C‑582/17. és C‑583/17. sz. egyesített ügyek
Staatssecretaris van Veiligheid en Justitie
kontra
H.
és
R.
(a Raad van State [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2019. április 2.
„Előzetes döntéshozatal – Nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározása – 604/2013/EU rendelet – A 18. cikk (1) bekezdésének b)–d) pontja – A 23. cikk (1) bekezdése – A 24. cikk (1) bekezdése – Visszavételi eljárás – Felelősségi feltételek – Másik tagállamban benyújtott új kérelem – A 20. cikk (5) bekezdése – A felelős tagállam meghatározására vonatkozó, folyamatban lévő eljárás – A kérelem visszavonása – 27. cikk – Jogorvoslati lehetőségek”
1. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok – 604/2013 rendelet – Valamely nemzetközi védelmet kérelmező személy tekintetében hozott, átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat – A jogorvoslat hatálya – Átvételre vagy visszavételre vonatkozó eljárás során elfogadott, átadásra vonatkozó határozat – Hatás hiánya – Korlátok
(604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 9. cikk, 18. cikk, (1) bekezdés, b)‑d) pont, és 27. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 42–44. pont)
2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok – 604/2013 rendelet– Visszavételi eljárás – Hatály – Olyan kérelmező, aki az első kérelme szerinti tagállamot a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárás befejezése előtt elhagyta, és új kérelmet nyújtott be egy másik tagállamban – Bennfoglaltság
(604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 18. cikk, (1) bekezdés, b)‑d) pont, 20. cikk, (5) bekezdés, 23. cikk, (1) bekezdés, és 24. cikk, (1) bekezdés; 2013/32 európai parlamenti és tanácsi irányelv)
(lásd: 48–54. pont)
3. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – A nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok – 604/2013 rendelet – Visszavételi eljárás keretében nemzetközi védelmet kérelmezővel szemben hozott, átadásra vonatkozó határozattal szembeni jogorvoslat – Nemzetközi védelemben részesülő családtagokra vonatkozó feltétel téves alkalmazására történő hivatkozás lehetősége – Hiány – Kivétel
(604/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 9. cikk, 18. cikk, (1) bekezdés, b)‑d) pont, 20. cikk, (5) bekezdés, 23. cikk, (1) bekezdés, 24. cikk, (1) bekezdés és 27. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 58–64., 66–70., 74–86. pont és a rendelkező rész)
Összefoglalás
A 2019. április 2–án hozott H. és R. ítéletben (C‑582/17 és C‑583/17) a Bíróság nagytanácsa azon kérdést vizsgálta, hogy egy nemzetközi védelmet kérelmező visszavétele iránti megkeresés előterjesztését megelőzően az illetékes hatóságoknak meg kell–e határozniuk a kérelme megvizsgálásáért felelős tagállamot, különösen a 604/2013 rendelet(1) (a továbbiakban: „Dublin III” rendelet) 9. cikkében előírt felelősségi feltétel alapján. E cikk pontosítja, hogy amennyiben a kérelmezőnek van olyan családtagja, akinek tartózkodását nemzetközi védelemben részesülő személyként engedélyezték egy tagállamban, e tagállam lesz a kérelem megvizsgálásáért felelős. A jelen ügyben a holland hatóságok két szír állampolgár visszavétele iránt keresték meg a német hatóságokat, amely állampolgárok nemzetközi védelem iránti első kérelmet terjesztettek elő Németországban, majd elhagyták ezen államot, és újabb kérelmet nyújtottak be Hollandiában. Az érintettek a nemzetközi védelemben részesülő házastársuk hollandiai jelenlétére hivatkoztak, azonban a holland hatóságok megtagadták ezen állítások figyelembevételét, következésképpen a kérelmük vizsgálatát, azzal az indokkal, hogy a visszavételi eljárás keretében a kérelmező nem hivatkozhat a „Dublin III” rendelet 9. cikkére.
Ebben az összefüggésben a Bíróság emlékeztetett arra, hogy a visszavételi eljárás alkalmazandó a „Dublin III” rendelet 20. cikkének (5) bekezdésében, illetve 18. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontjában említett személyekre, majd megállapította, hogy az a helyzet, amelyben egy harmadik országbeli állampolgár nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújt be egy első tagállamban, ezt követően elhagyja e tagállamot, és egy másik tagállamban új kérelmet nyújt be, ezen eljárás hatálya alá tartozik, függetlenül attól, hogy az első tagállamban benyújtott kérelmet visszavonták–e, vagy annak vizsgálata a 2013/32 irányelvnek(2) megfelelően már megkezdődött–e ebben a tagállamban.
A Bíróság továbbá hangsúlyozta, hogy az a körülmény, hogy az átadásra vonatkozó határozatot átvételre vonatkozó eljárás vagy visszavételre vonatkozó eljárás befejeztével hozták, nem befolyásolja az ilyen határozat elleni, a „Dublin III” rendelet 27. cikkének (1) bekezdése által biztosított hatékony jogorvoslathoz való jog hatályát, e két eljárás azonban eltérő szabályozás alá tartozik, és e különbség tükröződik e rendelet azon rendelkezéseiben, amelyekre az ilyen jogorvoslat alátámasztása érdekében hivatkozni lehet. Az átvételi eljárás keretében ugyanis a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállamnak a „Dublin III” rendelet III. fejezetében megállapított feltételek alapján történő meghatározásának folyamata központi jelleget ölt, és azon tagállam, amelyben ilyen kérelmet nyújtottak be, kizárólag akkor fordulhat egy másik tagállamhoz átvétel iránti megkereséssel, ha úgy véli, hogy e másik tagállam felelős e kérelem megvizsgálásáért. Ezzel szemben a visszavételi eljárás keretében e felelősségi feltételek nem relevánsak, mivel csak annak van jelentősége, hogy a megkeresett tagállam megfeleljen a 20. cikk (5) bekezdésében foglalt feltételeknek (vagyis arról a tagállamról legyen szó, ahol a kérelmet első alkalommal nyújtották be, és amelyben az e kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására irányuló eljárás folyamatban van), vagy a „Dublin III” rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontjában foglalt feltételeknek (azaz arról a tagállamról legyen szó, amely előtt az első kérelmet benyújtották, és aki a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárás végén elismerte a saját felelősségét e kérelem megvizsgálásáért).
A Bíróság hozzáfűzte, hogy azt, hogy a „Dublin III” rendelet III. fejezetében előírt felelősségi feltételek nem bírnak relevanciával a visszavételi eljárás keretében, alátámasztja az a tény, hogy míg e rendelet 22. cikke részletesen előírja, hogy e feltételeket miként kell alkalmazni az átvételi eljárás keretében, az említett rendelet 25. cikke semmiféle hasonló rendelkezést nem tartalmaz a visszavételi eljárást illetően, és csupán annyit ír elő a megkeresett tagállam számára, hogy végezze el a szükséges ellenőrzéseket annak érdekében, hogy határozatot hozzon a visszavétel iránti megkeresésről.
A Bíróság továbbá hangsúlyozta, hogy az ezzel ellentétes értelmezésnek – amely szerint ilyen megkeresést csak akkor lehet előterjeszteni, ha a megkeresett tagállam az e rendelet III. fejezetében előírt felelősségi feltételek alapján felelős tagállamként jelölhető meg – ellentmond a Dublin III” rendelet általános rendszere, amely két önálló eljárást (vagyis az átvételi és a visszavételi eljárást) kívánt bevezetni, amelyek eltérő esetekre vonatkoznak, és amelyeket eltérő rendelkezések szabályoznak. Ezen ellentétes értelmezés továbbá sértené a „Dublin III” rendeletnek a nemzetközi védelmet kérelmezők másodlagos mozgásának megakadályozására irányuló célkitűzésének megvalósítását, mivel azzal járna, hogy azon tagállam illetékes hatóságai, amelyben a második kérelmet benyújtották, ténylegesen felülvizsgálhatnák azon következtetést, amelyre az első tagállam illetékes hatóságai ez utóbbi tagállam saját felelősségével kapcsolatban a kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására irányuló eljárás végeztével jutottak. Az említett értelmezés másfelől a „Dublin III” rendelet 3. cikkének (1) bekezdésében kimondott azon lényeges alapelv sérelméhez vezethetne, amely szerint valamely nemzetközi védelem iránti kérelmet csupán egy tagállam vizsgálhat meg.
Következtetésként a Bíróság megállapította, hogy a „Dublin III” rendelet III. fejezetében előírt felelősségi feltételekre nem lehet hivatkozni valamely visszavételi eljárás keretében meghozott, átadásra vonatkozó határozat elleni jogorvoslat alátámasztása érdekében.
Mivel azonban a „Dublin III” rendelet 8–10. cikkében előírt felelősségi feltételek célja az, hogy hozzájáruljanak a gyermek mindenek felett álló érdekének és az érintett személyek családi életének a védelméhez, ha az érintett személy nyilvánvaló bizonyítékokat szolgáltatott a második tagállam illetékes hatóságának arra vonatkozóan, hogy a „Dublin III” rendelet 9. cikkében szereplő feltétel alkalmazásával e tagállamot kell felelős tagállamnak tekinteni, az említett tagállam a lojális együttműködés elvének megfelelően köteles elismerni saját felelősségét a „Dublin III” rendelet 20. cikke (5) bekezdésének hatálya alá tartozó helyzetben (vagyis ha a felelős tagállam meghatározására irányuló eljárást még nem fejeződött be az első tagállamban). Ennélfogva ilyen helyzetben a harmadik országbeli állampolgár a vele szemben meghozott, átadásra vonatkozó határozat elleni jogorvoslat keretében kivételesen hivatkozhat e feltételre.