A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2019. január 16.(*)
„Fellebbezés – A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzése – A TNT Expressnek a UPS által történő felvásárlása – Az összefonódást a belső piaccal és az EGT‑Megállapodás működésével összeegyeztethetetlennek nyilvánító bizottsági határozat – A Bizottság által kidolgozott ökonometriai modell – Az ökonometriai modellen elvégzett módosítások közlésének elmaradása – A védelemhez való jog megsértése”
A C‑265/17. P. sz. ügyben,
az Európai Bizottság (képviselik: T. Christoforou, N. Khan, H. Leupold és A. Biolan, meghatalmazotti minőségben)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2017. május 16‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
a United Parcel Service, Inc. (székhelye: Atlanta, Georgia [Egyesült Államok], képviselik: A. Ryan solicitor, F. Hoseinian advokat, W. Knibbeler, S. A. Pliego és P. van den Berg advocaten, valamint F. Roscam Abbing advocate)
felperes az elsőfokú eljárásban,
a FedEx Corp. (székhelye: Memphis, Tennessee [Egyesült Államok], képviselik: F. Carlin barrister, G. Bushell solicitor és N. Niejahr Rechtsanwältin)
beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta, a Bíróság elnökhelyettese, az első tanács elnökeként eljárva, A. Arabadjiev, E. Regan, C. G. Fernlund (előadó) és S. Rodin bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
a főtanácsnok indítványának a 2018. július 25‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésében az Európai Bizottság az Európai Unió Törvényszéke 2017. március 7‑i United Parcel Service kontra Bizottság ítéletének (T‑194/13, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2017:144) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék megsemmisítette az egy vállalati összefonódásnak a belső piaccal és az EGT‑Megállapodás működésével összeegyeztethetetlennek nyilvánításáról szóló, 2013. január 30‑i C(2013) 431 bizottsági határozatot (COMP/M.6570 – UPS/TNT Express ügy) (a továbbiakban: vitatott határozat).
A jogvita előzményei
2 A megtámadott ítéletből kitűnik, hogy a United Parcel Service, Inc. (a továbbiakban: UPS) és a TNT Express NV (a továbbiakban: TNT) két, a kiscsomagok nemzetközi expressz kézbesítési szolgáltatásainak piacain jelen lévő társaság.
3 2012. június 15‑én a UPS a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL 2004. L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.) 4. cikke alapján bejelentette a Bizottságnak a TNT felvásárlására irányuló szándékát.
4 2013. január 30‑án a Bizottság meghozta a vitatott határozatot. A Bizottság kimondta, hogy a bejelentett összefonódás összeegyeztethetetlen a belső piaccal és az Európai Gazdasági Térségről szóló 1992. május 2‑i megállapodással (HL 1994. L 1., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 52. kötet, 3. o.), azt követően, hogy megállapította, hogy a szóban forgó szolgáltatások piacain a hatékony verseny jelentős akadályozását eredményezné tizenöt tagállamban, azaz Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Dániában, Észtországban, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Máltán, Hollandiában, Lengyelországban, Romániában, Szlovéniában, Szlovákiában, Finnországban és Svédországban.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
5 A Törvényszék Hivatalához 2013. április 5‑én benyújtott keresetlevelével a UPS keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt. E kereset alátámasztása érdekében a UPS többek között egy, a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalapra hivatkozott, amely keretében azt kifogásolta, hogy a Bizottság a vitatott határozat meghozatalakor olyan ökonometriai modellre támaszkodott, amely eltér attól a modelltől, amely a közigazgatási eljárásban kontradiktórius vita tárgyát képezte.
6 A megtámadott ítéletben a Törvényszék e jogalapnak helyt adott, és a vitatott határozatot megsemmisítette.
A felek kérelmei
7 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, és
– a költségekről jelenleg ne határozzon.
8 A UPS azt kéri, hogy a Bíróság:
– a fellebbezést nyilvánítsa elfogadhatatlannak és/vagy hatástalannak, vagy
– a fellebbezést teljes egészében utasítsa el, vagy
– másodlagosan hozzon végleges ítéletet úgy, hogy a megtámadott ítélet rendelkező részét fenntartja, az indokolást pedig megváltoztatja, és
– kötelezze a Bizottságot a fellebbezés és a Törvényszék előtti eljárás költségeinek viselésére.
A fellebbezésről
Az elfogadhatóságról
9 Előzetesen a UPS azzal érvel, hogy bizonyos eljárási hibák miatt a fellebbezést el kell utasítani, mivel az elfogadhatatlan, és mindenképpen hatástalan.
10 Először is a UPS azt állítja, hogy a Bizottság bizonyos, a Törvényszék által a megtámadott ítéletben tett ténymegállapítást vitat, azonban nem hivatkozik a tények elferdítésére.
11 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése szerint a fellebbezés csak jogkérdésekre vonatkozhat. Ezért kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére. A tények és bizonyítékok értékelése tehát – az elferdítés esetét kivéve – nem minősül olyan jogkérdésnek, amely a fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálatának hatálya alá tartozna (2017. január 26‑i Masco és társai kontra Bizottság ítélet, C‑614/13 P, EU:C:2017:63, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
12 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottság által a fellebbezésének alátámasztása érdekében hivatkozott téves jogalkalmazás olyan eljárási szabályoknak a Törvényszék általi betartására vonatkozik, mint a Törvényszék azon kötelezettsége, hogy megindokolja határozatait, és hogy határozzon az elé terjesztett jogalapokról és érvekről. A Bizottság ezenkívül azon indokokat vitatja, amelyek alapján a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottságnak közölnie kellett volna a közigazgatási eljárásban az ökonometriai modellen elvégzett módosításokat, valamint a vitatott határozat érvényességét illetően vitatja e közlés elmaradásának jogkövetkezményeit. A UPS állításaival ellentétben a Bizottság által a megtámadott ítélettel szemben ily módon megfogalmazott kifogások nem ténymegállapításokra, hanem a Törvényszék által állítólag több tekintetben elkövetett téves jogalkalmazásra vonatkoznak.
13 A UPS másodszor azt állítja, hogy a fellebbezés elfogadhatatlan, mivel a Bizottság különösen az első jogalapjának első két részében csupán megismétli azon érvelést, amelyet a Törvényszék többek között a megtámadott ítélet 176., 181., 185., 186., 198. és 203–209. pontjában elutasított.
14 Igaz, hogy a fellebbezés elfogadhatatlan, amennyiben arra szorítkozik, hogy megismételje a Törvényszék előtt már felhozott jogalapokat és érveket, ideértve azokat is, amelyek az ezen igazságszolgáltatási fórum által kifejezetten elvetett tényeken alapulnak. Az ilyen fellebbezés ugyanis valójában pusztán a Törvényszékhez benyújtott keresetlevél újbóli megvizsgálására irányuló kérelemnek minősül, ami a fellebbezés keretében nem tartozik a Bíróság hatáskörébe (2016. november 10‑i DTS Distribuidora de Televisión Digital kontra Bizottság ítélet, C‑449/14 P, EU:C:2016:848, 28. pont).
15 Ugyanakkor, ha a fellebbező az uniós jognak a Törvényszék általi értelmezését vagy alkalmazását kifogásolja, az elsőfokú eljárásban megvizsgált jogkérdések a fellebbezési eljárásban újból vita tárgyát képezhetik. Ha ugyanis a fellebbező ily módon nem tudná fellebbezését a Törvényszék előtt már felhasznált jogalapokra és érvekre alapítani, akkor a fellebbezési eljárás részben értelmét veszítené (2016. november 10‑i DTS Distribuidora de Televisión Digital kontra Bizottság ítélet, C‑449/14 P, EU:C:2016:848, 29. pont).
16 A jelen ügyben a UPS érvelésével ellentétben a Bizottság a fellebbezésében nem szorítkozik az első fokon előadott érvelésének megismétlésére. A Bizottság ugyanis különösen az első fellebbezési jogalapjának első két részében a Törvényszék által a megtámadott ítéletben elfogadott jogi indokokat vitatja, amely részek keretében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem határozott bizonyos, a védekezése keretében előadott érvekről.
17 Harmadszor a UPS azt állítja, hogy a fellebbezést mint hatástalant mindenképpen el kell utasítani, mivel a fellebbezés nem vezethet az ügynek a Törvényszék elé történő visszautalásához, amint azt a Bizottság kéri. Abban az esetben ugyanis, ha a Bíróság a fellebbezésnek helyt adna, a UPS azt kéri, hogy a Bíróság – az indokolást megváltoztatva – tartsa fenn a vitatott határozat megsemmisítését azzal az indokkal, hogy a Bizottság megsértette az indokolási kötelezettségét és a védelemhez való jogot.
18 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az a kérdés, hogy valamely fellebbezés egészben vagy részben hatástalan‑e, nem a fellebbezés elfogadhatóságának, hanem a megalapozottságának vizsgálatába tartozik.
19 E körülményekre figyelemmel teljes egészében el kell utasítani a UPS‑nek a fellebbezés és annak bizonyos jogalapjai elfogadhatóságának vitatására vonatkozó érvelését.
Az ügy érdeméről
20 Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Bizottság négy jogalapra hivatkozik. A Bizottság e jogalapokkal, amelyeknek a részei részben átfedik egymást, lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék három tekintetben is tévesen alkalmazta a jogot. Az első két téves jogalkalmazás a védelemhez való jog megsértésével, valamint az ebből eredő következményekkel kapcsolatos, a harmadik pedig arra vonatkozik, hogy a Törvényszék megsértette a határozatainak indokolására vonatkozó kötelezettségét.
A védelemhez való jog megsértéséről
– A felek érvei
21 A Bizottság a fellebbezés első jogalapjának második és harmadik részében a megtámadott ítélet 209. pontjában kifejtett indokolást vitatja, miszerint „a Bizottság nem hivatkozhat arra, hogy nem volt köteles közölni a felperessel az ökonometriai elemzés végleges modelljét a [vitatott] határozat elfogadása előtt”.
22 A Bizottság tagadja az ilyen kötelezettség fennállását.
23 Először is a Bizottság úgy véli, hogy a kifogásközlés szakaszát követően nem köteles hozzáférhetővé tenni azon kérdések esetleges későbbi közbenső értékeléseit, amelyekre a kifogásait alapozta, mivel ezen értékelések az eljárás során változhatnak. A jelen ügyben az összefonódás mértéke és az árak közötti összefüggések elemzését a UPS és a TNT által szolgáltatott adatok alapján végezték el. A UPS érveire figyelemmel finomítottak azon a módszertanon, amely alapján ezen adatokat az ökonometriai modell alkalmazásával értékelték. Ezen adatok Bizottság általi értékelésének megkérdőjelezése nem a védelemhez való jog körébe, hanem a vitatott határozat megalapozottsága elemzésének keretébe tartozik.
24 Másodszor a Bizottság a megtámadott ítélet 199. és 200. pontjában adott indokolást vitatja, amely alapján a Törvényszék ezen ítélet 209. pontjában megállapította, hogy a Bizottság köteles lett volna a vitatott határozat elfogadása előtt közölni a UPS‑szel a modell végleges változatát. A Bizottság azzal érvel, hogy a megtámadott ítélet 200. pontjában a 2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítéletre (C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 61. pont) való hivatkozás nem releváns. Ezen ítéletből ugyanis kitűnik, hogy noha a Bizottság a végleges határozatában csak olyan kifogásokat hozhat fel, amelyeket a vállalkozásokkal közölt, e közlés előzetes jellegű marad, és módosulhat, mivel a Bizottság e tekintetben kizárólag arra köteles, hogy a végleges határozatot megindokolja.
25 A megtámadott ítélet 199. pontjában a 2015. március 9‑i Deutsche Börse kontra Bizottság ítéletre (T‑175/12, nem tették közzé, EU:T:2015:148, 247. pont) való hivatkozást illetően a Bizottság úgy véli, hogy e hivatkozás sem releváns. Ezen ítéletben ugyanis a Törvényszék elvetette a védelemhez való jog megsértésére alapított érvet azzal az indokkal, hogy a Bizottság nem köteles fenntartani a kifogásközlésben elvégzett értékeléseket, és nem köteles arra sem, hogy a végleges határozatban kifejtse a kifogásközlésben foglalt értékeléseitől való esetleges eltéréseket.
26 Harmadszor a Bizottság előadja, hogy a Törvényszék által követett megközelítés összeegyeztethetetlen a 139/2004 rendelet rendszerével és a benne foglalt határidőkkel. A Törvényszék a megtámadott ítéletben megállapította, hogy a Bizottság a határozatának meghozatala előtt köteles minden belső megfontolását hozzáférhetővé tenni a bejelentő felek számára. Márpedig a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló 139/2004/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 7‑i 802/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 133., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 88. o.) 17. cikkének (3) bekezdése szerint az iratbetekintés joga nem terjed ki a Bizottság belső dokumentumaira. E megközelítés, amelyet a Törvényszék mindemellett nem korlátozott az ökonometriai elemzésekre, veszélyeztetheti az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó eljárást, amelyre igen rövid határidők vonatkoznak.
27 A UPS vitatja ezen érvelést.
– A Bíróság álláspontja
28 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása az uniós jog általános elvének minősül, amelyet akkor kell alkalmazni, ha a közigazgatási szerv valamely személlyel szemben olyan aktus meghozatalát helyezi kilátásba, amely e személynek sérelmet okoz (2008. december 18‑i Sopropé ítélet, C‑349/07, EU:C:2008:746, 36. pont).
29 Az összefonódás‑ellenőrzési eljárások vonatkozásában ezen elvet a 139/2004 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése, valamint közelebbről a 802/2004 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése fogalmazza meg. Ez utóbbi rendelkezések többek között megkövetelik, hogy a Bizottság a kifogásairól írásban tájékoztassa a bejelentő feleket, határidőt szabva számukra, amelyen belül írásban ismertethetik álláspontjukat (2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 62. pont).
30 E rendelkezéseket kiegészítik az iratbetekintésre vonatkozó rendelkezések, ugyanis az iratbetekintés a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének szükségszerű következménye (2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítélet, C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 68. pont). Így a 139/2004 rendelet 18. cikkének (3) bekezdéséből és a 802/2004 rendelet 17. cikkéből kitűnik, hogy a kifogásközlést követően az ügy irataiba betekintést kell biztosítani a közvetlenül érintett feleknek, többek között a vállalkozások üzleti titkaik védelméhez fűződő jogos érdekére is figyelemmel, és a dokumentumokba való e betekintés nem terjed ki sem a bizalmas információkra, sem a Bizottságnak vagy a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak belső dokumentumaira.
31 A védelemhez való jognak az összefonódás‑ellenőrzési határozat meghozatalát megelőzően való tiszteletben tartása tehát megköveteli, hogy a bejelentő felek hasznosan kifejthessék álláspontjukat mindazon elem valóságtartalmával és relevanciájával kapcsolatban, amelyre a Bizottság a határozatát alapozni kívánja (lásd analógia útján: 2013. október 22‑i Sabou ítélet, C‑276/12, EU:C:2013:678, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Az összefonódás‑ellenőrzési eljárások keretében használt ökonometriai modelleket illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ezzel kapcsolatban szükséges, jövőre vonatkozó elemzés annak vizsgálatából áll, hogy az összefonódás mennyiben módosíthatja az érintett piacokon a versenyhelyzetet meghatározó tényezőket. E típusú elemzés különböző okozati összefüggések mérlegelését teszi szükségessé annak eldöntése végett, hogy melyek bekövetkezte a legvalószínűbb (2005. február 15‑i Bizottság kontra Tetra Laval ítélet, C‑12/03 P, EU:C:2005:87, 42. és 43. pont).
33 Az ökonometriai modellek e célból való alkalmazása lehetővé teszi a tervezett összefonódás jobb megértését azáltal, hogy azonosítják és adott esetben számszerűsítik az összefonódás hatásait, és így hozzájárulhat a Bizottság határozatainak minőségéhez. Amikor tehát a Bizottság a határozatát ilyen modellekre kívánja alapozni, a bejelentő felek számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy e tekintetben előadhassák észrevételeiket.
34 E modellek és a kidolgozásuk alapjául szolgáló módszertani döntések hozzáférhetővé tétele annál is inkább szükséges, mivel az – amint arra a főtanácsnok az indítványának 43. pontjában rámutatott – az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt megfelelő ügyintézés elvének megfelelően hozzájárul az eljárás tisztességes jellegének biztosításához.
35 A Bizottság mindazonáltal azt állítja, hogy nem köteles hozzáférhetővé tenni az összefonódásban részes felekkel együttműködve kidolgozott – és a közölt kifogások alapjául szolgáló – modellen elvégzett módosításokat. A Bizottság hangsúlyozza, hogy ebben a szakaszban a kifogások változhatnak, és a modelleken elvégzett módosítások olyan belső dokumentumoknak tekintendők, amelyekre nem terjed ki az iratbetekintés.
36 Kétségtelen, hogy a kifogásközlés a természetéből adódóan előzetes jellegű, és azt a Bizottság a felek által válaszul előterjesztett észrevételek és más ténymegállapítások alapján később elvégzett értékelés során módosíthatja (2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 63. pont). Ezen előzetes jellege miatt a kifogásközlés egyáltalán nem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy módosítsa álláspontját az érintett vállalkozások javára, anélkül hogy köteles lenne megmagyarázni a kifogásközlésben foglalt előzetes értékeléseitől való esetleges eltéréseket (2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 63–65. pont).
37 E megfontolások azonban nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy a Bizottság a kifogásközlést követően lényegesen módosíthatja azon ökonometriai modellt, amelyre a kifogásait alapozni kívánja, anélkül hogy e módosítást az érintett vállalkozások tudomására hozná, és lehetővé tenné számukra, hogy e tekintetben megtegyék észrevételeiket. Ezen értelmezés ugyanis ellentétes lenne a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvével és a 139/2004 rendelet 18. cikkének (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel, amelyek egyrészt megkövetelik, hogy a Bizottság csak olyan kifogásokra alapozza határozatait, amelyekkel kapcsolatban az érintettek megtehették észrevételeiket, másrészt pedig előírják, hogy legalább a közvetlenül érintett felek számára biztosítani kell az iratbetekintési jogot. Az is kizárt, hogy az ilyen elemeket a 802/2004 rendelet 17. cikke értelmében vett belső dokumentumoknak lehessen minősíteni.
38 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a 139/2004 rendelet általános rendszerét jellemző gyorsasági követelmény a végleges határozat elfogadására vonatkozóan előírt szoros határidők betartására kötelezi a Bizottságot (2008. július 10‑i Bertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet, C‑413/06 P, EU:C:2008:392, 49. pont). A Bizottság köteles e gyorsasági követelményt a védelemhez való jog tiszteletben tartásával összeegyeztetni.
39 A jelen ügyben a Törvényszék, miután a megtámadott ítélet 199. és 200. pontjában kifejtette a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvéből eredő követelményeket, olyan különböző ténybeli megállapításokat tett, amelyeket a Bizottság a fellebbezésében nem vitatott.
40 Így a Törvényszék a megtámadott ítélet 201. és 211–213. pontjában megállapította, hogy a Bizottság az ökonometriai modell végleges változata alapján azonosította azt, hogy a tervezett összefonódás hány tagállam területén eredményezné a hatékony verseny jelentős akadályozását.
41 A megtámadott ítélet 202. pontjában a Törvényszék rámutatott arra, hogy a Bizottság az ökonometriai modell végleges változatát 2012. november 21‑én, vagyis több mint két hónappal a vitatott határozat meghozatala előtt fogadta el, a 203. pontban pedig rámutatott arra, hogy a Bizottság e végső változatot nem közölte a UPS‑szel. A megtámadott ítélet 205–208. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a közigazgatási eljárásban megvitatott modelleken elvégzett, az említett végleges változatban szereplő módosítások nem elhanyagolhatók.
42 Ezenkívül, amint arra a főtanácsnok az indítványának 61. pontjában rámutatott, a Bizottság semmilyen információval nem szolgált arra vonatkozóan, hogy mely konkrét okok tették gyakorlatilag lehetetlenné számára, hogy ezen időpontban rövid válaszadási határidő tűzésével meghallgassa a UPS‑t az említett végleges változattal kapcsolatban.
43 E körülményekre tekintettel a Törvényszék a megtámadott ítélet 209. pontjában tehát téves jogalkalmazás nélkül állapíthatta meg, hogy „a Bizottság nem hivatkozhat arra, hogy nem volt köteles közölni a felperessel az ökonometriai elemzés végleges modelljét a [vitatott] határozat elfogadása előtt”.
44 Ennélfogva az első jogalapot annak második és harmadik részét illetően mint megalapozatlant el kell utasítani.
A védelemhez való jog megsértésének következményeiről
– A felek érvelése
45 A Bizottság a második jogalap első és második részében, valamint a negyedik jogalap első és második részében a Törvényszék által a megtámadott ítélet 210. pontjában elvégzett értékelést vitatja, amely pontban a Törvényszék kimondta, hogy a Bizottság „nem tartotta tiszteletben a felperes védelemhez való jogát, úgyhogy a [vitatott] határozatot meg kell semmisíteni, mivel a felperes kellőképpen bizonyította, ugyan nem azt, hogy ezen eljárási szabálytalanság hiányában a [vitatott] határozat tartalma eltérő lett volna, hanem hogy esélye lett volna, még ha kevés is, hogy jobban biztosítsa a védekezését (lásd ebben az értelemben: 2011. október 25‑i Solvay kontra Bizottság ítélet, C‑109/10 P, EU:C:2011:686, 57. pont)”.
46 Először is a Bizottság azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a jelen ügyben a 2011. október 25‑i Solvay kontra Bizottság ítélet (C‑109/10 P, EU:C:2011:686) 57. pontjából eredő, az ítélkezési gyakorlatban kialakított kritériumot alkalmazta.
47 Jóllehet e kritérium csak arra vonatkozik, hogy milyen következményekkel jár valamely mentő bizonyíték közlésének elmaradása, a szóban forgó ökonometriai modell nem bizonyíték, hanem olyan eszköz, amely lehetővé teszi a Bizottság számára az összefonódás árakra gyakorolt valószínű hatásainak értékelését. Még ha esetleg bizonyítékról is lenne szó, e modell csak potenciálisan mentő bizonyíték. Kizárólag az a tény, hogy a modell eredményeképpen 29‑ről 15‑re csökkent azon nemzeti piacok száma, amelyeken az összefonódás a tényleges verseny jelentős akadályozásához vezethet, e tekintetben nem elegendő. Ezenkívül önmagában azon körülmény alapján, hogy a Bizottság által figyelembe vett tényezők egyike kedvezőtlenebb volt a kifogásközlésben, mint a végleges határozatban, nem állapítható meg, hogy az e tényezők értékelése során hasznos bizonyítékok e határozat meghozatala szakaszában mentő bizonyítékokká váltak.
48 A Bizottság ebből arra következtet, hogy a Törvényszéknek a védelemhez való jognak a terhelő bizonyítékok közlésének elmaradása miatti megsértésére vonatkozó, a 2004. január 7‑i Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ítéletből (C‑204/00 P, C‑205/00 P, C‑211/00 P, C‑213/00 P, C‑217/00 P és C‑219/00 P, EU:C:2004:6, 72. és 73. pont) eredő szabályt kellett volna alkalmaznia, miszerint valamely nem közölt terhelő dokumentum bizonyítékként való kizárása csak akkor vezethet a megtámadott határozat megsemmisítéséhez, ha nincsenek olyan más okirati bizonyítékok, amelyekről a felek a közigazgatási eljárásban tudomást szereztek.
49 Másodszor a Bizottság azzal érvel, hogy még ha a UPS védelemhez való joga esetleg sérült is, e jogsérelem a Törvényszék által a megtámadott ítélet 222. pontjában tett megállapítással ellentétben semmiképpen nem eredményezhette volna a vitatott határozat megsemmisítését.
50 A Bizottság emlékeztet arra, hogy az első fokon előadott érvelésében arra hivatkozott, hogy ahhoz, hogy valamely összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek lehessen nyilvánítani, elegendő egyetlen piacon a hatékony verseny jelentős akadályozását megállapítani. Márpedig Dániában és Hollandiában a tervezett összefonódás egyszerre járt volna a hatékony verseny jelentős akadályozásával és az árakra gyakorolt negatív nettó hatással. Legalábbis e két piac vonatkozásában az árak szintjére vonatkozó ökonometriai modellt illetően elkövetett hibák egyike sem járna tehát semmilyen következménnyel, mivel a verseny akadályozásának megállapítása más tényezőkön alapul. Ezen elemekre figyelemmel a Bizottság úgy véli, hogy a Törvényszéknek a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalapot mint hatástalant el kellett volna utasítania.
51 Végül a Bizottság szerint a UPS nem állíthatja, hogy amennyiben tudomást szerzett volna az ökonometriai modell végleges változatáról, korrekciós intézkedéseket tudott volna javasolni.
52 A UPS vitatja a Bizottság érvelését.
– A Bíróság álláspontja
53 Amint a Bíróság a jelen ítélet 32–34. pontjában hangsúlyozta, az ökonometriai modellek jellegüknél és funkciójuknál fogva a Bizottság által az összefonódás‑ellenőrzési eljárások keretében elvégzett, jövőre vonatkozó elemzéshez hasznos kvantitatív eszközök. E modellek módszertani alapjainak a lehető legobjektívebbeknek kell lenniük annak érdekében, hogy ezen elemzés eredményét semmilyen irányba ne befolyásolják előre. Ezen elemek így hozzájárulnak a Bizottság határozatainak pártatlanságához és minőségéhez, amelytől függ végső soron a nyilvánosságnak és a vállalkozásoknak az uniós összefonódás‑ellenőrzési eljárás jogszerűségébe vetett bizalma.
54 E jellemzőkre figyelemmel valamely ökonometriai modell nem minősíthető terhelő vagy mentő bizonyítéknak aszerint, hogy milyen tartalmú eredményhez vezet, és hogy ezen eredményt ezt követően milyen módon használják fel az adott összefonódással szemben felhozott bizonyos kifogások megalapozásához vagy elvetéséhez. A védelemhez való jog tiszteletben tartását illetően az a kérdés, hogy az ökonometriai modell összefonódásban részes felekkel való közlésének elmaradása indokolja‑e a Bizottság határozatának megsemmisítését, nem függ e modell terhelő vagy mentő bizonyítéknak való előzetes minősítésétől, amint arra a főtanácsnok az indítványának 40. pontjában lényegében rámutatott.
55 Figyelemmel arra, hogy az ökonometriai modellek az összefonódás hatásainak jövőre vonatkozó elemzését illetően jelentőséggel bírnak, az ahhoz megkövetelt bizonyítási küszöb emelése, hogy valamely határozatot a védelemhez való jog megsértése miatt megsemmisítsenek, mivel – amint a jelen ügyben – különösen a statisztikai módszereket illetően nem közölték azon módszertani választásokat, amelyek e modellek szerves részét képezik, amint e küszöb emelését a Bizottság lényegében javasolja, ellentétes lenne azon célkitűzéssel, hogy a Bizottságot arra kell ösztönözni, hogy az összefonódás‑ellenőrzési eljárások során használt ökonometriai modellek kidolgozása során átláthatóságról tegyen tanúbizonyságot, és sértené a bizottsági határozatok későbbi bírósági felülvizsgálatának hatékonyságát.
56 E körülményekből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 210. pontjában megállapította, hogy a Bizottság „nem tartotta tiszteletben a felperes védelemhez való jogát, úgyhogy a [vitatott] határozatot meg kell semmisíteni, mivel a felperes kellőképpen bizonyította, ugyan nem azt, hogy ezen eljárási szabálytalanság hiányában a [vitatott] határozat tartalma eltérő lett volna, hanem hogy esélye lett volna, még ha kevés is, hogy jobban biztosítsa a védekezését (lásd ebben az értelemben: 2011. október 25‑i Solvay kontra Bizottság ítélet, C‑109/10 P, EU:C:2011:686, 57. pont)”.
57 Következésképpen és a Bizottság állításával ellentétben a Törvényszék nem nyilváníthatta hatástalannak a UPS által első fokon felhozott, a védelemhez való jog amiatti megsértésére alapított jogalapot, hogy a Bizottság a dán és a holland piacot illetően a hatékony verseny jelentős akadályozásának fennállását az ökonometriai modell figyelembevételétől függetlenül megállapította.
58 Ennélfogva a második jogalap első és második részét, valamint a negyedik jogalap első és második részét el kell utasítani.
Az indokolási kötelezettség megsértéséről
– A felek érvelése
59 Először is a Bizottság az első jogalap első részében és a harmadik jogalap második részében a megtámadott ítélet 198. pontját vitatja, amely kimondja:
„A második jogalapnak az összefonódás árra gyakorolt valószínű hatásaira vonatkozó első részét illetően meg kell vizsgálni, hogy a felperes védelemhez való jogát érintette‑e az a körülmény, hogy a szóban forgó ökonometriai elemzés eltérő ökonometriai modellen alapul, mint amely a közigazgatási eljárásban kontradiktórius vita tárgyát képezte.”
60 A Törvényszék így nem határozott a Bizottságnak a megtámadott ítélet 181. pontjában összefoglalt azon érveléséről, amelyben ezen intézmény azt állította, hogy mivel a kifogásközlés csak előzetes jellegű, jogosult arra, hogy azt később felülvizsgálja vagy bizonyos elemekkel kiegészítse, feltéve hogy a határozat ugyanazon kifogásokat hozza fel, mint amelyeket a felekkel már közöltek. Márpedig az, hogy nem vették jogilag megfelelően figyelembe az egyik fél által az elsőfokú eljárásban hivatkozott összes érvet, téves jogalkalmazásnak minősül (2009. április 2‑i France Télécom kontra Bizottság ítélet, C‑202/07 P, EU:C:2009:214, 41. pont). A Törvényszék, mivel semmilyen magyarázatot nem adott arra vonatkozóan, hogy milyen okokból tekintette úgy, hogy nem szükséges a Bizottság fő érvére válaszolnia, megsértette az indokolási kötelezettségét (2012. december 19‑i Mitteldeutsche Flughafen és Flughafen Leipzig‑Halle kontra Bizottság ítélet, C‑288/11 P, EU:C:2012:821, 83. pont).
61 Másodszor a Bizottság a harmadik jogalap első részében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem vette figyelembe az elsőfokú eljárásban előadott azon érvelését, amelyet a Törvényszék által a 2016. április 6‑i tárgyalást követően feltett kérdésekre adott válaszaiban fejtett ki, miszerint az ökonometriai modellben az előrejelzés szakasza vonatkozásában egy állandó változó használata nemcsak hogy indokolt, hanem ezenkívül a UPS által az értékelés szakaszát illetően javasolt módszertanból „intuitív módon következik”. Nem lehet azt állítani, hogy a megtámadott ítélet e tekintetben tartalmaz – akárcsak hallgatólagos – indokolást, így nem tekinthető úgy, hogy a Törvényszék a Bizottság érveit megvizsgálta.
62 Harmadszor a második jogalap második része és a negyedik jogalap harmadik része keretében a Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 198–222. pontjában elmulasztott arra az érvelésre válaszolni, amely keretében a Bizottság azt állította, hogy a UPS‑nek a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalapja hatástalan, mivel a dán és a holland piacon a hatékony verseny jelentős akadályozásának megállapítása nem kizárólag az ökonometriai modell eredményein alapult. Ellentmondásos az, hogy a megtámadott ítélet kimondja, hogy a vitatott határozatot a védelemhez való jog megsértése miatt meg kell semmisíteni, miközben a 217. és 218. pontjában megállapítja, hogy az ökonometriai modell végleges változata egyrészt „– legalábbis bizonyos államokban – meghiúsíthatt[a] a Bizottság által figyelembe vett kvalitatív információkat”, másrészt pedig lehetővé tette, hogy a Bizottság csökkentse azon tagállamok számát, amelyekben az összefonódás a hatékony verseny jelentős akadályozásához vezetett volna.
63 A UPS vitatja a Bizottság érvelését.
– A Bíróság álláspontja
64 Az első jogalap első részében és a harmadik jogalap második részében foglalt első kifogást illetően elegendő megállapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 198–209. pontjában szereplő indokokkal hallgatólagosan, de szükségszerűen válaszolt a Bizottságnak a megtámadott ítélet 181. pontjában összefoglalt érvelésére. Ennélfogva ezen első kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.
65 A harmadik jogalap első részében foglalt második kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 198–208. pontjában kifejtett indokokkal jogszerűen igazolta az ezen ítélet 209. pontjában szereplő azon értékelését, miszerint „a Bizottság nem hivatkozhat arra, hogy nem volt köteles közölni a felperessel az ökonometriai elemzés végleges modelljét a [vitatott] határozat elfogadása előtt”.
66 A Törvényszék a megtámadott ítélet 205. pontjában megállapította különösen, hogy a Bizottság által az ökonometriai modellen elvégzett módosítások nem elhanyagolhatók. A Törvényszék ezenkívül a megtámadott ítélet 207. pontjában rámutatott arra, hogy „a Bizottság egy diszkretizált változót vett alapul a becslés szakaszában, és egy állandó változót az előrejelzés szakaszában”, és ezen ítélet 208. pontjában kimondta, hogy „bár a diszkretizált változó alkalmazása a közigazgatási eljárás során tartott többszöri tárgyalásoknak tárgyát képezte, az iratokból nem tűnik ki, hogy ugyanez igaz lenne az ökonometriai elemzést alkotó különböző szakaszokban eltérő változók alkalmazására”.
67 Ezen okokból a Törvényszék jogszerűen indokolta meg a határozatát, és hallgatólagosan, de szükségszerűen elutasította a Bizottság azon érvelését, hogy a UPS „intuitív módon” azonosítani tudta az ökonometriai modellen elvégzett módosításokat. Ennélfogva a második kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.
68 A második jogalap második részében, valamint a negyedik jogalap harmadik részében foglalt harmadik kifogást illetően elegendő megállapítani, hogy ezen érvelés azon az előfeltevésen alapul, miszerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 210. pontjában kimondta, hogy a védelemhez való jog megállapított megsértése megsemmisítést von maga után, „mivel a felperes kellőképpen bizonyította, ugyan nem azt, hogy ezen eljárási szabálytalanság hiányában a [vitatott] határozat tartalma eltérő lett volna, hanem hogy esélye lett volna, még ha kevés is, hogy jobban biztosítsa a védekezését”. Márpedig a jelen ítélet 53–58. pontjában fentebb kifejtett okokból ezen előfeltevés téves. Ennélfogva a harmadik kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.
69 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
70 Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a UPS kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Bíróság az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások