2012. január 20-án benyújtott kereset - PT Musim Mas kontra Tanács

(T-26/12. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: PT Perindustrian dan Perdagangan Musim Semi Mas (PT Musim Mas) (Medan, Indonézia) (képviselő: D. Luff ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg az Indiából, Indonéziából és Malajziából származó egyes zsíralkoholok és keverékeik behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2011. november 8-i 1138/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (HL L 293., 1. o.; a továbbiakban: a vitatott rendelet) 1. és 2. cikkét a felperesekre vonatkozó részükben;

az alperest kötelezze a felperes költségeinek a viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap azon alapul, hogy

a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a vitatott rendelet 1. és 2. cikkének és azoknak az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30-i 1225/2009/EK tanácsi rendelettel (a továbbiakban: alaprendelet), illetve az európai jog általános elveivel való összeegyeztethetőségének vizsgálatára.

A második jogalap azon alapul, hogy

a Tanács megsértette az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontját azzal, hogy:

a) nyilvánvaló hibát követett el a tények értékelésében és visszaélt hatáskörével, amikor megtagadta annak elismerését, hogy a felperes és szingapúri értékesítő leányvállalatai "egy gazdasági egységet" alkotnak. A Bizottság a vizsgálata során szándékosan figyelmen kívül hagyta a felperesnek a kapcsolódó leányvállalatokra vonatkozó állításait.

b) a Tanács nem nyújtott elegendő bizonyítékot annak alátámasztására, hogy teljesülnek az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontjában foglalt feltételek. Visszaélt hatáskörével és nyilvánvaló értékelési hibát követett el az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alkalmazása során azzal, hogy helytelen és rosszul értelmezett tényekre hivatkozott annak alátámasztására, hogy teljesülnek az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontjában foglalt feltételek. A Tanács figyelmen kívül hagyta azokat a tényeket, amelyeket a felperes a Bizottság elé terjesztett, és amelyeket ez utóbbi ellenőrzött és nem cáfolt meg a vizsgálati eljárás egyetlen szakaszában sem.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy

a Tanács megsértette az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének első albekezdését azzal, hogy:

a) nem végzett tisztességes összehasonlítást az exportár és a rendes érték között. Nem bizonyította kellően azon tényezőkben rejlő különbséget, amelyek az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásolják. Az ítélkezési gyakorlattól eltérve, a Tanács - a kifizetett jutalékok kiigazításának hiányában - nem bizonyította a rendes érték és az exportár közötti aránytalanságot. A Tanács figyelmen kívül hagyta azon információkat és bizonyítékokat, amelyeket a felperes kérdőívre adott válaszai tartalmaztak és az ellenőrző látogatások során előadott, és amelyek bizonyították, hogy az ICOF S belföldi értékesítéseket is bonyolít. Nem jelölte meg kellő mértékben azokat az okokat, amelyek miatt nem vette figyelembe ezen információkat és bizonyítékokat. Ezzel a Tanács nyilvánvaló hibát követett el a tények értékelésében és visszaélt hatáskörével. Nem indokolta kellően a kiigazítás szükségességét, és ez a felperes szempontjából hátrányos megkülönböztetést valósít meg.

b) a Tanács a nyereségek exportárból való levonása során nem kerülte el a kettős levonást. A Tanács először - az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján - levonta az ICOF E vélelmezett 5%-os haszonkulcsát, majd másodjára az ICOF S vélelmezett 5%-os haszonkulcsát, ezzel a csoporton belüli ügyletek tekintetében összesen 10%-os, ésszerűtlen haszonkulcsot vont le. Ez nyilvánvalóan ellentétes az ilyen típusú kereskedelmi ügyletekre jellemző tényekkel és gyakorlattal. A Bizottságnak, mint vizsgálatot végző hatóságnak tudnia kellett erről. A Tanács következésképpen nyilvánvaló hibát követett el a csoporton belüli nyereségekre vonatkozó tények értékelésében, valamint helytelenül, hátrányosan megkülönböztető módon és ésszerűtlenül alkalmazta az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdését.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy

a Tanács a felperes helyzetének értékelése során megsértette a gondos ügyintézés elvét. Nem vett figyelembe olyan információkat, bizonyítékokat és érveket, amelyeket a vizsgálat során a Bizottság rendelkezésére bocsátottak. Ehelyett a Tanács összefüggésükből kiragadott szabályos számlákra, kifizetett jutalékokra és szerződésekre alapozva mesterségesen növelte a felperes dömpingkülönbözetét. A Bizottságnak és a Tanácsnak nagyobb gondosságot kellett volna tanúsítania és pontosabb elemzést kellett volna végeznie a következtetéseik levonása során.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy

a megtámadott rendelet elfogadása sérti az egyenlőség elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A felperes által alkalmazott exportár kiigazításával a Tanács - egyedül a felperes vállalati és adózási szerkezetére tekintettel - aránytalanságot hozott létre az exportár és a rendes érték között. Ezenkívül a felperestől e szerkezet miatt a vélelmezett haszonkulcsot kétszer vonták le. Mindkét helyzet hátrányos megkülönböztetést valósít meg a felperessel szemben a többi olyan vizsgált vállalkozáshoz képest, amelyek hasonló, nem kiigazított költségeket viselnek.

____________

¹ - HL L 343., 51. o.