A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2019. június 27. (*)
„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A Luciano Sandrone európai uniós szóvédjegy bejelentése – DON LUCIANO korábbi európai uniós szóvédjegy – A korábbi védjegy tényleges használata – Az (EU) 2017/1001 rendelet 47. cikkének (2) és (3) bekezdése – Viszonylagos kizáró ok – A 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – Egy keresztnévből és egy vezetéknévből álló védjegy bejelentése – Egy címből és egy keresztnévből álló korábbi védjegy – A fogalmi összehasonlítás közömbössége – Az összetéveszthetőség hiánya”
A T‑268/18. sz. ügyben,
Luciano Sandrone (lakóhelye: Barolo [Olaszország], képviseli: A. Borra ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: K. Kompari és H. O’Neill, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban:
a J. García Carrión, SA (székhelye: Jumilla [Spanyolország]),
az EUIPO második fellebbezési tanácsának a J. García Carrión és Luciano Sandrone közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2018. február 26‑án hozott határozata (R 1207/2017‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),
tagjai: V. Tomljenović elnök, E. Bieliūnas és A. Kornezov (előadó) bírák,
hivatalvezető: R. Ūkelytė tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2018. április 27‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2018. augusztus 1‑jén benyújtott válaszbeadványra,
tekintettel a 2019. február 28‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
[omissis]
A felek kérelmei
13 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
14 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
15 A felperes keresete alátámasztására lényegében két jogalapot terjeszt elő, melyek közül az elsőt a 2017/1001 rendelet 47. cikke (2) és (3) bekezdésének, a másodikat pedig az említett rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának a fellebbezési tanács általi megsértésére alapítja.
[omissis]
A 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának állítólagos megsértéséről
[omissis]
A megjelölések összehasonlításáról
[omissis]
62 A jelen ügyben a korábbi védjegy szóvédjegy, és a védjegybejelentés tárgyát képező megjelölés is szómegjelölés. A fellebbezési tanács az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi összehasonlításának elvégzése előtt nem vélte úgy, hogy tartalmaznak domináns elemet. Csak az említett összehasonlítás során tisztázta – először is a korábbi védjeggyel kapcsolatban –, hogy a „luciano” szó jobban megkülönböztető, mint a „don” szó (a megtámadott határozat 51. pontja). Másodszor, a védjegybejelentés tárgyát képező megjelöléssel kapcsolatban a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a „luciano” elem megkülönböztető képessége kisebb, mint a „sandrone” elemé, amelynek a spanyol, a francia, az olasz és a portugál fogyasztói kör számára önmagában is erős értéke van, mivel egy ritka vezetéknévről van szó. Ez a megállapítás azonban nem érvényes az egész Unió területére, például Németországra vagy Finnországra, ahol a „luciano” elem éppen annyira megkülönböztető, mint a „sandrone” elem (a megtámadott határozat 48. és 50. pontja).
63 A felperes ez utóbbi megállapítást vitatja.
64 Meg kell ezért vizsgálni, hogy a fellebbezési tanácsnak az ütköző megjelölések megkülönböztető és domináns elemeire vonatkozóan végzett értékelése tartalmaz‑e értékelési hibát.
– Az ütköző megjelölések megkülönböztető és domináns elemeiről
65 A védjegybejelentés tárgyát képező megjelölés két szóból áll: a hétbetűs „luciano” szóból és a nyolcbetűs „sandrone” szóból. A korábbi védjegy szintén két szóból áll: az első a hárombetűs „don” szó, a második a hétbetűs „luciano” szó.
66 A korábbi védjeggyel kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy a „luciano” elem hangsúlyosabb, mint a „don” elem, már csak annak rövidsége miatt is, de azért is, mert – ahogyan ezt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 51. pontjában kiemelte „urat” jelentő spanyol címként vagy olasz papok megszólításaként érthető, és egyébként az uniós vásárlóközönség jelentős része, köztük a német és a finn fogyasztói kör is így érti; a fellebbezési tanács e tekintetben a német Duden szótárra hivatkozik. A fellebbezési tanács ezért jogosan mutatott rá, hogy az érintett fogyasztói kör számára a „luciano” elem erősebben megkülönböztető jellegű, mint a „don” elem, és ezt az állítást egyébként a felperes sem vitatja. Ez az állítás azonban nem érinti önmagában a „luciano” elem megkülönböztető képessége mértékének megítélését (lásd az alábbi 102. pontot).
67 Mindamellett bár a „luciano” elem erősebben megkülönböztető jellegű, mint a „don” elem, de azért nem annyira, hogy utóbbit figyelmen kívül lehetne hagyni.
68 A védjegybejelentés tárgyát képező megjelölést illetően a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 46. pontjában helyesen állapította meg, hogy az Unió egész területének érintett vásárlóközönsége egy keresztnévből és egy vezetéknévből álló összetételként érti a megjelölést alkotó szavakat. Továbbá azt is megállapította, hogy a Sandrone nevet még Olaszországban sem érzékelik gyakori vezetéknévként, a Luciano keresztnevet viszont igen elterjedtnek veszik Spanyolországban, Olaszországban és Portugáliában, valamint – az ezzel rokon Lucien keresztnév folytán – Franciaországban (lásd a megtámadott határozat 47. pontját). E területek vásárlóközönségét illetően ezért elismerte, hogy a „luciano” elem megkülönböztető képessége kisebb, mint a „sandrone” elemé, amely ritka vezetéknévként „önmagában is erős értékkel” bír (a megtámadott határozat 48. pontja).
69 A felek nem vitatják a fellebbezési tanács értékelését.
70 A fellebbezési tanács szerint viszont Németországban vagy Finnországban a „luciano” elemet ritka keresztnévként érzékelik. Cáfolta továbbá a felszólalási osztály arra vonatkozó megállapítását, hogy az olasz Luciano keresztnév Luciano Pavarotti olasz tenorénekes közismertsége miatt az Unió egészének vásárlóközönsége számára ismerős. A fellebbezési tanács szerint a „tudomása szerint” inkább a Pavarotti vezetéknév ismert, semmint a teljes Luciano Pavarotti név, és az uniós vásárlóközönség jelentős része nem is emlékszik a keresztnevére (a megtámadott határozat 48. pontja). A fellebbezési tanács ez alapján megállapította, hogy a német és a finn fogyasztói kör számára a Luciano keresztnév és a Sandrone vezetéknév is ritkának tekinthető, és ezért az első elem éppen annyira megkülönböztető jellegű számukra, mint a második (a megtámadott határozat 50. pontja).
71 E tekintetben illő megjegyezni, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint előfordulhat, hogy az Unió egy részében a vezetéknév főszabály szerint nagyobb megkülönböztető képességgel rendelkezik, mint a keresztnév. Figyelembe kell azonban venni az adott ügy sajátos körülményeit, különösen azt, hogy a szóban forgó vezetéknév kevéssé elterjedt, vagy épp ellenkezőleg, nagyon gyakori, ami befolyásolhatja ezt a megkülönböztető képességet (2011. október 5‑i Cooperativa Vitivinícola Arousana kontra OHIM – Sotelo Ares [ROSALIA DE CASTRO] ítélet, T‑421/10, nem tették közzé, EU:T:2011:565, 50. pont; 2018. július 11‑i Enoitalia kontra EUIPO – La Rural Viñedos y Bodegas [ANTONIO RUBINI] ítélet, T‑707/16, nem tették közzé, EU:T:2018:424, 38. pont), továbbá annak a személynek az esetleges közismertségét, aki együtt a keresztnevének és vezetéknevének védjegyként való lajstromozását kéri (2010. június 24‑i Becker kontra Harman International Industries ítélet, C‑51/09 P, EU:C:2010:368, 36. és 37. pont).
72 A jelen ügyben a felperessel egyezően meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács arra vonatkozó állítása, hogy a Luciano keresztnevet Németországban vagy Finnországban ritka keresztnévnek tartják, nem alapul konkrét adatokon.
73 E tekintetben rá kell mutatni, hogy önmagában az a tény, hogy egy adott keresztnév valamelyik tagállam lakossága körében nem túl gyakori, még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ennek a tagállamnak az érintett vásárlóközönsége ritkának tartja ezt a keresztnevet. Az érintett fogyasztói kör ugyanis az uniós vagy nemzeti szinten viszonylag gyakori keresztneveket még azokban a tagállamokban sem tartja ritkának, ahol ezt a keresztnév nem túl elterjedt.
74 A jelen ügyben mivel a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 47. pontjában helyesen mutatott rá, hogy a Luciano keresztnév igen gyakorinak számít Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában és Franciaországban, azaz az Unió jelentős részében, az Unión belüli kereskedelmi forgalomra és az elektronikus kommunikáció jelenlegi eszközeire tekintettel nem állítható észszerűen, hogy az érintett németországi és finnországi fogyasztói kör ritkának tartja ezt a keresztnevet. Más szóval bár köztudott, hogy a Luciano keresztnév a németországi és a finnországi lakosság körében nem túl gyakori, ez a tény önmagában nem jelenti azt, hogy ritka keresztnévnek tartanák ezekben a tagállamokban, ahogyan azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 48. pontjában állította.
75 Ezért azt kell megállapítani, hogy a védjegybejelentés tárgyát képező megjelölés leginkább megkülönböztető eleme az Unió teljes vásárlóközönsége számára a „sandrone” elem, egy olyan vezetéknév, amelyet nem tartanak gyakorinak, de amely mellett nem lehet elhanyagolhatónak venni a „luciano” elemet.
76 Az ütköző megjelölések egyes alkotóelemei önmagában rejlő tulajdonságainak megvizsgálását és más alkotóelemekkel való összehasonlítását követően meg kell jegyezni, hogy a fellebbezési tanácsnak az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi összehasonlításának elvégzése előtt meg kellett állapítania az ütköző megjelölések mindegyikében a leginkább megkülönböztető elem jelenlétét, vagyis a korábbi védjegyben a „luciano” elemét, amit meg is tett, és a védjegybejelentés tárgyát képező megjelölésben a „sandrone” elemét, amit az érintett fogyasztói kör egy részét illetően nem tett meg. Az ebből a hibából eredő következmények később kerülnek megállapításra.
[omissis]
– A fogalmi összehasonlításról
81 A megtámadott határozat 52. és 53. pontjában a fellebbezési tanács előadja, hogy az érintett fogyasztói kör a lajstromoztatni kívánt megjelölésről egy keresztnévre és egy vezetéknévre asszociál, azaz egy olyan konkrét (virtuális vagy valódi) személyre, akinek Luciano a keresztneve és aki a Sandrone család tagja, és ugyanígy a korábbi védjegyet is egy Luciano keresztnevű személy megjelöléseként fogja érteni. A fellebbezési tanács ebből azt a következtetést vonta le, hogy „[a] fogyasztók – különösen Németországban vagy Finnországban – ezért úgy értelmezhetik a szóban forgó védjegyeket, mint amelyek ugyanarra, a szokatlan »Luciano« nevet viselő (virtuális vagy valódi) személyre utalnak”. Az ütköző megjelölések a fellebbezési tanács szerint tehát fogalmi szempontból közepesen hasonlóak (a megtámadott határozat 53. pontja).
82 A felperes és az EUIPO e tekintetben kifogásokkal él. A felperes úgy érvel, hogy az ütköző megjelölések fogalmi szempontból különbözőek, míg ez EUIPO szerint az összehasonlításuk fogalmi szempontból közömbös. Az EUIPO szerint továbbá az ítélkezési gyakorlat e tekintetben változó, mivel az uniós bíróság egyes ítéletekben azt állapította meg, hogy fogalmi szempontból össze lehet hasonlítani a vezeték‑ vagy keresztnevet tartalmazó megjelöléseket, míg más ítéletekben úgy vélte, hogy nem lehetséges a fogalmi összehasonlítás az ilyen típusú megjelölések között.
83 A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy tisztázni kell az erre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fogalmi összehasonlítás az ütköző megjelölések által hordozott „fogalom” összehasonlítására irányul. A „fogalom” kifejezés például a Larousse‑ban található fogalommeghatározás szerint „az emberi szellem által a gondolkodás konkrét vagy elvont tárgyáról kialakított általános és elvont elképzelés, amely lehetővé teszi számára, hogy ehhez a tárgyhoz különböző saját percepciókat kapcsoljon, és ismereteket csoportosítson köré.”
84 Hasonlóképpen az ítélkezési gyakorlat szerint a fogalmi hasonlóság azt jelenti, hogy az ütköző megjelölések jelentéstani tartalmukat illetően megegyeznek (1997. november 11‑i SABEL ítélet, C‑251/95, EU:C:1997:528, 24. pont).
85 Ezért abban az esetben, ha egy keresztnév vagy vezetéknév nem közvetít „általános és elvont elképzelést”, és nincs jelentéstani tartalma, akkor nem hordoz magában „fogalmat”, és ezért két, kizárólag ilyen kereszt‑ vagy vezetéknévből álló megjelölést nem lehet egymással összehasonlítani.
86 Továbbra is lehetséges ezzel szemben a fogalmi összehasonlítás akkor, ha a szóban forgó kereszt‑ vagy vezetéknév valamely fogalom jelképévé vált, például azért, mert egy híres ember ilyen kereszt‑ vagy vezetéknevet visel, vagy mert ez a kereszt‑ vagy vezetéknév egyértelmű és azonnal felismerhető jelentéstani tartalommal bír.
87 A Törvényszék korábban már kimondta, hogy az érintett fogyasztói kör a személynevekből álló védjegyeket sajátos fogalmi tartalom nélküli megjelölésként értékeli, kivéve ha az adott kereszt‑ vagy vezetéknév egy híres személy neveként nem különösen ismert (lásd ebben az értelemben: 2011. május 18‑i IIC kontra OHIM – McKenzie [McKENZIE] ítélet, T‑502/07, nem tették közzé, EU:T:2011:223, 40. pont; 2014. május 8‑i Pedro Group kontra OHIM – Cortefiel [PEDRO] ítélet, T‑38/13, nem tették közzé, EU:T:2014:241, 71–73. pont; 2018. július 11‑i ANTONIO RUBINI ítélet, T‑707/16, nem tették közzé, EU:T:2018:424, 65. pont).
88 A jelen ügyben a fellebbezési tanács nem talált olyan fogalmat, amely a szóban forgó kereszt‑ és vezetéknévhez lenne kapcsolható. A felek sem adnak elő ilyen érvet.
89 Ezért önmagában az a tény, hogy az érintett fogyasztói kör a lajstromoztatni kívánt megjelölésről egy keresztnévre és egy vezetéknévre, azaz egy konkrét, virtuális vagy valódi személyre asszociál, és a korábbi védjegyet egy Luciano nevű személy megjelöléseként érti, nem releváns az ütköző megjelölések fogalmi összehasonlítása szempontjából.
90 Következésképpen meg kell cáfolni a fellebbezési tanács azon értékelését, hogy az ütköző megjelölések fogalmi szempontból közepesen hasonlóak. Az EUIPO‑val egyezően meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben nem lehetséges a fogalmi összehasonlítás, mert az ütköző megjelölésekben szereplő kereszt‑ és vezetéknév nem tartalmaz fogalmat.
91 Mindezekre a megfontolásokra tekintettel helyben kell hagyni a fellebbezési tanács arra vonatkozó megállapítását, hogy az ütköző megjelölések vizuális és hangzásbeli szempontból legalábbis enyhén hasonlóak, és cáfolni kell azt a megállapítását, hogy e megjelölések fogalmi szempontból közepesen hasonlóak, mivel a fogalmi összehasonlítás az említett megjelölések között nem lehetséges.
Az összetéveszthetőség átfogó értékeléséről
92 Először is el kell utasítani a felperesnek a keresetlevél 63. pontjában szereplő azon érvét, miszerint az összetéveszthetőséget az uniós fogyasztó benyomására, nem pedig egy vagy két uniós ország (a jelen esetben Németország és Finnország) fogyasztóinak benyomására tekintettel kell megítélni. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy valamely európai uniós védjegy lajstromozásának megtagadásához elegendő, ha a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti viszonylagos kizáró okok valamelyike az Unió egy részében fennáll (lásd ebben az értelemben: 2006. december 14‑i Mast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca [VENADO kerettel és más védjegyek] ítélet, T‑81/03, T‑82/03 és T‑103/03, EU:T:2006:397, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen a felperes nem állíthatja megalapozottan, hogy a fellebbezési tanács tévedett, amikor csupán arra az érvre alapozva utasította el a védjegybejelentést, hogy két uniós országban fennáll az összetéveszthetőség, függetlenül attól, hogy a jelen ügyben valóban fennáll‑e a német vagy a finn fogyasztó tekintetében állított összetéveszthetőség.
93 Az összetéveszthetőséget illetően az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az összetéveszthetőség értékelése bizonyos kölcsönös függőséget feltételez a figyelembe vett tényezők, és különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (2017. március 28‑i REGENT UNIVERSITY ítélet, T‑538/15, nem tették közzé, EU:T:2017:226, 71. pont; 2017. november 8‑i IST ítélet, T‑80/17, nem tették közzé, EU:T:2017:784, 64. pont).
94 A fenti 93. pontban ismertetett kölcsönös függőség elvét alkalmazva a fellebbezési tanács arra a megállapításra jutott, hogy legalábbis az érintett német és finn fogyasztói kör tekintetében fennáll az ütköző megjelölések közötti összetéveszthetőség, mivel az említett megjelölések vizuálisan és hangzásukban – legalább kis mértékben –hasonlóak, fogalmi szempontból közepes mértékben hasonlóak, és a szóban forgó áruk azonosak, illetve közepesen hasonlóak.
95 A fellebbezési tanács ugyanakkor azáltal, hogy a kölcsönös függőség elvét úgy alkalmazta, hogy nem vette figyelembe az összes releváns tényezőt, nem folytatta le megfelelően az összetéveszthetőség átfogó értékelését.
96 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint ugyan igaz, hogy a kölcsönös függőség elve alapján a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva, nincs azonban akadálya annak megállapításának, hogy az adott ügy körülményeire tekintettel annak ellenére sem áll fenn az összetéveszthetőség, hogy azonos árukról van szó, és az ütköző védjegyek kisebb mértékben hasonlóak (2015. június 3‑i Giovanni Cosmetics kontra OHIM – Vasconcelos & Gonçalves [GIOVANNI GALLI] ítélet, T‑559/13, EU:T:2015:353, 132. pont [nem tették közzé]; lásd továbbá: 2006. július 12‑i Vitakraft‑Werke Wührmann kontra OHIM – Johnson’s Veterinary Products [VITACOAT] ítélet, T‑277/04, EU:T:2006:202, 67. és 68. pont; 2011. február 17‑i Annco kontra OHIM – Freche et fils [ANN TAYLOR LOFT] ítélet, T‑385/09, EU:T:2011:49, 44. és 48. pont).
97 A jelen ügyben először is a fellebbezési tanács nem értékelte megfelelően az ütköző védjegyek közötti hasonlóságot, amikor azt állapította meg, hogy a lajstromoztatni kívánt megjelölésben a „luciano” elem éppen annyira megkülönböztető, mint a „sandrone” elem, és tévesen állapította meg, hogy fogalmi hasonlóság áll fenn az ütköző védjegyek között (lásd a fenti 75. és 90. pontot).
98 Másodszor, a fellebbezési tanács nem vette figyelembe a szóban forgó áruk sajátosságait. Márpedig az ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél meghatározó szerepet játszik, hogy a védjegyet hogyan érzékeli az érintett áru‑ vagy szolgáltatástípus átlagos fogyasztója (2012. szeptember 18‑i Scandic Distilleries kontra OHIM – Bürgerbräu, Röhm & Söhne [BÜRGER] ítélet, T‑460/11, nem tették közzé, EU:T:2012:432, 27. pont).
99 A jelen esetben a borágazatban igen fontosak a nevek, akár családnévről, akár bortermő vidék nevéről van szó, mivel ezeket borokra való utalásként és borok megjelöléseként használják. Általánosságban emlékeztetni kell arra, hogy a fogyasztók hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a borok azonosítására szolgáló szóelem alapján jelölik meg és ismerik fel a borokat, és hogy ez az elem többek között a termelőt, illetve a bortermő területet jelöli (2014. február 27‑i Pêra‑Grave kontra OHIM – Fundação Eugénio de Almeida [QTA S. JOSÉ DE PERAMANCA] ítélet, T‑602/11, nem tették közzé, EU:T:2014:97, 35. pont; 2018. július 11‑i ANTONIO RUBINI ítélet, T‑707/16, nem tették közzé, EU:T:2018:424, 49. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2005. július 13‑i Julián Murúa Entrena ítélet, T‑40/03, EU:T:2005:285, 56. pont). Így tehát a megkülönböztető jellegű „sandrone” elem, illetve a teljes elnevezés, vagyis a „luciano sandrone” szolgál a felperes borainak azonosítására, és nem csak a „luciano” elem.
100 Harmadszor, a fellebbezési tanács azt sem vette figyelembe, hogy milyen gyakran használnak a borágazatban valós vagy kitalált, spanyol vagy olasz kereszt‑ illetve vezetékneveket, valamint azt a tényt sem, hogy a fogyasztók hozzá vannak szokva az olyan védjegyekhez, amelyek ilyen elemeket tartalmaznak, és ezért amikor egy ilyen típusú kereszt‑ vagy vezetéknév más elemekkel összefüggésben szerepel egy védjegyben, akkor nem gondolják, hogy a név azt jelzi, hogy minden olyan áru, amelyre a nevet használják, ugyanabból a forrásból származik (lásd ebben az értelemben: 2015. június 3‑i GIOVANNI GALLI ítélet, T‑559/13, EU:T:2015:353, 116. pont [nem tették közzé], valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
101 Ezért a borágazatban, ahol igen gyakran használnak vezeték‑ vagy keresztnévből álló megjelöléseket, nem valószínű, hogy az átlagos fogyasztó azt hiheti, hogy gazdasági kapcsolat áll fenn az ütköző megjelölések jogosultjai között pusztán amiatt, hogy ugyanazt az olasz Luciano keresztnevet használják, amelyet a megtámadott határozat 47. pontjában foglaltak szerint Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Portugáliában igen gyakorinak tartanak, és amellyel kapcsolatban nem nyert megállapítást, hogy az Unió más országaiban ritkának tartanák. Önmagában ebből nem lehet tehát arra következtetni, hogy a borokra vonatkozó védjegyek tekintetében fennáll az összetévesztés veszélye, mivel az érintett fogyasztói kör nem számít arra, hogy az említett keresztnevet csak egy termelő használja védjegyként (lásd ebben az értelemben: 2019. február 8‑i Serendipity és társai kontra EUIPO – CKL Holdings [CHIARA FERRAGNI] ítélet, T‑647/17, nem tették közzé, EU:T:2019:73, 71. pont; lásd továbbá analógia útján: 2015. június 3‑i GIOVANNI GALLI ítélet, T‑559/13, EU:T:2015:353, 117. pont [nem tették közzé]).
102 Negyedszer, a fellebbezési tanács azt sem vette figyelembe, hogy a két védjegyben közös „luciano” elem megkülönböztető képessége csekély, mivel ez a keresztnév potenciálisan meghatározatlan számú személyt jelölhet, és ennélfogva a teljes fogyasztói kör meg tudja különböztetni egymástól a korábbi védjegyet és a lajstromoztatni kívánt védjegyet, mivel ez utóbbi még a „sandrone” elemet is tartalmazza, amely vezetéknévként önmagában is erős értékkel bír (lásd a fenti 68. és 69. pontot).
103 Ezt a következtetést erősíti meg a Bíróság azon ítélkezési gyakorlata is, amely szerint nem ismerhető el, hogy a korábbi védjegyek részét képező valamennyi vezetéknévre sikerrel lehet hivatkozni az olyan összetett védjegy lajstromozásával szembeni felszólalásban, amely egy keresztnévből és e vezetéknévből áll (lásd ebben az értelemben: 2010. június 24‑i Becker kontra Harman International Industries ítélet, C‑51/09 P, EU:C:2010:368, 39. pont). Ezért nem állapítható meg automatikusan, hogy fennáll az összetévesztés veszélye abban az esetben, ha egy vezetéknévből álló korábbi védjegy egy másik védjegyben egy keresztnévvel kiegészülve szerepel. Ez a megállapítás abban az esetben is érvényes, ha a korábbi védjegy többek között egy keresztnévből, a lajstromoztatni kívánt védjegy pedig ebből a keresztnévből és egy vezetéknévből áll (2015. június 3‑i GIOVANNI GALLI ítélet, T‑559/13, EU:T:2015:353, 125. pont [nem tették közzé]).
104 A fentiek összességére, és arra való tekintettel, hogy az ütköző megjelölések közötti vizuális és hangzásbeli hasonlóság csekély, valamint hogy fogalmi szempontból nem lehet őket összehasonlítani, azt kell megállapítani, hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg, hogy az ütköző megjelölések között összetéveszthetőség áll fenn.
105 Ezen indokok alapján tehát helyt kell adni a kereset második jogalapjának, és hatályon kívül kell helyezni a megtámadott határozatot anélkül, hogy határozni kellene a felperes többi érvéről, amelyet a védjegybejelentés tárgyát képező megjelölés közismertségére, illetve az EUIPO döntéshozatali gyakorlatára alapított.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsának 2018. február 26‑i határozatát (R 1207/2017‑2. sz. ügy).
2) A Törvényszék az EUIPO‑t kötelezi saját költségein felül Luciano Sandrone költségeinek viselésére.
Tomljenović | Bieliūnas | Kornezov |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. június 27‑i nyilvános ülésen.
Aláírások