A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (kilencedik tanács)
2018. október 25.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Közbeszerzési szerződések – 2014/24/EU irányelv – A 10. cikk g) pontja – Hatály alól kizárt esetek – Munkaszerződések – Fogalom – Közjog által szabályozott kórházak által élelmezéssel, étkeztetéssel és takarítással összefüggő szükségletekhez kapcsolódó határozott idejű munkaszerződések megkötésére irányulóan hozott határozatok – 89/665/EGK irányelv – 1. cikk – Jogorvoslati jog”
A C‑260/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Symvoulio tis Epikrateias (államtanács, Görögország) a Bírósághoz 2017. május 16‑án érkezett, 2017. május 11‑i határozatával terjesztett elő
az Anodiki Services EPE
és
a GNA, O Evangelismos – Ofthalmiatreio Athinon – Polykliniki,
a Geniko Ogkologiko Nosokomeio Kifisias – (GONK) „Oi Agioi Anargyroi”
között,
az Arianthi Ilia EPE,
a Fasma AE,
a Mega Sprint Guard AE,
az ICM – International Cleaning Methods AE,
a Myservices Security and Facility AE,
a Kleenway OE,
a GEN – KA AE,
a Geniko Nosokomeio Athinon „Georgios Gennimatas”,
az Ipirotiki Facility Services AE
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (kilencedik tanács),
tagjai: C. Lycourgos, a tizedik tanács elnöke, a kilencedik tanács elnökeként eljárva, Juhász E. és C. Vajda (előadó) bírák,
főtanácsnok: M. Wathelet,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Anodiki Services EPE képviseletében Z. Zouganeli dikigoros,
– a GNA, O Evangelismos – Ofthalmiatreio Athinon – Polykliniki képviseletében G. Statharas dikigoros,
– a Geniko Nosokomeio Athinon „Georgios Gennimatas” képviseletében M. Antonopoulou és N. Nikolopoulos dikigoroi,
– a Fasma AE képviseletében N. Mourdoukoutas dikigoros,
– a Mega Sprint Guard AE képviseletében S. Konstantopoulos, N. Meligos és G. Christodoulopoulos dikigoroi,
– az ICM – International Cleaning Methods AE és Kleenway OE képviseletében E. Anagnostou dikigoros,
– a Myservices Security and Facility AE képviseletében A. Virvilios dikigoros,
– a GEN – KA AE képviseletében C. Pelekis dikigoros,
– a görög kormány képviseletében M. Tassopoulou, A. Magreppi és E. Tsaousi, meghatalmazotti minőségben,
– az osztrák kormány képviseletében M. Fruhmann, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Patakia és P. Ondrůšek, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2015. november 24‑i (EU) 2015/2170 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (HL 2015. L 307., 5. o.) módosított, a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítés: HL 2015. L 275., 68. o.; a továbbiakban: 2014/24 irányelv) 10. cikke g) pontjának, valamint a 2014. február 26‑i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2014. L 94., 1. o.) módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21‑i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 246. o.; a továbbiakban: 89/665 irányelv) 1. cikkének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet két – az elsőben az Anodiki Services EPE és a GNA, O Evangelismos – Ofthalmiatreio Athinon – Polykliniki (a továbbiakban: GNA Evangelismos), a másodikban pedig az előbbi és a Geniko Ogkologiko Nosokomeio Kifisias – (GONK) „Oi Agioi Anargyroi” (a továbbiakban: ONK Agioi Anargyroi) között – folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő ezen közjog által szabályozott kórházak arra irányulóan hozott határozatai tárgyában, hogy bizonyos számú, határozott időre szóló magánjogi munkaszerződést kötnek az élelmezéssel, étkeztetéssel és takarítással összefüggő szükségleteik ellátása érdekében.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2014/24 irányelv (5) preambulumbekezdése kimondja:
„Emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem kötelezi a tagállamokat arra, hogy alvállalkozásba adják vagy kiszervezzék azon szolgáltatások nyújtását, amelyeket maguk kívánnak nyújtani, illetve amelyeket az ezen irányelv szerinti közbeszerzési szerződésektől eltérő módon kívánnak megszervezni. A törvényi vagy rendeleti előírások, illetve munkaszerződések alapján történő szolgáltatásnyújtás nem tartozik ennek az irányelvnek a hatálya alá. Néhány tagállamban ilyen szolgáltatásnak minősülnek például egyes közigazgatási és kormányzati szolgáltatások, mint például a végrehajtói és törvényhozói szolgáltatások, illetve egyes közösségi szolgáltatások, mint például a külügyekkel kapcsolatos szolgáltatások, az igazságügyi szolgáltatások vagy a kötelező társadalombiztosításhoz kötődő szolgáltatások.”
4 Ezen irányelv 1. cikkének (4) bekezdése előírja:
„Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon szabadságát, hogy az uniós joggal összhangban meghatározzák, mit tekintenek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, hogyan kell e szolgáltatásokat megszervezni és finanszírozni az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban, és milyen konkrét kötelezettségeknek kell megfelelniük. Ez az irányelv ugyanígy nem érinti a közjogi hatóságok jogát annak eldöntésére, hogy az EUMSZ 14. cikk[…] és a 26. számú jegyzőkönyv alapján saját maguk kívánják‑e elvégezni a közfeladatokat, és ha igen, miként és milyen mértékben.”
5 Az említett irányelv 4. cikkének b) pontja a központi kormányzati szervek által kiírt, árubeszerzésre és szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélése, valamint az említett szervek által szervezett tervpályázatok esetében 135 000 euróban rögzíti az irányelv alkalmazásához szükséges értékhatárt. E cikk d) pontja az ugyanezen irányelv XIV. mellékletben felsorolt szociális és egyéb meghatározott szolgáltatásra vonatkozó, szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések esetében 750 000 euróban rögzíti az alkalmazásához szükséges értékhatárt. E mellékletben többek között az éttermi szolgáltatások is említésre kerülnek.
6 A 2014/24 irányelv 10. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ez az irányelv nem alkalmazandó azokra a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekre, amelyek tárgya:
[…]
g) munkaszerződések;
[…]”
7 A 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„Ez az irányelv a [2014/24] irányelvben említett szerződésekre alkalmazandó, az említett irányelv 7., 8., 9., 10., 11., 12., 15., 16., 17. és 37. cikkével összhangban kizárt szerződések kivételével.
[…]
Ezen irányelv értelmében szerződéseknek minősülnek a közbeszerzési szerződések, a keretmegállapodások, az építési koncessziók, a szolgáltatási koncessziók és a dinamikus beszerzési rendszerek.
A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a [2014/24] irányelv […] hatálya alá tartozó szerződések tekintetében az ajánlatkérő által hozott döntésekkel [helyesen: határozatokkal] szemben az ezen irányelv 2–2f. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelően hatékonyan és különösen a lehető leggyorsabban jogorvoslat legyen igénybe vehető azon az alapon, hogy ezek a döntések [helyesen: határozatok] megsértették a közbeszerzésre vonatkozó [uniós] jogot vagy az e jogot átültető nemzeti jogszabályokat.”
8 A 89/665 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontja előírja:
„A tagállamok biztosítják, hogy az 1. cikkben meghatározott jogorvoslati eljárások érdekében hozott intézkedések hatáskört adjanak:
a) a lehető legrövidebb időn belül és közbenső döntés útján ideiglenes intézkedések megtétele az állítólagos jogsértés orvoslása vagy az érintett érdekek további sérelmének elkerülése céljából, beleértve a közbeszerzési szerződés odaítélési eljárásának vagy az ajánlatkérő által hozott bármely döntés végrehajtásának a felfüggesztését vagy felfüggesztésének biztosítását;
b) a jogellenesen meghozott döntések [helyesen: határozatok] semmissé nyilvánítása vagy semmissé nyilváníttatása, beleértve a megkülönböztető műszaki, gazdasági vagy pénzügyi előírások törlését az ajánlati felhívásból, az ajánlattételhez szükséges dokumentációból, illetve minden egyéb, a kérdéses szerződés‑odaítélési eljárással kapcsolatos dokumentumból”.
A görög jog
9 A görög alkotmány 103. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Senkit nem lehet tisztviselőnek kinevezni olyan szervezeti helyre, amelyet nem törvény hozott létre. Törvény ettől eltérő, különös szabályozásként és kivételképpen előírhatja személyek felvételét meghatározott idejű magánjogi szerződésekkel, az előre nem látott és sürgős szükségletek kielégítése céljából.”
10 A módosított 4430/2016. sz. törvény (FEK A’ 205) 63. cikkének (1) bekezdése előírja:
„A központi és a decentralizált minisztériumi osztályok, valamint általánosságban valamennyi minisztériumi osztály, továbbá a minisztériumok által felügyelt közjogi és magánjogi jogi személyek az adott területén hatáskörrel rendelkező testületi vagy egyszemélyes szerv határozata alapján a felelősségük alá tartozó épületek és területek takarítási szükségleteinek, valamint az élelmezés, az étkeztetés és a biztonság szükségleteinek kielégítésére vonatkozóan határozott idejű, egyéni magánjogi munkaszerződéseket köthetnek, amennyiben a rendelkezésükre álló személyzet már nem elegendő, és előre nem látható vagy sürgős körülmények állnak fenn. Ilyennek tekinthetőek különösen: a) a szolgáltatások harmadik félnek minősülő jogi vagy természetes személyek által történő megszakítás nélküli nyújtásának de iure vagy de facto olyan akadályoztatása, amely nem róható fel e szolgáltatások igénybevevőjének; valamint b) a jelen cikk szerinti munkaszerződés megkötésével elért, más eszközökhöz viszonyított megtakarítás. Az előre nem látható és sürgős körülményeket a fent említett szervezeteknek kell igazolniuk. A szóban forgó szerződéseket a jelen cikk rendelkezéseivel összhangban, minden más általános vagy különös jogi rendelkezéstől eltérve kell megkötni. A jelen cikk eltérő rendelkezései 2018. december 31‑ig alkalmazhatóak.”
11 E törvény 63. cikkének (2) bekezdése értelmében e munkaszerződések időtartama nem haladhatja meg a 24 hónapot, és azok nem alakíthatóak át határozatlan idejű szerződéssé.
12 Az említett törvény 63. cikkének (3) bekezdése alapján fel kell állítani a pályázók ideiglenes rangsorát, e rangsorban pedig a munkanélküliség időtartamára és a pályázó vonatkozó munkatapasztalatának időtartamára figyelemmel a pályázók pontokat kapnak.
13 A 4461/2017. sz. törvény (FEK A’ 38) 107. cikkének (1) bekezdése a 4430/2016. sz. törvény 63. cikkének az egészségügyi minisztérium felügyelete alá tartozó jogi személyekre való alkalmazása egyes különös kérdéseit szabályozza – függetlenül e személyek jogi formájától – azon pontok odaítélése vonatkozásában, amelyeket a pályázok a munkanélküliség időtartama, az eltartott kiskorú gyermekek és a szakmai tapasztalat alapján kapnak.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
14 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy mivel a Görögországot sújtó gazdasági válság és az e tagállam által tett nemzetközi kötelezettségvállalások miatt nem volt lehetőség arra, hogy az alkotmány 103. cikke (2) bekezdésének megfelelően köztisztviselői álláshelyeket hozzanak létre, ez arra sarkallta e tagállamot, hogy néhány önálló jogi rendelkezést fogadjon el.
15 A 4430/2016. sz. törvényt e tekintetben az „előre nem láthatónak” és „sürgősnek” minősített kivételes körülmények kezelése érdekében és a közbeszerzések odaítélését és teljesítését súlyosan érintő működi zavarok fennállására tekintettel fogadták el. A 4430/2016. sz. törvény indokolása rögzíti, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban is szerepel, hogy e törvény célja, hogy a szóban forgó közigazgatási szervek költségvetésének a jelentős csökkentésével pénzügyi előnyöket biztosítson, hogy javítsa az érintett vállalkozások munkavállalóinak a munkakörülményeit, valamint hogy az alkotmányban foglaltakkal és az uniós joggal összhangban kezelje a szolgáltatás igénybevevőinek sürgős vagy előre nem látható szükségleteit. Az említett törvény 63. cikke a közjogi jogi személyek arra irányuló lehetőségéről rendelkezik, hogy többek között az élelmezés, az étkeztetés és a biztonság területén fennálló szükségleteinek kielégítésére vonatkozóan határozott idejű, egyéni magánjogi munkaszerződéseket kössenek.
16 A 2016 novemberében hozott határozatokban a GNA Evangelismos és a GONK Agioi Anargyroi igazgatótanácsa úgy döntött, hogy az említett 63. cikk alapján az általuk irányított kórházakban az élelmezés, az étkeztetés és a takarítás területén fennálló szükségleteik kielégítésére vonatkozóan határozott idejű, egyéni magánjogi munkaszerződéseket kötnek.
17 Az Anodiki Services keresetet indított az említett határozatokkal szemben a Symvoulio tis Epikrateias (államtanács, Görögország) előtt. Arra hivatkozik, hogy e szerződések olyan szolgáltatások nyújtására irányulnak, amelyek tekintetében a 2014/24 irányelv szerinti közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljárásokat kellett volna lefolytatni. E tekintetben megjegyzi, hogy az ugyanezen határozatok tárgyát képező szerződések értéke, így a GNA Evangelismos által hozott határozat esetében 24 hónapra 1 894 402,56 euró és 2 050 418,16 euró közötti összeg, a GONK Agioi Anargyroi által hozott határozat esetében pedig évente 550 000 euró, magasabb az ezen irányelv 4. cikkében rögzített vonatkozó értékhatároknál.
18 A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a GNA Evangelismos és a GONK Agioi Anargyroi igazgatótanácsa által hozott határozatokban foglaltakhoz hasonló szerződések a 2014/24 irányelv 10. cikkének g) pontjában szereplő „munkaszerződések” fogalma alá tartoznak‑e, ily módon a megkötésükre irányuló közbeszerzések ki vannak zárva ezen irányelv hatálya alól.
19 E bíróság továbbá arra keresi a választ, hogy ellentétes‑e a 2014/24 irányelv rendelkezéseivel, az EUM‑Szerződés letelepedés szabadságára és szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseivel és az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 16. és 52. cikkével, valamint az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az átláthatóság és az arányosság elvével a 4430/2016. sz. törvény 63. cikke, amennyiben az lehetővé teszi ilyen szerződéseknek az ezen irányelvben előírt jogorvoslati eljárás nélkül való megkötését. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben úgy véli, hogy figyelemmel a munkaszerződések tárgyára és az azokhoz kapcsolódó becsült költségekre, vitathatatlan, hogy az azonos tárgyú közbeszerzési szerződések odaítélési eljárása határokon átnyúló érdeket képvisel.
20 Az említett bíróság ezenkívül arra keresi a választ, hogy valamely hatóság arra irányuló határozata, hogy mellőzi a 2014/24 irányelvnek megfelelő közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljárást arra tekintettel, hogy a szóban forgó szerződés nem tartozik ezen irányelv hatálya alá, a 89/665 irányelv alapján képezheti‑e bírósági felülvizsgálat tárgyát.
21 E körülmények között a Symvoulio tis Epikrateias (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) A [2014/24] irányelv 10. cikkének g) pontja értelmében a szerződés »munkaszerződéssé« történő minősítéséhez elegendő‑e, ha az alkalmazotti jogviszonyt rögzítő munkaszerződésnek tekinthető, vagy e szerződésnek különös jellemzőkkel kell rendelkeznie (például a munka jellegét, a szerződéskötés körülményeit, a pályázók képesítését és a pályázók kiválasztására irányuló eljárás elemeit illetően) oly módon, hogy az egyes munkavállalók kiválasztása a munkáltató egyéni megítélésének és a munkavállaló személyiségének a munkáltató általi szubjektív értékelésének eredménye?
A [2014/24] irányelv 10. cikkének g) pontja értelmében vett »munkaszerződésnek« tekinthetőek‑e az objektív kritériumok, így a pályázó munkanélküliségének időtartama, a korábbi tapasztalat vagy a[z eltartott] kiskorú gyermekek száma alapján, az igazoló dokumentumok formális ellenőrzését követően és a fenti kritériumoktól függően előre meghatározott eljárás szerint rangsorolási pontokat rendelő, határozott idejű, a 4430/2016. sz. törvény 63. cikkében foglalthoz hasonló munkaszerződések?
2) A [2014/24] irányelv rendelkezései (az 1. cikk (4) bekezdése, a 18. cikk (1) és (2) bekezdése, a 19. cikk (1) bekezdése, a 32. és az 57. cikk az ezen irányelv (5) preambulumbekezdésével összhangban értelmezve), az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezései (a 49. és az 56. cikk), valamint a [Charta] rendelkezései (a 16. és az 52. cikk), továbbá az egyenlő bánásmód, az átláthatóság és az arányosság elve alapján a közigazgatási hatóságok közérdekű feladataik ellátása érdekében igénybe vehetnek‑e a közbeszerzési szerződésektől eltérő más eszközöket is, a munkaszerződéseket is beleértve, és esetlegesen mely feltételek mellett, amikor ezen igénybevétel nem hoz létre egy közszolgáltatást nyújtó állandó szervezetet, hanem arra – amint az a 4430/2016. sz. törvény 63. cikkében foglalt esetben – meghatározott ideig és kivételes körülmények kezelése érdekében kerül sor, illetve a verseny hatékonyságára vagy a közbeszerzési szerződések piacán működő vállalkozások tevékenységének jogszerűségére visszavezethető indokok alapján?
Az olyan indokok és körülmények, mint például a közbeszerzési szerződések akadálytalan végrehajtásának lehetetlensége vagy a közbeszerzési szerződéssel elérhetőnél nagyobb gazdasági haszon elérésére való törekvés olyan kényszerítő közérdekű indokoknak tekinthetőek‑e, amelyek igazolják egy olyan intézkedés elfogadását, amely a vállalkozási tevékenységet terjedelme és időtartama tekintetében súlyosan korlátozza a közbeszerzési ágazatban?
3) Az alapeljárásban megtámadott határozatokhoz hasonló olyan hatósági határozattal szemben, amely a 2014/24 irányelv hatálya alá állítólagosan (például »munkaszerződés« jellege miatt) nem tartozó szerződésre vonatkozik, kizárt‑e a [89/665] irányelv szerinti, annak […] 1. cikkében meghatározott bírói jogvédelem, amikor az a gazdasági szereplő terjeszt elő keresetet, akinek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy számára azonos tárgyú közbeszerzési szerződést ítéljenek oda, és azt állítja, hogy jogellenesen nem hajtották végre a [2014/24] irányelvet abban a meggyőződésben, hogy annak alkalmazás[a mellőzhető]?”
A Bíróság előtti eljárás
22 Előzetes döntéshozatal iránti kérelmében a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság eljárási szabályzata 105. cikkének (1) bekezdése szerinti gyorsított eljárás alkalmazását kérte. Ezt a kérelmet a Bíróság elnöke a 2017. július 13‑i Anodiki Services végzésével (C‑260/17, nem tették közzé, EU:C:2017:560) elutasította.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
23 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2014/24 irányelv 10. cikkének a g) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezés szerinti „munkaszerződés” fogalma alá tartoznak az alapügyben szóban forgóhoz hasonló munkaszerződések, nevezetesen azon határozott idejű munkaszerződések, amelyeket objektív kritériumok, így a pályázó munkanélküliségének időtartama, a korábbi tapasztalat vagy az eltartott kiskorú gyermekek száma alapján kiválasztott személyekkel kötnek.
24 Meg kell jegyezni, hogy jóllehet a 2014/24 irányelv 10. cikkének g) pontja értelmében a munkaszerződések megkötésére irányuló közbeszerzések ki vannak zárva ezen irányelv hatálya alól, a „munkaszerződés” e rendelkezésben szereplő fogalmát nem határozza meg ezen irányelv. Ezenkívül az említett rendelkezés nem tartalmaz utalást a tagállamoknak egy ilyen meghatározásra vonatkozó jogát illetően.
25 Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből az következik, hogy amennyiben annak valamely rendelkezése nem tartalmaz utalást a tagállamok jogára egy meghatározott fogalom tekintetében, e fogalmat az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni. Ehhez az értelmezéshez figyelembe kell venni a szóban forgó rendelkezés megszövegezését, valamint annak összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célkitűzését (lásd ebben az értelemben különösen: 2013. december 19‑i Fish Legal és Shirley ítélet, C‑279/12, EU:C:2013:853, 42. pont; 2018. június 19‑i Baumeister ítélet, C‑15/16, EU:C:2018:464 24. pont).
26 E tekintetben egyrészt a 2014/24 irányelv (5) preambulumbekezdéséből az következik, hogy ezen irányelv nem kötelezi a tagállamokat arra, hogy alvállalkozásba adják vagy kiszervezzék azon szolgáltatások nyújtását, amelyeket maguk kívánnak nyújtani, illetve amelyeket az ezen irányelv szerinti közbeszerzési szerződésektől eltérő módon kívánnak megszervezni, és hogy a törvényi vagy rendeleti előírások, illetve munkaszerződések alapján történő szolgáltatásnyújtás nem tartozik ennek az irányelvnek a hatálya alá. Következésképpen a munkaszerződések megkötése a tagállamok hatóságai rendelkezésére álló olyan eszköznek minősül, amelynek révén maguk nyújthatnak szolgáltatásokat, ebből következően az ki van zárva az említett irányelvben foglalt közbeszerzések odaítélésére vonatkozó kötelezettségek hatálya alól.
27 Az Anodiki Services által az írásbeli észrevételeiben előadottakkal szemben a tagállamok hatóságai rendelkezésére álló azon lehetőség, hogy munkaszerződések megkötése révén maguk lássák el egyes szükségleteiket, nem korlátozódik az említett preambulumbekezdés utolsó mondatában hivatkozott esetekre. E tekintetben az a körülmény, hogy e preambulumbekezdés a hatóságok számára biztosítandó ezen lehetőség kapcsán pontosítja, hogy „ilyen szolgáltatásnak minősülnek például” azok a szolgáltatások, amelyek az ezen tagmondat utáni felsorolásban szerepelnek, kellő mértékben alátámasztja, hogy ez a felsorolás nem kimerítő jellegű.
28 Másrészt meg kell állapítani, hogy a munkaszerződés megkötése jellegénél fogva munkaviszony létrejöttét eredményezi a munkavállaló és a munkáltató között. Az uniós jog tágabb összefüggésében az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a munkaviszony jellemzője az a körülmény, hogy valamely személy meghatározott ideig, más javára és irányítása alatt díjazás ellenében szolgáltatást nyújt (lásd különösen: 1986. július 3‑i Lawrie‑Blum ítélet, 66/85, EU:C:1986:284, 17. pont; 2017. július 19‑i Abercrombie & Fitch Italia ítélet, C‑143/16, EU:C:2017:566, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 E megfontolásokból az következik, hogy a „munkaszerződés” 2014/24 irányelv 10. cikkének g) pontja szerinti fogalma minden olyan szerződésre vonatkozik, amelynek értelmében valamely hatóság természetes személyeket alkalmaz annak érdekében, hogy maga nyújtson szolgáltatásokat, és amely olyan munkaviszony létrejöttét eredményezi, amelynek révén e személyek meghatározott ideig, e hatóság javára és irányítása alatt díjazás ellenében szolgáltatást nyújtanak.
30 E meghatározás szempontjából az említett személyek alkalmazásának a módja tehát nem bír jelentőséggel. Közelebbről, jóllehet kétségtelen, hogy a munkaviszony – amint azt az Anodiki Services az írásbeli észrevételeiben megjegyzi – alapulhat a munkáltató és a munkavállaló közötti sajátos bizalmi kapcsolaton, ebből egyáltalán nem következik, hogy csak az alkalmazott személyre vonatkozó szubjektív szempontok alapján megkötött szerződések minősülnek az említett rendelkezés értelmében vett „munkaszerződésnek”, kizárva e körből a tisztán objektív szempontok szerinti kiválasztás eredményeképpen kötött szerződéseket.
31 Ezenfelül, mivel – a „munkaviszony” jelen ítélet 28. pontjában hivatkozott meghatározásának megfelelően – a munkavállaló a munkaadója javára és irányítása alatt „meghatározott ideig” díjazás ellenében szolgáltatást nyújt, a határozott idejű munkaszerződések nem zárhatók ki a „munkaszerződések” 2014/24 irányelv 10. cikke g) pontjának a fogalma alól azzal az indokkal, hogy a köztük létrejött munkaviszony időtartama időben korlátozott.
32 Végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy e megfontolásokra tekintettel értékelje, hogy az alapügyben szóban forgó szerződések az e rendelkezés értelmében vett „munkaszerződésnek” minősülnek‑e. Közelebbről, amint azt a Bizottság az írásbeli észrevételeiben megjegyzi, meg kell vizsgálni, hogy tényleges egyedi munkaszerződésekről van szó, amelyeket az alapügyben szóban forgó közjog által szabályozott kórházak kötöttek a felvett személyekkel. Ugyanakkor a Bírósághoz benyújtott ügyiratokból egyáltalán nem következik, hogy ez lenne a helyzet.
33 A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/24 irányelv 10. cikkének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés szerinti „munkaszerződés” fogalma alá tartoznak az alapügyben szóban forgóhoz hasonló munkaszerződések, nevezetesen azon egyedi határozott idejű munkaszerződések, amelyeket objektív kritériumok, így a pályázó munkanélküliségének időtartama, a korábbi tapasztalat vagy az eltartott kiskorú gyermekek száma alapján kiválasztott személyekkel kötnek.
A második kérdésről
34 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy ellentétes‑e a 2014/24 irányelv rendelkezéseivel, az EUMSZ 49. cikkel és az EUMSZ 56. cikkel, az egyenlő bánásmód, az átláthatóság és az arányosság elvével, valamint a Charta 16. és 52. cikkével valamely hatóság olyan határozata, amely e hatóság bizonyos közérdekű feladatainak az ellátása érdekében az alapügyben szóban forgóhoz hasonló munkaszerződések megkötésére irányul.
35 Először is, az első kérdésre adott válaszra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a 2014/24 rendelet rendelkezései nem alkalmazhatók az alapügyben szóban forgóhoz hasonló munkaszerződésekre.
36 Ami másodszor az EUMSZ 49. cikket és az EUMSZ 56. cikket, valamint az uniós jognak a második kérdésben hivatkozott elveit illeti, emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet a közbeszerzések területén az egyenlő bánásmód elve és annak különös kifejeződései, mint az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma, valamint az EUMSZ 49. cikk és az EUMSZ 56. cikk alkalmazandók abban az esetben, ha valamely hatóság a gazdasági tevékenység végzését harmadik személyre bízza, ezzel szemben nem kell alkalmazni a közbeszerzésekre vonatkozó uniós jogot azokban az esetekben, amelyekben valamely hatóság a közfeladatokat saját közigazgatási, műszaki és egyéb eszközeivel teljesíti, anélkül hogy külső jogalanyokat venne igénybe (lásd ebben az értelemben: 2005. január 11‑i Stadt Halle és RPL Lochau ítélet, C‑26/03, EU:C:2005:5, 48. pont; 2005. október 13‑i Parking Brixen ítélet, C‑458/03, EU:C:2005:605, 61. pont).
37 Ebből következően az alapügyben szóban forgó körülmények között az EUM‑Szerződés említett rendelkezései és az uniós jog elvei nem alkalmazandók, mivel a szóban forgó közjog által szabályozott kórházak úgy határoztak, hogy az őket terhelő közérdekű feladataik ellátása körében munkaszerződések megkötése révén maguk látják el bizonyos szükségleteiket.
38 Harmadszor, a Charta 16. és 52. cikkét illetően meg kell állapítani, hogy a tagállamok – a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében – kizárólag annyiban címzettjei a Charta rendelkezéseinek, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint a Charta az uniós jog alkalmazási körét nem terjeszti ki az Unió hatáskörein túl, továbbá nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az Unió számára, és nem módosítja a Szerződésekben meghatározott hatásköröket és feladatokat. Így a Bíróságnak a Charta fényében kell értelmeznie az uniós jogot az Unió számára biztosított hatáskörökön belül (2012. november 8‑i Iida ítélet, C‑40/11, EU:C:2012:691, 78. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 Márpedig amint az a jelen ítélet 35–37. pontjából következik, a közjog által szabályozott kórházaknak az alapügyben szóban forgó munkaszerződések megkötésére vonatkozó határozatai a Charta 51. cikke értelmében nem tartoznak az Unió jogának a végrehajtása körébe, ily módon nem vizsgálható a Chartában biztosított jogok alapján, hogy e határozatok összeegyeztethetők‑e az alapvető jogokkal.
40 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/24 irányelv rendelkezései, az EUMSZ 49. cikk és az EUMSZ 56. cikk, az egyenlő bánásmód, az átláthatóság és az arányosság elve, valamint a Charta 16. és 52. cikke nem alkalmazható valamely hatóság olyan határozatára, amely e hatóság bizonyos közérdekű feladatainak az ellátása érdekében az alapügyben szóban forgóhoz hasonló munkaszerződések megkötésére irányul.
A harmadik kérdésről
41 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését, hogy jogorvoslatnak van helye az ajánlatkérő arra irányuló határozatával szemben, hogy bizonyos szolgáltatások nyújtására természetes személyekkel munkaszerződéseket köt a 2014/24 irányelvnek megfelelő közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljárás azon indokkal való mellőzésével, hogy e hatóság álláspontja szerint e szerződések nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, amely jogorvoslatot az említett rendelkezés alapján azon gazdasági szereplő nyújthatja be, akinek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az említett szerződésekével azonos tárgyú közbeszerzésen vegyen részt, és aki úgy véli, hogy e szerződések az említett irányelv hatálya alá tartoznak.
42 A 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének a megfogalmazása – a „szerződések tekintetében” megfogalmazással – azt feltételezi, hogy az ajánlatkérők által hozott bármely olyan határozattal szemben, amely az uniós közbeszerzési jogból következő szabályok hatálya alá tartozik, és amely megsértheti azokat, ugyanezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt jogorvoslattal lehet élni. E rendelkezés tehát általános jelleggel utal az ajánlatkérő határozataira, anélkül hogy azokat tartalmuk vagy meghozataluk időpontja alapján megkülönböztetné (2017. április 5‑i Marina del Mediterráneo és társai ítélet, C‑391/15, EU:C:2017:268, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
43 Az ajánlatkérő „döntése” fogalmának ilyen tág értelmezését támasztja alá az, hogy a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése semmiféle korlátozást nem ír elő az abban említett döntések jellegére és tartalmára vonatkozóan. Ezenkívül e fogalom megszorító értelmezése összeegyeztethetetlen lenne ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezéssel, amely kötelezi a tagállamokat arra, hogy biztosítsák az ideiglenes intézkedések lehetőségét az ajánlatkérő által meghozott bármely döntés tekintetében (2017. április 5‑i Marina del Mediterráneo és társai ítélet, C‑391/15, EU:C:2017:268, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében jogorvoslattal megtámadható határozatnak minősül az ajánlatkérő bármely aktusa, amelyet a 2014/24 irányelv tárgyi hatálya alá tartozó szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződéssel kapcsolatban hozott, és amely joghatással bírhat, függetlenül attól, hogy azt formális közbeszerzési eljárás keretében vagy annak mellőzésével fogadták el (2005. január 11‑i Stadt Halle és RPL Lochau ítélet, C‑26/03, EU:C:2005:5, 34. pont).
45 E tekintetben, amennyiben az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás mellőzéséről határoz arra hivatkozással, hogy a szóban forgó szerződés álláspontja szerint nem tartozik a vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá, az ilyen határozat bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti (lásd ebben az értelemben: 2005. január 11‑i Stadt Halle és RPL Lochau ítélet, C‑26/03, EU:C:2005:5, 33. pont).
46 Ugyanis az olyan megközelítés, amelynek értelmében a 89/665 irányelv formális közbeszerzési eljárás hiányában nem követeli meg a bírói jogvédelmet, és így nincs helye jogorvoslatnak sem az ajánlatkérő ilyen határozat mellőzéséről szóló határozatával szemben, sem pedig az annak megállapítására irányuló határozattal szemben, hogy valamely közbeszerzési szerződés a vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá tartozik‑e, azzal a következménnyel járna, hogy az egyes ajánlatkérők döntésétől függően fakultatívvá válna a vonatkozó uniós jogszabályok alkalmazása, jóllehet e jogszabályok alkalmazása az azokban meghatározott feltételek teljesülése esetén kötelező (lásd ebben az értelemben: 2005. január 11‑i Stadt Halle et RPL Lochau ítélet, C‑26/03, EU:C:2005:5, 36. és 37. pont).
47 Következésképpen a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 89/665 irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy jogorvoslatnak van helye az ajánlatkérő arra irányuló határozatával szemben, hogy bizonyos szolgáltatások nyújtására természetes személyekkel munkaszerződéseket köt a 2014/24 irányelvnek megfelelő közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljárás azon indokkal való mellőzésével, hogy e hatóság álláspontja szerint e szerződések nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, amely jogorvoslatot az említett rendelkezés alapján azon gazdasági szereplő nyújthatja be, akinek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az említett szerződésekével azonos tárgyú közbeszerzésen vegyen részt, és aki úgy véli, hogy e szerződések az említett irányelv hatálya alá tartoznak.
A költségekről
48 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:
1) A 2015. november 24‑i (EU) 2015/2170 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel módosított, a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikkének g) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés szerinti „munkaszerződés” fogalma alá tartoznak az alapügyben szóban forgóhoz hasonló munkaszerződések, nevezetesen azon egyedi határozott idejű munkaszerződések, amelyeket objektív kritériumok, így a pályázó munkanélküliségének időtartama, a korábbi tapasztalat vagy az eltartott kiskorú gyermekek száma alapján kiválasztott személyekkel kötnek.
2) A 2015/2170 felhatalmazáson alapuló rendelettel módosított 2014/24 irányelv rendelkezései, az EUMSZ 49. cikk és az EUMSZ 56. cikk, az egyenlő bánásmód, az átláthatóság és az arányosság elve, valamint az Európai Unió alapjogi chartájának a 16. és 52. cikke nem alkalmazható valamely hatóság olyan határozatára, amely e hatóság bizonyos közérdekű feladatainak az ellátása érdekében az alapügyben szóban forgóhoz hasonló munkaszerződések megkötésére irányul.
3) A 2014. február 26‑i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21‑i 89/665/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy jogorvoslatnak van helye az ajánlatkérő arra irányuló határozatával szemben, hogy bizonyos szolgáltatások nyújtására természetes személyekkel munkaszerződéseket köt a 2015/2170 felhatalmazáson alapuló rendelettel módosított 2014/24 irányelvnek megfelelő közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljárás azon indokkal való mellőzésével, hogy e hatóság álláspontja szerint e szerződések nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, amely jogorvoslatot az említett rendelkezés alapján azon gazdasági szereplő nyújthatja be, akinek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az említett szerződésekével azonos tárgyú közbeszerzésen vegyen részt, és aki úgy véli, hogy e szerződések az említett irányelv hatálya alá tartoznak.
Aláírások