A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2023. november 23.(*)
„Fellebbezés – Állami támogatás – Az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja – A légi közlekedés francia piaca – A Francia Köztársaság által bejelentett támogatási program – A Covid19‑világjárvánnyal összefüggésben a légiforgalmi adók és illetékek megfizetésére vonatkozó, a légitársaságok támogatását célzó moratórium – Állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret – A Bizottság kifogást nem emelő határozata – Rendkívüli esemény folytán bekövetkezett károk helyreállítására nyújtott támogatás – Az arányosság elve és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve – Szolgáltatásnyújtás szabadsága”
A C‑210/21. P. sz. ügyben,
a Ryanair DAC (székhelye: Swords [Írország], képviselik: V. Blanc, F.‑C. Laprévote és E. Vahida avocats, I.‑G. Metaxas‑Maranghidis dikigoros, valamint D. Pérez de Lamo és S. Rating abogados)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2021. április 2‑án benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
az Európai Bizottság (képviselik: L. Flynn, C. Georgieva, S. Noë és F. Tomat, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
a Francia Köztársaság (képviselik kezdetben: A.‑L. Desjonquères, P. Dodeller, T. Stéhelin és N. Vincent, később: A.‑L. Desjonquères, T. Stéhelin és N. Vincent, végül A.‑L. Desjonquères és T. Stéhelin, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: C. Lycourgos tanácselnök, O. Spineanu‑Matei, J.‑C. Bonichot, S. Rodin (előadó) és L. S. Rossi bírák,
főtanácsnok: G. Pitruzzella,
hivatalvezető: M. Longar tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2022. október 19‑i tárgyalásra,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésében a Ryanair DAC az Európai Unió Törvényszéke 2021. február 17‑i Ryanair kontra Bizottság ítéletének (T‑259/20, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2021:92) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az SA.56765 (2020/N) – Franciaország – Covid19 – Légiforgalmiadó‑fizetési moratórium a közforgalmú légi közlekedési vállalkozások javára – állami támogatásról szóló, 2020. március 31‑i C(2020) 2097 final bizottsági határozat (HL 2020. C 294., 8. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti keresetét.
A jogvita előzményei és a vitatott határozat
2 A jogvitának a megtámadott ítéletből következő előzményei az alábbiak szerint foglalhatók össze.
3 2020. március 24‑én a Francia Köztársaság az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megfelelően bejelentette az Európai Bizottságnak a légitársaságok által a repülőjegyek után fizetendő polgári repülési adó és szolidaritási adó megfizetésére vonatkozó moratórium formájában nyújtott támogatásra vonatkozó intézkedést (a továbbiakban: szóban forgó támogatási program).
4 A szóban forgó támogatási program célja az volt, hogy a Közösségben a légi járatok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló, 2008. szeptember 24‑i 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 293., 3. o.) 3. cikke alapján Franciaországban kiadott működési engedéllyel (a továbbiakban: francia engedély) rendelkező légitársaságok a Covid19‑világjárvánnyal összefüggő korlátozások vagy utazási tilalmak feloldásáig és a rendes üzleti tevékenységhez való visszatérésig elegendő likviditást tarthassanak fenn. E program előírta, hogy a 2020 márciusa és decembere közötti időszakban a repülőjegyek után fizetendő polgári légi közlekedési adó és szolidaritási adó megfizetését 2021. január 1‑jéig el kell halasztani, és azt 2022. december 31‑ig 24 hónapra el kell elosztani. Az adó pontos összegét a szállított utasok száma és a francia repülőterekről induló járatok száma alapján kellett meghatározni. Ezenkívül a szóban forgó támogatási program kedvezményezettjei a francia engedéllyel rendelkező közforgalmú légi közlekedési vállalkozások voltak; ez azt jelenti, hogy a „központi ügyvezetésük helyének” Franciaországban kellett lennie.
5 2020. március 31‑én a Bizottság elfogadta a vitatott határozatot, amelyben – miután megállapította, hogy a szóban forgó támogatási program az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül – értékelte annak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét, különösen az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja fényében.
6 E tekintetben a Bizottság először is megállapította többek között azt, hogy a Covid19‑járvány az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett rendkívüli eseménynek minősül, továbbá hogy okozati összefüggés áll fenn az ezen esemény által okozott károk és a szóban forgó támogatási program által ellentételezett hátrány között, mivel e program a légitársaságok Covid19‑járványból eredő likviditási válságának mérséklésére irányult, a francia engedéllyel rendelkező közforgalmú légi közlekedési vállalatok likviditási szükségleteire reagálva.
7 Másodszor, miután emlékeztetett arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy kizárólag a valamely rendkívüli esemény által közvetlenül okozott gazdasági hátrányok ellentételezhetők, és hogy az ellentételezés nem haladhatja meg e hátrányok összegét, a Bizottság egyrészt megállapította, hogy a szóban forgó támogatási program arányos a várható károk összegével, mivel a támogatás előirányzott összege alacsonyabbnak tűnt, mint a Covid19‑járványból eredő válság miatt várható üzleti károk.
8 Másrészt, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó támogatási program hátrányos megkülönböztetéstől mentesen került kialakításra, mivel valamennyi francia engedéllyel rendelkező légitársaság a program kedvezményezettje volt. E tekintetben a Bizottság hangsúlyozta, hogy az a tény, hogy a támogatást bizonyos olyan adókra vonatkozó moratórium formájában nyújtották, amelyek a más tagállamok által kiadott működési engedéllyel rendelkező légitársaságok költségvetését is terhelik, nem befolyásolja annak hátrányos megkülönböztetéstől mentes jellegét, mivel a szóban forgó támogatási program a francia engedéllyel rendelkező légitársaságok által elszenvedett károk ellentételezésére irányult. A szóban forgó támogatási program tehát arányban áll a Covid19‑világjárvány által okozott károk ellentételezésére irányuló célkitűzésével. Közelebbről, a szóban forgó támogatási program hozzájárul a légi közlekedési ágazat szerkezetének megőrzéséhez a francia engedéllyel rendelkező légitársaságok számára. Következésképpen a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a francia hatóságok ebben a szakaszban bizonyították, hogy a szóban forgó támogatási program nem haladta meg a Covid19‑világjárványból eredő válság által közvetlenül okozott károkat.
9 Tekintettel tehát a Francia Köztársaság által tett kötelezettségvállalásokra, különösen pedig arra a kötelezettségvállalásra, hogy a Bizottság számára megküld egy részletes módszert arra vonatkozóan, hogy e tagállam hogyan kívánja utólag és minden egyes kedvezményezett vonatkozásában számszerűsíteni a Covid19‑világjárvány által okozott válsághoz kapcsolódó károkat, és beszerzi a Bizottság jóváhagyását, a Bizottság úgy határozott, hogy nem emel kifogást a szóban forgó támogatási programmal szemben.
A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
10 A Törvényszék Hivatalához 2020. május 8‑án benyújtott keresetlevelével a Ryanair keresetet terjesztett elő a vitatott határozat megsemmisítése iránt.
11 Keresetének alátámasztása érdekében a Ryanair négy jogalapra hivatkozott, amelyeket a következőkre alapított: az elsőt az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének és a szolgáltatásnyújtás szabadságának megsértésére; a másodikat a szóban forgó támogatási program Covid19‑világjárvány által okozott károkhoz viszonyított arányosságának vizsgálata során elkövetett nyilvánvaló értékelési hibára; a harmadikat arra, hogy a Bizottság megsértette eljárási jogait, amikor megtagadta a hivatalos vizsgálati eljárás megindítását annak ellenére, hogy olyan komoly kétségek merültek fel, amelyek alapján meg kellett volna indítani ezt az eljárást, a negyediket pedig arra, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikk második bekezdését.
12 A Törvényszék a megtámadott ítéletben a Ryanair által felhozott első, második és negyedik jogalapot mint megalapozatlant elutasította. A harmadik jogalapot illetően többek között az első két kereseti jogalap elutasításához vezető indokokra tekintettel úgy ítélte meg, hogy annak megalapozottságát nem szükséges megvizsgálni. Következésképpen a Törvényszék a keresetet teljes egészében elutasította, anélkül hogy határozott volna e kereset elfogadhatóságáról.
A felek kérelmei a Bíróság előtt
13 Fellebbezésében a Ryanair azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;
– semmisítse meg a vitatott határozatot, és
– a Bizottságot és a Francia Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére, vagy másodlagosan:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és
– utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, a költségekről pedig jelenleg ne határozzon.
14 A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:
– utasítsa el a fellebbezést, és
– a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.
15 A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést.
A fellebbezésről
16 Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Ryanair öt jogalapra hivatkozik. Az első jogalap téves jogalkalmazáson alapul, amennyiben a Törvényszék tévesen utasította el az első fokon benyújtott keresetnek a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított jogalapját. A második jogalap a szolgáltatásnyújtás szabadságának megsértésére alapított kereseti jogalap vizsgálata során elkövetett téves jogalkalmazáson és a tények nyilvánvaló elferdítésén alapul. A harmadik jogalap a szóban forgó támogatási program kedvezményezettjeit ért károk összegét illetően az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdése b) pontjának és az arányosság elvének alkalmazása során elkövetett téves jogalkalmazáson és a tények nyilvánvaló elferdítésén alapul. A negyedik jogalap téves jogalkalmazáson és a tények nyilvánvaló elferdítésén alapul, amennyiben a Törvényszék azt állapította meg, hogy a Bizottság nem sértette meg az EUMSZ 296. cikk második bekezdése alapján őt terhelő indokolási kötelezettséget. Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvalóan elferdítette a tényeket, amikor úgy határozott, hogy érdemben nem vizsgálja meg az első fokon benyújtott kereset harmadik, a fellebbező eljárási jogainak megsértésére alapított jogalapját.
Az első jogalapról
A felek érvei
17 Első jogalapjában, amely négy részből áll, és a megtámadott ítélet 28–51. pontjára vonatkozik, a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a szóban forgó támogatási program nem sértette az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét.
18 Első jogalapjának első részében a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék nem alkalmazta megfelelően az állampolgárság alapján történő bármely hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amely az Európai Unió jogrendjének egyik alapvető jelentőségű elve. Jóllehet a Törvényszék a megtámadott ítélet 31. és 32. pontjában elismerte, hogy a szóban forgó támogatási program által bevezetett eltérő bánásmód az egyik jogosultsági feltételre, nevezetesen a francia engedéllyel való rendelkezésre tekintettel hátrányos megkülönböztetésnek tekinthető, tévesen állapította meg, hogy az ilyen hátrányos megkülönböztetést csak az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjára tekintettel kell értékelni, mivel e rendelkezés az EUMSZ 18. cikk értelmében vett különös rendelkezésnek minősül. A szóban forgó támogatási program kedvezményének a francia engedéllyel rendelkező légi közlekedési vállalkozásokra történő korlátozása ugyanis állampolgárságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetéssel egyenértékű, mivel az ilyen engedély megszerzéséhez a légitársaság központi ügyvezetése helyének szükségszerűen Franciaországban kell lennie.
19 A fellebbező ezenkívül azt állítja, hogy a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia, hogy az ilyen hátrányos megkülönböztetés az EUMSZ 52. cikk értelmében vett közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokkal igazolt‑e, vagy mindenesetre objektív, az érintett személyek állampolgárságától független megfontolásokon alapul‑e.
20 E jogalap második részében a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 33. és 34. pontjában a szóban forgó támogatási program céljának meghatározását illetően tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvalóan elferdítette a tényeket. Különösen, a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy e program a Covid19‑világjárványból eredő kárnak a „súlyosan érintett légitársaságok” vonatkozásában történő helyreállítására vagy az érintett területen működő légitársaságok által elszenvedett kár enyhítésére irányul, továbbá hogy e célkitűzés megfelel az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdése b) pontjának, miközben a vitatott határozatból kitűnik, hogy e cél az volt, hogy a „francia engedéllyel rendelkező” légitársaságoknak fennmaradhasson a kellő likviditásuk.
21 Első jogalapjának harmadik részében a Ryanair azt állítja, hogy a megtámadott ítélet téves jogalkalmazáson és a tények nyilvánvaló elferdítésén alapul, amennyiben a Törvényszék a megtámadott ítélet 36–41. pontjában úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó támogatási program, amelyben csak a francia engedéllyel rendelkező légitársaságok részesülnek, alkalmas a céljának elérésére.
22 A Ryanair elsődlegesen azt állítja, hogy a vitatott határozat nem tartalmaz semmi olyan indokolást, amely igazolhatná a francia engedéllyel való rendelkezéshez kapcsolódó jogosultsági kritérium alkalmazását, továbbá hogy a Törvényszék azáltal, hogy e tekintetben a vitatott határozatban nem szereplő indokokra támaszkodott, a megtámadott ítélet 37–39. pontjában megváltoztatta az indokolást, holott arra nem volt hatásköre.
23 A Ryanair másodlagosan arra hivatkozik, hogy a Törvényszék által e tekintetben előadott három indok téves jogalkalmazáson alapul, vagy elferdíti a tényeket.
24 E tekintetben a Törvényszék tévesen értelmezte az 1008/2008 rendeletet, amikor a megtámadott ítélet 37–39. pontjában először is úgy ítélte meg, hogy az a tagállam, amely működési engedélyt bocsátott ki valamely légitársaság részére, ellenőrizheti az e társaságnak általa nyújtott támogatás felhasználását; másodszor, hogy e tagállam meggyőződhet arról, hogy az engedéllyel rendelkező légitársaság megfizeti a halasztott adókat oly módon, hogy csökkentse az e tagállam adóbevételeiben középtávon keletkező veszteségeket, harmadszor pedig, hogy a működési engedéllyel rendelkező légitársaságok szorosabb kapcsolatban állnak az ezen engedélyt kibocsátó tagállam gazdaságával. A pénzügyi ellenőrzések, az adófizetési hátralékok kockázata és a támogatást nyújtó tagállam gazdaságával fennálló kapcsolatok szempontjából ugyanis nem áll fenn semmilyen különbség az e tagállam által kibocsátott működési engedéllyel rendelkező légitársaságok és a valamely más tagállam által kibocsátott működési engedéllyel rendelkező légitársaságok között. A Törvényszék így a támogatások nyújtására és nyomon követésére vonatkozó olyan hatásköröket vezetett be az 1008/2008 rendeletbe, amelyek abban nem szerepelnek, és téves jogi következtetéseket vont le e rendeletnek a működési engedély megadása tekintetében megállapított pénzügyi feltételekre vonatkozó rendelkezéseiből.
25 E jogalap negyedik részében a Ryanair lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvalóan elferdítette a tényeket, amikor a megtámadott ítélet 43–48. pontjában megállapította, hogy a szóban forgó támogatási program arányos.
26 Először is, a Törvényszék a francia engedéllyel való rendelkezéshez kapcsolódó jogosultsági kritérium arányosságának értékelése során a megtámadott ítélet 43. pontjában egy olyan indokra támaszkodott – nevezetesen, hogy a francia engedéllyel rendelkező légitársaságokat érintik a legsúlyosabban a francia hatóságok által elfogadott közlekedéskorlátozó és lezárási intézkedések –, amely nem szerepel a vitatott határozatban. Ez az indok nem képezhet megfelelő viszonyítási alapot a szóban forgó támogatási program arányosságának értékeléséhez, ha – mint azt a Törvényszék állítja – az elszenvedett károk okaként bemutatott rendkívüli esemény magában foglalja mind a Covid19‑világjárványt, mind pedig a francia hatóságok által elfogadott közlekedéskorlátozó intézkedéseket.
27 Másodszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 43. pontjában e jogosultsági kritériumot – amely egyszerre önkényes és hátrányosan megkülönböztető – arra a vitatható érvre támaszkodva igazolta, amely szerint a tagállamok nem rendelkeznek korlátlan forrásokkal. Márpedig a Ryanair szerint a támogatási programokat be lehet vezetni maximált összegekre és hátrányos megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján is, oly módon, hogy megóvják a költségvetési forrásokat, miközben tiszteletben tartják az EUMSZ 18. és EUMSZ 56. cikket, és megvalósítják a támogatás kinyilvánított célját.
28 Harmadszor, a Törvényszék a megtámadott ítéletben elmulasztotta értékelni a szóban forgó támogatási program versenyre gyakorolt hatását az arányosság kritériumának értékelése szempontjából. Márpedig az ilyen értékelés alapvető fontosságú annak meghatározásához – ahogyan azt maga a Törvényszék megfogalmazta –, hogy a szóban forgó támogatási program „nem haladja‑e meg” a kinyilvánított céljának eléréséhez „szükséges mértéket”.
29 Negyedszer, a Törvényszék a megtámadott ítélet 46. pontjában tévesen tagadta meg egy másik támogatási forgatókönyv vizsgálatát azzal az indokkal, hogy a Bizottságnak nem kell „állást foglalnia minden lehetséges tervezett alternatív intézkedésről”. A Törvényszék e tekintetben tévesen támaszkodott a 2019. május 6‑i Scor kontra Bizottság ítéletére (T‑135/17, EU:T:2019:287), amelyből csupán az következik, hogy a Bizottságnak nem állt fenn az a kötelezettsége, hogy az indokolásban az összes alternatív intézkedést megvizsgálja.
30 Ezenkívül a Törvényszék által a megtámadott ítélet 47. pontjában kifejtett azon indok, amely szerint a szóban forgó támogatási programnak a nem Franciaországban letelepedett társaságokra való kiterjesztésében álló hipotetikus alternatív intézkedés nem tette volna lehetővé a szóban forgó támogatási program céljának elérését, ezen ítélet 37–41. pontjára való utalással azon a téves jogi feltevésen alapul, amely szerint az 1008/2008 rendelet értelmében a valamely más tagállam által kibocsátott működési engedéllyel rendelkező légitársaságok könnyebben megszakíthatják a Franciaországba irányuló és onnan induló járataikat.
31 A Bizottság és a Francia Köztársaság azt állítja, hogy az első fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A Bíróság álláspontja
32 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ahhoz, hogy valamely nemzeti intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősüljön, valamennyi alábbi feltétel teljesülése szükséges. Először is állami, vagy állami forrásból történő beavatkozásnak kell történnie. Másodszor, e beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor, a kedvezményezettjét szelektív előnyben kell részesítenie. Negyedszer, torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie (2018. június 28‑i Németország kontra Bizottság ítélet, C‑208/16 P, EU:C:2018:506, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
33 Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése tehát az ilyen jellemzőkkel rendelkező és az ilyen hatásokat kifejtő intézkedések tekintetében írja elő az állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének elvét, amennyiben ezek az intézkedések alkalmasak a verseny torzítására, és sérelmesek lehetnek a tagállamok közötti kereskedelem szempontjából.
34 Közelebbről, a szelektivitásnak az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdéséből eredő követelménye azt feltételezi, hogy a Bizottság bizonyítsa, hogy a tág értelemben vett gazdasági előny, amely közvetlenül vagy közvetve egy adott intézkedésből származik, kifejezetten egy vagy több vállalkozásnak kedvez. Ennek érdekében a Bizottság feladata különösen annak bizonyítása, hogy az érintett intézkedés különbségtételt vezet be az elérni kívánt célra tekintettel hasonló helyzetben lévő vállalkozások között. Szükséges tehát, hogy az előnyt szelektív módon biztosítsák, továbbá hogy az alkalmas legyen arra, hogy bizonyos vállalkozásokat másoknál kedvezőbb helyzetbe hozzon (2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 103. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Az EUMSZ 107. cikk (2) és (3) bekezdése ugyanakkor meghatároz bizonyos, az állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetetlenségének a jelen ítélet 33. pontjában hivatkozott elve alóli eltéréseket, mint például az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjában foglalt, a „természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott” támogatásokra vonatkozó eltérést. Így az ezen eltérést engedő rendelkezésekben előírt célok érdekében és követelmények szerint nyújtott állami támogatások összeegyeztethetők a belső piaccal vagy azzal összeegyeztethetőnek nyilváníthatók, függetlenül attól, hogy a jelen ítélet 32. pontjában említett jellemzőkkel rendelkeznek, és az ott említett hatásokkal járnak.
36 Ebből következik, hogy – mivel különben az említett, eltérést engedő rendelkezések hatékony érvényesülését hiúsítanák meg – azok az állami támogatások, amelyeket e követelményeknek megfelelően, vagyis az ott elismert cél érdekében és az e cél eléréséhez szükséges és azzal arányos mértékben nyújtanak, nem tekinthetők a belső piaccal összeegyeztethetetlennek kizárólag a jelen ítélet 32. pontjában említett azon jellemzőkre vagy hatásokra tekintettel, amelyek minden állami támogatáshoz szorosan kapcsolódnak, azaz különösen az azzal összefüggő okokból, hogy a támogatás szelektív jellegű, vagy hogy torzítja a versenyt (2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 107. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
37 Valamely támogatás tehát nem tekinthető a belső piaccal összeegyeztethetetlennek kizárólag olyan okokból, amelyek a támogatás szelektív jellegéhez, illetve ahhoz kapcsolódnak, hogy torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget (2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 108. pont).
38 Mindemellett, ami az első jogalap első részét illeti, amelyben a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 32. pontjában nem alkalmazta az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának az EUMSZ 18. cikkben rögzített elvét, hanem a szóban forgó intézkedést az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjára tekintettel vizsgálta meg, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az EUMSZ 108. cikk szerinti eljárás soha nem vezethet az EUM‑Szerződés különös rendelkezéseivel ellentétes eredményre. Így az olyan támogatás, amely önmagában vagy bizonyos feltételeinél fogva sérti az uniós jog rendelkezéseit vagy általános elveit, nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek (2023. január 31‑i Bizottság kontra Braesch és társai ítélet, C‑284/21 P, EU:C:2023:58, 96. pont; 2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 109. pont).
39 Mindazonáltal, ami konkrétan az EUMSZ 18. cikket illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint e cikk csak az uniós jog által szabályozott azon esetekben alkalmazható önállóan, amelyekre az EUM‑Szerződés nem tartalmaz hátrányos megkülönböztetést tiltó különös szabályt (2017. július 18‑i Erzberger ítélet, C‑566/15, EU:C:2017:562, 25. pont; 2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 110. pont).
40 Mivel – amint azt a jelen ítélet 35. pontja is felidézte – az EUMSZ 107. cikk (2) és (3) bekezdése eltéréseket ír elő az e cikk (1) bekezdésében kimondott, az állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetetlenségére vonatkozó elvtől, ily módon pedig elismeri különösen a vállalkozások közötti eltérő bánásmódot, feltéve hogy megfelelnek az ezen eltérésekben előírt követelményeknek, ezen eltéréseket az EUMSZ 18. cikk első bekezdése értelmében a Szerződésekben előírt „különös rendelkezéseknek” kell tekinteni (2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 111. pont).
41 Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 32. pontjában megállapította, hogy az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja ilyen különös rendelkezésnek minősül, és csak azt kell megvizsgálni, hogy a szóban forgó intézkedés által előidézett eltérő bánásmód e rendelkezés alapján megengedett volt‑e.
42 Ebből következik, hogy a Ryanair állításával ellentétben a szóban forgó intézkedésből eredő eltérő bánásmódot az EUMSZ 52. cikkben foglalt indokokra tekintettel sem kell igazolni.
43 A fentiekre tekintettel az első jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
44 E fellebbezési jogalap második részében a Ryanair lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 33. és 34. pontjában tévesen határozta meg a szóban forgó támogatási program célját – mint az kitűnik a vitatott határozatból –, és tévesen állapította meg többek között azt, hogy e célkitűzés az érintett területen működő légitársaságok által elszenvedett kár enyhítésére irányult.
45 E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 33. pontjában lényegében megállapította, hogy a szóban forgó támogatási program célja az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdése b) pontjának megfelelően általános jelleggel az, hogy a légi közlekedési ágazatban orvosolja a valamely rendkívüli eseményből, nevezetesen a Covid19‑világjárványból eredő kárt, konkrétabban pedig az, hogy moratórium bevezetésével enyhítse azon légitársaságok terheit, amelyeket súlyosan érintenek a Francia Köztársaság által e világjárvány leküzdése érdekében elfogadott közlekedéskorlátozó és lezárási intézkedések.
46 Az e program által követett cél ezen leírása megfelel a vitatott határozatban, azon belül is különösen „Az intézkedés célja” című 2.1 részben szereplő (2) és (3) preambulumbekezdésben kifejtett leírásnak, amely preambulumbekezdéseket a megtámadott ítélet idézi. Ezzel szemben a Ryanair állításával ellentétben e határozatból nem az tűnik ki, hogy a francia engedéllyel való rendelkezés önmagában a szóban forgó támogatási program céljának minősülne, hanem az ilyen engedéllyel való rendelkezés esetében inkább – mint azt a megtámadott ítélet 33. pontjában lényegében a Törvényszék is megállapította – e program jogosultsági feltételéről van szó.
47 Amennyiben a Ryanair e harmadik részben még azt is kifogásolja, hogy a Törvényszék elferdítette az elé terjesztett tényeket, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből és az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből az következik, hogy kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel egyrészt a tényállás megállapítására – kivéve, ha megállapításainak tárgyi pontatlansága a hozzá benyújtott ügyiratokból kitűnik –, másrészt pedig a tények értékelésére (2020. június 25‑i CSUE kontra KF ítélet, C‑14/19 P, EU:C:2020:492, 103. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 Ebből következik, hogy a tények értékelése – a Törvényszék előtt bemutatott bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve – nem minősül olyan jogkérdésnek, amely a Bíróság felülvizsgálata alá tartozna (2020. június 25‑i CSUE kontra KF ítélet, C‑14/19 P, EU:C:2020:492, 104. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 Ha a fellebbező a bizonyítékoknak a Törvényszék általi elferdítésére hivatkozik, akkor az EUMSZ 256. cikk, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontja alapján pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék által elferdített bizonyítékokat, és bizonyítania kell azokat az elemzési hibákat, amelyek a fellebbező megítélése szerint a Törvényszéket ezen elferdítéshez vezették. Egyébiránt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése (2020. június 25‑i CSUE kontra KF ítélet, C‑14/19 P, EU:C:2020:492, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
50 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az említett rész alátámasztása érdekében a Ryanair nem jelöli meg azokat a bizonyítékokat, amelyeket a Törvényszék a szóban forgó támogatási program céljának meghatározása során elferdített volna, még inkább pedig nem bizonyítja, hogy e bizonyítékokat mennyiben ferdítették el.
51 E körülmények között az első jogalap második részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
52 E jogalap harmadik részében a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvalóan elferdítette a tényeket, amikor a megtámadott ítélet 36–41. pontjában úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó támogatási program, mivel csak a francia engedéllyel rendelkező légitársaságokat részesítette előnyben, alkalmas volt a céljának elérésére.
53 E tekintetben a Ryanair elsődlegesen lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítéletnek többek között a 37. pontjában kijelentette, hogy a támogatást nyújtó tagállam által kibocsátott engedéllyel való rendelkezésre vonatkozó kritérium lehetővé teszi annak ellenőrzését, hogy a kedvezményezettek milyen módon használják fel e támogatást, olyan indokolást adott elő, amely a vitatott határozatban nem szerepelt, vagyis a Bizottság által e határozat alátámasztására felhozott indokokat a saját indokolásával helyettesítette.
54 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kétségtelenül kitűnik, hogy az EUMSZ 263. cikkben említett jogszerűségi vizsgálat keretében a Bíróság és a Törvényszék semmi esetre sem helyettesítheti a megtámadott jogi aktus kibocsátójának indokolását a saját indokolásával (lásd ebben az értelemben: 2021. október 6‑i World Duty Free Group és Spanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑51/19 P és C‑64/19 P, EU:C:2021:793, 70. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a vitatott határozat (45) és (46) preambulumbekezdésében a Bizottság kijelenti, hogy a francia engedéllyel rendelkező légitársaságok központi ügyvezetésének helye Svédországban van, és ott rendszeresen figyelemmel kísérik pénzügyi helyzetüket. Így a megtámadott ítélet 37. pontjában a Törvényszék arra szorítkozott, hogy részletesebben kifejtse a vitatott határozat indokolását, konkrétabban pedig arra, hogy levezessen bizonyos információkat az e határozatban szereplő elemekből, anélkül azonban, hogy megváltoztatta volna e határozat indokolását.
55 Másodlagosan, a Ryanair vitatja a Törvényszék által a megtámadott ítélet 37–39. pontjában megfogalmazott azon állításokat, amelyek szerint először is az a tagállam, amely engedélyt bocsátott ki egy légitársaság részére, ellenőrizhette az általa e légitársaságnak nyújtott támogatás felhasználását; másodszor, hogy e tagállam meggyőződhetett arról, hogy az említett légitársaság megfizeti a halasztott adókat oly módon, hogy a lehető legkisebbre csökkentse az e tagállam adóbevételeiben középtávon keletkező veszteségeket, harmadszor pedig, hogy az engedéllyel rendelkező légitársaságok szorosabb kapcsolatban álltak az ezen engedélyt megadó tagállam gazdaságával. A Törvényszék ezen állítások alapján állapította meg ezen ítélet 40. pontjában azt, hogy a Francia Köztársaság azáltal, hogy a szóban forgó támogatási program kedvezményét kizárólag a francia engedéllyel, így pedig a Franciaországban központi ügyvezetési hellyel rendelkező légitársaságokra korlátozta, jogszerűen törekedett lényegében arra, hogy meggyőződjön a közte és a moratórium által kedvezményezett légitársaságok közötti tartós kapcsolat fennállásáról, az említett ítélet 41. pontjában pedig azt, hogy az ilyen engedéllyel való rendelkezéshez kapcsolódó jogosultsági feltétel tehát alkalmas az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja értelmében vett rendkívüli esemény által okozott károk helyreállítására irányuló cél elérésére.
56 E tekintetben először is, a Törvényszék a megtámadott ítélet 37–39. pontjában csak a működési engedéllyel rendelkező légitársaságok és az ezen engedélyt kibocsátó tagállam közötti kapcsolat sajátosságának és stabilitásának a megállapítása érdekében támaszkodott az 1008/2008 rendeletre, tekintettel e rendeletnek a kapcsolataikat szabályozó rendelkezéseire, különösen pedig az e tagállam hatóságai által e légitársaságok felett gyakorolt pénzügyi ellenőrzésekre. Márpedig annak meghatározása érdekében, hogy a jogosultsági feltételek alkalmasak‑e a szóban forgó támogatási program által követett cél elérésére, önmagában nincs hatással e kapcsolat értékelésére az a tény, hogy ezen ellenőrzések nem kifejezetten a francia engedéllyel rendelkező légitársaságoknak nyújtott támogatások felhasználására vonatkoznak, vagy hogy e támogatások felhasználásának ellenőrzése a francia engedéllyel nem rendelkező légitársaságoknál is elvégezhető, amint azt a Ryanair állítja.
57 Másodszor, jóllehet a Ryanair a jelen ítélet 55. pontjában említett megfontolásokat illetően a tények elferdítésére hivatkozik, elegendő megállapítani, hogy a Ryanair nem terjesztett elő olyan érvet, amely a jelen ítélet 49. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy a Törvényszék ilyen elferdítést követett volna el.
58 A fentiekre tekintettel az első jogalap harmadik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
59 E jogalap negyedik részében a Ryanair lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvalóan elferdítette a tényeket, amikor a megtámadott ítélet 43–48. pontjában megállapította, hogy a szóban forgó támogatási program arányos.
60 E rész első két kifogása a megtámadott ítélet 43. pontja ellen irányul, amelyben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy „az érintett tagállam azáltal, hogy a francia engedéllyel rendelkezés kritériumát fogadta el, figyelemmel arra […], hogy a tagállamok nem rendelkeznek korlátlan forrásokkal, a szóban forgó támogatási program előnyeit azon légitársaságok számára tartotta fenn, amelyeket az ugyanezen állam által hozott, hatásaikat fogalmilag annak területén kifejtő közlekedéskorlátozó és lezárási intézkedések a legsúlyosabban érintettek”.
61 E tekintetben rá kell mutatni, hogy ugyanezen 43. pontban a Törvényszék a szóban forgó támogatási program arányosságának értékelése céljából olyan adatokra hivatkozott, amelyeket a Bizottság a francia engedéllyel rendelkező, illetve az ilyen engedéllyel nem rendelkező légitársaságok Franciaországon belüli, Franciaországból kiinduló és Franciaországba irányuló járataira vonatkozóan szolgáltatott. A Törvényszék ezekből az adatokból a megtámadott ítélet 44. pontjában azt a következtetést vonta le, hogy az előbbi légitársaságok – amelyek egyedüliként voltak jogosultak a szóban forgó támogatási programra – arányosan sokkal súlyosabban érintettek, mint a fellebbező, aki az említett adatok alapján a tevékenységének csupán 8,3%‑át végezte Franciaországon belül, Franciaországból kiindulva és Franciaországba irányulva, szemben a bizonyos támogatható légitársaságok esetében fennálló 100%‑kal.
62 A fellebbező által az első két kifogás keretében előadott érvelésből nem tűnik ki, hogy a fenti okfejtés jogilag téves lenne, vagy olyan nyilvánvalóan téves értékelésen alapulna, amely a bizonyítékok elferdítésének minősülne.
63 Közelebbről, egyrészt nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy a jelen ítélet 54. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében a vitatott határozat indokolását a saját indokolásával helyettesítette volna, mivel többek között e határozat (2) és (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a szóban forgó támogatási program célja az volt, hogy ellentételezést nyújtson a Covid19‑világjárvány miatt tett közlekedéskorlátozó intézkedések által súlyosan érintett légitársaságoknak. A Törvényszék annak értékelése érdekében, hogy a francia engedéllyel való rendelkezéshez kapcsolódó jogosultsági kritérium lehetővé teszi‑e e rendszer arányosságának biztosítását, az elé terjesztett bizonyítékokra hivatkozva annak megállapítására szorítkozott, hogy ezen intézkedések ténylegesen az ezen engedéllyel rendelkező társaságokat érintik a leginkább.
64 Másrészt, nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy a megtámadott ítélet 43. pontjában e jogosultsági kritériumot azzal indokolta, hogy „a tagállamok nem rendelkeznek korlátlan forrásokkal”, mivel e kijelentés csupán azon kontextus magyarázatába illeszkedik, amelyben az említett jogosultsági kritériumot elfogadták.
65 Ebből következik, hogy a negyedik rész első két kifogását mint megalapozatlanokat el kell utasítani.
66 Amennyiben a Ryanair az első jogalap negyedik részének harmadik kifogásában azt sérelmezi, hogy a Törvényszék a szóban forgó támogatási program arányossága keretében nem vizsgálta meg e támogatás versenyhatásait, meg kell állapítani, hogy a fellebbező az elsőfokú eljárásban nem hozott fel kifogást arra vonatkozóan, hogy az arányosság érdekében meg kellett volna vizsgálni a támogatás versenyhatásait, vagy közelebbről, mérlegelni kellett volna e hatásokat.
67 Márpedig a Bíróság eljárási szabályzata 170. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezés nem változtathatja meg a Törvényszék előtti jogvita tárgyát. Így az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a fellebbezési eljárás keretében a Bíróság hatásköre a Törvényszék előtt megvitatott jogalapokra és érvekre vonatkozó jogi döntés értékelésére korlátozódik. Ezért nem engedhető meg, hogy valamely fél először a Bíróság előtt hozzon fel olyan kifogást, amelyet nem terjesztett a Törvényszék elé, mivel ez azt jelentené, hogy a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a fellebbezési eljárásban korlátozott jogkörrel rendelkező Bírósághoz (2021. október 6‑i Sigma Alimentos Exterior kontra Bizottság ítélet, C‑50/19 P, EU:C:2021:792, 37. és 38. pont).
68 Ennélfogva a negyedik résznek a támogatás versenyre gyakorolt hatásai vizsgálatának szükségességére alapított harmadik kifogását mint elfogadhatatlant el kell utasítani, mivel e kifogást első alkalommal a jelen fellebbezés keretében hozták fel.
69 Az első jogalap e részének a megtámadott ítélet 46. pontja ellen irányuló negyedik kifogását illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék e 46. pontban csak a teljesség kedvéért állapította meg, hogy a Bizottságnak nem kellett a szóban forgó támogatási programhoz képest felmerülő összes alternatív intézkedésről határoznia. A Törvényszék ugyanis az ítéletének 47. pontjában mindenesetre úgy ítélte meg, hogy a fellebbező által az elsőfokú eljárásban javasolt alternatív intézkedések nem tették volna lehetővé a szóban forgó támogatási program által követett cél ugyanolyan pontos és a túlkompenzáció veszélye nélkül történő elérését. E tekintetben a Törvényszék az említett ítélet 37–41. pontjára támaszkodott, amelyek – amint az a jelen ítélet 55–57. pontjából kitűnik – nem tartalmaznak téves jogalkalmazást.
70 Ezt az érvet tehát mint hatástalant el kell utasítani.
71 A fentiekre tekintettel az első jogalap negyedik részét, következésképpen pedig e jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A második jogalapról
A felek érvei
72 Második jogalapjában a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 55–57. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvalóan elferdítette a tényeket, amikor elutasította a Ryanair első fokon benyújtott keresete első jogalapjának negyedik részét, amelyben a Ryanair a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének megsértésére hivatkozott.
73 E jogalap első részében a Ryanair arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 56. pontjában foglaltakkal ellentétben ő a Törvényszék előtt igenis hivatkozott az 1008/2008 rendelet megsértésére, azt állítva, hogy megsértették a légi közlekedési ágazatban a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét. A Törvényszék azáltal, hogy elutasította az érveit azzal a téves indokkal, hogy „a felperes egyáltalán nem hivatkozik e rendelet megsértésére”, nyilvánvalóan elferdítette a beadványait, és nem indokolta meg a jogilag megkövetelt módon az ítéletét.
74 E jogalap második részében a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 57. pontjában ellentmondásosan és tévesen állapította meg, hogy a Ryanair nem bizonyította, hogy a Ryanairnek a szóban forgó támogatási programból való kizárása mennyiben alkalmas arra, hogy visszatartsa őt attól, hogy Franciaországból kiinduló és oda irányuló szolgáltatásokat nyújtson. Az a tény ugyanis, hogy bizonyos légitársaságok ki vannak zárva az azok számára fenntartott előnyből, akiket a Ryanair „francia légitársaságoknak” nevez, elegendő a szolgáltatásnyújtás szabadságától való visszatartás bizonyításához, anélkül hogy bármilyen további bizonyításra lenne szükség. Mindenesetre a Ryanair bőséges bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy a szóban forgó támogatási programhoz hasonló olyan intézkedés, amely az előny tagállam általi nyújtását az e tagállam által kibocsátott engedély megszerzésétől teszi függővé, gyakorlatilag kizárólag a más tagállamban székhellyel rendelkező légi fuvarozókat érinti hátrányosan.
75 A Törvényszék tehát elferdítette a bizonyítékokat azáltal, hogy elmulasztotta megvizsgálni a szóban forgó támogatási programnak a szolgáltatásnyújtás szabadságára gyakorolt korlátozó hatására vonatkozóan a fellebbező által előterjesztett jelentős bizonyítékokat.
76 A második jogalap harmadik részében a Ryanair azt állítja, hogy az első fokon benyújtott keresetében – ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 57. pontjában megállapított – a jogilag megkövetelt módon bizonyította, hogy a szóban forgó támogatási programnak a szolgáltatásnyújtás szabadságára gyakorolt korlátozó hatásai nem igazoltak.
77 Először is, a Törvényszék nem vizsgálta meg megfelelően e korlátozást az alkalmasság és az arányosság szempontjából releváns kritériumok alapján, amelyek nem az EUMSZ 107. cikkben szereplő kritériumok.
78 Másodszor, a Ryanair szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítéletnek többek között a 46. pontjában úgy ítélte meg, hogy annak értékelése keretében, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása megfelelő és arányos jellegű‑e, nem szükséges megvizsgálni, hogy nem voltak‑e potenciálisan kevésbé korlátozó alternatív intézkedések.
79 Márpedig e tekintetben a Ryanair számos olyan bizonyítékkal szolgált, amelyek alátámasztják, hogy a szóban forgó támogatási program olyan korlátozó hatásokat gyakorolt a szolgáltatásnyújtás szabadságára, amelyek e program céljára, vagyis a Covid19‑világjárvány kitörése által okozott károk helyreállítására tekintettel szükségtelenek, nem megfelelőek és aránytalanok voltak. Ráadásul a Ryanair ebben az összefüggésben említést tett a támogatásra való jogosultság olyan alternatív kritériumáról, amely a piaci részesedéseken alapul, és amely kevésbé lett volna káros a szolgáltatásnyújtás szabadságára nézve. A Ryanair egyébként kifejezetten megemlítette ezt a kritériumot a vitatott határozat elfogadását megelőzően a közlekedésért felelős francia államtitkárhoz és a versenypolitikáért felelős európai biztoshoz intézett azon levélváltásokban, amelyeket csatolt az első fokon benyújtott keresetlevélhez.
80 A Bizottság és a Francia Köztársaság azt állítja, hogy a második fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A Bíróság álláspontja
81 A második jogalap együttesen és elsőként vizsgálandó második és harmadik részében a Ryanair lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 57. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt a körülményt, hogy a szóban forgó támogatási program csak azokat részesíti előnyben, akiket a Ryanair „francia légitársaságoknak” nevez, vagyis a francia engedéllyel rendelkező légitársaságokat, kizárólag az EUMSZ 107. cikk kritériumaira tekintettel vizsgálta, ahelyett hogy megvizsgálta volna, hogy ez az intézkedés az EUM‑Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseiben szereplő indokokra tekintettel igazolt‑e. Márpedig a Ryanair olyan ténybeli és jogi elemeket terjesztett a Törvényszék elé, amelyek bizonyítják e rendelkezések megsértését.
82 E tekintetben, amint azt a jelen ítélet 38. pontja is felidézte, az EUMSZ 108. cikk szerinti eljárás soha nem vezethet a Szerződés különös rendelkezéseivel ellentétes eredményre. Így az olyan támogatás, amely önmagában vagy bizonyos feltételeinél fogva sérti az uniós jog rendelkezéseit vagy általános elveit, nem nyilvánítható a belső piaccal összeegyeztethetőnek.
83 Ugyanakkor egyrészt, a valamely támogatási intézkedés által a szolgáltatásnyújtás szabadságára gyakorolt korlátozó hatások nem minősülnek a Szerződés által tiltott korlátozásnak, amennyiben az állami támogatásnak magában a jellegében rejlő olyan hatásról lehet szó, mint annak szelektív jellege (lásd: 2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 132. pont).
84 Másrészt, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy amennyiben valamely támogatás feltételei olyannyira elválaszthatatlanul kapcsolódnak a támogatás céljához, hogy nem lehet azokat elkülönítetten vizsgálni, akkor szükségképpen az EUMSZ 108. cikkben előírt eljárás keretében kell értékelni, hogy e feltételek milyen hatással vannak a támogatás egészének a belső piaccal való összeegyeztethetőségére vagy összeegyeztethetetlenségére (lásd ebben az értelemben: 1977. március 22‑i Iannelli & Volpi ítélet, 74/76, EU:C:1977:51, 14. pont; 2023. január 31‑i Bizottság kontra Braesch és társai ítélet, C‑284/21 P, EU:C:2023:58, 97. pont; 2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 133. pont).
85 Márpedig a jelen ügyben, mint az a jelen ítélet 45. és 46. pontjából is kitűnik, jóllehet a francia engedéllyel rendelkezés önmagában nem képezte a szóban forgó támogatási program célját, hanem e program jogosultsági kritériuma volt, e kritérium önmagában elválaszthatatlanul kapcsolódott az említett program céljához, amely általános jelleggel az volt, hogy a légi közlekedési ágazatban orvosolja a valamely rendkívüli eseményből, nevezetesen a Covid19‑világjárványból eredő kárt, konkrétabban pedig az, hogy moratórium bevezetésével enyhítse azon légitársaságok terheit, amelyeket súlyosan érintenek a Francia Köztársaság által e világjárvány leküzdése érdekében elfogadott közlekedéskorlátozó és lezárási intézkedések. Ebből következik, hogy az a hatás, amely a szóban forgó támogatási program e jogosultsági kritériumából a belső piac vonatkozásában ered, nem képezheti olyan vizsgálat tárgyát, amely elkülönül e támogatási intézkedés egészének a belső piaccal való összeegyeztethetőségére vonatkozó azon vizsgálattól, amelyet az EUMSZ 108. cikkben előírt eljárás keretében folytatnak le.
86 A fenti indokokból, valamint a jelen ítélet 36. és 37. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 57. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy annak megállapításához, hogy a szóban forgó intézkedés a szolgáltatásnyújtás szabadsága korlátozásának minősült azon tény folytán, hogy csak a Franciaország által kibocsátott működési engedéllyel rendelkező légitársaságoknak kedvezett, többek között a Ryanairnek pedig nem, a Ryanairnek a jelen ügyben bizonyítania kellett volna, hogy ez az intézkedés olyan korlátozó hatásokkal jár, amelyek túlmutatnak az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelményeknek megfelelően nyújtott állami támogatáshoz szervesen kapcsolódó korlátozó hatásokon (lásd ebben az értelemben: 2023. szeptember 28‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, C‑320/21 P, EU:C:2023:712, 135. pont).
87 Márpedig a Ryanair által a második jogalap második és harmadik részének alátámasztása érdekében előadott érvelés egészében véve arra irányul, hogy kifogásolja a szóban forgó támogatási programot azon az alapon, hogy kizárólag a francia engedéllyel rendelkező légitársaságok voltak jogosultak e program igénybevételére, továbbá hogy kifogásolja e jogosultsági kritériumnak a szolgáltatásnyújtás szabadságára gyakorolt korlátozó hatásait, miközben az ilyen hatások szervesen kapcsolódnak az említett program szelektív jellegéhez.
88 Ezenkívül a Ryanair által a Törvényszék elé terjesztett bizonyítékokat illetően meg kell állapítani, hogy a Ryanair nem terjesztett elő egyetlen olyan érvet sem, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy a Törvényszék elferdítette e bizonyítékokat.
89 Ebből következik, hogy a második jogalap második és harmadik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.
90 Végül e jogalap első részét mint hatástalant el kell utasítani, amennyiben az a megtámadott ítélet 56. pontjának vitatására irányul, amelynek indokolása az ezen ítélet 57. pontjában kifejtett indokokhoz képest mellékes jellegű. A fentiekre figyelemmel a második jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A harmadik jogalapról
A felek érvei
91 Harmadik jogalapjában a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék ellentmondott önmagának, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 59–74. pontjában a szóban forgó támogatási program összegének arányosságát a rendkívüli esemény miatt elszenvedett károkhoz viszonyítva vizsgálta.
92 E jogalap első részében a Ryanair azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 68. pontjában annak megállapításához, hogy a támogatás kedvezményezettjei által a rendkívüli esemény miatt elszenvedett károk összege meghaladta a szóban forgó támogatási program névértékét, a Törvényszék a Covid19‑világjárvány bekövetkezése által okozott valamennyi kárt figyelembe vette. A Törvényszék így ellentmondott önmagának, mivel a francia engedéllyel való rendelkezéshez kapcsolódó jogosultsági kritérium arányosságának értékelése során kizárólag a francia hatóságok által elfogadott közlekedéskorlátozó intézkedésekből eredő károkra támaszkodott.
93 A harmadik jogalap második részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 73. pontjában a 2016. december 21‑i Bizottság kontra Aer Lingus és Ryanair Designated Activity ítéletre (C‑164/15 P és C‑165/15 P, EU:C:2016:990) támaszkodva tévesen állapította meg, hogy a francia engedéllyel nem rendelkező légitársaságok kizárása miatt a támogatás kedvezményezettjei számára biztosított versenyelőnyt az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján nem kellett figyelembe venni a nyújtott támogatás összegének és az elszenvedett károk összegének összehasonlítása során. Ez az ítélet nem releváns, mivel a támogatás összegének a visszatéríttetése szempontjából történő kiszámítására vonatkozik. A Törvényszék tehát tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy e számítást összekeverte az e rendelkezés alapján nyújtott támogatás arányosságának vizsgálatával, és elmulasztotta figyelembe venni ezen arányossági vizsgálat alapvetően gazdasági jellegét.
94 A Bizottság és a Francia Köztársaság úgy véli, hogy a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani. A Francia Köztársaság szerint e jogalap ráadásul részben elfogadhatatlan, mivel a tények Törvényszék általi értékelésének megkérdőjelezésére irányul.
A Bíróság álláspontja
95 Amennyiben a harmadik jogalap első részében a Ryanair a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 68. pontjában tett azon megállapítását vitatja, amely szerint a támogatás kedvezményezettjei által a rendkívüli esemény miatt elszenvedett károk összege minden valószínűség szerint magasabb volt a szóban forgó támogatási program névértékénél, e részt a jelen ítélet 49. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően mint elfogadhatatlant el kell utasítani, mivel a fellebbező – anélkül, hogy a tények esetleges elferdítésére hivatkozna – így a tényeknek a Törvényszék által e pontban elvégzett önálló értékelését kívánja megkérdőjelezni.
96 Mindazonáltal, tekintettel a Covid19‑világjárvány kitörése és a francia hatóságok által ebben az összefüggésben elfogadott korlátozó intézkedések közötti szoros kapcsolatra – mint azt a megtámadott ítélet 26. pontjában a Törvényszék is megállapította –, e 68. pontból semmilyen ellentmondás nem tűnik ki a Törvényszék által a támogatás összegének arányosságával kapcsolatban lefolytatott értékelés és a francia engedéllyel való rendelkezéshez kapcsolódó jogosultsági kritérium arányosságára vonatkozó értékelés között.
97 E jogalap második részében a Ryanair lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 73. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a szóban forgó támogatási program belső piaccal való összeegyeztethetőségének az EUMSZ 107. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján történő értékelése, különösen pedig az arányosságának értékelése során nem volt köteles figyelembe venni a kedvezményezettek számára a francia engedéllyel nem rendelkező légitársaságok kizárása által biztosított versenyelőnyt.
98 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Ryanair állításával ellentétben a 2016. december 21‑i Bizottság kontra Aer Lingus és Ryanair Designated Activity ítélet (C‑164/15 P és C‑165/15 P, EU:C:2016:990), amelyre a Törvényszék a megtámadott ítélet 73. pontjában hivatkozott, jóllehet az a jogellenes támogatás összegének a visszatéríttetése céljából történő meghatározására vonatkozik, a jelen ügyben releváns, mivel az említett 92. pontból arra lehet következtetni, hogy a támogatás által a kedvezményezettjének biztosított előny nem foglalja magában azt az esetleges gazdasági előnyt, amelyet e kedvezményezett ezen előny kihasználásával érne el.
99 Így a szóban forgó támogatási program, vagyis a bizonyos adók megfizetése alól a támogatható kedvezményezettek javára biztosított olyan moratórium formájában nyújtott támogatás esetében, amely kamatmentes halasztott fizetéssel jár együtt, a nyújtott támogatás azon összege, amelyet a Bizottságnak figyelembe kell vennie annak meghatározása során, hogy fennáll‑e a kedvezményezettek által a szóban forgó rendkívüli esemény miatt elszenvedett károk esetleges túlkompenzációja, főszabály szerint azon kamatok összegének felel meg – tekintettel a referencia‑kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló bizottsági közleményre (HL 2008. C 14., 6. o.), és mint azt a Bizottság a vitatott határozatban megállapította –, amelyeket az intézkedés kedvezményezettjeinek a piacon kellett volna fizetniük annak érdekében, hogy egyenértékű likvid eszközökhöz jussanak. Ezzel szemben e meghatározás során a Bizottságnak nem kell figyelembe vennie azokat az esetleges előnyöket, amelyekhez e program kedvezményezettjei e támogatás folytán közvetetten jutottak, mint például a Ryanair által hivatkozott versenyelőnyt.
100 Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 73. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem volt köteles figyelembe venni azt a versenyelőnyt, amelynek fennállására a Ryanair hivatkozott.
101 A fentiekre tekintettel a harmadik jogalap második részét mint megalapozatlant, következésképpen pedig e jogalapot teljes egészében el kell utasítani.
A negyedik jogalapról
A felek érvei
102 Negyedik jogalapjában a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, és nyilvánvalóan elferdítette a tényeket, amikor a megtámadott ítélet 79–85. pontjában tévesen állapította meg, hogy a Bizottság nem sértette meg az EUMSZ 296. cikk második bekezdése alapján őt terhelő indokolási kötelezettséget.
103 A fellebbező szerint a Törvényszék elismerte, hogy az a kontextus, amelyben a vitatott határozatot elfogadták, és amelyet a Covid19‑világjárvány kitörése jellemzett, valamint azok a nehézségek, amelyeket e helyzet a Bizottság határozatainak megszövegezésével kapcsolatban okozhatott, igazolhatja, hogy a vitatott határozat indokolásából bizonyos alapvető elemek hiányoznak, holott ezek az elemek szükségesek lettek volna számára ahhoz, hogy megértse a Bizottság következtetéseinek alapjául szolgáló érvelést. Az EUMSZ 296. cikk második bekezdésének a Törvényszék általi értelmezése ellentétes a Bíróság ítélkezési gyakorlatával, és megfosztja az indokolási kötelezettséget a hatékony érvényesüléstől.
104 A Bizottság és a Francia Köztársaság azt állítja, hogy a negyedik fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A Bíróság álláspontja
105 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt indokolásnak a kérdéses jogi aktus jellegéhez kell igazodnia, és abból világosan és egyértelműen ki kell tűnnie az aktust kibocsátó intézmény érvelésének oly módon, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, illetve hogy a hatáskörrel rendelkező bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Az indokolás követelményét az ügy körülményeire, így többek között a jogi aktus tartalmára, az előadott indokok jellegére, és a címzettek, illetve a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett más személyek magyarázathoz jutás iránti érdekére figyelemmel kell értékelni. Nem szükséges, hogy az indokolás valamennyi jelentőséggel bíró tény‑ és jogkérdésre külön kitérjen, mivel azt, hogy valamely aktus indokolása megfelel‑e az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében foglalt követelményeknek, nem pusztán a szövegére figyelemmel kell megítélni, hanem az összefüggéseire, valamint az érintett tárggyal kapcsolatos jogszabályok összességére tekintettel is (2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 198. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
106 Amikor közelebbről – mint a jelen ügyben is – az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján hozott, valamely támogatási intézkedéssel szemben kifogást nem emelő határozatról van szó, a Bíróságnak már volt alkalma pontosítani, hogy az ilyen határozatnak, amelyet rövid határidőn belül hoznak meg, kizárólag azokat az indokokat kell tartalmaznia, amelyek miatt a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem állnak fenn komoly nehézségek az érintett támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelésével kapcsolatban, és hogy még e határozat tömör indokolását is elegendőnek kell tekinteni a EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt indokolási kötelezettségre tekintettel, amennyiben világosan és egyértelműen feltünteti azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem állnak fenn ilyen nehézségek, mivel ezen indokolás megalapozottságának kérdése idegen e követelménytől (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 199. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
107 E követelmények fényében kell megvizsgálni, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta‑e a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozatot a jogilag megkövetelt módon megindokolták.
108 E tekintetben egyrészt, amennyiben a Ryanair lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék rugalmasabbá tette az indokolási kötelezettséggel kapcsolatos követelményeket a Covid19‑világjárvány azon kontextusára tekintettel, amelyben a vitatott határozatot elfogadták, meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 79. és 80. pontjában azon kontextusra hivatkozva, amelyben a vitatott határozatot elfogadták, vagyis kiemelve azt, hogy világjárvány volt, továbbá hogy a Bizottság milyen rendkívüli sürgősséggel vizsgálta meg a tagállamok által neki bejelentett intézkedéseket, és hozta meg az ezen intézkedésekre vonatkozó határozatokat, köztük e határozatot, a Törvényszék – mint azt a jelen ítélet 105. és 106. pontjában említett ítélkezési gyakorlat megköveteli – helyesen vette figyelembe a releváns tényezőket annak meghatározása érdekében, hogy az említett határozat elfogadásával a Bizottság eleget tett‑e indokolási kötelezettségének.
109 Másrészt, amennyiben a Ryanair olyan konkrét körülményekre hivatkozik, amelyekről a Bizottság az őt terhelő indokolási kötelezettség megsértésével nem határozott, vagy amelyeket a vitatott határozatban nem értékelt – mint például a szóban forgó támogatási programnak az egyenlő bánásmód elvével és a szolgáltatásnyújtás szabadságával való összeegyeztethetőségét, az arányosság kritériumának alkalmazása szempontjából a versenyre gyakorolt hatásait, valamint a támogatás összegének kiszámítását –, a megtámadott ítélet 81–83. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy e körülmények vagy nem relevánsak e határozat szempontjából, vagy pedig a jogilag megkövetelt módon utaltak azokra az említett határozatban ahhoz, hogy a Bizottság érvelése e tekintetben érthető legyen.
110 Márpedig nem tűnik úgy, hogy ezen értékelésekkel a Törvényszék megsértette volna a Bizottság által az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdése alapján hozott, kifogást nem emelő határozat indokolására vonatkozó azon követelményeket, amelyek a jelen ítélet 105. és 106. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból erednek, mivel ez az indokolás a jelen ügyben lehetővé teszi a Ryanair számára, hogy megismerje e határozat indokait, az uniós bíróság számára pedig, hogy e határozat tekintetében gyakorolja felülvizsgálati jogkörét, mint az egyébként a megtámadott ítéletből kitűnik.
111 Ezenkívül, mivel a negyedik jogalap keretében előadott érvelés valójában annak bizonyítására irányul, hogy a vitatott határozatot a Bizottság elégtelen vagy jogilag téves értékelés alapján fogadta el, ezt az érvelést, amely inkább e határozat megalapozottságára, mintsem az indokolás követelményére mint lényeges eljárási szabályra vonatkozik, a jelen ítélet 106. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel el kell utasítani.
112 A fentiekből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 84. pontjában úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozatot a jogilag megkövetelt módon megindokolták.
113 Végül meg kell állapítani, hogy a Ryanair nem terjesztett elő egyetlen olyan érvet sem, amely alkalmas lenne annak bizonyítására, hogy a Törvényszék az első fokon benyújtott kereset negyedik jogalapjának vizsgálata során a jelen ítélet 49. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében elferdítette volna a bizonyítékokat.
114 Következésképpen a negyedik fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az ötödik jogalapról
A felek érvei
115 Ötödik jogalapjában a Ryanair azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvalóan elferdítette a tényeket, amikor a megtámadott ítélet 86. és 87. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Ryanair első fokon benyújtott keresetének harmadik jogalapja, amely arra vonatkozik, hogy a Bizottság megtagadta az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárás megindítását, az e kereset első két jogalapjának elutasítása miatt elveszítette jelzett célkitűzését, és e két jogalaphoz képest nem rendelkezik önálló tartalommal.
116 A Törvényszék megállapításával ellentétben ugyanis e harmadik jogalap önálló tartalommal bírt az első fokon előterjesztett kereset első két jogalapjához képest. Az olyan komoly nehézségek fennállására vonatkozó bírósági felülvizsgálat, amelyeknek a hivatalos vizsgálati eljárás megindításához kellett volna vezetniük, eltér a Bizottság által a támogatási intézkedés érdemi vizsgálata során elkövetett téves jogalkalmazásra vagy nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozó felülvizsgálattól. Így komoly nehézségek fennállása akkor is megállapítható, ha – ellentétben azzal, amit a fellebbező az elsőfokú eljárásban előterjesztett első két jogalapjában állított – a szóban forgó támogatási program Bizottság általi vizsgálata során nem történt sem nyilvánvaló értékelési hiba, sem pedig téves jogalkalmazás.
117 Hasonlóképpen, az első fokon benyújtott kereset harmadik jogalapja esetében nem szűnt meg a jelzett célkitűzés, mivel a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibájának bizonyítása teljesen eltér azon komoly nehézségek bizonyításától, amelyeknek a hivatalos vizsgálati eljárás megindításához kellett volna vezetniük. Ezenkívül a Ryanair e tekintetben önálló érveket hozott fel, bizonyítva többek között, hogy a Bizottság különösen az olyan légitársaságokat illetően, amelyek a Franciaországon kívüli tagállamok által kibocsátott engedéllyel működnek, nem rendelkezett a légi közlekedés ágazatának szerkezetére vonatkozó olyan piaci adatokkal, amelyek döntő jelentőséggel bírtak volna a szóban forgó támogatási program összeegyeztethetőségének a program állítólagos céljára tekintettel történő vizsgálata szempontjából. A Törvényszék előtt a Ryanair a Bizottság információinak konkrét hiányosságait azonosította, és olyan komoly nehézségeket tárt fel, amelyek következtében a jogalapja a kereset első két jogalapjához képest önálló tartalommal rendelkezik.
118 A Bizottság és a Francia Köztársaság azt állítja, hogy az ötödik fellebbezési jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A Bíróság álláspontja
119 Amennyiben valamely felperes a Bizottság valamely állami támogatással szemben kifogást nem emelő határozatának megsemmisítését kéri, lényegében azt vitatja, hogy e határozatot anélkül fogadták el, hogy a Bizottság megindította volna az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében szabályozott hivatalos vizsgálati eljárást, ezáltal pedig megsértette a felperes eljárási jogait. Annak érdekében, hogy a megsemmisítés iránti kérelmének helyt lehessen adni, a felperes bármely azt bizonyító jogalapra hivatkozhat, hogy a Bizottság rendelkezésére álló információknak és bizonyítékoknak a bejelentett intézkedés előzetes vizsgálati szakaszban történő értékelése során kétségeknek kellett volna felmerülniük a szóban forgó intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatosan. Az ilyen érvelés azonban nem változtathatja meg a kereset tárgyát és annak elfogadhatóságának feltételeit sem. Éppen ellenkezőleg, az összeegyeztethetőséggel kapcsolatos kétségek fennállása pontosan az a bizonyíték, amelyet annak alátámasztására kell előterjeszteni, hogy a Bizottság köteles lett volna megindítani az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésében, valamint az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13‑i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.) 6. cikkének (1) bekezdésében szabályozott hivatalos vizsgálati eljárást (lásd ebben az értelemben: 2011. május 24‑i Bizottság kontra Kronoply és Kronotex ítélet, C‑83/09 P, EU:C:2011:341, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
120 Így a kifogást nem emelő határozat megsemmisítése iránti kérelem előterjesztőjének kell bizonyítania, hogy kétségek álltak fenn a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, tehát a Bizottság köteles lett volna megindítani a hivatalos vizsgálati eljárást. Az ilyen bizonyítékot mind e határozat elfogadásának körülményei között, mind annak tartalma között egybehangzó valószínűsítő körülmények együttese alapján kell keresni (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)
121 Különösen, az előzetes vizsgálati eljárás során a Bizottság által lefolytatott vizsgálat elégtelen vagy hiányos volta arra utaló valószínűsítő körülménynek minősül, hogy ezen intézmény komoly nehézségekkel szembesült a bejelentett intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során, ennek alapján pedig meg kellett volna indítania a hivatalos vizsgálati eljárást (lásd ebben az értelemben: 2021. szeptember 2‑i Bizottság kontra Tempus Energy és Tempus Energy Technology ítélet, C‑57/19 P, EU:C:2021:663, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
122 E tekintetben mindenekelőtt az arra alapított kifogást illetően, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 87. pontjában úgy ítélte meg, hogy az első fokon benyújtott kereset harmadik jogalapja nem rendelkezett önálló tartalommal, meg kell állapítani, hogy valóban – mint azt fellebbezésében a Ryanair is állította –, amennyiben a Bíróságnak a jelen ítélet 121. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlata értelmében vett „komoly nehézségek” fennállása bizonyítást nyert volna, a vitatott határozatot ezen egyetlen indok alapján is meg lehetett volna semmisíteni, még akkor is, ha egyébként nem került volna megállapításra, hogy a Bizottság által az ügy érdemére vonatkozóan végzett értékelések jogilag vagy ténybeli szempontból tévesek voltak (lásd analógia útján: 2009. április 2‑i Bouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság ítélet, C‑431/07 P, EU:C:2009:223, 66. pont).
123 Ezenkívül az ilyen nehézségek fennállása többek között ezen értékelésekben kereshető, és főszabály szerint alátámasztható a felperes által a kifogást nem emelő határozat megalapozottságának vitatása érdekében előterjesztett jogalapokkal vagy érvekkel, még akkor is, ha e jogalapok vagy érvek vizsgálata nem vezet arra a következtetésre, hogy a Bizottság érdemi értékelése ténybeli vagy jogi szempontból téves (lásd ebben az értelemben: 2009. április 2‑i Bouygues és Bouygues Télécom kontra Bizottság ítélet, C‑431/07 P, EU:C:2009:223, 63. és 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
124 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Ryanair által első fokon benyújtott kereset harmadik jogalapja lényegében az előzetes vizsgálati eljárás során a Bizottság által végzett vizsgálat hiányos és elégtelen jellegén, valamint a szóban forgó támogatási program összeegyeztethetőségének azon eltérő értékelésén alapult, amelyre a Bizottság akkor jutott volna, ha úgy dönt, hogy hivatalos vizsgálati eljárást indít. Márpedig e keresetből az is kitűnik, hogy e jogalap alátámasztása érdekében a fellebbező lényegében nem tett mást, mint tömörített formában átvette az említett kereset első és második jogalapja keretében kifejtett, a vitatott határozat megalapozottságára vonatkozó érveket, vagy közvetlenül utalt ezekre az érvekre.
125 E körülmények között a Törvényszék a megtámadott ítélet 87. pontjában helyesen állapíthatta meg, hogy az első fokon benyújtott kereset harmadik jogalapjának „nincs önálló tartalma” a kereset első két jogalapjához képest abban az értelemben, hogy ez utóbbi jogalapok – köztük a Bizottság által lefolytatott vizsgálat hiányos és elégtelen jellegére alapított érvek – érdemi vizsgálata során a Törvényszék nem volt köteles külön értékelni e kereset harmadik jogalapjának megalapozottságát, és ez annál is inkább így van, mivel – mint arra a Törvényszék e 87. pontban szintén helyesen rámutatott – a Ryanair ez utóbbi jogalappal nem tárt fel olyan konkrét bizonyítékokat, amelyek alkalmasak lennének annak alátámasztására, hogy a Bizottság a szóban forgó intézkedés belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során esetlegesen „komoly nehézségekkel” szembesült.
126 Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 87. pontjában megállapította, hogy az első fokon benyújtott kereset harmadik jogalapjának megalapozottságáról nem szükséges határozni. E tekintetben egyébiránt nem szükséges megvizsgálni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 86. pontjában helyesen állapította‑e meg, hogy e jogalap másodlagos jellegű, és megszűnt annak jelzett célkitűzése.
127 Végül meg kell állapítani, hogy a Ryanair nem terjesztett elő egyetlen olyan érvet sem, amely bizonyíthatná, hogy a Törvényszék az első fokon benyújtott kereset harmadik jogalapjának vizsgálata keretében a jelen ítélet 49. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat értelmében elferdítette volna a bizonyítékokat.
128 A fentiekből következik, hogy az ötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
129 Mivel a Bíróság a fellebbező által előterjesztett egyik jogalapnak sem adott helyt, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
130 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.
131 E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében, amely ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen fellebbezéssel kapcsolatos költségek viselésére.
132 Az eljárási szabályzat 184. cikkének (4) bekezdése értelmében az elsőfokú eljárásba beavatkozó felet, aki részt vesz a Bíróság előtti eljárás írásbeli vagy szóbeli szakaszában, kötelezni lehet a költségek viselésére. A Bíróság határozhat úgy, hogy e beavatkozó fél maga viseli saját költségeit. Következésképpen a Francia Köztársaság, amely az elsőfokú eljárásban beavatkozó félként járt el, és részt vett a Bíróság előtti eljárásban, maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Ryanair DAC a saját költségein felül viseli az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.
3) A Francia Köztársaság maga viseli saját költségeit.
Aláírások