A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2010. december 14.
F‑25/07. sz. ügy
Thomas Bleser
kontra
az Európai Unió Bírósága
„Közszolgálat – Tisztviselők – Kinevezés – Besorolási fokozatba történő besorolás a kevésbé kedvező új szabályok alapján – A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 2. és 13. cikke – Az átláthatóság elve – A besorolási fokozat és a munkakör megfelelésének elve – Életkor alapján történő bármely hátrányos megkülönböztetés tilalma – Gondoskodási kötelezettség – A gondos ügyintézés elve – A jogbiztonság elve és a visszaható hatály tilalmának elve – A reformatio in peius tilalmának szabálya – A bizalomvédelem elve – A jóhiszeműség elve – Patere legem quam ipse fecisti elv”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben T. Bleser, egy 2004. május 1‑jén meghirdetett versenyvizsga sikeres pályázója azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék elsősorban semmisítse meg az őt bírósági tisztviselőnek kinevező határozatot annyiban, amennyiben az őt alacsonyabb besorolási fokozatba sorolja be, mint amely a versenyvizsga‑kiírásban szerepelt, másodsorban semmisítse meg az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának 32. cikkét, valamint XIII. mellékletének 2. és 13. cikkét, harmadsorban újra állapítsa meg előmenetelét, negyedikként pedig ítéljen meg kártérítést.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Kezdet
(Személyzeti szabályzat, 25. cikk, 26. cikk és 90. cikk, (2) bekezdés)
2. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – A panasz és a kereset összhangja – Tárgybeli és jogcímbeli azonosság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszernek a 723/2004 rendelettel történt bevezetése – A besorolási fokozatba való besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 2. cikk, (1) bekezdés)
4. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszernek a 723/2004 rendelettel történt bevezetése – A besorolási fokozatba való besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(Személyzeti szabályzat, 31. cikk; XIII. melléklet, 2. cikk, (1) bekezdés és 13. cikk, (1) bekezdés)
5. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszernek a 723/2004 rendelettel történt bevezetése – A besorolási fokozatba való besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 12. cikk, (3) bekezdés és 13. cikk, (1) bekezdés)
6. Tisztviselők – Elvek – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – A gondos ügyintézés elve – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 13. cikk, (1) bekezdés)
7. Tisztviselők – Kereset – Határidők – Kezdet
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (3) bekezdés)
8. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszer bevezetése a 723/2004 rendelettel – A besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 13. cikk, (1) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)
9. Uniós jog – Általános elvek – A reformatio in peius tilalmának elve – Terjedelem
1. A személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a panaszt három hónapos határidőn belül kell benyújtani; a határidő kezdete az az időpont, „amikor az érintett személyt a határozatról értesítették, de semmiképpen sem később, mint amikor az érintett a határozatot kézhez kapta”, ha egyedi intézkedésről van szó. Márpedig az érintettet arról tájékoztató levél, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság bizonyos időponttól őt próbaidős tisztviselővé fogja kinevezni, és felkéri annak jelzésére, hogy elfogadja‑e ezen kinevezést, akkor is csupán állásajánlatnak minősül, ha a kinevezését már bejelentették, és e levél nem indítja meg a panasz benyújtására nyitva álló határidőt.
Ráadásul jóllehet a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerint a panasz benyújtására nyitva álló határidő kezdete az az időpont, amikor az érintett személy a neki sérelmet okozó aktusról tudomást szerzett, ezt az eljárási jellegű, sokféle helyzet lefedésére szánt rendelkezést a személyzeti szabályzat alapvető, a tisztviselőknek a munkaviszonyuk lényeges elemeiről való tájékoztatására vonatkozó, különösen e tájékoztatás kötelező formáját előíró rendelkezéseinek fényében kell értelmezni.
Márpedig a személyzeti szabályzat szabályainak rendszeréből és különösen annak 25. és 26. cikkéből kitűnik, hogy a besorolásra vonatkozó határozatokat, mint egyébiránt a kinevezésre vonatkozó határozatokat, az érintett tisztviselővel megfelelően közölni kell; az adminisztráció nem szorítkozhat arra, hogy a tisztviselőt olyan dokumentum útján tájékoztassa, amely az állásajánlathoz hasonlóan mindössze e határozatok következményeit tartalmazza, és azt sem teheti meg, hogy nem ügyel arra, hogy az ilyen jellegű tájékoztatás ténylegesen eljusson a címzetthez.
Az érintett tisztviselő kötelezése ugyanis arra, hogy az állásajánlat kézhezvételétől számítva legkésőbb három hónapon belül nyújtsa be panaszát, anélkül hogy lehetővé tennék számára a kinevezési aktusról szóló értesítés megvárását, a lényegétől fosztaná meg személyzeti szabályzat 25. cikkének második bekezdését, valamint 26. cikkének második és harmadik bekezdését – amelyek az érintett előmenetelének alapjául szolgáló kinevezésre és besorolási fokozatba való besorolásra vonatkoznak –, jóllehet e rendelkezések célja pontosan az, hogy lehetővé tegyék a tisztviselők számára különösen a hivatali státuszukra vonatkozó határozatokról való tudomásszerzést és a személyzeti szabályzat által biztosított jogaik érvényesítését.
(lásd a 30–35. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑101/05. sz., Grünheid kontra Bizottság ügyben 2006. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑55. o. és II‑A‑1‑199. o.) 49., 52. és 56. pontja.
2. Az előzetes közigazgatási panasz és a kereset összhangjának szabálya azt követeli meg, hogy a Közszolgálati Törvényszék elé terjesztett kérelmek tárgya és jogcíme megegyezzen a panaszban előterjesztettekével.
Mivel a panasz benyújtója a panaszban a besorolási fokozatba való besorolásának kifogásolására szorítkozik, és nem vitatja a fizetési fokozatba való besorolását, az említett bíróság előtt nem vitathatja a fizetési fokozatba való besorolását.
(lásd a 42–44. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑193/96. sz., Rasmussen kontra Bizottság ügyben 1998. szeptember 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑495. o. és II‑1495. o.) 47. pontja; T‑375/02. sz., Cavallaro kontra Bizottság ügyben 2005. június 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑151. o. és II‑673. o.) 97. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑51/07. sz., Bui Van kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑289. o. és II‑A‑1‑1533. o.) 24. pontja; F‑45/07. sz., Mandt kontra Parlament ügyben 2010. július 1‑jén hozott ítéletének 110. és 119. pontja.
3. A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 2. cikke (1) bekezdésének célja csupán az, hogy a 2004. május 1‑je és 2006. április 30. közötti átmeneti időszak tartamára átalakítsa azok besorolási fokozatát, akik 2004. április 30‑án már tisztviselők voltak annak érdekében, hogy a teljes egészében 2006. május 1‑jén hatályba lépő új előmeneteli rendszert az ő tekintetükben alkalmazhatóvá tegye. E rendelkezésnek tehát nem lehet olyan terjedelmet tulajdonítani, amely túlmegy a 2004. május 1‑jén már felvett tisztviselők besorolási fokozatba történő korábbi és új besorolása közötti átmeneti viszony meghatározásán.
(lásd az 57. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑58/05. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2007. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., II‑2523. o.) 112–115. pontja.
4. A személyzeti szabályzat 31. cikke, valamint a XIII. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése és 13. cikkének (1) bekezdése ugyanolyan szintű szabálynak minősül, így az első nem élvez elsőbbséget a másodikkal szemben.
Épp ellenkezőleg a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikkének (1) bekezdése, mint speciális jellegű átmeneti rendelkezés, eltérhet a személyzeti szabályzat 31. cikkében előírt, a tisztviselők meghatározott csoportjára alkalmazandó általános jellegű szabálytól.
Egyébiránt a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése csupán azokra vonatkozik, akik már 2004. április 30‑án tisztviselők voltak, míg a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikkének (1) bekezdése csupán a 2006. május 1‑jét követően felvett tisztviselőkre alkalmazandó. E két rendelkezés személyi hatálya tehát különböző.
Következésképpen nincs semmiféle ellentét, és így ellentmondás sem egyrészt a személyzeti szabályzat 31. cikke és a XIII. melléklete 2. cikkének (1) bekezdése, másrészt pedig ugyanezen melléklet 13. cikkének (1) bekezdése között.
(lásd a 65–68. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑443/07. P. sz., Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑10945. o.) 101. pontja.
5. A jogalkotó a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 12. cikke (3) bekezdésének elfogadásával, amely az ugyanazon versenyvizsgán sikeres, a reformot megelőzően, illetve azt követően felvett pályázók közötti bánásmódbeli eltérést eredményezte, nem sértette meg ezen elvet, mivel az eltérő bánásmód nem ugyanazon csoportba tartozó tisztviselők tekintetében valósult meg.
Mivel a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikkének (1) bekezdése és az ugyanezen melléklet 12. cikkének (3) bekezdése hasonló hatályú, a 2006. május 1‑jét követően felvett tisztviselő hiába hivatkozik az egyenlőség elvére a tekintetben, hogy vele szemben eltérően jártak el az ugyanazon versenyvizsgán sikeres, a személyzeti szabályzat reformjának hatálybalépését megelőzően felvett pályázókhoz képest.
Végeredményben, mivel egyébként lehetetlen a jogalkotás bármilyen fejlődése, az egyenlőség elve nem akadályozhatja a jogalkotó azon jogosultságát, hogy a személyzeti szabályzat rendelkezéseit bármikor módosítsa, ha ezt a szolgálat érdekében állónak ítéli, még akkor is, ha ezek a rendelkezések a korábbi rendelkezéseknél kedvezőtlenebbnek bizonyulnak.
Ebből következően a személyzeti szabályzat reformjának keretében a jogalkotó rendelkezhetett úgy, hogy egyrészt a jövőben az A 6 besorolási fokozatban alkalmazzák a versenyvizsga azon sikeres résztvevőit, akiknek 2004. május 1‑je előtt az A 7 vagy A 6 besorolási fokozatba való felvételét helyezték kilátásba, másrészt ezen alkalommal csökkenthette az e besorolási fokozatoknak megfelelő díjazást.
A jogalkotó ezzel az eljárásával nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét és különösen az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mivel a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikkének (1) bekezdésében szereplő besorolási fokozatok megfelelési táblázatától és a havi alapilletményekre vonatkozó táblázattól nyilvánvalóan idegen az érintettek életkorának bármilyen – akár közvetlen, akár közvetett – figyelembevétele.
A személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikkének (1) bekezdése a tisztviselők besorolási fokozatba való besorolását nem az azok által megszerzett szakmai tapasztalat jellegére, hanem a betöltendő álláshely objektív követelményeire alapozza, figyelembe véve besorolási fokozatok új rendszerét. Ennélfogva nem lehet azt állítani, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikkének (1) bekezdése hátrányosan megkülönbözteti azon tisztviselőket, akik a magánszektorban szerezték a szakmai tapasztalatuk egy részét.
(lásd a 83–85., 95., 96., 99. és 100. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság a fent hivatkozott Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 79. és 83. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑121/97. sz., Ryan kontra Számvevőszék ügyben 1998. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT 1998., II‑3885. o.) 98. és 104. pontja; T‑135/05. sz., Campoli kontra Bizottság ügyben 2006. november 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑297. o. és II‑A‑2‑1527. o.) 105. pontja; a fent hivatkozott Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 86., 89. és 113. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑54/06. sz., Davis és társai kontra Tanács ügyben 2007. június 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑165. o. és II‑A‑1‑911. o.) 81. pontja.
6. A gondos ügyintézés elve nem rendelkezik nagyobb kötelező erővel, mint a rendelet. Ugyanez a helyzet az adminisztrációnak az alkalmazottaival szembeni gondoskodási kötelezettsége esetében is, amely kötelezettség a személyzeti szabályzat által a hatóság és a közszolgálati alkalmazottak közötti viszonyok tekintetében meghatározott kölcsönös jogok és kötelezettségek egyensúlyát tükrözi, ennélfogva annak korlátai mindig a hatályos normák tiszteletben tartásában keresendők.
A gondos ügyintézés és a gondoskodási kötelezettség elve nem alapozhatja meg a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikkének (1) bekezdésével szemben emelt jogellenességi kifogást.
(lásd a 119. és 120. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑123/89. sz., Chomel kontra Bizottság ügyben 1990. március 27‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑131. o.) 32. pontja; T‑97/92. és T‑111/92. sz., Rijnoudt és Hocken kontra Bizottság egyesített ügyekben 1994. június 22‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑159. o. és II‑511. o.) 104. pontja; a fent hivatkozott Campoli kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 149. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑43/05. sz., Chassagne kontra Bizottság ügyben 2007. január 23‑ám hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑27. o. és II‑A‑1‑139. o.) 111. pontja.
7. Ha a panaszt elutasító határozat címzettje arról ténylegesen nem szerezhet tudomást a megszövegezés nyelve miatt, a lehető leghamarabb kérnie kell az intézménytől, hogy az fordítsa le azt számára vagy a panasz nyelvére, vagy az anyanyelvére. Ez esetben más nyelv használata azt vonja maga után, hogy a keresetindítási határidő csak a fordításnak az érintett tisztviselő részére történő kézbesítésétől kezd el telni.
(lásd a 124. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑118/99. sz., Bonaiti Brighina kontra Bizottság ügyben 2001. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑25. o. és II‑97. o.) 18. és 19. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑63/07. sz., Patsarika kontra Cedefop ügyben 2009. március 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑39. o. és II‑A‑1‑159. o.) 31. pontja.
8. A tisztviselők személyzeti szabályzatának, valamint az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló, a személyzeti szabályzat szövegébe a XIII. melléklet 13. cikkének (1) bekezdését beiktató 723/2004 rendelet 2004. május 1‑jén lépett hatályba, vagyis az április 27‑i közzététel után. A 723/2004 rendelet tehát nem tekinthető visszaható hatályúnak. Tehát azzal, hogy a 2004. május 1‑jét megelőzően meghirdetett versenyvizsgán sikeres azon pályázók esetében, akiket 2006. május 1‑jét megelőzően vettek fel alkalmassági listára, azonban ezen időpontot követően neveztek ki, a besorolási fokozatba való besorolásra a felvétel során alkalmazandó új előírásokat tartalmaz, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikkének (1) bekezdése megfelel azon alapelvnek, hogy az általános hatályú rendelkezések – és különösen a személyzeti szabályzat rendelkezései – módosítása esetén az új jogszabályt azonnal alkalmazni kell a korábbi jogszabály hatálya alatt keletkezett – de nem teljesen létrejött – helyzetek jövőbeli hatásaira.
Valamely jog csupán akkor tekintendő ugyanis szerzett jognak, ha az azt keletkeztető tényállás a jogszabály‑módosítás előtt megvalósult. Ami a nyílt versenyvizsga sikeres pályázóinak besorolási fokozatba való besorolását illeti, emlékeztetni kell arra, hogy e besorolás nem tekinthető megtörténtnek, amíg a pályázó kinevezésére a megfelelő formában sor nem kerül.
(lásd a 126–128. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság a fent hivatkozott Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 61–64. pontja;
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Centeno Mediavilla és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 51. és 53. pontja.
9. Feltételezve akár, hogy a reformatio in peius tilalmának elvére nem büntetőjogi összefüggésben is lehet hivatkozni, e tilalmat semmi esetre sem lehet felhozni sem a személyzeti szabályzat szabályait módosító jogalkotóval szemben, sem pedig a tisztviselők besorolási fokozatba való besorolását végző adminisztrációval szemben. E tilalom ugyanis szorosan kapcsolódik a rendelkezési elvhez, amely magával vonja a feleknek a keresetük tárgyával való szabad rendelkezését, míg a besorolási fokozatba való besorolást nem a jogorvoslati jog gyakorlása során határozták meg.
(lásd a 132. pontot)