Ideiglenes változat

MACIEJ SZPUNAR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2024. február 8.(1)

C‑633/22. sz. ügy

Real Madrid Club de Fútbol,

AE

kontra

EE,

Société Éditrice du Monde SA

(a Cour de cassation [semmítőszék, Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása polgári és kereskedelmi ügyekben – 44/2001/EK rendelet – A határozatok elismerése és végrehajtása – Megtagadási okok – A megkeresett állam közrendjébe ütközés – Újság és egyik újságírójának elmarasztalása sportegyesület jó hírnevének megsértése miatt”

I.      Bevezetés

1.        A 44/2001/EK rendelet,(2) más néven a „Brüsszel I” rendelet, a tagállamok által a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról és a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló egyezmény(3) óta kialakított hagyományoknak megfelelően egységes szabályokat állapított meg a tagállamokban polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok elismerésére és végrehajtására vonatkozóan. E szabályok szerint ahhoz, hogy az egyik tagállamban (a továbbiakban: származási tagállam) hozott határozatot egy másik tagállamban (a továbbiakban: megkeresett tagállam) végre lehessen hajtani, ez utóbbinak azt végrehajthatóvá kell nyilvánítania.

2.        A „Brüsszel I” rendeletet felváltotta az 1215/2012/EU rendelet(4) (a továbbiakban: „Brüsszel Ia” rendelet), amely túlmutat az elődjén, és a tagállamokban polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatok automatikus végrehajtásának rendszerét vezeti be („bármilyen külön eljárás nélkül”).

3.        Ugyanakkor kétségtelen, hogy e két rendelet rendelkezései szerint a megkeresett tagállam a nemzetközi magánjog hagyományos megoldására hivatkozva megtagadhatja az ítélet végrehajtását, ha az sérti a közrendjét.

4.        Természetesen lehet azzal érvelni, hogy a közrendi kivétel fennállása szükséges és elkerülhetetlen feltétele azon követelmények liberalizálásának, amelyek alapján a külföldi határozatok végrehajthatók a megkeresett tagállam területén: ez utóbbi kevésbé fog vonakodni attól, hogy elfogadja a külföldi határozatokat, ha olyan biztonsági szeleppel rendelkezik, amely lehetővé teszi számára, hogy az általuk a területén kiváltott hatásokat illetően az utolsó szó az övé legyen.

5.        A jelen ügy sajátossága abban rejlik, hogy a származási tagállamban hozott határozatok végrehajthatóvá nyilvánítását azzal az indokkal tagadták meg, hogy e határozatok végrehajtása sérti az Európai Unión Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 11. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságát. Ez az ügy nem csupán arra ad alkalmat a Bíróságnak, hogy tisztázza a közrendi záradék ilyen helyzetben történő alkalmazásának részletes szabályait, hanem arra is, hogy pontosítsa az előzetes döntéshozatali eljárásban fennálló hatáskörének körvonalait.

II.    Jogi háttér

6.        A „Brüsszel I” rendelet „Elismerés és végrehajtás” című III. fejezete három szakaszt tartalmaz: „Elismerés” (33–37. cikk), „Végrehajtás” (38–52. cikk) és „Közös rendelkezések” (53–56. cikk), valamint a „határozat” fogalmának meghatározását (32. cikk).

7.        E rendelet 33. cikke, amely a III. fejezetnek az elismerésre való hivatkozás szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban hozott határozatok elismerésére vonatkozó első szakaszát nyitja meg, (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy „[v]alamely tagállamban hozott határozatot más tagállamban külön eljárás nélkül elismerik”.

8.        Az említett rendelet 34. cikkének 1. pontja úgy rendelkezik, hogy a határozat nem ismerhető el, amennyiben „az elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik”.

9.        Ugyanezen rendelet 36. cikke kimondja, hogy „[a] külföldi határozat érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül”.

10.      A „Brüsszel I” rendelet 38. cikke, amely a III. fejezet más tagállamokban hozott határozatok végrehajtására vonatkozó második szakaszát nyitja meg, (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Valamely tagállamban hozott és ebben az államban végrehajtható határozatot más tagállamban akkor hajtanak végre, ha azt bármely érdekelt fél kérelmére ott végrehajthatónak nyilvánították.”

11.      E rendelet 41. cikke úgy rendelkezik, hogy „[a] határozatot az 53. cikkben említett alaki követelmények teljesítését követően, a 34. és 35. cikk szerinti felülvizsgálat nélkül nyomban végrehajthatónak kell nyilvánítani. Az a fél, aki ellen a végrehajtást kérték, az eljárásnak ebben a szakaszában a kérelemre észrevételt nem tehet.”

12.      Az említett rendelet 43. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „[a] végrehajthatóság megállapítására irányuló kérelem tárgyában hozott határozat ellen bármely fél jogorvoslatot [helyesen: jogorvoslati kérelmet] nyújthat be”.

13.      Ugyanezen rendelet 45. cikke értelmében:

„(1)      Az a bíróság, amelynél a 43. vagy 44. cikk alapján jogorvoslatot nyújtottak be, kizárólag a 34. és 35. cikkben meghatározott okok egyike alapján utasíthatja el vagy vonhatja vissza [helyesen: okok egyike alapján tagadhatja meg a végrehajthatóság megállapítását vagy helyezheti hatályon kívül] a végrehajthatóságot megállapító határozatot. A bíróság késedelem nélkül határozatot hoz.

(2)      A külföldi határozat érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül.”

14.      A „Brüsszel I” rendelet 48. cikke előírja:

„(1)      Amennyiben a külföldi határozatot több tárgy tekintetében hozták, és a végrehajthatás nem engedélyezhető valamennyi tárgy tekintetében, a bíróság vagy hatáskörrel rendelkező hatóság a végrehajtást egy vagy több tárgy tekintetében állapítja meg.

(2)      A kérelmező a határozat egyes részei tekintetében korlátozva is kérelmezheti a végrehajthatóság megállapítását.”

III. Az alapeljárás tényállása

15.      A Le Monde újság 2006. december 7‑én közzétett egy cikket, amelyben EE, ezen újság alkalmazott újságírója azt állította, hogy a Real Madrid és az FC Barcelona labdarúgóklubok igénybe vették dr. X. Fuentes szolgáltatásait, aki a kerékpársportban korábban leleplezett doppinghálózat felbujtója volt. A címlapon megjelent egy részlet a cikkből, valamint egy rajz a „Dopping: a kerékpározás után a labdarúgás” felirattal, amely a spanyol zászló színeibe öltözött kerékpárost ábrázolt, körülvéve kis futballistákkal és fecskendőkkel. Számos, különösen spanyol médium beszámolt e cikkről.

16.      A Le Monde 2006. december 23‑án kommentár nélkül közölte a Real Madrid által az újságnak küldött cáfoló levelet.

17.      E klub és orvosi csapatának egyik tagja, az alapeljárás felperesei a Juzgado de Primera Instancia n°19 de Madrid (madridi 19. sz. elsőfokú bíróság, Spanyolország) előtt az alapeljárás alpereseivel, a Le Monde kiadóvállalatával, és a szóban forgó cikket szerző újságírójával, azaz alapeljárás alpereseivel szemben jó hírnevük megsértése miatt kártérítési keresetet indítottak.

18.      2009. február 27‑i ítéletével e bíróság arra kötelezte az alapeljárás alpereseit, hogy fizessenek meg 300 000 eurót a Real Madrid, és 30 000 eurót az orvosi csapatának tagja részére, és elrendelte határozatának a Le Monde újságban való közzétételét. Az alapeljárás alperesei fellebbezést nyújtottak be ezen ítélettel szemben az Audiencia Provincial de Madridhoz (madridi tartományi bíróság, Spanyolország), amely lényegében helybenhagyta az említett ítéletet. A Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) 2014. február 24‑i ítéletével elutasította az ez utóbbi határozattal szemben benyújtott felülvizsgálati kérelmet.

19.      A Juzgado de Primera Instancia n°19 de Madrid (madridi 19. sz. elsőfokú bíróság) 2014. július 11‑i végzésével egyetemlegesen elrendelte(5) a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) határozatának végrehajtását és 390 000 euró tőkeösszegnek, valamint a kamatoknak és költségeknek a Real Madrid részére történő megfizetését, majd 2014. október 9‑i végzésével e határozat végrehajtását, valamint 33 000 euró tőkeösszeg, valamint a kamatok és költségek a klub orvosi csapatának tagja részére történő megfizetését.

20.      2018. február 15‑én a tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság, Franciaország) igazságügyi hivatalának igazgatója két alkalommal megállapította e végzések végrehajthatóságát.

21.      2020. szeptember 15‑i ítéletével a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság, Franciaország) hatályon kívül helyezte e megállapításokat. Mivel úgy ítélte meg, hogy a 2014. július 11‑i és október 9‑i végzések nyilvánvalóan ellentétesek a francia nemzetközi közrenddel, úgy ítélte meg, hogy azokat Franciaországban nem lehet végrehajtani.

22.      E tekintetben a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) először is megállapította, hogy a spanyol bíróságok a szóban forgó ítéleteket az 1982. május 5‑i Ley Orgánica 1/1982, de protección civil del derecho al honor, a la intimidad personal y familiar y a la propia imagen (a jó hírnévhez fűződő jog polgári jogi védelméről szóló, 1982. május 5‑i 1/1982. sz. organikus törvény; a BOE 1982. május 14‑i száma, 11196. o.) 9. cikkének (3) bekezdése alapján hozták, jóllehet a Real Madrid nem hivatkozott vagyoni kárra. Ezenkívül az Audiencia Provincial de Madrid (madridi tartományi bíróság) a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság) által helybenhagyott ítéletében megállapította, hogy mivel a kár általában a nem vagyoni kárhoz kapcsolódik, azt gazdasági szempontból nehéz számszerűsíteni.

23.      A cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) ezt követően megjegyezte, hogy a spanyol bíróság előtt csak a szóban forgó – a spanyol médiumok által megcáfolt – cikk médiahatásait vitatták meg, így az e hatások folytán elszenvedett kárt enyhítette a többségében spanyol olvasótáborral rendelkező helyi sajtóorgánumok által közölt cáfolat.

24.      Harmadszor, e bíróság elsőként megállapította, hogy a 300 000 euró tőkeösszeg és 90 000 euró kamatösszeg megfizetésére való kötelezés egy természetes személyt és az újságot kiadó társaságot érinti, és hogy e társaság beszámolói azt mutatják, hogy ez az összeg 2017. december 31‑én a nettó veszteség 50%‑át és a rendelkezésre álló eszközök összegének 6%‑át teszi ki; másodszor, hogy az újságíró 30 000 euró tőkeösszeg és 3000 euró kamat megfizetésére való kötelezése az előzőekhez adódik; harmadszor pedig, hogy rendkívül ritka, hogy a becsület vagy a jó hírnév megsértése miatt megítélt kártérítés összege meghaladja a 30 000 eurót, mivel a francia törvény a rágalmazást a magánszemélyekkel szemben legfeljebb 12 000 euró összegű bírsággal bünteti.

25.      A cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó elmarasztaló döntések visszatartó hatást gyakoroltak az alapeljárás alpereseinek a társadalmi érdeklődésre számot tartó témák nyilvános megvitatásában való részvételére, ami akadályozza a médiát tájékoztatási és ellenőrzési feladatának ellátásában, és így az ezen elmarasztalásokat megállapító határozatok elismerése vagy végrehajtása elfogadhatatlan mértékben ellentétes a francia nemzetközi közrenddel, mivel sérti a véleménynyilvánítás szabadságát.

26.      Az alapeljárás felperesei a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) ítéletei ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be a Cour de cassationhoz (semmítőszék, Franciaország), amely a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság. Elsősorban azzal érveltek, hogy a kártérítés arányosságának vizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha a kártérítés büntető, nem pedig kompenzációs jellegű; másodszor azzal érveltek, hogy a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság), azáltal, hogy a kárra vonatkozó saját értékelésével helyettesítette az eredetileg eljáró bíróság értékelését, felülvizsgálta a spanyol határozatokat, megsértve ezzel a „Brüsszel I” rendelet 34. cikkének 1. pontját és 36. cikkét; harmadszor pedig, hogy a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) nem vette figyelembe a spanyol bíróság által megállapított jogsértések súlyosságát, és hogy az elmarasztalt személyek gazdasági helyzete nem volt releváns az elmarasztaló ítéletek aránytalan jellegének értékelése szempontjából, amit semmiképpen sem a nemzeti szabályok alapján kell értékelni.

27.      Az alapeljárás alperesei lényegében azt állították, hogy a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) anélkül, hogy érdemben felülvizsgálta volna a spanyol határozatokat, jogosan tagadta meg végrehajthatóságuk elismerését az általuk rögzített elmarasztalások aránytalan jellege miatt, amelyek ezáltal nyilvánvalóan megsértették a véleménynyilvánítás szabadságát, következésképpen pedig a nemzetközi közrendet.

28.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket megalapozó indokolásban a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt a Bíróság Krombach ítéletből(6) eredő ítélkezési gyakorlatára hivatkozik. Felhívja a figyelmet ezen ítélet azon részére, amely álláspontja szerint a Johnston ítéletre(7) hivatkozva kapcsolatot állapít meg azon alapvető jogok között, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja, illetve az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (a továbbiakban: EJEE)(8) között.

29.      Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) ítélkezési gyakorlata szerint a védelem szintjét illetően az EJEE 10. cikkének (2) bekezdése aligha hagy teret a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának a politikai beszéd és a közérdekű kérdések területén. E második területhez tartoznak a sporttal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó közlemények.(9) Ezenkívül álláspontja szerint a kártérítésre való kötelezés visszatartó ereje a rágalmazó kijelentések orvoslására irányuló intézkedés arányosságának értékeléséhez szükséges paraméter. Egyébiránt az újságírók véleménynyilvánítási szabadságával kapcsolatban arra hivatkozik, hogy biztosítani kell, hogy a sajtóvállalkozásokra kiszabott kártérítés mértéke ne legyen olyan mértékű, amely veszélyezteti gazdasági helyzetüket.(10)

IV.    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás

30.      E körülmények között a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) a Bírósághoz 2022. október 11‑én érkezett, 2022. szeptember 28‑i határozatával úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Úgy kell‑e értelmezni a [„Brüsszel I”] rendelet 34. és 36. cikkét, valamint [a Charta] 11. cikkét, hogy a valamely sportegyesület jó hírnevének valamely újságban közzétett információk útján történő megsértése miatti elmarasztalás olyan jellegű, hogy az nyilvánvalóan sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, és így megalapozza az elismerés és végrehajtás megtagadását?

2)      Igenlő válasz esetén úgy kell‑e értelmezni e rendelkezéseket, hogy a megkeresett [tagállami] bíróság csak akkor állapíthatja meg az elmarasztalás aránytalanságát, ha a kártérítést akár a származási tagállam bírósága, akár a megkeresett [tagállami] bíróság büntető jellegűnek minősíti, akkor azonban nem, ha azt nem vagyoni kár megtérítésére ítélik meg?

3)      Úgy kell‑e értelmezni e rendelkezéseket, hogy a megkeresett [tagállam bírósága] csupán az elmarasztalásnak az elmarasztalt személy anyagi helyzetére tekintettel gyakorolt visszatartó hatására támaszkodhat, vagy figyelembe vehet más tényezőket is, például a jogsértés súlyosságát vagy a kár mértékét?

4)      Az újság erőforrásaira gyakorolt visszatartó hatás önmagában megalapozhatja‑e az elismerésnek vagy a végrehajtásnak a sajtószabadság alapelvének nyilvánvaló megsértése miatt történő megtagadását?

5)      A visszatartó hatás alatt az újság pénzügyi egyensúlyát fenyegető veszélyt kell‑e érteni, vagy csupán a megfélemlítő hatást?

6)      Ugyanúgy kell‑e értékelni a visszatartó hatást egy újság kiadóvállalata és egy természetes személy újságíró esetében?

7)      A nyomtatott sajtó általános gazdasági helyzete releváns körülmény‑e annak értékelése szempontjából, hogy a szóban forgó újság helyzetén túlmenően az elmarasztalás valamennyi médiumra megfélemlítő hatást gyakorolhat?”

31.      Az alapeljárás felei, a francia, a spanyol és a német kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő írásbeli észrevételeket. Az alapeljárásban részt vevő felek, a francia, a spanyol és a máltai kormány, valamint a Bizottság képviseltette magát a 2023. október 17‑én tartott tárgyaláson.

V.      Értékelés

A.      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések átfogalmazása

32.      Elemzésük előtt hasznosnak tartom néhány előzetes megjegyzés előterjesztését a jelen kérdésekkel kapcsolatban, amennyiben azok a „Brüsszel I” rendelet III. fejezetének „Elismerés” című első szakaszában szereplő 34. és 36. cikkre vonatkoznak.

33.      A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság az azon ítéletekkel szemben benyújtott felülvizsgálati kérelemről határoz, amelyekben a francia bíróságok visszavonták a spanyol határozatok Franciaországban való végrehajthatóságát rögzítő megállapításokat. Ebből következik, hogy a „Brüsszel I” rendelet releváns rendelkezései inkább a végrehajtás iránti kérelem helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban hozott határozatok végrehajtására vonatkozó rendelkezések, amelyek e fejezet „Végrehajtás” című második szakaszában, és különösen e rendelet 45. cikkében szerepelnek.

34.      Mindemellett, először is, ami a „Brüsszel I” rendelet 34. cikkét illeti, e rendelet 45. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az elismerés megtagadásának okai – ideértve a megkeresett tagállam közrendjére vonatkozó okot is (a 34. cikk 1. pontja) – a végrehajtás megtagadásának indokait is képezik. Másrészt, ami a „Brüsszel I” rendelet 45. cikkének (2) bekezdését illeti, annak tartalma szinte megegyezik e rendelet 36. cikkének tartalmával, és megerősíti, hogy az érdemi felülvizsgálat tilalma a végrehajtás iránti kérelem helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban hozott határozat végrehajthatóságának vitatása esetén is alkalmazandó.

35.      A „Brüsszel I” rendelet 34. és 36. cikkére való hivatkozást tehát úgy kell értelmezni, hogy az e rendelet 45. cikkének az e rendelet 34. cikkének 1. pontjával és 45. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésére vonatkozik. Meg kívánom jegyezni, hogy úgy tűnik, a kérdést előterjesztő bíróság tudatában van annak, hogy a határozatok végrehajtására vonatkozó rendelkezések az alapeljárásban is relevánsak. Noha ugyanis az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések kizárólag az említett rendelet 34. és 36. cikkét említik, e kérdésekből kitűnik, hogy e bíróság arra keresi a választ, hogy a jelen ügyben fennáll‑e az elismerés és a végrehajtás megtagadásának oka.

36.      Ezt követően az első kérdés megfogalmazása arra enged következtetni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság csak arra az eljárási helyzetre utal, amelyben egy „újságot” valamely sportklub jó hírnevének megsértése miatt marasztaltak el. Mindazonáltal e bírósághoz egyrészt a sportegyesület, másrészt az utóbbi orvosi csapatának tagja által azon újság, illetve újságírója ellen indított két külön eljárásban hozott ítéletekkel szemben nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben megjelent a kifogásolt cikk. Egyébiránt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett hatodik kérdésével e bíróság azt kívánja megtudni, hogy az alperes egyéni jellemzőitől függően eltérően kell‑e értékelnie a közrendi záradék alkalmazásának feltételeit.

37.      Végül az előzetes döntéshozatalra előterjesztett valamennyi kérdés együttes elemzését javaslom. Míg ugyanis az első kérdés meglehetősen általános jellegű, más kérdések azon vizsgálat részletes szempontjaira vonatkoznak, amelyet a származási tagállamban hozott határozat végrehajthatóságára vonatkozó határozat elleni jogorvoslat tárgyában eljáró megkeresett tagállami bíróságnak kell elvégeznie. Mindazonáltal e kérdések ugyanarra a jogi problémára vonatkoznak, és azon különböző szempontokat érintik, amelyet a felülvizsgálati kérelmek tárgyában eljáró kérdést előterjesztő bíróságnak vizsgálnia kell. Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésnek az e részletes szempontokra vonatkozó megfontolások figyelembevétele nélkül történő megválaszolása megtévesztő lehet a közrendi záradék alkalmazásának módjait illetően.

38.      E körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket úgy kell értelmezni, hogy azokkal a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a „Brüsszel I” rendelet 34. cikkének 1. pontjával és 45. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 45. cikkének (1) bekezdését, valamint a Charta 11. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy az a tagállam, amelyben egy másik tagállamban hozott határozat végrehajtását kérik, amely egy újság kiadóvállalatának és egy újságírónak egy sportegyesület és az utóbbi orvosi csapata egyik tagja jó hírnevének ezen újságban közzétett információval történő megsértése miatti elmarasztalására vonatkozik, elutasíthatja vagy visszavonhatja‑e ezen határozat végrehajthatóságának megállapítását azzal az indokkal, hogy az a Charta 11. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságának nyilvánvaló megsértéséhez vezet.

39.      E kérdés hasznos megválaszolása érdekében mindenekelőtt néhány általános megfontolást ismertetek a közrendi záradékkal kapcsolatban (B. cím), majd elemzem a Charta 11. cikkét a kérdést előterjesztő bíróság kétségeire tekintettel (C. cím), valamint az e rendelkezésben biztosított szabadság nyilvánvaló megsértésének értékelési szempontjait (D. cím). Végül megvizsgálom az EJEB ítélkezési gyakorlatából eredő, egyenértékű védelemre vonatkozó vélelmet (E. cím).

B.      A közrendi záradékra vonatkozó általános megfontolások

40.      Mivel – amint arra rámutattam – a Brüsszeli Egyezményt felváltotta a „Brüsszel I” rendelet, a Bíróság ezen egyezményre vonatkozó értelmezése továbbra is érvényes marad e rendelet megfelelő rendelkezéseire. Ez a helyzet az említett rendelet 34. cikkének 1. pontja esetében, amely az említett egyezmény 27. cikke (1) bekezdésének helyébe lépett. Bár a fent említett rendelettől eltérően ezen egyezmény nem írja elő kifejezetten, hogy valamely határozat elismerésének vagy végrehajtásának „nyilvánvalóan” ellentétesnek kell lennie a megkeresett tagállam közrendjével ahhoz, hogy e határozatot ne ismerjék el, a Bíróság mindig így értelmezte a Brüsszeli Egyezményt.

1.      A „közrend” fogalma

a)      A közrendi záradékra vonatkozó klasszikus megfogalmazás

41.      A „közrend” fogalma a Bíróság kiterjedt ítélkezési gyakorlatának tárgyát képezi. Ezen ítélkezési gyakorlat révén a Bíróság arra is gondot fordított, hogy pontosítsa az előzetes döntéshozatali ügyekben fennálló saját hatáskörének, valamint a megkeresett tagállam bíróságának hatáskörét.

42.      A Krombach ítéletből(11) eredő ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy bár a tagállamok a „Brüsszel I” rendelet 34. cikkének 1. pontjában foglalt fenntartás értelmében főszabály szerint saját nemzeti szempontjaiknak megfelelően, szabadon meghatározhatják közrendi követelményeiket, e fogalom korlátai a rendelet értelmezésével kapcsolatos kérdéseket képeznek.

43.      Ennélfogva, az ítélkezési gyakorlat klasszikus megfogalmazása szerint ugyan nem a Bíróság feladata, hogy meghatározza valamely tagállam közrendjének a tartalmát, az már rá hárul, hogy felülvizsgálja azokat a korlátokat, amelyek között a megkeresett tagállam bírósága a „közrend” fogalmához folyamodhat.(12)

44.      E tekintetben a Bíróság a „Brüsszel I” rendelet 34. cikkében szereplő „közrend” fogalmát illetően kimondta, hogy e rendelkezést szigorúan kell értelmezni, mivel akadályozza e rendelet egyik alapvető célkitűzésének, nevezetesen a bírósági határozatok szabad mozgásának megvalósítását.(13) Pontosította, hogy a közrendi záradék csak kivételes esetekben alkalmazható.(14)

45.      Egyébiránt a Bíróság megállapította, hogy az érdemi felülvizsgálat tilalmával e rendelet kizárólag azon az alapon tiltja meg a megkeresett tagállam bírósága számára a közrendi záradék alkalmazását, hogy eltérés van az alkalmazandó jogszabályok között, valamint azt is, hogy felülvizsgálja a származási tagállam bírósága által kifejtett jogi vagy ténybeli megállapítások helytállóságát.(15)

46.      Következésképpen a közrendi záradék csak akkor alkalmazható, ha az érintett határozat megkeresett államban történő végrehajtása a megkeresett állam jogrendjében lényegi jelentőségűnek tekintett jogszabály vagy e jogrendben alapvetőnek elismert jog nyilvánvaló megsértésével járna.(16)

47.      Ezt a klasszikus megfogalmazást két olyan tényezővel kell kiegészíteni, amelyek tovább korlátozzák a „közrend” fogalmának értelmezését.

b)      Alapvető jogok

48.      Az első tényező az alapvető jogokra vonatkozik.

49.      A Bíróság megállapította, hogy a megkeresett tagállam azon bíróságának, amely a „Brüsszel I” rendelet alkalmazása során az uniós jogot hajtja végre, meg kell felelnie a Charta 47. cikkéből eredő követelményeknek.(17) Egyébiránt e rendelet rendelkezéseit az általános elvek szerves részét képező és immár a Chartában foglalt alapvető jogok fényében kell értelmezni.(18)

50.      A Bíróság e területre vonatkozó ítélkezési gyakorlata mindeddig a védelemhez való jogra és az eljárási garanciákra összpontosított.(19) A Charta 47. cikke azonban egyáltalán nem korlátozódik az ilyen jogok védelmére.

51.      Az EJEB ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése, amelynek a Charta 47. cikkének második bekezdése felel meg, alkalmazandó a jogerős külföldi bírósági határozatok végrehajtására,(20) és az ilyen határozat végrehajthatóvá nyilvánításának megtagadása a kérelmező tisztességes eljáráshoz való jogába való beavatkozásnak minősülhet.(21)

52.      Amint azt az egyik jogtudományi szerző(22) megjegyezte, a deklaratív vagy konstitutív ítéletek az anyagi jogok hordozóinak minősülnek. Ugyanezt a szerepet töltik be határokon átnyúló összefüggésben, ha egy másik tagállamban hozott ítélet elismerését vagy végrehajtását kérik a megkeresett tagállamban. E megfontolást követve az EJEB az ítélkezési gyakorlatában akkor is gondoskodott az EJEE rendelkezéseiből eredő ilyen anyagi jogok védelméről, ha olyan helyzetekről volt szó, amelyek nem egyetlen állam területére korlátozódtak.(23)

53.      Amint arra egyes szerzők(24) hivatkoznak, az EJEB ítélkezési gyakorlatában az EJEE 6. cikkének (1) bekezdéséből a külföldön hozott ítélet elismeréséhez és végrehajtásához való eljárási jog fennállására is következtetett; e jog az e rendelkezés értelmében vett „tisztességes eljárás” fogalmán alapul.

54.      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a jogirodalom nem foglalt egyhangúan állást az EJEB ítélkezési gyakorlatának ilyen konkrét értelmezése mellett.

55.      Vita áll fenn ugyanis többek között egyrészt az ilyen „jog” körvonalait és annak az egyezményi rendszerben elfoglalt helyét,(25) másrészt pedig e „jog” és az alperes alapvető jogai közötti egyensúly megteremtésének szükségességét illetően.(26) Úgy tűnik, hogy egy másik kritika arra vonatkozik, hogy az elismeréshez és végrehajtáshoz való „jog” fennállását az EJEB nem vezetheti le az EJEE 6. cikkének megsértéséből.(27) Ez utóbbi kritika azonban nem győzött meg. Meg kell állapítani, hogy a „Brüsszel I” rendelet, amennyiben kimondja azt az elvet, hogy a másik tagállamban hozott határozatot azt követően hajtják végre, hogy végrehajthatónak nyilvánították, és meghatározza a végrehajtás megtagadásának kimerítő indokait, elismeri az ilyen jellegű jog fennállását.(28)

56.      A Charta 47. cikkének második bekezdésében biztosított jogok értelmezése során a Bíróságnak tehát figyelembe kell vennie az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében biztosított megfelelő jogokat – ahogyan azokat az Emberi Jogok Európai Bírósága értelmezte – mint a védelem minimális szintjét.(29) Véleményem szerint a Bíróságnak el kellene ismernie a kérelmező számára ugyanazt a védelmet, mint amely az EJEB ítélkezési gyakorlatából következik, ha a felperes a „Brüsszel I” rendelet alapján egy másik tagállamban hozott bírósági határozat elismerését vagy végrehajtását kéri.

57.      Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a felperes által a származási tagállam bírósága előtt érvényesített követelés anyagi jogi szempontból nem az uniós jogon alapult. Kétségtelen, hogy bár a származási tagállam bírósága a joghatóságát a „Brüsszel I” rendeletre alapítja, a Charta előtte és az ügy érdemét illetően nem alkalmazható.(30) Ezzel szemben a megkeresett tagállam bírósága előtt e rendelet, amennyiben rögzíti a jelen indítvány 55. pontjában említett elvet, és kimerítő jelleggel sorolja fel a végrehajtás megtagadásának okait, ideértve a közrenddel kapcsolatos okokat,(31) és ennélfogva a Charta alkalmazandóvá válik.(32)

58.      A polgári és kereskedelmi ügyekben hozott bírósági határozatok végrehajtásához való, a Charta 47. cikkének második bekezdésében rögzített „jog” ilyen önálló jellege megfelel az EJEB által az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatában kialakított megoldásnak.(33)

59.      Ez az így meghatározott „jog” azonban nem abszolút jog.(34) Korlátozások alá eshet, ha azok megfelelnek a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében foglalt követelményeknek. E tekintetben nem vitatott, hogy az említett jognak a közrend nyilvánvaló megsértése miatti korlátozását törvény által előírtnak kell tekinteni, mivel az a „Brüsszel I” rendelet 34. cikkének 1. pontjából következik. E korlátozás tiszteletben tartja e jog lényeges tartalmát. Az ugyanis önmagában nem kérdőjelezi meg az utóbbit, mivel azzal a hatással jár, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata által meghatározott és körülhatárolt feltételek mellett kizárja valamely bírósági határozat végrehajtását.(35) Mindazonáltal az említett korlátozásnak szükségesnek kell lennie, és ténylegesen az Unió által elismert valamely általános érdekű célkitűzést vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét kell szolgálnia.

c)      Kölcsönös bizalom

1)      A kölcsönös bizalom az ítélkezési gyakorlat alapján

60.      A második elem, amellyel ki kell egészíteni a Bíróság ítélkezési gyakorlatából eredő klasszikus megfogalmazást, a kölcsönös bizalomra vonatkozik. E tényező ugyanis abban áll, hogy a valamely tagállamban hozott bírósági határozat elismerésének vagy végrehajtásának megtagadása ellentétes a tagállamok közötti, az igazságszolgáltatás iránt az Unióban táplált kölcsönös bizalommal, amelyen a „Brüsszel I” rendelet által létrehozott elismerési és végrehajtási rendszer alapul. E bizalom nem kizárólag az uniós intézmények jogalkotói döntéséből ered. Az az elsődleges jogon alapul.(36)

61.      Az a körülmény, hogy a kölcsönös bizalomra való hivatkozás nem szerepel e klasszikus megfogalmazásban, azzal magyarázható, hogy a Krombach ítéletben való rögzítésének időpontjában sem az uniós jog, sem a Bíróság nem ismerte el még nyíltan e bizalom szerepét a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség polgári és kereskedelmi vetülete tekintetében.

62.      Még fontosabb, hogy ez a tagállamok által egymás jogrendszerei és igazságszolgáltatási szervei számára kölcsönösen biztosított kölcsönös bizalom teszi lehetővé, hogy úgy tekintsük, hogy a nemzeti jog vagy az uniós jog téves alkalmazása esetén az egyes tagállamok által létrehozott jogorvoslati rendszer, amelyet kiegészít az EUMSZ 267. cikkben előírt előzetes döntéshozatali mechanizmus, a jogalanyok számára megfelelő garanciát nyújt.(37)

63.      A Bíróság szerint ugyanis a „Brüsszel I” rendelet azon az alapvető elgondoláson alapul, hogy a jogalanyoknak főszabály szerint ki kell használniuk a származási tagállam joga által biztosított minden jogorvoslati lehetőséget. Kivéve azokat a rendkívüli körülményeket, amelyek túlságosan nehézzé vagy lehetetlenné teszik a jogorvoslati lehetőségek kihasználását a származási tagállamban, a jogalanyoknak e tagállamban ki kell használniuk minden rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőséget annak érdekében, hogy megelőzzék a közrend megsértését.(38)

2)      A kölcsönös bizalom és a közrend anyagi jogi dimenziója

64.      A jelen indítvány 62. és 63. pontjában szereplő megfontolásokat a Bíróság az eljárási garanciák olyan állítólagos megsértésével összefüggésben fogalmazta meg, amelyek hatásai sérthetik a megkeresett tagállam közrendjét. Ezzel szemben a jelen ügyben arra kérik a Bíróságot, hogy az uniós jog értelmezésével foglalkozzon abban az esetben, ha a megkeresett tagállam közrendjének állítólagos megsértése az anyagi jogok megsértéséből ered.

65.      A kölcsönös bizalom és az egyes tagállamokban kialakított jogorvoslati rendszerek szempontjából ez a helyzet további nehézséget jelent.

66.      Igaz ugyanis, hogy – amint azt a Bíróság ítélkezési gyakorlatában láthatóan hangsúlyozni kívánja – a tagállamok által egymás iránt táplált bizalom nem csupán az uniós jog hatálya alá tartozó területekre vonatkozik („az uniós jog téves alkalmazásának esete”), hanem azokra is, amelyek nem tartoznak e jog hatálya alá („a nemzeti jog téves alkalmazásának esete”).

67.      Ha azonban a felperes által a származási tagállam bírósága előtt érvényesített igény anyagi jogi szempontból nem az uniós jogon alapul, kétség merülhet fel azzal kapcsolatban, hogy ezen eljárás keretében lehet‑e a Charta anyagi jogot vagy szabadságot rögzítő rendelkezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel fordulni a Bírósághoz.

68.      A jelen ügyben, mivel úgy tűnik, hogy az alapeljárás felpereseinek követelése anyagi jogi szempontból nem az uniós jogon alapul,(39) az alapeljárás alperesei a származási tagállam bírósága előtt nem hivatkozhattak a Charta 11. cikkére annak alátámasztása érdekében, hogy ez a követelés sérti az e rendelkezésben biztosított véleménynyilvánítási szabadságukat.(40) Ugyanakkor egyrészt hivatkozhattak volna az EJEE 10. cikkére, valamint az e szabadságot biztosító nemzeti alkotmányos rendelkezésekre (és a tárgyaláson tett pontosítások szerint így is jártak el), és ezenkívül az EJEB‑hez fordulhattak volna az eredeti eljárás helye szerinti tagállammal szemben. Másrészt az uniós jognak a megkeresett tagállam bírósága általi értelmezése nem hagyhatja figyelmen kívül az EJEE által nyújtottal legalább egyenértékű védelem biztosításának szükségességét.(41)

69.      Ebből a szempontból a Charta és az EJEE polgári és kereskedelmi ügyekben az Unió és a tagállamok alapvető értékeinek védelmét szolgáló, egymást kiegészítő elemek összességét alkotja. Egyébként ez az egymást kiegészítő jelleg az, amely – tekintettel arra, hogy az uniós jog nem alkalmazandó minden egyes helyzetre – hozzájárul a tagállamok közötti kölcsönös bizalomhoz.

70.      Hasonlóképpen, az EJEB elismeri, hogy az EJEE‑ben biztosított jogok védelme szempontjából a származási tagállam bíróságainak, illetve a megkeresett tagállam bíróságainak szerepe eltérő, anélkül hogy ez az ezen egyezmény által biztosított jogok tiszteletben tartásának ellenőrzési mechanizmusában működési zavart okozna.(42) Kétségtelen, hogy az EJEB szerint, amennyiben valamely komoly és megalapozott kifogást – amelynek keretében azt állítják, hogy az EJEE‑ben biztosított valamely jog védelmének nyilvánvaló elégtelenségéről van szó – terjesztenek a megkeresett tagállam bírósága elé, és az uniós jog nem teszi lehetővé e hiányosság orvoslását, a bíróság nem tekinthet el e kifogás vizsgálatától pusztán azzal az indokkal, hogy az uniós jogot alkalmazza.(43) A jelen ügyben azonban nem ez a helyzet. A közrendi záradék ugyanis ténylegesen az uniós jog által előírt olyan eszköz, amely lehetővé teszi a megkeresett tagállam bírósága számára, hogy orvosolja az ilyen védelem minden nyilvánvaló hiányosságát.

2.      A közrend tartalma és a Bíróság szerepe az előzetes döntéshozatali ügyekben

a)      A kérdéskör ismertetése

71.      Hagyományos esetekben, amikor felmerül a kérdés, hogy egy másik tagállamban hozott határozat elismerése vagy végrehajtása ellentétes‑e a megkeresett tagállam valamely nemzeti elvével vagy akár fogalmával, a megkeresett tagállam bírósága nem hivatkozhat a közrendi záradékra anélkül, hogy előzetesen meg ne jelölné saját jogrendjének azon alapelvét, amelyet ezen elismerés vagy végrehajtás sértene.(44) Másként fogalmazva, az ő feladata, hogy jogrendje ezen alkotóelemét megjelölje és alapvetőnek minősítse. Ez annak a közvetlen következménye, hogy – amint azt a Bíróság ítélkezési gyakorlatának klasszikus megfogalmazása is megerősíti – a tagállamok feladata, hogy „saját nemzeti szempontjaiknak megfelelően” meghatározzák jogrendjük közrendjének tartalmát.

72.      A Bíróság a „közrend” fogalmának értelmezésére irányuló feladatkörében, anélkül hogy túllépné az előzetes döntéshozatali ügyekben fennálló saját hatáskörének korlátait, megvilágíthatja a kérdést előterjesztő bíróság számára azt a kérdést, hogy a más tagállamban hozott határozat elismeréséből vagy végrehajtásából eredő következmények és az elismeréssel vagy végrehajtással szemben hivatkozott elv közötti feszültség ezen elv nyilvánvaló megsértésének minősül‑e.

73.      A jelen ügyben a megkeresett tagállam közrendjének azon eleme, amelynek megsértése igazolhatja a közrendi záradék alkalmazását, a Charta 11. cikkében biztosított anyagi jog hatálya alá tartozik. Ugyanis, bár a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) kiemelte, hogy a spanyol határozatok végrehajtása elfogadhatatlan módon ellentétes a francia nemzetközi közrenddel, csak a Charta által biztosított véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozik.

74.      E tekintetben a Bíróságnak arra is alkalma nyílt, hogy több ügyben döntsön a közrendi záradék azon az alapon történő alkalmazásáról, hogy az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága tévesen alkalmazta az uniós jogot, és e hiba következményei a megkeresett tagállam közrendjébe ütköznek.

75.      A közrendi záradékkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlat tanulmányozása lehetővé teszi annak megállapítását, hogy ezen ügyek többségében a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés ilyen eljárási jellegű hibából eredt, és a tág értelemben vett védelemhez való jogra vonatkozott. Ezen ítélkezési gyakorlatból lényegében az következik, hogy az alperes Charta 47. cikkének második bekezdésében hivatkozott tisztességes eljáráshoz való jogának nyilvánvaló és aránytalan megsértése igazolja a közrendi záradék alkalmazását.(45) Ily módon elfogadott, hogy bizonyos esetekben az alapvető jogok megsértése igazolhatja e kikötés alkalmazását.

76.      Az a tény, hogy a közrendi záradék anyagi jogi vetületében kevésbé volt sikeres, mint eljárási vetületében, valószínűleg az érdemi felülvizsgálat tilalmának azon szerepéből ered, amely megakadályozza, hogy a megkeresett tagállam bírósága érdemben felülvizsgálja a már elbírált ügyet.(46) Ezért kell óvatosnak lenni a közrend eljárási vetületére vonatkozó ítélkezési gyakorlatnak a közrend anyagi jogi vetületére való alkalmazását illetően. A felmerülő kérdés tehát az, hogy egy ilyen helyzet milyen következményekkel jár a közrendi záradéknak a megkeresett tagállam bírósága általi végrehajtására, valamint a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban betöltött szerepére. E kérdés megválaszolásához alaposan meg kell vizsgálni a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatát.

b)      A Bíróság releváns ítélkezési gyakorlata

1)      A Renault ítéletről

77.      A Renault ítélet(47) alapjául szolgáló ügyben többek között az a kérdés merült fel, hogy az áruk szabad mozgása és a szabad verseny elvének alkalmazása során a származási tagállam bírósága által esetlegesen elkövetett hiba módosíthatja‑e a közrendi záradék alkalmazásának feltételeit. A Bíróság nemleges választ adott, úgy ítélve meg, hogy a nemzeti bíróságnak ugyanolyan hatékonyan kell biztosítania a nemzeti jogrend által biztosított jogok védelmét és az uniós jogrend által biztosított jogok védelmét.(48) Mindazonáltal, azon megállapítás, hogy a feltételek azonosak a nemzeti jog és az uniós jog megsértése esetén, nem jelenti azt, hogy ugyanez érvényes a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásban játszott szerepére.

78.      E tekintetben a Renault ítélet egyetlen eleme sem teszi lehetővé annak eldöntését, hogy a kérdést előterjesztő bíróság azt feltételezte‑e, hogy az elsődleges jog alkalmazása során elkövetett esetleges hiba a megkeresett tagállam közrendje alapelvének nyilvánvaló megsértését jelenti.

79.      Alber főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványának tanulmányozása alapján arra lehet következtetni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem foglalt állást e kérdésben. E bíróság megelégedett annak megjegyzésével, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata bizonytalanságokat vetett fel az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága által állítólagosan megsértett elvek tényleges hatályát illetően, és hogy ezen elveket közrendi elveknek kell tekinteni.(49)

80.      Ezzel szemben a Bíróság a Renault ítéletben megállapította, hogy „az alapügyben szereplőhöz hasonló esetleges téves jogalkalmazás nem jelenti a megkeresett tagállam jogrendjében valamely lényegi jelentőségű jogszabály nyilvánvaló megsértését”.(50) E szövegrész arra enged következtetni, hogy amennyiben a közrendi záradék alkalmazását azzal az indokkal írják elő, hogy valamely bírósági határozat elismerése vagy végrehajtása a megkeresett tagállam jogrendjének olyan alkotóelemébe ütközik, amely e tagállam Unióhoz tartozása miatt tartozik e körbe, a Bíróság az uniós jog értelmezésére irányuló feladata keretében tisztázhatja, illetve a Bíróságnak tisztáznia kell mind azt a kérdést, hogy e jogrend egyik alapelvéről van‑e szó, mind pedig adott esetben azt a kérdést, hogy valamely bírósági határozat elismerése vagy végrehajtása nyilvánvalóan ellentétes‑e ezzel az alapelvvel. Ezt a megfontolást az újabb ítélkezési gyakorlat is alátámasztja.

2)      A Diageo Brands ítéletről

81.      A Diageo Brands ítélet(51) alapjául szolgáló ügyben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések egyike azt feltételezte, hogy a védjegyoltalom kimerülésére vonatkozó másodlagos jogi rendelkezések téves alkalmazása olyan határozat elfogadásához vezetne, amely „nyilvánvalóan ellentétes az uniós joggal”. Ítéletében a Bíróság lényegében az e rendelkezések által megvalósított harmonizáció minimális jellegére hivatkozva megállapította, hogy nem tekinthető úgy, hogy az e rendelkezések végrehajtásában vétett hiba annyira elfogadhatatlan mértékben ellentétes az uniós jogrenddel, hogy az valamely alapvető elvének a sérelmét jelentené.(52) A Renault ítélethez hasonlóan a Bíróság tehát a megkeresett tagállam jogrendjének alkotóelemét minősítette annak meghatározása érdekében, hogy ez az alkotóelem e jogrend alapvető elvének minősül‑e, majd nyilvánvaló jellege szempontjából megvizsgálta az állítólagos jogsértést.

3)      A Charles Taylor Adjusting ítéletről

82.      A Charles Taylor Adjusting ítélet(53) alapjául szolgáló ügyben az a kérdés merült fel, hogy a megkeresett tagállam bírósága megtagadhatja‑e egy másik tagállam bírósága által hozott, „kvázi perlési tilalmaknak” minősíthető határozat elismerését és végrehajtását azzal az indokkal, hogy az ellentétes az előbbi tagállam közrendjével.

83.      A Bíróság először is megállapította, hogy az ebben az ügyben szóban forgó határozatok elismerése és végrehajtása ellentétes többek között az uniós nemzetközi magánjog szabályaival kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából következő általános elvvel, amely szerint minden egyes eljáró bíróság maga határozza meg, hogy rendelkezik‑‑e joghatósággal az elé terjesztett jogvita elbírálására.(54)

84.      Másodszor a Bíróság megállapította, hogy – a kérdést előterjesztő bíróság által végzett vizsgálatok sérelme nélkül – a szóban forgó határozatok elismerése és végrehajtása összeegyeztethetetlen lehet a megkeresett tagállam jogrendjének közrendjével, amennyiben e határozatok sérthetik ezen alapvető elvet a kölcsönös bizalmon alapuló európai igazságügyi térségben.(55)

85.      Így a Renault ítélethez és a Diageo Brands ítélethez hasonlóan a Bíróság a megkeresett tagállam jogrendjének egyik alkotóelemét e tagállami jogrend „alapelvének” minősítette, majd megállapította, hogy egy másik tagállamban hozott határozat elismerése és végrehajtása elfogadhatatlan mértékben sértheti ezt az elvet.

86.      Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy milyen szerepet játszik a Charles Taylor Adjusting ítéletben a Bíróság által tett, „a kérdést előterjesztő bíróság által végzett vizsgálatok sérelme nélkül” megfogalmazású pontosítás. E kérdés megválaszolásához az ebben az ügyben ismertetett indítványt kell megvizsgálni, amelyre a Bíróság az ítéletében hivatkozott.

87.      Richard de la Tour főtanácsnok indítványának(56) 53. pontjában ugyanis kifejtette, hogy osztja a kérdést előterjesztő bíróság álláspontját, amennyiben az úgy ítélte meg, hogy a Gambazzi ítéletnek(57) megfelelően e bíróság feladata az eljárás és a körülmények összességének átfogó értékelése, valamint hogy a szóban határozatok elismerése és végrehajtása nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen az eljáró bíróság országának közrendjével.

88.      A Gambazzi ítélet(58) alapjául szolgáló ügyben az a kérdés merült fel, hogy a közrendi záradékra tekintettel a megkeresett tagállam bírósága figyelembe veheti‑e azt a tényt, hogy az alperest a származási államban kizárták az eljárásból azzal az indokkal, hogy nem tett eleget az ugyanazon eljárás keretében korábban hozott végzésben számára előírt kötelezettségeknek. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy az ilyen kizárás igazolhatja a közrendi záradék alkalmazását, ha a bíróság számára az eljárás általános értékelésének végeztével, az összes körülményre tekintettel úgy tűnik, hogy az eljárásból való kizárás a meghallgatáshoz való jog nyilvánvaló és aránytalan megsértése volt.(59)

89.      Véleményem szerint a Bíróság válaszának megfogalmazása egyrészt abból eredt, hogy az alperes e joga megsértése arányosságának meghatározása során több ténybeli elemet is figyelembe kell venni („[az] nyilvánvaló és aránytalan volt[‑e]”), másrészt pedig az előzetes döntéshozatal terén az uniós jog értelmezése és alkalmazása közötti lényeges megkülönböztetésből. Azon a véleményen vagyok, hogy a Bíróságnak a Charles Taylor Adjusting ítéletben(60) „[a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő] vizsgálatok[ra]” való hivatkozása ugyanezt a megkülönböztetést tükrözi. Így e hivatkozás nem kérdőjelezi meg a jelen indítvány 85. pontjában kifejtett megfontolásokat.

90.      Következésképpen kizárólag a Bíróság feladata az uniós jog értelmezése, annak alkalmazása nélkül. A Bíróságnak az uniós jog értelmezésére irányuló feladata keretében először is azt kell meghatároznia, hogy e jog valamely alkotóeleme az uniós jogrend alapelvének minősül‑e. Másodszor, a Bíróság feladata annak tisztázása, hogy a közrendi záradék alkalmazásának az uniós jog által előírt feltételei a kérdést előterjesztő bíróság által előadott ténybeli elemekre tekintettel teljesülnek‑e. E megfontolásokat megerősíti az Eco Swiss ítélet(61) is, amely e tekintetben rendkívül nagy jelentőségű.

4)      Az Eco Swiss ítéletről

91.      Az Eco Swiss ítélet alapjául szolgáló ügyben az egyik kérdés arra irányult, hogy annak a nemzeti bíróságnak, amelyhez választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezése iránti kérelmet nyújtottak be, helyt kell‑e adnia az ilyen kérelemnek, ha úgy ítéli meg, hogy ez az ítélet ténylegesen ellentétes az EUMSZ 101. cikkel, miközben belső eljárási szabályai szerint annak csak akkor kell helyt adnia, ha az ilyen ítélet ellentétes a közrenddel.

92.      Jóllehet e kérdést a közrendi záradékra tekintettel tették fel, az nem szerepelt olyan uniós jogi aktusban, amelyet a Bíróság értelmezhetett. Az alapeljárás ugyanis egy Unión kívül letelepedett társaságok kérelmére hozott választottbírósági ítéletnek a kérdést előterjesztő bíróság tagállamában történő esetleges hatályon kívül helyezésére vonatkozott. Az ügy határokon átnyúló vonatkozásától függetlenül a választottbírósági határozatok végrehajtása nem tartozik a Brüsszeli Egyezmény hatálya alá.

93.      Ebben az ítéletben a Bíróság először is azt mondta ki, hogy az EUMSZ 101. cikk „az Unióra bízott feladatok teljesítését és különösen a belső piac működését szolgáló elengedhetetlen alapvető rendelkezés”.(62) Másodszor a Bíróság megállapította, hogy amennyiben valamely nemzeti bíróságnak a belső eljárási szabályai szerint helyt kell adnia valamely választottbírósági ítélet hatályon kívül helyezése iránti, a közrendre vonatkozó nemzeti szabályok megszegésére alapított kérelemnek, akkor a nemzeti bíróságnak az elsődleges jog e rendelkezésében foglalt tilalom megszegésén alapuló kérelemnek is helyt kell adnia.(63)

94.      Ítéletében a Bíróság tehát nem foglalt állást a közrendi záradék alkalmazásának feltételeiről („nyilvánvaló jogsértés”, vagy sem). E feltételek ugyanis nem tartoztak az uniós jog hatálya alá.(64) Ezzel szemben a Bíróság az eddig hivatkozott valamennyi ítéletben meghatározta, hogy az érintett tagállam jogrendjének azon alkotóeleme, amelynek megsértése kérdéses, e jogrend alapelve‑e.

95.      Ez egy alapvetőbb kérdéshez vezet: létezik‑e tehát olyan uniós közrend, amelynek alapelveit a Bíróság azonosíthatja?

c)      Az Unió közrendje

96.      A tárgyaláson az egyik megvitatott kérdés az volt, hogy a Bíróság által „a megkeresett állam jogrendjében lényegi jelentőségűnek tekinthető jogszabályra” és „e jogrendben alapvetőnek elismert jogra”(65) való hivatkozás a Bíróság azon szándékát jelzi‑e, hogy különbséget tegyen a nemzeti közrend és az uniós közrend között. Anélkül, hogy ez utóbbi létezését tagadnám, nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a hivatkozás valóban e két közrend megkülönböztetésére irányul.

97.      Először ugyanis úgy vélem, hogy ezzel a hivatkozással a Bíróság inkább azt kívánta jelezni, hogy a közrendi záradék akkor alkalmazható, ha egy másik tagállamban hozott határozat elismerése vagy végrehajtása nyilvánvalóan sérti a megkeresett tagállam jogrendjének valamely elvét, sőt, lényeges vagy alapvető összetevőjét, függetlenül e záradék nemzeti jogban való kifejeződésének sajátos formájától.(66)

98.      Másodszor, a Bíróság a Meroni ítéletben kimondta, hogy a közrendi záradék csak akkor alkalmazható, ha az eljárási garanciák megsértése azt jelenti, hogy az ilyen határozat elismerése olyan jogszabály nyilvánvaló megsértésével jár, amely az uniós jogrendben, és így az említett megkeresett tagállam jogrendjében lényegi jelentőségű.(67) Ebből következik, hogy „a megkeresett állam jogrendjében lényegi jelentőségűnek tekinthető jogszabály” az uniós jog hatálya alá tartozhat.

99.      Harmadszor, a Bíróság a Diageo Brands ítéletben megerősítette, hogy a „jogi szabályokra” és a „jogokra” való hivatkozással a Bíróság szándéka nem az volt, hogy megkülönböztesse a közrend két különböző – nemzeti és uniós – forrását. A Bíróság kimondta, hogy egy másik tagállamban hozott határozat elismerése csak azon az alapon tagadható meg, hogy az az uniós jogrendben, és így a megkeresett tagállam jogrendjében valamely lényegi jelentőségűnek tekintett jogszabály vagy e jogrendekben valamely alapvetőnek elismert jog nyilvánvaló megsértését jelenti.(68)

100. Ezzel együtt a múltban az „uniós közrend” fennállásának elismerése mellett foglaltam állást,(69) amely maga is a nemzeti közrend szerves részét képezi. Bár a Bíróság ítélkezési gyakorlatában nem vette át ezt a fogalmat, megállapította, hogy az uniós jogrendben lényegi jelentőségű jogszabály a megkeresett tagállam jogrendjének is olyan lényeges jogszabálya, amelynek nyilvánvaló megsértése igazolhatja a közrendi záradék alkalmazását.(70)

101. Amint azt az EUSZ 2. cikk megerősíti, létezik a közös, a tagállamok által tiszteletben tartott és védett értékek közös magja, amelyek meghatározzák az Unió mint közös jogrend identitását.(71) E tekintetben nehéz jellemzőbb példát találni a tagállamok által megosztott értékekre, mint amelyek a Chartában szerepelnek.

102. A megkeresett tagállam szempontjából csak egy közrend létezik. Az ilyen közös mag ugyanis az egyes tagállamok jogrendjének szerves részét képezi. Ezenkívül, amint arra rámutattam,(72) a közrendi záradék alkalmazásának feltételei azonosak abban az esetben, ha ezen alkalmazást azért vizsgálják, mert a származási tagállam bírósága megsértette a nemzeti jogot és az uniós jogot. Véleményem szerint ugyanakkor egyrészt a Bíróságnak e feltételek azonosságához való ragaszkodása azon szándék megnyilvánulása, hogy az uniós jogot ne részesítsék előnyben a nemzeti jogokkal szemben. Ez a megközelítés egyébként megfelel az uniós jogrend azon, az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésében rögzített alapvető elvének, amely szerint az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének. Másrészt, amint azt az általam bemutatott releváns ítélkezési gyakorlat is mutatja, az a tény, hogy a közrendi záradék alkalmazásának feltételei azonosak a nemzeti jog és az uniós jog esetében, nem jelenti azt, hogy ugyanez a helyzet a megkeresett tagállam bíróságainak, illetve a Bíróságnak az előzetes döntéshozatali ügyekben betöltött szerepét illetően.

103. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseket tehát e megfontolások fényében kell megvizsgálni. Közelebbről a Bíróság feladata az uniós jog értelmezése, először is annak vizsgálata érdekében, hogy a Charta 11. cikke az uniós jogrend valamely alapvető elvét fejezi‑e ki (C. cím), másodszor pedig annak érdekében, hogy a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemre tekintettel tisztázza azokat az értékelési szempontokat, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló elmarasztalás végrehajtása ezen elv nyilvánvaló megsértéséhez vezet‑e (D. cím).

C.      A Charta 11. cikkéről

1.      A sajtószabadság a Charta 11. cikkére tekintettel

104. Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság a Charta 11. cikkére hivatkozik. Ez a rendelkezés azonban két bekezdést tartalmaz: az első általánosságban a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára, míg a második konkrétabban a tömegtájékoztatás szabadságára és sokszínűségére vonatkozik.

105. Amint azt a Bíróság már egyértelművé tette, a médiaszervezeteket illetően a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságába való beavatkozás a Charta 11. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten védett médiaszabadságba való beavatkozás sajátos formáját ölti.(73) E gondolatmenetet követve a Chartához fűzött magyarázatokból(74) kitűnik, hogy e rendelkezés „a tömegtájékoztatás szabadságára vonatkozóan mondja ki az (1) bekezdésből következő jogokat”. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy amennyiben a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásába való beavatkozás a média tevékenységét érinti, a Charta 11. cikkének (2) bekezdése, nem pedig 11. cikkének (1) bekezdése alkalmazandó.

106. Az alapügyben egy nemzeti bíróság azzal az indokkal alkalmazta a közrendi záradékot, hogy a spanyol határozatok végrehajtása ellentétes lenne a sajtószabadsággal. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tehát konkrétabban a Charta 11. cikkének (2) bekezdésére vonatkoznak.

107. Most az a kérdés merül fel, hogy az uniós jogrendben az e rendelkezésben biztosított sajtószabadság olyan alapelvnek minősül‑e, amelynek megsértése igazolhatja a közrendi záradék alkalmazását.

2.      A sajtószabadság mint az uniós jogrend alapelve

108. Az ítélkezési gyakorlatból arra lehet következtetni, hogy az a tény, hogy a Charta által biztosított sajtószabadság ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések, nem jelenti automatikusan azt, hogy az az uniós jogrend egyik alapelvét képezi.(75)

109. Mindemellett, egyrészt a Charta 11. cikkének (2) bekezdésében biztosított sajtószabadság védi a média demokratikus társadalomban és jogállamiságban betöltött alapvető szerepét, amely abban áll, hogy közérdekű kérdésekkel kapcsolatos információkat és eszméket terjeszt, és amelyhez hozzáadódik a nyilvánosság ahhoz való joga, hogy a feltétlenül szükséges korlátozásokon kívüli korlátozások nélkül megismerhesse azokat.(76)

110. Másrészt az EUSZ 6. cikk (3) bekezdésének megfelelően az alapvető jogok, „ahogyan azokat az [EJEE] biztosítja”, az uniós jogrend részét képezik mint annak általános elvei. Ebből a szempontból felmerül a kérdés, hogy a Charta 11. cikke (2) bekezdésének van‑e megfelelője az EJEE‑ben. Igenlő válasz esetén nemcsak a tömegtájékoztatás szabadsága minősül az uniós jog általános elvének, hanem az EJEB ítélkezési gyakorlata is hasznos információkat szolgáltat a Charta e rendelkezésének értelmezését illetően.

111. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Charta 11. cikkétől eltérően az EJEE 10. cikke nem utal sem a tömegtájékoztatás szabadságára, sem annak sokszínűségére. Mindazonáltal egyrészt az EJEB ítélkezési gyakorlatára tekintettel nem vitatott, hogy ez utóbbi rendelkezés a sajtószabadságra, sőt az újságírói szabadságra is vonatkozik.(77) Másrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlatában kiemeli, hogy a Charta 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében, valamint az EJEE 10. cikkében foglalt véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságának tartalma és terjedelme mindkét jogi aktusban azonos.(78)

112. Kétségtelen, hogy a Charta 11. cikkéhez fűzött magyarázatok kimondják, hogy e cikk (2) bekezdése „a Bíróság televízióra vonatkozó ítélkezési gyakorlatán alapul, különösen [a Collectieve Antennevoorziening Gouda ítéleten(79)] valamint […] a tagállamokban történő közcélú műsorszolgáltatás rendszeréről szóló jegyzőkönyvön”. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy ezek a hivatkozások inkább a médiapluralizmust veszik figyelembe, amely ugyan elválaszthatatlanul kapcsolódik a szabadságukhoz, de nem tűnik úgy, hogy közvetlenül az alapeljárás tárgyát képezné. Mindenesetre a médiapluralizmus az EJEE 10. cikke alapján is védelemben részesül.(80)

113. E körülmények között, figyelembe véve a sajtószabadságnak a demokratikus társadalomban és a jogállamiságban betöltött jelentős szerepét, valamint azt a tényt, hogy e szabadság az uniós jog egyik általános elve, tagadhatatlannak tűnik számomra, hogy az említett szabadság az uniós jogrend egyik alapvető elve, amelynek nyilvánvaló megsértése a végrehajthatóvá nyilvánítás megtagadásának indokát képezheti.

D.      A sajtószabadság nyilvánvaló megsértésének értékelési szempontjairól

1.      A megkeresett tagállam bíróságának szerepe

a)      Előzetes észrevétel

114. Az EJEE 10. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak vethető alá, amelyek szükséges intézkedéseknek minősülnek egy demokratikus társadalomban, többek között „mások jó hírneve vagy jogai védelme […] céljából”. Az EJEB elismeri, hogy annak vizsgálata során, hogy „mások jó hírneve vagy jogai védelme” érdekében szükséges‑e a beavatkozás egy demokratikus társadalomban, meg kell vizsgálnia, hogy a nemzeti hatóságok megfelelő egyensúlyt alakítottak‑e ki az ezen egyezmény által biztosított két érték védelmében, amelyek bizonyos ügyekben összeütközésbe kerülhetnek.(81)

115. Az ilyen egyensúly megtalálását illetően meg kell jegyezni, hogy azok a spanyol határozatok, amelyek végrehajtását vitatják, mind a labdarúgó egyesület, mind pedig az utóbbi orvosi csapata tagja jó hírnevének védelmére irányulnak.

116. Az orvosi csapat tagjának jó hírneve az EJEE 8. cikkének hatálya alá tartozik, amely a Charta 7. cikkének felel meg. A véleménynyilvánítás szabadságához való jog és a magánélet tiszteletben tartásához való jog mérlegelése szempontjából releváns szempontok többek között a következők: a közérdekű vitához való hozzájárulás, az érintett személy közismertsége és a tudósítás tárgya, a korábbi magatartása, az információ megszerzésének módja és hitelessége, a közzététel tartalma, formája és következményei, valamint a kiszabott szankció súlya.(82)

117. A labdarúgó egyesület jó hírnevét illetően az EJEB nyitva hagyta azt a kérdést, hogy valamely jogi személy jó hírneve az EJEE 8. cikkének hatálya alá tartozik‑e.(83) Mindazonáltal nem vitatott, hogy valamely jogi személy jó hírneve az EJEE 10. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „mások jó hírneve” vagy „jogai” fogalma alá tartozik, azzal, hogy a jogi személy jó hírnevének védelme nem ugyanolyan súllyal esik latba, mint az egyén jó hírneve vagy jogai.(84)

118. Következésképpen, egyrészt az összes versengő jog és érdek közötti megfelelő egyensúlyt külön kell megteremteni a labdarúgó egyesület és az orvosi csapatának tagja esetében. Úgy tűnik, hogy e körülmény tükröződik a spanyol büntetőítéletekben, amelyek az alapeljárás két felperese tekintetében két különböző összegre vonatkoznak. Mindemellett, másrészt az EJEB a beavatkozások arányosságának értékelését ugyanazon kritériumok alapján végzi el mind a jogi személy, mind az egyén tekintetében.(85)

119. Elsőre hajlamosak lehetünk a szóban forgó jogokat e szempontok alapján mérlegelni, és ennek alapján meghatározni, hogy az alapügyben szóban forgó spanyol határozatok végrehajtása a sajtószabadság nyilvánvaló megsértéséhez vezet‑e. Fontos azonban szem előtt tartani a jelen ügy hátterét, mielőtt folytatnánk az említett kritériumok elemzését.

b)      Az érdemi felülvizsgálat tilalma a kölcsönös bizalomra tekintettel

120. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem arra vonatkozik, hogy miként kell egyensúlyba hozni első alkalommal és a kártérítési keresetet elbíráló bíróság rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a sajtószabadságot és mások jó hírnevét. Ezen egyensúly keresésére már a származási tagállam bíróságai vállalkoztak. Ezenkívül, amint az a tárgyaláson pontosításra került, az alapeljárás alperesei megpróbálták e keresés eredményét a Tribunal Constitucional (alkotmánybíróság, Spanyolország) és az EJEB elé terjeszteni, amely bíróságok a kérelmeket nem nyilvánították elfogadhatónak.

121. A jelen ügyben az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet annak a tagállamnak a bírósága nyújtja be, amelyben egy másik tagállamban hozott határozat végrehajtását kérték. E tény figyelmen kívül hagyása a „Brüsszel I” rendelet kölcsönös bizalmon alapuló elismerési és végrehajtási rendszerének, valamint a származási tagállam, illetve a megkeresett tagállam bíróságai által betöltött szerepnek a megsértését jelentené.

122. A megkeresett tagállam bíróságának szerepét ugyanis behatárolja a „Brüsszel I” rendelet 45. cikkének (2) bekezdésében előírt korlátozás, amely szerint „[a] [más tagállamban hozott] határozat érdemben semmilyen körülmények között sem vizsgálható felül”. Kétségtelen, hogy a közrendi záradék lehetővé teszi e bíróság számára, hogy megtagadja egy másik tagállamban hozott határozat végrehajthatóvá nyilvánítását. Mindazonáltal e kikötésnek és az abból eredő kivételnek nagyon szűk a hatálya, és azt az említett bíróság szerepe határozza meg.

123. E tekintetben a közrendi záradék alkalmazása nem a származási tagállam bírósága előtti eljárás vagy az e bíróság által hozott határozat negatív értékelésén alapul. Inkább abból a megállapításból következik, hogy e határozat végrehajtásának a megkeresett tagállamban kifejtett hatásai nyilvánvalóan ellentétesek e tagállam közrendjének egyik alapelvével.

124. Ezért a „Brüsszel I” rendelet 45. cikkének (2) bekezdése megtiltja a megkeresett állam bírósága számára, hogy felülvizsgálja a származási állam bírósága által kifejtett jogi vagy ténybeli megállapítások helytállóságát.(86) A megkeresett tagállam bírósága ezeket az értékeléseket nem egészítheti ki olyan korábbi elemekkel sem, amelyeket az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága nem vett figyelembe.(87)

125. Ezt a gondolatmenetet követve a Bíróság a 2201/2003/EK rendeletre(88) vonatkozó ítéletében megállapította, hogy a címzett tagállam bírósága nem avatkozhat be a származási tagállam bírósága által kiszabott kényszerítő bírság címén megfizetendő végső összeg meghatározásába(89). Az ilyen meghatározás ugyanis az adós kötelezettségszegéseinek alapjául szolgáló okok értékelését vonja maga után, és kizárólag a származási ország bírósága mint az érdemi döntéshozatalra hatáskörrel rendelkező bíróság jogosult arra, hogy ilyen jellegű értékeléseket végezzen.

126. Ami a „Brüsszel I” rendeletet illeti, a megkeresett tagállam bírósága még kevésbé kérdőjelezheti meg a származási állam bírósága által az ez utóbbi által hozott elmarasztalás alapján fizetendő összeg újbóli kiszámítása érdekében végzett jogi vagy ténybeli megállapításokat. Nem ismételheti meg a szóban forgó jogok mérlegelését sem, mivel ennek eredménye határozza meg az eljárás kimenetelét.

127. Amint azt a Bíróság a Gambazzi ítéletben(90) megállapította, a megkeresett tagállam bírósága által végzett vizsgálatok csak a szóban forgó jog nyilvánvaló és aránytalan megsértésének megállapítására irányulhatnak, anélkül hogy ez a származási tagállam bírósága által végzett érdemi értékelés felülvizsgálatát vonná maga után.

128. E gondolatmenetet követve, az EJEE szempontjából,(91) figyelembe véve a származási tagállam bíróságának és a megkeresett tagállam bíróságának a kölcsönös bizalmon alapuló, a „Brüsszel I” rendelet által létrehozott elismerési és végrehajtási rendszerben betöltött eltérő szerepét, elegendő, ha a megkeresett tagállam bírósága az EJEE által biztosított jogok védelme nyilvánvaló hiányosságainak orvoslása érdekében folyamodik a közrendi záradékhoz.

129. E körülmények között, ami valamely anyagi jogi elvnek a felelősség megállapítása iránti kereset nyomán született elmarasztalás általi megsértését illeti, a megkeresett tagállam bírósága által végzett vizsgálatoknak elsősorban a végrehajtani kért határozatban kiszabott szankciónak a sajtószabadságra gyakorolt nyilvánvaló és aránytalan következményeire kell irányulniuk. A külföldi határozat végrehajtása során ugyanis a szankció jár a legnyilvánvalóbb hatással a megkeresett tagállam jogrendjére. Egyébként ez az a nézőpont, amelyet a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, a spanyol határozatok pénzügyi vetületére összpontosító kérdéseiben alkalmaz.

130. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy nem a 11. cikk a Charta egyetlen releváns rendelkezése.

c)      A szóban forgó alapvető jogok mérlegelése

131. A jelen ügyben egyrészt az alapeljárás alperesei szempontjából a végrehajthatóvá nyilvánítási eljárás elrendelése a Charta 11. cikkében biztosított sajtószabadság gyakorlásába való beavatkozásnak minősülhet. Másrészt az alapeljárások felperesei szempontjából a szóban forgó spanyol határozatok végrehajtásának megtagadása a Charta 47. cikkének második bekezdésében rögzített, az e határozatok végrehajtásához való joguk korlátozását jelentené.(92)

132. Mindazonáltal sem a véleménynyilvánítás szabadsága, sem a más tagállamban hozott bírósági határozatok végrehajtásához való jog nem abszolút jellegű.

133. Amennyiben több alapvető jogról van szó, azokat a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében előírt követelményekre tekintettel kell mérlegelni.(93)

134. A jelen ügyben nem merül fel az a kérdés, hogy van‑e jogalap a véleménynyilvánítás szabadsága gyakorlásának az alapeljárás alperesei általi korlátozására. Az alapügyben szóban forgó elmarasztaló határozatokat ugyanis a spanyol jog alapján és a „Brüsszel I” rendelet hatálya alatt hozták, továbbá azokat főszabály szerint Franciaországban kell végrehajtani. Ugyanez vonatkozik az alapeljárás felperesei jogának a közrendi záradékból eredő és e rendelet által előírt korlátozására is.(94)

135. Ilyen esetben az arányosság elve tiszteletben tartásának értékelését a különböző jogok védelméhez kapcsolódó követelmények szükséges összeegyeztetésének és az azok közötti igazságos egyensúlynak a tiszteletben tartása mellett kell elvégezni.(95)

136. Az ilyen egyensúlyra törekvés szerepel a véleménynyilvánítás szabadságának az EJEE által előírt védelmi mechanizmusában. Nem meglepő tehát, hogy a Bíróság a véleménynyilvánítás szabadsága és más alapvető jogok vagy szabadságok közötti ilyen mérlegelés elvégzése érdekében az EJEB által alkalmazott értékelési szempontokra hivatkozik.(96)

137. Tudomásom szerint az EJEB még nem foglalt állást az olyan ügyekben alkalmazandó elvekről, amelyekben az EJEE 10. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságához való jogot kell egyensúlyba hozni a külföldön hozott bírósági határozat végrehajtásához való, ezen egyezmény 6. cikkében biztosított joggal. Ennélfogva a Bíróság feladata, hogy a Charta 11. cikkének (2) bekezdését és 47. cikkének második bekezdését illetően ilyen elveket rögzítsen a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem összefüggésében.

2.      A kompenzációs kártérítésről

138. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésben az előterjesztő bíróság által megfogalmazott kérdéskör arra vonatkozik, hogy a megkeresett tagállam bírósága megállapíthatja‑e a sajtószabadság nyilvánvaló megsértését az elmarasztalás aránytalan jellege miatt, amennyiben az a nem vagyoni kár kompenzációjaként megítélt kártérítésre vonatkozik. Mielőtt rátérnék erre a kérdéskörre, úgy tűnik számomra, hasznos annak terjedelmét illetően néhány további pontosítást tenni.

a)      Előzetes észrevételek

139. Elöljáróban, először is úgy tűnik, hogy a második kérdésben felvetett kérdéskör a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott formájában abból a felülvizsgálati jogalapból ered, amelyben az alapeljárás felperesei arra hivatkoznak, hogy a kártérítés arányosságának vizsgálatára csak akkor kerülhet sor, ha a kártérítés büntető, nem pedig kompenzációs jellegű. Ezenkívül az alapeljárás felperesei és a spanyol kormány megjegyzik, hogy az alapügy tárgyát képező kártérítést a spanyol bíróság nem minősítette „büntető jellegűnek”, hanem az az elszenvedett nem vagyoni kár kompenzációjára irányul. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés megfogalmazása arra utal, hogy a kérdést előterjesztő bíróság ugyanebből az előfeltevésből indul ki.

140. Másodszor megjegyzem, hogy e felülvizsgálati jogalap a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) egyik érvére vonatkozik, amely szerint az alapeljárás felperesei nem hivatkoztak vagyoni kárra, és hogy a nem vagyoni kár nehezen számszerűsíthető. E tekintetben meg kell jegyeznem, hogy bár a nem vagyoni és a vagyoni kárt nem lehet azonos módon kiszámítani, ez nem jelenti azt, hogy a nem vagyoni kárral kapcsolatos elmarasztalás nem kompenzációs jellegű.(97)

141. Harmadszor, úgy tűnik, hogy a második kérdésben felvetett kérdéskör, ahogyan azt a kérdést előterjesztő bíróság megfogalmazta, azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a kártérítést mind az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bírósága, mind pedig a megkeresett tagállam bírósága minősítheti („ha a kártérítést akár a származási tagállam bírósága, akár a megkeresett [tagállami] bíróság büntető jellegűnek minősíti”). Mindazonáltal a jelen indítvány 124–126. pontjában kifejtett megfontolásokra tekintettel az érdemi felülvizsgálat tilalma megakadályozza a megkeresett tagállam bíróságát a kártérítés ilyen minősítésében. E bíróság ugyanis nem helyettesítheti a saját minősítésével az eredeti eljárás helye szerinti tagállam bíróságának minősítését. Ugyanígy nem vizsgálhatja a jogi és ténybeli megállapításokat annak megállapítása érdekében, hogy a megítélt kártérítés összege nem felel meg az elszenvedett kárnak, és hogy ezen összeg jelentős része ezért nem kompenzációs, hanem büntető jellegű.

b)      Értékelés

142. Ami ezt követően az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés által felvetett kérdéskör érdemi vizsgálatát illeti, a felek által a tárgyaláson megvitatott, a nemzetközi magánjog jelenlegi tendenciáira vonatkozó érv elemzésével kezdem. Ezt követően részletesen megvizsgálom a Bíróság és az EJEB releváns ítélkezési gyakorlatát.

1)      A nemzetközi magánjog jelenlegi tendenciái

143. A nemzetközi magánjogban több – néha sikeres, néha sikertelen – kísérlet(98) történt egy kifejezetten a büntető jellegű kártérítés megítélésére vagy végrehajtására vonatkozó közrendi záradék megállapítására. E körülmény azonban nem jelenti azt, hogy a közrendre való hivatkozás kizárt, ha az elmarasztalás nem kompenzációs kártérítésre vonatkozik.

144. E tekintetben egyes felek írásbeli észrevételeikben és a tárgyaláson hivatkoztak a polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezményre(99) (a továbbiakban: 2019. évi egyezmény), amelynek az Unió részes fele. Közelebbről e felek arra hivatkoztak, hogy bár ez az egyezmény az érdemi felülvizsgálat tilalmát írja elő, az egyezmény 10. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] határozat elismerését vagy végrehajtását meg lehet tagadni abban az esetben és olyan mértékben, amennyiben a határozat olyan – többek között elrettentő vagy megtorló – kártérítést ítél meg, amely nem valamelyik felet kárpótolja az általa elszenvedett tényleges veszteségért vagy kárért”.

145. A 2019. évi egyezmény jelen ügy szempontjából fennálló relevanciáját a tárgyaláson megvitatták.

146. Egyrészt ugyanis nem tartozik a 2019. évi egyezmény hatálya alá a „jó hírnév sérelme” és a „magánélet”,(100) mivel – amint azt az említett egyezményhez fűzött magyarázó jelentés említi – e kérdések számos állam számára a véleménynyilvánítás szabadságát érintő és ezért alkotmányos következményekkel járó érzékeny kérdéseknek minősülnek.(101)

147. Másrészt azonban 2019‑ben a Nemzetközi Jogi Intézet közzétette a személyiségi jogok internethasználat révén történő megsértéséről szóló állásfoglalását, és annak 9. cikke szerint a 2019. évi egyezmény 10. cikkét ilyen jellegű jogsérelem esetén is alkalmazni kell.(102) Kétségtelen, hogy ezen állásfoglalásnak nincs kötelező ereje. Mindazonáltal azt ezen intézet égisze alatt dolgozták ki, amelynek a nemzetközi magánjog és a közjog jelenlegi tendenciáinak meghatározása terén fennálló tekintélyét nem lehet figyelmen kívül hagyni.(103) Az említett állásfoglalás ekként azt bizonyítja, hogy a Hágai Konferencia által kialakított megoldások relevanciája meghaladja a 2019. évi egyezmény kereteit.

148. Mindemellett a 2019. évi egyezmény 10. cikkének szövege ellenére a kompenzációs és a büntető jellegű kártérítés közötti különbségtétel ezen egyezmény keretében nem döntő jelentőségű. A 2019. évi egyezményhez fűzött magyarázó jelentés szerint ugyanis a végrehajtás e rendelkezés alapján történő megtagadására csak akkor kerülhet sor, ha az ítéletből egyértelműen az következik, hogy úgy tűnik, hogy az elmarasztalás meghaladja az elszenvedett tényleges veszteséget vagy kárt. Ebben az összefüggésben a büntető jellegű kártérítésen kívül „kivételes esetekben az eredetileg eljáró bíróság által kompenzációsnak minősített kártérítés is e rendelkezés hatálya alá tartozhat”.(104) A jogirodalom szerint ugyanezen egyezmény hatálya alatt tehát megtagadható a külföldi határozat végrehajtása, amennyiben az büntető jellegű kártérítésre vagy más tekintetben túlzott mértékű kártérítésre vonatkozik.(105)

149. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a nemzetközi magánjog jelenlegi tendenciái szerint egészen kivételes esetekben akkor is alkalmazható a közrendi záradék, ha az elmarasztalás kompenzációs kártérítésre vonatkozik. Az uniós jogalkotó által a „Brüsszel I” rendeletben követett megközelítésre vonatkozó egyértelmű utalás hiányában az e rendeletre és a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó releváns ítélkezési gyakorlatot kell megvizsgálni.

2)      A Bíróság releváns ítélkezési gyakorlata

150. A flyLAL‑Lithuanian Airlines ítélet(106) tanulmányozása alapján arra lehet következtetni, hogy a vagyoni kár megtérítésére irányuló elmarasztalás összege, valamint az abból eredő gazdasági következmények önmagukban nem képezik a végrehajthatóvá nyilvánítás megtagadásának indokait. A Bíróság ugyanis megállapította, hogy a közrendi záradék nem kizárólag gazdasági érdekek védelmére irányul, így a súlyos gazdasági következményekre való puszta hivatkozás nem minősül a megkeresett tagállam közrendje megsértésének.

151. Mindazonáltal, egyrészt a Bíróság ebben az ítéletben azt is hangsúlyozta, hogy azok a határozatok, amelyek végrehajtása vitatott, olyan ideiglenes és biztosítási intézkedéseknek minősülnek, amelyek nem valamely összeg kifizetéséből, hanem kizárólag az alapeljárás alpereseinek vagyona feletti felügyeletből álltak.(107) Másrészt az említett ítéletből nem tűnik ki, hogy a megkeresett tagállamban érzékelhető súlyos gazdasági következmények, amelyek nem korlátozódnak pusztán a gazdasági érdekekre való hivatkozásra, nem képezhetik a végrehajthatóvá nyilvánítás megtagadásának indokát.

152. Így a flyLAL‑Lithuanian Airlines ítéletet úgy értelmezem, hogy amennyiben az elmarasztalás kompenzációs kártérítésre vonatkozik, a közrendre rendkívül kivételes esetekben lehet hivatkozni, és kizárólag akkor, ha a megkeresett tagállam közrendjére alapított egyéb érvekre hivatkoznak ezen elmarasztalás végrehajtásának megtagadása érdekében.(108)

3)      Az EJEB releváns ítélkezési gyakorlata

153. A véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában az EJEB rámutatott, hogy a kiszabott büntetések jellege és súlyossága olyan tényezők, amelyeket figyelembe kell venni az EJEE 10. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságához való jog megsértése arányosságának értékelése során.(109) Ezen ítélkezési gyakorlat tanulmányozása arra engedhet következtetni, hogy maga az elmarasztalás nagyobb jelentőséggel bír, mint a kiszabott, csekély jelentőségű büntetés.

154. Mindazonáltal először is meg kell állapítani, hogy az EJEB ítélkezési gyakorlata két különböző részre osztható, nevezetesen a büntetőjogi szankciókra és a polgári jogi felróható magatartásnak minősülő rágalmazás miatt alkalmazott elmarasztalásokra vonatkozó részre. A nemzeti hatóságoknak ugyanis a büntetőeljárás igénybevétele tekintetében mértékletességet kell tanúsítaniuk, és nagy figyelmet kell fordítaniuk a büntetőjogi szankciók súlyosságára.(110)

155. Másodszor, kétségtelen, hogy az EJEB megállapította az EJEE 10. cikkének megsértését olyan polgári jogi elmarasztalás esetében, amely „jelképes összegre” vonatkozott. Mindazonáltal az a megfontolás, hogy az elmarasztalás nagyobb jelentőséggel bír, mint a kiszabott büntetés csekély jellege, nem az érvelés kiindulópontja, hanem végső soron hivatkozott érv, annak hangsúlyozása érdekében, hogy az ilyen elmarasztalás elhanyagolható jellege önmagában nem elegendő a felperes véleménynyilvánítási jogába anélkül történő beavatkozás igazolásához,(111) hogy szükségszerűen ténylegesen elrettentő hatást gyakorolna a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlására.(112)

156. Harmadszor, még fontosabb, hogy az EJEB úgy véli, hogy főszabály szerint fenn kell tartani annak lehetőségét, hogy a rágalmazó kijelentések következtében sérelmet szenvedett személyek olyan kártérítés iránti keresetet indítsanak, amely a személyiségi jogok megsértése elleni hatékony jogorvoslatnak minősülhet.(113) E bíróság szerint különleges körülmények között a rágalmazás miatti kártérítés kivételes és különösen magas összege az EJEE 10. cikkére tekintettel problémát jelenthet.(114) Közelebbről, a szóban forgó jogok közötti megfelelő egyensúly biztosítása érdekében a rágalmazásért megítélt kártérítés összegének „észszerű arányossági kapcsolatot” kell mutatnia a jó hírnév sérelmével.(115) E tekintetben, amint azt a jogtudományi szerzők megjegyzik, az EJEE nem tiltja a pénzügyi vagy kompenzációs jellegű elmarasztalások minden formáját. Ezzel szemben ez az egyezmény tiltja azokat a gyakorlatokat, amelyek e kifejezésnek az EJEB ítélkezési gyakorlatában(116) elfogadott sajátos értelmében véve aránytalanok, vagyis azokat, amelyek az ügy tényállásához képest súlyozott jellemzőik miatt a véleménynyilvánítás szabadságának olyan korlátozásához vezetnek, amely egy demokratikus társadalomban nem szükséges.

157. Így egyrészt az EJEB ítélkezési gyakorlata nem tartalmaz semmilyen utalást arra vonatkozóan, hogy a kártérítés büntető jellege az EJEE 10. cikkében rögzített szabadságok esetleges megsértése megállapításának előfeltétele lenne. Másrészt bizonyos értékelési kritériumokat ír elő az olyan kompenzációs szankció aránytalan jellegének értékelésére vonatkozóan, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy e szankció a véleménynyilvánítás szabadságának olyan korlátozásához vezet, amely egy demokratikus társadalomban nem szükséges. Ezeket az értékelési kritériumokat az alábbiakban elemzem.

158. Mindenesetre és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés által felvetett, a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott kérdéskört illetően, figyelemmel mind a nemzetközi magánjog jelenlegi tendenciáira, mind pedig a releváns ítélkezési gyakorlatra, úgy vélem, hogy amennyiben az elmarasztalás kompenzációs kártérítésre vonatkozik, egészen kivételes esetekben és kizárólag a megkeresett tagállam közrendjére alapított egyéb érvekkel kapcsolatban lehet a közrendre hivatkozni.

3.      Az elrettentő hatásról

159. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, együttesen figyelembe vett harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik kérdésben hivatkozott, a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott kérdéskör két szempontot érint.

160. Így a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy egyrészt a nem vagyoni kár megtérítése érdekében megítélt kártérítésre való kötelezés elrettentő hatása önmagában elegendő‑e a „Brüsszel I” rendelet 34. cikkének a Charta 11. cikkével összefüggésben értelmezett 1. pontja értelmében vett közrendi záradék alkalmazásának igazolásához, másrészt pedig, hogy milyen tényezőket kell figyelembe venni az ilyen elrettentő hatás fennállásának vizsgálata során.

a)      Az elrettentő hatás mint a végrehajthatóvá nyilvánítás megtagadásának indoka

1)      Az elrettentő hatás fogalma

161. Előzetesen megjegyzem, hogy bár a kérdést előterjesztő bíróság az elrettentő hatás fogalmára hivatkozik, nem adja meg annak meghatározását.

162. E tekintetben egyrészt úgy tűnik, hogy e hivatkozás a cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) által hozott ítéletekből ered, amely bíróság az EJEB ítélkezési gyakorlatára emlékeztető megfogalmazásban úgy ítélte meg, hogy az alapügyben szóban forgó elmarasztalások elrettentő hatást gyakoroltak az alapeljárás alpereseinek a társadalmi érdeklődésre számot tartó témák nyilvános megvitatásában való részvétele tekintetében, ami akadályozhatta a médiát tájékoztatási és ellenőrzési feladatának ellátásában. Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben utal az EJEB ítélkezési gyakorlatára, kiemelve, hogy „a kártérítésre való kötelezés visszatartó ereje a rágalmazó kijelentések orvoslására irányuló […] intézkedés arányosságának értékeléséhez szükséges paraméter”.

163. Az EJEB a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában egymással felcserélhető jelleggel hivatkozik az „elrettentő hatásra” és a „chilling effect”-re.(117)

164. A jogtudományi szerzők megjegyezték, hogy bár az EJEB még nem határozta meg érdemben az elrettentő hatás fogalmát, e fogalomra támaszkodott azon nemzeti intézkedések szigorú vizsgálatának igazolása érdekében, amelyeket az EJEB a leginkább alkalmasnak tekint arra, hogy az alkalmazásuk egyedi esetein túlmenő negatív hatásokat váltsanak ki, és így a természetes és jogi személyeket elrettentse attól, hogy jogaikat gyakorolják, mely utóbbiak attól tartanak, hogy ezen intézkedések hatálya alá vonhatják őket.(118)

165. E gondolatmenetet követve a jogtudomány rámutatott arra, hogy az elrettentő hatás fogalmát nem alkalmazzák koherens módon a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó ítélkezési gyakorlatban, különösen mivel úgy tűnik, hogy az a véleménynyilvánítás szabadságába való olyan beavatkozás következményeire vonatkozik, amely túlmutat az e beavatkozással közvetlenül érintett személy helyzetén.(119)

166. A polgári jogi szankciókra vonatkozó ezen ítélkezési gyakorlat alapján ugyanis úgy tűnik, hogy az EJEB az elrettentő hatás fogalmát alkalmazza az érintett államban az újságírói szabadsággal összefüggésben. E bíróság ugyanis a nemzeti eljárás olyan kimeneteléről beszél, amely túlzott és aránytalan terhet ró az érintett személyekre, „ami alkalmas arra, hogy »chilling effectet« gyakoroljon az alperes állam területén a sajtószabadságra”,(120) vagy pedig az elmarasztalás teljes összegéről, amely „jelentős tényező az eljárás rá és más újságírókra vonatkozó potenciális »chilling effectje« tekintetében”,(121) vagy egy olyan „[elmarasztalásról], amely elkerülhetetlenül elrettentheti az újságírókat attól, hogy részt vegyenek a közösség életét érintő kérdések nyilvános megvitatásában”.(122)

2)      Relevancia a jelen ügy szempontjából

167. Az valamely közérdekű témáról folytatott vita során a sajtószabadság védelme szempontjából elrettentő, sőt elfogadhatatlan hatások fogalmának az EJEB általi meghatározása relevánsnak tűnik számomra a jelen ügy összefüggésében, amely a végrehajthatóvá nyilvánítás azon okból történő megtagadásának kérdéskörére vonatkozik, hogy egy másik tagállamban hozott határozat végrehajtása nyilvánvalóan sérti a megkeresett tagállam közrendjét.

168. Először is, az ilyen elfogadhatatlan hatások visszatarthatják az újságírókat attól, hogy részt vegyenek a közösség életét érintő kérdések nyilvános megvitatásában. A labdarúgásban a doppingkérdésekkel kapcsolatos vita a közérdeket érinti,(123) és a közérdekű vitához való hozzájárulás a versengő alapvető jogok mérlegelése során figyelembe veendő alapvető elem.(124)

169. Másodszor, szintén ebben az összefüggésben, egyrészt, amikor a közrendi záradék alkalmazásáról van szó, megfelelő egyensúlyt kell teremteni a véleménynyilvánítás szabadsága és a valamely más tagállamban hozott határozat végrehajtásához való, a Charta 47. cikkének második albekezdésében rögzített jog között. A megfelelő egyensúly keresése főszabály szerint nem vezethet ahhoz, hogy valamely határozat végrehajtásának az alperest érintő következményei megakadályozzák a határozat végrehajtását. Az elmarasztalás lényege abban rejlik, hogy annak következményeit az alperes elszenvedi.

170. Másrészt, amint azt a jelen indítvány 152. pontjában megjegyeztem, amennyiben az ítélet kompenzációs kártérítésre vonatkozik, egészen kivételes esetekben és kizárólag a megkeresett tagállam közrendjére alapított egyéb érvekkel kapcsolatban lehet a közrendre hivatkozni. Ez a helyzet az arra alapított érv esetében, hogy a végrehajthatóvá nyilvánítás elrendelése elrettentő hatást gyakorolhat az érintett tagállamban a sajtószabadságra. Az így meghatározott elrettentő hatás mind az érintett tagállamban az újságírói szabadságot, mind pedig a nyilvánosság tájékozódási szabadságát érinti. A végrehajthatóvá nyilvánítás megtagadása ilyen esetben nemcsak az alperest védi a vele szemben kiszabott szankcióval szemben, hanem az érintett tagállam társadalmának érdekeit is.

171. Így a más tagállamban hozott határozat végrehajtása, amely elrettentő hatást gyakorolhat a sajtószabadságnak a megkeresett tagállamban történő gyakorlására, ez utóbbi tagállam alapelvének nyilvánvaló és aránytalan megsértését vonja maga után, tehát megtagadási indoknak minősül. Most meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek alapján megállapítható, hogy az elmarasztalás ilyen hatással jár‑e.

b)      Az elrettentő hatás értékelésének kritériumai

1)      Az elrettentő hatás a megkeresett tagállam bírósága szempontjából

172. A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik kérdésben e bíróság által megfogalmazott körülmények figyelembe vehetők‑e annak megállapítása során, hogy fennáll‑e a megkeresett tagállam közrendjének nyilvánvaló megsértése. E tekintetben hajlamosak lehetünk az EJEB ítélkezési gyakorlatára támaszkodni, amely úgy tűnik, hogy az EJEE 10. cikke megsértésének megállapítása során súlyt fektet a kérdést előterjesztő bíróság által említett valamennyi körülménynre.

173. Mindazonáltal, amint az a jelen indítvány129. pontjából kitűnik, a megkeresett tagállam bírósága előtt nem az a kérdés merül fel, hogy a kártérítés arányos‑e, hanem inkább az, hogy a kártérítést megállapító határozat végrehajtása olyan elrettentő hatással járhat‑e, amely a kiszabott szankció miatt e tagállamban a sajtószabadság nyilvánvaló és aránytalan megsértéséhez vezet. Ennélfogva a megkeresett tagállam bírósága által végzett vizsgálatok csak az ilyen elrettentő hatás kockázatának azonosítására irányulhatnak, anélkül hogy maguk után vonnák a származási tagállam bírósága által végzett érdemi értékelések felülvizsgálatát. Ezen érvelést követve a Bíróság szerepe abban sem állhat, hogy az EJEB helyébe lép a sajtószabadság ezen utóbbi tagállamnak felróható megsértésének megállapítása során.

174. Szintén ebben az összefüggésben az alapeljárás alpereseit kártérítés, kamatok és költségek megfizetésére való kötelezés mellett arra is kötelezték, hogy tegyék közzé az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban hozott határozatot. Mindazonáltal az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések az elmarasztalásra csak a pénzbeli vetületét illetően vonatkoznak. A közrendi záradék alkalmazása ugyanis csak abban az esetben lehetséges, ha a megkeresett tagállam jogrendjét sértik azon határozat elemei, amelynek a végrehajtását e tagállamban kérik. Ezzel szemben az EJEB szerint a véleménynyilvánítás szabadságába való beavatkozásnak az elrettenő hatásának szempontjából történő értékelésének figyelembe kell vennie az érintett személlyel szemben kiszabott egyéb szankciók és intézkedések jellegét.(125)

2)      A jelen ügyben releváns kritériumok

175. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik, negyedik, ötödik és hetedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megállapítani, hogy az elrettentő hatás megállapításához figyelembe kell‑e venni az érintett személy anyagi helyzetét, a jogsértés súlyosságát, a kár mértékét, valamint a meghatározott elrettentő hatásnak az újság kiadóvállalata és általában az írott sajtó gazdasági helyzetére tekintettel fennálló jelentőségét. Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az elrettentő hatás fennállását ugyanúgy kell‑e értékelni az újság kiadóvállalata és az újságíró tekintetében.

176. Ami az elrettentő hatás jelentőségét illeti (a kérdést előterjesztő bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdés), figyelembe véve a szóban forgó alapvető jogok közötti egyensúly megteremtésének szükségességét,(126) kizárólag a közvetlenül érintett személy helyzetén túlmutató elrettentő hatás veszélye igazolja a végrehajthatóvá nyilvánítás megtagadását, mivel az a megkeresett tagállamban a sajtószabadság nyilvánvaló és aránytalan megsértésének minősül. E tagállam bíróságának csak ebben az esetben kell a közrendi záradékhoz folyamodnia az e szabadság védelme nyilvánvaló hiányosságának orvoslása érdekében.(127)

177. Ami az érintett személy anyagi forrásait illeti, tekintettel természetes személy vagy jogi személy jellegére (a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott harmadik kérdés első része, valamint az ötödik és hatodik kérdés), a megkeresett tagállam bíróságának figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy az érintett személy által fizetendő teljes összeg fontos tényező az e személyre és más újságírókra gyakorolt esetleges elrettentő hatás szempontjából.(128)

178. Kétségtelenül úgy tűnik, hogy az EJEB enyhítő körülményként figyelembe veszi azt a tényt, hogy a kiadó és az újságíró – mint a jelen ügyben is – egyetemlegesen felelős a szankció megfizetéséért.(129) Az elrettentő hatást azonban nem ugyanúgy értékelik az újság kiadóvállalata és a kifogásolt cikket szerző újságíró tekintetében.

179. Egyrészt ugyanis a természetes személyeket illetően az EJEB az érintett személy munkabérére vagy olyan referenciaértékekre hivatkozik, mint a szóban forgó alperes államban a minimálbér(130) vagy az átlagbér.(131) Főszabály szerint az érintett személy által fizetendő teljes összeg akkor tekintendő nyilvánvalóan észszerűtlennek, ha e személynek éveken keresztül erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy azt teljes egészében kifizesse, vagy ha ez az összeg a megkeresett tagállamban a standard minimálbér több tízszeresének felel meg. Másrészt a jogi személyt illetően az EJEB ügyel arra, hogy a sajtóvállalatokkal szemben kiszabott kártérítés összege ne veszélyeztesse azok gazdasági alapjait,(132) és ennélfogva ne legyen nyilvánvalóan észszerűtlen.

180. Ezenkívül, ami az írott sajtónak általában a megkeresett tagállamban fennálló gazdasági helyzetét illeti (a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott hetedik kérdés), noha a lehetséges elrettentő hatás e tagállamban az újságírókat és a sajtóvállalatokat érinti, az említett tagállam bíróságának a bírósági határozat elismerésének megtagadásakor nem kell figyelembe vennie ez utóbbi személy gazdasági helyzetét. Az újságírók és a sajtóvállalatok szempontjából különösen az számít, hogy tudatában legyenek, hogy őket is elmarasztalhatják az ügy körülményeihez képest nyilvánvalóan észszerűtlen módon.

181. Végül, figyelembe véve a megkeresett tagállam bíróságának a „Brüsszel I” rendelet által létrehozott elismerési és végrehajtási rendszerben betöltött szerepét,(133) az e bíróság által végzett vizsgálatoknak főként a végrehajtani kért határozatban kiszabott szankciónak a sajtószabadságra gyakorolt nyilvánvaló és aránytalan következményeire kell vonatkozniuk. Az említett bíróság tehát nem vizsgálhatja felül a származási tagállam bírósága által a jogsértés súlyosságát és a kár mértékét illetően kifejtett jogi vagy ténybeli megállapítások helytállóságát (a harmadik kérdésnek a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott második része).

182.  Ezzel szemben annak biztosítása érdekében, hogy a szóban forgó jogok mérlegelése ne eredményezze az alapvető jogok védelmének nyilvánvaló elégtelenségét,(134) a megkeresett tagállam bírósága figyelembe veheti a jogsértés súlyosságát és a kár mértékét annak megállapítása érdekében, hogy az elmarasztalás teljes összege – annak ellenére, hogy az eleve észszerűtlen – alkalmas a rágalmazó kijelentések hatásainak ellensúlyozására.(135)

E.      Az egyenértékű védelem vélelme

183. Az EJEB ítélkezési gyakorlatából eredő és a tagállamokra alkalmazandó „egyenértékű védelem” ismert vélelme(136) szerint valamely tagállamnak az uniós tagságából eredő kötelezettségek végrehajtása érdekében hozott intézkedését az EJEE‑re tekintettel igazoltnak kell tekinteni, amennyiben nem vitatott, hogy az Unió az alapvető jogoknak legalább az ezen egyezmény által biztosítottal egyenértékű védelmet biztosít.(137) Kétségtelen, hogy e vélelem alkalmazhatóságát és az abból levonandó következtetéseket csak az EJEB értékeli. Mindazonáltal a Charta és az EJEE közötti koordináció szellemében, valamint annak érdekében, hogy a Bíróság számára a meghozandó ítéletének következményeit illetően is kimerítő választ lehessen adni, néhány további megjegyzést szeretnék fűzni az említett vélelemhez.

184. Az EJEB ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az egyenértékű védelem vélelmének alkalmazása két feltételtől függ: a nemzeti hatóságok mérlegelési mozgásterének hiánya és az uniós jog által előírt ellenőrzési mechanizmus lehetőségeinek teljes körű alkalmazása,(138) ideértve az előzetes döntéshozatali eljárás Bíróság előtti kezdeményezését is, amely előtt az alapvető jogokkal kapcsolatos kérdések megvitathatók. Mivel előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesztettek a Bíróság elé, és kizárólag az EJEB‑re tartozik annak vizsgálata, hogy a második feltétel teljesül‑e, az első feltételre fogok összpontosítani.

185. E tekintetben azt a kérdést, hogy az egyenértékű védelem vélelmét alkalmazni kell‑e, az EJEB „az adott ügyben alkalmazott pontos rendelkezésre”(139) és az abból az érintett tagállamot érintő valamennyi következményre tekintettel vizsgálja meg, a Bíróság által adott értelmezésnek megfelelően.(140) Ez magában foglalja azon uniós jogi háttér valamennyi releváns elemének figyelembevételét, amelyből az érintett tagállamnak az Unióval és a többi tagállammal szemben fennálló kötelezettségei erednek.

186. A jelen ügyben tehát az a kérdés, hogy a „Brüsszel I” rendelet rendszerében a megkeresett tagállam bírósága, amelyhez e rendelet 43. és 44. cikke alapján jogorvoslati kérelmet nyújtottak be, megőrzi‑e az annak eldöntésére vonatkozó mérlegelési jogkörét, hogy alkalmazza‑e a közrendi záradékot abban az esetben, ha egy másik tagállamban hozott határozat végrehajtása nyilvánvalóan sérti a Charta által biztosított valamely alapvető jogot.

187. Tudomásom szerint a Bíróság erről az esetről még nem foglalt állást.(141) A jogtudományi szerzők egy része úgy véli, hogy a közrendi záradék magában foglalja a mérlegelési jogkör fennállását, ami kizárja az egyenértékű védelemre vonatkozó vélelem alkalmazását.(142) Úgy vélem azonban, hogy nem ez a helyzet, ha az állítólagos jogsértés az uniós jogrend egyik alapelvére vonatkozik.

188. Kétségtelen ugyanis, hogy a „Brüsszel I” rendelet 45. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága csak az e rendelet 34. és 35. cikkében meghatározott okok egyike alapján tagadhatja meg a végrehajthatóvá nyilvánítást. Ami azonban a végrehajthatóvá nyilvánítás megtagadásának okát illeti, az előbbi rendelkezés e rendelet 34. cikkének 1. pontjára utal, amely kategorikusan kimondja, hogy a határozat nem ismerhető el, ha az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik.

189. Egyébiránt, amint az a jelen indítvány 102. pontjából kitűnik, a megkeresett tagállam nem egyoldalúan határozza meg az Unió közrendjének tartalmát. Hasonlóképpen, a közrend megsértése nyilvánvalónak való minősítése az uniós jog helyes értelmezéséből következik, és így a Bíróság által végzett felülvizsgálat tárgyát képezi. Ennél is fontosabb, hogy az alapvető jogok tiszteletben tartása nem jó szándék vagy udvariasság kérdése a megkeresett tagállam részéről. Azon kifogás elbírálása során, amelyet megalapozottnak ítél, és amely szerint a „Brüsszel I” rendelet hatálya alá tartozó bírósági határozat végrehajtása az Unió közrendjének, pontosabban valamely alapvető jognak a nyilvánvaló megsértésével jár, a megkeresett tagállam bírósága köteles megtagadni annak végrehajthatóvá nyilvánítását. Így ilyen helyzetben meg kell tagadnia vagy vissza kell vonnia az e határozat végrehajthatóságának megállapítását.

190. A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy az a tény, hogy a megkeresett tagállam bírósága köteles megvizsgálni, hogy teljesülnek‑e a végrehajthatóvá nyilvánítás feltételei, nem jelenti azt, hogy az EJEE‑re vonatkozó ítélkezési gyakorlat értelmében vett mérlegelési jogkört gyakorol. Az EJEB ugyanis úgy véli, hogy az egyenértékű védelem vélelmét akkor kell alkalmazni, ha a megkeresett tagállam „nagyon pontosan meghatározott korlátok között és bizonyos előzetes feltételek teljesülése esetén” megtagadhatja a külföldi határozat elismerését és végrehajthatóvá nyilvánítását.(143)

F.      Záró megjegyzések

191. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre azt a választ adja, hogy a „Brüsszel I” rendelet 34. cikkének 1. pontjával és 45. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 45. cikkének (1) bekezdését, valamint a Charta 11. cikkét úgy kell értelmezni, hogy annak a tagállamnak, amelyben egy másik tagállamban hozott olyan határozat végrehajtását kérik, amely egy újság kiadóvállalatának és egy újságírónak egy sportegyesület és az utóbbi orvosi csapata egyik tagja jó hírnevének ezen újságban közzétett információval történő megsértése miatti elmarasztalására vonatkozik, el kell utasítania vagy vissza kell vonnia e határozat végrehajthatóságának megállapítását, amennyiben az a Charta 11. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságának nyilvánvaló megsértéséhez vezet.(144) Ilyen jogsértés akkor áll fenn, ha az említett határozat végrehajtása potenciálisan elrettentő hatást gyakorol mind az ítélet által érintett személyeknek, mind a megkeresett tagállamban működő más sajtóvállalatoknak és újságíróknak valamely közérdekű ügyben folytatott vitában való részvételére.(145) Ilyen esetleges elrettentő hatás akkor nyilvánul meg, ha a követelt teljes összeg az érintett személy jellegére és gazdasági helyzetére tekintettel nyilvánvalóan észszerűtlen. Újságíró esetében a lehetséges elrettentő hatás különösen akkor érvényesül, ha ez az összeg a standard minimálbér több tízszeresének felel meg a megkeresett tagállamban. Lapkiadó vállalat esetében a lehetséges elrettentő hatást úgy kell érteni, mint az újság pénzügyi egyensúlyának nyilvánvaló veszélyeztetését.(146) A megkeresett tagállam bírósága kizárólag annak meghatározása érdekében veheti figyelembe a jogsértés súlyosságát és a kár mértékét, hogy az elmarasztalás teljes összegének nyilvánvalóan észszerűtlen jellege ellenére az alkalmas‑e a rágalmazó kijelentések hatásainak ellensúlyozására.(147)

192. A teljesség kedvéért hozzáteszem, hogy egy olyan kifogás elbírálása során, amelynek keretében azt állítják, hogy egy másik tagállamban hozott olyan határozat végrehajtása, amely egy lapkiadó vállalatot és egy újságírót ugyanazon nem vagyoni kár megtérítése címén egyetemlegesen jelentős összeg megfizetésére kötelez, sérti a megkeresett tagállamban a sajtószabadságot, ez utóbbi tagállam bírósága megtagadhatja a végrehajthatóvá nyilvánítást az e személyek valamelyikével szembeni elmarasztalás tekintetében. A „Brüsszel I” rendelet 48. cikke értelmében ugyanis, amennyiben a külföldi határozatot több tárgy tekintetében hozták, és a végrehajtás nem engedélyezhető valamennyi tárgy tekintetében, a bíróság vagy hatáskörrel rendelkező hatóság a végrehajtást egy vagy több tárgy tekintetében állapítja meg.

VI.    Végkövetkeztetés

193. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Cour de cassation (semmítőszék, Franciaország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendelet 34. cikkének 1. pontjával és 45. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett 45. cikkének (1) bekezdését, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11. cikkét,

a következőképpen kell értelmezni:

annak a tagállamnak, amelyben egy másik tagállamban hozott olyan határozat végrehajtását kérik, amely egy újság kiadóvállalatának és egy újságírónak egy sportegyesület és az utóbbi orvosi csapata egyik tagja jóhírnevének ezen újságban közzétett információval történő megsértése miatti elmarasztalására vonatkozik, el kell utasítania vagy vissza kell vonnia e határozat végrehajthatóságának megállapítását, amennyiben az az Európai Unió Alapjogi Chartája 11. cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságának nyilvánvaló megsértéséhez vezet.

Ilyen jogsértés akkor áll fenn, ha az említett határozat végrehajtása potenciálisan visszatartó hatást gyakorol mind az ítélet által érintett személyeknek, mind a megkeresett tagállamban működő más sajtóvállalatoknak és újságíróknak a közérdekű ügyben folytatott vitában való részvételére. Ilyen esetleges elrettentő hatás akkor nyilvánul meg, ha a követelt teljes összeg az érintett személy jellegére és gazdasági helyzetére tekintettel nyilvánvalóan észszerűtlen. Újságíró esetében a lehetséges elrettentő hatás különösen akkor érvényesül, ha ez az összeg a standard minimálbér több tízszeresének felel meg a megkeresett tagállamban. Lapkiadó vállalat esetében a lehetséges elrettentő hatást úgy kell érteni, mint az újság pénzügyi egyensúlyának nyilvánvaló veszélyeztetését. A megkeresett tagállam bírósága kizárólag annak meghatározása érdekében veheti figyelembe a jogsértés súlyosságát és a kár mértékét, hogy az elmarasztalás teljes összegének nyilvánvalóan észszerűtlen jellege ellenére az alkalmas‑e a rágalmazó kijelentések hatásainak ellensúlyozására.

1      Eredeti nyelv: francia.

2      A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.).

3      Az 1968. szeptember 27‑én Brüsszelben aláírt egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.; a továbbiakban: Brüsszeli Egyezmény).

4      A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.), amely 66. cikke szerint a 2015. január 10‑ét követően indított keresetekre alkalmazandó.

5      E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben jelzi, hogy 2014. július 11‑i végzésével a Juzgado de Primera Instancia n°19 de Madrid (madridi 19. sz. elsőfokú bíróság) elrendelte, hogy a kiadóvállalat fizessen meg a Real Madrid részére 390 000 euró tőkeösszeget, valamint a kamatokat és a költségeket. Ezzel szemben nem pontosítja, hogy e végzés az újságírót illetően is kiterjedt‑e az elmarasztalás végrehajtására. Mindazonáltal e kérelemből és a felek észrevételeiből az tűnik ki, hogy e végzés az alapeljárás mindkét alperese tekintetében történő végrehajtásra vonatkozott.

6      2000. március 28‑i ítélet (C‑7/98, EU:C:2000:164, a továbbiakban: Krombach ítélet, 36. és 37. pont).

7      1986. május 15‑i ítélet (222/84, EU:C:1986:206, 18. pont).

8      Aláírására 1950. november 4‑én, Rómában került sor, kihirdette: 1993. évi XXXI. törvény).

9      EJEB, 2007. április 26., Colaco Mestre és SIC. Sociedade Independente de Comunicacao, S. A. kontra Portugália (CE:ECHR:2007:0426JUD001118203, 28. §).

10      EJEB, 2013. november 26., Błaja News Sp. z o. o. kontra Lengyelország (CE:ECHR:2013:1126JUD005954510, 71. §).

11      Ezebn ítélet 22. pontja.

12      Krombach ítélet (23. pont).

13      Lásd ebben az értelemben: 2023. szeptember 7‑i Charles Taylor Adjusting ítélet (C‑590/21, a továbbiakban: Charles Taylor Adjusting ítélet, EU:C:2023:633, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

14      Lásd: Krombach ítélet (21. pont) és Charles Taylor Adjusting ítélet (32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

15      Lásd: Krombach ítélet (36. pont).

16      Lásd: Krombach ítélet (37. pont).

17      Lásd: 2016. május 25‑i Meroni ítélet (C‑559/14, a továbbiakban: Meroni ítélet, EU:C:2016:349, 44. pont).

18      Lásd: Meroni ítélet (45. pont).

19      Lásd: Meroni ítélet (45. pont).

20      EJEB, 2016. május 23., Avotiņš kontra Lettország (CE:ECHR:2016:0523JUD001750207, a továbbiakban: Avotiņš kontra Lettország ítélet, 96. §, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21      Az EJEB a 2008. április 29‑i McDonald kontra Franciaország ítéletében (CE:ECHR:2008:0429DEC001864804) elismerte, hogy a szóban forgó bírósági határozatok végrehajthatóvá nyilvánításának megtagadása beavatkozást jelentett a felperesnek az EJEE 6. cikkének (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogába. Az EJEB 2011. május 3‑i Négrépontis‑Giannisis kontra Görögország ítéletében (CE:ECHR:2011:0503JUD005675908, 89–92. §) azt is megállapította, hogy a gyermek Egyesült Államokban kimondott örökbefogadása elismerésének azzal az indokkal történő megtagadása, hogy az sérti a megkeresett tagállam közrendjét, sérti az EJEE 8. és 14. cikkét, valamint 6. cikkének (1) bekezdését. Közelebbről az EJEB, miután megállapította ezen első két rendelkezés megsértését, annak megállapítására szorítkozott, hogy a megkeresett tagállam bírósága a „közrend” fogalmát nem értelmezheti önkényesen és aránytalanul.

22      Lásd: Kinsch, P., „Enforcement as a Fundamental Right”, Nederlands Internationaal Privaatrecht, 4. szám, 2014, 543. o.

23      Lásd többek között az EJEE 8. cikkének megsértését illetően: EJEB, 2011. május 3., Négrépontis‑Giannisis kontra Görögország (CE:ECHR:2011:0503JUD005675908).

24      Lásd többek között: Kinsch, P., i. m., 543. o., és Hazelhorst, M., Free movement of civil judgments in the European Union and the right to a fair trial, Springer, Hága, 2017, 160. o.

25      Lásd többek között: Spielmann, D., „La reconnaissance et l’exécution des décisions judiciaires étrangères et les exigences de la Convention européenne des droits de l’homme. Un essai de synthèse”, Revue trimestrielle des droits de l’homme, 88. kötet, 2011, 774–779. és 786. o., valamint Kiestra, L. R., The Impact of the European Convention on Human Rights on Private International Law, 2014, Hága, Springer, 262–274. o., amelyek különösen arra hívják fel a figyelmet, hogy az EJEB e területen kialakított ítélkezési gyakorlatában olykor elismeri az EJEE 6. cikke (1) bekezdésének megsértését, amennyiben az a bírósághoz forduláshoz való jogot garantálja. Mindazonáltal úgy tűnik, hogy ez az ítélkezési gyakorlat azon ügyek összefüggésébe illeszkedik, amelyekben a bírósági határozat elismerése vagy végrehajtása a felperesek szerint jelentős késedelmet szenvedett.

26      Lásd többek között: Cuniberti, G., Rueda, I., „Abolition of Exequatur. Addressing the Commission’s Concerns”, Rabels Zeitschrift für ausländisches und internationales Privatrecht, 2011, 2. kötet, 75., 294. o., akik – anélkül, hogy kategorikusan nyilatkoznának a felperes „jogának” fennállásáról – elsősorban az ilyen jog és az alperes alapvető jogai közötti egyensúly fenntartásának szükségességére összpontosítanak.

27      Lásd: Barba, M., „L’exequatur sous le regard de la Cour européenne des droits de l’homme”, Les Mémoires de l’Équipe de Droit International, Européen et Comparé, Lyon, 2012, 2. sz., https://dumas.ccsd.cnrs.fr/dumas‑04035845, 35 és 36. o. Lásd, e kritikát illetően: Pailler, L., Le respect de la Charte des droits fondamentaux de l’Union européenne dans l’espace judiciaire européen en matière civile et commercial, Éditions A. Pedone, Párizs, 2017, 113. o.

28      Lásd a Brüsszel I. rendelet 38. cikkének (1) bekezdését és 45. cikkének (1) bekezdését. Másfelől Kokott főtanácsnok az Apostolides ügyre vonatkozó indítványában (C‑420/07, EU:C:2008:749, 52. pont) rámutatott, hogy nem szükséges meghatározni, hogy az EJEE 6. cikkének (1) bekezdése megköveteli‑e a külföldi határozatok elismerését és végrehajtását, mivel a Brüsszel I. rendelet mindenképpen biztosít ilyen jellegű jogot.

29      Lásd ebben az értelemben: 2023. június 22‑i K. B. és F. S. (Büntetőügyekben hivatalból való figyelembevétel) ítélet (C‑660/21, EU:C:2023:498, 41. pont).

30      E kérdéskört illetően lásd: a Glawischnig‑Piesczek ügyre vonatkozó indítványom (C‑18/18, EU:C:2019:458, 89. pont).

31      Lásd a „Brüsszel I” rendelet 38. cikkének (1) bekezdését és 45. cikkének (1) bekezdését.

32      E tekintetben a 2012. szeptember 6‑i Trade Agency ítélet (C‑619/10, EU:C:2012:531, 52–54. pont), valamint a Meroni ítélet (45. és 45. pont) megerősítette a Charta 47. cikkének a megkeresett tagállam bírósága előtti alkalmazhatóságát, annak ellenére, hogy az uniós jog nem szabályozza a származási tagállam bírósága előtti eljárást. Véleményem szerint nyilvánvaló, hogy amikor a megkeresett tagállam bírósága azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy egy másik tagállamban hozott határozat végrehajthatóvá nyilvánítását azzal az indokkal tagadják meg, hogy e végrehajtás a közrendbe ütközne, és e célból a Brüsszel I. rendeletet alkalmazza, e bíróságot köti a Charta valamennyi rendelkezése.

33      Lásd: Cuniberti, G., „Le base de l’ effet des jugements étrangers”, Recueil des cours de l’Académie de droit international de la Haye, 394. kötet, 2018., 140. o., aki felhívja a figyelmet arra, hogy „az EJEE 6. cikke szerinti külföldi ítéletek elismeréséhez és az ítéletek végrehajtásához való jog tisztán eljárási jogi alapja önállónak tekintése meglepő, mivel a tisztességes eljáráshoz való jog elsődleges alapköve az egyezmény által biztosított anyagi jogok tényleges érvényesülésének biztosítása”.

34      Lásd ebben az értelemben a tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben tartását illetően: 2012. szeptember 6‑i Trade Agency ítélet (C‑619/10, EU:C:2012:531, 55. pont).

35      Lásd analógia útján: 2015. október 6‑i Delvigne ítélet (C‑650/13, EU:C:2015:648, 48. pont).

36      Mindenekelőtt ugyanis az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből kitűnik, hogy az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában. Továbbá az EUMSZ 67. cikk (4) bekezdéséből kitűnik, hogy az Unió – különösen a polgári ügyekben hozott bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elve révén – megkönnyíti az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést. Egyébiránt az EUMSZ 81. cikk (1) bekezdése értelmében az Unió a határokon átnyúló jellegű polgári ügyek tekintetében igazságügyi együttműködést alakít ki, amely a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul. E célból az Unió az EUMSZ 81. cikk (2) bekezdésének a) pontja alapján intézkedéseket fogad el a bírósági és bíróságon kívüli ügyekben hozott határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerésének és végrehajtásának biztosítása érdekében.

37      Lásd: 2015. július 16‑i Diageo Brands ítélet (C‑681/13, a továbbiakban: Diageo Brands ítélet, EU:C:2015:471, 63. pont); Meroni ítélet (47. pont).

38      Lásd: Diageo Brands ítélet (64. pont); Meroni ítélet (48. pont).

39      E tekintetben a Bizottság 2022‑ben előterjesztette a közéletben részt vevő személyeknek a nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokkal (közéleti részvételt akadályozó stratégiai perekkel) szembeni védelméről szóló irányelvtervezetet (COM(2022) 177 final), amely jobban ismert az angol „SLAPP” (Strategic Lawsuit Against Public Participation) betűszó formájában. Az irányelvtervezet célja, hogy garanciákat teremtsen a természetes és jogi személyekkel, különösen újságírókkal és jogvédőkkel szemben közéleti részvételük miatt határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben indított, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy visszaélésszerű bírósági eljárásokkal szemben. Az ilyen irányelv a végleges tartalmától függően módosíthatja a Charta 11. cikkének alkalmazhatóságát a származási tagállam bírósága előtti eljárásokban a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetekben.

40      Egy másik megoldás az lenne, ha árnyalnák a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatósági feltételeit, és lehetővé tennék a származási tagállam bírósága számára, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdést terjesszen a Bíróság elé azon határozat végrehajtásának jövőbeli és esetleges megtagadására vonatkozóan, amelyet az előtte folyamatban lévő eljárás végén fog meghozni. Ez a megoldás nem fogadható el fenntartás nélkül, és mindenesetre a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem a származási tagállamtól származik. Mindazonáltal a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén vitatott problémáról lásd: 2018. július 25‑i AY (Elfogatóparancs – Tanú) ítélet (C‑268/17, EU:C:2018:602, 27–30. pont).

41      Lásd a jelen indítvány 183. és azt követő pontjait.

42      Lásd ebben az értelemben: EJEB, 2013. június 18., Povse kontra Ausztria (CE:ECHR:2013:0618DEC000389011, 86–87. §).

43      Avotiņš kontra Lettország ítélet (113–116. pont).

44      Lásd ebben az értelemben: 2009. április 28‑i Apostolides ítélet (C‑420/07, EU:C:2009:271, 61. és 62. pont). Lásd még ebben az értelemben: 2015. november 19‑i P ítélet (C‑455/15 PPU, EU:C:2015:763, 40. pont).

45      Lásd ebben az értelemben: 2012. szeptember 6‑iTrade Agency ítélet (C‑619/10, EU:C:2012:531, 52., 54. és 62. pont). Lásd még: Krombach ítélet (25–27. és 45. pont); 2009. április 2‑i Gambazzi ítélet (C‑394/07, EU:C:2009:219, 28., 29. és 48. pont).

46      Lásd ebben az értelemben: Hess, B., Report on the Application of Regulation Brussels I in the Member States (Study JLS/C4/2005/03), Ruprecht‑Karls‑Universität Heidelberg, 2007. szeptember, 249. o., 558. pont, elérhető a következő címen: http://ec.europa.eu/civiljustice/news/docs/study_application_brussels_1_en.pdf.

47      Lásd: 2000. május 11‑i ítélet (C‑38/98, a továbbiakban: Renault ítélet, EU:C:2000:225, 32. pont).

48      Lásd: Renault ítélet (32. pont).

49      Lásd: Alber főtanácsnok Renault ügyre vonatkozó indítványa (C‑38/98, EU:C:1999:325, 6. pont).

50      Lásd: Renault ítélet (34. pont).

51      30., 32. és 39. pont. Lásd: a Diageo Brands ügyre vonatkozó indítványom (C‑681/13, EU:C:2015:137, 52. pont).

52      Lásd: Diageo Brands ítélet (51. pont).

53      Lásd ezen ítélet 23. és 27. pontját.

54      Lásd ebben az értelemben: Charles Taylor Adjusting ítélet (37. pont).

55      Lásd ebben az értelemben: Charles Taylor Adjusting ítélet (39. pont).

56      Lásd: Richard de la Tour főtanácsnok Charles Taylor Adjusting ügyre vonatkozó indítványa (C‑590/21, EU:C:2023:246).

57      2009. április 2‑i Gambazzi ítélet (C‑394/07, EU:C:2009:219, 48. pont).

58      2009. április 2‑i ítélet (C‑394/07, EU:C:2009:219, 20. pont).

59      2009. április 2‑ i ítélet (C‑394/07, EU:C:2009:219, 48. és 49. pont).

60      23. és 27. pont.

61      1999. június 1‑jei ítélet (C‑126/97, a továbbiakban: Eco Swiss ítélet, EU:C:1999:269)

62      Eco Swiss ítélet (36. pont).

63      Eco Swiss ítélet (37. pont).

64      Lásd a jelen indítvány 92. pontját.

65      Emlékeztetőül, a Krombach ítélet (37. pont) óta a más tagállamban hozott határozatok érdemi felülvizsgálatára vonatkozó tilalom tiszteletben tartása érdekében a megkeresett tagállam közrendje azon sérelmének, amely lehetővé teszi e tagállam számára, hogy megtagadja e határozat elismerését vagy végrehajtását, „olyan jogszabály nyilvánvaló megsértésén kell alapulnia, amely a megkeresett állam jogrendjében lényegi jelentőségűnek tekinthető, vagy olyan jog megsértésén, amelyet e jogrendben alapvetőnek ismernek el”. Kiemelés tőlem.

66      Igaz, hogy a 2014. október 23‑i flyLAL‑Lithuanian Airlines ítéletben (C‑302/13, EU:C:2014:2319, 56. pont) a Bíróság megállapította, hogy a „közrend” fogalma olyan jogi érdekek védelmére irányul, amelyek valamely jogi normán keresztül jutnak kifejezésre. Ez a kissé leegyszerűsítő megfogalmazás azonban ezen ügy sajátos hátteréhez igazodott. Mindenesetre e megfontolással a Bíróság elsősorban arra a tényre kívánta helyezni a hangsúlyt, hogy a közrendi záradék csak jogi érdekek védelmére használható fel.

67      Lásd: Meroni ítélet (46. pont).

68      Lásd: Diageo Brands ítélet (68. pont).

69      Lásd: a Diageo Brands ügyre vonatkozó indítványom (C‑681/13, EU:C:2015:137, 39. pont).

70      Lásd ebben az értelemben: Diageo Brands ítélet (50. pont). Lásd még: Meroni ítélet (46. pont) és Charles Taylor Adjusting ítélet (36. pont).

71      Lásd ebben az értelemben: 2022. február 16‑i Magyarország kontra Parlament és Tanács ítélet (C‑156/21, EU:C:2022:97, 127. pont).

72      Lásd a jelen indítvány 77. pontját.

73      Lásd: 2021. február 3‑i Fussl Modestraße Mayr ítélet (C‑555/19, EU:C:2021:89, 83. pont).

74      HL 2007. C 303., 17. o.

75      Lásd a Renault ítéletből és az Eco Swiss ítéletből eredő, a jelen indítvány 77–80. és 91–94. pontjában említett ítélkezési gyakorlatot.

76      Lásd ebben az értelemben: 2019. július 29‑i Spiegel Online ítélet (C‑516/17, EU:C:2019:625, 72. pont).

77      EJEB, 2009. szeptember 23., Jersild kontra Dánia (CE:ECHR:1994:0923JUD001589089, 31. §).

78      Lásd ebben az értelemben: 2021. február 3‑i Fussl Modestraße Mayr ítélet (C‑555/19, EU:C:2021:89, 82. pont).

79      Lásd: 1991. július 25‑i Collectieve Antennevoorziening Gouda ítélet (C‑288/89, EU:C:1991:323).

80      Lásd szemléltetésképpen: EJEB, 2012. június 7., Centro Eurpa 8 S.rl. és Di Stefano kontra Olaszország ítélet (CE:ECHR:2012:0607JUD003843309, 129. §).

81      Lásd többek között: EJEB, 2012. február 7., Axel Springer AG kontra Németország (CE:ECHR:2012:0207JUD003995408, 78–81. §).

82      Lásd legutóbb: EJEB, 2017. december 5., Frisk és Jensen kontra Dánia (CE:ECHR:2017:1205JUD001965712, 53. §).

83      Lásd: EJEB, 2014. szeptember 2., Firma EDV für Sie, EFS Elektronische Datenverarbeitung Dienstleistungs GmbH kontra Németország (CE:ECHR:2014:0902DEC003278308, 23. §).

84      Lásd legutóbb: EJEB, 2022. január 11., Freitas Rangel kontra Portugália (CE:ECHR:2022:0111JUD007887313, 53. §).

85      Lásd legutóbb: EJEB, 2017. december 5., Frisk és Jensen kontra Dánia (CE:ECHR:2017:1205JUD001965712, 55. §).

86      Lásd a jelen indítvány 45. pontját.

87      Lásd: Meroni ítélet (52. és 53. pont).

88      A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o., helyesbítés: HL 2013. L 82., 63. o.).

89      Lásd 2015. szeptember 9‑i Bohez ítélet (C‑4/14, EU:C:2015:563, 59. pont).

90      2009. április 2‑i ítélet (C‑394/07, EU:C:2009:219, 46. pont). Az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben az érdemi felülvizsgálat tilalmának tiszteletben tartása érdekében azzal az indokkal irányozták elő a közrendi záradék alkalmazását, hogy a végrehajtás egy alapvető eljárási jogot sért.

91      Lásd a jelen indítvány 70. pontját.

92      Lásd a jelen indítvány 56–59. pontját.

93      Lásd ebben az értelemben: 2019. december 19‑i Deutsche Umwelthilfe ítélet (C‑752/18, EU:C:2019:1114, 45. pont).

94      Lásd a jelen indítvány 59. pontját.

95      Lásd ebben az értelemben: 2019. december 19‑i Deutsche Umwelthilfe ítélet (C‑752/18, EU:C:2019:1114, 50. pont).

96      Lásd szemléltetésképpen: 2019. július 29‑i Funke Medien NRW ítélet (C‑469/17, EU:C:2019:623, 72–74. pont).

97      Lásd szemléltetésképpen: 2016. március 17‑i Liffers ítélet (C‑99/15, EU:C:2016:173, 26. pont).

98      Az EU nemzetközi magánjogának egy másik alapvető jogszabályára, a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11‑i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre („Róma II”) (HL 2007. L 199., 40. o.) vonatkozó javaslat 23. cikke (1) bekezdésének harmadik franciabekezdése úgy rendelkezett, hogy „[e] rendelet nem érinti [az uniós jog] azon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek […] ellentétesek a eljáró bíróság vagy az [ugyanezen] rendelet által kijelölt törvény egyik vagy több rendelkezése alkalmazásával”. Egyébiránt e rendeletjavaslat a 24. cikkében előírta, hogy „[az említett] rendelet által megjelölt törvény rendelkezésének olyan alkalmazása, amely nem kompenzációs kártérítés, például elrettentő vagy megtorló kártérítés megítéléséhez vezetne, ellentétes a közösségi közrenddel”. E második rendelkezés célja az ilyen közrendre vonatkozó, a 23. cikk (1) bekezdésének harmadik franciabekezdésében előírt kivétel különös szabály formájában történő konkretizálása volt. Az e két rendelkezés bevezetésére irányuló javaslatot nem követték.

99      A Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencián 2019. július 2‑án elfogadott egyezmény.

100      Lásd ezen egyezmény 2. cikke (1) bekezdésének k), illetve l) pontját.

101      Lásd Garcimartín, F. és Saumier, G. 2019. évi egyezményre vonatkozó magyarázó jelentését (hozzáférhető a következő címen: https://www.hcch.net/en/publications‑and‑studies/details4/?pid= 6797, 63. o.).

102      A személyiségi jogok internethasználat révén történő megsértése: joghatóság, alkalmazandó jog és a külföldi ítéletek elismerése (Les atteintes aux droits de la personnalité par l’utilisation d’internet: compétence, droit applicable et reconnaissance des jugements étrangers) https://www.idi‑iil.org/app/uploads/2019/09/8‑RES‑FR.pdf

103      Lásd szemléltetésképpen: Capotorti főtanácsnok Bier ügyre vonatkozó indítványa (21/76, EU:C:1976:147, 6. pont); a perpetuatio fori elvével kapcsolatban: Pitruzzella főtanácsnok Gemeinde Bodman‑Ludwigshafen ügyre vonatkozó indítványa (C‑256/21, EU:C:2022:366, 72. pont).

104      Lásd a 2019. évi egyezményhez fűzött magyarázó jelentést, 137. o.

105      Lásd Symeonides, S. C., Cross‑Border Infringement of Personality Rights via the Internet. A Resolution of the Institute of International Law, Brill Nijhoff, Leiden – Boston, 2021, 143. és 144. o.

106      2014. október 23‑i ítélet (C‑302/13, EU:C:2014:2319, 56. és 58. pont).

107      Lásd ebben az értelemben: 2014. október 23‑i flyLAL‑Lithuanian Airlines ítélet (C‑302/13, EU:C:2014:2319, 57. pont).

108      Lásd ebben az értelemben: 2014. október 23‑i ítélet (C‑302/13, EU:C:2014:2319, 56. és 58. pont).

109      EJEB, 2004. december 17., Cumpănă és Mazăre kontra Románia (CE:ECHR:2004:1217JUD003334896, 111. §).

110      EJEB, 2015. április 23., Morice kontra Franciaország (CE:ECHR:2015:0423JUD002936910, 176. §).

111      Lásd: EJEB, 2006. április 11., Brasilier kontra Franciaország (CE:ECHR:2006:0411JUD007134301, 43. §). Lásd még Baumbach, T., Chilling Effect as a European Court of Human Rights Concept in Media Law Cases, Bergen Journal of Criminal Law and Criminal Justice, 2018, 6. kötet,(1), 102. o.

112      A „viszonylag mérsékelt” összegben való elmarasztalással kapcsolatban lásd ebben az értelemben: EJEB, 2022. május 24., Pretorian kontra Románia ítélet (CE:ECHR:2022:0524JUD004501416, 81. §).

113      Lásd ebben az értelemben: EJEB, 2022. május 5., Mesić kontra Horvátország (CE:ECHR:2022:0505JUD001936218, 111–113. §); EJEB, 2015. június 16., Defi AS kontra Észtország (CE:ECHR:2015:0616JUD006456909, 110. §).

114      EJEB, 2013. november 26., Błaja News Sp. z o. o. kontra Lengyelország (CE:ECHR:2013:1126JUD005954510, 71. §).

115      EJEB, 2017. május 29., Tavares de Almeida Fernandes és Almeida Fernandes kontra Portugália (CE:ECHR:2017:0117JUD003156613, 77. §).

116      Lásd ebben az értelemben: Wurmnest, W., „Towards a European Concept of Public Policy Regarding Punitive Damages”, Punitive damages and private international law: state of the art and future developments in Bariatti,S., Fumagalli, L., Crespi Reghizzi, Z., Wolters Kluwer – CEDAM, Milánó, 2019, 259. o.

117      Lásd szemléltetésképpen: EJEB, 2023. február 14., Halet kontra Luxemburg (CE:ECHR:2023:0214JUD002188418, 205. §); EJEB, 2023. május 15., Sanchez kontra Franciaország (CE:ECHR:2023:0515JUD004558115, 205. §). Egyes ítéletekben az EJEB a „chilling” kifejezést használja, lásd: EJEB, 2017. június 27., Ghiulfer Predescu kontra Románia (CE:ECHR:2017:0627JUD002975109, 61. §); EJEB, 2019. január 8., Prunea kontra Románia (CE:ECHR:2019:0108JUD004788111, 38. §), amelyet franciául egyszerűen „effet dissuasif‑ként [elrettentő hatásként]” fordítottak. Lásd: EJEB, 2022. május 5., Mesić kontra Horvátország (CE:ECHR:2022:0505JUD001936218, 113. §).

118      Pech, L., The concept of chilling effect, Open Society European Policy Institute, 2021, 6. o.

119      Lásd ebben az értelemben: Baumbach, T., i. m., 112. o.

120      EJEB, 2007. március 1., Tønsbergs Blad AS és Haukom kontra Norvégia ítélet (CE:ECHR:2007:0301JUD000051004, 102. §). Kiemelés és fordítás tőlem.

121      EJEB, 2011. április 19., Kasabova kontra Bulgária (CE:ECHR:2011:0419JUD002238503, 71. §); EJEB, 2011. április 19., Bozhkov kontra Bulgaria (CE:ECHR:2011:0419JUD000331604, 55. §). Kiemelés és fordítás tőlem.

122      EJEB, 2010. december 7., Comunicação Social, S. A. és társai kontra Portugália (CE:ECHR:2010:1207JUD003932407, 55. §).

123      Az Emberi Jogok Európai Bírósága a 2007. április 26‑i Colaço Mestre és SIC kontra Portugália ítéletében (CE:ECHR:2007:0426JUD001118203, 27. §) úgy ítélte meg, hogy a labdarúgásban tapasztalható korrupciós kérdéseket övező igen intenzív vita és médiavisszhang a közérdek körébe tartozik, és ennek szellemében a 2007. február 22‑i Nikowitz és Verlagsgruppe News GmbH kontra Ausztria ítéletében (EC:ECHR:2007:0222JUD000526603, 25. §) megállapította, hogy „a társadalom valamely sportcsillaghoz való viszonyulása” közérdekű ügynek minősül.

124      Lásd ebben az értelemben: 2019. július 29‑i Funke Medien NRW ítélet (C‑469/17, EU:C:2019:623, 74. pont). A személyes adatok védelmével összefüggésben lásd még: 2022. december 8‑i Google (Állítólagosan valótlan tartalomra mutató linkek törlése) ítélet (C‑460/20, EU:C:2022:962, 97. pont).

125      Lásd ebben az értelemben: EJEB, 2017. június 27., Ghiulfer Predescu kontra Románia (CE:ECHR:2017:0627JUD002975109, 61. §).

126      Lásd a jelen indítvány 169–171. pontját.

127      Lásd a jelen indítvány 128. pontját.

128      EJEB, 2011. április 19., Kasabova kontra Bulgária (CE:ECHR:2011:0419JUD002238503, 71. §); EJEB, 2011. április 19., Bozhkov kontra Bulgária (CE:ECHR:2011:0419JUD000331604, 55. §). Lásd még: EJEB, 2015. február 10., Cojocaru kontra Románia (CE:ECHR:2015:0210JUD003210406, 33. §).

129      EJEB, 1997. augusztus 29., Worm kontra Ausztria (CE:ECHR:1997:0829JUD002271493, 15. és 57. §).

130      Lásd: EJEB, 2011. április 19., Kasabova kontra Bulgária (CE:ECHR:2011:0419JUD002238503, 71. §); EJEB, 2011. április 19., Bozhkov kontra Bulgária (CE:ECHR:2011:0419JUD000331604, 55. §).

131      EJEB, 2015. július 7., Morar kontra Románia (CE:ECHR:2015:0707JUD002521706, 70. §).

132      Lásd: EJEB, 2008. június 2., Timpul Info‑Magazin és Anghel kontra Moldova (CE:ECHR:2007:1127JUD004286405, 39. §); EJEB, 2013. november 26., Błaja News Sp. z o. o. kontra Lengyelország (CE:ECHR:2013:1126JUD005954510, 71. §).

133      Lásd a jelen indítvány 126. és 129. pontját.

134      Lásd a jelen indítvány 135. és 137. pontját.

135      Lásd ebben az értelemben: EJEB, 2022. május 5., Mesić kontra Horvátország (CE:ECHR:2022:0505JUD001936218, 111–113. §).

136      Lásd: EJEB, 2005. június 30., Bosphorus Hava Yolları Turizm ve Ticaret Anonim Şirketi kontra Írország (CE:ECHR:2005:0630JUD004503698).

137      Avotiņš kontra Lettország ítélet (101–104. pont).

138      Avotiņš kontra Lettország ítélet (105. §).

139      Lásd ebben az értelemben: Avotiņš kontra Lettország ítélet (106. §).

140      Lásd ebben az értelemben: 2013. június 18‑i Povse kontra Ausztria ítélet (CE:ECHR:2013:0618DEC000389011, 79–81. §).

141      Az EJEB ugyanis a 2013. június 18‑i Povse kontra Ausztria ítéletében (CE:ECHR:2013:0618DEC000389011, 79–83. §) úgy ítélte meg, hogy e vélelem alkalmazandó a gyermek visszaviteléről szóló határozat a 2201/2003 rendelet alapján történő végrehajtásával összefüggésben. Hangsúlyozta, hogy e rendelet nem hagy mérlegelési mozgásteret a megkeresett tagállam számára. Ami a „Brüsszel I” rendeletet illeti, az EJEB is alkalmazta az említett vélelmet az Avotiņš kontra Lettország ítéletében (108. §). Abból az előfeltevésből indult ki, hogy egy másik tagállamban hozott határozat végrehajtását illetően e rendelet nem biztosít mérlegelési jogkört a megkeresett tagállam számára. A keresetet ugyanis anélkül vizsgálta meg, hogy figyelembe vette volna az említett rendeletben előírt közrendi záradékot, azzal az indokkal, hogy a felperes a nemzeti hatóságok előtt nem hivatkozott e záradékra.

142      Lásd ebben az értelemben: Cuniberti, G., „Le base de l’ effet des jugements étrangers”, Recueil des cours de l’Académie de droit international de La Haye, 2019, 394. kötet, 275. és 276. o.; Hazelhorst, M., Free movement of civil judgments in the European Union and the right to a fair trial, 2017, Springer, Hága, 212. o.

143      Lásd ebben az értelemben: Avotiņš kontra Lettország ítélet (106. §).

144      Lásd a jelen indítvány 113. és 189. pontját.

145      Lásd a jelen indítvány 171. pontját.

146      Lásd a jelen indítvány 177–179. pontját.

147      Lásd a jelen indítvány 182. pontját.