T‑139/15. sz. ügy
Magyarország
kontra
Európai Bizottság
A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2019. március 12.
„EMOGA – Garanciarészleg – EMGA – Cukor – Az Európai Közösségen belül a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer – 320/2006/EK rendelet – 968/2006/EK rendelet – A finanszírozásból kizárt kiadások – Magyarország által kifizetett kiadások – A teljes leszerelésre nyújtott támogatás és a részleges leszerelésre nyújtott támogatás megítélésének feltételei – A »termelőberendezések« fogalma – A silók használatának a támogatás iránti kérelem benyújtásának időpontjában való értékelése – A »teljes leszerelés« fogalma – A VI/5330/97. sz. dokumentum 2. melléklete – Az uniós szabályozás értelmezési nehézségei – Lojális együttműködés”
1. Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Cukor – A cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer – Szerkezetátalakítási támogatások – A biztosítás feltételei – A termelőberendezések leszerelése – Teljes vagy részleges leszerelés – Fogalmak – A támogatási kérelem időpontjában meghozandó döntés – Azon kötelezettség, hogy ugyanezen időpontban az összes leszerelendő termelőberendezést megjelöljék
(320/2006 tanácsi rendelet, 3. és 4. cikk; 968/2006 bizottsági rendelet, 4. és 9. cikk)
(lásd: 56–70., 73., 74., 77–80., 83–86., 101., 102., 106., 107., 110., 111. pont)
2. Mezőgazdaság – Az EMGA általi finanszírozás – Végső elszámolás – Az uniós szabályozás alkalmazása során történt szabálytalanságokból eredő kiadások elszámolásának megtagadása – A teljes leszerelésre nyújtott támogatás összege és a részleges leszerelésre nyújtott támogatás összege közötti különbségnek megfelelő pénzügyi korrekció – Határesetek – Alacsonyabb vagy nulla mértékű korrekció alkalmazása – Alkalmazási feltételek – A feltételek teljesülése esetén történő automatikus alkalmazás hiánya
(1290/2005 tanácsi rendelet, 31. cikk)
(lásd: 124., 126–134. pont)
3. Intézmények jogi aktusai – A hivatali magatartásra vonatkozó általános hatályú szabályok – Külső joghatások kiváltására irányuló aktus – Terjedelem
(lásd: 125. pont)
4. Tagállamok – Kötelezettségek – Az Unió intézményeivel való lojális együttműködés kötelezettsége – Viszonosság
(EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés)
(lásd: 138–140. pont)
Összefoglalás
A 2019. március 12‑én hozott Magyarország kontra Bizottság ítéletben (T‑139/15) a Törvényszék elutasította azt a megsemmisítés iránti keresetet, amelyet Magyarország az EUMSZ 263. cikk alapján az (EU) 2015/103 bizottsági végrehajtási határozat(1) ellen nyújtott be, amely vele szemben a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer keretében a magyar cukortermelőknek a cukorgyártási telephelyek teljes leszerelésére nyújtott támogatások teljes összegének 25%‑át kitevő pénzügyi korrekciót ír elő.
Egyrészt a Törvényszéknek arról kellett határoznia, hogy mely időpontban kellett értékelni azt, hogy a silók a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás nyújtása céljából leszerelendő termelőberendezéseknek minősültek‑e, vagy a Bíróság által a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) meghatározott kivételek egyike alá tartoztak‑e.
A Törvényszék szerint a silók minősítését a támogatás nyújtása iránti kérelem időpontjában, nem pedig a szerkezetátalakítási folyamat végén kellett meghatározni. Ugyanis az Unión belüli veszteséges cukortermelési kapacitás csökkentésére irányuló, a szóban forgó szabályozásban kitűzött cél eléréséhez az uniós jogalkotó két különböző, szerkezetátalakításra szolgáló rendszert hozott létre a leszerelés típusától függően, azaz a teljes leszerelést vagy a részleges leszerelést, amelyek különböző összegű szerkezetátalakítási támogatást vontak maguk után. A teljes leszerelés esetén kivételesen megtartható volt minden olyan berendezés, amely a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez nem volt szükséges, vagy e termékek termeléséhez közvetlenül nem kapcsolódott, mint például a csomagoló berendezések. Ezzel szemben a részleges leszerelés esetén megtarthatók voltak azon berendezések, amelyek a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez szükségesek voltak vagy e termékek termeléséhez közvetlenül kapcsolódtak, különösen azzal a feltétellel, hogy azokat többé nem használták a cukorpiac közös szervezésének hatálya alá tartozó termékek előállítására.
Márpedig, először is, ha a silók minősítését a szerkezetátalakítási folyamat végén határozták volna meg, ez teljes és részleges leszerelés esetén is lehetővé tette volna azon silók megtartását, amelyek a támogatási kérelem időpontjában termelőberendezéseknek minősültek. Ezért a termelőberendezések egy részének megtartása már nem a részleges leszerelés jellemzője lett volna, hanem a teljes leszerelés esetén is lehetséges lett volna, jóllehet az ilyen típusú leszereléshez kapcsolódó magasabb költségek miatt a gazdasági szereplők 25%‑kal nagyobb összegű szerkezetátalakítási támogatásban részesültek, mint a részleges leszerelésre nyújtott összeg. Másodszor azokat a silókat, amelyek esetleg termelőberendezéseknek minősültek a támogatási kérelem időpontjában, nem említették volna meg leszerelendő termelőberendezésekként a szerkezetátalakítási tervben, megsértve a 320/2006 rendelet(2) 4. cikke (3) bekezdésének c) pontját. Harmadszor, az összes termelőberendezés leszerelésére vonatkozó kötelezettségvállalás, amely a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás nyújtása iránti kérelemhez volt csatolandó, jogellenes lett volna, mivel nem terjedt volna ki e kötelezettségvállalás időpontjában meglévő összes termelőberendezésre.
Másrészt a Törvényszék megvizsgálta azt a kérdést, hogy a Bizottságnak – figyelemmel a szóban forgó szabályozás értelmezésének objektív nehézségeire a silók teljes leszerelés esetén való megtartásának kérdése tekintetében – csökkentenie kellett volna‑e a pénzügyi korrekció összegét, vagy akár tartózkodnia kellett volna bármely korrekciótól a VI/5330/97. sz. dokumentumban(3), konkrétan pedig e dokumentum 2. mellékletében a „Határesetek” cím alatt a második bekezdésben rögzített iránymutatásoknak (a továbbiakban: határeset) megfelelően.
A Törvényszék szerint a határeset egy súlyozó tényező, amely nem biztosít automatikus jogot az alkalmazására. Ugyanis a határeset alkalmazása feltételekhez kötött: egyrészt a Bizottság által a számlaelszámolási eljárás során megállapított mulasztásnak az európai uniós szabályozás értelmezési nehézségeiből kell fakadnia, másrészt a nemzeti hatóságoknak meg kellett tenniük a szükséges lépéseket a mulasztás orvosolására, amint azt a Bizottság feltárta.