2011. május 20-án benyújtott kereset - Ezz és társai kontra Tanács
(T-256/11. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperesek: Ahmed Abdelaziz Ezz (Giza, Egyiptom), Abla Mohammed Fawzi Ali Ahmed (London, Egyesült Királyság), Khadiga Ahmed Ahmed Kamel Yassin (London, Egyesült Királyság) és Shahinaz Abdel Azizabdel Wahab Al Naggar (Giza, Egyiptom) (képviselők: M. Lester barrister és J. Binns solicitor)
Alperes: az Európai Unió Tanácsa
Kereseti kérelmek
A Törvényszék semmisítse meg az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. március 21-i 2011/172/KKBP tanácsi határozatot (HL 2011. L 76., 63. o.), és az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. március 21-i 2011/270/EU tanácsi rendeletet (HL 2011 L 76., 4. o.) a felperesekre vonatkozó részükben.
az alperest kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetükkel a felperesek az EUMSZ 263. cikk alapján az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. március 21-i 2011/172/KKBP tanácsi határozatnak és az egyiptomi helyzet tekintetében egyes személyekkel, szervezetekkel és szervekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. március 21-i 2011/270/EU tanácsi rendeletnek a felperesekre vonatkozó részükben történő megsemmisítését kérik.
Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek öt jogalapra hivatkoznak.
1. Az első jogalapot a felperesek arra alapítják, hogy a 2011/172/KKBP tanácsi határozat 1. cikkében és a 2011/270/EU tanácsi rendelet 2. cikkében megállapított, a korlátozó intézkedések felperesekkel szembeni meghozatalához szükséges feltétel nem teljesül. A felperesek továbbá azt állítják, hogy az alperes által a korlátozó intézkedések felperesekkel szembeni meghozatalának igazolására alkalmazott jogalap teljesen homályos, nem meghatározott, nem megalapozott, nem igazolható és elégtelen ezen intézkedések alkalmazásának igazolására.
2. A második jogalapot a felperesek arra alapítják, hogy az alperes megsértette a felperesek védelemhez való jogát és hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, amennyiben:
- a korlátozó intézkedések nem rendelkeznek a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó határozat alapjául szolgáló bizonyítékok felperesekkel való közlésére vonatkozó eljárásról vagy olyan eljárásról, amely lehetővé teszi az említett bizonyítékokra vonatkozó észrevételeik érdemi ismertetését;
- a korlátozó intézkedésekben adott indokolás a bírósági eljárást illetően általános, megalapozatlan és homályos hivatkozást tartalmaz; és
- az alperes nem szolgált kellő információval, amely ténylegesen lehetővé tenné a felpereseknek, hogy ismertessék az álláspontjukat, ami nem teszi lehetővé a Törvényszék számára annak értékelését, hogy a Tanács határozata és értékelése megalapozott volt-e és megcáfolhatatlan bizonyítékokon alapult.
3. A harmadik jogalapot a felperesek arra alapítják, hogy az alperes nem adott a felpereseknek kellő indokolást a vitatott intézkedések hatálya alá történő felvételüket illetően, megsértve ezáltal a határozatát igazoló tényleges és különös okok egyértelmű kifejtésére vonatkozó kötelezettségét, azokat az egyedi és különös okokat is beleértve, amelyek arra a vélekedésre vezették, hogy a felperesek volt a felelősek Egyiptom állami pénzeszközeinek hűtlen kezeléséért.
4. A negyedik jogalapot a felperesek arra alapítják, hogy a Tanács indokolatlanul és aránytalanul megsértette a felperesek tulajdonhoz való jogát, valamint jóhírnevét, mivel:
- a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedéseknek jelentős és tartós hatása van az alapvető jogaikra;
- a felperesekre való alkalmazásuk nem igazolt;
- az alperes nem bizonyította, hogy a pénzeszközök teljes befagyasztása a legkevésbé korlátozó eszköz az ilyen cél eléréséhez, sem azt, hogy a felpereseknek okozott nagyon jelentős sérelem igazolt és arányos volt.
5. Az ötödik jogalapot a felperesek arra alapítják, hogy az alperes általi felvételük azon személyek listájára, akikkel szemben a korlátozó intézkedések alkalmazandók, nyilvánvaló értékelési hibán alapult.
____________