AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2009. április 1‑je(*)
„Közösségi védjegy – Az ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP közösségi szóvédjegy bejelentése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztető képesség hiánya – Leíró jelleg – Indokolási kötelezettség – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint 73. cikke”
A T‑118/06. sz. ügyben,
a Zuffa, LLC (székhelye: Las Vegas, Nevada [Amerikai Egyesült Államok], képviselik: S. Malynicz barrister, M. Blair és C. Balme solicitors)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM), (képviseli: P. Bullock, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
az OHIM első fellebbezési tanácsának (az R 931/2005‑1. sz. ügyben) 2006. január 30‑án az ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP szómegjelölés közösségi védjegyként történő lajstromozásával kapcsolatban hozott határozata ellen benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA
(harmadik tanács),
tagjai: J. Azizi elnök, E. Cremona és S. Frimodt Nielsen (előadó) bírák,
hivatalvezető: J. Palacio González főtanácsos,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. április 12‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. július 13‑án benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a harmadik tanács elnökének 2008. november 13‑i, a jelen ügynek és a T‑379/05. sz. ügynek a szóbeli szakasz lefolytatása céljából történő egyesítéséről szóló végzésére,
a 2008. december 16‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2002. július 25‑én a felperes, a Zuffa, LLC a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994., L 11.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi szóvédjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 9., 16., 25., 28. és 41. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, az egyes osztályok tekintetében az alábbi árujegyzéknek megfelelően:
– a 9. osztályba tartozó „műsoros hangkazetták, hanglemezek, kompakt lemezek, műsoros videokazetták, videolemezek, lézerlemezek, DVD‑k, CD‑ROM‑ok, amelyek mind vegyes harcművészetek területén szervezett versenyek, események és programok hordozói; számítógépes játékprogramok; szoftverek; mozifilmek a vegyes harcművészetek területéről; szemüvegek; napszemüvegek”;
– a 16. osztályba tartozó „sport‑ és szabadidő témában kiadott pedagógiai‑ és oktatókönyvek, kézikönyvek; levélpapír‑adagoló; általános témákkal, sporttal, mozgáskultúrával és szabadidős tevékenységekkel foglalkozó magazinok; sporttal, mozgáskultúrával és szabadidős tevékenységekkel foglalkozó újságok; naptárak; hordozófelületre rögzített vagy anélküli fényképek; kereskedelmi térképek; autóstérképek; sportversenyekről és játékokról szóló könyvek és folyóiratok; sporttal kapcsolatos termékek árkatalógusai; borítékok; papírra és kartonpapírra nyomtatott rajzok; képeslapok fényképpel vagy anélkül; írólapok; jegyzettömbök (note pads); üdvözlőlapok; szakácskönyvek; üres könyvek és foglalkoztatófüzetek gyermekek és felnőttek számára, kifestőkönyvek; domború öntapadós matricák; öntapadós matricák; fényképalbumok; jegyzettömbök (memorandum books); tollak; ceruzák; iratgyűjtők, dossziék; noteszok és irattartók; papírvágók; jegyzettartók; papírból készült zászlók, fa nyéllel; határidőnaplók; papírtáblák, könyvborítók, könyvjelzők; hirdetőtáblák; letörölhető hirdetőtáblák; asztali toll‑ és ceruzatartók; gemkapocstartók; papírnehezékek; papírkendők; poszterek; határidőnaplók; levélpapírok és papíripari cikkek; rajzpapír; csomagolópapír; világító papír; nyomtatópapír; öntapadós matricák; papírlobogók; szélvédőre való matricák és lehúzóképek; gyűjthető matricák és gyűjthető matricák magyarázó lapokkal; lökhárítóra való öntapadós matricák; jegyzettömbök (memo pads); nem elektromos radír; elektromos radír; papírszertartó; kártyák; irodafelszerelések; beragasztható színes képekkel kiegészíthető albumok; képeslapokat tartalmazó albumok; kézzel írt üdvözlőlapok és gyűjthető kártyák; tolltartók; ceruzahegyezők; díszcsomagolópapír‑készlet; ajándékozható díszdoboz papírból; képregények; könyvjelzők; jelzések kertbe és ünnepségre; bélyegzőpárnák; gumibélyegző rajzok nyomtatásához; iskolai napló, ellenőrzőfüzet és autogramgyűjtő albumok; ragasztószalag‑adagoló irodai és háztartási használatra; hullámpapírból készült tárolódobozok; hullámpapírból készült bútorok és tárolódobozok; papírból hajtogatott dobozok; fényvisszaverő papírok”;
– a 25. osztályba tartozó „ruházat és ruházati cikkek; különösen melegítőöltözetek, melegítőfelsők, melegítőnadrágok; pólók; golfpólók; sportpólók; ujjatlan pólók; mellények; csecsemőnadrágok; babacipők; övek; nyakkendők; tartók; tarka selyemkendők; strandszandálok; gyermek és tipegő hálóruhák; köpenyek; hálóruhák és hálóköntösök; pizsamák és otthonkák; fürdőruhák; strandruhák; pelenkák; tipegőalsók; kocogóruhák; játszóruhák; fiúalsók; zoknik; napozóruhák; kezeslábasok; csuklószorítók; munkaruhák; Henley‑ruhák; alsók; szoknyák; blúzok; nadrágok; ingek; zakók; játékvezetői egyenruha; edzőruha; csapatmezek másolatai; pulóverek; parkák; garbók; ujjatlan kesztyűk és kesztyűk; alsóneműk; jersey‑k; csokornyakkendők; sapkák; sálak; fülvédők; fejszalagok; harisnyák; esős időben használatos ruhadarabok, különösen esőköpenyek és esőkabátok; lábbelik, különösen cipők, csizmák és papucsok; térdnadrágok; bikinik; kalapok; vízhatlan ruházat; sapkák; szemellenzők; kötények; kertésznadrágok és síruhák; szövetcipők; széldzsekik; farsangi jelmezek; ingkabátok; lábmelegítők; farmernadrágok; akrobatatrikók; edző‑ és sportruhák, nevezetesen rövidnadrágok, dzsekik, nadrágok, ingek;
– a 28. osztályba tartozó „gumilabdák; játékfigurák és tartozékaik; ügyességi játékok; babzsák‑bábok; plüss játékszerek; labdák; golflabdák; teniszlabdák; fürdőjátékok; karácsonyfadíszek; táblajátékok; építőjátékok; kártyajátékokhoz darabonként árusított felszerelések; játék babák és babaruhák; babakészletek; játék kozmetikai szerek; bölcsőjátékok; elektromos játékfigurák; kézügyességet fejlesztő játékok; golfkesztyűk; golflabdamarkerek; kirakós játékok [puzzle]; játék sárkányok; mobilok [játékszerek]; játék zenedobozok; ajándékba adható apró tárgyak; medencébe való felfújható játékok; többfunkciós játékok; felhúzható játékok; célbalövés; frizbi; íjak és nyilak; játék járművek; játék kártyák; játék teherautók; játékvödör és játéklapát készlet; görkorcsolyák; hobbi modellező készlet; játékrakéták; játék lőfegyverek; játék pisztolytáskák; zenélő játékok; tollaslabda készlet; buborékfújó készlet; játékbábúk; játékperselyek; babák; jojók; gördeszkák; rollerek; maszkok; hordozható elektromos játékok; játékkártyák; vízzel töltött műanyag hógömbök.”
– a 41. osztályba tartozó „élő színpadi fellépések; élő előadások bemutatása; színházi produkciók; vidámparkhoz és témaparkhoz tartozó szolgáltatások; előadóművészek szolgáltatásai; élményparkhoz tartozó szolgáltatások; témaparkban szereplő vagy ahhoz kapcsolódó oktató vagy szórakoztató szolgáltatások; rádió‑ és televízióprogramok készítése, bemutatása, terjesztése, kölcsönzése; mozifilmek készítése, bemutatása, terjesztése, kölcsönzése; kép‑ és hangfelvételek készítése, bemutatása, terjesztése, kölcsönzése; szórakoz(tat)ási tárgyú információk; szórakoztató műsorok és interaktív programok készítése televíziós, műholdas, kábeltelevíziós közvetítés, kép‑ és hangtovábbító médium, mágneskazettás adathordozó, CD‑lemez, számítógépes lemez útján és egyéb elektronikus módon történő terjesztés céljából; sporttal, fitnesszel, vegyes harcművészetekkel kapcsolatos hírek és információk továbbítása távközlési‑ és számítógépes hálózatok útján”.
4 2005. május 21‑i határozatával az elbíráló a 40/94 rendelet 38. cikke értelmében elutasította a védjegybejelentési kérelmet a 9., 16., 25., 28. és 41. osztályba tartozó valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében, azon okból, hogy a bejelentett védjegy leíró jellegű, illetőleg nem alkalmas a megkülönböztetésre, és a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja, valamint (2) bekezdése értelmében nem részesülhet védjegyoltalomban.
5 2005. július 29‑én a felperes a 40/94 rendelet 57–62. cikkei alapján fellebbezést nyújtott be az elbíráló határozata ellen.
6 2006. január 30‑i határozatával (a továbbiakban: a megtámadott határozat) az első fellebbezési tanács hatályon kívül helyezte az elbíráló határozatát, elutasította a felperes kérelmét abban a részben, amelyben vitatta az elbíráló azon megállapítását, amely szerint az ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP védjegy a védjegybejelentési kérelemben szereplő, a 9., 16., 25., 28. és 41. osztályba tartozó összes áru és szolgáltatás tekintetében alkalmatlan a megkülönböztetésre, illetve leíró jellegű, és visszautalta az ügyet az elbíráló elé hogy az megvizsgálja, teljesültek‑e a 40/94 rendelet 7. cikke (3) bekezdésében előírt feltételek.
7 A fellebbezési tanács először is úgy vélte, hogy a célközönség az átlagos, angolul beszélő fogyasztó, aki élőben követi a műsorokat és olyan fogyasztási cikkeket vásárol, mint a ruházati termékek, papíráruk vagy játékok (lásd a megtámadott határozat 13. pontját).
8 A fellebbezési tanács ezt követően megállapította, hogy a lajstromoztatni kívánt védjegy angol szavak kombinációja, amelynek jelentése egyértelmű és félreérthetetlen: az „ultimate” kifejezés jelentése „döntő, végső”, a „fighting” szó „küzdelmet” jelent, míg a „championship” kifejezés olyan versenyre utal, amelynek során bajnokot avatnak. Következésképpen az „ultimate fighting championship” kifejezés minden angolul értő személy számára „végső bajnoki küzdelmet” jelent, az „ultimate fighting” szavakat úgy értelmezve, mint amelyek olyan küzdelmet jelentenek, amely akkor ér véget, amikor az egyik versenyző már nem képes tovább küzdeni (lásd a megtámadott határozat 14. és 15. pontját).
9 A fellebbezési tanács másrészt úgy vélte, hogy a védjegybejelentési kérelemben szereplő, 41. osztályba tartozó szolgáltatások közvetlen kapcsolatban állnak a sportesemények rendezésével. E szolgáltatások tekintetében az ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP védjegy leíró jellegű, mivel ezen események tartalmát jelzi. A többi osztályba tartozó áru tekintetében a lajstromoztatni kívánt védjegy ugyan nem tekinthető leíró jellegűnek, azonban ettől még nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. Az ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP védjegyre ugyanis nem úgy fognak tekinteni, mint amely a kérelemben szereplő termékek kereskedelmi származását jelzi, hanem mint amely egy sporteseményre általában utal. A sportbajnokságok tekintetében a fogyasztók egyébként is hozzá vannak ahhoz szokva, hogy az olyan kifejezések, mint például a „labdarúgó Európa‑bajnokság” vagy a „golfozók Masters tornája”, a szóban forgó sporteseményt jelölik, és hogy az ezen esemény nevét viselő termékek, például ruházati cikkek, egyidejűleg a gyártó nevét is tartalmazzák (lásd a megtámadott határozat 16–25. pontját).
10 Végezetül, miután a megtámadott határozat 20. pontjában rámutatott, hogy nem zárható ki annak lehetősége, hogy egy tájékoztatási folyamat során a célközönség oly mértékben hozzászokjon valamely sporttevékenység nevéhez, hogy azt egy adott vállalkozáshoz kösse, a fellebbezési tanács visszautalta az ügyet az elbíráló elé, azzal a kérdéssel, hogy az ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP védjegy a használat révén megkülönböztető képességre tett‑e szert (lásd a megtámadott határozat 26–28. pontját).
A felek kérelmei
11 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot azon részében, amelyben a 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján elutasítja a felperes kérelmét;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
12 Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– kötelezze a felperest a költségek viselésére.
A jogkérdésről
A jogvita tárgyáról
13 A tárgyalás során az Elsőfokú Bíróság kérdésére válaszolva az OHIM közölte, hogy az elbíráló még nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a lajstromoztatni kívánt ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP védjegy a 40/94 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében tett‑e szert megkülönböztető képességre a használat révén, az Elsőfokú Bíróságnak a jelen eljárást lezáró döntésére várva. A felperesnek tehát továbbra is érdeke fűződik ahhoz, hogy a megtámadott határozat megsemmisítését kérje, mivel kérelmei nem váltak tárgytalanná.
14 Másfelől a felek a tárgyalás során az Elsőfokú Bíróság erre vonatkozó kérdésére válaszolva megerősítették, hogy a jelen jogvita szempontjából irreleváns az a kérdés, hogy a lajstromoztatni kívánt ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP védjegy a 40/94 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében megkülönböztető képességre tett‑e szert a használat révén.
A megtámadott határozat jogszerűségéről
A felek érvei
15 A felperes lényegében azt állítja, hogy a megtámadott határozat meghozatalával a fellebbezési tanács megsértette a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontját. A felperes erre vonatkozóan azzal érvel, hogy a fellebbezési tanács mérlegelési hibát követett el az ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP védjegy jelentésének értelmezésekor, valamint tévesen ítélte meg az ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP megjelölés és a védjegybejelentési kérelemben szereplő termékek és szolgáltatások közötti kapcsolatot. Másrészt azzal érvel, hogy bizonyos sportversenyek nevei védjegyként is használhatók, és megkülönböztetésre alkalmasak.
16 Az OHIM vitatja a felperes állításait.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
17 Noha a jelen esetben a felperes nem hivatkozott az indokolás hiányosságára, az indokolási kötelezettség tiszteletben tartása – amely minden olyan aktusra vonatkozik, melynek jogszerűségi felülvizsgálatát a közösségi bíróság végzi – hivatalból vizsgálandó kérdés, melyet adott esetben hivatalból kell vizsgálni (lásd ebben az értelemben a Bíróság 18/57. sz., Nold kontra Főhatóság ügyben 1959. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1959., 89.. o.] 115. pontját, a C‑166/95. P. sz., Bizottság kontra Daffix ügyben 1997. február 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑983. o.] 24. pontját és az Elsőfokú Bíróság T‑388/00. sz., Institut für Lernsysteme kontra OHIM – Educational Services [ELS] ügyben 2002. október 23‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑4301. o.] 59. pontját). Az Elsőfokú Bíróság szerint hivatalból kell vizsgálni, hogy a megtámadott határozat megfelelően indokolt‑e. A tárgyalás során a felek nyilatkoztak a megtámadott határozat indokolásának megfelelő voltáról.
18 A 40/94 rendelet 73. cikke értelmében az OHIM határozatait indokolni kell, és azok csak olyan érveken és bizonyítékokon alapulhatnak, amelyekkel kapcsolatban az érintett feleknek módjukban állt nyilatkozatot tenni. Ráadásul a 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.) 50. szabálya (2) bekezdésének h) pontja kimondja, hogy a fellebbezési tanács határozatának tartalmaznia kell az indokolást. Az e rendelkezésben előírt indokolási kötelezettség terjedelme megegyezik az EK 253. cikkben előírtéval (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑124/02. és T‑156/02. sz., Sunrider kontra OHIM – Vitakraft‑Werke Wührmann [VITATASTE és METABALANCE 44] egyesített ügyekben 2004. április 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑1149. o.] 72. pontját és a T‑168/04. sz., L & D kontra OHIM – Sämann Ltd [Aire Limpio] ügyben 2006. szeptember 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑2699. o.] 113. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
19 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 253. cikk követelményei szerinti indokolásból világos és egyértelmű módon ki kell tűnnie a jogi aktus kibocsátója érvelésének. Így a fellebbezési tanácsot terhelő indokolási kötelezettség célja kettős, egyrészt az, hogy lehetővé tegye az érdekeltek számára jogaik védelme érdekében a hozott intézkedés indokainak megismerését, másrészt hogy lehetővé tegye a közösségi bíróság számára a határozat jogszerűségének felülvizsgálatát (lásd a fent hivatkozott VITATASTE és METABALANCE 44 ügyben hozott ítélet 73. pontját és a fent hivatkozott Aire Limpio ügyben hozott ítélet 114. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
20 Azt a kérdést, hogy valamely határozat indokolása kielégíti‑e ezen igényeket, nemcsak szövegezése, de a szövegösszefüggés, valamint az érintett területet szabályozó valamennyi jogszabály fényében is értékelni kell (lásd a fent hivatkozott VITATASTE és METABALANCE 44 ügyben hozott ítélet 73. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
21 E tekintetben a 40/94 rendelet 4. cikke értelmében ahhoz, hogy a grafikailag ábrázolható megjelölés védjegyoltalom tárgya lehessen, a döntő tényező e megjelölés alkalmassága arra, hogy valamely vállalkozás áruit megkülönböztesse más vállalkozás áruitól. Ebből következik többek között, hogy 40/94 rendelet 7.cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában felsorolt feltétlen kizáró okokat, vagyis a megkülönböztető képesség hiányát és a megjelölés leíró jellegét kizárólag azon áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában lehet értékelni, amelyek tekintetében a védjegybejelentést tették (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑135/99. sz., Taurus‑Film kontra OHIM [Cine Action] ügyben 2001. január 31‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑379. o.] 25. pontját és a T‑136/99. sz., Taurus‑Film kontra OHIM [Cine Comedy] ügyben 2001. január 31‑én hozott ítéletének [EBHT 2001., II‑397. o.] 25. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
22 Következésképpen a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában felsorolt feltétlen kizáró okok esetleges fennállását konkrétan, az összes releváns tény és körülmény figyelembevételével, egyrészt a bejelentéssel érintett árukra és szolgáltatásokra való tekintettel, másrészt az áruk vagy szolgáltatások fogyasztóiból álló érintett vásárlóközönség észlelése szempontjából kell értékelni (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑315/03. sz., Wilfer kontra OHIM [ROCKBASS] ügyben 2005. június 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1981. o.] 51. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, és a T‑441/05. sz., IVG Immobilien kontra OHIM [I] ügyben 2007. június 13‑án hozott ítélet [EBHT 2007., II‑1937. o.] 41. pontját; továbbá lásd analógia útján a C‑218/01. sz. Henkel‑ügyben 2004. február 12‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑1725. o.] 50. és 51. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
23 Ráadásul a 40/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében felsorolt kizáró okokat a mindegyikük mögött meghúzódó közérdek tükrében kell értelmezni, mivel ezen okok mindegyike független a többitől és önálló vizsgálatot igényel (lásd a Bíróság C‑456/01. P. és C‑457/01. P. sz., Henkel kontra OHIM egyesített ügyekben 2004. április 29‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑5089. o.] 45. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Az összes kizáró ok vizsgálata során figyelembe vett közérdek ugyanis eltérő megfontolásokat tükrözhet, sőt kell, hogy tükrözzön a szóban forgó kizáró ok tekintetében (lásd a Bíróság C‑304/06. P. sz., Eurohypo kontra OHIM ügyben 2008. május 8‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 54. és 55. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑302/03. sz., PTV kontra OHIM [map&guide] ügyben 2006. október 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4039. o.] 33. pontját).
24 E tekintetben a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja mögött meghúzódó közérdek megkívánja egyrészt, hogy ne szűküljön indokolatlanul a lajstromozást kérő gazdasági szereplő által nyújtotthoz hasonló jellegű árukat, illetve szolgáltatásokat kínáló egyéb gazdasági szereplők rendelkezésére álló megjelölések köre, másrészt biztosítja a fogyasztók vagy a végfelhasználók számára az áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát úgy, hogy ezen árut vagy szolgáltatást a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól összetéveszthetetlenül megkülönböztethessék. Ennek biztosítása ugyanis a védjegy alapvető rendeltetése (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑329/02. P. sz., SAT.1 kontra OHIM ügyben 2004. szeptember 16‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑8317. o.] 23., 26. és 27. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a fent hivatkozott Eurohypo kontra OHIM ügyben hozott ítélet 59. és 62. pontját).
25 Ami a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját illeti, e rendelkezés a közérdeket szolgálja, amely megköveteli, hogy a védjegybejelentésben foglalt áruk vagy szolgáltatások jellemzőit leíró megjelöléseket vagy megnevezéseket bárki szabadon használhassa. E rendelkezés tehát megakadályozza, hogy e megjelöléseket vagy megnevezéseket valamely vállalkozás védjegyként történő bejegyzés révén kisajátítsa (lásd a fent hivatkozott ROCKBASS ügyben hozott ítélet 50. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
26 A fentiekből következik, hogy egyértelmű átfedés van a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjában szereplő okok alkalmazási területe között. Az ítélkezési gyakorlatból többek között az következik, hogy az a szómegjelölés, amely a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontja értelmében áruk vagy szolgáltatások jellemzőit írja le, e ténynél fogva a priori úgy tekinthető, mint amely nem alkalmas a megkülönböztetésre ezen áruk és szolgáltatások vonatkozásában ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében. Ezt azonban külön bizonyítani kell (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Eurohypo kontra OHIM ügyben hozott ítélet 69. és 70. pontját).
27 Ebből következik, hogy ha a védjegy lajstromozását különböző áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában kérik, a fellebbezési tanács köteles minden egyes árura vagy szolgáltatásra nézve konkrétan megvizsgálni, hogy a szóban forgó védjegyre a 40/94 rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében szereplő kizáró okok egyike sem vonatkozik, és e tanács eltérő következtetéseket vonhat le az egyes áruk vagy szolgáltatások tekintetében (lásd analógia útján a Bíróság C‑363/99. sz., Koninklijke KPN Nederland ügyben 2004. február 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑1619. o.] 33. és 73. pontját). Ennélfogva a fellebbezési tanácsnak a védjegybejelentés elutasításakor a határozatában a védjegybejelentéssel érintett valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében külön‑külön közölnie kell a végkövetkeztetését, a kérelem szövegétől függetlenül. Mindazonáltal ha ugyanaz a kizáró ok vonatkozik valamely áru‑ vagy szolgáltatáscsoportra, az illetékes hatóságnak elegendő valamennyi érintett árura és szolgáltatásra vonatkozóan általános indokolást adnia (lásd analógia útján a Bíróság C‑239/05. sz., BVBA Management, Training en Consultancy ügyben 2007. február 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑1455. o.] 38. pontját).
28 E tekintetben a fellebbezési tanács azon lehetősége, hogy több árura vagy szolgáltatásra vonatkozóan általános indokolást adjon, csak olyan árukra és szolgáltatásokra terjedhet ki, amelyek között kellően közvetlen és konkrét kapcsolat áll fenn ahhoz, hogy olyan kellően homogén csoportot alkossanak, amelynek alapján a szóban forgó határozat indokolását alkotó ténybeli és jogi megfontolások összessége egyrészt minden egyes, e csoportba tartozó termék és szolgáltatás vonatkozásában megfelelően kifejezi a fellebbezési tanács által alkalmazott érvelést, másrészt minden egyes érintett termékre és szolgáltatásra nézve önállóan lehet alkalmazni. Márpedig ehhez nem elegendő önmagában az a tény, hogy a szóban forgó termékek vagy szolgáltatások a Nizzai Megállapodás értelmében azonos osztályba tartoznak, mivel ezen osztályok gyakran a termékek vagy szolgáltatások olyan széles skáláját fogják át, amelyek között nem szükségszerűen áll fenn kellően közvetlen és konkrét kapcsolat (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑329/06. sz., Enercon kontra OHIM ügyben 2008. május 21‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 34. és 35. pontját, a T‑297/07. sz., TridonicAtco [Intelligent Voltage Guard] kontra OHIM ügyben 2008. október 15‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 22–24. pontját; lásd továbbá ebben az értelemben a T‑392/04. sz., Gagliardi kontra OHIM – Norma Lebensmittelfilialbetrieb [MANŪ MANU MANU] ügyben 2006. december 14‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 91. és 92. pontját).
29 A jelen esetben a védjegybejelentési kérelemben a Nizzai Megállapodás szerinti négy különböző osztályba tartozó, több mint 215 termék, valamint legalább tizenháromféle különböző szolgáltatás szerepel, ideértve többek között a műsoros kazettákat, szakácskönyveket, babazoknikat, íjakat és nyilakat, továbbá a sport területén a számítógépes hálózat útján történő információszolgáltatást (lásd a fenti 3. pontot). A védjegybejelentési kérelemben szereplő termékek tehát természetüket, jellemzőiket, céljukat és kereskedelmi forgalomba hozataluk módját tekintve annyira különböznek egymástól, hogy nem lehet őket egy, a fellebbezési tanács számára általános indokolás adását lehetővé tevő csoportba tartozónak tekinteni.
30 Márpedig a fellebbezési tanács két csoport megkülönböztetésére szorítkozott: az egyiket a 41. osztályba tartozó szolgáltatások alkotják, amelyre vonatkozóan a fellebbezési tanács jelezte, hogy a bejelentett véjdegy ezek tekintetében leíró jellegű (lásd a megtámadott határozat 17. pontját), a másikba pedig a védjegybejelentésben szereplő összes termék beletartozik, amelyek tekintetében a fellebbezési tanács jelezte, hogy a védjegyet ugyan nem lehet leíró jellegűnek tekinteni, azonban mindenképpen megkülönböztetésre alkalmatlan, mivel nem a kereskedelmi származás jelöléseként, hanem sporteseményt jelölő általános fogalomként fogható fel (lásd a megtámadott határozat 18. pontját).
31 Az ilyen indokolás általános jellegénél fogva nyilvánvalóan nem elegendő ahhoz, hogy az Elsőfokú Bíróság számára lehetővé tegye a megtámadott határozat megalapozottságának felülvizsgálatát.
32 A Nizzai Megállapodás szerinti 41. osztályba tartozó szolgáltatásokra vonatozóan ugyanis a fellebbezési tanács jelezte, hogy mivel az „ultimate fighting championship” kifejezés e szolgáltatás tartalmát jelöli, ezért a bejelentett védjegy e szolgáltatások tekintetében leíró jellegű. Mindazonáltal a 3. pontban idézett jegyzékből kitűnik, hogy a védjegybejelentési kérelemben szereplő szolgáltatások között – amelyek magukban foglalják többek között az élő színpadi fellépéseket, az előadóművészek szolgáltatásait, a témaparkban szereplő vagy ahhoz kapcsolódó oktató‑ vagy szórakoztató szolgáltatásokat, mozifilmek kölcsönzését, szórakoz(tat)ási tárgyú információkat, interaktív programok készítését számítógépes lemez útján történő terjesztés céljából – nincs olyan kellően közvetlen és konkrét kapcsolat, amelynél fogva kellően homogén csoportot képeznének ahhoz, hogy a fellebbezési tanács általános indokolást alkalmazhasson rájuk nézve. Egyrészt ugyanis önmagában az a tény, hogy e termékek vagy szolgáltatások a Nizzai Megállapodás értelmében azonos osztályba tartoznak, nem elegendő (lásd a fenti a 28. pontot). Másrészt e szolgáltatások sokfélesége olyan mértékű, hogy a fellebbezési tanács által adott indokolás túlzottan általános és elvont, tekintettel e szolgáltatások természetére és jellemzőire.
33 A Nizzai Megállapodás 9., 16., 25. és 28. osztályába tartozó áruk összességét illetően – amelyekre vonatkozóan a fellebbezési tanács jelezte, hogy mivel az ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP megjelölést nem lehet a kereskedelmi származás jelölésének, csupán valamely sporteseményre való utalásnak tekinteni, így az nem rendelkezik megkülönböztető képességgel – meg kell állapítani, hogy azok sokfélesége meghaladja a 41. osztályba tartozó szolgáltatásokét, olyannyira, hogy nincs olyan kellően közvetlen és konkrét kapcsolat közöttük, amelynél fogva kellően homogén csoportot képeznének ahhoz, hogy a fellebbezési tanács általános indokolást alkalmazhasson rájuk nézve, valamint hogy a megtámadott határozatban szereplő indokolás túlzottan általános és elvont, tekintettel ezen áruk természetére és jellemzőikre.
34 Következésképpen a fellebbezési tanács általi két csoportba sorolás az így átcsoportosított áruk és szolgáltatások olyan nagymértékű sokféleségét hagyta fennállni, hogy azok csupán e megkülönböztetés révén nem alkotnak homogén csoportokat, amely indokolná azt, hogy a fellebbezési tanács e csoportokra vonatkozóan általános indokolást adjon.
35 Ilyen körülmények között a fellebbezési tanács által e két csoportra vonatkozóan kifejtett indokolás nem magyarázza meg kellőképpen az általa követett, azon áruk és szolgáltatások mindegyikére vonatkozó érvelést, melyekre nézve az ULTIMATE FIGHTING CHAMPIONSHIP védjegy bejegyzését kérték.
36 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat indokolása hiányos, ezért a határozatot hatályon kívül kell helyezni.
A költségekről
37 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a értelmében az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az OHIM pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) Hatályon kívül helyezi a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) első fellebbezési tanácsának 2006. január 30‑i (az R 931/2005‑1. sz. ügyben hozott) határozatának azon részét, amely elutasította a Zuffa, LLC által a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja alapján benyújtott fellebbezést.
2) Az OHIM‑ot kötelezi a költségek viselésére.
Azizi | Cremona | Frimodt Nielsen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. április 1‑jei nyilvános ülésen.
Aláírások