C‑367/15. sz. ügy

Stowarzyszenie „Oławska Telewizja Kablowa”

kontra

Stowarzyszenie Filmowców Polskich

(a Sąd Najwyższy [Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 2004/48/EK irányelv – 13. cikk – Szellemi és ipari tulajdon – Jogsértés – A kártérítés kiszámítása – Valamely tagállam szabályozása – A rendes esetben járó díjak összegének kétszerese”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2017. január 25.

Jogszabályok közelítése – A szellemi tulajdonjogok érvényesítése – 2004/48 irányelv – Intézkedések, eljárások és jogorvoslatok – Kártérítés megítélése – Nemzeti szabályozás, amely anélkül, hogy bizonyítani kellene a ténylegesen elszenvedett kárt, az érintett mű felhasználásának engedélyezése esetén járó megfelelő díjazás kétszeresét képező összeg megfizetését írja elő – Megengedhetőség

(2004/48 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (26) preambulumbekezdés és 13. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, b) pont)

A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügy tárgyát képező szabályozás, amely szerint a megsértett szellemi tulajdonjog jogosultja választhat, hogy az e jogot megsértő személytől az elszenvedett kár megtérítését kéri az adott ügyre jellemző sajátos szempontokra figyelemmel, vagy pedig anélkül, hogy bizonyítania kellene a tényleges kárt, az érintett mű felhasználásának engedélyezése esetén járó díjazás kétszeresének megfelelő összeg megfizetését kéri.

Ezt az értelmezést nem vonhatja kétségbe az a tény, hogy először is a hipotetikus díjazás kétszerese alapján kiszámított kártérítés nem teljesen arányos a jogaiban megsértett fél által ténylegesen elszenvedett kárral. Ugyanis e jellemző minden átalány jellegű kártérítésnél megtalálható, hasonlóan a 2004/48 irányelv 13. cikke (1) bekezdése második albekezdésének b) pontja által kifejezetten előírtakhoz.

Másodszor, az említett értelmezést az a tény sem ingatja meg, hogy a 2004/48 irányelvnek, amint az annak (26) preambulumbekezdéséből kiderül, nem az a célja, hogy büntető jellegű kártérítésből álló kötelezettséget vezessen be. Ugyanis, egyrészt, szemben azzal, amit a kérdést előterjesztő bíróság állítani látszik, az a tény, hogy a 2004/48 irányelv nem tartalmaz kötelezettséget a tagállamok számára arra vonatkozóan, hogy úgynevezett „büntető jellegű” kártérítésről rendelkezzenek, nem értelmezhető úgy, mint az ilyen intézkedés bevezetésére vonatkozó tilalom. Másrészt, anélkül hogy arról a kérdésről dönteni kellene, hogy az úgynevezett „büntető jellegű” kártérítés bevezetése ellentétes‑e a 2004/48 irányelv 13. cikkével vagy sem, nem tűnik úgy, hogy az alapeljárásban alkalmazandó rendelkezés ilyen kártérítés megfizetésére vonatkozó kötelezettséget tartalmazna.

Végül, harmadszor, ami azt az érvet illeti, miszerint a jogaiban megsértett fél, azáltal, hogy a kártérítést a hipotetikus díjazás kétszerese alapján is kiszámíthatja, többé már nem köteles bizonyítani a szerzői jog megsértésének alapját képező tény és az elszenvedett kár közötti okozati kapcsolatot, azt kell megállapítani, hogy ezen érv az „okozat” fogalmának túlságosan szigorú értelmezésén alapul, amely szerint a jogaiban megsértett jogosultnak nemcsak az e tény és az elszenvedett hátrány közötti okozati kapcsolatot kell bizonyítania, hanem ez utóbbi pontos összegét is. Márpedig az ilyen értelmezés nem egyeztethető össze magának a kártérítés átalányösszegben való rögzítésének az elgondolásával, és ennélfogva a 2004/48 irányelv 13. cikke (1) bekezdése második albekezdése b) pontjával sem, amely lehetővé teszi az ilyen típusú kártérítést.

(vö. 26–29., 32., 33. pont és rendelkező rész)