AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2008. december 18.
T‑90/07. P. és T‑99/07. P. sz. egyesített ügyek
Belga Királyság és az Európai Közösségek Bizottsága
kontra
Emmanuel Genette
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíjak – A nemzeti nyugdíjjogosultság átvitele – Átviteli kérelem visszavonását elutasító határozat, és új átviteli kérelem benyújtása – A Közszolgálati Törvényszék hatásköre – A jogvita tárgyának módosítása – A kereset elfogadhatatlansága az elsőfokú eljárásban”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke (első tanács) F‑92/05. sz., Genette kontra Bizottság ügyben 2007. január 16‑án hozott ítélete (az EBHT‑ban még nem tették közzé) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezése iránti fellebbezések.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság hatályon kívül helyezi az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke F‑92/05. sz., Genette kontra Bizottság ügyben 2007. január 16‑án hozott ítéletét (az EBHT‑ban még nem tették közzé). Az Elsőfokú Bíróság az Emmanuel Genette által a Közszolgálati Törvényszékhez az F‑92/05. sz. ügyben benyújtott keresetet – mint elfogadhatatlant – elutasítja. E. Genette maga viseli mind a Közszolgálati Törvényszék előtti, mind a jelen bíróság előtti eljárásban felmerült saját költségeit. A Bizottság maga viseli mind a Közszolgálati Törvényszék előtti, mind a jelen bíróság előtti eljárásban felmerült saját költségeit. A Belga Királyság maga viseli mind a Közszolgálati Törvényszék előtti, mind a jelen bíróság előtti eljárásban felmerült saját költségeit.
Összefoglaló
1. Fellebbezés – Tárgy – Kizárólag az elsőfokon hozott határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kérelem – Elfogadhatóság
(A Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 13. cikk, (1) bekezdés; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 139. cikk, 1. §, b) pont)
2. Tisztviselők – Nyugdíjak – A Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság – A közösségi rendszerbe történő átvitel – Módozatok
(Személyzeti szabályzat, VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)
3. Tisztviselők – Kereset – A közösségi bíróság hatásköre – Korlátok – A kereseten túlterjedő határozathozatal tilalma
(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk, első bekezdés, és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)
4. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Az alkalmazott nemzeti jogszabály jogellenessége alapján az érdekelt által a Közösségeknél való szolgálatba lépése előtt megszerzett nyugdíjjogosultságok összegének kiszámítására vonatkozó határozat visszavonására, és helyébe új határozat meghozatalára irányuló kérelem nemzeti nyugdíjrendszert kezelő szervezethez történő benyújtásához való hozzájárulás iránti kérelem megtagadása – A közösségi intézmény hatáskörének hiánya – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; VIII. melléklet, 11. cikk, (2) bekezdés)
5. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Tartózkodás a személyzeti szabályzatban előírt intézkedés meghozatalától – A tisztviselőinek való segítségnyújtás intézmény általi elmulasztása ilyen irányú kérelem hiányában – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 24., 90. és 91. cikk)
1. Az arra irányuló kérelmek hiánya a fellebbezésben, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 139. cikke 1. §‑a b) pontjának értelmében egészben vagy részben adjanak helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek, nem indokolja, hogy e fellebbezést mint elfogadhatatlant elutasítsák, amennyiben az a fellebbezőnek arra irányuló kérelmét tartalmazza, hogy egészben vagy részben helyezzék hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék határozatát az említett eljárási szabályzat 139. cikke 1. §‑a a) pontjának értelmében.
Ugyanis ezen körülmények között az ilyen fellebbezés relevanciája fennmarad, mivel abban az esetben, ha az Elsőfokú Bíróság helyt ad a fellebbező hatályon kívül helyezés iránti kérelmeinek, ezzel nem zárja le a jogvitát, hanem visszahelyezi a feleket a megtámadott határozat meghozatala előtti helyzetükbe. A jogvitában érdemi határozatot hozó bíróság, a Közszolgálati Törvényszék vagy maga az Elsőfokú Bíróság – a Bíróság alapokmánya I. melléklete 13. cikkének (1) bekezdésében az utóbbi számára elismert lehetőség igénybevétele alapján – köteles lesz figyelembe venni az említett fél által az elsőfokú eljárásban előterjesztett kérelmeket, vagy azért, hogy azoknak egészben vagy részben helyt adjon, vagy azért, hogy azokat elutasítsa, ezt az elutasítást azonban nem alapozhatja arra a körülményre, hogy ezeket a kérelmeket nem terjesztették elő ismételten az előtte folyó eljárásban.
(lásd a 40. és 41. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑12/05. P. sz., Meister kontra OHIM ügyben 2006. december 14‑én hozott végzésének (az EBHT‑ban nem tették közzé) 107. pontja.
2. A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdése második albekezdésének – a tisztviselők személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelet hatálybalépését megelőző változata – értelmében az intézmény, amelynél a tisztviselő szolgálatot teljesít, megállapítja azon nyugdíjra jogosító szolgálati évek számát, amelyeket a nyugdíjrendszerében figyelembe vesz azon nyugdíjjogosultság összege alapján, amelyet az említett tisztviselő az ezen intézménynél való szolgálatba lépést megelőzően a nemzeti nyugdíjrendszerekben szerzett. E rendelkezésből következik, hogy a közösségi intézménynek nincs más kötelessége, mint a saját nyugdíjrendszerében figyelembe veendő nyugdíjra jogosító szolgálati évekké alakítani az azon nemzeti nyugdíjrendszert kezelő szervezetek által kiszámított nyugdíjjogosultság összegét, amelynél az érintett tisztviselő a Közösségeknél való szolgálatba lépése előtt nyugdíjjogosultságot szerzett. Az átvihető nyugdíjjogosultság összegének kiszámítása azonban kizárólag az átvitel által érintett nemzeti nyugdíjrendszert kezelő szervezetek hatáskörébe tartozik. Az egyes tagállamok feladata, hogy kiválasszák és felhasználják azokat a konkrét eszközöket, amelyek lehetővé teszik a tisztviselőknek biztosított azon jog gyakorlását, hogy a közösségi nyugdíjrendszerbe vigyék át a nemzeti nyugdíjrendszerekben megszerzett jogosultságaikat.
Az egyrészt az átvinni kívánt nyugdíjjogosultságok összegének kiszámításáról, másrészt e jogosultságoknak a közösségi nyugdíjrendszerben figyelembe veendő nyugdíjra jogosító szolgálati évekké való alakításáról szóló határozatok különböző jogrendek hatálya alá tartoznak, és azok az e jogrendek által előírt sajátos bírósági felülvizsgálat tárgyát képezik. Kizárólag a nemzeti hatóságok és bíróságok rendelkeznek hatáskörrel a közösségi tisztviselők által a nemzeti nyugdíjrendszerekben megszerzett jogosultságok kiszámítására vonatkozó kérelmek és jogviták elbírálására, és az érintett tisztviselőknek kell az alkalmazandó nemzeti jogban előírt eljárásoknak megfelelően az ilyen kérelmekkel és jogvitákkal ezen hatóságokhoz vagy bíróságokhoz fordulniuk.
(lásd az 56. és 57. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 137/80. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1981. október 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1981., 2393. o.) 18. pontja; a Bíróság 75/88., 146/88. és 147/88. sz., Bonazzi‑Bertottilli és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. november 9‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 3599. o.) 17. és 19. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑233/97. sz., Bang‑Hansen kontra Bizottság ügyben 1998. december 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑625. o. és II‑1889. o.) 39. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑67/02. sz., Radauer kontra Tanács ügyben 2004. március 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑89. o. és II‑395. o.) 31. pontja.
3. Mivel a közösségi bíróság – amelyhez a tisztviselő keresettel fordult – határozatában nem terjeszkedhet túl a kereseti kérelmeken, a hatályon kívül helyezésről nem határozhat azon a körön túlmenően, amelyben azt a felperes – a jogvita tárgyát meghatározó – keresetlevélben kérte.
(lásd a 71. és 72. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 232/78. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1979. szeptember 25‑én hozott ítéletének (EBHT 1979., 2729. o.) 3. pontja; a Bíróság C‑310/97. P. sz., Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben 1999. szeptember 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1999., I‑5363. o.) 52. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a Bíróság C‑256/98. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2000. április 6‑án hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑2487. o.) 31. pontja, valamint a Bíróság C‑242/07. P. sz., Belgium kontra Bizottság ügyben 2007. november 8‑án hozott végzésének (EBHT 2007., I‑9757. o.) 41. pontja.
4. Nem minősül sérelmet okozó aktusnak, ha a kinevezésre jogosult hatóság nem tesz eleget a tisztviselő azon kérelmének, hogy az előbbi a nemzeti nyugdíjrendszert kezelő szervezettől az alkalmazott nemzeti jogszabály állítólagos jogellenessége alapján kérje az érdekelt által a Közösségeknél való szolgálatba lépése előtt megszerzett nyugdíjjogosultságok összegének kiszámítására vonatkozóan hozott határozat visszavonását, és annak helyébe – új nemzeti jogszabály alapján – új határozat meghozatalát, mivel a kinevezésre jogosult hatóság nem rendelkezik hatáskörrel a tőle kért intézkedések megtételére. Az ilyen kérelem ugyanis, amely a nemzeti jognak a nemzeti nyugdíjrendszereket kezelő szervezetek általi alkalmazását érintő jogvitán alapul, a hatáskörök megosztásának – a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdése második albekezdésének a tisztviselők személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló 723/2004 rendelet hatálybalépését megelőző változatából következő – elvével összhangban a nemzeti jogrend hatálya alá, és ebből következően a nemzeti hatóságok vagy bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik, és az utóbbi hatóságokhoz és bíróságokhoz való fordulás adott esetben az EK 234. cikk alapján a Bírósághoz intézett előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztéséhez vezethet.
(lásd a 87. és 92–96. pontot)
Hivatkozás: az Elsőfokú Bíróság T‑35/98. sz., Hecq és SFIE kontra Bizottság ügyben 1999. február 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑11. o. és II‑41. o.) 30. pontja.
5. A személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás intézmény általi elmulasztása csak akkor minősül a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének értelmében vett sérelmet okozó aktusnak, ha az intézményt a segítségnyújtási kötelezettség a tisztviselőinek vagy alkalmazottainak bármilyen kérelmétől függetlenül terheli. Márpedig főszabály szerint az érintett tisztviselőnek segítségnyújtás iránti kérelmet kell benyújtania az érintett intézményhez, és csak bizonyos rendkívüli körülmények tehetik kötelezővé a közösségi intézmény számára, hogy ezen tisztviselő előzetes kérelme nélkül a saját kezdeményezésére nyújtson valamely meghatározott segítséget.
(lásd a 100. és 101. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 229/84. sz., Sommerlatte kontra Bizottság ügyben 1986. június 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1986., 1805. o.) 20. pontja.