C‑575/17. sz. ügy

Sofina SA és társai

kontra

Ministre de l’Action és des Comptes publics

(a Conseil d’État [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – A tőke szabad mozgása – A külföldi illetőségű társaságoknak fizetett, belföldről származó osztalék bruttó összegére kivetett forrásadó – A belföldi illetőségű társaságoknak fizetett osztalék adóztatásának veszteséges adóév esetén történő elhalasztása – Eltérő bánásmód – Igazolás – Összehasonlíthatóság – Az adóztatási joghatóság tagállamok közötti kiegyensúlyozott megosztása – Az adó hatékony beszedése – Arányosság – Hátrányos megkülönböztetés”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2018. november 22.

A tőke szabad mozgása és a szabad fizetési műveletek – Korlátozások – Adójogszabályok – Osztalékok adóztatása – A belföldi illetőségű társaságoknak fizetett osztalék olyan általános jogi rendszer szerinti adóztatása, amely lehetővé teszi az adóztatás elhalasztását, sőt akár az adóztatás alóli végleges mentességet is – A külföldi illetőségű társaságoknak fizetett osztalékra végleges forrásadót kivető nemzeti szabályozás – Megengedhetetlenség – Igazolások – Hiány

(EUMSZ 63. és EUMSZ 65. cikk)

Az EUMSZ 63. és EUMSZ 65. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, mint amelyről az alapügyben szó van, amely alapján a belföldi illetőségű társaság által fizetett osztalék után forrásadót kell fizetni, ha azt külföldi illetőségű társaság kapja, míg ha abban egy belföldi illetőségű társaság részesül, ezen osztaléknak a társasági adóra vonatkozó általános jogi rendszer szerinti adóztatására csak azzal a feltétellel kerül sor azon pénzügyi év végén, amelyben azt megszerezték, hogy e társaság eredménye e pénzügyi év során nyereséges volt, és adott esetben előfordulhat, hogy ilyen adóztatásra soha nem kerül sor, amennyiben az említett társaság anélkül szünteti meg tevékenységeit, hogy ezen osztalékok megszerzése óta nyereséges eredményt ért volna el.

E tekintetben a Bíróság elismerte, hogy az adóztatási joghatóság tagállamok közötti megosztásának fenntartása jogos célnak minősül, és az Európai Unió által elfogadott egységesítésre, illetve összehangolásra irányuló intézkedések hiányában a tagállamok továbbra is jogosultak arra, hogy egyezményekben vagy egyoldalúan meghatározzák adóztatási joghatóságuk megosztásának szempontjait (2016. július 13‑i Brisal és KBC Finance Ireland ítélet, C‑18/15, EU:C:2016:549, 35. pont).

Ilyen igazolás különösen akkor fogadható el, ha a szóban forgó rendszer olyan magatartások megakadályozására irányul, amelyek alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék a tagállamnak a területén végzett tevékenységekre vonatkozó adóztatási joghatósága gyakorlását (2012. július 12‑i Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑269/09, EU:C:2012:439, 77. pont).

Ha valóban bebizonyosodna, hogy a külföldi illetőségű társaság nem lesz nyereséges azt megelőzően, hogy tevékenységeit megszüntetné, az az osztalékból származó jövedelemnek – az adóztató tagállam számára adókieséssel járó – tényleges adómentességét eredményezné.

Azonban egyrészt a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy az adóbevételek csökkenése nem tekinthető olyan közérdeken alapuló nyomós indoknak, amelyre valamely alapvető szabadsággal főszabály szerint ellentétes intézkedés igazolása céljából hivatkozni lehet (2011. október 20‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑284/09, EU:C:2011:670, 83. pont).

Másrészt, ha a tagállamok élnek a területükön keletkezett jövedelmek megadóztatásának szabadságával, kötelesek tiszteletben tartani az egyenlő bánásmód elvét és az elsődleges uniós jog által garantált mozgásszabadságokat (lásd ebben az értelemben: 2016. július 13‑i Brisal és KBC Finance Ireland ítélet, C‑18/15, EU:C:2016:549, 36. pont).

A külföldi illetőségű társaságoknak fizetett osztalék utáni forrásadó lehetővé teszi azon adminisztratív terhek csökkentését, amelyek e társaságok számára azt a kötelezettséget vonnák maga után, hogy az adóév végén jövedelemadó‑bevallást készítsenek a francia adóhatóság számára.

E tekintetben a Bíróság kimondta, hogy az adóbeszedés hatékonysága biztosításának a szükségessége olyan jogszerű cél, amely igazolhatja az alapvető szabadságok korlátozását, feltéve azonban, hogy e korlátozás alkalmazása alkalmas a kitűzött cél megvalósításának biztosítására, és hogy az nem haladja meg az annak eléréséhez szükséges mértéket (lásd ebben az értelemben: 2016. július 13‑i Brisal és KBC Finance Ireland ítélet, C‑18/15, EU:C:2016:549, 39. pont).

Ezenkívül a Bíróság kimondta, hogy a forrásadóra vonatkozó eljárás jogszerű és alkalmas eszköz az adót kivető államon kívül letelepedett adóalany jövedelme adójogi bánásmódjának biztosítására (2012. október 18‑i X‑ítélet, C‑498/10, EU:C:2012:635, 39. pont).

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tőke szabad mozgásának az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozásból eredő korlátozása abban áll, amint a jelen ítélet 34. pontjából kitűnik, hogy a veszteséges helyzetben lévő belföldi illetőségű társaságokkal ellentétben a szintén veszteséges helyzetben lévő külföldi illetőségű társaságok nem részesülnek az általuk kapott osztalék adóztatásának elhalasztásában.

Márpedig ezen elhalasztás előnyének a külföldi illetőségű társaságok számára való elismerése, egyúttal e korlátozás szükségszerű megszüntetése, nem kérdőjelezné meg az e társaságok által abban az esetben fizetendő adó hatékony beszedéséhez kapcsolódó célkitűzés megvalósítását, ha valamely belföldi illetőségű társaságtól osztalékot kapnak.

Következésképpen a fizetett osztalék utáni adó elhalasztásához kapcsolódó előnynek a veszteséges helyzetben lévő külföldi illetőségű társaságoknak egyaránt való elismerése azzal jár, hogy megszünteti a tőke szabad mozgásának bármely korlátozását, anélkül azonban, hogy alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás által kitűzött cél megvalósításának akadályát képezné.

(lásd: 56., 57., 60–62., 66–70., 77., 79. pont és a rendelkező rész)