A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2014. március 20.(*)
„Kártérítési kereset – Az európai parlamenti képviselők – A mandátumok vizsgálata – A Parlamentnek a valamely európai mandátumot érvénytelenné nyilvánító határozata – A Parlament határozatának bírósági ítélettel történő megsemmisítése – Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan és részben jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan kereset”
A T‑43/13. sz. ügyben,
Beniamino Donnici (lakóhelye: Castrolibero [Olaszország], képviselik: V. Vallefuoco és J.‑M. Van Gyseghem ügyvédek)
felperesnek
az Európai Parlament (képviselik: N. Lorenz és S. Seyr, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a felperes mandátumának vizsgálatáról szóló, 2007. május 24‑i – a Bíróság által a C‑393/07. és C‑9/08. sz., Olaszország és Donnici kontra Parlament egyesített ügyekben 2009. április 30‑án hozott ítélettel (EBHT 2009., I‑3679. o.) megsemmisített – parlamenti határozat elfogadása miatt a felperes által elszenvedett kár megtérítésére irányuló kártérítési kereset tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök (előadó), F. Dehousse és A. Collins bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 A 2004. június 12‑én és 13‑án megtartott európai parlamenti választásokon a felperes, Beniamino Donnici a Società Civile – Di Pietro Occhetto közös listán indult képviselőjelöltként. Ez a lista két képviselői helyet ért el, az egyiket a dél‑olaszországi, a másikat pedig az északnyugat‑olaszországi választókerületben. Antonio Di Pietro, aki mindkét választókerületben első helyen végzett, a dél‑olaszországi választókerületet választotta.
2 Achille Occhetto a két választókerületben kapott szavazatok alapján a választási listákon második helyen végzett, és ezzel a dél‑olaszországi választókerületben a felperest, az északnyugat‑olaszországi választókerületben pedig Giulietto Chiesát előzte meg. Mivel A. Di Pietro a dél‑olaszországi választókerület képviselői helyét választotta, A. Occhettót az északnyugat‑olaszországi választókerületben megválasztott képviselőnek kellett volna nyilvánítani. Mindazonáltal a 2004. július 6‑i és az Ufficio elettorale nazionale per il Parlamento europeo presso la Corte di cassazionéhoz (az olasz semmítőszék mellett működő országos európai parlamenti választási bizottság; a továbbiakban: olasz választási bizottság) másnap eljuttatott írásbeli nyilatkozatában A. Occhetto – aki annak idején az Olasz Köztársaság szenátusában mandátummal rendelkezett – lemondott arról, hogy a két választókerületben európai parlamenti képviselői mandátumot szerezzen.
3 E lemondást követően az olasz választási bizottság 2004. július 18‑án az északnyugat‑olaszországi választókerületben G. Chiesát, a dél‑olaszországi választókerületben A. Di Pietrót nyilvánította megválasztottnak, és 2004. november 12‑én a felperes nevét jelölte meg elsőként A. Di Pietro helyébe lépők jegyzékén a dél‑olaszországi választókerület tekintetében, A. Occhetto, aki korábban visszalépett, nem szerepelt ezen a jegyzéken.
4 A 2006. április 9‑én és 10‑én Olaszországban tartott törvényhozási választások során A. Di Pietrót az Olasz Köztársaság parlamentjének képviselőjévé választották, és ő 2006. április 28‑i hatállyal a nemzeti parlamenti megbízatás mellett döntött. Mivel e megbízatás a 2002. június 25‑i és szeptember 23‑i 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozattal (HL L 283., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 137. o.) módosított és újraszámozott, az 1976. szeptember 20‑i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz csatolt, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő [helyesen: általános választójogon alapuló közvetlen] választásáról szóló okmány (HL L 278., 1. o., a továbbiakban: 1976. évi okmány) 7. cikke (2) bekezdésének értelmében összeférhetetlen volt az európai parlamenti képviselői megbízatással, az Európai Parlament megállapította az adott képviselői hely megüresedését.
5 A. Occhetto, aki szintén jelölt volt ugyanezen a nemzeti törvényhozási választáson, de nem választották újra, az olasz választási bizottsághoz intézett 2006. április 27‑i nyilatkozatával visszavonta 2004. július 6‑i lemondását, és bejelentette igényét az annak következtében megüresedett képviselői helyre, hogy A. Di Pietro az Olasz Köztársaság parlamentjének megbízatását választotta.
6 E nyilatkozatot követően az olasz választási bizottság 2006. május 8‑án A. Occhettót nyilvánította megválasztott európai parlamenti képviselőnek, és ugyanezen a napon értesítette az Európai Parlamentet, hogy A. Occhetto lép A. Di Pietro helyébe.
7 A Tribunale amministrativo regionale del Lazio (Lazio [Olaszország] regionális közigazgatási bírósága) 2006. július 21‑i ítéletében a választási bizottság eredményt kihirdető határozatának megsemmisítése iránt a felperes által benyújtott keresetet mint megalapozatlant elutasította.
8 A felperes az Európai Parlament előtt is megtámadta A. Occhetto A. Di Pietro helyébe lépő európai parlamenti képviselővé nyilvánítását. Ezt a panaszt az Európai Parlament Jogi Bizottsága 2006. június 21‑i ülésén megvizsgálta. Miután a Jogi Bizottság megállapította, hogy e panasz – mivel az Európai Parlament olasz képviselőinek választásáról szóló, 1979. január 24‑i 18. sz. törvényen (legge n. 18, Elezione dei membri del Parlamento europeo spettanti all’Italia; a GURI 1979. január 30‑i 29. száma, 947. o.) alapult – a módosított és újraszámozott, a 76/787 határozathoz csatolt, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő [helyesen: általános választójogon alapuló közvetlen] választásáról szóló okmány 12. cikkének értelmében nem elfogadható, egyhangúlag javasolta az Európai Parlamentnek, hogy igazolja A. Occhetto mandátumát. Az Európai Parlament 2006. július 3‑án igazolta A. Occhetto mandátumát.
9 A Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) 2006. december 6‑i ítéletével helyt adott a felperes által a Tribunale amministrativo regionale del Lazio ítélete ellen benyújtott fellebbezésnek, és megsemmisítette az olasz választási bizottság által 2006. május 8‑án hozott határozatot, amellyel A. Occhetto európai parlamenti képviselővé való megválasztását kinyilvánította.
10 A Consiglio di Stato ítélete a Corte suprema di cassazione (semmítőszék, Olaszország) 2007. március 26‑i ítélete nyomán vált jogerőssé, amelyben A. Occhetto keresetét alaki hiba miatt elfogadhatatlannak nyilvánították.
11 2007. március 29‑én az olasz választási bizottság tudomásul vette a Consiglio di Stato ítéletét, és kihirdette felperesnek a dél‑olaszországi választókerület európai parlamenti képviselőjeként történt megválasztását, visszavonva ezzel A. Occhetto mandátumát. Az Európai Parlament a 2007. április 23‑i plenáris ülés jegyzőkönyvében azzal vette tudomásul a kihirdetést – miután arról értesítették –, hogy a felperes elfoglalhatja helyét a Parlamentben, de a mandátumának igazolására vonatkozó, később meghozandó európai parlamenti határozatig csak ideiglenes jelleggel.
12 Időközben A. Occhetto 2007. április 5‑i levelében kifogást nyújtott be, és arra kérte az Európai Parlamentet, hogy az ő mandátumát igazolja, ne a felperesét. A Parlament e kifogás nyomán Jogi Bizottsága elé utalta a felperes mandátumával kapcsolatos ügyet.
13 Az Európai Parlamentnek a felperes mandátumának vizsgálatáról szóló, 2007. május 24‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) a felperes mandátumát érvénytelenné nyilvánították, A. Occhettóét pedig igazolták.
14 A megtámadott határozatot 2007. május 29‑én közölték a felperessel.
15 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2007. június 22‑én benyújtott keresetlevelével keresetet indított a megtámadott határozat megsemmisítése iránt.
16 A felperes emellett a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet is előterjesztett. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró ennek a kérelemnek a T‑215/07. R. sz., Donnici kontra Parlament ügyben 2007. november 15‑én hozott végzésében (EBHT 2007., II‑4673. o.) helyt adott, és a megtámadott határozat végrehajtását felfüggesztette. A felperes ily módon ismételten elfoglalhatta képviselői helyét az Európai Parlamentben.
17 Az Olasz Köztársaság a Bíróság Hivatalához 2007. augusztus 9‑én benyújtott keresetlevelével, amelyet C‑393/07 hivatkozási szám alatt vettek nyilvántartásba, a megtámadott határozat megsemmisítése iránt indított keresetet.
18 A T‑215/07. sz., Donnici kontra Parlament ügyben 2007. december 13‑án hozott végzésében (EBHT 2007., II‑5239. o.) a Törvényszék abban az ügyben átengedte hatáskörét a Bíróságnak annak érdekében, hogy a megsemmisítés iránti keresetről a Bíróság dönthessen. A Bíróságon az ügyet C‑9/08. számon vették nyilvántartásba.
19 A Bíróság a C‑393/07. és C‑9/08. sz., Olaszország és Donnici kontra Parlament egyesített ügyekben 2009. április 30‑án hozott ítéletében megsemmisítette a megtámadott határozatot.
20 2010. július 6‑i levelében a felperes a megtámadott határozat elfogadása miatt keletkezett kárainak megtérítése iránti kérelemmel fordult az Európai Parlamenthez.
21 Az Európai Parlament főtitkára 2010. október 1‑jei levelében válaszolt, és elutasította a felperes kártérítés iránti kérelmét.
22 A felperes 2011. június 22‑i levelében válaszolt az Európai Parlament főtitkárának 2010. október 1‑jei levelére, és megismételte kártérítés iránti kérelmét, valamint hivatalosan is felszólította az Európai Parlamentet. A Parlament részéről semmilyen választ nem kapott.
Az eljárás és a felek kérelmei
23 A Törvényszék Hivatalához 2013. január 29‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
24 A Törvényszék Hivatalához 2013. április 25‑án benyújtott külön beadványában az Európai Parlament a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt. A felperes az e kifogással kapcsolatos észrevételeit 2013. június 10‑én nyújtotta be.
25 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– kötelezze az Európai Parlamentet 1 720 470 euró összeg vagy a Törvényszék által meghatározandó alacsonyabb összeg megfizetésére;
– az Európai Parlamentet kötelezze a költségek viselésére.
26 Elfogadhatatlansági kifogása keretében az Európai Parlament azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
27 Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben a felperes az elfogadhatatlansági kifogás elutasítását, valamint azt kéri, hogy a Törvényszék adjon helyt a keresetlevélben előterjesztett kereseti kérelmeknek.
A jogkérdésről
A felek érvei
28 Az Európai Parlament azzal érvel, hogy a keresetet az Európai Unió Bírósága alapokmányának 46. cikkében előírt ötéves határidő lejárta után nyújtották be.
29 A felperes lényegében vitatja, hogy a kártérítési keresetet az ötéves elévülési határidő lejártát követően nyújtotta volna be, és azt kéri, hogy a Törvényszék mulasztási ítélettel határozzon, valamint hogy adjon helyt kereseti kérelmeinek, mivel véleménye szerint az Európai Parlament az elfogadhatatlansági kifogását az alperes számára az ellenkérelem benyújtására nyitva álló és az elfogadhatatlansági kifogás benyújtására is alkalmazandó két hónapos határidőn túl nyújtotta be.
30 A felperes azt kéri, hogy négyféle kárát térítsék meg: először is elmaradt képviselői tiszteletdíját, amelyet 2007. március 29. és november 15. között kellett volna kapnia, valamint ugyanezen időszakra a képviselői jogálláshoz kapcsolódó különféle juttatásokat és különböző átalánydíjas költségtérítéseket; másodszor új mandátumra való újbóli megválasztása lehetőségének elvesztését; harmadszor azt, hogy a megtámadott határozattal megfosztották attól, hogy európai parlamenti képviselőként meglévő politikai jogát mandátuma időtartamának csaknem egyötöde alatt gyakorolhassa, valamint negyedszer képviselői helye elfoglalásának megakadályozása miatt azon nyugdíjjogosultságai tekintetében bekövetkezett kedvezőtlen következményeket, amely jogosultságokat európai parlamenti képviselőként szerezhetett volna.
A Törvényszék álláspontja
31 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §‑a értelmében, ha a fél kéri, a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlansági kifogás kérdésében. Ugyanezen cikk 3. §‑a szerint az eljárás a továbbiakban szóbeli, kivéve ha a Törvényszék másként határoz.
32 Az eljárási szabályzat 111. cikke értelmében, ha a Törvényszéknek nyilvánvalóan nincs hatásköre a kereset elbírálására, illetve ha a kereset nyilvánvalóan elfogadhatatlan, vagy jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan, a Törvényszék – az eljárás folytatása nélkül – indokolt végzéssel határozhat az ügyben.
33 A jelen ügyben a Törvényszék úgy véli, hogy az ügy iratai alapján kellő információ áll rendelkezésére, és nem szükséges a szóbeli szakaszt megnyitni.
Az elfogadhatatlansági kifogás benyújtásának elkésettségéről
34 A felperes lényegében azzal érvel, hogy mulasztási ítélettel kell határozni, kereseti kérelmeinek pedig helyt kell adni, mivel véleménye szerint az Európai Parlament az elfogadhatatlansági kifogását az ellenkérelem benyújtása tekintetében az eljárási szabályzat 46. cikkének 1. §‑ában előírt és az elfogadhatatlansági kifogás benyújtására is alkalmazandó két hónapos határidőn túl nyújtotta be.
35 A jelen ügyben, a keresetlevelet 2013. január 29‑én nyújtották be a Törvényszék hivatalához, 2013. február 18‑án kézbesítették az Európai Parlamentnek, amely azt 2013. február 19‑én vette át (lásd az elfogadhatatlansági kifogás B1 mellékletét).
36 Az Európai Parlament 2013. április 25‑én nyújtotta be az elfogadhatatlansági kifogást.
37 Kétségtelen, hogy az ellenkérelem benyújtásának határideje két hónap.
38 Ez a határidő az alperes intézmény számára azért áll nyitva, hogy a keresetlevélre reagáljon, mégpedig azt eldöntve, hogy ellenkérelem benyújtásával érdemben válaszol a keresetre vagy – az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §‑a alapján erre irányuló kifogás benyújtásával – annak elfogadhatatlanságára hivatkozik.
39 Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy az elfogadhatatlansági kifogás benyújtásának határideje is két hónap.
40 A Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikkének 2. §‑a szerint azonban „az eljárási határidők a távolságra tekintettel tíznapos átalány‑határidővel meghosszabbodnak”.
41 Ezen túlmenően a Törvényszék megállapította, hogy az ellenkérelem benyújtására az eljárási szabályzat 46. cikkének 1. §‑ában előírt határidő számítása csak a keresetlevél alperes általi átvételének időpontjában kezdődik (a Törvényszék T‑47/92. sz., Lenz kontra Bizottság ügyben 1992. december 14‑én hozott végzésének [EBHT 1992., II‑2523. o.] 34. pontja).
42 Úgy kell tekinteni, hogy ez az ítélkezési gyakorlat az elfogadhatatlansági kifogás benyújtására vonatkozó határidőre is alkalmazandó.
43 A jelen ügyben tehát a határidő 2013. április 29‑én járt le.
44 Mivel az Európai Parlament az elfogadhatatlansági kifogást 2013. április 25‑én benyújtotta, annak benyújtására tehát nem a határidő lejárta után került sor.
45 Következésképpen el kell utasítani a felperes arra irányuló kérelmét, hogy a Törvényszék mulasztási ítélettel határozzon.
Az elévülésről
46 A Bíróság alapokmányának 46. cikke értelmében a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre vonatkozó ügyekben az Európai Unió elleni eljárás megindításának joga az erre okot adó esemény felmerülésétől számított öt év alatt évül el.
47 Az ily módon előírt elévülési időt többek között az állítólagosan károsult fél számára az esetleges keresetindításhoz szükséges információk összegyűjtéséhez, valamint az e kereset alátámasztására felhozható tények ellenőrzéséhez szükséges idő figyelembevételével határozták meg (lásd a C‑469/11. P. sz., Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben 2012. november 8‑án hozott ítélet 33. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
48 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ezt az elévülési időt akkortól kell számítani, amikortól a kártérítési kötelezettség feltételei együttesen fennállnak, különösen pedig amikortól a megtérítendő kár ténylegessé válik (lásd a fenti 47. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 34. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
49 Igaz, hogy a Bíróság alapokmányának 46. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az elévülésre nem lehet kifogásként hivatkozni azon károsult féllel szemben, aki csak utólagosan szerezhetett tudomást a károkozó eseményről, és aki így nem rendelkezhetett ésszerű határidővel a keresetének vagy kérelmének benyújtására az elévülési idő lejárta előtt (lásd a fenti 47. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
50 Azok a feltételek azonban, amelyektől az EUMSZ 340. cikk második bekezdésében foglalt kártérítési kötelezettség függ, és ennélfogva azok az elévülési szabályok, amelyek az említett károk megtérítésére irányuló keresetekre vonatkoznak, kizárólag objektív szempontokon alapulhatnak (lásd a fenti 47. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 36. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
51 Ily módon a szóban forgó tények pontos és részletes ismerete nem szerepel azon tényezők között, amelyeknek fenn kell állniuk az elévülési idő megkezdődéséhez. Ugyanígy a kár ténylegességének a károsult fél általi szubjektív értékelése sem vehető figyelembe annak meghatározásakor, hogy mikor kezdődik meg az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítására irányuló kereset elévülési ideje (lásd a fenti 47. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
52 Az egyedi jogi aktusokból eredő jogvitákban az elévülés akkor kezdődik, amikor a határozat hatásai az általa érintett személyek tekintetében beállnak (lásd a fenti 47. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 38. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
53 A jelen ügyben a felperes kártérítés iránti kérelme arra a megtámadott határozatra alapul, amellyel az Európai Parlament a felperes mandátumát érvénytelennek nyilvánította, A. Occhettóét pedig igazolta.
54 Ily módon az Európai Parlament határozata minősül annak a károkozó eseménynek, amely okot adhat az Unió szerződésen kívüli felelősségére, amit egyébként maga a felperes állít keresetlevelének 40. pontjában.
55 Következésképpen a megtámadott határozat káros hatásai a felperessel szemben akkor keletkeztek, amikor az Európai Parlament közölte vele a megtámadott határozatot.
56 Ebben az összefüggésben nem releváns az, hogy a megtámadott határozatot a Bíróság a fenti 19. pontban hivatkozott Olaszország és Donnici kontra Parlament ügyben hozott ítéletében megsemmisítette. Az állandó ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy az elévülés kezdete szempontjából közömbös, hogy az Unió jogellenes magatartását bírósági határozat állapította meg (lásd a fenti 47. pontban hivatkozott Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A felperes által a Bíróság 256/80., 257/80., 265/80., 267/80. és 5/81. sz., Birra Wührer és társai kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 1982. január 27‑én hozott ítéletére (EBHT 1982., 85. o.) és az 51/81. sz., De Franceschi kontra Tanács és Bizottság ügyben 1982. január 27‑én hozott ítéletére (EBHT 1982., 117. o.), valamint a Törvényszék T‑8/95. és T‑9/95. sz., Pelle és Konrad kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2007. szeptember 27‑én hozott ítéletére (EBHT 2007., II‑4117. o.) alapított érvelés – amely szerint az elévülés akkor kezdődik, amikor a Bíróság valamely jogi aktust jogellenesnek nyilvánít – az említett ítéletek téves értelmezéséből ered, következésképpen el kell utasítani.
57 A Bíróság alapokmányának 46. cikke értelmében ugyan az elévülés megszakadhat az Unió megfelelő intézményének címzett előzetes kérelem benyújtásával. Ebben az esetben azonban az elévülés megszakadására csak akkor kerül sor, ha a kérelmet az EUMSZ 263. cikkre vagy az EUMSZ 265. cikkre való hivatkozással meghatározott határidőn belül keresetlevél követi.
58 Márpedig a jelen ügyben a felperes által az Európai Parlamenthez intézett, 2012. július 6‑i és 2011. június 22‑i keltezésű leveleket nem követte az EUMSZ 263. cikkre vagy az EUMSZ 265. cikkre való hivatkozással meghatározott határidőn belül benyújtott keresetlevél. Az említett levelek tehát nem voltak hatással a Bíróság alapokmányának 46. cikkében előírt ötéves elévülési időre.
59 Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében valamely kár folyamatos jellegűnek tekinthető azon tény miatt, hogy az összege emelkedik az eltelt napok számának arányában (a Bíróság C‑460/09. P. sz., Inalca és Cremonini kontra Bizottság ügyben 2013. február 28‑án hozott ítéletének 80. pontja).
60 Márpedig folyamatos kár esetében a Bíróság alapokmányának 46. cikkében meghatározott elévülést az azt megszakító cselekmény időpontjától függően, az ezen időpontot megelőző öt éven túli időszakra kell alkalmazni, anélkül hogy az érintené az ezt követő időszakban esetlegesen keletkezett jogokat (a Törvényszék T‑369/03. sz., Arizona Chemical és társai kontra Bizottság ügyben 2005. december 14‑én hozott végzésének [EBHT 2005., II‑5839. o.] 116. pontja, és a T‑336/06. sz., 2K‑Teint és társai kontra Bizottság és EBB ügyben 2008. április 10‑én hozott végzésének 106. pontja).
61 Következésképpen meg kell vizsgálni azokat a különféle károkat, amelyek megtérítését a felperes kéri.
62 A felperes először is azt kéri, hogy a 2007. március 29. és november 15. között elmaradt képviselői tiszteletdíj címén fizessenek meg részére 90 000 eurót (12 000 euró x 7,5 hónap).
63 A felperes egyúttal azt is kéri, hogy lehetőségének elvesztése címén az általa alkalmazott becslés szerinti 90%‑os együtthatónak megfelelően ugyanezen – a 2007. március 29. és november 15. közötti – időszakra a Bíróság adjon helyt az alábbiakban felsorolt különféle károk megtérítésének: 45 000 euró légi közlekedésre biztosított átalánydíjas költségtérítés címén (1500 euró x 4 hét x 7,5 hónap), 2000 euró kongresszusra és kerekasztal‑tárgyalásokra biztosított átalánydíjas költségtérítés címén (évi 3800 euró), 43 500 euró napidíj címén (290 euró x 5 munkanap x 4 hét x 7,5 hónap), 112 500 euró a parlamenti asszisztensek hiánya miatti költségtérítés címén (15 000 euró x 7,5 hónap) és 30 000 euró általános költségek átalánydíjas megtérítése címén, azaz összesen 234 300 euró, amelynek 90%‑kal való megszorzása 210 870 eurós végösszeget eredményez.
64 Márpedig az állítólagos kár – magának a felperesnek a véleménye szerint – 2007. november 15‑én következett be véglegesen.
65 Következésképpen az elévülési idő 2012. november 15‑én anélkül járt le, hogy ezt az időt bármely jogi aktus megszakította volna, mivel a felperes a keresetlevelet csak 2013. január 29‑én nyújtotta be.
66 Ami az első kárt illeti, a kérelem tehát elévült.
67 E tekintetben megalapozatlan a felperes azon érve, amely szerint 2007. november 15‑én a kár pusztán előrelátható volt, biztos azonban nem, és hogy az csak a Bíróságnak az Olaszország és Donnici kontra Parlament ügyben hozott azon ítélete után vált bizonyossá, amely megsemmisítette a megtámadott határozatot.
68 A képviselői tiszteletdíj, valamint 2007. március 29. és november 15. között az említett képviselői jogálláshoz kapcsolódó különféle juttatások és különböző átalánydíjas költségtérítések elvesztése miatt keletkezett kár 2007. november 15‑re ugyanis teljes mértékben konkretizálódott, következésképpen pedig bizonyos volt.
69 Ezen túlmenően mindenesetre a megtámadott határozat jogellenességének megállapítása nem érinti az elévülési idő kezdetét (lásd a fenti 56. pontot).
70 Végül mellékesen meg kell állapítani, hogy a felperes 2007. április 23‑tól (attól a naptól kezdve, amikor az Európai Parlament plenáris ülésén tudomásul vette a felperes képviselővé nyilvánítását) 2007. május 24‑ig (addig a napig, amikor a Parlament a felperes mandátumát érvénytelennek nyilvánította) elfoglalta, vagy legalábbis el tudta volna foglalni képviselői helyét.
71 Másodszor a felperes azt kéri, hogy fizessenek meg részére 200 000 euró összeget amiatt, hogy a megtámadott határozattal megfosztották attól, hogy európai parlamenti képviselőként meglévő politikai jogát mandátuma időtartamának csaknem egyötöde alatt gyakorolhassa.
72 Ismételten meg kell állapítani, hogy a felperes által elszenvedett esetleges kár – a felperes saját beadványai alapján – 2007. november 15‑re mindenesetre teljes mértékben konkretizálódott.
73 Ami a második kárt illeti, a kérelem tehát szintén elévült.
74 Végezetül, harmadszor, a felperes azzal érvel, hogy – mivel hét és fél hónapon át nem láthatta el feladatait – nem tudott mandátumának teljes tartama tekintetében nyugdíjjogosultságokat szerezni.
75 Következésképpen azt kéri, hogy fizessék meg a részére – méltányosságból és jóhiszeműen tizenöt év alapján értékelt – azon járadék teljes összegének megfelelő 831 600 eurós összeget, amelyet akkor kapott volna, ha mandátumának öt éve alatt jogosultságokat szerzett volna.
76 Meg kell állapítani, hogy a felperes által elszenvedett esetleges kár – azaz az, hogy 2007 márciusa és novembere között nem szerzett nyugdíjjogosultságokat – a felperes saját beadványai alapján 2007. november 15‑re mindenesetre teljes mértékben konkretizálódott.
77 Ami a harmadik és egyben utolsó kárt illeti, a kérelem tehát szintén elévült.
78 A többit illetően meg kell állapítani egyrészről azt, hogy mivel a felperes csak helyettes volt és 2004. június 12. és 13., valamint 2007. március 29. között nem foglalta el helyét, nem hivatkozhat arra, hogy megakadályozták őt nyugdíjjogosultságainak megszerzésében ezen időszak során, amelyben nem volt európai parlamenti képviselő. Másrészről, a felperes – mivel 2007. november 15. és a képviselői mandátum végének időpontja, 2009. június 6. között rendelkezett képviselői hellyel – ezen időszak során szerezhetett nyugdíjjogosultságokat.
79 Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy a felperes által az Európai Parlamenttel szemben indított, a felelősség megállapítása iránti kereset a fent megvizsgált háromféle kárt illetően a kereset benyújtásának időpontjában elévült.
A további ötéves időszakra történő újbóli megválasztással kapcsolatos lehetőség elvesztéséről
80 A felperes azt kéri, hogy a további ötéves időszakra történő újbóli megválasztással kapcsolatos lehetőség elvesztése címén fizessenek meg részére 388 000 eurót, mivel lényegében megakadályozták abban, hogy hét és fél hónapig elfoglalja képviselői helyét, majd pedig az ebből következő és több mint két évig tartó bírósági eljárásban vett részt. Úgy véli, hogy ily módon mandátuma időtartamának csaknem egyötöde alatt kizárták a politikai életből, ami megakadályozta abban, hogy átfogó politikai tevékenység révén fejlessze kapcsolatait. Úgy véli, hogy kára képviselői tiszteletdíjának – amelyre megválasztása esetén lett volna jogosult –, valamint azon új fejleményeknek az egyidejű elvesztéséből ered, amelyeket mandátuma – tekintélyes intézményi feladatokkal való kiegészülés révén – különös gazdasági értékkel bíró politikai karrierjében eredményezhetett volna.
81 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az Unió szerződésen kívüli felelősségének megállapítása és a bekövetkezett kár megtérítéshez való jog érvényesítése több feltétel együttes fennállásától függ, amelyek az intézményeknek felrótt magatartás jogellenességére, a kár tényleges bekövetkezésére, és a magatartás, illetve a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés fennállására vonatkoznak (lásd a Bíróság C‑419/08. P. sz., Trubowest Handel és Makarov kontra Tanács és Bizottság ügyben 2010. március 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2010., I‑2259. o.] 40. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
82 Amennyiben az EK 288. cikk második bekezdésében meghatározott felelősség három feltételének együttesen kell teljesülnie, azon tény, hogy a feltételek egyike nem teljesül, elegendő a kártérítés iránti kérelem elutasításához (lásd a Bíróság C‑257/98. P. sz., Lucaccioni kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 9‑én hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑5251. o.] 14. pontját).
83 Ezenfelül semmilyen kötelezettség nem áll fenn az intézmény felelőssége feltételeinek adott sorrendben történő vizsgálatára vonatkozóan (lásd ebben az értelemben a fenti 82. pontban hivatkozott Lucaccioni kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 13. pontját).
84 Nem lehet hivatkozni az EK 288. cikk második bekezdése által hivatkozott, a tagállamok jogában közös általános elvekre annak alátámasztására, hogy fennáll az Unió kötelezettsége arra, hogy orvosolja szervei magatartásának bármilyen, akár távoli káros következményét. Az okozati összefüggésre vonatkozó feltétel ugyanis kellően közvetlen okozati összefüggés fennállását feltételezi a közösségi intézmények magatartása és a kár között (lásd ebben az értelemben a fenti 81. pontban hivatkozott Trubowest Handel és Makarov kontra Tanács és Bizottság ügyben hozott ítélet 53. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
85 Márpedig a jelen ügyben a felperes annak állítására szorítkozik, hogy azért nem választották újra, mert 2007. március 29. és november 15. között akadályozták képviselői helyének elfoglalásában, és hogy ez a kár aznap konkretizálódott, amikor nem választották meg újból; mindazonáltal semmilyen módon nem bizonyítja az e két esemény közötti kellően közvetlen okozati összefüggés fennállását.
86 Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy a felperes azt sem bizonyítja, hogy jelölt lett volna az európai választásokon, és hogy emiatt szerepelt volna a választói névjegyzékben.
87 Meg kell tehát állapítani, hogy kérelme e tekintetben jogilag nyilvánvalóan megalapozatlan.
88 Ennélfogva a keresetet teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
89 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a pervesztes felet kötelezik a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az Európai Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék Beniamino Donnicit kötelezi a jelen eljárással összefüggésben felmerült költségek viselésére.
Kelt Luxembourgban, 2014. március 20‑án.
E. Coulon | | S. Frimodt Nielsen |