AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE
(első tanács)
2007. március 29.
T‑368/04. sz. ügy
Luc Verheyden
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Közszolgálat – Az éves szabadság átvitele iránti kérelem – Szolgálati ok – Betegszabadság – Bizalomvédelem”
Tárgy: Egyrészt a felperes egységvezetője által hozott, a felperes 12 napos határértéket meghaladó számú ki nem vett szabadságának 2003‑ról 2004‑re történő átvitelét megtagadó 2004. február 4‑i, 24‑i és 27‑i határozat, valamint a felperes panaszát elutasító, az adminisztráció által 2004. június 1‑jén hozott és 2004. június 14‑én kézhez vett határozat megsemmisítése iránti kereset, másrészt a Bizottságnak – a jelen kereset benyújtásától számítva 5,25%‑os kamattal növelt összegű – ellentételezés megfizetésére való kötelezése az éves szabadságból ki nem vett és ki nem fizetett 32 szabadnap után, illetve kártérítés megfizetése iránti kereset a felperes szakmai előmenetelében és jó hírnevében okozott nem vagyoni kárért.
Határozat: A felperes felettese által hozott, a felperes szabadságának 2003‑ról 2004‑re történő átvitelét megtagadó 2004. február 24‑i határozatot az Elsőfokú Bíróság megsemmisíti abban a részében, amelyben a jogszabály szerinti 12 napon felül megtagadja további 8 nap átvitelét, amely napokra az intézményközi kutatóközpont erőforrás-igazgatója 2003. február 11‑i elektronikus levelében hivatkozott. Az Elsőfokú Bíróság kötelezi a Bizottságot, hogy fizesse meg a felperest a szolgálati jogviszonya megszűnésekor megillető havi díjazás nyolc harmincad részét és ezen összeg 2004. szeptember 13‑tól számított késedelmi kamatait. Az alkalmazandó késedelmi kamat mértéke az Európai Központi Bank által az említett időszakban a főbb refinanszírozási műveletekre alkalmazott kamat két százalékponttal növelt értéke. Az Elsőfokú Bíróság a keresetet ezt meghaladóan elutasítja. A Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felperes költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Szabadság – Éves szabadság – Átvitel
(Személyzeti szabályzat, 57. cikk; V. melléklet, 4. cikk)
2. Tisztviselők – Szabadság – Éves szabadság – A szolgálati jogviszony megszűnése – A fel nem használt szabadságért járó ellentételezés
(Személyzeti szabályzat, 59. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés; V. melléklet, 4. cikk)
3. Tisztviselők – Szabadság – Éves szabadság – A szolgálati jogviszony megszűnése – A fel nem használt szabadságért járó ellentételezés
(Személyzeti szabályzat, V. melléklet, 4. cikk)
1. Ha az adminisztráció megvizsgálta az éves szabadság napjainak az egyik naptári évről a következő naptári évre való átvitelére vonatkozó kérelmet, amelyet az adminisztráció belső szabályozásában előírt határidőn túl terjesztettek elő, és elfogadja, hogy ezt az eljárási hibát a közigazgatási eljárás során nem veszi figyelembe, és semmilyen adat alapján nem feltételezhető, hogy az e szabályozásban előírt határidőtől semmilyen körülmények között nem lehet eltérni, ez a magatartás megfelel a gondoskodás és gondos ügyintézés elvének, amelyeknek a személyi állománnyal fennálló kapcsolatokban az adminisztrációt vezérelniük kell. Az ilyen kérelem elutasítása elleni kereset keretében az adminisztráció nem vonhatja vissza az általa a közigazgatási eljárás szakaszában hozott határozatokat oly módon, hogy a bíróság előtt hivatkozik először arra, hogy a tisztviselő a kérelmét határidőn túl nyújtotta be. Ezáltal az adminisztráció olyan körülmény jogszerűségének vizsgálatát kérné a közösségi bíróságtól, amelyről a megtámadott határozatban nem döntött, és újból megkérdőjelez egy olyan körülményt, amelyet ő maga is elfogadott.
(lásd a 41. és 42. pontot)
2. A személyzeti szabályzat V. melléklete 4. cikkének első bekezdéséből kitűnik: a tisztviselő következő évre átvihető szabadsága csak akkor haladhatja meg a 12 napot, ha a folyó naptári év vége előtt szolgálati okkal összefüggő okok miatt nem használta fel összes éves szabadságát. Ugyanígy a megszűnő szolgálati viszonyú tisztviselőt is csak az éves szabadság szolgálati okból fel nem használt napjai tekintetében jogosítja a személyzeti szabályzat V. melléklete 4. cikkének második bekezdése az e rendelkezésben szereplő ellentételezésre. A „szolgálati ok” fogalma alatt olyan szakmai tevékenység értendő, amely a tisztviselőt feladatai miatt megakadályozza a számára járó éves szabadság felhasználásában.
Ez a fogalom nem értelmezhető úgy, mint amely arra az esetre is kiterjed, amelyben a tisztviselő betegszabadságon van, még az elhúzódó betegségek esetében sem. Ugyanis, ahogyan az a személyzeti szabályzat 59. cikke (1) bekezdése első albekezdésének rendelkezéseiből kitűnik – amely szerint csak az a tisztviselő részesülhet betegszabadságban, aki „bizonyítja, hogy […] feladatait nem tudja ellátni” –, hogy a tisztviselő ilyen helyzetben definíció szerint fel van mentve feladatainak ellátása alól, így nincsen a személyzeti szabályzat V. melléklete 4. cikkének első bekezdése értelmében vett szolgálatban.
Másrészt, a szabadság átvitele iránti kérelem indokolásaként a tisztviselő a munkateherre sem hivatkozhat, ha az adminisztráció úgy vélte, hogy ez a munkateher a tisztviselőt nem akadályozza meg a szabadsága kivételében. Ugyanis nem a tisztviselő feladata annak értékelése, hogy a szolgálati érdek megköveteli‑e, hogy bizonyos feladatok elvégzése miatt ne vegyen ki szabadságot, és a megfelelő napokat átvigye a következő évre, mivel ennek értékelése kizárólag a felettesei hatáskörébe tartozik. Az adminisztráció ebben a vonatkozásban széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a közösségi bíróság felülvizsgálata annak megállapítására korlátozódik, hogy az adminisztráció ésszerű határokon belül maradt‑e, és nem használta‑e az említett jogkört nyilvánvalóan tévesen, anélkül hogy a bíróság a saját értékelésével váltaná fel az adminisztráció értékelését.
(lásd a 56., 61., 63. és 70–72. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 233/85. sz., Bonino kontra Bizottság ügyben 1987. február 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 739. o.) 5. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑143/98. sz., Cendrowicz kontra Bizottság ügyben 1999. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑273. o. és II‑1341. o.) 61. pontja; T‑80/04. sz., Castets kontra Bizottság ügyben 2005. június 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑161. o. és II‑729. o.) 28–30. és 33. pontja.
3. Az adminisztráció tökéletesen képes az év során előre eldönteni, hogy az év végén hogyan fog határozni a személyzeti szabályzat V. mellékletének 4. cikke értelmében vett „szolgálati okkal összefüggő okok” fennállásáról, amely okok indokolhatják az éves szabadság napjainak az egyik naptári évről a következő naptári évre való átvitelére vonatkozó kérelmeket. Ez a lehetőség a „szabadnap csökkentési terv” formájában az adminisztráció számára azzal a nyilvánvaló előnnyel jár, hogy a többletszabadsággal rendelkező tisztviselő számára jelzi, hogy az adminisztráció hogyan szándékozik elfogadni a következő szabadság átvitel iráni kérelmeit. A tisztviselő és az egységvezetője így előre és kiszámíthatóan tudják, hogy mit kell tenniük a szóban forgó év során. A tisztviselő ugyanis anélkül veheti ki a szabadságát, hogy tartania kellene attól, hogy a távollétével sérti a szolgálati érdeket, az egységvezető számára pedig jobban megelőzhetők az egyik beosztottjának távollétével kapcsolatos problémák.
Az ilyen szabadnap csökkentési terv sem a szolgálati érdekkel, sem a személyzeti szabályzat alkalmazandó rendelkezéseivel nem ellentétes. Azok a jelzések, amelyeket ez a terv az adminisztráció által elvégzendő „szolgálati okkal összefüggő okok” értékelését illetően tartalmaz a következő évre vonatkozóan és ebből következően azon szabadnapokra vonatkozóan, amelyeket az adminisztráció átvihetőnek tekint, olyan határozott garanciát jelentenek, amelyek jogos bizalmat kelthetnek annak címzettjében.
(lásd a 88–90. pontot)