összetett termék alkotóelemének, ha e felhasználás a minta egyetlen ésszerű felhasználási módja.
25 Az OHIM úgy ítéli meg, hogy a vitatott formatervezési minta felperes által bemutatott különböző felhasználási módjai megerősítik azt, hogy e minta összetett termék alkotóelemét képezi.
26 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy lényeges annak megállapítása, hogy a vitatott formatervezési minta összetett termék alkotóelemét képezi‑e, amennyiben a 6/2002 rendelet 4. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának megfelelően az összetett termékek alkotóelemei esetében a szóban forgó formatervezési minták összehasonlításánál csak a rendeltetésszerű használat során látható külső jellegzetességek vehetők figyelembe.
27 A jelen ügyet illetően meg kell jegyezni, amint az az aktából, és többek között a keresetlevélhez mellékelt iratokból kitűnik, hogy a vitatott formatervezési minta összetett termék alkotóelemét képezi, mivel valamely lábazat üregének, és másodlagosan, a falban vagy a padlóban lévő üregnek a befedésére szánták.
28 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a felperes – jóllehet arra hivatkozik, hogy a vitatott formatervezési minta többfunkciós termék – e mintának lényegében csak valamely lábazatba, falba vagy padlóba illeszthető betétként történő felhasználási módjait említi. Kétségtelen, hogy a felperes a vitatott formatervezési minta önálló termékként, nevezetesen csatornaként való felhasználási lehetőségét is említi, és e tekintetben a keresetlevél A7. mellékletére utal. Ugyanakkor a felperes a tárgyaláson feltett kérdésre adott válaszában elismerte, hogy ez utóbbi felhasználási mód csak lehetőség. Bár valamely formatervezési minta lehetséges felhasználásai nem zárhatók ki, meg kell jegyezni, hogy a vitatott formatervezési mintának a keresetlevél A7. mellékletében említetthez hasonló pusztán feltételezett használata nem vehető figyelembe, mivel az aktából világosan kitűnik, hogy a jelen ügyben a vitatott formatervezési mintát alapvetően egy üreg befedésére szolgáló betétként használt alkotóelemhez fogják felhasználni.
29 A vitatott formatervezési minta tehát összetett termék alkotóelemét képezi.
Az alkotóelemnek a rendeltetésszerű használat során látható külső jellegzetességeiről
30 A 6/2002 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében az összetett termék alkotóelemét képező formatervezési minta látható külső jellegzetességeinek önmagukban is meg kell felelniük az újdonság és az egyéni jelleg követelményeinek. Az említett cikk (3) bekezdése értelmében a „rendeltetésszerű használat” a végső felhasználó részéről történő használat, amely a fenntartást, a karbantartást, illetve a javítást nem foglalja magában.
31 Ennélfogva azonosítani kell a termék rendeltetésszerű használata során látható külső jellegzetességeit.
32 A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott formatervezési minta végső felhasználója, azaz az olyan helyiségek használója számára, amelyekben a lábazatokat felszerelték, kizárólag a lábazat lapos felülete látható, miközben a minta betétként szolgál a lábazat üregének befedésére. Ezzel szemben a Döllken‑katalógusban személtetett felhasználás során a formatervezési minta egyetlen része sem látható, mivel a mintát egy lábazat elrejti.
33 A felperes vitatja a fellebbezési tanács megállapításait, és azt állítja, hogy a vitatott formatervezési minta valamennyi része látható marad a minta rendeltetésszerű használata során, azaz abban az esetben, ha a vitatott formatervezési mintát átlátszó anyagból gyártják, vezetékeknek a lábazatba történő beszerelése során a betét elmozdítása esetén, valamint ha valamely lábazat végei szabadon vannak hagyva.
34 Az OHIM úgy ítéli meg, hogy a fellebbezési tanács azon megállapítása, amely szerint a vitatott formatervezési mintának a rendeltetésszerű használat során látható egyetlen része a lapos felülete, megalapozott. A felperes érveit illetően az OHIM arra hivatkozik, hogy a lábazati betétnek a vezetékek javítása vagy üregben való elhelyezése során történő elmozdítása nem tartozik a rendeltetésszerű használat körébe. Egyébiránt nem lenne logikus az az elképzelés, hogy a lábazat végei szabadon hagyhatók lehetnek.
35 Továbbá a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács állításával ellentétben a vitatott formatervezési minta nem használható együttesen a Döllken‑katalógusban bemutatotthoz hasonló lábazattal, azaz a falhoz szerelve, és a formatervezési minta kiszögelléseihez magán a lábazaton lévő többi kiszögellés segítségével rögzített lábazattal befedve. E művelet lehetetlen többek között amiatt, hogy a vitatott formatervezési minta kiszögellései túl hosszúak ahhoz, hogy beférjenek egy lábazat hátuljába.
36 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 6/2002 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében valamely összetett termék alkotóelemét képező formatervezési mintát akkor kell újnak és egyéni jellegűnek tekinteni, ha ezen alkotóelem az összetett termékbe történt beillesztését követően is látható marad annak rendeltetésszerű használata során. Ennélfogva nem oltalmazható a formatervezési minta valamely lábazat hátuljára történő rögzítésként való használata, következésképpen e felhasználás a jelen ügyben nem vehető figyelembe. A vitatott formatervezési mintának a jelen vizsgálat céljából figyelembe vehető egyetlen felhasználása egy üreg befedésére szolgáló betétként történő alkalmazása. A fellebbezési tanács azon következtetése tehát, amely szerint azon alkotóelemnek, amelyhez a mintát felhasználják, egyetlen része sem látható, ha a mintát egy lábazat hátuljára rögzítik, a jelen ügyben nem releváns, jóllehet egy ilyen körülmény nincs hatással a megtámadott határozat jogszerűségére. A felperes ennélfogva nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy a vitatott formatervezési minta kiszögellései túl hosszúak.
37 Következésképpen a vitatott formatervezési minta jellegzetességeinek láthatóságát csak abban az esetben kell megvizsgálni, ha a mintát egy lábazatban vagy a falban lévő üreg befedésére használják.
38 Márpedig, amint azt a fellebbezési tanács megállapította, a vitatott formatervezési mintának csak a lapos felülete marad látható, ha a mintát egy lábazatban vagy a falban lévő üreg befedésére használják. Ezt támasztják alá a keresetlevél A8–A13. mellékleteként előterjesztett iratok.
39 Meg kell vizsgálni ezt követően a felperes azon érvét is, amely szerint mivel az a fal vagy padló, amelybe beillesztik azt a terméket, amelyhez a vitatott formatervezési mintát felhasználják, nem minősül a 6/2002 rendelet 3. cikke értelmében vett terméknek, a láthatóságra vonatkozó feltétel a vitatott formatervezési minta esetében nem alkalmazható.
40 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a közösségi formatervezési mintaoltalom esetében a láthatóság alapvető feltétel. A 6/2002 rendelet (12) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy az oltalom nem terjedhet ki azokra az alkotóelemekre, amelyek a termék rendeltetésszerű használata során nem láthatók, illetve az ilyen alkotóelem olyan külső jellegzetességeire, amelyek az alkotóelemnek a termékbe való beillesztését követően nem láthatók. Ennélfogva a jelen vizsgálat céljából nem azt szükséges értékelni, hogy azok az üregek, amelyeket a vitatott formatervezési minta feltehetőleg befed, a 6/2002 rendelet 3. cikkének szűk értelmében vett termékben találhatók‑e, hanem ezzel szemben a rendeltetésszerű használat során látható külső jellegzetességeket kell értékelni, amint azt a fellebbezési tanács tette a jelen ügyben.
41 A felperes által hivatkozott többi érv nem vonhatja kétségbe a fellebbezési tanács e következtetését.
42 Először, elektromos vagy telefonvezetékeknek egy olyan betéttel befedett lábazat üregébe történő beszerelése, amelyhez a vitatott formatervezési mintát felhasználják, a 6/2002 rendelet 4. cikkének (3) bekezdésében előírt kivételek hatálya alá tartozik, amennyiben a fenntartás, a karbantartás, illetve a javítás nem tekinthető a „rendeltetésszerű használat” körébe tartozónak. Minthogy e műveletek ideiglenes jellegűek, vezetékeknek egy üregbe történő beszerelése vagy cseréje pontosan a fent hivatkozott rendelkezés értelmében vett fenntartásnak vagy karbantartásnak minősül. Továbbá a fellebbezési tanács helyesen ítélte meg úgy a megtámadott határozat 26. pontjában, hogy a rendeltetésszerű használat során a lábazatokat csak a helyiség felújítása, illetve vezetékek vagy telefondrótok javítása vagy cseréje esetén mozdítják el. Következésképpen a fellebbezési tanács helyesen állapította meg azt, hogy a rendeltetésszerű használat nem foglalja magában a betét rendszeres leszerelését és felülvizsgálatát.
43 Másodszor a lábazat végeinek szabadon hagyására vonatkozó lehetőséget illetően – ily módon láthatóvá téve a lábazat keresztmetszetét és a betét keresztmetszetét – meg kell állapítani, amint azt az OHIM megjegyzi, hogy nem lenne logikus valamely termék végeinek szabadon hagyása, mivel azt lényegében a vezetékek elrejtésére találták ki. Egyébként a keresetlevél A13. mellékletéből (61–64. o.) világosan kitűnik, hogy azok a lábazatok, amelyekbe be van illesztve azon betét, amelyhez a vitatott formatervezési mintát felhasználják, a lábazat végeinek elrejtésére szolgáló elemeket tartalmaznak. Továbbá a keresetlevél 14. mellékletében (66. o.) azt is pontosítják, hogy az illesztő elemek és csatlakozók használata lehetővé teszi az önálló, könnyű és gyors összeszerelést, ami a jelen esetben azt bizonyítja, hogy gondoskodtak a lábazatok oldalsó részeinek befedéséről.
44 Harmadszor azt az esetet illetően, amikor a formatervezési mintát átlátszó anyagból gyártják, meg kell jegyezni, hogy a betét felhasználásának a keresetlevél A8., A9. és A12. mellékleteként csatolt példái nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy egy átlátszó felület láthatóvá tenné a betét kiszögelléseit akkor, amikor a betét egy lábazathoz, a falhoz vagy a padlóhoz van rögzítve. Továbbá a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 29. pontjában helyesen állapította meg azt, hogy a szóban forgó két bemutatott formatervezési minta felhasználható különböző, és nem csak átlátszó anyagokból készült termékekhez. Ezenkívül az OHIM helyesen hivatkozik arra, hogy e jellegzetesség nem jelenik meg a vitatott formatervezési minta grafikus ábrázolásán.
45 Következésképpen a fellebbezési tanács azon következtetése, amely szerint a vitatott formatervezési minta egyetlen, rendeltetésszerű használat során látható külső jellegzetessége elülső oldala, nem minősül téves jogalkalmazásnak.
A korábbi formatervezési minta értékeléséről
46 A felperes arra hivatkozik, hogy a D1 korábbi formatervezési mintát egy egyszerű vonal jellemzi, a végein két egyszerű és rövid kampóval. Mivel e rajzon semmilyen háromdimenzós terméket nem ábrázoltak, a lapos felületre vonatkozó mindenfajta elképzelés túlságosan általános és bizonytalan. A fellebbezési tanácsnak tehát a megtámadott határozat 30. pontjában szereplő azon következtetése, amely szerint a D1 korábbi formatervezési minta egy lapos felületű terméket ábrázol, téves. Az OHIM „Examination of Applications for Registered Community Designs” című dokumentumából egyébiránt kitűnik, hogy valamely korábbi formatervezési minta azon jellegzetességei, amelyek nincsenek kellőképpen ábrázolva egy olyan képen, amely korábban nyilvánosságra juthatott, nem vehetők figyelembe a vitatott formatervezési minta egyéni jellegének értékelése céljából.
47 Az OHIM azt állítja, hogy a korábbi formatervezési minta olyan ábrázolása, ahogy az többek között a Döllken‑katalógusban megjelenik, lehetővé teszi „magának a terméknek a megértését”, és ily módon a vitatott formatervezési mintával való megfelelő összehasonlítását. Az, hogy ezen ábrázolás keresztmetszeti nézetre korlátozódik, nem zárja ki a vitatott formatervezési mintával való összehasonlítást, mivel a korábbi formatervezési minta formája és jellegzetességei a jelen esetben tökéletesen azonosíthatók, még akkor is, ha ábrázolása kétdimenziós, és nem tartalmaz térbeli nézetet.
48 E tekintetben mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a 6/2002 rendelet nem követeli meg azt, hogy az ugyanezen rendelet 5. és 6. cikke értelmében vett újdonság és egyéni jelleg értékelését illetően valamely lajstromoztatni kért formatervezési minta vagy már nyilvánosságra jutott formatervezési minta grafikai ábrázolása térbeli nézetet tartalmazzon, amíg e grafikai ábrázolás lehetővé teszi a formatervezési minta formájának és jellegzetességeinek azonosítását. A jelen esetben a fellebbezési tanács helyesen állapíthatta meg azt, hogy a formatervezési mintának a Döllken‑katalógusban nyilvánosságra hozott ábrázolása lehetővé tette e korábbi minta formájának és jellegzetességeinek, valamint felhasználási módjának azonosítását.
49 Ezt követően meg kell vizsgálni a korábbi formatervezési minta rendeltetésszerű használat során való láthatóságának kérdését. A jelen esetben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 30. pontjában azt állapította meg, hogy az egyetlen látható külső jellegzetesség ugyanúgy, mint a vitatott formatervezési minta esetében, a lapos elülső oldal. Márpedig a többek között a D1 korábbi formatervezési mintát tartalmazó Döllken‑katalógusnak megfelelően e korábbi mintát egy lábazat hátuljára rögzítik. Ennélfogva e minta nem látható azon összetett termék rendeltetésszerű használata során, amelynek részét képezi.
50 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 21. pontjában a vitatott formatervezési minta használatának értékelése során megállapította, hogy a lábazatoknak a megsemmisítés iránti kérelem alátámasztásaként bemutatott példái falra szerelt kiszögellésekkel rendelkező lapos talapzatból és a lábazat hátulján lévő és szorosan összeillesztett többi kiszögellés segítségével e kiszögellésekhez rögzített lábazatból állnak. A fellebbezési tanács ebből a megtámadott határozat 25. pontjában arra következtetett, hogy ily módon használva a vitatott formatervezési minta, valamint a korábbi formatervezési minta által ugyanúgy ábrázolt elem nem látható.
51 Mivel egy összetett termék termék alkotóelemét képező, ezen összetett termék rendeltetésszerű használata során nem látható formatervezési minta a 6/2002 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében nem oltalmazható, analógia útján meg kell állapítani, hogy valamely közösségi formatervezési minta újdonsága és egyéni jellege nem értékelhető egy olyan korábbi formatervezési mintával való összehasonlítás során, amely összetett termék alkotóelemeként ezen összetett termék rendeltetésszerű használata során nem látható.
52 A 6/2002 rendelet (12) preambulumbekezdésében szereplő és a fenti 40. pontban hivatkozott láthatóságra vonatkozó feltételt tehát alkalmazni kell a korábbi formatervezési mintára. Az OHIM továbbá a tárgyaláson elismerte, hogy ugyanazon feltételek alkalmazandók a két ütköző formatervezési minta esetében.
53 Ennélfogva a fellebbezési tanács a szóban forgó formatervezési minták összehasonlítása során mérlegelési hibát követett el, mivel úgy ítélte meg, hogy a rendeltetésszerű használat során azon termék elülső része, amelyhez a korábbi formatervezési mintát felhasználják, és amely egy összetett termék részét képezi, látható marad. Ilyen értelemben a fellebbezési tanács nem azonosította helyesen a korábbi formatervezési minta látható elemeit. Márpedig amint arra a fenti 51. pontban rámutattunk, egy megsemmisítés iránti kérelem nem alapítható olyan korábbi formatervezési mintára, amely valamely összetett termék alkotóelemeként ezen termék rendeltetésszerű használata során nem látható. Következésképpen a vitatott formatervezési minta újdonságának és egyéni jellegének fellebbezési tanács általi értékelése téves. E körülmény elegendő ahhoz, hogy a jelen jogalapnak helyt adjunk.
54 Következésképpen a jelen jogalapnak a felperes által hivatkozott többi érv és jogalap vizsgálata nélkül helyt kell adni.
A költségekről
55 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
56 Az OHIM‑ot, mivel pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek, valamint a felperes részéről felmerült költségeknek a viselésére.
57 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának harmadik bekezdése alapján a beavatkozó maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) harmadik fellebbezési tanácsának 2012. november 8‑án hozott határozatát (R 1512/2010–3. sz. ügy).
2) Az OHIM‑ot kötelezi a saját költségein kívül a Cezar Przedsiębiorstwo Produkcyjne Dariusz Bogdan Niewiński részéről felmerült költségeknek a viselésére.
3) A Poli‑Eco Tworzywa Sztuczne sp. z o.o. maga viseli saját költségeit.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. október 3‑i nyilvános ülésen.
Aláírások