C‑268/15. sz. ügy

Fernand Ullens de Schooten

kontra

État belge

(a cour d’appel de Bruxelles [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Alapvető szabadságok – EUMSZ 49., EUMSZ 56. és EUMSZ 63. cikk – Olyan helyzet, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik – Az uniós jog nemzeti jogalkotónak vagy nemzeti bíróságoknak felróható megsértésével magánszemélyeknek okozott károkért fennálló szerződésen kívüli tagállami felelősség”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2016. november 15.

1.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Az Unióra ruházott hatáskörök – Az uniós jog megsértéséért fennálló szerződésen kívüli tagállami felelősség elvére vonatkozó kérdés – Bennfoglaltság

(EUMSZ 267. cikk)

2.        Európai uniós jog – Magánszemélyek számára biztosított jogok – Tagállam általi megsértés – A Szerződés által biztosított alapvető szabadságok azáltal történő megsértése, hogy valamely nemzeti szabályozás nem fejt ki határokon átnyúló hatásokat – A magánszemélynek okozott kár megtérítésére vonatkozó kötelezettség – Hiány

(EUMSZ 49., EUMSZ 56. és EUMSZ 63. cikk)

1.      Az EUMSZ 267. cikk alapján történő előzetes döntéshozatalra utalás keretében a Bíróság csak a számára biztosított hatáskörökön belül értelmezheti az uniós jogot.

Ami az azon elv értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatalra utalást illeti, hogy az állam szerződésen kívüli felelőssége fennáll az uniós jog neki betudható megsértésével a magánszemélyeknek okozott károkért, ez az elv szerves része az Unió jogrendjének. A jogsérelmet szenvedett magánszemélyek e felelősség alapján három feltétel együttes fennállásakor rendelkeznek kártérítéshez való joggal, nevezetesen, ha a megsértett uniós jogi szabály célja, hogy a magánszemélyek számára jogokat keletkeztessen, e szabály megsértése kellően súlyos, és fennáll a közvetlen okozati összefüggés e jogsértés és a jogsérelmet szenvedett magánszemélyek kára között. A végső fokon ítélkező bíróságnak az uniós jog valamely jogszabályát sértő határozata által okozott károkért fennálló szerződésen kívüli tagállami felelősségre ugyanezen feltételek érvényesek. Következésképpen az állam szerződésen kívüli felelősségének ezen elve a Bíróság értelmezési hatáskörébe tartozik.

(vö. 40–43. pont)

2.      Az uniós jogot úgy kell értelmezni, hogy az e jog megsértésével okozott kárért fennálló, szerződésen kívüli tagállami felelősség rendszere nem alkalmazandó abban az esetben, amikor egy magánszemélyt amiatt ér állítólagos kár, hogy a saját állampolgárokra, illetve más tagállamok állampolgáraira megkülönböztetés nélkül alkalmazandó nemzeti szabályozás állítólagosan sérti az EUMSZ 49., EUMSZ 56. vagy EUMSZ 63. cikkben rögzített valamely alapvető szabadságot, amennyiben az ügy minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik, és nincs semmilyen kapcsolat az alapeljárás tárgya vagy körülményei és e cikkek között.

E tekintetben a Bíróság – amelyhez a nemzeti bíróság olyan helyzettel összefüggésben fordult, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik – nem állapíthatja meg azt, hogy a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő jogvita elbírálásához szükség van az EUM‑Szerződés alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezéseinek értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelemre, amennyiben a nemzeti bíróság nem jelölt meg egyebet azon a tényen kívül, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás megkülönböztetés nélkül alkalmazandó a szóban forgó tagállam állampolgáraira, illetve más tagállamok állampolgáraira. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis ki kell tűnniük azon konkrét elemeknek, amelyek alapján kapcsolat állapítható meg egy minden elemében az érintett tagállam területére korlátozódó jogvita tárgya vagy körülményei, illetve az EUMSZ 49., EUMSZ 56. és EUMSZ 63. cikk között. Következésképpen egy olyan helyzetben, amelynek minden eleme egyetlen tagállamra korlátozódik, a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikke előírásának megfelelően a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megjelölnie a Bíróság számára, hogy kizárólagosan belső jellege ellenére az előtte folyamatban lévő jogvita mennyiben mutat kapcsolatot az uniós jog alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezéseivel, amely kapcsolat e jogvita elbírálásához szükségessé teszi az előzetes döntéshozatal keretében kért értelmezést.

(vö. 54., 55., 58. pont és rendelkező rész)