A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)

2008. szeptember 4.

F‑22/07. sz. ügy

Paul Lafili

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – A 723/2004/EK, Euratom rendelet hatálybalépése – A személyzeti szabályzat 44. és 46. cikke – A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 7. cikke – Előléptetés – Besorolás – Szorzótényező”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben P. Lafili a következőket kéri: az adminisztráció által hozott, a felperes 2006. júniusi és azt követő illetményelszámolásaiban szereplő, a felperesnek az AD 13‑as besorolási fokozat 5. fizetési fokozatába történő besorolásáról szóló 2006. május 11‑i határozat megsemmisítését, ebből következően a felperes visszahelyezését 2006. május 1‑jei hatállyal az AD 13‑as besorolási fokozat 2. fizetési fokozatába, megtartva az 1,1172071‑es szorzótényezőt, valamint 2006. május 1‑jére visszaható hatállyal a felperes szakmai előmenetelének teljes körű helyreállítását az így kiigazított besorolási fokozatba és fizetési fokozatba való besorolásáig (beleértve a kiigazított besorolási fokozatban szerzett szakmai tapasztalatának beszámítását, szakmai előmenetelhez való jogát és nyugdíjjogosultságát), valamint az említett időszakra vonatkozóan az Európai Központi Bank által a főbb refinanszírozási műveletekre megállapított kamat két százalékponttal növelt mértékének megfelelő késedelmi kamat megfizetését a felperes besorolásának megfelelő illetménye és azon besorolásnak megfelelő illetmény közötti különbségre vonatkozóan, amelyre a szabályos besorolását megállapító majdani határozat időpontjáig volna jogosult.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a Bizottság Személyzeti és Igazgatási Főigazgatóságának A 6, Előmeneteli rendszer, értékelés és előléptetés egysége vezetőjének 2006. május 11‑i határozatát. A felperes maga viseli saját költségeinek felét. A Bizottság maga viseli saját költségeit, és a Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Bizottságot a felperesnél felmerült költségek felének viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselők – Díjazás – A 723/2004 rendelet hatálybalépése után alkalmazandó átmeneti szabályok

(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 7. cikk, (7) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Díjazás – A 723/2004 rendelet hatálybalépése után alkalmazandó átmeneti szabályok

(Személyzeti szabályzat, 66. cikk; XIII. melléklet, 2. cikk, (1) bekezdés, 7. cikk, (6) és (7) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)

1.      Csak az érdekeltek jogi helyzetét közvetlenül és azonnal érintő, kötelező joghatásokat kiváltó aktusok tekinthetők az érdekeltek számára sérelmet okozó aktusnak, és csak ezek az aktusok alkalmasak a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke alapján a panasz benyújtására és a keresetindításra nyitva álló határidők megindítására.

Ez a helyzet az adminisztráció azon közleménye esetén, amely arról tájékoztatja a tisztviselőt, hogy tévesen állapították meg a fizetési fokozatba történő besorolását, valamint a díjazására alkalmazandó szorzótényezőt, következésképpen azt ki fogják javítani.

(lásd a 30–32. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑237/06. P. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2007. március 8‑án hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 62. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑562/93. sz., Obst kontra Bizottság ügyben 1995. október 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑247. o. és II‑737. o.) 23. pontja; T‑4/05. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2006. március 22‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑83. o. és II‑A‑2‑361. o.) 35. pontja.

2.      A tisztviselő fizetési fokozatba történő besorolását valamint a díjazására a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének (7) bekezdése alapján alkalmazandó szorzótényezőt megállapító határozat, amelyet olyan hatóság írt alá, amelynek az érintett intézménynél hatályos, a személyzeti szabályzat által a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott jogkörök gyakorlására vonatkozó rendelkezések szerint erre nem volt felhatalmazása, az említett rendelkezésekben található, hatáskörmegosztásra vonatkozó szempontoktól való eltérést igazoló hatáskör‑továbbruházás hiányában olyan határozatnak minősül, amelyet kibocsátója arra vonatkozó hatáskör nélkül fogadott el; e rendelkezések célja ugyanis pontosan annak biztosítása, hogy a meghozandó határozatot főszabály szerint az a hatóság fogadja el, amely arra a személyzeti politikára vonatkozó gondos ügyintézés elvére tekintettel a legmegfelelőbb helyzetben van.

(lásd a 34., 38. és 39. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 46/72. sz., De Greef kontra Bizottság ügyben 1973. május 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1973., 543. o.) 18. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑118/04. és T‑134/04. sz., Caló kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. február 7‑én hozott ítéletének (az EBHT‑ban még nem tették közzé) 67. és 68. pontja.

3.      Ha a tisztviselők személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelet hatálybalépése előtt felvett tisztviselő díjazására alkalmazandó szorzótényező az említett rendelet hatálybalépésének időpontja utáni első előléptetést követően nagyobb, mint egy, azt a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikkének (7) bekezdésében foglaltak szerint a fizetési fokozatban eltöltött szolgálati időre kell átváltani. Ebben a vonatkozásban nem lehet elfogadni azt az értelmezést, amely szerint ez a rendelkezés csak abban az esetben alkalmazandó, amelyben az egynél nagyobb szorzótényező az előléptetés utáni magasabb fizetési fokozatba lépésből – de nem magából az előléptetésből – következik, ezért az utóbbi esetben kizárólag a XIII. melléklet 7. cikkének (6) bekezdését kell alkalmazni, és új szorzótényezőt kell meghatározni.

Ugyanis a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikke (6) és (7) bekezdésének megfogalmazása kellően kétértelmű ahhoz, hogy olyan, nem kizárólag szó szerinti értelmezés keresését tegye indokolttá, amely megfelel a szóban forgó átmeneti rendelkezések rendszerének és céljának. Ebben a tekintetben az elvetett értelmezés azzal a hatással járhat, hogy a szorzótényezők alkalmazása korlátlan ideig – az érdekelt egész szakmai pályafutása során, sőt azon túl, a nyugdíjazása után is – fennmarad, jóllehet az átmeneti intézkedésnek minősülő szorzótényező‑alkalmazásnak az a célja, hogy garantálja a 2004. május 1‑je előtt felvett tisztviselőknek fizetett alapilletmény szintjét, amely illetmény a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően nem változhat a besorolási fokozatoknak az említett melléklet 2. cikkének (1) bekezdése szerinti átnevezése miatt. Amint a szorzótényező eléri az egyet, az említett melléklet 7. cikke (7) bekezdésének negyedik mondata ebben a megfogalmazásában nem lehet akadálya a személyzeti szabályzat új 66. cikke alkalmazásának, amely az új szakmai előmeneteli struktúra alapján minden egyes besorolási fokozat és fizetési fokozat vonatkozásában meghatározza a tisztviselők alapilletményét. Az említett 66. cikkbe foglalt fizetési táblázat ilyen figyelmen kívül hagyása – azzal az elvvel, hogy az új szabályozás azonnal alkalmazandó – az erre vonatkozó világos és egyértelmű jogalkotói rendelkezés hiányában nem fogadható el.

Ezenkívül az elvetett értelmezés azt eredményezheti, hogy a jövőben a díjazás terén megszűnik az egyenlő bánásmód a 2004. május 1‑je előtt és az ezt követően felvett tisztviselők között, jóllehet az átmeneti rendelkezések céljának a jellegüknél fogva annak kellene lennie, hogy a szerzett jogok védelme mellett megkönnyítse az átmenetet a korábbi szabályozásból az új szabályozásba, anélkül hogy az a tisztviselők valamely kategóriája számára fenntartaná a korábbi szabályozás hatályát a jövőben létrejövő olyan helyzetekre, mint az új szakmai előmeneteli struktúrában a magasabb fizetési fokozatba lépés.

(lásd a 73., 75., 78., 80., 81., 83., 86. és 88. pontot)