Language of document : ECLI:EU:T:2019:452

T‑268/18. sz. ügy

(kivonatos közzététel)

Luciano Sandrone

kontra

az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala

 A Törvényszék ítélete (hetedik tanács), 2019. június 27.

„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A Luciano Sandrone európai uniós szóvédjegy bejelentése – DON LUCIANO korábbi európai uniós szóvédjegy – A korábbi védjegy tényleges használata – Az (EU) 2017/1001 rendelet 47. cikkének (2) és (3) bekezdése – Viszonylagos kizáró ok – A 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja – Egy keresztnévből és egy vezetéknévből álló védjegy bejelentése – Egy címből és egy keresztnévből álló korábbi védjegy – A fogalmi összehasonlítás közömbössége – Az összetéveszthetőség hiánya”

1.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – Luciano Sandrone és DON LUCIANO szóvédjegyek

(2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

(lásd: 64., 91. és 97–104. pont)

2.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – Az érintett védjegyek hasonlósága – A védjegy valamely alkotóeleme megkülönböztető képességének értékelése

(2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

(lásd: 71., 73. pont)

3.      Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások vonatkozásában lajstromozott azonos vagy hasonló korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A korábbi védjeggyel való összetéveszthetőség – Értékelési szempontok

(2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, c) pont)

(lásd: 93., 96. pont)


Összefoglalás

A Törvényszék 2019. június 27‑i Sandrone kontra EUIPO ítéletében (T‑268/18) hatályon kívül helyezte az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsának 2018. február 26‑i azon határozatát, amely megsemmisítette a felszólalási osztálynak az „alkoholtartalmú italok (a sörök kivételével)” vonatkozásában lajstromozott DON LUCIANO korábbi szóvédjegy jogosultja által az „alkoholtartalmú italok, a sörök kivételével; alkoholtartalmú italok készítésére szolgáló készítmények” vonatkozásában lajstromoztatni kívánt Luciano Sandrone szóvédjegy bejelentésével szemben benyújtott felszólalást elutasító, 2017. április 12‑i határozatát.

A megjelölések összehasonlítását illetően a Törvényszék először is a domináns elem meglétét vizsgálva cáfolta a fellebbezési tanács arra vonatkozó értékelését, hogy az érintett németországi és finnországi fogyasztói kör ritkának tartja a védjegybejelentés tárgyát képező megjelölésben szereplő Luciano keresztnevet. A Törvényszék itt különbséget tesz aközött, hogy az Unión belüli kereskedelmi forgalomra és az elektronikus kommunikáció jelenlegi eszközeire tekintettel az érintett vásárlóközönség milyennek tartja ezt a keresztnevet, illetve hogy mennyire ismeri azt. Így tehát ismerteti, hogy bár köztudott, hogy a Luciano keresztnév a németországi és a finnországi lakosság körében nem túl gyakori, ez a tény önmagában nem jelenti azt, hogy ritka keresztnévnek tartanák ezekben a tagállamokban.

A Törvényszék tehát arra a következtetésre jut, hogy a fellebbezési tanácsnak azt kellett megállapítania, hogy a korábbi védjegyben a „luciano” elem a domináns, és ezt meg is állapította, a védjegybejelentés tárgyát képező megjelölésben pedig a „sandrone” elem a domináns, mivel ezt a vezetéknevet nem tartják gyakorinak, ezt pedig nem állapította meg.

A fogalmi összehasonlítással kapcsolatban a Törvényszék rámutat, hogy a fellebbezési tanács nem talált olyan fogalmat, amely a szóban forgó kereszt‑ és vezetéknévhez lenne kapcsolható, és ezért önmagában az a tény, hogy az érintett fogyasztói kör a lajstromoztatni kívánt megjelölésről egy keresztnévre és egy vezetéknévre, azaz egy konkrét, virtuális vagy valódi személyre asszociál, és a korábbi védjegyet egy Luciano nevű személy megjelöléseként érti, nem releváns az ütköző megjelölések fogalmi összehasonlítása szempontjából. Cáfolja tehát a fellebbezési tanács általi értékelést, és – az EUIPO‑hoz hasonlóan, amely beadványaiban e tekintetben eltért a fellebbezési tanács értékelésétől – úgy ítéli meg, hogy a jelen esetben nem lehet fogalmi összehasonlítást végezni, mivel az ütköző megjelölésekben szereplő keresztnevek és vezetéknév nem jelöl fogalmat.

Az összetéveszthetőség átfogó értékelését illetően a Törvényszék rámutat, hogy a fellebbezési tanács egyrészt hibát követett el azzal, hogy nem vette figyelembe a védjegybejelentés tárgyát képező megjelölésben a „sandrone” elem domináns jellegét, és azt, hogy nem lehet fogalmi összehasonlítást végezni. Másrészt pedig azzal is hibát ejtett, hogy nem vette figyelembe a szóban forgó áruk több sajátosságát sem, nevezetesen azt, hogy a borágazatban igen fontosak a nevek, akár családnévről, akár bortermő vidék nevéről van szó, mivel ezeket borokra való utalásként és borok megjelöléseként használják. Így tehát azt állapítja meg, hogy valóban a megkülönböztető jellegű „sandrone” elem, illetve a teljes elnevezés, vagyis a „luciano sandrone” szolgál a felperes borainak azonosítására, és nem csak a „luciano” elem. Hangsúlyozza, hogy a fellebbezési tanács azt sem vette figyelembe, hogy milyen gyakran használnak a borágazatban valós vagy kitalált, spanyol vagy olasz kereszt‑ illetve vezetékneveket, valamint azt a tényt sem, hogy a fogyasztók hozzá vannak szokva az olyan védjegyekhez, amelyek ilyen elemeket tartalmaznak, és ezért amikor egy ilyen típusú kereszt‑ vagy vezetéknév más elemekkel összefüggésben szerepel egy védjegyben, akkor nem gondolják, hogy a név azt jelzi, hogy minden olyan áru, amelyre a nevet használják, ugyanabból a forrásból származik.

Ezért a Törvényszék arra a megállapításra jutott, hogy a borágazatban, ahol igen gyakran használnak vezeték‑ vagy keresztnévből álló megjelöléseket, nem valószínű, hogy az átlagos fogyasztó azt hiheti, hogy gazdasági kapcsolat áll fenn az ütköző megjelölések jogosultjai között pusztán amiatt, hogy ugyanazt az olasz Luciano keresztnevet használják. Önmagában ebből nem lehet tehát arra következtetni, hogy a borokra vonatkozó védjegyek tekintetében fennáll az összetévesztés veszélye, mivel az érintett fogyasztói kör nem számít arra, hogy az említett keresztnevet csak egy termelő használja védjegyként.