T‑112/07. sz. ügy

Hitachi Ltd és társai

kontra

Európai Bizottság

„Verseny – Kartellek – A gázszigetelt kapcsolóberendezésekre vonatkozó projektek piaca – Az EK 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke megsértését megállapító határozat – A piac felosztása – Védelemhez való jog – A jogsértés bizonyítása – Egységes és folyamatos jogsértés – Bírságok – A jogsértés súlya és időtartama – Elrettentő hatás – Együttműködés”

Az ítélet összefoglalása

1.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – Iratbetekintés – Terjedelem – Dokumentum közlésének hiánya – Következmények

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

2.      Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – A kifogásközlésre adott válaszok közlése – Feltételek – Korlátok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

3.      Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – A jogsértés bizonyítéka – A jogsértésben részt vevő társaság alkalmazottainak írásbeli tanúvallomásai – Bizonyító erő – Értékelés

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)

4.      Közösségi jog – Elvek – Alapvető jogok – Az ártatlanság vélelme – Versenyfelügyeleti eljárás

(EU 6. cikk, (2) bekezdés; EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

5.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – Bizonyítási mód – Bizonyítékok csoportjának igénybevétele

(EK 81. cikk, (1) bekezdés)

6.      Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – A jogsértés bizonyítéka – A különböző bizonyítékok bizonyító erejének értékelése – Szempontok

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk)

7.      Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A jogsértésnek és a jogsértés időtartamának a Bizottságra háruló bizonyítása

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény)

8.      Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 2002/C 45/03 bizottsági közlemény, 21. pont)

9.      Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – Versenykorlátozó cél – Megfelelő megállapítás

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

10.    Verseny – Kartellek – Egységes jogsértést megvalósító megállapodások és összehangolt magatartások – Fogalom – A jogsértést közösen elkövető vállalkozásoknak a jogsértés egészéért való személyes felelőssége – Feltételek

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés)

11.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; EGT‑Megállapodás, 53. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)

12.    Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Elrettentő jelleg

(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1. A. pont)

1.      A védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvéből következő iratbetekintési jog magában foglalja, hogy a versenyszabályok alkalmazására vonatkozó közigazgatási eljárásban a Bizottság lehetőséget biztosít az érintett vállalkozás számára a vizsgálati iratok között található valamennyi olyan dokumentum vizsgálatára, amely releváns lehet a védelme szempontjából. Ezek magukban foglalják mind a terhelő, mind a mentő okiratokat, kivéve más vállalkozások üzleti titkait, a Bizottság belső iratait és egyéb bizalmas információkat.

Olyan dokumentum közlésének hiánya, amelyre a Bizottság egy vállalkozással szemben támaszkodott, csak akkor jelenti a védelemhez való jog megsértését, ha az érintett vállalkozás bizonyítja, hogy a Bizottság a határozatában eltérő eredményre jutott volna, ha a nem közölt dokumentumot nem vették volna terhelő bizonyítékként figyelembe.

Ha a Bizottság nem közöl mentő dokumentumot, az érintett vállalkozásnak csak azt kell bizonyítania, hogy e dokumentum hozzáférhetővé tételének megtagadása a hátrányára befolyásolhatta az eljárás lefolyását és a Bizottság határozatának tartalmát. Elegendő, ha a vállalkozás bebizonyítja, hogy az említett mentő dokumentumot fel tudta volna használni a védekezéséhez abban az értelemben, hogy amennyiben a közigazgatási eljárás során ebbe betekinthetett volna, olyan tényezőkre tudott volna hivatkozni, amelyek nem egyeztek a Bizottság által e szakaszban levont következtetésekkel, tehát bármilyen módon befolyásolhatta volna a Bizottság által a határozatban elfogadott értékelést, legalábbis az e vállalkozásnak felrótt magatartás súlyát és időtartamát, és ebből következően a bírság szintjét illetően.

(vö. 31., 36–37. pont)

2.      A versenyszabályok megsértése miatt indított eljárás keretében az érintett vállalkozás csak a közigazgatási kontradiktórius szakasz elején – a kifogásközlés révén – szerez tudomást mindazokról a lényeges bizonyítékokról, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik, és e vállalkozásnak jogában áll az ügy irataiba betekinteni a védelemhez való joga hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében. Következésképpen a kartellben részt vevő többi vállalkozás kifogásközlésre adott válasza főszabály szerint nem szerepel a vizsgálati akta azon iratai között, amelyekbe betekinthetnek a felek.

Mindazonáltal, ha a Bizottság az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban a jogsértés megállapítása érdekében a kifogásközlésre adott válasz valamely szakaszára vagy az e válaszhoz mellékelt dokumentumra kíván támaszkodni, az ezen eljárásban érintett többi vállalkozásnak is lehetőséget kell biztosítani, hogy az ezen bizonyítékkal kapcsolatos álláspontjukat kifejthessék. E feltételek mellett a kifogásközlésre adott válasz kérdéses szakasza, illetve az e válaszhoz mellékelt dokumentum a jogsértésben részt vevő különböző vállalkozásokat terhelő bizonyítéknak minősül.

Analógia útján, ha a kifogásközlésre adott válasz valamely szakasza vagy az ezen válaszhoz mellékelt dokumentum jelentőséggel bírhat valamely vállalkozás védelme szempontjából, mivel lehetővé teszi számára, hogy olyan bizonyítékokra hivatkozzon, amelyek ellentmondanak a Bizottság által e szakaszban levont következtetéseknek, akkor az mentő bizonyítékot képez. Ebben az esetben az érintett vállalkozás számára lehetőséget kell biztosítani a szóban forgó szakasz vagy dokumentum vizsgálatára és az azzal kapcsolatos álláspontjának a kifejtésére.

(vö. 32–34. pont)

3.      Egy társaság alkalmazottainak a társaság ellenőrzése alatt készített és az utóbbi által a Bizottság előtt a versenyszabályok megsértése miatt folyamatban lévő közigazgatási eljárás keretében a védelme érdekében előterjesztett írásbeli tanúvallomásai főszabály szerint nem minősíthetők ugyanezen társaság nyilatkozataitól eltérő és független elemeknek. Általában ugyanis egy társaságnak a Bizottság által neki felrótt tények valóságtartamára vonatkozó álláspontja elsősorban az alkalmazottai és vezetői ismeretein és véleményén alapul.

Így a kartellben részt vevő társaság alkalmazottainak tanúvallomásai nem minősülnek e társaság nyilatkozataitól elkülönülő és független elemeknek, mivel a tanúk az említett társaság kezdeményezésére nyilatkoztak a Bizottság előtt, a társaságnak a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény szerinti együttműködési kötelezettsége keretében, az érintett társaság külső tanácsadója jelenlétének előnyeiből részesülve. Következésképpen e tanúvallomások nem alkalmasak az őket alkalmazó társaság nyilatkozatainak megerősítésére. Inkább kiegészítik az említett nyilatkozatokat, amelyeknek tartalmát kifejthetik és pontosíthatják. Ennélfogva további bizonyítékoknak kell ezeket is alátámasztaniuk.

(vö. 48., 129. pont)

4.      A bíróságban felmerülő bármely kételynek annak a vállalkozásnak a javát kell szolgálnia, amely az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző jogsértést megállapító határozat címzettje. A bíróság tehát nem állapíthatja meg, hogy a Bizottság jogilag megkövetelt módon bizonyította a kérdéses jogsértés fennállását, amennyiben – különösen egy bírságot kiszabó határozat megsemmisítése iránti kereset elbírálása keretében – még bármely kételye áll fenn e kérdéssel kapcsolatosan.

Ez utóbbi esetben ugyanis tekintettel kell lenni az ártatlanság vélelmének elvére, amely különösen az emberi jogok európai egyezménye 6. cikkének (2) bekezdéséből következik, és amely a közösségi jog általános elvei közé tartozó alapvető jogok részét képezi. Tekintettel a kérdéses jogsértések jellegére, valamint a hozzájuk kapcsolódó szankciók természetére és súlyára, az ártatlanság vélelmének elve irányadó többek között a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályok megsértésével kapcsolatos olyan eljárásokra, amelyek bírság vagy kényszerítő bírság kiszabásához vezethetnek.

(vö. 58–59. pont)

5.      Versenyügyben a Bizottságnak pontos és egybehangzó bizonyítékokra kell hivatkoznia annak bizonyítására, hogy a jogsértés megtörtént. Ugyanakkor nem szükséges a Bizottság által előterjesztett minden egyes bizonyítéknak a jogsértés összes elemét tekintve eleget tennie e feltételeknek. Elegendő, ha az intézmény által hivatkozott bizonyítékok csoportja összességében értékelve megfelel e követelménynek. A versenyellenes magatartás vagy megállapodás létezésére tehát bizonyos egybeesésekből és ténykörülményekből lehet következtetni, amelyek együtt figyelembe véve, más összefüggő magyarázat hiányában a versenyszabályok megsértésének bizonyítékául szolgálhatnak.

Mindazonáltal, amennyiben a Bizottság kizárólag az érintett vállalkozások piaci magatartására támaszkodik a jogsértés fennállásának megállapításakor, elegendő, ha ez utóbbiak bizonyítják olyan körülmények fennállását, amelyek más megvilágításba helyezik a Bizottság által a versenyszabályok megsértésének megállapítása érdekében leírt tényeket, és a bizottsági érvelést helyettesítő hihető magyarázatát adják azoknak.

E szabály nem alkalmazható minden olyan esetben, ahol a jogsértés kizárólag nem okirati bizonyítékok alapján nyert megállapítást. Az EK 81. cikk megsértésének megállapítása érdekében felhozható bizonyítékokat illetően a közösségi jogban érvényesülő elv a bizonyítékok szabad mérlegelésének elve.

Következésképpen az okirati bizonyítékok hiánya relevánsnak bizonyulhat a Bizottság által hivatkozott ténykörülmények összességének átfogó értékelésekor, önmagában azonban nem eredményezi azt, hogy az érintett vállalkozás megkérdőjelezhetné a Bizottság állításait a tények eltérő magyarázatával. Ez csupán abban az esetben lehetséges, ha a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok alapján nem állapítható meg egyértelműen a jogsértés fennállása további értelmezés szükségessége nélkül.

Ugyanezen okból a Bizottság okirati bizonyítékok hiánya esetén sem köteles külön vizsgálatokat folytatni a tények igazolása végett.

(vö. 60–66. pont)

6.      Az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző jogsértéssel kapcsolatos eljárás keretében a különböző bizonyítékoknak tulajdonítandó bizonyító erőt illetően az egyetlen fontos tényező, amelyet meg kell vizsgálni, a bizonyítékok hitelessége. A bizonyítás általános szabályai szerint valamely dokumentum hitelessége és ennélfogva bizonyító ereje az eredetétől, készítésének körülményeitől, címzettjétől és tartalmától függ.

Ami a vállalkozások által tett nyilatkozatokat illeti, egyébiránt különösen jelentős bizonyító erőt lehet azoknak tulajdonítani, amelyek először is megbízhatók, másodszor egy vállalkozás nevében tették őket, harmadszor olyan személytől származnak, akinek szakmai kötelessége e vállalkozás érdekei alapján eljárni, negyedszer a nyilatkozó érdekeit sértik, ötödször a körülmények közvetlen tanújától származnak, és hatodszor írásban, megfontoltan és jól átgondolva teszik őket.

Ugyanakkor valamely, kartellben való részvétellel vádolt vállalkozás vallomása, amelynek pontosságát több más érintett vállalkozás vitatja, nem tekinthető az utóbbiak által elkövetett jogsértés megfelelő bizonyítékának, ha más bizonyíték azt nem támasztja alá, jóllehet a megerősítés elvárt mértéke a szóban forgó nyilatkozatok megbízhatósága okán alacsonyabb lehet.

(vö. 68–71. pont)

7.      Bár általánosan elfogadott, hogy a jogsértő kartell fő résztvevői által önkéntesen szolgáltatott bizonyítékok bizonyos fenntartással kezelendők – tekintettel annak a lehetőségére, hogy e résztvevők hajlamosak kicsinyíteni a jogsértésben való közreműködésük jelentőségét, a többiekét pedig nagyítani –, az a tény, hogy valaki a bírság alóli mentesítés vagy a bírság összegének csökkentése érdekében el kívánja érni a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény alkalmazását, nem jelent szükségszerűen indítékot arra, hogy a kartell többi tagjának részvételére vonatkozóan elferdített bizonyítékokat terjesszen elő. A Bizottság félrevezetésére irányuló szándék ugyanis megkérdőjelezhetné a kérelmező együttműködésének őszinteségét és teljességét, következésképpen veszélyeztethetné az engedékenységi közlemény kedvezményében teljes mértékben való részesülés lehetőségét.

Ami a tanúk egyéni indítékát illeti, valóban lehetséges, hogy a bírságmentességet kérelmező vállalkozás alkalmazottai, akik e vállalkozás érdekében kötelesek eljárni, a lehető legtöbb terhelő bizonyítékot kívánják előterjeszteni, hiszen az eljárás folyamán tanúsított együttműködésük kedvezően befolyásolhatja szakmai jövőjüket. Ugyanakkor, ha ez a helyzet áll is fenn, a szóban forgó alkalmazottak tisztában vannak a pontatlan bizonyítékok előterjesztése lehetséges negatív következményeivel is, amelyeket a más bizonyítékok általi megerősítés követelménye még inkább érezhetővé tesz.

(vö. 72., 130. pont)

8.      Annak érdekében, hogy kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló közlemény 21. pontja alapján a Bizottság csökkentse a bírságot, az érintett bizonyítékoknak jelentős bizonyító erőt kell képviselniük a már a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékokhoz képest. Következésképpen a kifogásközlésre adott válasz megküldését követően benyújtott engedékenység iránti kérelemben a bírságcsökkentést elérni kívánó vállalkozás jogosan összpontosít azon elemekre, amelyek szerinte addig nem nyertek jogilag megkövetelt módon bizonyítást, annak érdekében, hogy jelentős hozzáadott értéket nyújtson. Márpedig e körülménnyel magyarázható, hogy az érintett vállalkozás nem említi azon elemeket, amelyeket szerinte a korábban benyújtott bizonyítékok már kétségtelenül alátámasztottak.

Ezenkívül az engedékenységi közlemény 21. pontjának szövegére tekintettel nem zárható ki, hogy bizonyos bizonyító erővel rendelkező, azonban már más bizonyítékok által bizonyított tényekre vonatkozó bizonyítékok előterjesztése nem eredményez semmilyen csökkentést.

(vö. 178–180. pont)

9.      Az EK 81. cikk (1) bekezdése és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése értelmében vett megállapodás létezéséhez elég az, hogy az érintett vállalkozások kifejezték az arra irányuló közös szándékukat, hogy meghatározott piaci magatartást tanúsítanak. Felesleges a megállapodás tényleges hatásainak figyelembevétele, ha kitűnik, hogy annak célja a verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. E tekintetben a kölcsönös kötelezettségvállalás léte szükségszerűen közös szándék létét jelenti, még olyan elemek hiányában is, amelyek lehetővé tennék e szándék megnyilvánulása időpontjának vagy kifejeződési módjának pontos meghatározását.

(vö. 268–269. pont)

10.    Az EK 81. cikk (1) bekezdésében és az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás 53. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott megállapodások és összehangolt magatartások szükségszerűen több vállalkozás közreműködésének az eredményei, akik mindnyájan társtettesek a jogsértésben, de a részvételük többek között az érintett piac jellemzőitől, az egyes vállalkozások e piacon betöltött pozíciójától, az elérendő céloktól és a választott vagy tervbe vett végrehajtási módoktól függően különböző formát ölthet. Mindazonáltal önmagában az a körülmény, hogy az egyes vállalkozások a rájuk jellemző sajátos formában vesznek részt a jogsértésben, nem elegendő ahhoz, hogy a jogsértés egészéért való felelősségüket kizárják, beleértve azokat a magatartásokat, amelyeket gyakorlatilag más részt vevő vállalkozások hajtottak végre, de amelyeknek ugyanaz a versenyellenes célja vagy hatása.

Ekképpen az a vállalkozás, amely egy jogsértésben saját magatartása révén vett részt, amely magatartás az EK 81. cikk (1) bekezdése vagy az EGT‑Megállapodás 53. cikkének (1) bekezdése értelmében vett versenyellenes célú megállapodás vagy összehangolt magatartás fogalmába tartozik, és amelynek célja a jogsértés egészének megvalósításához való hozzájárulás volt, az említett jogsértésben való részvételének teljes időtartama alatt felelősséggel tartozik azon magatartásokért is, amelyeket ugyanezen jogsértés keretében más vállalkozások tanúsítottak, amennyiben bizonyított, hogy a szóban forgó vállalkozás ismerte a többi résztvevő jogsértő magatartását, vagy ésszerűen előre láthatta azt, és kész volt annak kockázatát elfogadni.

Erről van szó olyan harmadik országbeli vállalkozás esetében, amely az EGT‑ben meghatározott projektek elosztását az európai gyártóknak fenntartó közös megállapodás keretében csak passzív szerepet játszott, mivel tudott az érintett megállapodásról, és passzív szerepe nem a választásának eredménye, hanem az EGT piacára vonatkozó megállapodásban való részvételének formája volt, ugyanis a részvétele előfeltétele volt annak, hogy az európai gyártók az EGT‑ben eloszthassák egymás között a projekteket.

(vö. 287–290. pont)

11.    Amennyiben az EK 81. cikk (1) bekezdésébe ütköző jogsértést több vállalkozás követte el, meg kell vizsgálni az egyes vállalkozások jogsértésben való részvételének viszonylagos súlyát. Így azon tényt, miszerint valamely vállalkozás nem vett részt a kartell valamennyi összetevő elemében, illetve csekély szerepet játszott azokban, amelyekben részt vett, figyelembe kell venni a jogsértés súlyának mérlegelése és a bírság meghatározása során.

Közelebbről, ami az olyan megállapodást illeti, amelyben harmadik országbeli vállalkozások arra vállaltak kötelezettséget, hogy nem lépnek be az Európai Gazdasági Térség (EGT) piacára, amíg az európai vállalkozások ugyanezen a piacon összejátszásra irányuló tevőleges magatartás révén elosztották egymás között a különböző projekteket, a harmadik országbeli vállalkozások magatartásának súlya hasonló az európai vállalkozások magatartásának súlyához, mivel az EGT‑n belüli projektek elosztásában való részvételük hiánya nem a választásuk eredménye, hanem az érintett megállapodásban való részvételük jellegének egyszerű következménye volt.

(vö. 312., 314–316. pont)

12.    Ami a visszaesést illeti, az elrettentés a bírság egyik célja. Ezenkívül ezen elrettentés biztosításának szükségessége olyan általános követelmény, amelyet a Bizottságnak a bírság kiszámítása során mindvégig szem előtt kell tartania, és nem feltétlenül jelenti azt, hogy ennek a számításnak legyen egy olyan sajátos szakasza, amely e cél megvalósítása érdekében az összes releváns körülmény átfogó értékelésére szolgál.

Ennélfogva a Bizottság anélkül veheti figyelembe e tényezőt a súlyosító körülmények értékelése keretében, és nem az elrettentési tényezők meghatározásakor, hogy hibát követne el.

(vö. 353. pont)