A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2023. november 23.(*)
„Fellebbezés – Állami támogatás – Az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja – A légi közlekedés svéd piaca – A Svéd Királyság által bejelentett támogatási program – A Covid19‑járvánnyal összefüggésben a légitársaságok támogatására irányuló hitelgaranciák – Állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret – A Bizottság kifogást nem emelő határozata – A gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére irányuló támogatás – Az arányosság elve és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – Szolgáltatásnyújtás szabadsága”
A C‑209/21. P. sz. ügyben,
a Ryanair DAC (székhelye: Swords [Írország], képviselik: V. Blanc, F.‑C. Laprévote és E. Vahida avocats, I.‑G. Metaxas‑Maranghidis dikigoros, valamint D. Pérez de Lamo és S. Rating abogados)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2021. április 1‑jén benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn, S. Noë és F. Tomat, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
a Francia Köztársaság (képviselik kezdetben: A.‑L. Desjonquères, P. Dodeller, T. Stéhelin és N. Vincent, később: A.‑L. Desjonquères, T. Stéhelin és N. Vincent, végül A.‑L. Desjonquères és T. Stéhelin, meghatalmazotti minőségben),
a Svéd Királyság (képviselik kezdetben: O. Simonsson, H. Eklinder, J. Lundberg, C. Meyer‑Seitz, A. M. Runeskjöld, M. Salborn Hodgson, R. Shahsavan Eriksson és H. Shev, később: O. Simonsson, H. Eklinder, C. Meyer‑Seitz, A. M. Runeskjöld, M. Salborn Hodgson, R. Shahsavan Eriksson és H. Shev, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó felek az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: C. Lycourgos tanácselnök, O. Spineanu‑Matei, J.‑C. Bonichot, S. Rodin (előadó) és L. S. Rossi bírák,
főtanácsnok: G. Pitruzzella,
hivatalvezető: M. Longar tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2022. október 19‑i tárgyalásra,
a főtanácsnok indítványának a 2023. március 16‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésében a Ryanair DAC az Európai Unió Törvényszéke 2021. február 17‑i Ryanair kontra Bizottság ítéletének (T‑238/20, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2021:91) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az SA.56812 (2020/N) – Svédország – Covid19: Hitelgarancia‑rendszer a légitársaságok számára – állami támogatásról szóló, 2020. április 11‑i C(2020) 2366 final bizottsági határozat (HL 2020. C 269., 2. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti keresetét.
A jogvita előzményei és a vitatott határozat
2 A jogvitának a megtámadott ítéletből következő előzményei az alábbiak szerint foglalhatók össze.
3 2020. április 3‑án a Svéd Királyság bejelentette az Európai Bizottságnak az egyes légitársaságok javára szóló hitelgarancia‑rendszer formájában nyújtott támogatásra vonatkozó intézkedést (a továbbiakban: szóban forgó támogatási program). A szóban forgó támogatási programnak lehetővé kellett tennie az e tagállam által kiadott működési engedéllyel (a továbbiakban: svéd engedély) rendelkező azon légitársaságok számára, amelyek a svéd terület „összeköttetése” szempontjából jelentősek, hogy elegendő likviditással rendelkezzenek annak elkerüléséhez, hogy a Covid19‑világjárvány által okozott zavarok veszélyeztessék életképességüket, valamint ahhoz, hogy az egészségügyi válság alatt és után fenntartsák a gazdasági tevékenység folytonosságát. A szóban forgó támogatási program minden olyan légitársaság javára szólt, amelyek 2020. január 1‑jén a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló, 2008. szeptember 24‑i 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 293., 3. o.) 3. cikke alapján a légi közlekedés területén folytatott kereskedelmi tevékenység folytatására szóló svéd engedéllyel rendelkeznek, azon légitársaságok kivételével, amelyek fő tevékenysége nem menetrend szerinti légi személyszállítási szolgáltatások nyújtása. Az e program keretében garantált hitelek maximális összege 5 milliárd svéd korona (SEK) (hozzávetőleg 455 millió euró) volt. A beruházási hitelekre és a forgótőke‑hitelekre vonatkozó garanciák legkésőbb 2020. december 31‑ig voltak nyújthatók, legfeljebb hatéves időtartamra.
4 2020. április 11‑én a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot, amelyben – miután megállapította, hogy a szóban forgó támogatási program az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül – a 2020. április 3‑i közleményével (C[2020] 2215, HL 2020. C 112. I., 1. o.) módosított, az „Állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret a gazdaságnak a jelenlegi Covid19‑járvánnyal összefüggésben való támogatása céljából” című, 2020. március 19‑i közleményére (C[2020] 1863, HL 2020. C 91. I., 1. o.) (a továbbiakban: ideiglenes keret) tekintettel értékelte e program belső piaccal való összeegyeztethetőségét.
5 E tekintetben a Bizottság először is megállapította, hogy az 1008/2008 rendeletnek megfelelően a szóban forgó támogatási programra jogosult légitársaságok „központi ügyvezetésének helye” Svédországban volt, a pénzügyi helyzetüket pedig az engedélyek kiadásáért felelős nemzeti hatóság rendszeresen ellenőrizte. A Bizottság ezenkívül úgy ítélte meg, hogy a menetrend szerinti személyszállítási szolgáltatásoknak a szóban forgó intézkedés kedvezményezettjei általi üzemeltetése jelentős szerepet játszhatott az ország „összeköttetése” terén, következésképpen pedig e program jogosultsági feltételei relevánsak azon légitársaságok azonosítása szempontjából, amelyek kapcsolódnak Svédországhoz, és hozzájárulnak annak „összeköttetéséhez”, a szóban forgó támogatási program céljának megfelelően. Másodszor, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az említett program szükséges, megfelelő és arányos volt a svéd gazdaságban bekövetkezett komoly zavar megszüntetése tekintetében, és megfelelt az ideiglenes keret „Hitelgaranciák formájában nyújtott támogatás” című 3.2 pontjában foglalt valamennyi releváns feltételnek.
6 A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó támogatási program az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja alapján összeegyeztethető a belső piaccal, ezért pedig nem emelt kifogást vele szemben.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
7 A Törvényszék Hivatalához 2020. május 1‑jén benyújtott keresetlevelével a Ryanair keresetet terjesztett elő a vitatott határozat megsemmisítése iránt.
8 Keresetének alátámasztása érdekében a Ryanair négy jogalapra hivatkozott, amelyeket a következőkre alapított: az elsőt az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének és a szolgáltatásnyújtás szabadságának megsértésére; a másodikat a támogatás kedvező hatásainak a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásaihoz viszonyított mérlegelésére vonatkozó kötelezettség megsértésére; a harmadikat arra, hogy a Bizottság megsértette eljárási jogait, amikor megtagadta a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását annak ellenére, hogy komoly kétségek merültek fel a bejelentett intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, a negyediket pedig az EUMSZ 296. cikk második bekezdésének megsértésére.
9 A Törvényszék a megtámadott ítéletben a Ryanair által felhozott első, második és negyedik jogalapot mint megalapozatlant elutasította. A harmadik jogalapot illetően többek között az első két kereseti jogalap elutasításához vezető indokokra tekintettel úgy ítélte meg, hogy annak megalapozottságát nem szükséges megvizsgálni. Következésképpen a Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasította, anélkül hogy határozott volna e kereset elfogadhatóságáról.
A felek kérelmei a Bíróság előtt
10 Fellebbezésében a Ryanair azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– semmisítse meg a vitatott határozatot;
– a Bizottságot, a Francia Köztársaságot és a Svéd Királyságot kötelezze a költségek viselésére, vagy másodlagosan:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és
– utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, a költségekről pedig jelenleg ne határozzon.
11 A Bizottság és a Svéd Királyság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést, és
– a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.
12 A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést.
A fellebbezésről
13 Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Ryanair öt jogalapra hivatkozik. Az első jogalap téves jogalkalmazáson alapul, amennyiben a Törvényszék tévesen utasította el az első fokon benyújtott keresetnek a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított jogalapját. A második jogalap a szolgáltatásnyújtás szabadságának megsértésére alapított kereseti jogalap vizsgálata során elkövetett téves jogalkalmazáson és a tények nyilvánvaló elferdítésén alapul. A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elutasította a támogatási program kedvező hatásainak és kedvezőtlen hatásainak mérlegelésére vonatkozó kritérium alkalmazását. A negyedik jogalap téves jogalkalmazáson és a tények nyilvánvaló elferdítésén alapul, amennyiben a Törvényszék azt állapította meg, hogy a Bizottság nem sértette meg az EUMSZ 296. cikk második bekezdése alapján őt terhelő indokolási kötelezettséget. Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvalóan elferdítette a tényeket, amikor úgy határozott, hogy nem vizsgálja meg az első fokon benyújtott kereset harmadik, a fellebbező eljárási jogainak megsértésére alapított jogalapjának megalapozottságát.
Az első jogalapról
A felek érvei
14 Első jogalapjában, amely négy részből áll, és a megtámadott ítélet 25–57. pontjára vonatkozik, a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a szóban forgó támogatási program nem sértette az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.
15 Első jogalapjának első részében a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék nem alkalmazta megfelelően az állampolgárság alapján történő bármely hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amely az Európai Unió jogrendjének egyik alapvető jelentőségű elve. Jóllehet a Törvényszék a megtámadott ítélet 30. pontjában elismerte, hogy a szóban forgó támogatási program által bevezetett eltérő bánásmód az egyik jogosultsági feltételre, nevezetesen a svéd engedéllyel való rendelkezésre tekintettel hátrányos megkülönböztetésnek tekinthető, tévesen állapította meg, hogy az ilyen hátrányos megkülönböztetést csak az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjára tekintettel kell értékelni, mivel e rendelkezés az EUMSZ 18. cikk értelmében vett különös rendelkezésnek minősül. A szóban forgó támogatási program kedvezményének a svéd engedéllyel rendelkező légi közlekedési vállalkozásokra történő korlátozása ugyanis állampolgárságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetéssel egyenértékű, mivel az ilyen engedély megszerzéséhez a légitársaság központi ügyvezetése helyének szükségszerűen Svédországban kell lennie.
16 A fellebbező ezenkívül azt állítja, hogy a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia, hogy az ilyen hátrányos megkülönböztetés az EUMSZ 52. cikk értelmében vett közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokkal igazolt‑e, vagy mindenesetre objektív, az érintett személyek állampolgárságától független megfontolásokon alapul‑e.
17 E jogalap második részében a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 32–33. pontjában a szóban forgó támogatási program céljának meghatározását illetően tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvalóan elferdítette a tényeket. Különösen, a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy e program célja Svédország „összeköttetésének” biztosítására korlátozódik, vagy megfelel az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának, miközben a vitatott határozatból egyértelműen kitűnik, hogy e cél az volt, hogy megfelelő likviditást biztosítsanak a „svéd engedéllyel rendelkező” légitársaságok számára.
18 Első jogalapjának harmadik részében a Ryanair azt állítja, hogy a megtámadott ítélet téves jogalkalmazáson és a tények nyilvánvaló elferdítésén alapul, amennyiben a Törvényszék a megtámadott ítélet 38–44. pontjában úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó támogatási program, amelyben csak a svéd engedéllyel rendelkező légitársaságok részesülnek, alkalmas a céljának elérésére. E tekintetben a Törvényszék azáltal, hogy tévesen értelmezte az 1008/2008 rendeletet, és jogellenesen kiegészítette a vitatott határozat indokolását, tévesen vélte úgy, hogy először is az a tagállam, amely engedélyt bocsátott ki valamely légitársaság részére, ellenőrizheti azt a módot, ahogyan a kedvezményezettek a támogatást felhasználják; másodszor, hogy e tagállam meggyőződhet arról, hogy az engedéllyel rendelkező légitársaság vissza fogja fizetni a részére nyújtott kölcsönöket oly módon, hogy csökkentse annak kockázatát, hogy a garanciát igénybe vegyék, harmadszor pedig, hogy a működési engedéllyel rendelkező légitársaságok szorosabb kapcsolatban állnak az ezen engedélyt kibocsátó tagállam gazdaságával. A támogatást nyújtó tagállam által végzett ellenőrzések, a kölcsönök vissza nem fizetésének kockázata és az e tagállam gazdaságával fennálló kapcsolatok szempontjából ugyanis nem áll fenn semmilyen különbség az említett tagállam által kibocsátott működési engedéllyel rendelkező légitársaságok és a valamely más tagállam által kibocsátott működési engedéllyel rendelkező légitársaságok között.
19 E jogalap negyedik részében a Ryanair lényegében téves jogalkalmazásra és a tények nyilvánvaló elferdítésére hivatkozik, amennyiben a Törvényszék a megtámadott ítélet 45–54. pontjában megállapította, hogy a szóban forgó támogatási program arányos.
20 Először is, a Törvényszék tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 45. és 51. pontjában, hogy a svéd engedély követelménye „a legalkalmasabb arra, hogy garantálja a légitársaság [svéd] területen való jelenlétének tartós jellegét”, továbbá hogy a „központi ügyintézés helye”, vagyis az igazgatási és pénzügyi döntések meghozatalának helye „a jelen esetben különösen fontos annak biztosítása érdekében, hogy Svédország összeköttetése ne szakadjon meg egyik napról a másikra”. A svéd engedéllyel való rendelkezés kötelezettsége és a svéd terület kiszolgálására vonatkozó biztosíték közötti okozati összefüggés teljesen hipotetikus, és ellentmond a Ryanair által a Törvényszék részére szolgáltatott adatoknak.
21 Másodszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 45. pontjában tévesen állapította meg, hogy a támogatásra jogosult légitársaságok „együttesen főként Svédország menetrendszerinti kiszolgálásához járul[nak] hozzá”. A tények nyilvánvaló elferdítéséről van szó, mivel azon adatok alapján, amelyeket maga a Törvényszék szolgáltatott a megtámadott ítélet 46. pontjában, a svéd engedéllyel rendelkező légitársaságok a svédországi menetrend szerinti légi járatok kisebb részét képviselték e szolgáltatások három szegmense közül kettőben, nevezetesen az Unión belüli járatok esetében 49%‑os összesített piaci részesedéssel, az Unión kívüli járatok esetében pedig 35%‑os összesített piaci részesedéssel. Ráadásul ez az indok szintén téves jogalkalmazáson, pontosabban az arányosság elvének téves alkalmazásán alapul, csakúgy mint a megtámadott ítélet 46. pontjában kifejtett indok, amely szerint a svéd engedéllyel rendelkező légitársaságok a belföldi utasforgalom 98%‑át és a belföldi árufuvarozás 84%‑át képviselik, továbbá hogy Svédország „földrajzi kiterjedésére és földrajzi helyzetére tekintettel nagyon lényeges adat[ról]” van szó. Ezen elv értelmében a Törvényszéknek értékelnie kellett volna a belföldi forgalomnak a teljes svéd forgalomhoz viszonyított arányát.
22 Harmadszor, a Törvényszék a megtámadott ítéletben elmulasztotta értékelni a szóban forgó támogatási program versenyre gyakorolt hatását az arányosság kritériuma szempontjából. Márpedig az ilyen értékelés alapvető fontosságú annak meghatározásához – ahogyan azt maga a Törvényszék megfogalmazta –, hogy a szóban forgó támogatási program „nem haladja‑e meg” a kinyilvánított céljának eléréséhez „szükséges mértéket”.
23 Negyedszer, a Törvényszék a megtámadott ítélet 50. és 51. pontjában a hátrányosan megkülönböztető jogosultsági kritériumokat és az azokból eredő inkoherenciát – tévesen – a szóban forgó támogatási program állítólagos célkitűzésével indokolta, azt állítva, hogy a kis társaságok „különösen” olyan járatokat üzemeltetnek, amelyeknek különleges rendeltetésük van, továbbá hogy a fellebbező a svédországi jelenlétét egyetlen állomáshelyre korlátozta, amely egyetlen repülőgépet foglal magában, valamint hogy a fellebbező piaci részesedése a Covid19‑világjárvány kezdete előtt csökkent. Így a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a Ryanair 5%‑os piaci részesedésének jelentőségét. A fellebbező vitatja a Törvényszék azon állítását is, amely szerint „az érintett tagállam által nyújtható források nem végtelenek, és ezért bizonyos prioritásoknak kell megfelelniük”.
24 Ötödször, a Törvényszék a megtámadott ítélet 53. pontjában tévesen tagadta meg egy másik támogatási forgatókönyv vizsgálatát azzal az indokkal, hogy a Bizottságnak nem kell „állást foglalnia minden lehetséges tervezett alternatív intézkedésről”. A Törvényszék e tekintetben tévesen támaszkodott a 2019. május 6‑i Scor kontra Bizottság ítéletére (T‑135/17, EU:T:2019:287), amelyből csupán az következik, hogy a Bizottságnak nem állt fenn az a kötelezettsége, hogy az indokolásban az összes alternatív intézkedést megvizsgálja.
25 Ezenkívül a Törvényszék által a megtámadott ítélet 54. pontjában kifejtett azon indok, amely szerint a szóban forgó támogatási programnak a nem Svédországban letelepedett társaságokra való kiterjesztésében álló hipotetikus alternatív intézkedés nem tette volna lehetővé az „összeköttetési” célkitűzés ugyanilyen mértékű elérését, ezen ítélet 40–44. pontjára való utalással azon a téves jogi feltevésen alapul, amely szerint az 1008/2008 rendelet értelmében a valamely más tagállam által kibocsátott működési engedéllyel rendelkező légitársaságok könnyebben megszakíthatják a Svédországba irányuló és onnan induló járataikat.
26 A Bizottság, a Francia Köztársaság és a Svéd Királyság azt állítja, hogy az első fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A Bíróság álláspontja
27 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ahhoz, hogy valamely nemzeti intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősüljön, valamennyi alábbi feltétel teljesülése szükséges. Először is állami, vagy állami forrásból történő beavatkozásnak kell történnie. Másodszor, e beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor, a kedvezményezettjét szelektív előnyben kell részesítenie. Negyedszer, torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie (2018. június 28‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑208/16 P, EU:C:2018:506, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése tehát az ilyen jellemzőkkel rendelkező és az ilyen hatásokat kifejtő intézkedések tekintetében írja elő az állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének elvét, amennyiben ezek az intézkedések alkalmasak a verseny torzítására, és sérelmesek lehetnek a tagállamok közötti kereskedelem szempontjából.
29 Közelebbről, a szelektivitásnak az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdéséből eredő követelménye azt feltételezi, hogy a Bizottság bizonyítsa, hogy a tág értelemben vett gazdasági előny, amely közvetlenül vagy közvetve egy adott intézkedésből származik, kifejezetten egy vagy több vállalkozásnak kedvez. Ennek érdekében a Bizottság feladata különösen annak bizonyítása, hogy az érintett intézkedés különbségtételt vezet be az elérni kívánt célra tekintettel hasonló helyzetben lévő vállalkozások között. Szükséges tehát, hogy az előnyt szelektív módon biztosítsák, továbbá hogy az alkalmas legyen arra, hogy bizonyos vállalkozásokat másoknál kedvezőbb helyzetbe hozzon (2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 103. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 Az EUMSZ 107. cikk (2) és (3) bekezdése ugyanakkor meghatároz bizonyos, az állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének a jelen ítélet 28. pontjában hivatkozott elve alóli eltéréseket, mint például az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában foglalt, az „egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére” irányuló támogatásokra vonatkozó eltérést. Így az ezen eltérést engedő rendelkezésekben előírt célok érdekében és követelmények szerint nyújtott állami támogatások összeegyeztethetők a belső piaccal vagy azzal összeegyeztethetőnek nyilváníthatók, függetlenül attól, hogy a jelen ítélet 27. pontjában említett jellemzőkkel rendelkeznek, és az ott említett hatásokkal járnak.
31 Ebből következik, hogy – mivel különben az említett, eltérést engedő rendelkezések hatékony érvényesülését hiúsítanák meg – azok az állami támogatások, amelyeket e követelményeknek megfelelően, vagyis az ott elismert cél érdekében és az e cél eléréséhez szükséges és azzal arányos mértékben nyújtanak, nem tekinthetők a belső piaccal összeegyeztethetetlennek kizárólag a jelen ítélet 27. pontjában említett azon jellemzőkre vagy hatásokra tekintettel, amelyek minden állami támogatáshoz szorosan kapcsolódnak, azaz különösen az azzal összefüggő okokból, hogy a támogatás szelektív jellegű, vagy hogy torzítja a versenyt (2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Valamely támogatás tehát nem tekinthető a belső piaccal összeegyeztethetetlennek kizárólag olyan okokból, amelyek a támogatás szelektív jellegéhez, illetve ahhoz kapcsolódnak, hogy torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget (2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 108. pont).
33 Mindemellett, ami az első jogalap első részét illeti, amelyben a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 31. pontjában nem alkalmazta az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának az EUMSZ 18. cikkben rögzített elvét, hanem a szóban forgó intézkedést az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjára tekintettel vizsgálta meg, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az EUMSZ 108. cikk szerinti eljárás soha nem vezethet az EUM‑Szerződés különös rendelkezéseivel ellentétes eredményre. Így az olyan támogatás, amely önmagában vagy bizonyos feltételeinél fogva sérti az uniós jog rendelkezéseit vagy általános elveit, nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek (2023. január 31‑i Bizottság kontra Braesch és társai ítélet, C‑284/21 P, EU:C:2023:58, 96. pont; 2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 109. pont).
34 Mindazonáltal, ami konkrétan az EUMSZ 18. cikket illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e cikk csak az uniós jog által szabályozott azon esetekben alkalmazható önállóan, amelyekre az EUM‑Szerződés nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést tiltó különös szabályt (2017. július 18‑i Erzberger ítélet, C‑566/15, EU:C:2017:562, 25. pont; 2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 110. pont).
35 Mivel – amint azt a jelen ítélet 30. pontja is felidézte – az EUMSZ 107. cikk (2) és (3) bekezdése eltéréseket ír elő az e cikk (1) bekezdésében kimondott, az állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetetlenségére vonatkozó elvtől, ily módon pedig elismeri különösen a vállalkozások közötti eltérő bánásmódot, feltéve hogy megfelelnek az ezen eltérésekben előírt követelményeknek, ezen eltéréseket az EUMSZ 18. cikk első bekezdése értelmében a Szerződésekben előírt „különös rendelkezéseknek” kell tekinteni (2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 111. pont).
36 Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 31. pontjában megállapította, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja ilyen különös rendelkezésnek minősül, és csak azt kell megvizsgálni, hogy a szóban forgó intézkedés által előidézett eltérő bánásmód e rendelkezés alapján megengedett volt‑e.
37 Ebből következik, hogy a Ryanair állításával ellentétben a szóban forgó támogatási programból eredő eltérő bánásmódot az EUMSZ 52. cikkben foglalt indokokra tekintettel sem kell igazolni.
38 A fentiekre tekintettel az első jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
39 E fellebbezési jogalap második részében a Ryanair lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 32. és 33. pontjában tévesen határozta meg a szóban forgó támogatási program célját – mint az kitűnik a vitatott határozatból –, és tévesen állapította meg, hogy e célkitűzés Svédország „összeköttetésének” megőrzésére irányul.
40 E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 32. pontjában kiemelte, hogy a szóban forgó támogatási program célja az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának megfelelően a svéd gazdaságban a Covid19‑világjárvány által okozott komoly zavar megszüntetése, Svédország „összeköttetésének” biztosítása révén.
41 Az e program által követett cél ezen leírása megfelel a vitatott határozatban, azon belül is különösen a megtámadott ítéletben hivatkozott (8) és (43) preambulumbekezdésben kifejtett leírásnak, amely preambulumbekezdésekben a Bizottság egyrészt kimondta a svéd terület „összeköttetésének” biztosítására irányuló célkitűzést, másrészt pedig értékelte azt, hogy e célkitűzés az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának alkalmazása szempontjából mennyiben releváns. Ezzel szemben a Ryanair állításával ellentétben e határozatból nem az tűnik ki, hogy a svéd engedéllyel való rendelkezés önmagában a szóban forgó támogatási program céljának minősülne, hanem az ilyen engedéllyel való rendelkezés esetében inkább – mint azt a megtámadott ítélet 32. pontjában lényegében a Törvényszék is megállapította – e program jogosultsági feltételéről van szó.
42 Amennyiben a Ryanair e harmadik részben még azt is kifogásolja, hogy a Törvényszék elferdítette az elé terjesztett tényeket, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak tárgyi pontatlansága a hozzá benyújtott ügyiratokból kitűnik –, másrészt pedig a tények értékelésére (2020. június 25‑i CSUE kontra KF ítélet, C‑14/19 P, EU:C:2020:492, 103. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Ebből következik, hogy a tények értékelése – a Törvényszék előtt bemutatott bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve – nem minősül olyan jogkérdésnek, amely a Bíróság felülvizsgálata alá tartozna (2020. június 25‑i CSUE kontra KF ítélet, C‑14/19 P, EU:C:2020:492, 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Ha a fellebbező a bizonyítékoknak a Törvényszék általi elferdítésére hivatkozik, akkor az EUMSZ 256. cikk, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék által elferdített bizonyítékokat, és bizonyítania kell azokat az elemzési hibákat, amelyek a fellebbező megítélése szerint a Törvényszéket ezen elferdítéshez vezették. Egyébiránt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése (2020. június 25‑i CSUE kontra KF ítélet, C‑14/19 P, EU:C:2020:492, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az említett rész alátámasztása érdekében a Ryanair nem jelöli meg azokat a bizonyítékokat, amelyeket a Törvényszék a szóban forgó támogatási program céljának meghatározása során elferdített volna, még inkább pedig nem bizonyítja, hogy e bizonyítékokat mennyiben ferdítették el.
46 E körülmények között az első jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
47 E jogalap harmadik részében a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és elferdítette a tényeket, amikor a megtámadott ítélet 38–44. pontjában úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó támogatási program, mivel csak a svéd engedéllyel rendelkező légitársaságokat részesítette előnyben, a nem menetrend szerinti légi utasszállítási szolgáltatásokat működtető légitársaságok kizárásával, alkalmas volt a céljának elérésére.
48 E tekintetben a Ryanair első kifogásában lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítéletnek többek között a 40. pontjában kijelentette, hogy a támogatást nyújtó tagállam által kibocsátott engedéllyel való rendelkezésre vonatkozó kritérium lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy a kedvezményezettek milyen módon használják fel e támogatást, olyan indokolást adott elő, amely a vitatott határozatban nem szerepelt, vagyis a Bizottság által e határozat alátámasztására felhozott indokokat a saját indokolásával helyettesítette.
49 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kétségtelenül kitűnik, hogy az EUMSZ 263. cikkben említett jogszerűségi vizsgálat keretében a Bíróság és a Törvényszék semmi esetre sem helyettesítheti a megtámadott jogi aktus kibocsátójának indokolását a saját indokolásával (lásd ebben az értelemben: 2021. október 6‑i World Duty Free Group és Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑51/19 P és C‑64/19 P, EU:C:2021:793, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a vitatott határozat (43) preambulumbekezdésében a Bizottság kijelenti, hogy a svéd engedéllyel rendelkező légitársaságok központi ügyvezetésének helye Svédországban van, és ott rendszeresen figyelemmel kísérik pénzügyi helyzetüket. Így a megtámadott ítélet 40. pontjában a Törvényszék arra szorítkozott, hogy választ adjon a fellebbezőnek az ezen ítélet 38. pontjában említett érvelésére, továbbá részletesebben kifejtse a vitatott határozat indokolását, konkrétabban pedig arra, hogy levezessen bizonyos információkat az e határozatban szereplő elemekből, anélkül azonban, hogy megváltoztatta volna e határozat indokolását.
50 Az első jogalap harmadik része keretében előterjesztett második kifogást illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 40–42. pontjában megfogalmazott állításokra támaszkodva ezen ítélet 43. pontjában megállapította, hogy azáltal, hogy a szóban forgó támogatási program kedvezményét kizárólag a svéd engedéllyel rendelkező és így Svédországban központi ügyvezetési hellyel rendelkező légitársaságokra korlátozta, a Svéd Királyság jogszerűen törekedett lényegében arra, hogy meggyőződjön a közte és a garanciájában részesülő légitársaságok közötti tartós kapcsolat fennállásáról; az említett ítélet 44. pontjában pedig a Törvényszék megállapította, hogy az ilyen engedéllyel való rendelkezésre vonatkozó jogosultsági feltétel tehát alkalmas az e tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére irányuló cél elérésére.
51 E tekintetben először is, a Törvényszék a megtámadott ítélet 43. és 44. pontjában csak a működési engedéllyel rendelkező légitársaságok és az ezen engedélyt kibocsátó tagállam közötti kapcsolat sajátosságának és stabilitásának a megállapítása érdekében támaszkodott az 1008/2008 rendeletre, tekintettel e rendeletnek a kapcsolataikat szabályozó rendelkezéseire, különösen pedig az e tagállam hatóságai által e légitársaságok felett gyakorolt pénzügyi ellenőrzésekre. Márpedig annak meghatározása érdekében, hogy a jogosultsági feltételek alkalmasak‑e a szóban forgó támogatási program által követett cél elérésére, önmagában nincs hatással e kapcsolat értékelésére az a tény, hogy ezen ellenőrzések nem kifejezetten a svéd engedéllyel rendelkező légitársaságoknak nyújtott támogatások felhasználására vonatkoznak, vagy hogy e támogatások felhasználásának ellenőrzése a svéd engedéllyel nem rendelkező légitársaságoknál is elvégezhető, amint azt a Ryanair állítja.
52 Másodszor, jóllehet a Ryanair a jelen ítélet 50. pontjában említett megfontolásokat illetően a tények elferdítésére hivatkozik, elegendő megállapítani, hogy a Ryanair nem terjesztett elő olyan érvet, amely a jelen ítélet 44. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy a Törvényszék ilyen elferdítést követett volna el.
53 A fentiekre tekintettel az első jogalap harmadik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
54 E jogalap negyedik részében a Ryanair lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és elferdítette a tényeket, amikor a megtámadott ítélet 45–54. pontjában megállapította, hogy a szóban forgó támogatási program arányos.
55 E tekintetben, amennyiben a fellebbező e rész első, második és negyedik kifogásával a Törvényszék bizonyos olyan megállapításait vitatja, amelyek a megtámadott ítéletnek többek között a 45. és 46., valamint 50. és 51. pontjában szerepelnek, és amelyeket a jelen ítélet 20. és 21. pontja ismertet, meg kell állapítani egyrészt, hogy a fellebbező így valójában a tények és bizonyítékok azon önálló értékelését kívánja megkérdőjelezni, amelyet a Törvényszék különösen a megtámadott ítélet 55. pontjában annak megállapítása érdekében végzett, hogy a Bizottság nem követett el mérlegelési hibát a szóban forgó támogatási program arányos jellegét illetően.
56 Másrészt, jóllehet a második kifogás keretében a fellebbező a tények olyan elferdítésére hivatkozott, amelyet a Törvényszék állítólag a megtámadott ítélet 45. pontjában követett el, amennyiben a Törvényszék azon állítása, amely szerint a szóban forgó támogatási programra jogosult légitársaságok „együttesen főként Svédország menetrendszerinti kiszolgálásához járul[nak] hozzá”, nem következik azokból az adatokból, amelyeket maga a Törvényszék használt fel, meg kell állapítani, hogy ezen adatok értékelése nem bizonyít semmi olyan nyilvánvalóan téves értékelést, amely a tények elferdítésének minősülne.
57 Tekintettel ugyanis a svéd engedéllyel rendelkező légitársaságok által bonyolított belföldi utasforgalom (98%) és áruforgalom (84%) arányának magas százalékára – ezek az adatok elsődleges fontosságúak a szóban forgó támogatási program által követett cél elérése szempontjából, amit a fellebbező önmagában nem vitatott –, továbbá tekintettel e társaságoknak mind az Unión belüli légi utasforgalmon (49%), mind pedig az azon kívüli utasforgalmon (35%) belüli jelentős százalékára, a Törvényszék e ténybeli elemek elferdítése nélkül állapíthatta meg, hogy a támogatható légitársaságok együttesen főként Svédország menetrend szerinti kiszolgálásához járulnak hozzá mind az árufuvarozás, mind pedig a személyszállítás tekintetében, ami megfelel a Svédország összeköttetésének biztosítására irányuló célnak, függetlenül attól, hogy Svédországon belüli, Svédországból induló vagy Svédországba irányuló légi útvonalakról van‑e szó.
58 Következésképpen az első jogalap negyedik részének első, második és negyedik kifogását mint elfogadhatatlant, mindenesetre pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.
59 Az első jogalap e részének a megtámadott ítélet 53. pontja ellen irányuló ötödik kifogását illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék ezen 53. pontban csak a teljesség kedvéért állapította meg, hogy a Bizottságnak nem kellett a szóban forgó támogatási programhoz képest felmerülő összes alternatív intézkedésről határoznia. Mint ugyanis indítványának 65. és 66. pontjában a főtanácsnok is megjegyezte, a Törvényszék ezen ítélet 54. pontjában kimondta, hogy a fellebbező által javasolt alternatív intézkedések semmi esetre sem tették volna lehetővé az e rendszer által követett cél elérését. A Törvényszék e tekintetben az említett ítélet 40–44. pontjára támaszkodott, amelyek – mint az kitűnik a jelen ítélet 48–53. pontjából – nem tartalmaznak téves jogalkalmazást.
60 Ezt az érvet tehát mint hatástalant el kell utasítani.
61 A fentiekre tekintettel az első jogalap negyedik részét, következésképpen pedig e jogalapot teljes egészében el kell utasítani, annak fenntartásával, hogy meg kell vizsgálni e jogalap negyedik részének a jelen ítélet 22. pontjában említett harmadik kifogását, amely a fellebbezés harmadik jogalapja keretében előadott érveléshez kapcsolódik, és amelyet a jelen ítélet 84–90. pontja e jogalappal együttesen vizsgál meg.
A második jogalapról
A felek érvei
62 Második jogalapjában a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 62–64. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvalóan elferdítette a tényeket, amikor elutasította a Ryanair első fokon benyújtott keresete első jogalapjának harmadik részét, amelyben a Ryanair a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének megsértésére hivatkozott.
63 E jogalap első részében a Ryanair arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 63. pontjában foglaltakkal ellentétben ő a Törvényszék előtt igenis hivatkozott az 1008/2008 rendelet megsértésére, azt állítva, hogy megsértették a légi közlekedési ágazatban a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét. A Törvényszék azáltal, hogy elutasította az érveit azzal a téves indokkal, hogy „a felperes egyáltalán nem hivatkozik e rendelet megsértésére”, nyilvánvalóan elferdítette a beadványait, és nem indokolta meg a jogilag megkövetelt módon az ítéletét.
64 E jogalap második részében a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 64. pontjában ellentmondásosan és tévesen állapította meg, hogy a Ryanair nem bizonyította, hogy a Ryanairnek a szóban forgó támogatási programból való kizárása mennyiben alkalmas arra, hogy visszatartsa őt attól, hogy Svédországból kiinduló és oda irányuló szolgáltatásokat nyújtson. Az a tény ugyanis, hogy bizonyos légitársaságok ki vannak zárva az azok számára fenntartott előnyből, akiket a Ryanair „svéd légitársaságoknak” nevez, elegendő a szolgáltatásnyújtás szabadságától való visszatartás bizonyításához, anélkül hogy bármilyen további bizonyításra lenne szükség. Egyébiránt az a körülmény, hogy a fellebbező fokozatosan csökkentette tevékenységét a svéd piacon, nem releváns annak meghatározása szempontjából, hogy a szóban forgó program korlátozza‑e a szolgáltatásnyújtás szabadságát.
65 A Törvényszék tehát elferdítette a bizonyítékokat azáltal, hogy elmulasztotta megvizsgálni a szóban forgó támogatási programnak a szolgáltatásnyújtás szabadságára gyakorolt korlátozó hatására vonatkozóan a fellebbező által előterjesztett jelentős bizonyítékokat, továbbá hogy a fellebbező piaci részesedésének múltbeli alakulását illetően irreleváns megfontolásokra támaszkodott.
66 A második jogalap harmadik részében a Ryanair azt állítja, hogy az első fokon benyújtott keresetében – ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 64. pontjában megállapított – a jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy a szóban forgó támogatási programnak a szolgáltatásnyújtás szabadságára gyakorolt korlátozó hatásai nem igazoltak.
67 A Törvényszék nem vizsgálta meg megfelelően e korlátozást az alkalmasság és az arányosság szempontjából releváns kritériumok alapján. A fellebbező ezenkívül több olyan bizonyítékot is benyújtott, amelyek alátámasztják, hogy a szóban forgó támogatási program olyan korlátozó hatásokat gyakorolt a szolgáltatásnyújtás szabadságára, amelyek az említett program céljára, azaz Svédország „összeköttetésének” biztosítására tekintettel szükségtelenek, nem megfelelőek és aránytalanok voltak. Ráadásul a fellebbező ebben az összefüggésben említést tett a támogatásra való jogosultság olyan alternatív kritériumáról, amely a piaci részesedéseken alapul, és amely kevésbé lett volna káros a szolgáltatásnyújtás szabadságára nézve. A fellebbező egyébként kifejezetten megemlítette ezt a kritériumot a vitatott határozat elfogadását megelőzően a svéd miniszterelnökhöz és a versenypolitikáért felelős európai biztoshoz intézett azon levélváltásokban, amelyeket csatolt az első fokon benyújtott keresetlevélhez.
68 Márpedig a Ryanair szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állította, hogy nem szükséges megvizsgálni ezt az alternatív intézkedést annak értékelése keretében, hogy megfelelő és arányos jellegű‑e a szolgáltatásnyújtás szabadságának szóban forgó korlátozása.
69 A Bizottság, a Francia Köztársaság és a Svéd Királyság azt állítja, hogy a második fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A Bíróság álláspontja
70 A második jogalap együttesen és elsőként vizsgálandó második és harmadik részében a Ryanair lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 64. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt a körülményt, hogy a szóban forgó támogatási program csak azokat részesíti előnyben, akiket a Ryanair „svéd légitársaságoknak” nevez, vagyis a svéd engedéllyel rendelkező légitársaságokat, kizárólag az EUMSZ 107. cikk kritériumaira tekintettel vizsgálta, ahelyett hogy megvizsgálta volna, hogy ez az intézkedés az EUM‑Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseiben szereplő indokokra tekintettel igazolt‑e. Márpedig a Ryanair olyan ténybeli és jogi elemeket terjesztett a Törvényszék elé, amelyek bizonyítják e rendelkezések megsértését.
71 E tekintetben, amint azt a jelen ítélet 33. pontja is felidézte, az EUMSZ 108. cikk szerinti eljárás soha nem vezethet a Szerződés különös rendelkezéseivel ellentétes eredményre. Így az olyan támogatás, amely önmagában vagy bizonyos feltételeinél fogva sérti az uniós jog rendelkezéseit vagy általános elveit, nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek.
72 Ugyanakkor egyrészt, a valamely támogatási intézkedés által a szolgáltatásnyújtás szabadságára gyakorolt korlátozó hatások nem minősülnek a Szerződés által tiltott korlátozásnak, amennyiben az állami támogatásnak magában a jellegében rejlő olyan hatásról lehet szó, mint annak szelektív jellege (lásd: 2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 132. pont).
73 Másrészt, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy amennyiben valamely támogatás feltételei olyannyira elválaszthatatlanul kapcsolódnak a támogatás céljához, hogy nem lehet azokat elkülönítetten vizsgálni, akkor szükségképpen az EUMSZ 108. cikkben előírt eljárás keretében kell értékelni, hogy e feltételek milyen hatással vannak a támogatás egészének a belső piaccal való összeegyeztethetőségére vagy összeegyeztethetetlenségére (lásd ebben az értelemben: 1977. március 22‑i Iannelli & Volpi ítélet, 74/76, EU:C:1977:51, 14. pont; 2023. január 31‑i Bizottság kontra Braesch és társai ítélet, C‑284/21 P, EU:C:2023:58, 97. pont; 2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 133. pont).
74 Márpedig a jelen ügyben, mint az a jelen ítélet 40. és 41. pontjából is kitűnik, jóllehet a svéd engedéllyel rendelkezés önmagában nem képezte a szóban forgó támogatási program célját, hanem e program jogosultsági kritériuma volt, e kritérium önmagában elválaszthatatlanul kapcsolódott az említett program céljához, amely a svéd gazdaságban a Covid19‑világjárvány által okozott komoly zavar megszüntetésére irányult, Svédország „összeköttetésének” biztosítása révén. Ebből következik, hogy az a hatás, amely a szóban forgó támogatási program e jogosultsági kritériumából a belső piac vonatkozásában ered, nem képezheti olyan vizsgálat tárgyát, amely elkülönül e támogatási intézkedés egészének a belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó azon vizsgálattól, amelyet az EUMSZ 108. cikkben előírt eljárás keretében folytatnak le.
75 A fenti indokokból és a jelen ítélet 31. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 64. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy annak megállapításához, hogy a szóban forgó támogatási program a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősült azon tény folytán, hogy a kérdéses támogatás csak a svéd engedéllyel rendelkező légitársaságoknak kedvezett, többek között a Ryanairnek pedig nem, a Ryanairnek a jelen ügyben bizonyítania kellett volna, hogy ez az intézkedés olyan korlátozó hatásokkal jár, amelyek túlmutatnak az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelményeknek megfelelően nyújtott állami támogatáshoz szervesen kapcsolódó korlátozó hatásokon (lásd analógia útján: 2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 135. pont).
76 Márpedig a Ryanair által a második jogalap második és harmadik részének alátámasztása érdekében előadott érvelés egészében véve arra irányul, hogy kifogásolja a szóban forgó támogatási programot azon az alapon, hogy kizárólag a svéd engedéllyel rendelkező légitársaságok voltak jogosultak e program igénybevételére, továbbá hogy kifogásolja e jogosultsági kritériumnak a szolgáltatásnyújtás szabadságára gyakorolt korlátozó hatásait, miközben az ilyen hatások szervesen kapcsolódnak az említett program szelektív jellegéhez.
77 Ezenkívül a Ryanair által a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékokat illetően meg kell állapítani, hogy a Ryanair nem terjesztett elő egyetlen olyan érvet sem, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy a Törvényszék elferdítette e bizonyítékokat.
78 Ebből következik, hogy a második jogalap második és harmadik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
79 Végül e jogalap első részét mint hatástalant el kell utasítani, amennyiben az a megtámadott ítélet 63. pontjának vitatására irányul, amelynek indokolása az ezen ítélet 64. pontjában kifejtett indokokhoz képest mellékes jellegű. A fentiekre figyelemmel a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A harmadik jogalapról
A felek érvei
80 Harmadik jogalapjában a Ryanair lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 68. és 69. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottságot az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja nem kötelezi arra, hogy a támogatás összeegyeztethetőségének vizsgálata során mérlegelje e támogatás kedvező hatásait a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásaihoz képest. E jogalapot össze kell vonni az első jogalap negyedik részének a jelen ítélet 22. pontjában említett harmadik kifogásával, amelyben a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék elmulasztotta értékelni a szóban forgó támogatási program versenyellenes hatását.
81 A harmadik jogalap első részében a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék a 2020. szeptember 22‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet (C‑594/18 P, EU:C:2020:742, 20. és 39. pont) túlzottan tág értelmezését vette alapul annak megállapítása során, hogy az a feltétel, hogy a támogatás ne befolyásolja túlzott mértékben hátrányosan a kereskedelmi feltételeket, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában említett támogatásokra alkalmazandó, az e cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett támogatásokra azonban nem. Először is, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének az ezen ítélet által alkalmazott c) pontja csak a támogatásnak a kereskedelmi feltételekre gyakorolt hatására utal, nem pedig a torzulásmentes verseny védelmére, amelyet, amint azt a Törvényszék is elismerte, szintén figyelembe kell venni a támogatás kedvező és kedvezőtlen hatásainak mérlegelése során. Másodszor, ebben az ügyben a Bíróság nem folytatott elmélyült vizsgálatot az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja tekintetében. Harmadszor, a támogatás kedvező hatásai, valamint a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásai közötti mérlegelésre irányuló kötelezettség azokból az elvekből is következik, amelyek általánosan alkalmazandók az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének hatálya alá tartozó valamennyi támogatásra.
82 A harmadik jogalap második részében a fellebbező azt állítja, hogy ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 68. pontjában megállapított, a tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar fennállása alapján nem vélelmezhető, hogy a támogatás kedvező hatásai meghaladják annak kedvezőtlen hatásait, hanem éppen ellenkezőleg, különös figyelmet kell fordítani e hatások mérlegelésére e támogatás összeegyeztethetőségének értékelése során.
83 A Bizottság, a Francia Köztársaság és a Svéd Királyság azt állítja, hogy a harmadik fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A Bíróság álláspontja
84 Meg kell állapítani, hogy a 2020. szeptember 22‑i Ausztria kontra Bizottság ítélet (C‑594/18 P, EU:C:2020:742) 20. pontjában a Bíróság kiemelte az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése b) pontjának és az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdése c) pontjának szövege közötti eltéréseket, és megállapította különösen azt, hogy e rendelkezések közül csak az első írja elő azt a feltételt, amely szerint a szóban forgó támogatásnak valamilyen közös érdekű célkitűzést kell követnie. A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le, hogy az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontja nem teszi ilyen feltételtől függővé a támogatás összeegyeztethetőségét.
85 Az érintett rendelkezések szövegeinek összevetésén alapuló hasonló indok alapján – mint azt lényegében a Törvényszék is megállapította a megtámadott ítélet 67. pontjában –, mivel az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja nem utal a kereskedelmi feltételek közös érdekkel ellentétes mértékben történő megváltoztatásának hiányára, ezáltal pedig a támogatás kedvező és kedvezőtlen hatásai mérlegelésének szükségességére, e rendelkezés – a 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjától eltérően – nem értelmezhető akként, mint amely megkövetelné a Bizottságtól, hogy a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése érdekében ilyen mérlegelést végezzen.
86 Mint azt a Francia Köztársaság a válaszbeadványában helyesen kiemelte, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában és az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének c) pontjában említett támogatások összeegyeztethetőségének értékelése közötti ezen eltérést az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett támogatások sajátos jellege magyarázza, amely támogatások kivételes jellegű célkitűzéseket követnek, és különleges súllyal bírnak, amelyek vagy valamely közös európai érdeket szolgáló fontos projekt megvalósításának előmozdítására, vagy valamely tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére irányulnak. Ezért az e célkitűzések valamelyikéhez hozzájáruló támogatási intézkedések – feltéve, hogy szükségesek és arányosak – úgy tekinthetők, mint amelyek megfelelő egyensúlyt biztosítanak kedvező hatásaik és a belső piacra gyakorolt kedvezőtlen hatásaik között, következésképpen pedig megfelelnek az Unió közös érdekének.
87 Ennélfogva, mivel az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja az e rendelkezésben említett állami támogatások hatásainak a Szerződés megalkotói által elvégzett mérlegelését tükrözi, a Bizottság nem köteles e hatásokat újból mérlegelni, amikor az említett rendelkezés alapján nyújtani tervezett támogatás összeegyeztethetőségét vizsgálja.
88 Egyébiránt, jóllehet az állami támogatások összeegyeztethetetlenségének elvétől való, az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontjában előírt eltérést szigorúan kell értelmezni, az ezen eltérés meghatározásához használt kifejezéseknek nem lehet olyan értelmezést tulajdonítani, amely indokolatlanul korlátozza ezen eltérés érvényesülési körét, vagy megfosztaná azt hatásaitól. Az eltérést ugyanis az általa követett célokkal összhangban kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 11‑i Fastweb ítélet, C‑19/13, EU:C:2014:2194, 40. pont).
89 A fentiekre tekintettel a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottságot az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontja nem kötelezi arra, hogy mérlegelje a szóban forgó támogatási program kedvező hatásait, valamint a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorolt kedvezőtlen hatásait.
90 A fentiekre tekintettel a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A negyedik jogalapról
A felek érvei
91 Negyedik jogalapjában a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvalóan elferdítette a tényeket, amikor a megtámadott ítélet 77–81. pontjában tévesen állapította meg, hogy a Bizottság nem sértette meg az EUMSZ 296. cikk második bekezdése alapján őt terhelő indokolási kötelezettséget.
92 A fellebbező szerint a Törvényszék elismerte, hogy az a kontextus, amelyben a vitatott határozatot elfogadták, és amelyet a Covid19‑világjárvány kitörése jellemzett, valamint azok a nehézségek, amelyeket e világjárvány a Bizottság határozatainak megszövegezésével kapcsolatban okozhatott, igazolhatta, hogy e határozat indokolásából bizonyos alapvető elemek hiányoznak, holott ezek az elemek szükségesek lettek volna számára ahhoz, hogy megértse a Bizottság következtetéseinek alapjául szolgáló érvelést. Az EUMSZ 296. cikk második bekezdésének a Törvényszék általi értelmezése ellentétes a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, és megfosztja az indokolási kötelezettséget a hatékony érvényesüléstől.
93 A Bizottság, a Francia Köztársaság és a Svéd Királyság azt állítja, hogy a negyedik fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A Bíróság álláspontja
94 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt indokolásnak a kérdéses jogi aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, illetve hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében foglalt követelményeknek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárggyal kapcsolatos jogszabályok összességére tekintettel is (2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 198. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
95 Amikor közelebbről – mint a jelen ügyben is – az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján hozott, valamely támogatási intézkedéssel szemben kifogást nem emelő határozatról van szó, a Bíróságnak már volt alkalma pontosítani, hogy az ilyen határozatnak, amelyet rövid határidőn belül hoznak meg, kizárólag azokat az indokokat kell tartalmaznia, amelyek miatt a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem állnak fenn komoly nehézségek az érintett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésével kapcsolatban, és hogy még e határozat tömör indokolását is elegendőnek kell tekinteni a EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt indokolási kötelezettségre tekintettel, amennyiben világosan és egyértelműen feltünteti azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem állnak fenn ilyen nehézségek, mivel ezen indokolás megalapozottságának kérdése idegen e követelménytől (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 199. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
96 E követelmények fényében kell megvizsgálni, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta‑e a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozatot a jogilag megkövetelt módon megindokolták.
97 E tekintetben egyrészt, amennyiben a Ryanair lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék rugalmasabbá tette az indokolási kötelezettséggel kapcsolatos követelményeket a Covid19‑világjárvány azon kontextusára tekintettel, amelyben a vitatott határozatot elfogadták, meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 77. pontjában azon kontextusra hivatkozva, amelyben a vitatott határozatot elfogadták, vagyis kiemelve azt, hogy világjárvány volt, továbbá hogy a Bizottság milyen rendkívüli sürgősséggel fogadta el az ideiglenes keretet, vizsgálta meg többek között e keret alkalmazásával a tagállamok által neki bejelentett intézkedéseket, és hozta meg az ezen intézkedésekre vonatkozó határozatokat, köztük e határozatot, a Törvényszék – mint azt a jelen ítélet 94. és 95. pontjában említett ítélkezési gyakorlat megköveteli – helyesen vette figyelembe a releváns tényezőket annak meghatározása érdekében, hogy az említett határozat elfogadásával a Bizottság eleget tett‑e indokolási kötelezettségének.
98 Másrészt, amennyiben a Ryanair olyan konkrét körülményekre hivatkozik, amelyekről a Bizottság az őt terhelő indokolási kötelezettség megsértésével nem határozott, vagy amelyeket a vitatott határozatban nem értékelt – mint például a szóban forgó támogatási programnak az egyenlő bánásmód elvével és a szolgáltatásnyújtás szabadságával való összeegyeztethetőségét, a kereskedelemre és a versenyre gyakorolt hatását, valamint a támogatás kedvező hatásainak és kedvezőtlen hatásainak mérlegelését –, a megtámadott ítélet 79. és 80. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy e körülmények vagy nem relevánsak e határozat szempontjából, vagy pedig a jogilag megkövetelt módon utaltak azokra az említett határozatban ahhoz, hogy a Bizottság érvelése e tekintetben érthető legyen.
99 Márpedig nem tűnik úgy, hogy ezen értékelésekkel a Törvényszék megsértette volna a Bizottság által az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján hozott, kifogást nem emelő határozat indokolására vonatkozó azon követelményeket, amelyek a jelen ítélet 94. és 95. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból erednek, mivel ez az indokolás a jelen ügyben lehetővé teszi a Ryanair számára, hogy megismerje e határozat indokait, az uniós bíróság számára pedig, hogy e határozat tekintetében gyakorolja felülvizsgálati jogkörét, mint az egyébként a megtámadott ítéletből kitűnik.
100 Ezenkívül, mivel a negyedik jogalap keretében előadott érvelés valójában annak bizonyítására irányul, hogy a vitatott határozatot a Bizottság elégtelen vagy jogilag téves értékelés alapján fogadta el, ezt az érvelést, amely inkább e határozat megalapozottságára, mintsem az indokolás követelményére mint lényeges eljárási szabályra vonatkozik, a jelen ítélet 95. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel el kell utasítani.
101 A fentiekből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 77–81. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozatot a jogilag megkövetelt módon megindokolták.
102 Végül meg kell állapítani, hogy a Ryanair nem terjesztett elő egyetlen olyan érvet sem, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy a Törvényszék az első fokon benyújtott kereset negyedik jogalapjának vizsgálata során a jelen ítélet 44. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében elferdítette volna a ténybeli elemeket.
103 Következésképpen a negyedik fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az ötödik jogalapról
A felek érvei
104 Ötödik jogalapjában a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvalóan elferdítette a tényeket, amikor a megtámadott ítélet 82. és 83. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Ryanair első fokon benyújtott keresetének harmadik jogalapja, amely arra vonatkozik, hogy a Bizottság megtagadta az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítását, az e kereset első két jogalapjának elutasítása miatt elveszítette jelzett célkitűzését, és e két jogalaphoz képest nem rendelkezik önálló tartalommal.
105 A Törvényszék megállapításával ellentétben ugyanis e harmadik jogalap önálló tartalommal bírt az első fokon előterjesztett kereset első két jogalapjához képest. Az olyan komoly nehézségek fennállására vonatkozó bírósági felülvizsgálat, amelyeknek a hivatalos vizsgálati eljárás megindításához kellett volna vezetniük, eltér a Bizottság által a támogatási intézkedés érdemi vizsgálata során elkövetett téves jogalkalmazásra vagy nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozó felülvizsgálattól. Így komoly nehézségek fennállása akkor is megállapítható, ha – ellentétben azzal, amit a fellebbező az elsőfokú eljárásban előterjesztett első két jogalapjában állított – a szóban forgó támogatási program Bizottság általi vizsgálata során nem történt sem nyilvánvaló értékelési hiba, sem pedig téves jogalkalmazás.
106 Hasonlóképpen, az első fokon benyújtott kereset harmadik jogalapja esetében nem szűnt meg a jelzett célkitűzés, mivel a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibájának bizonyítása teljesen eltér azon komoly nehézségek bizonyításától, amelyeknek a hivatalos vizsgálati eljárás megindításához kellett volna vezetniük. Ezenkívül a Ryanair e tekintetben önálló érveket hozott fel, bizonyítva többek között, hogy a Bizottság nem rendelkezett olyan piaci adatokkal Svédország légi „összeköttetésére” vonatkozóan, amelyek döntő jelentőséggel bírtak volna a szóban forgó támogatási program összeegyeztethetőségének a program állítólagos céljára tekintettel történő vizsgálata szempontjából. A Törvényszék előtt a Ryanair a Bizottság információinak konkrét hiányosságait azonosította, és olyan komoly nehézségeket tárt fel, amelyek következtében a jogalapja a kereset első két jogalapjához képest önálló tartalommal rendelkezik.
107 A Bizottság, a Francia Köztársaság és a Svéd Királyság azt állítja, hogy az ötödik fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A Bíróság álláspontja
108 Amennyiben valamely felperes a Bizottság valamely állami támogatással szemben kifogást nem emelő határozatának megsemmisítését kéri, lényegében azt vitatja, hogy e határozatot anélkül fogadták el, hogy a Bizottság megindította volna az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében szabályozott hivatalos vizsgálati eljárást, ezáltal pedig megsértette a felperes eljárási jogait. Annak érdekében, hogy a megsemmisítés iránti kérelmének helyt lehessen adni, a felperes bármely azt bizonyító jogalapra hivatkozhat, hogy a Bizottság rendelkezésére álló információknak és bizonyítékoknak a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati szakaszban történő értékelése során kétségeknek kellett volna felmerülniük a szóban forgó intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan. Az ilyen érvelés azonban nem változtathatja meg a kereset tárgyát és annak elfogadhatóságának feltételeit sem. Éppen ellenkezőleg, az összeegyeztethetőséggel kapcsolatos kétségek fennállása pontosan az a bizonyíték, amelyet annak alátámasztására kell előterjeszteni, hogy a Bizottság köteles lett volna megindítani az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében, valamint az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 6. cikkének (1) bekezdésében szabályozott hivatalos vizsgálati eljárást (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
109 Így a kifogást nem emelő határozat megsemmisítése iránti kérelem előterjesztőjének kell bizonyítania, hogy kétségek álltak fenn a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, így a Bizottság köteles lett volna megindítani a hivatalos vizsgálati eljárást. Az ilyen bizonyítékot mind e határozat elfogadásának körülményei között, mind annak tartalma között egybehangzó valószínűsítő körülmények együttese alapján kell keresni (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
110 Különösen, az előzetes vizsgálati eljárás során a Bizottság által lefolytatott vizsgálat elégtelen vagy hiányos volta arra utaló valószínűsítő körülménynek minősül, hogy ezen intézmény komoly nehézségekkel szembesült a bejelentett intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során, ennek alapján pedig meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
111 E tekintetben mindenekelőtt az arra alapított kifogást illetően, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 83. pontjában úgy ítélte meg, hogy az első fokon benyújtott kereset harmadik jogalapja nem rendelkezett önálló tartalommal, meg kell állapítani, hogy valóban – mint azt fellebbezésében a Ryanair is állította –, amennyiben a Bíróságnak a jelen ítélet 110. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlata értelmében vett „komoly nehézségek” fennállása bizonyítást nyert volna, a vitatott határozatot ezen egyetlen indok alapján is meg lehetett volna semmisíteni, még akkor is, ha egyébként nem került volna megállapításra, hogy a Bizottság által az ügy érdemére vonatkozóan végzett értékelések jogilag vagy ténybeli szempontból tévesek voltak (lásd analógia útján: 2009. április 2‑i Bouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság ítélet, C‑431/07 P, EU:C:2009:223, 66. pont).
112 Ezenkívül az ilyen nehézségek fennállása többek között ezen értékelésekben kereshető, és főszabály szerint alátámasztható a felperes által a kifogást nem emelő határozat megalapozottságának vitatása érdekében előterjesztett jogalapokkal vagy érvekkel, még akkor is, ha e jogalapok vagy érvek vizsgálata nem vezet arra a következtetésre, hogy a Bizottság érdemi értékelése ténybeli vagy jogi szempontból téves (lásd ebben az értelemben: 2009. április 2‑i Bouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság ítélet, C‑431/07 P, EU:C:2009:223, 63. és 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
113 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Ryanair által első fokon benyújtott kereset harmadik jogalapja lényegében az előzetes vizsgálati eljárás során a Bizottság által végzett vizsgálat hiányos és elégtelen jellegén, valamint a szóban forgó támogatási program összeegyeztethetőségének azon eltérő értékelésén alapult, amelyre a Bizottság akkor jutott volna, ha úgy dönt, hogy hivatalos vizsgálati eljárást indít. Márpedig e keresetből az is kitűnik, hogy e jogalap alátámasztása érdekében a fellebbező lényegében nem tett mást, mint tömörített formában átvette az említett kereset első és második jogalapja keretében kifejtett, a vitatott határozat megalapozottságára vonatkozó érveket, vagy közvetlenül utalt ezekre az érvekre.
114 E körülmények között a Törvényszék a megtámadott ítélet 83. pontjában helyesen állapíthatta meg, hogy az első fokon benyújtott kereset harmadik jogalapjának „nincs önálló tartalma” a kereset első két jogalapjához képest abban az értelemben, hogy ez utóbbi jogalapok – köztük a Bizottság által lefolytatott vizsgálat hiányos és elégtelen jellegére alapított érvek – érdemi vizsgálata során a Törvényszék nem volt köteles külön értékelni e kereset harmadik jogalapjának megalapozottságát, és ez annál is inkább így van, mivel – mint arra a Törvényszék e 83. pontban szintén helyesen rámutatott – a Ryanair ez utóbbi jogalappal nem tárt fel olyan konkrét bizonyítékokat, amelyek alkalmasak lennének annak alátámasztására, hogy a Bizottság a szóban forgó intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során esetlegesen „komoly nehézségekkel” szembesült.
115 Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 84. pontjában megállapította, hogy az első fokon benyújtott kereset harmadik jogalapjának megalapozottságáról nem szükséges határozni. E tekintetben egyébiránt nem szükséges megvizsgálni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 82. pontjában helyesen állapította‑e meg, hogy e jogalap másodlagos jellegű, és megszűnt annak jelzett célkitűzése.
116 Végül meg kell állapítani, hogy a Ryanair nem terjesztett elő egyetlen olyan érvet sem, amely bizonyíthatná, hogy a Törvényszék az első fokon benyújtott kereset harmadik jogalapjának vizsgálata keretében a jelen ítélet 44. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében elferdítette volna a bizonyítékokat.
117 A fentiekből következik, hogy az ötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
118 Mivel a Bíróság a fellebbező által előterjesztett egyik jogalapnak sem adott helyt, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
119 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.
120 E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen fellebbezéssel kapcsolatos költségek viselésére.
121 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (4) bekezdése értelmében az elsőfokú eljárásba beavatkozó felet, aki részt vesz a Bíróság előtti eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában, kötelezni lehet a költségek viselésére. A Bíróság határozhat úgy, hogy e beavatkozó fél maga viseli saját költségeit. Következésképpen a Francia Köztársaság és a Svéd Királyság, amelyek az elsőfokú eljárásban beavatkozó felekként jártak el, és részt vettek a Bíróság előtti eljárásban, maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Ryanair DAC a saját költségein felül viseli az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.
3) A Francia Köztársaság és a Svéd Királyság maga viseli saját költségeit.
Aláírások