JEAN RICHARD DE LA TOUR
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. január 11.(1)
C‑20/23. sz. ügy
SF
kontra
MV,
Instituto da Segurança Social IP,
Autoridade Tributária e Aduaneira,
Cofidis SA – Sucursal em Portugal;
José da Costa Araújo (vagyonfelügyelő)
részvételével
(a Tribunal da Relação do Porto [portói fellebbviteli bíróság, Portugália] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – (EU) 2019/1023 irányelv – Fizetésképtelenségi eljárások – Adósság alóli mentesítési kérelem – Az adó‑ és társadalombiztosítási hatóságokkal szemben fennálló adósságok kizárása – Indokolási kötelezettség”
I. Bevezetés
1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv (szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv)(2) 23. cikke (4) bekezdésének és az Európai Unió Alapjogi Chartája(3) 16. cikkének az értelmezésére vonatkozik.
2. E kérelmet SF, egy fizetésképtelenné vált természetes személy (a továbbiakban: adós) és többek között az Instituto da Segurança Social IP (társadalombiztosítási intézet, Portugália), valamint az Autoridade Tributária e Aduaneira (adó‑ és vámhatóság, Portugália) között az SF‑et érintő fizetésképtelenségi eljárás során az ez utóbbi által benyújtott adósság alóli mentesítés iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
3. A Bíróság kérésére elemzésemet arra a kérdésre – az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre – összpontosítom, hogy a tagállamok kizárhatják‑e az adó‑ és társadalombiztosítási követeléseket a teljes adósság alóli mentesítésből.
4. Annak megállapítását fogom javasolni a Bíróságnak, hogy a tagállamok a 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdése alapján kizárhatják az adó‑ és társadalombiztosítási követeléseket az ezen irányelv 20. cikkében előírt teljes adósság alóli mentesítésből, feltéve, hogy ez kellően indokolt, és ez az indokolás az említett irányelvet átültető jogszabályon kívül a nemzeti jogban is megtalálható.
II. Jogi háttér
A. Az uniós jog
5. A 2019/1023 irányelv „Eltérések” című 23. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok kizárhatnak az adósság alóli mentesítésből bizonyos adósságkategóriákat, valamint ezen adósságkategóriák esetében korlátozhatják az adósság alóli mentesítés igénybevételét, illetve hosszabb adósság alóli mentesítési időszakot határozhatnak meg, feltéve, hogy az ilyen kizárások, korlátozások és hosszabb adósság alóli mentesítési időszakok alkalmazása kellően indokolt, mint például az alábbi esetekben:
a) fedezett adósságok;
b) a büntetőjogi szankciókból eredő vagy azokkal összefüggésben felmerült adósságok;
c) a jogellenes károkozásért való felelősségből eredő adósságok;
d) a családi vagy rokoni kapcsolatból, házasságból vagy házassági rokonságból származó tartási kötelezettségekhez kapcsolódó adósságok;
e) az adósság alóli mentesítéshez vezető eljárás kezdeményezése, illetve az eljárás megindítása után felmerült adósságok; és
f) az adósság alóli mentesítéshez vezető eljárás költségeinek megfizetésére vonatkozó kötelezettségből eredő adósságok.”
B. A portugál jog
1. A CIRE
6. A portugál jogrendszer 2004‑ben, a Código da Insolvência e da Recuperação de Empresas (a fizetésképtelenségi és vállalat‑helyreállítási törvénykönyv; a továbbiakban: CIRE) létrehozásáról szóló 2004. március 18‑i Decreto‑Lei no 53/2004‑ben (53/2004. sz. törvényerejű rendelet)(4) vezette be az adósság alóli mentesítésnek a természetes személyekre vonatkozó fizetésképtelenségi eljárások keretében fennálló lehetőségét.
7. A CIRE 235. cikke, amely az adósság alóli mentesítés általános elvét határozza meg, a következőképpen szól:
„Ha az adós természetes személy, mentesítést kaphat azon fizetésképtelenségi eljárás alá vont kötelezettségek tekintetében, amelyeket a fizetésképtelenségi eljárás keretében vagy az ezen eljárás befejezését követő öt éven belül nem elégítettek ki teljes egészében”.
8. Kifejezetten az adósság alóli mentesítés tekintetében a CIRE 245. cikke (2) bekezdésének d) pontja az állami költségvetés 2019. évi végrehajtásának szabályait megállapító, 2019. június 28‑i Decreto‑Lei no 84/2019‑ből (84/2019. sz. törvényerejű rendelet)(5) eredő változatában úgy rendelkezik, hogy az adósság alóli mentesítés nem terjed ki az „adó‑ és társadalombiztosítási követelésekre”.
9. 2022‑ben a 2019/1023 irányelvet átültető, 2022. január 11‑i Lei no 9/2022 (9/2022. sz. törvény)(6) nem változtatott az adósság alóli mentesítésből kizárt adósságkategóriák – többek között az adó‑ és társadalombiztosítási követeléseket is magában foglaló – listáján. Ez a törvény nem fűzött indokolást e kizáráshoz.
2. Az LGT
10. Az adómegállapítás portugál jogi hátterét az 1998. december 17‑i Decreto‑Lei n.o 398/98 (398/98. sz. törvényerejű rendelet)(7) alkotja, amely jóváhagyja a portugál adójogot szabályozó általános elveket és az adóhatóságok hatáskörét, valamint az adófizetők számára nyújtott garanciákat megállapító és meghatározó Lei Geral Tributária‑t (általános adótörvény, a továbbiakban: LGT).
11. Az LGT 5. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az adóztatás célja az állam és más közintézmények pénzügyi szükségleteinek kielégítése, valamint a társadalmi igazságosság, az esélyegyenlőség és a vagyon és a jövedelmek elosztásában mutatkozó egyenlőtlenségek szükséges kiigazításának elősegítése.
(2) Az adóztatás tiszteletben tartja az általánosság, az egyenlőség, a jogszerűség és az anyagi igazságosság elvét.”
12. Az LGT 30. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében:
„(2) Az adótartozásról nem lehet rendelkezni, és az annak csökkentésére vagy törlésére vonatkozó feltételeket csak az egyenlőség és az adóztatás jogszerűsége elvének tiszteletben tartásával lehet megállapítani.
(3) Az előző bekezdés rendelkezései elsőbbséget élveznek bármely külön jogszabály rendelkezéseivel szemben.”
III. Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
13. Egy 2018. június 18‑i jogerőre emelkedett ítéletben az adóst fizetésképtelenné nyilvánították.
14. Az elsőfokú bíróság 2019. január 23‑án az adós adósság alóli mentesítés iránti kérelmét előzetesen elfogadhatónak nyilvánította.
15. 2022. július 29‑én a fizetésképtelenségi eljárásban eljáró vagyonkezelő végleges jelentést nyújtott be, amely szerint meg kell adni az adós részére a fennálló kötelezettség alól mentesítést.
16. 2022. október 3‑án a CIRE 245. cikkének (2) bekezdése alapján az adóst mentesítették a fennmaradó kötelezettségek alól, ami azonban nem terjedt ki az adó‑ és társadalombiztosítási követelésekre.
17. Az adós e határozat ellen fellebbezést terjesztett a Tribunal da Relação do Porto (portói fellebbviteli bíróság, Portugália) elé. Fellebbezésének alátámasztására előadta, hogy a CIRE 245. cikkének (2) bekezdése nem felel meg a 2019/1023 irányelv 23. cikke (4) bekezdésének, mivel az adó‑ és társadalombiztosítási követeléseknek az adósság alóli mentesítéséből való kizárása – az ez utóbbi rendelkezésben foglaltakkal ellentétben – nem „kellően indokolt”.
18. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a 9/2022. sz. törvény, amellyel a 2019/1023 irányelvet a nemzeti jogba átültették, az adó‑ és társadalombiztosítási követelések kizárására vonatkozóan nem tartalmaz indokolást, és e törvény tervezetében sem szerepelt ilyen indokolás. E bíróság rámutat arra, hogy a CIRE 245. cikke (2) bekezdésének az említett irányelvvel való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kétségeken túlmenően azzal kapcsolatban is kétségei vannak, hogy az e rendelkezésben előírt kizárás akadályozza‑e az említett irányelv és az EUMSZ által kitűzött, valamint az uniós jog hatékony érvényesülésére irányuló célokat.
19. E körülmények között a Tribunal da Relação do Porto (portói fellebbviteli bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„(1) Úgy kell‑e értelmezni a [2019/1023] irányelv 23. cikkének (4) bekezdését, hogy az egyéb (a vonatkozó pontokban felsoroltakon kívüli) adósságok kizárása csak akkor megengedett, ha az »kellően indokolt«?
2) Úgy kell‑e értelmezni a tagállamok azon lehetőségét, hogy az adósság alóli mentesítésből kizárhatják az adósság bizonyos kategóriáit (feltéve, hogy e kizárás kellően indokolt, ahogyan azt a 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdése előírja), hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kizárják az (említett cikkben nem szereplő) adóköveteléseket, előnyösebb helyzetbe hozva ezzel saját magukat?
3) Az első és második kérdésre adandó igenlő válasz esetén: az uniós jog értelmében milyen kritériumoknak kell megfelelnie az említett indokolásnak ahhoz, hogy tiszteletben tartsa az uniós és nemzeti jogalkotót kötő uniós jog általános elveit és az alapvető jogokat (»az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalma« [EUMSZ 18. cikk] és »a vállalkozás szabadsága« [a {Charta}16. cikke], valamint a belső piac alapvető gazdasági szabadsága)?
4) A harmadik kérdésre adandó nemleges válasz esetén: »a büntetőjogi szankciókból eredő vagy azokkal összefüggésben felmerült adósságoknak« és »a jogellenes károkozásért való felelősségből eredő adósságoknak« (az uniós jog értelmében és a [2019/1023] irányelv értelmezése tekintetében vett) fogalma magában foglalja‑e az adótartozásokat is, amint azt [az ezen] irányelvet átültető belső jogalkotási aktus […] ([9/2022. sz.] törvény) tartalmazza?”
20. Írásbeli észrevételeket az adós, a társadalombiztosítási intézet, a portugál és a spanyol kormány, valamint az Európai Bizottság nyújtott be.
IV. Elemzés
21. Második előzetes döntéshozatal iránti kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a tagállamok kizárhatnak‑e bizonyos adósságkategóriákat – különösen az adó‑ és társadalombiztosítási adósságokat – az adósság alóli mentesítésből, előnyösebb helyzetbe hozva ezzel saját magukat.
22. Mind a Bizottság, mind a portugál és spanyol kormány elismeri észrevételeiben, hogy a 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdésében szereplő felsorolás nem kimerítő jellegű, mivel azt írja elő, hogy a többek között az e bekezdés későbbi részében felsorolt hat adósságkategória esetében bizonyos adósságkategóriák kizárhatók az adósság alóli mentesítésből.
23. A kétely e cikk eredeti, spanyol nyelvű szövegéből is fakadhatott, amely szerint a tagállamok „kizárhatnak az adósság alóli mentesítésből bizonyos adósságkategóriákat, […] az alábbi esetekben”(8). Ezt a megfogalmazást azonban az irányelv egyik helyesbítése(9) a „például az alábbi esetekben”(10) fordulattal váltotta fel, amely a spanyol nyelvi változatot a többi nyelvi változathoz igazította.”
24. Ezért bizonytalanságnak immár nincs helye: „[a] tagállamok kizárhatnak az adósság alóli mentesítésből” fordulat és a „például” határozószó használata azt jelenti, hogy a 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdésében szereplő lista valóban azon adósságosztályok nem kimerítő felsorolásának minősül, amelyeket a tagállamok kizárhatnak az adósság alóli mentesítésből, és azt a tagállamok kiegészíthetik. Ezt az elemzést megerősíti ezen irányelvnek az Európai Unió Tanácsában folytatott viták(11) fényében értelmezett (81) preambulumbekezdése, amelyből kitűnik, hogy a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kellően indokolt esetben további adósságkategóriákat is kizárjanak az adósság alóli mentesítésből.
25. Általánosabban, a tagállamok arra vonatkozó mérlegelési jogkörét illetően, hogy bizonyos adósságkategóriákat kizárjanak az adósság alóli mentesítés lehetőségéből, különbséget kell tenni a valamely adósságkategória kizárásának elve és e kizárás feltételei között.
26. Az adó‑és társadalombiztosítási követelések főszabály szerinti kizárását illetően meg kell állapítani, hogy a 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdése hat olyan adósságkategóriát sorol fel, amelyeket a tagállamok kizárhatnak az adósság alóli mentesítésből, vagy amelyek esetében az adósság alóli mentesítés igénybevétele korlátozható, illetve hosszabb adósság alóli mentesítési időszak határozható meg. E kategóriák a következők: a fedezett adósságok, a büntetőjogi szankciókból eredő vagy azokkal összefüggésben felmerült adósságok, a jogellenes károkozásért való felelősségből eredő adósságok, a tartási kötelezettségek, az adósság alóli mentesítéshez vezető eljárás kezdeményezése, illetve az eljárás megindítása után felmerült adósságok, valamint az ezen eljárás költségeivel kapcsolatos adósságok.
27. Észrevételeiben a Bizottság megismétli azt az érvet, amely szerint a követelések e különböző kategóriái között olyan kapcsolat áll fenn, amely igazolja, hogy az érintett adósság jellege miatt nem hagynak teljes mérlegelési mozgásteret azon tagállamok számára, amelyek a teljes adósság alóli mentesítés elve alól kivételeket kívánnak létrehozni.
28. Ez a kapcsolat tehát az anyagi igazságszolgáltatásra való törekvésen alapul: először is, az adós nem mentesülhet a rendes üzleti élethez nem kapcsolódó cselekmények (családi, büntetőjogi vagy polgári jogi felelősséggel kapcsolatos adósságok) pénzügyi következményei alól. Másodszor, előfordulhat, hogy az adósságrendezési eljárás keretében vagy azt követően keletkezett tartozások ezen eljárás hatékonyságának biztosítása érdekében nem képezik adósság alóli mentesítés tárgyát. Harmadszor, a fedezett adósságok is kizárhatók, mivel azokat kifejezetten a fizetésképtelenség következményeinek elkerülése érdekében fedezik.
29. Ugyanakkor több tényező is ellentmond ezen érvelésnek.
30. Először is, magának a 2019/1023 irányelv 23. cikkének a szövege a teljes adósság alóli mentesítés elve alóli lehetséges kivételeket illetően a választási formák adaptálását írja elő. Az (1) bekezdés kimondja, hogy valamennyi tagállamnak biztosítania kell a tisztességtelen vagy rosszhiszemű adós kizárását. Ezzel szemben a (3) és (5) bekezdés kimondja, hogy a tagállamok bizonyos szigorúan felsorolt esetekben hosszabb adósság alóli mentesítési időszakokat, illetve hosszabb időre szóló eltiltást is előírhatnak. A (4) bekezdés, amelynek értelmezését kérik, a (2) bekezdéshez hasonlóan úgy rendelkezik, hogy a tagállamok – kellően indokolt esetben – a teljes adósság alóli mentesítés elve alóli kivételeket választhatnak, ezt a példák nem kimerítő felsorolásával szemléltetve. Ennélfogva a teljes adósság alóli mentesítési eljárás működése és terjedelme az egyes tagállamok választásától függően nagyon eltérő lehet. Következésképpen nehezen állítható, hogy ezen adósság alóli mentesítésre irányuló eljárás harmonizációjának célja igazolja azt, hogy főszabály szerint ne engedélyezzék bizonyos adósságkategóriák kizárását az adósság alóli mentesítésből.
31. Továbbá a 2019/1023 irányelv elfogadását megelőző viták alapján semmi nem enged arra következtetni, hogy az adó‑és társadalombiztosítási követeléseket ne lehetne kizárni az adósság alóli mentesítésből. Az irányelvtervezet ugyanis a 22. cikkel (jelenleg az elfogadott irányelv 23. cikke) kapcsolatban egyértelműen kimondta, hogy az „nagy mozgásteret ad a tagállamoknak a mentesítéshez való hozzáférésről és a mentesítési időszakokról szóló rendelkezések korlátainak felállításakor, feltéve, hogy ezek a korlátozások világosan meg vannak határozva, és szükségesek az általános közérdek védelméhez”(12).
32. A Tanácsban folytatott tárgyalások(13) megerősítették azt a szándékot, hogy elegendő mozgásteret biztosítsanak a tagállamok számára. Az ezen intézményen belüli tárgyalások során ugyanis az adósság alóli mentesítésből való kizárásokat külön megjegyzések nélkül illesztették be,(14) és pontosításra került, hogy a tagállamok nemzeti jogszabályaik alapján bizonyos típusú követeléseket is kizárhatnak, anélkül hogy pontosították volna azok jellegét.(15) A Tanácson belüli tárgyalások végén Portugália nyilatkozatot tett, amelyben lényegében jelezte egyrészt, hogy a szöveg kellő rugalmasságot biztosít a tagállamok számára ahhoz, hogy olyan rendelkezéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek kizárják vagy korlátozzák az adótartozás elengedésének igénybevételét, mert az ilyen intézkedések az adótartozás különös jellegénél fogva kellően indokoltnak tekintendők, másrészt pedig, hogy az irányelv átültetésekor az adótartozás elengedésének igénybevételére vonatkozó szabályozás tekintetében ezt az álláspontot kívánja fenntartani(16).
33. Az Európai Parlament Gazdasági Bizottsága, amelyhez a tervezetet véleményezésre megküldték, javaslatot tett a Jogi Bizottságnak, amelyhez érdemben fordultak, egy olyan preambulumbekezdésre, illetve egy olyan bekezdésre vonatkozó módosításra, amely az adó‑ és társadalombiztosítási követelések kizárásának kifejezett lehetőségére vonatkozik, amely lehetőség tekintetében a tagállamoknak figyelembe kell venniük az általános közérdek és a vállalkozói készségek előmozdítása közötti szükséges egyensúlyt(17).
34. Végül nyilvánvaló, hogy a 2019/1023 irányelv a teljes adósság alóli mentesítés vonatkozásában minimumharmonizációs irányelv, amelynek célja, hogy valamennyi tagállamban ilyen típusú eljárást hozzanak létre, nem pedig az, hogy a harmonizált adósság alóli mentesítési eljárást alakítsanak ki. A tárgyalások ugyanis alkalmat adtak a tagállamok számára arra, hogy emlékeztessék őket, hogy ezen – az egyes tagállamoktól függően új vagy nem új – eljárást megfelelően adaptálni kell annak érdekében, hogy ne avatkozzon be a hatékonyan működő nemzeti rendszerekbe, mivel az ilyen eljárás kapcsolatban áll a nemzeti jog más területeivel, a gazdasági helyzet és a jogi struktúrák pedig tagállamonként eltérőek(18).
35. Ezzel szemben valamely követeléskategória kizárásának feltételeit illetően a 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy „az ilyen kizárások, korlátozások és hosszabb adósság alóli mentesítési időszakok alkalmazása kellően indokolt” kell, hogy legyen. Következésképpen, bár a tagállamok mérlegelési mozgástere nincs körülhatárolva azon konkrét adósságkategóriák jellegét illetően, amelyeket ki lehet zárni, ezt azon indokolás biztosítja, amelyet e kizárás alátámasztására kell szolgáltatniuk.
36. Ezenkívül a tagállamok éltek e mérlegelési mozgástérrel annak érdekében, hogy kizárjanak a 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdésében található felsorolásban nem szereplő bizonyos adósságkategóriákat. Franciaországban ki vannak zárva az adósság alóli mentesítésből többek között a munkavállalói követelések és az eljárás során megnyílt öröklés alapján szerzett vagyontárgyakra vonatkozó keresetekből eredő követelések.(19) Hollandiában ki vannak zárva például a diákhitelekhez kapcsolódó követelések.(20) Spanyolországban többek között a bérkövetelések és a köztartozások vannak kizárva(21).
37. Úgy tűnik, az „előnyösebb helyzetbe hozva ezzel saját magukat ” fordulattal a kérdést előterjesztő bíróság azt állapítja meg, hogy Portugália – amikor az adó‑ és társadalombiztosítási követeléseknek a mentesülésből való kizárásával megtagadja, hogy a teljes adósság alóli mentesítés tekintetében a többi hitelezővel azonos bánásmódban részesüljön – sérti a hitelezők közötti egyenlőséget. Márpedig a kollektív eljárás esetében, amely a hitelezőkre gyakorolt hatásai miatt a teljes adósság alóli mentesítési eljáráshoz hasonlítható, nem az összes hitelező, hanem a hasonló helyzetben lévő hitelezők közötti egyenlőség a cél. Így a szerkezetátalakítás tekintetében a 2019/1023 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében az azonos osztályba tartozó, kellő mértékben közös érdekekkel rendelkező hitelezőket egyenlően, követeléseik nagyságával arányos módon kezelik. Hasonlóképpen, ezen irányelv (52) preambulumbekezdése kimondja, hogy a hitelezők legjobb érdekei módszertani teszt következtében az olyan esetekben, amikor a közintézményi hitelezők a nemzeti jog értelmében elsőbbséget élveznek, a tagállamok rendelkezhetnének úgy, hogy az említett hitelezők követeléseinek a terv keretében való teljes vagy részletes törlése nem lehetséges. Az említett irányelv (44) preambulumbekezdése arra emlékeztet, hogy egyrészt annak biztosítása érdekében, hogy az alapvetően hasonló jogok esetében egyenlő bánásmód érvényesüljön, és hogy a szerkezetátalakítási terveket az érintett felek jogainak méltánytalan sérülése nélkül lehessen elfogadni, az érintett feleket a nemzeti jog szerinti osztályba sorolási kritériumoknak megfelelő külön osztályokba kell sorolni, másrészt pedig a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy külön osztályként kezeljenek olyan típusú hitelezőket is, amelyek esetében az érdekek közössége nem áll fenn kellő mértékben; ilyenek például az adóhatóságok vagy a társadalombiztosítási hatóságok.
38. Ezek a szabályok összhangban állnak a Bíróságnak a Charta 16. cikke által védett vállalkozás szabadságára vonatkozó ítélkezési gyakorlatával. A Bíróság ugyanis megállapította, hogy bár a tulajdonhoz való jogot valamennyi tagállam alkotmányos rendje védi, és hasonló garanciákat biztosít a kereskedelem, a munka és más szakmai tevékenységek szabad gyakorlása tekintetében, az így biztosított jogokat, amelyek távolról sem tűnnek abszolút előjogoknak, a védett javak és tevékenységek társadalmi szerepének fényében kell vizsgálni. Hozzátette, hogy emiatt az ilyen jellegű jogokat rendszerint csak a közérdekből előírt korlátozásokkal biztosítják.(22)
39. Következésképpen az, hogy a Portugál Köztársaság kizárta az adó‑ és társadalombiztosítási követeléseket a teljes adósság alóli mentesítési eljárásból, önmagában nem sérti sem a hitelezők közötti, az e területen megvalósítandó egyenlőséget, sem a vállalkozás szabadságát.
40. E kizárás indokoltságát illetően a Bizottság úgy véli, hogy az nem lehet egy egyszerű pro forma nyilatkozat eredménye, és hogy a portugál jogalkotó nem indokolta – még pusztán formálisan sem – az adó‑ és társadalombiztosítási követelések kizárását.
41. Amint azonban arra korábban rámutattam, Portugália külön nyilatkozatot tett a 2019/1023 irányelv tárgyalása során az adókövetelések kizárásáról.(23) Egyébiránt a portugál kormány észrevételeiben megjegyzi, hogy egyrészt a Constituição da República Portuguesa (a Portugál Köztársaság alkotmánya) 103. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az adórendszer célja az állam és más közintézmények pénzügyi szükségleteinek kielégítése, valamint a jövedelem és a vagyon igazságos elosztása, másrészt pedig az LGT 5. és 30. cikke meghatározza azokat az e kizárás indokául szolgáló szabályokat és elveket, mint például az állam és más közintézmények pénzügyi szükségleteinek kielégítése, valamint a társadalmi igazságosság, az esélyegyenlőség és a vagyon és a jövedelmek elosztásában mutatkozó egyenlőtlenségek szükséges kiigazításának elősegítése az általánosság, az egyenlőség, a jogszerűség, az anyagi igazságosság és az adókövetelésről való rendelkezés tilalmának elvével összhangban.
42. A 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdése nem rendelkezik a szükséges indokolás formájáról, azonban a (81) preambulumbekezdés kimondja, hogy a nemzeti jogban meghatározott érdemi indoknak kell fennállnia. Úgy vélem, hogy az indokolást nem szükséges magában az ezen irányelvet átültető aktusban megállapítani, ha az a nemzeti szabályozásban (alkotmány, törvény, rendelet) már szerepel, vagy akár az említett irányelv tárgyalása keretében megjelenik, amit a nemzeti bíróságnak kell majd vizsgálnia, figyelembe véve az összes alkalmazandó jogszabályt és azok összhangját.
43. Következésképpen úgy tűnik számomra, hogy a 2019/1023 irányelv minimumharmonizációs irányelv, amelynek célja, hogy minden tagállamban olyan adósság alóli mentesítési eljárást vezessen be, amelynek az ezen mentesítésből kizárható követelések jellegére vonatkozó körvonalai nagyrészt a tagállamok mérlegelésére vannak bízva, feltéve hogy a kizárások kellően – akár az átültető aktuson kívüli módon – indokoltak.
44. A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja: a 2019/1023 irányelv 23. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az abban foglalt felsorolás nem kimerítő jellegű, és az adósság alóli mentesítés, a korlátozott mentesítés vagy a hosszabb adósság alóli mentesítési időszak az e felsorolásban szereplőktől eltérő konkrét adósságkategóriákra is kiterjedhet, feltéve, hogy ezt a nemzeti jog – akár az ezen irányelvet átültető rendelkezésen kívül is – megfelelően indokolja.
V. Végkövetkeztetés
45. A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Tribunal da Relação do Porto (portói fellebbviteli bíróság, Portugália) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre az alábbiak szerint válaszoljon:
A megelőző szerkezetátalakítási keretekről, az adósság alóli mentesítésről és az eltiltásokról, valamint a szerkezetátalakítási, fizetésképtelenségi és adósság alóli mentesítési eljárások hatékonyságának növelését célzó intézkedésekről, és az (EU) 2017/1132 irányelv módosításáról szóló, 2019. június 20‑i (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv (szerkezetátalakítási és fizetésképtelenségi irányelv)23. cikke (4) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
az abban foglalt felsorolás nem kimerítő jellegű, és az adósság alóli mentesítés, a korlátozott mentesítés vagy a hosszabb adósság alóli mentesítési időszak az e felsorolásban szereplőktől eltérő konkrét adósságkategóriákra is kiterjedhet, feltéve, hogy ezt a nemzeti jog – akár az ezen irányelvet átültető rendelkezésen kívül is – megfelelően indokolja.