T‑727/16. sz. ügy
Repower AG
kontra
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala
„Európai uniós védjegy – Fellebbezési tanács korábbi határozatra hivatkozó határozata – A 207/2009/EK rendelet 80. cikke (jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 103. cikke) – A jogsértő igazgatási aktusok visszavonására lehetőséget adó általános jogelv”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (ötödik tanács), 2018. február 21.
1. Európai uniós védjegy – Eljárási rendelkezések – Törlés vagy visszavonás – A fellebbezési tanácsok hatásköre
(207/2009 tanácsi rendelet, 65. cikk, és 80. cikk, (1) és (3) bekezdés)
2. Európai uniós védjegy – Eljárási rendelkezések – Törlés vagy visszavonás – Feltétel – Nyilvánvaló eljárási hiba – Az indokolás elégtelensége – Kizártság
(207/2009 tanácsi rendelet, 80. cikk)
3. Európai uniós védjegy – Eljárási rendelkezések – Általános elvekre való hivatkozás – A jogsértő igazgatási aktusok visszaható hatályú visszavonására lehetőséget adó általános jogelv
(207/2009 tanácsi rendelet)
4. Európai uniós védjegy – Eljárási rendelkezések – Általános elvekre való hivatkozás – A jogsértő igazgatási aktusok visszaható hatályú visszavonására lehetőséget adó általános jogelv – A megfelelő ügyintézés elvével való összeegyeztethetőség
(207/2009 tanácsi rendelet)
5. Intézmények jogi aktusai – Visszavonás – Jogellenes aktusok – Feltételek
6. Európai uniós védjegy – Eljárási rendelkezések – A határozatok indokolása – A 207/2009 rendelet 75. cikkének első mondata – Az EUMSZ 296. cikkével azonos hatály
(EUMSZ 296. cikk; 207/2009 tanácsi rendelet, 75. cikk, első mondat)
7. Intézmények jogi aktusai – A jogalap megválasztása – Hiba – Az aktus megsemmisítése – Feltételek
1. Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) vizsgálati iránymutatásainak A. része 6. szakaszának 1.2 pontja előírja, hogy „a visszavonási/törlési határozatot az az osztály vagy szervezeti egység hozza meg, amely a bejegyzést végezte, illetve amely a határozatot hozta, és ezen visszavonási/törlési határozattal szemben a 207/2009 rendelet 58. cikkének (2) bekezdése értelmében fellebbezés nyújtható be”.
Az EUIPO vizsgálati iránymutatásainak a visszavonási jogra vonatkozó e rendelkezései valóban nem említik a fellebbezési tanácsokat. Azonban ezek az iránymutatások csupán azon magatartási szabályok írott szabályba foglalását jelentik, amelyek elfogadását az EUIPO saját maga vállalja. Ennélfogva ezen iránymutatások előírásai önmagukban nem élvezhetnek elsőbbséget az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet, valamint a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet rendelkezéseivel szemben, de azok még e rendelkezéseknek az uniós bíróság általi értelmezésére sem lehetnek hatással. Éppen ellenkezőleg, ezeket az iránymutatásokat a 207/2009 és a 2868/95 rendelet rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni.
Következésképpen az EUIPO vizsgálati iránymutatásainak rendelkezéseiből nem lehet arra következtetni, hogy a fellebbezési tanácsok nem jogosultak a határozataik visszavonására, amennyiben a 207/2009 rendelet 80. cikkének az e rendelet 65. cikkével összefüggésben értelmezett (3) bekezdése korábbi változatából kiderül, hogy a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változatában szabályozott visszavonási jog a fellebbezési tanácsokat is megilleti.
Ráadásul rá kell mutatni, hogy a Törvényszék korábban már megállapította, hogy nem zárja ki a Bizottság határozatának visszavonását, ha a visszavonás időpontjában a Törvényszék előtt az e határozattal szemben benyújtott kereset alapján eljárás van folyamatban. Semmi nem utal arra, hogy más megoldás születne a fellebbezési tanácsok határozatai esetén. Épp ellenkezőleg, meg kell állapítani, hogy amikor a Törvényszék úgy határoz, hogy a visszavonás miatt okafogyottá vált valamely fellebbezési tanács előtte megtámadott határozatának elbírálása, ezzel hallgatólagosan elismeri, hogy a fellebbezési tanácsok hatáskörrel rendelkeznek a határozataik visszavonására, még akkor is, ha e határozatokkal szemben keresetet nyújtottak be a Törvényszék előtt.
(lásd: 39–41. és 44. pont)
2. A Törvényszék rámutatott arra, hogy az indokolás hiányossága nem tekinthető az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdése korábbi változatának értelmében vett eljárási hibának. Ugyanígy, a Törvényszék kiemelte, hogy az érdemi kérdések, mint például a fellebbezési tanács határozatának módosítása nem vizsgálható a 207/2009 rendelet 80. cikkének korábbi változata keretében.
Emellett a 2011. november 22‑i mPAY24 kontra OHIM – Ultra ítéletben (T‑275/10), a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbezési tanács határozatának olyan helyesbítése, amely e határozatot a vitatott védjegynek az árujegyzékében szereplő árukra és szolgáltatásokra vonatkozó leíró jellegéről szóló ponttal egészítette ki, a kijavított határozatnak a lényegét érinti. A Törvényszék ebből nemcsak arra következtetett, hogy ezt a helyesbítést nem lehetett volna a közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 53. szabálya (jelenleg a 2017/1001 rendelet 102. cikkének (1) bekezdése) alapján meghozni, amely előírja, hogy „csak a nyelvi és másolási hibák, valamint a nyilvánvaló elírások javíthatók ki”, hanem arra is, hogy erre a 207/2009 rendelet 80. cikke korábbi változata alapján sem kerülhetett volna sor, mivel e cikk alkalmazásának feltételei az adott ügyben nem teljesültek, hiszen nem valósult meg nyilvánvaló eljárási hiba.
A 2011. november 22‑i MPAY24 ítélet (T‑275/10) alapjául szolgáló ügyben a fellebbezési tanács a helyesbítésében a kijavított határozatot az ez utóbbi indokolásának kiegészítésére irányuló ponttal egészítette ki. A fent hivatkozott ítéletből tehát kiderül, hogy egy határozat indokolásának kiegészítése e határozat lényegét érinti, és hogy az indokolás hiányossága nem tekinthető a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdése korábbi változatának értelmében vett eljárási hibának.
Ezt a következtetést az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) által hivatkozott 2011. október 18‑i Ketrecek és kosarak ítélet (T‑53/10) sem vonja kétségbe. Az említett ítélet 37. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a védelemhez való jog megsértése olyan hiba, amely kihatással van a fellebbezési tanács határozatának meghozatalára vezető eljárásra, és ennélfogva a határozat érdemi részének érvénytelenségét eredményezheti. A Törvényszék ebből a megállapításból és azon ítélkezési gyakorlatból, mely szerint a „nyilvánvaló hiba” fogalma nem terjedhet ki a megtámadott határozat érdemi részének érvénytelenségét eredményező hibákra, arra következtetett, hogy a védelemhez való jog megsértése nem minősül a közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002 rendelet végrehajtásáról szóló 2245/2002 rendelet 39. cikke értelmében vett olyan nyilvánvaló hibának, amely miatt e határozat kijavítható lenne. Ennélfogva a 2011. október 18‑i Ketrecek és kosarak ítélet (T‑53/10) 37. pontjából nem vonható le semmilyen következtetés arra a kérdésre vonatkozóan, hogy az indokolás hiányossága a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdése korábbi változatának értelmében vett „nyilvánvaló eljárási hibának” minősül‑e.
(lásd: 55–58. pont)
3. Tekintettel a fellebbezési tanácsok által folytatott eljárások közigazgatási jellegére, a fellebbezési tanácsok által hozott határozatok közigazgatási jellegűek, és ennek következtében a fellebbezési tanácsok főszabály szerint a jogsértő közigazgatási határozatok visszavonására lehetőséget adó általános jogelv alapján visszavonhatják a határozataikat.
Meg kell azonban határozni, hogy – figyelembe véve azt, hogy az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) egyes szervezeti egységei által hozott határozatok visszavonására vonatkozó rendelkezés szerepel az európai uniós védjegyről szóló 207/2009 rendeletben – egy fellebbezési tanács határozatának visszavonása alapulhat‑e ezen az általános jogelven.
Az EUIPO által hivatkozott 2011. október 18‑i Ketrecek és kosarak ítélet (T‑53/10) nem teszi lehetővé e kérdés megválaszolását. Valóban, a Törvényszék ebben az ítéletben, miután megállapította, hogy a fellebbezési tanács nem fogadhat el helyesbítő határozatot a közösségi formatervezési mintáról szóló 6/2002 rendelet végrehajtásáról szóló 2245/2002 rendelet 39. cikke alapján, megvizsgálta, hogy lehetett‑e ezen határozat alapja a jogsértő közigazgatási határozatok visszavonására lehetőséget adó általános jogelv. A 6/2002 rendeletben és a 2245/2002 rendeletben azonban nincsen a 207/2009 rendelet 80. cikkével egyenértékű, a formatervezési mintákra vonatkozó határozatok visszavonásának eljárását szabályozó rendelkezés.
A Törvényszék az állami támogatásokkal kapcsolatos ügyekben hozott, 2007. szeptember 12‑i González y Díez kontra Bizottság ítéletben (T‑25/04, 97. pont) és a 2015. szeptember 18‑i Deutsche Post kontra Bizottság ítéletben (T‑421/07 RENV, 47. pont) – miután megállapította, hogy a Bizottság a bizottsági határozatok visszavonásának lehetőségét szabályozó, az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999 rendelet 9. cikke alapján nem vonhatta vissza a határozatát – rámutatott arra, hogy az állami támogatásokról szóló határozat Bizottság általi visszavonásának lehetősége semmi esetre sem korlátozódik pusztán az e rendelet 9. cikkében meghatározott esetre, amely csak azon általános jogelv sajátos kifejeződése, amely szerint lehetőség van valamely alanyi jogokat teremtő jogellenes közigazgatási határozat visszaható hatályú visszavonására. A Törvényszék hozzátette, hogy minden esetben sor kerülhet ilyen visszavonásra, azzal a feltétellel, hogy a határozatot elfogadó intézmény tiszteletben tartja az észszerű határidőhöz és a határozat – annak jogszerűségében bízó – jogosultjának jogos elvárásaihoz kapcsolódó feltételeket.
Az előző pontban említett ítéletekből tehát kiderül, hogy az intézmények meghatározott feltételekkel még abban az esetben is visszavonhatják a határozataikat az alanyi jogokat teremtő jogellenes közigazgatási határozat visszaható hatályú visszavonására lehetőséget adó általános jogelv alapján, ha a jogalkotó szabályozta az ezen intézmények határozatainak visszavonására irányuló eljárást.
Ráadásul, noha a 207/2009 rendelet 83. cikke valóban előírja, hogy „ha e rendelet, a végrehajtási rendelet, a díjrendelet, illetve a fellebbezési tanácsok ügyrendje nem tartalmaz eljárási rendelkezéseket, a hivatal a tagállamokban általánosan elismert eljárásjogi elveket veszi figyelembe”, és az ítélkezési gyakorlat értelmében ezt a cikket csak akkor lehet alkalmazni, ha kétség merül fel, vagy ellentmondásosság állapítható meg az eljárási rendelkezésekkel kapcsolatban (lásd: 2010. szeptember 13‑i Travel Service kontra OHIM – Eurowings Luftverkehrs [smartWings], T‑72/08, nem tették közzé, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), azonban az említett cikk nem mondja ki, hogy eljárási rendelkezés megléte esetén az EUIPO‑nak figyelmen kívül kell hagynia ezeket az elveket. Mindenesetre, mivel a nyilvánvaló eljárási hiba kifejezés meghatározását nem tartalmazzák a fent említett rendeletek, a 207/2009 rendelet 80. cikke (1) bekezdésének korábbi változata nem egyértelmű, és nem elég világos ahhoz, hogy ki lehessen zárni a 207/2009 rendelet 83. cikkének alkalmazását.
(lásd: 61–66. pont)
4. A jogsértő határozatok visszavonására lehetőséget adó általános jogelv összeegyeztethető a gondos ügyintézés elvével. Ismételten kimondásra került ugyanis, hogy jogszerű, és a megfelelő közigazgatási ügyintézés érdekeit szolgálja, ha egy határozat hibái és hiányosságai kijavításra kerülnek.
Ráadásul, ugyan a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve megköveteli, hogy valamely jogsértő aktus visszavonásának észszerű határidőn belül kell történnie, és hogy figyelemmel kell lennie annak mértékére, amennyire az érdekelt esetlegesen bízhatott a jogi aktus jogszerűségében, az is biztos azonban, hogy az ilyen visszavonás elvben megengedett.
Végül meg kell említeni, hogy egyáltalán nem kapcsolódik jogerő a fellebbezési tanácsok határozataihoz, többek között amiatt, hogy az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) által folytatott eljárások nem bírói, hanem közigazgatási jellegűek.
(lásd: 84–86. pont)
5. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 72. pont)
6. Lásd a határozat szövegét.
(lásd:74., 75. pont)
7. Lásd a határozat szövegét.
(lásd: 89. pont)