A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)
2014. április 30.(*)
„Szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések – Közbeszerzési eljárás – Máltai nyelvre történő fordítási szolgáltatások nyújtása – Az ajánlatok benyújtásának részletes szabályai – Valamely ajánlattevő ajánlatának elutasítása – Az ajánlatbontásig az ajánlatok tartalma titkosságának biztosítására irányuló formai követelmények be nem tartása – Alkalmazhatatlansági kifogás – Arányosság – Egyenlő bánásmód – Védelemhez való jog – Indokolási kötelezettség – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke – Az 1605/2002/EK, Euratom rendelet 98. cikkének (1) bekezdése – A 2342/2002/EK, Euratom rendelet 143. cikke”
A T‑637/11. sz. ügyben,
az Euris Consult Ltd (székhelye: Floriana [Málta], képviseli: F. Moyse ügyvéd)
felperesnek
az Európai Parlament (képviselik: L. Darie és F. Poilvache, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Bizottság (képviselik: R. Lyal és F. Dintilhac, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
az Európai Parlamentnek a máltai nyelvre történő fordítási szolgáltatások nyújtására irányuló intézményközi közbeszerzési eljárásában (MT/2011/EU) hozott, a felperes által benyújtott ajánlatot elutasító 2011. október 18‑i határozata megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök (előadó), F. Dehousse és A. Collins bírák,
hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. november 28‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2011. március 22‑én az Európai Parlament közzétette az MT/2011/EU közbeszerzési eljárást megindító hirdetményt (a továbbiakban: közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény), amelynek tárgya máltai nyelvre történő fordítási szolgáltatás nyújtása a Parlament, az Európai Számvevőszék, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és az Európai Unió Régiók Bizottságának javára.
2 A közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.2 pontja előírta, hogy az ajánlattevők az ajánlataikat választásuk szerint vagy postai úton, vagy futárszolgálattal [a 2.2 pont a) alpontja] küldhették el vagy éppen személyesen nyújthatták be a Parlament postaszolgálatánál [a 2.2 pont b) alpontja].
3 A közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontja az alábbiakat állította meg:
„A ajánlatok titkosságának és sértetlenségének megőrzése érdekében azokat kettős borítékban kell benyújtani. A két borítékot le kell pecsételni, és az alábbi felirattal kell ellátni:
– a címzett szervezeti egység […];
– az ajánlati felhívás hivatkozási száma […]
– valamint a következő rendelkezés: »A postaszolgálat vagy más jogosulatlan személy nem bonthatja fel!«
Mindenesetre a használt csomagolástól függetlenül az ajánlattevőknek különös figyelmet kell szentelniük az ajánlatuk benyújtására használt borítékok minőségére, annak biztosítása érdekében, hogy azok ne szétszakadva érkezzenek, nem biztosítva tehát tartalmuk titkosságát és sértetlenségét.
Öntapadó borítékok használata esetén ragasztószalaggal le kell zárni azokat, és a feladónak úgy kell aláírnia, hogy aláírása érintse a ragasztószalagot és a borítékot is. Az említett aláírás vagy saját kezű aláírás vagy a vállalati pecséttel kísért aláírás.
Minden olyan ajánlat, amely nem biztosítja tartalmának titkosságát az összes ajánlat felbontásáig, automatikusan elutasításra kerül.
A külső borítékon fel kell tüntetni az ajánlattevő nevét és kereskedelmi megnevezését, valamint azt a pontos címet, ahol őt értesíteni lehet az ajánlatával kapcsolatos határozatról.
Egyébiránt a két lepecsételt boríték használatára vonatkozó követelményen kívül az ajánlati felhívás MT/2011/EU hivatkozási számát is fel kell tüntetni a külső borítékon.”
4 2011. május 12‑én a felperes, az Euris Consult Ltd, egy máltai székhelyű fordítótársaság ajánlatot (a továbbiakban: ajánlat vagy a felperes ajánlata) nyújtott be. Ezen ajánlatnak a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben megjelölt címre történő eljuttatásához futárszolgálat szolgáltatását vette igénybe.
5 Az ajánlat egy eredeti és két másolati példányból állt. Minden egyes dokumentumot öntapadó nátronpapír borítékba helyeztek. A borítékok hajtókáit a felperes igazgatójának aláírásával, majd ragasztószalagnak az aláírásra történő elhelyezésével lepecsételték. E borítékokat ezt követően a futárszolgálat által nyújtott külső borítékba helyezték el. E műanyag boríték öntapadó záróhajtókát tartalmazott. A felperes igazgatója nem helyezte el keresztben aláírását a külső borítékon lévő ragasztószalagon.
6 2011. május 13‑án a Parlamenthez megérkezett az ajánlat, amelyet ezen intézmény visszaigazolt. A felperes ajánlatát, valamint más ajánlattevők ajánlatait a Parlament helyiségeiben helyezték el, zárt teremben, amelyhez csak az engedélyezett személyek fértek hozzá.
7 2011. június 16‑án 14 óra 30 perckor az ajánlatok felbontására kinevezett, a Parlament Fordítási Főigazgatóságának három alkalmazottjából és a Számvevőszék egy alkalmazottjából álló bizottság egyidőben hat, határidőben benyújtott ajánlatot bontott fel, köztük a felperes ajánlatát is. Az ajánlatok felbontására két ajánlattevő képviselőinek jelenlétében került sor. A felperes képviselői nem vettek részt ezen az ülésen.
8 Az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság öt ajánlatot fogadott el. A felperes ajánlata azonban a felbontáskor elutasításra került. Az ajánlatok felbontására vonatkozó jegyzőkönyvben az említett bizottság a felperes ajánlata vonatkozásában az alábbi megjegyzéseket tette:
„A futárszolgálat külső postai borítéka le volt zárva, de nem volt lepecsételve. A belső borítékok, amelyek az ajánlattevő által biztosított egyetlen csomagolást jelentették, olyan jelentős mértékben elszakadtak, hogy teljesen nyitva voltak. A bizottság megállapította, hogy nem volt biztosítva a titkosság, következésképpen elutasította az ajánlatot.”
9 A Parlament a szóban forgó szerződés odaítélésének további szakaszaiba lépett 2011. június és szeptember között. Az eljárás eredményét 2011. október 18‑án közölték valamennyi ajánlattevővel.
10 Így az EP/ETU/MHH/pm/D/2011/52280. sz. 2011. október 18‑i ajánlott levélben (a továbbiakban: megtámadott határozat) a Parlament Fordítási Főigazgatósága Fordítástámogatás és Technológiai Szolgáltatások A. Igazgatósága külső fordítási egységének vezetője tájékoztatta a felperest az ajánlatának a felbontáskor történő elutasításáról, azon tény okán, hogy az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság megállapította, hogy nem volt biztosítva a felperes ajánlatának titkossága.
11 A megtámadott határozatban a Parlament átvette az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság által a jegyzőkönyvben elfogadott, a fenti 8. pontban hivatkozott megállapításokat.
12 A megtámadott határozatban tájékoztatták továbbá arról a felperest, hogy további magyarázatokra tehet szert ajánlatának elutasításáról, és egyébiránt felhívták figyelmét a keresetindítási határidőkre.
13 2011. október 27‑én és november 10‑én a felperes képviselőit fogadta a Parlament Fordítási Főigazgatósága. A képviselők megvizsgálhatták az ajánlatok tárolására szolgáló helyiségeket, valamint a borítékokat, az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság által talált állapotukban. Egyébiránt több elektronikus levélváltásra került sor a felperes képviselői és a Parlament alkalmazottai között.
14 A keretszerződés 2011. december 21‑én került aláírásra a közbeszerzési eljárás nyertes ajánlattevőjével.
Az eljárás és a felek kérelmei
15 A Törvényszék Hivatalához 2011. december 15‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
16 A Törvényszék Hivatalához 2011. december 16‑án benyújtott külön iratában a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben kérte a megtámadott határozat végrehajtásának addig az időpontig történő felfüggesztését, amíg a Törvényszék a jelen keresetet elbírálja. 2012. január 25‑én hozott végzésében a Törvényszék elnöke elutasította e kérelmet.
17 A Törvényszék Hivatalához 2012. július 23‑án érkezett beadványával az Európai Bizottság kérte, hogy a Parlament kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. 2012. szeptember 4‑i végzésében a Törvényszék első tanácsának elnöke megengedte a beavatkozást. Mivel a beavatkozási kérelmét a Törvényszék eljárási szabályzatának 115. cikke 1. §‑ában említett hathetes határidő lejárta után terjesztette elő, a Bizottság az eljárás szóbeli szakaszában ismertethette észrevételeit, az említett eljárási szabályzat 116. §‑ának (6) bekezdése szerint.
18 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele megváltozott, az előadó bírót a hatodik tanácshoz osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
19 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (hatodik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.
20 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– állapítsa meg, hogy továbbra is jogosult kártérítés követelésére a megtámadott határozatnak betudható kár megtérítése okán;
– a Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.
21 A Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
22 A Törvényszék a 2013. november 28‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.
23 A tárgyalás során a Bizottság a kereset elutasítását kérte, amennyiben az a módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o; a továbbiakban: végrehajtási szabályok) 143. cikke alkalmazhatatlanságának kifogásán alapul.
24 A tárgyaláson a felperes elállt a második kereseti kérelmétől, amit a Törvényszék tudomásul vett.
A jogkérdésről
25 A felperes a megtámadott határozat megsemmisítésére irányuló kérelmének alátámasztásaként öt jogalapra hivatkozik. Az első jogalap keretében, a felperes állítja egyrészt a módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) 98. cikke (1) bekezdésének, a végrehajtási szabályok 143. cikkének, valamint a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának megsértését, másrészt pedig másodlagosan hivatkozik a végrehajtási szabályok 143. cikkének, valamint a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának alkalmazhatatlanságára. A második jogalap az arányosság elvének megsértésén alapul. Harmadik jogalapjában a felperes azt rója fel a Parlamentnek, hogy nem tartotta tiszteletben az egyenlő bánásmód elvét. A negyedik jogalap az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdése a) pontjának megsértésén alapul. Az elsőként vizsgálandó ötödik jogalapjával a felperes a megtámadott határozat elégtelen indokolására hivatkozik.
A – A megtámadott határozat elégtelen indokolására alapított ötödik jogalapról
1. A felek érvei
26 Ötödik jogalapja keretében a felperes a megtámadott határozat elégtelen indokolására hivatkozik. Álláspontja szerint, mivel a Parlament nem közölte, hogy miért találta a belső borítékokat elszakadva az ajánlatok felbontásakor, nem tette lehetővé számára a megtámadott határozat megalapozottságának értékelését. Mivel a Parlament nem nyújtott számára további tájékoztatást, a felperes úgy véli, hogy ezen okból be kellett nyújtania a jelen keresetet annak érdekében, hogy a Törvényszék ítélje meg a megtámadott határozat jogszerűségét.
27 Ráadásul a Parlament nem működött közre teljes mértékben, és nem tett eleget a kiegészítő információk nyújtására vonatkozó kötelezettségének. Így a felperes képviselőivel a két ülés alkalmával megbeszélgetést folytató parlamenti alkalmazottak magatartása ellenségesnek bizonyult. Ugyanígy a Parlament részleges választ adott az elektronikus levélben számára többször is feltett kérdésekre. A Parlament így megakadályozta a felperest a keresetének hasznos előkészítésében.
28 A Parlament, mivel így járt el, megsértette az EUMSZ 296. cikk, a költségvetési rendelet 100. cikke (2) bekezdésének és a végrehajtási szabályok 149. cikke (3) bekezdésének rendelkezéseit.
29 A Parlament vitatja a felperes érveit.
2. A Törvényszék álláspontja
30 Az EUMSZ 296. cikk második bekezdése értelmében a jogi aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk.
31 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint EUMSZ 296. cikk második bekezdése által megkövetelt indokolásnak meg kell felelnie a szóban forgó jogi aktus jellegének, valamint világosan és egyértelműen kell megjelenítenie az azt meghozó intézmény érvelését, oly módon, amely lehetővé teszi az érdekeltek számára a meghozott intézkedés igazolásának megismerését és az illetékes bíróságnak a felülvizsgálat gyakorlását. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményére, így különösen a jogi aktus tartalmára, a hivatkozott indokok jellegére, és a címzettek vagy más közvetlenül és személyükben érintett személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely jogi aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk második bekezdése követelményeinek, nem pusztán a jogi aktus szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem annak összefüggéseire, valamint az érintett tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére való tekintettel is (lásd a Bíróság C‑367/95. P. sz., Bizottság kontra Sytraval és Brink’s France ügyben 1998. április 2‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑1719. o.] 63. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
32 Ezen indokolási kötelezettség terjedelmét az uniós intézmények, szervek és hivatalok közbeszerzési szerződéseinek odaítélése vonatkozásában a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdése, valamint a végrehajtási szabályok 149. cikkének (3) bekezdése pontosítja.
33 Így a költségvetési rendelet 100. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy azon ajánlattevők esetében, amelyek ajánlata a versenyeztetési szakasz előtt elutasításra kerül, az ajánlatkérő köteles őket tájékoztatni ajánlatuk elutasításának indokairól. A végrehajtási szabályok 149. cikkének (3) bekezdése egyébiránt előírja, hogy ugyanezen ajánlattevők írásban benyújtott kérelemmel kérhetik az elutasítás indokaira vonatkozó kiegészítő információk postai úton, faxon vagy e‑mailben történő közlését.
34 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban a Parlament tájékoztatta a felperest az ajánlata elutasításának indokáról, azaz hogy az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság nem tudta biztosítani az ajánlat titkosságát, mivel egyrészt egyetlen borítékréteg volt a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény előírásainak megfelelően lepecsételve, másrészt pedig, hogy e borítékok olyannyira szétszakadtak, hogy teljesen nyitva voltak (lásd a fenti 8., 10. és 11. pontot).
35 Ezen információk teljes mértékben elegendők ahhoz, hogy a felperes megértse az ajánlata elutasításának indokait, és hogy azokat érdemben vitassa, amint azt a jelen kereset első négy jogalapjában tette.
36 Egyébiránt a megtámadott határozat olvasatából kitűnik, hogy a Parlament nem alapította a felperes ajánlatának elutasítását azon indokokra, hogy miért találta az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság széttépve a futárszolgálat által biztosított borítékon belül található borítékokat. E feltételek mellett a felperes állításával ellentétben a Parlament nem volt köteles tájékoztatni őt ezen indokokról, amelyekről egyébiránt nem megállapított, hogy tudomása volt.
37 Ugyanígy, mivel a megtámadott határozat kellően indokolt volt, a Parlament az indokolási kötelezettség teljesítéséhez nem volt köteles arra, hogy részletesen megválaszolja a felperes által elektronikus levélben vagy a felperes kérelmére a Parlament által szervezett két ülés alkalmával feltett számos kérdést (lásd a fenti 13. pontot).
38 Végül, a Parlament alkalmazottainak a felperes szerint a jelen ügyben tanúsított ellenségeskedése nem megállapított, és mindenesetre nem bír jelentőséggel azon kérdés tekintetében, hogy a Parlament egyértelműen és kellő pontossággal tájékoztatta‑e az ajánlata elutasításának indokairól.
39 A fentiekből következik, hogy az indokolási kötelezettség megsértésére alapított ötödik jogalapot el kell utasítani.
B – A költségvetési rendelet, a végrehajtási szabályok és a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény megsértésére alapított első jogalapról
1. A felek érvei
a) A felperes érvei
40 Az első jogalap azon alapul, hogy mivel az ajánlat már a felbontáskor elutasításra került a titkosságra irányuló kötelezettség nemteljesítése okán, a megtámadott határozat egy jelentős szabályozást sért, úgymint a költségvetési rendelet 98. cikkének (1) bekezdését, a végrehajtási szabályok 143. cikkét és a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontját. E jogalap lényegében három részre oszlik. Az első rész keretében a felperes azt állítja, hogy az ajánlat titkossága biztosítva volt az ajánlatoknak az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság által történő felbontásáig. A második rész keretében úgy érvel a felperes, hogy teljesítette az ajánlat kettős borítékban való benyújtására irányuló kötelezettséget. A harmadik rész keretében a felperes vitatja azon kifogásokat, amelyekre a Parlament az azt megállapító megtámadott határozatot alapította, hogy nem lehetett biztosítani az ajánlat titkosságát. E harmadik rész keretében, másodlagosan a végrehajtási szabályok 143. cikkének, valamint a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának alkalmazhatatlanságára hivatkozik, amennyiben e rendelkezéseket, a Parlament által megtámadott határozatban megállapított hatály szerint kell értelmezni.
Az ajánlat titkosságának tiszteletben tartásáról
41 Először is a felperes álláspontja szerint a költségvetési rendelet 98. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit – amelyek előírják, hogy az ajánlattevők ajánlatai tényleges verseny tárgyát képezzék, és tartalmuk titkos maradjon azok egyidejű kibontásáig – a jelen ügyben teljes mértékben tiszteletben tartották. Tehát e rendelkezések figyelmen kívül hagyásával került elutasításra a megtámadott határozat.
42 Ugyanis a felperes szerint a Parlament tévesen állapította meg a megtámadott határozatban, hogy nem volt biztosítva az ajánlat titkossága.
43 Először is az ajánlat titkossága biztosítva volt a külső boríték ajánlatok felbontására kinevezett bizottság által történő felbontásáig, mivel nem vitatott, hogy e boríték teljesen le volt zárva addig, amíg az említett bizottság azt fel nem nyitotta.
44 Másodszor, a futárszolgálat által továbbított küldemény kézhezvétele és a külső boríték ajánlatok felbontására kinevezett bizottság által történő felbontása között az ajánlat folyamatosan a Parlament megőrzése alatt állt. E tekintetben maga a Parlament nyilatkozataiból következik, hogy az ajánlatot zárt helyiségben helyezték el, ahová tilos volt bármely jogosulatlan személy belépése, és amely folyamatos felügyelet alatt állt.
45 Harmadszor, nem vitatott, hogy a futárszolgálat külső borítéka sértetlenül érkezett meg a Parlamentbe, mivel ezen intézmény postaszolgálata nem fogadja el a sérült borítékokat.
46 Negyedszer, az ár az ajánlatokban foglalt egyetlen valóban titkos adat. Márpedig ezen adat az ajánlat felbontásáig ismeretlen maradt a Parlament számára.
47 E körülmények összessége bizonyítja, hogy a Parlament a megtámadott határozatban tévesen állapította meg, hogy az ajánlat titkossága nem volt biztosítva, és emiatt azt vizsgálat nélkül elutasította.
Az ajánlat kettős borítékban történő benyújtására vonatkozó kötelezettségről és a külső boríték lepecsételésére vonatkozó kötelezettség terjedelméről
48 Másodszor, a felperes úgy érvel, hogy teljesítette az ajánlat kettős borítékban történő benyújtására vonatkozó, az alkalmazandó szabályozásból következő kötelezettséget.
49 Álláspontja szerint ugyanis tiszteletben tartotta a végrehajtási szabályok 143. cikkének és a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának előírásait, mivel az ajánlatot és két másolati példányát az e rendelkezések szerinti lepecsételt borítékban helyezte el, és e borítékok összességét a futárszolgálat által biztosított külső borítékba tette.
50 A Parlament által az ellenkérelmében állítottakkal ellentétben a borítékok lepecsételésével kapcsolatban az ajánlattevőkre háruló kötelezettségek nem tűnnek ki tisztán a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményből, mivel e fogalom nem került kellő pontossággal meghatározásra.
51 A felperes állítja továbbá, hogy a 2011. év során három másik közbeszerzési eljárásban is részt vett egyező benyújtási feltételekkel. Márpedig ezen ajánlatok egyikét sem utasították el a titkosság hiánya okán. Ez megerősíti a „lepecsételt boríték” fogalma pontosságának hiányát, és ajánlatának a jelen ügyben történő elutasítása sérti az egyenlő bánásmód elvét.
52 Különösen nem következik egyértelműen a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményből, hogy amikor az ajánlattevő úgy határozott, hogy magán futárszolgálat szolgáltatását veszi igénybe, az e futárszolgálat által biztosított külső borítékot a szabályozás szerinti öntapadó borítéknak kell tekinteni, és a ragasztószalagon elhelyezett aláírással le kell pecsételni.
A megtámadott határozatban megállapított indokolás megalapozottságáról
53 Harmadszor, a felperes vitatja a Parlament által a megtámadott határozat alapján megállapított három kifogás megalapozottságát (lásd a fenti 8. és 11. pontot).
– A külső boríték lepecsételéséről
54 Először is a Parlament tévesen állapította meg, hogy „a futárszolgálat külső borítéka le volt zárva, de nem volt lepecsételve”.
55 Először is nem vitatott, hogy a futárszolgálat által biztosított külső boríték betöltötte az ajánlat titkossága megőrzésében játszott szerepét, mivel sértetlen maradt az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság által történő felbontásáig. Ennélfogva a költségvetési rendelet 98. cikkének (1) bekezdésében fogalt célok nem voltak veszélyben.
56 Továbbá, a futárszolgálat által biztosított külső borítékok műanyagból voltak, és záróhajtókával rendelkeztek, amely biztosította, hogy e borítékokat nem lehetett sérülés nélkül kinyitni. Tehát nem a végrehajtási szabályok 143. cikke és a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontja szerinti öntapadó borítékokról van szó, és következésképpen az egyrészt az aláírás lezárást keresztező, másrészt pedig az öntapadó borítékok esetében az e rendelkezések által előírt további ragasztószalag elhelyezésével kapcsolatos leírások nem alkalmazhatók a futárszolgálat által a jelen ügyben biztosított borítékra.
57 Ráadásul, még ha elismerjük is azt – amit a felperes vitat –, hogy a futárszolgálat által biztosított borítékot a végrehajtási szabályok 143. cikke és a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontja szerinti öntapadó borítéknak kell tekinteni, el kell fogadni, hogy e boríték záróhajtókája, a tartalmának titkossága vonatkozásában legalább egyenértékű biztonságot nyújt ahhoz viszonyítva, mint amikor hagyományos öntapadó borítékon keresztben helyezik el az aláírást, valamint a további ragasztószalagot. E feltételek mellett a felperes képviselője aláírásának a ragasztószalag alatt történő elhelyezése nem fejtett ki további kedvező hatást az ajánlat titkossága vonatkozásában.
58 Végül, másodlagosan, az EUMSZ 277. cikk alapján a felperes a végrehajtási szabályok közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjában átvett 143. cikke rendelkezéseinek alkalmazhatatlanságára hivatkozik, amennyiben úgy kell tekinteni, hogy azokat a jelen ügyben megsértették, mivel a futárszolgálat által biztosított borítékon hiányzott a további ragasztószalag alatt a felperes képviselőjének aláírása.
59 E kivétel alátámasztására a felperes úgy érvel, hogy az ilyen követelmények meghaladják az ajánlatok titkosságának biztosításához szükséges mértéket. Így meghaladják a költségvetési rendelet 98. cikkének (1) bekezdésében előírtakat, és sértik az arányosság elvét.
60 Következésképpen a felperes szerint a Törvényszéknek meg kell állapítania, hogy az ajánlat eleget tett a költségvetési rendelet 98. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételeknek, és meg kell semmisítenie megtámadott határozatot.
– A kettős borítékban történő küldés kötelezettségéről
61 Másodszor, a Parlament – amely a megtámadott határozatban megállapította, hogy „a belső borítékok […] az ajánlattevő által biztosított egyetlen csomagolást jelentették” (lásd a fenti 11. pont) – megalapozottan rója fel a felperesnek azt, hogy csak a belső borítékokat biztosította, amelyekben az ajánlat eredeti és másolati példánya volt elhelyezve. Ugyanis jóllehet a futárszolgálat biztosította a felperesnek a külső borítékot, a külső borítékból, a belső borítékokból és az ajánlatot tartalmazó dokumentumokból álló küldemény összességében a felperes kezdeményezésére került elküldésre a Parlament számára. A küldeményt alkotó valamennyi részt tehát a felperestől származónak kell tekinteni.
– A belső borítékok állapotáról
62 Harmadszor, a felperes vitatja, hogy a kifogás, amely szerint „[mivel] [a] belső borítékok[…], olyan jelentős mértékben elszakadtak, hogy teljesen nyitva voltak […] [a Parlament] megállapította, hogy nem volt biztosítva a titkosság, következésképpen elutasította az ajánlatot” (lásd a fenti 11. pontot) igazolja az ajánlat vizsgálat nélküli elutasítását.
63 Először is a felperes megállapítja, hogy ezen állítás kizárólag a Parlament nyilatkozatán alapul, és a tények megállapítása vonatkozásában a Törvényszék vizsgálata alá tartozik.
64 Ezt követően a felperes állítja, hogy még ha el is fogadja, hogy a belső borítékokat elszakadva találták az ajánlatok felbontásakor, az ajánlatot képeződokumentumoknak sem a titkossága, sem a sértetlensége nem volt kétséges, mivel addig a külső boríték védte azokat, amely boríték sértetlen maradt az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság beavatkozásáig. Következésképpen a felperes szerint az a körülmény, hogy a belső borítékokat szétszakadva találták, míg a külső boríték sértetlensége nem volt kétséges, nem teszi lehetővé a Parlament számára az ajánlat vizsgálat nélkül történő kizárását.
b) A Parlament és a Bizottság érvei
65 A Parlament és a Bizottság vitatja a felperes érveit.
2. A Törvényszék álláspontja
66 A jelen kereset első jogalapja keretében a felperes vitatja egyrészt Parlament által a megtámadott határozat alapján megállapított tényállás fennállását, valamint másrészt azon értékelést, amely szerint ezen tényállás, amennyiben megállapításra kerül, igazolja az ajánlatának a költségvetési rendelet 98. cikkének (1) bekezdése, a végrehajtási szabályok 143. cikke, valamint a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontja szerinti elutasítását. Megerősíti, hogy következésképpen megsértették a jelen ügyben e rendelkezéseket.
a) A megtámadott határozatban megállapított tényállás fennállásáról
67 E vita terjedelmére tekintettel először is meg kell vizsgálni, hogy a felperes bizonyítani tudja‑e, hogy a Parlament a megtámadott határozatot anyagilag pontatlan tényállásra alapította (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑390/95. P. sz., Antillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ügyben 1999. február 11‑én hozott ítélete [EBHT 1999., I‑769. o.] 29. pontját, és a C‑47/10. P. sz. Ausztria kontra Scheucher‑Fleisch és társai ügyben 2011. október 27‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑10707. o.] 57. és 58. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
68 E tekintetben, amint azt egyébként a felperes a tárgyalás során megerősítette, nem vitatott, hogy a felperes ajánlata egy eredeti és két másolati példányból állt, és hogy e dokumentumok mindegyikét egy öntapadó nátronpapír borítékba helyezték, amelynek hajtókáit a felperes igazgatójának keresztben elhelyezett aláírásával, majd egy további ragasztószalag felhelyezésével lepecsételték. Nem vitatott továbbá, hogy az ily módon lepecsételt e három borítékot a futárszolgálat által biztosított egyetlen külső borítékba helyezték el. Nem vitatott továbbá, hogy a külső boríték sértetlenül érkezett meg a Parlament szolgálataihoz, és hogy ezen öntapadó záróhajtókával lezárt boríték nem került lepecsételésre a felperes igazgatójának a további ragasztószalagon keresztbe elhelyezett aláírásával. E tények összessége, amelyet sem a felperes, sem pedig egyik irat nem von kétségbe, megállapítottnak tekintendő.
69 Ezzel szemben a felperes a tárgyalás során emlékeztetett arra, hogy nem tudta megerősíteni, amint azt a Parlament a megtámadott határozatban megállapította, hogy a három belső boríték „olyan jelentős mértékben elszakadt, hogy teljesen nyitva volt”, amikor az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság felbontotta a külső borítékot.
70 A megtámadott határozat ezen említése az ajánlatok felbontására kinevezett, a Parlament különböző szolgálataihoz tartozó alkalmazottakból, valamint a Számvevőszék egy alkalmazottjából álló bizottság által azon ülés során felvett jegyzőkönyv átvétele, amikor két ajánlattevő jelenlétében a jelen ügyben szóban forgó közbeszerzési eljárás keretében benyújtott minden ajánlat felbontásra került. Emlékeztetni kell továbbá, hogy a felperes nem vett részt az ajánlatok felbontásában, holott lehetősége lett volna rá.
71 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy a felperes nem nyújtott be olyan természetű bizonyítékokat, amelyek kételyt ébresztenek az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság által felvett jegyzőkönyvben említett ténymegállapítások valódiságával kapcsolatban. E feltételek mellett e megállapításokat, amelyeket egyik irat sem von kétségbe, elfogadottaknak kell tekinteni.
72 Ennélfogva vizsgálni kell, hogy a megállapított tények olyan jellegűek‑e, hogy igazolják a felperes ajánlatának elutasítását, amihez másodszor is, szükséges a jelen ügyben alkalmazandó szabályok hatályának pontosítása, amelyek egyértelműségét, részben pedig jogszerűségét vitatja a felperes.
b) Az alkalmazandó szabályokról
A megtámadott határozatban alkalmazott szabályok hatályáról
73 A felperes állításával ellentétben, az ajánlatuknak a jelen ügyben szóban forgó közbeszerzési eljárásban részt vevő ajánlattevőknek történő megküldésére vonatkozó kötelezettségek világosan kitűnnek közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.2 és 2.4 pontjából, amelyek rendelkezéseit bemutatja a fenti 2. és 3. pont.
74 Így először is az ajánlattevők választhattak a között, hogy maguk adják le az ajánlatukat a Parlament postaszolgálatánál, vagy postai úton, illetve futárszolgálattal küldik azt el (a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.2 pontja). Másodszor, az ajánlatoknak kettős lepecsételt borítékban kellett megérkeznie a Parlamenthez, mindegyik borítékon feltüntetve a címzett szervezeti egység megjelölését, az ajánlati felhívás hivatkozási számát és a „[…] nem bonthatja fel” feliratot (a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának első bekezdése). Harmadszor, öntapadó borítékok használata esetében azokat le kellett pecsételni, azaz „ragasztószalaggal le kell zárni azokat, és a feladónak úgy kell aláírnia, hogy aláírása érintse a ragasztószalagot és a borítékot is”, az említett aláírás vagy saját kezű aláírás vagy a vállalati pecséttel kísért aláírás (a közbeszerzési eljárást megindító hirdemény 2.4 pontjának harmadik bekezdése). Negyedszer, főszabály szerint az ajánlattevők voltak felelősek azon állapotért, amelyben az ajánlatukat tartalmazó borítékok megérkeztek, és következésképpen „különös figyelmet kell szentelniük az ajánlatuk benyújtására használt borítékok minőségére” (a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának második bekezdése). Ötödször, a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának negyedik bekezdése kifejezetten előírta, hogy „minden olyan ajánlat, amely nem biztosít[j]a tartalmának titkosságát az összes ajánlat felbontásáig, automatikusan elutasításra kerül”.
75 A felperes állításával ellentétben a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény fenti 74. pontban átvett rendelkezéseiből tisztán és egyértelműen kitűnik, hogy az ajánlatokat két borítékban kellett elhelyezni, és ha azok öntapadó borítékok voltak, mindegyiket le kellett pecsételni. Az utóbbi kifejezés értelmét illetően a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményből szintén világosan kitűnik, hogy az azzal járt, hogy a két borítékot le kellett zárni, és az ajánlattevő felhatalmazott képviselőjének mindegyik borítékot alá kellett írnia keresztben a hajtókán és a további ragasztószalagon.
76 Így a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben előírt kötelezettségek teljesítése érdekében a futárszolgálat szolgáltatásait igénybe vevő ajánlattevő választhatott a között, hogy ha a futárszolgálat borítékának jellemzői lehetővé tették, e borítékot használta külső borítékként, ami azzal járt, hogy a további ragasztószalagon keresztbe elhelyezett aláírással le kellett azt pecsételnie, és fel kellett tüntetnie valamennyi előírt feliratot a futárszolgálat borítékán, és így tehát csak egyetlen belső borítékot használt az ajánlat elhelyezéséhez, vagy pedig az ajánlatának tartalmát az előírt feliratokkal ellátott lepecsételt két borítékba helyezte, majd e kettős borítékot a futárszolgálat külső borítékába tette, amelyet e feltételek mellett nem volt köteles lepecsételni, és az előírt valamennyi felirattal ellátni.
77 Ezzel szemben a felperes azon értelmezése, amely szerint a futárszolgálat külső borítékát, jóllehet a fent hivatkozott értelmezés szerint nem volt lepecsételve, a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben előírt két boríték egyikének és az említett hirdetmény 2.4 pontjában előírt követelményeket tiszteletben tartónak kell tekinteni, nem elfogadható. Ugyanis, még ha a felpereshez hasonlóan feltételezzük is, hogy a futárszolgálat által biztosított borítékok záróhajtókája a tartalmuk titkosságának védelme vonatkozásában ugyanolyan biztosítékot nyújt, mint a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben előírt lepecsételés, az nem befolyásolja azt, hogy mivel az ajánlattevő nem tartotta tiszteletben a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményből eredő világos, pontos és feltétlen, arra irányuló kötelezettséget, hogy ajánlatát kettős lepecsételt borítékban küldje el, úgy kell tekinteni, mint aki nem teljesítette a jelen ügyben szóban forgó közbeszerzési eljárás keretében ajánlat benyújtásáról határozó minden ajánlattevőre előírt kötelezettségeket.
78 Márpedig a Parlament már csak a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény ezen világos előírásainak megsértése okán is elutasíthatja és az említett közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának negyedik bekezdése szerint köteles is elutasítani valamennyi nem megfelelő ajánlatot, ha ráadásul megállapítja, hogy nincs biztosítva ezen ajánlat valamennyi ajánlat egyidejű felbontásáig fennálló titkossága.
79 Ebből következik, hogy az első jogalap első két részét – amelyben a felperes állítja, hogy mindenesetre az ajánlata elküldésének feltételei a titkosság vonatkozásában ugyanazon biztosítékot nyújtották, mint amelyek a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben előírt kötelezettségek szigorú alkalmazásából eredtek volna, és hogy a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény rendelkezései egyértelműségének hiányában úgy kell tekinteni, mintha kettős lepecsételt borítékban küldte volna el ajánlatát – el kell utasítani.
A végrehajtási szabályok 143. cikkének és a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontja harmadik bekezdésének jelen ügyben történő alkalmazhatóságáról
80 Mindemellett a felperes az első jogalapja harmadik részében vitatja e kötelezettség jogszerűségét, és következésképpen a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontja harmadik bekezdése és a végrehajtási szabályok 143. cikke rendelkezéseinek a jelen ügyben történő alkalmazását.
81 E tekintetben meg kell állapítani, hogy bár a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának harmadik bekezdése az ajánlatok küldésének kettős lepecsételt borítékban történő előírásával, eltérés nélkül átveszi az öntapadó boríték végrehajtási szabályok 143. cikkének (3) bekezdésében szereplő lepecsételésére vonatkozó előírásokat, e két rendelkezés közül csak az első került közvetlen alkalmazásra a jelen ügyben. Ennélfogva a felperes a tárgyaláson számára feltett kérdésre válaszolva megerősítette, hogy az első jogalapja harmadik részének alátámasztásaként előadott alkalmazhatatlansági kifogás mind a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának harmadik bekezdésére, mind pedig a végrehajtási szabályok 143. cikkének (3) bekezdésére is vonatkozott.
82 Anélkül, hogy dönteni kellene arról, hogy a felperes megalapozottan hivatkozhat‑e az EUMSZ 277. cikk alapján a végrehajtási szabályok 143. cikke (3) bekezdésének alkalmazhatatlanságára, amely csak közvetetten került alkalmazásra a jelen ügyben (lásd ebben az értelemben a Bíróság 32/65. sz., Olaszország kontra Tanács és Bizottság ügyben 1966. július 13‑án hozott ítélete [EBHT 1996., 563. o., 594. o.] és a Törvényszék T‑394/08., T‑408/08., T‑453/08. és T‑454/08. sz., Regione autonoma della Sardegna és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2011. szeptember 20‑án hozott ítélete [EBHT 2011., II‑6255. o.] 206–210. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), elegendő megállapítani, hogy az e rendelkezéseknek a költségvetési rendelet 98. cikkének (1) bekezdésére és az arányosság elvére tekintettel fennálló állítólagos jogellenességére alapított e kivétel teljesen megalapozatlan.
83 Ugyanis először is, a végrehajtási szabályok 143. cikkének (3) bekezdése, valamint a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának harmadik bekezdése azon feltételek pontosítására korlátozódik, amelyek mellett biztosítottnak tekinthető az ajánlatoknak a költségvetési rendelet 98. cikkének (1) bekezdésében előírt titkosságára vonatkozó követelmény. Amint azt a Parlament állítja, a végrehajtási szabályok 143. cikke anélkül egészíti ki a költségvetési rendelet 98. cikkének (1) bekezdését, hogy annak ellentmondana. Ezzel szemben a felperes azon álláspontját elismerni, hogy a végrehajtási szabályok 143. cikke sérti a költségvetési rendelet 98. cikkének (1) bekezdését, mivel olyan feltételeket ír elő, amelyeket az utóbbi cikk nem tartalmaz, főszabály szerint az összes végrehajtási szabály jogszerűségének vitatását jelentené, mivel azok éppen arra irányulnak, hogy pontosítsák és kiegészítsék a költségvetési rendeletben előírt alapszabályokat.
84 Másodszor, a végrehajtási szabályok 143. cikkének (3) bekezdése, valamint a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának harmadik bekezdése nem ellentétes az arányosság általános elvével. Ezen elv szerint az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó rendelkezés által kitűzött, jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, azaz több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő céllal (lásd a Törvényszék T‑13/99. sz., Pfizer Animal Health kontra Tanács ügyben 2002. szeptember 11‑én hozott ítélete [EBHT 2002., II‑3305. o.] 411. pontját, és a T‑75/06. sz., Bayer CropScience és társai kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 9‑én hozott ítélet [EBHT 2008., II‑2081. o.] 223. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
85 Márpedig a végrehajtási szabályok 143. cikkének (3) bekezdésében, valamint a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontja harmadik bekezdésében előírt kötelezettség lehetővé teszi annak vélelmezését, hogy biztosítva van az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság által felbontott, két lepecsételt, sértetlen borítékban elhelyezett ajánlatok titkossága. E szabály hozzájárul tehát a jogbiztonsághoz, mivel az ajánlatok felbontásakor mellőz mindenféle önkényes értékelést a pénzügyi és technikai eszközök vonatkozásában az ajánlat elkészítésével járó összköltségre tekintettel elhanyagolható alacsony költség ellenében. A felperes nem megalapozottan állítja tehát, hogy az ilyen kötelezettség sérti az arányosság elvét.
86 Ebből következik, hogy el kell utasítani a felperes által felhozott alkalmazhatatlansági kifogást.
c) A felperes ajánlata kizárásának megalapozottságáról
87 A fentiekből következik, hogy a Parlament, helyesen megállapítva, hogy a felperes nem teljesítette az ajánlatának kettős lepecsételt borítékban történő elküldésére vonatkozó kötelezettséget, jogosan utasította el az ajánlatot.
88 A felperes által az első jogalapja harmadik részében hivatkozott kifogások egyike sem olyan jellegű, hogy megkérdőjelezze ezen értékelést.
89 Először is, amint az a fenti 68. pontban megállapításra került, nem vitatott, hogy a felperes, állításával ellentétben, nem teljesítette az ajánlatának kettős lepecsételt borítékban történő elküldésére vonatkozó kötelezettséget, mivel egyrészt a vonatkozó szabályozás egyértelműen pontosította a borítékok lepecsételésére vonatkozó alakiságokat, másrész pedig a felperes által választott futárszolgálat által biztosított külső boríték, amely öntapadó boríték volt, amint az a felperes által a keresetéhez csatolt fényképekből kitűnik, nem volt lepecsételve.
90 Másodszor, a felperes arra alapított kifogása, hogy a Parlament, megállapítva, hogy „a belső borítékok […] az ajánlattevő által biztosított egyetlen csomagolást jelentették”, nem megalapozottan rótta fel neki, hogy csak a belső borítékokat biztosította, amelyekben az ajánlat eredeti és másolati példánya volt elhelyezve, a megtámadott határozat téves értelmezésén alapul.
91 Ugyanis az említett határozat vitatott szövegrészében a Parlament egyszerűen azt jelezte, hogy nem vehette figyelembe a futárszolgálat által biztosított külső borítékot az ajánlatok kettős lepecsételt borítékban történő átadására vonatkozó kötelezettség tiszteletben tartásának értékelésekor, mivel e külső boríték nem volt lepecsételve. Márpedig, amint arra a fenti 76. pont emlékeztet, a felperesnek az ajánlatát – mivel nem pecsételte le a futárszolgálat által biztosított borítékot – a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának harmadik bekezdésében előírt követelmény tiszteletben tartása érdekében a futárszolgálat borítékában elhelyezett kettős lepecsételt borítékba kellett volna tennie.
92 Harmadszor, amint az a fenti 71. pontban megállapításra került, bizonyítottnak kell tekinteni a felperes e tekintetben támasztott kételyei ellenére, hogy a belső borítékokat az ajánlatok felbontásakor jelentős mértékben szétszakadva találták.
93 A felperes azon érvét, amely szerint e körülmény nem tette lehetővé a Parlament számára, hogy elutasítsa az ajánlatát, mint hatástalant el kell utasítani, mivel a fenti 77. pontban említett értékelésből kitűnik, hogy az ajánlatoknak kettős lepecsételt borítékban történő elküldésére vonatkozó követelmény megsértése elegendő ezen elutasítás igazolásához.
94 Mindenesetre a Parlament azon megállapítása, amely szerint bár a külső boríték sértetlennek tűnt az ajánlatok felbontásakor, csak az a tény, hogy a belső borítékokat jelentős mértékben szétszakadva találták, elegendő a felperes ajánlata titkossága jóváhagyásának kétségbevonásához. Ugyanis felhívták az ajánlattevők figyelmét a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának második bekezdésében szereplő e szempontra, amelyben megállapításra került, hogy a használt borítékok sértetlensége biztosítja az ajánlatok tartalmának mind a titkosságát, mind pedig a sértetlenségét.
95 A fentiekből következik, hogy a felperes nem megalapozottan állítja, hogy ajánlata az alkalmazandó szabályozás téves értelmezésére alapítva került elutasításra, és következésképpen el kell utasítani a kereset első jogalapját.
C – Az arányosság elvének megsértésére alapított második jogalapról
1. A felek érvei
96 A felperes a második jogalapjának alátámasztására állítja, hogy az ajánlatának a titkosság hiánya okán történő elutasításával – jóllehet a külső boríték sértetlen volt – és számára kevésbé kedvezőtlen másodlagos intézkedés felajánlása hiányában a Parlament megsértette az arányosság elvét.
97 A Parlament vitatja a felperes érveit.
2. A Törvényszék álláspontja
98 Az ítélkezési gyakorlat szerint, amint arra a fenti 84. pont már emlékeztetett, az arányosság elve megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a szóban forgó rendelkezés által kitűzött, jogos cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, azaz több megfelelő intézkedés közül a kevésbé korlátozó jellegűt kell választani, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő céllal (lásd ítélet a fenti 84. pontban hivatkozott Pfizer Animal Health kontra Tanács ügyben hozott ítélet 411. pontját, és a fenti 84. pontban hivatkozott Bayer CropScience és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 223. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
99 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a végrehajtási szabályok 145. cikke nem teszi lehetővé az említett szabályok 143. cikkének előírásait sértő ajánlatok felbontását. Márpedig, amint arra a fenti 81. pont emlékeztetett, a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának harmadik bekezdése, amely vonatkozásában az első jogalap értékelése keretében megállapításra került, hogy az előírásokat nem tartották tiszteletben a jelen ügyben, a végrehajtási szabályok 143. cikke harmadik bekezdésének rendelkezéseit veszi át. Ebből következik, hogy a Parlament csak a végrehajtási szabályok 145. cikkének megsértésével bonthatta volna fel a felperes ajánlatát.
100 Ráadásul, amint az az első jogalap értékelése keretében megállapításra került a fenti 78. pontban, a Parlament elutasíthatta a felperes ajánlatát, amint megállapította, hogy nem tartották tiszteletben az ajánlatok kettős borítékban történő elküldésére vonatkozó kötelezettséget, sőt köteles is volt arra, ha kétségesnek tűnt az ajánlatok titkossága. Márpedig szintén megállapításra került a fenti 94. pontban, hogy a Parlament megalapozottan kételkedett a felperes ajánlatának titkosságában azon állapot okán, amelyben a belső borítékokat találták.
101 E kettős indokból a Parlament köteles volt tehát elutasítani a felperes ajánlatát. Márpedig az arányosság elvét, amelynek hatályára a fenti 98. pont emlékeztet, csak abban az esetben lehet alkalmazni, ha a vitatott aktus megalkotója mérlegelési jogkörrel rendelkezik. A jelen ügyben nem ez az eset áll fenn, ebből következik, hogy a jelen ügyben szereplő körülmények között hatástalan az ezen elvre történő hivatkozás.
102 Ráadásul, amennyiben a felperes a második jogalap keretében állítja, hogy a jelen ügyben rá hárított kötelezettségek aránytalanok, elegendő emlékeztetni arra, hogy az ajánlatok lepecsételt kettős borítékban történő elküldésére vonatkozó kötelezettség állítólagos aránytalan jellegére alapított állítások elutasításra kerültek a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának harmadik bekezdésére és a végrehajtási szabályok 143. cikkének (3) bekezdésére vonatkozó alkalmazhatatlansági kifogás megalapozottságának értékelése keretében.
103 Ebből következik, hogy a második jogalapot el kell utasítani.
D – Az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított harmadik jogalapról
1. A felek érvei
a) A felperes érvei
Az egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról
104 A harmadik jogalap keretében a felperes állítja, hogy a kereset benyújtásának időpontjában négy ajánlati felhívásban – többek között a jelen ügy keretét képezőben – vett részt azonos küldési feltételek mellett, és az általa benyújtott másik három ajánlat közül egyiket sem utasították el vizsgálat nélkül a titkosság hiánya okán. A felperes szerint ajánlatának a jelen ügyben történő eltérő kezelését az azonos helyzetekre vonatkozó, objektív indokkal nem igazolt eltérő bánásmód jellemezi. Következésképpen úgy érvel, hogy a megtámadott határozat sérti az egyenlő bánásmód elvét. Ugyanis álláspontja szerint a másik három eljárásban, amelyben részt vett, „nem tettek megjegyzést a futárszolgálat külső borítékában elhelyezett nátronpapír borítékok állapotával kapcsolatban”, sem pedig a futárszolgálat által biztosított külső boríték vonatkozásában.
Pervezető intézkedés iránti kérelem
105 Annak érdekében, hogy a felperes meg tudja állapítani a jelen ügyben szóban forgó ajánlatra és a három másik ajánlati felhívásra, amelyekben részt vett, vonatkozó helyzet azonosságát, azt kéri a Törvényszéktől, hogy az eljárási szabályzat 64. cikke 3. §‑ának d) pontja szerint hívja fel a Parlamentet a GENAFF11, a HR/2011/EU és a TM11/MT. sz. ajánlati felhívás során eljáró, az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság által felvett jegyzőkönyv benyújtására.
b) A Parlament érvei
106 A Parlament vitatja a felperes érveit, és ellenzi a pervezető intézkedés iránti kérelmet.
2. A Törvényszék álláspontja
107 Az ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve ajánlatkérők által történő tiszteletben tartásának követelménye éppen a közbeszerzésekről szóló uniós szabályozás lényegét képezi, amely az alkalmazási körükbe tartozó ágazatban a tényleges verseny fejlesztésének elősegítését célozza, és rögzíti a közbeszerzési szerződések tényleges versenyt szavatoló odaítélési szempontjait. Ami az egyenlő bánásmód elvét illeti, megköveteli, hogy hasonló helyzeteket ne kezeljenek eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható (lásd a fenti 84. pontban hivatkozott Bayer CropScience és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 236. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot; lásd továbbá analógia útján a Bíróság C‑21/03. és C‑34/03. sz., Fabricom egyesített ügyekben 2005. március 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑1559. o.] 26. és 27. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
108 A felperes harmadik jogalapjában állítja, hogy a Parlament csak az egyenlő bánásmód elvének megsértésével utasíthatta el az ajánlatát, mivel előadása szerint a többi ajánlatát azonos feltételek mellett nyújtotta be, és úgy érvel, hogy e többi ajánlatot nem utasították el a kettős, és egyenként lepecsételt borítékban történő elküldés hiánya okán. Álláspontja szerint a jelen ügyben hasonló helyzeteket eltérő módon kezeltek, az ilyen bánásmód objektív igazolhatósága nélkül.
109 Az egyenlő bánásmód általános elve, amelynek a közbeszerzési szerződések vonatkozásában a költségvetési rendelet 89. cikkének (1) bekezdése képezi a részletes végrehajtási szabályait, célja az adott közbeszerzési eljárásban részt vevő ajánlattevőkre történő alkalmazása. Márpedig, amint azt a Parlament állítja, a felperes érvelésének helybenhagyása a jelen ügyben ezen elv megsértését jelentené a jelen esetben szóban forgó közbeszerzési eljárásban ajánlatot benyújtó többi ajánlattevő vonatkozásában, mivel a felperes – aki nem volt hozzájuk hasonló helyzetben az ajánlatának kettős, egyenként lepecsételt borítékban történő elküldésére irányuló követelmény tekintetében – velük azonos bánásmódban részesült.
110 Egyébiránt, ami a felperes azon kérelmét illeti, hogy a jelen ügyben a többi eljáráshoz hasonló bánásmódban részesüljön, meg kell állapítani, hogy még ha feltételezzük is, hogy ténylegesen ugyanolyan szabálytalan feltételekkel küldte el a többi ajánlatot, mint a jelen ügyben, az egyenlő bánásmódra történő hivatkozás révén nem tehet szert jogellenességre alapított előnyökre. Márpedig a jelen kereset első két jogalapjának elemzéséből kitűnik, hogy abban az esetben, ha valamely ajánlattevő nem teljesíti az ajánlatának kettős, egyenként lepecsételt borítékban történő elküldésére vonatkozó kötelezettséget, a végrehajtási szabályok 143. cikkének, valamint a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény 2.4 pontjának követelményei szerint, az ajánlatkérő köteles elutasítani az ajánlatot.
111 E feltételek mellett helyt kell adni a felperes pervezető intézkedés iránti kérelmének, amelynek eredménye mindenesetre nem befolyásolja a jelen jogalap értékelését.
112 Ebből következik, hogy az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított harmadik jogalapot el kell utasítani.
E – Az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdése a) pontjának megsértésére alapított negyedik jogalapról
1. A felek érvei
113 Negyedik jogalapjában a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat rá nézve hátrányos egyedi intézkedésnek minősül. Úgy véli tehát, hogy az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint meg kellett volna őt hallgatni az említett határozat elfogadását megelőzően. Márpedig álláspontja szerint, ha az ajánlatok felbontására kinevezett bizottság meghallgatta volna a magyarázatait, meggyőzte volna e bizottságot az ajánlat titkosságának megőrzéséről, és e bizottság másként határozhatott volna.
114 A Parlament vitatja a felperes érveit.
2. A Törvényszék álláspontja
115 Először is meg kell állapítani, hogy a felperes a negyedik jogalapja keretében a megtámadott határozat elfogadását megelőző meghallgatáshoz való jog megsértésére hivatkozik. Ugyanis előadása szerint az említett határozat rá nézve hátrányos egyedi intézkedés az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint. E tekintetben az érvelését a védelemhez való jog szempontjából is meg kell vizsgálni, amely az uniós jog általános elve.
116 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a védelemhez való jog megsértését az adott ügy egyedi körülményei alapján kell értékelni, különösen a szóban forgó jogi aktus jellegére, elfogadásának körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályokra figyelemmel (lásd a Bíróság C‑584/10. P., C‑593/10. P. és C‑595/10. P. sz., Bizottság kontra Kadi egyesített ügyekben 2013. július 18‑án hozott ítélete 102. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
117 Az alkalmazandó szabályokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy a költségvetési rendelet és a végrehajtási szabályok az ajánlatkérők és az ajánlattevők közötti kapcsolatfelvétel lehetséges alakiságait írják elő, és e rendelkezések tárgya a résztvevők közbeszerzési eljáráshoz való hozzáférésének biztosítása az átláthatóság elvének és a résztvevők közötti egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása mellett. Márpedig egyetlen rendelkezés sem írja elő, hogy az ajánlatkérő köteles az ajánlattevő álláspontját kikérni az ajánlatának a szerződés dokumentációjában előírt azon alaki követelmények nemteljesítése miatti elutasítása előtt, amelyek tiszteletben tartása alapvető jelentőséggel bír.
118 Ami azon kérdést illeti, hogy a felperes által állított, a megtámadott határozat elfogadását megelőző meghallgatáshoz való jog következhet‑e a védelemhez való általános jogból, emlékeztetni kell arra, hogy e védelemhez való jogot különleges szabályozás hiánya esetén is biztosítani kell, e jog megsértése azonban csak akkor vonja maga után a megsemmisítést, ha e szabálytalanság nélkül az eljárás más eredményre vezethetett volna (a Bíróság 259/85. sz., Franciaország kontra Bizottság ügyben 1987. november 11‑én hozott ítélete [EBHT 1985., 4393. o.] 12. és 13. pontja).
119 E tekintetben meg kell állapítani, hogy először is a megtámadott határozat a felperes kezdeményezésére tett ajánlatról szóló állásfoglalás, és hogy az említett határozat kizárólagos indoklását a közbeszerzési eljárás keretében a felperesnek átadott dokumentumok alaki jellemzőinek vizsgálatára alapították, míg az ajánlattevők által tiszteletben tartandó alaki követelményeket pontosan tartalmazta a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény. A megtámadott határozat nem alapul tehát a felperes által jogszerűen figyelmen kívül hagyható ténybeli vagy jogi megállapításon. Következésképpen a felperes nem megalapozottan állítja, hogy a Parlament köteles volt őt meghallgatni a megtámadott határozat elfogadását megelőzően.
120 Ráadásul meg kell állapítani, másodszor, hogy mivel a felperes nem teljesítette a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben előírt alaki követelményeket, a Parlament, amint az a kereset első két jogalapjának vizsgálatakor megállapításra került, köteles volt elutasítani a felperes ajánlatát. E feltételek mellett a felperes észrevételek tételére vonatkozó lehetősége még csekély mértékben sem befolyásolhatta ajánlatának sikerességét.
121 Ennélfogva a keresetnek a – felperesnek a megtámadott határozat elfogadását megelőző állítólagos meghallgatáshoz való jogának megsértésére alapított – negyedik jogalapját szintén el kell utasítani anélkül, hogy szükséges lenne arról határozni, hogy közbeszerzési eljárás összefüggésében hasznosan lehet‑e az ajánlatkérővel szemben hivatkozni az Alapjogi Charta 41. cikke (2) bekezdése a) pontjának megsértésére.
122 Az eddigiek összességéből következik, hogy a jelen kereseteket el kell utasítani.
A költségekről
123 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék az Euris Consult Ltd‑t kötelezi a költségek viselésére.
Frimodt Nielsen | Dehousse | Collins |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. április 30‑i nyilvános ülésen.
Aláírások