C‑222/08. sz. ügy

Európai Bizottság

kontra

Belga Királyság

„Tagállami kötelezettségszegés – 2002/22/EK irányelv (egyetemes szolgáltatási irányelv) – Elektronikus hírközlés – Hálózatok és szolgáltatások – 12. cikk – Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek költségének kiszámítása – Az egyetemes szolgáltatás szociális eleme – 13. cikk – Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek finanszírozása – A méltánytalan teher meghatározása”

Az ítélet összefoglalása

1.        Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat – Egyetemes szolgáltatás és felhasználói jogok – 2002/22 irányelv – Egyetemes szolgáltatási kötelezettségek, a szociális szolgáltatási kötelezettségeket is beleértve – A költség kiszámítása – Méltánytalan teher

(2002/22 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 12. cikk, (1) bekezdés, és IV. melléklet)

2.        Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat – Egyetemes szolgáltatás és felhasználói jogok – 2002/22 irányelv – Egyetemes szolgáltatási kötelezettségek, a szociális szolgáltatási kötelezettségeket is beleértve – A költség kiszámítása – Méltánytalan teher

(2002/22 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (21) preambulumbekezdés)

3.        Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat – Egyetemes szolgáltatás és felhasználói jogok – 2002/22 irányelv – Egyetemes szolgáltatási kötelezettségek, a szociális szolgáltatási kötelezettségeket is beleértve – A költség kiszámítása – Méltánytalan teher

(2002/22 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 13. cikk, (1) bekezdés)

4.        Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat – Egyetemes szolgáltatás és felhasználói jogok – 2002/22 irányelv – Egyetemes szolgáltatási kötelezettségek, a szociális szolgáltatási kötelezettségeket is beleértve – A költség kiszámítása – Méltánytalan teher

(2002/22 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 12. cikk, (1) bekezdés, és IV. melléklet)

1.        Az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22 irányelv 12. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében, illetve IV. mellékletében szereplő rendelkezések rögzítik azon szabályokat, amelyek alapján az egyetemes szolgáltatás nettó költségét ki kell számítani abban az esetben, ha a nemzeti szabályozó hatóságok úgy vélik, hogy az méltánytalan terhet jelenthet. Mindazonáltal nem következik sem az említett 12. cikk (1) bekezdéséből, sem az említett irányelv más rendelkezéséből, hogy a közösségi jogalkotó maga kívánta volna rögzíteni azon feltételeket, amelyek alkalmazásával az említett hatóságoknak előzetesen meg kell ítélniük, hogy az említett szolgáltatásnyújtás ilyen méltánytalan terhet jelenthet‑e. E feltételek mellett a tagállam teljesíti az említett irányelv 12. cikkéből eredő kötelezettségeit, amikor rögzíti azon feltételeket, amelyek alapján meg kell határozni, hogy a szóban forgó teher méltánytalan‑e, vagy sem.

(vö. 44–45. pont)

2.        Az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22 irányelv (21) preambulumbekezdéséből következik, hogy a közösségi jogalkotó az egyetemes szolgáltatások nyújtása folytán valamely vállalkozásnál esetlegesen felmerülő nettó költségek fedezésének mechanizmusait az e vállalkozásra rótt túlzott teher fennállásához kívánta kapcsolni. Ezen összefüggésben – mivel úgy vélte, hogy az egyetemes szolgáltatás nettó költsége nem szükségszerűen jelent túlzott költséget valamennyi érintett vállalkozás esetében – ki kívánta zárni azt az esetet, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtásának valamennyi nettó költsége automatikusan jogosultságot adjon a kompenzációra. E feltételek mellett azon méltánytalan teher, amelynek a fennállását a nemzeti szabályozó hatóságnak bármilyen kompenzációt megelőzően meg kell állapítania, az a teher, amely valamennyi érintett vállalkozás esetében azok tűrőképességére tekintettel túlzott jelleget mutat, figyelembe véve valamennyi sajátosságát, különösen felszereltségének szintjét, gazdasági és pénzügyi helyzetét, valamint piaci részesedését.

(vö. 49. pont)

3.        Ha a nemzeti szabályozó hatóság megállapítja, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt egy vagy több vállalkozást méltánytalan teher terheli, és ha e vállalkozások e teher kompenzációja iránt kérelmet terjesztenek elő, a tagállam feladata az e célból szükséges mechanizmusok létrehozása az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22 irányelv 13. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban, amelyből ezenfelül az következik, hogy e kompenzációnak kapcsolódnia kell az említett irányelv 12. cikkének alkalmazásával kiszámított nettó költségekhez.

Következésképpen nem teljesíti a 2002/22 irányelv 13. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely általánosan és az egyetemes szolgáltatás korábban egyedüli szolgáltatója nettó költségeinek kiszámítása alapján megállapítja, hogy az ezentúl az említett szolgáltatás nyújtására kötelezett valamennyi vállalkozásra e szolgáltatásnyújtás ténylegesen méltánytalan terhet ró, és nem végzi el az egyes érintett gazdasági szereplők esetében az egyetemes szolgáltatás nyújtása következtében felmerülő nettó költség, és az utóbbi gazdasági szereplőre jellemző sajátosságok összességének – például felszereltségi szintjének vagy gazdasági és pénzügyi helyzetének – konkrét vizsgálatát.

(vö. 51., 86. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

4.        Nem teljesíti az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22 irányelv 12. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely az egyetemes szolgáltatás szociális elemének nyújtásához kapcsolódó nettó költség számítása vonatkozásában elmulaszt rendelkezni az e szolgáltatásnyújtásra kötelezett vállalkozások által szerzett – a nem tárgyi előnyöket is magukban foglaló – piaci előnyökről.

A 2002/22 irányelv 12. cikke (1) bekezdése második albekezdése a) pontjának és IV. mellékletének együttes olvasatából ugyanis az következik, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtása nettó költségének kiszámítása során figyelembe kell venni azon hasznok – és így a tárgyi hasznok – értékelését is, amelyek e szolgáltatásnyújtásból az érintett gazdasági szereplő javára keletkeznek. Mivelhogy e rendelkezések az említett irányelv által létrehozni kívánt harmonizált szabályozási keretbe illeszkednek, a tagállamok feladata, hogy e hasznokat figyelembe vegyék azon feltételek meghatározása során, amelyek szerint az egyetemes szolgáltatás nyújtásának nettó költségét ki kell számítani.

(vö. 84., 86. pont és a rendelkező rész 1. pontja)