T‑91/05. sz. ügy

Sinara Handel GmbH

kontra

az Európai Unió Tanácsa és

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közbenső eljárási kérdések – Elfogadhatatlansági kifogás – Kártérítési kereset – Elmaradt haszon – Dömpingellenes vám visszatérítése iránti kérelem – Hatáskör hiánya”

A végzés összefoglalása

1.      Kártérítési kereset – Tárgy – A Közösséggel szemben az EK 288. cikk második bekezdése alapján előterjesztett kártérítés iránti kérelem – A Bíróság kizárólagos hatásköre – A kereset jogi természetének vizsgálata

(EK 234. cikk, első bekezdés, b) pont, EK 235. cikk és EK 288. cikk, második bekezdés; 2913/92 tanácsi rendelet, 243–246. cikk)

2.      Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények

(EK 288. cikk; a Bíróság alapokmánya, 19. cikk és 46. cikk, első bekezdés; az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, 1. §, c) pont)

1.      Az EK 235. és az EK 288. cikk összefüggő rendelkezései kizárólagos hatáskört adnak a Bíróságnak a Közösségeknek betudható kárra vonatkozó kártérítési keresetek elbírálására, míg kizárólag a nemzeti bíróságok rendelkeznek hatáskörrel a nemzeti szerv által – valamely később érvénytelennek nyilvánított közösségi jogszabály alapján – jogalap nélkül beszedett összegek visszatérítése iránti kereset elbírálására.

Ezért a közösségi bíróságok, amelyekhez a fent említett rendelkezések alapján kártérítés iránti kérelmet terjesztettek elő, nem mentesülhetnek azon kötelezettségük alól, hogy megvizsgálják az arra hivatkozva hozzájuk benyújtott kereset valódi természetét, hogy a kártérítéshez való jogot megalapozó kötelességszegést közösségi intézmény követte el.

E vizsgálat annak megállapításához vezet, hogy – ahogyan a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92 rendelet 243–246. cikkének rendelkezései is megerősítik – az olyan kérelem, amelyet ugyan az elmaradt haszon megtérítése érdekében terjesztettek elő, de amely valamely vállalkozás által valamely állítólag jogellenes közösségi rendelet alapján megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítése iránti kérelemnek tekintendő, nem a közösségi bíróság, hanem a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartozik, akik a közösségi jogszabály érvényességével kapcsolatos kétségük esetén az EK 234. cikk szerinti előzetes döntéshozatali eljárás igénybevételével kötelesek a kérelem megalapozottságáról dönteni.

Az állítólagos kár ugyanis – még ha összege nem felel is meg pontosan a megfizetett vámok összegének, mivel a kérelmet előterjesztő vállalkozás a kár összegének megállapításakor figyelembe vette azon további adókat, amelyeket akkor kellett volna a nyeresége után megfizetnie, ha nem vetették volna ki vele szemben az említett vámokat – közvetlenül, szükségszerűen és kizárólag az említett dömpingellenes vámok megfizetéséből ered.

(vö. 47–53., 60., 79. pont)

2.      A jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy maga a keresetlevél tartalmazza az alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeket, legalább összefoglaló jelleggel, de összefüggő és érthető módon. A valamely közösségi intézmény által okozott károk megtérítése iránti keresetlevélnek tartalmaznia kell azon elemeket, amelyek lehetővé teszik különösen a felperes által állítólag elszenvedett kár, illetve pontosabban ezen kár jellegének és terjedelmének meghatározását. Csak különleges körülmények között nem elengedhetetlen meghatározni a keresetlevélben a kár pontos terjedelmét, és számszerűsíteni a kért kártérítés összegét, amely esetben a felperesnek a keresetlevelében bizonyítania kell e körülmények fennállását, vagy legalábbis hivatkoznia kell azokra.

Az a tény, hogy a közösségi bíróságok közbenső ítéletben megvizsgálhatják a Közösség felelősségét megalapozó elvet, későbbi határozathozatalra fenntartva a kártérítés pontos meghatározását, semmiképpen nem mentesítheti a felperest az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában foglalt minimális alaki követelmények tiszteletben tartása alól. Ebből következik, hogy az Elsőfokú Bíróságtól ilyen közbenső ítélet meghozatalát kérő felperes ugyanúgy köteles előadni a Közösségnek felrótt magatartás, a kár jellege és természete, valamint a magatartás és a kár közötti okozati összefüggés meghatározásához szükséges elemeket, és meg kell jelölnie az azon követelménytől való eltérést igazoló okokat, miszerint a keresetlevélnek tartalmaznia kell a hivatkozott kár számszerűsített értékelését.

Semmiképpen nem az Elsőfokú Bíróság feladata, hogy a valamely vállalkozás által elszenvedett elmaradt haszon meghatározása érdekében elméleti és elvont módon döntsön a megfelelő számítási módszerről. Az érintett vállalkozás feladata, hogy annak különböző szempontjait megfelelően kifejtse.

(vö. 108–111., 119–121. pont)