C‑504/16. és C‑613/16. sz. egyesített ügyek
Deister Holding AG
és
Juhler Holding A/S
kontra
Bundeszentralamt für Steuern
(a Finanzgericht Köln [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)
„Előzetes döntéshozatal – Közvetlen adózás – Letelepedés szabadsága – 90/435/EGK irányelv – Az 1. cikk (2) bekezdése – 5. cikk – Anyavállalat – Holding – A valamely külföldi illetőségű holding anyavállalatnak felosztott nyereséget terhelő forrásadó – Adómentesség – Adócsalás, adókikerülés és adóvisszaélés – Vélelem”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (hatodik tanács), 2017. december 20.
1. Jogszabályok közelítése – A különböző tagállamok anya‑ és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszere – 90/435 irányelv – Teljes körű harmonizáció – Hiány – Az ugyanazon jogterületre vonatkozó nemzeti jogszabályok elsődleges jogra tekintettel fennálló összeegyeztethetősége vizsgálatának lehetősége
(A 2006/98 irányelvvel módosított 90/435 tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés)
2. Európai uniós jog – Értelmezés – Többnyelvű szövegek – A különböző nyelvi változatok közötti eltérések – Hatás hiánya
(A 2006/98 irányelvvel módosított 90/435 tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés)
3. Jogszabályok közelítése – A különböző tagállamok anya‑ és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszere – 90/435 irányelv – Az anyavállalatnak juttatott felosztott nyereség forrásadó alóli mentessége a leányvállalat tagállamában – A belföldi illetőségű leányvállalat által a külföldi illetőségű anyavállalatnak fizetett osztalékok – A forrásadó alóli mentesség általános szabálya – Az említett szabálytól való eltérés visszaélés vagy csalás esetén – Az anyavállalat részesedéseivel olyan személyek általi rendelkezés, akik nem jogosultak az ilyen mentességre – A szóban forgó személyek esetében a mentességet kifejezetten kizáró nemzeti szabályozás – A csalás vagy visszaélés megdönthetetlen vélelme – Megengedhetetlenség
(EUMSZ 49. cikk; a 2006/98 irányelvvel módosított 90/435 tanácsi irányelv, 1. cikk, (2) bekezdés és 5. cikk, (1) bekezdés)
1. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 45., 46. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 54–57. pont)
3. Egyrészt a 2006. november 20‑i 2006/98/EK tanácsi irányelvvel módosított, a különböző tagállamok anya‑ és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló, 1990. július 23‑i 90/435/EGK tanácsi irányelv 5. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkének (2) bekezdését, másrészt pedig az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami jogszabály, mint amely az alapügyben szerepel, amely – amennyiben olyan személyek rendelkeznek a külföldi illetőségű anyavállalatban részesedéssel, akik nem lennének jogosultak a forrásadó‑visszatérítésre vagy ‑mentességre, ha közvetlenül jutnának a belföldi leányvállalattól osztalékhoz – az e jogszabályban meghatározott egyik feltétel teljesülése esetén ezen anyavállalat számára megtagadja az osztalékfizetés tőkejövedelem‑adó alól történő mentesítését.
E tekintetben meg kell állapítani először is, hogy e mentesség ezen követelménynek anélkül történő alávetésével, hogy az adóhatóság köteles lenne akár csak egy – a gazdasági indokok hiányára vagy csalásra, illetve visszaélésre utaló – első látásra elfogadhatónak tűnő bizonyítékot megjelölni, az említett jogszabály, amint az a jelen ítélet 62. pontjából kitűnik, a csalás vagy visszaélés általános vélelmét állítja fel, így sérti az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv által követett célt, különösen annak 5. cikkének (1) bekezdését, azaz a valamely belföldi leányvállalat által a külföldi illetőségű anyavállalata számára fizetett osztalékok e leányvállalat illetősége szerinti tagállam által történő kettős adóztatásának elkerülését a társaságok uniós szintű együttműködésének és csoportosulásának megkönnyítése érdekében.
Ugyanis e tekintetben meg kell állapítani, hogy az anya‑ és leányvállalatokról szóló irányelv nem tartalmaz követelményt a hatálya alá tartozó társaságok gazdasági tevékenységének jellegét vagy az azok önálló gazdasági tevékenységéből eredő bevételek összegét tekintve.
Márpedig az a körülmény, hogy a külföldi illetőségű anyavállalat gazdasági tevékenysége a leányvállalatai gazdasági eszközeinek kezelésében áll, vagy hogy ezen anyavállalat jövedelme csak e kezelésből származik, önmagában nem támasztja alá egy valós gazdasági tartalmat nélkülöző, mesterséges képződmény fennállását. Ezen összefüggésben nem bír jelentőséggel az a tény, hogy az eszközök kezelése nem tekinthető gazdasági tevékenységnek a hozzáadottérték‑adó keretében, mivel az alapügyben szóban forgó adó és az említett adó eltérő, különböző célokra irányuló jogi háttér alá tartozik.
Egyébiránt az alapügyben szóban forgó jogszabályban előírttal ellentétben az ilyen képződmény megállapítása megköveteli, hogy eseti jelleggel átfogóan vizsgálják az érintett helyzetet, olyan szempontokra kitérve, mint a vállalatcsoport – amelyhez az érintett anyavállalat tartozik – szervezeti, gazdasági vagy egyéb lényeges jellemzői, valamint e csoport struktúrája és stratégiája.
Annak kapcsán, hogy jellegében össze lehet‑e hasonlítani a belföldi illetőségű leányvállalattól osztalékban részesülő, belföldi illetőségű anyavállalat helyzetét egy ugyanilyen osztalékban részesülő, külföldi illetőségű anyavállalat helyzetével, hangsúlyozni kell, hogy a leányvállalat által az anyavállalat részére juttatott felosztott nyereség forrásadó‑mentességének célja, amint azt a jelen ítélet 50. pontja is említi, ezen osztalékok kettős adóztatásának elkerülése.
Bár a Bíróság úgy foglalt állást, hogy az egy adott tagállam által a belföldi illetőségű társaság által felosztott nyereség többszörös, illetve kettős adóztatásának elkerülése, illetve mérséklése érdekében hozott intézkedések szempontjából az osztalékban részesülő belföldi illetőségű részvényesek helyzete nem feltétlenül hasonlítható össze a másik tagállamban illetőséggel rendelkező osztalékban részesülő részvényesek helyzetével, ezenkívül azt is megállapította, hogy amennyiben valamely tagállam adóztatási joghatóságát nemcsak a belföldi, hanem a külföldi illetőségű részvényesek jövedelme tekintetében is gyakorolja, azon osztalékok esetében, amelyeket valamely belföldi illetőségű társaságtól kapnak, e külföldi illetőségű részvényesek helyzete hasonló a belföldi illetőségű részvényesek helyzetéhez (2017. szeptember 7‑i Eqiom és Enka ítélet, C‑6/16, EU:C:2017:641, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
(lásd: 69., 72–74., 92., 93., 100. pont és a rendelkező rész)