T‑157/23. sz. ügy
(Kivonatos közzététel)
Kneipp GmbH
kontra
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala
A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2024. április 24.
„Európai uniós védjegy – Felszólalási eljárás – A Joyful by nature európai uniós szóvédjegy bejelentése – JOY korábbi európai uniós szóvédjegy– Viszonylagos kizáró ok – A jóhírnév sérelme – Az (EU) 2017/10018 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése – A jóhírnév bizonyítása – A korábbi védjegy megkülönböztető képességének vagy jóhírnevének tisztességtelen kihasználása”
1. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló, jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy nem hasonló termékekre vagy szolgáltatásokra kiterjesztett oltalma – Feltételek – A védjegy jóhírneve a tagállamban vagy az Unióban – Fogalom – Értékelési szempontok
(2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 8. cikk, (5) bekezdés)
(lásd: 15., 19. pont)
2. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló, jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy nem hasonló termékekre vagy szolgáltatásokra kiterjesztett oltalma – Feltételek – A védjegy jóhírneve a tagállamban vagy az Unióban – A jóhírnév bizonyítása – Bizonyítási teher
(2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 8. cikk, (5) bekezdés)
(lásd: 20–22., 38–42. pont)
3. Európai uniós védjegy – Az európai uniós védjegy meghatározása és megszerzése – Viszonylagos kizáró okok – Azonos vagy hasonló, jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy jogosultja általi felszólalás – A jóhírnévvel rendelkező korábbi védjegy nem hasonló termékekre vagy szolgáltatásokra kiterjesztett oltalma – Joyful by nature és JOY szóvédjegy
(2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 8. cikk, (5) bekezdés)
(lásd: 31–36., 58–60., 73–75., 88., 92. pont)
Összefoglalás
Ítéletében a Törvényszék elutasítja a felperes Kneipp GmbH védjegybejelentő keresetét, és határoz a védjegy jóhírnevére vonatkozó bizonyítási teher kérdéséről. Álláspontja szerint ugyanis, bár a védjegy jóhírnevét érintő bizonyítási teher e védjegy jogosultjára hárul, mivel a jóhírnévét fokozatosan veszíti el a védjegy, a felperesnek kell bizonyítania, hogy a korábbi védjegy által az évek során fokozatosan megszerzett jóhírnév a vizsgált utolsó év során hirtelen megszűnt.
2019. november 29‑én a felperes a Joyful by nature szómegjelölés európai uniós ábrás védjegyként történő lajstromozását kérte az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalától (EUIPO).(1)
A Jean Patou felszólalást nyújtott be e védjegy lajstromozásával szemben, arra hivatkozva, hogy fennáll az összetévesztés veszélye és sérül több korábbi jogának, köztük a 2016‑ban lajstromozott JOY európai uniós szóvédjegynek a jóhírneve.
Az EUIPO felszólalási osztálya az említett korábbi védjegy jóhírnevére tekintettel a 2017/1001 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése alapján helyt adott a felszólalásnak.(2)
A felperes fellebbezését követően az EUIPO fellebbezési tanácsa bizonyos szolgáltatások tekintetében részben hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát. A többi áru és szolgáltatás vonatkozásában azonban elutasította a keresetet, mivel többek között úgy ítélte meg, hogy a Jean Patou bizonyította a korábbi védjegynek a parfümök és illatszerek tekintetében fennálló, szilárd jóhírnevét.
A felperes ebben az összefüggésben nyújtott be keresetet a 2017/1001 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére hivatkozva.
A Törvényszék álláspontja
A korábbi védjegy jóhírneve fennállásának értékelése keretében a Törvényszék elöljáróban emlékeztet arra, hogy a védjegy jóhírnevének a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának napján kell fennállnia, azaz a jelen ügyben 2019. november 29‑én.
Először is a Törvényszék megállapítja, hogy a Jean Patou által benyújtott bizonyítékok alátámasztják, hogy a korábbi védjegy ebben az időpontban az Unió területének jelentős részén jóhírnevet élvezett a parfümök és illatszerek tekintetében. A korábbi védjegyet ugyanis az érintett nagyközönség széles körben ismeri, még akkor is, ha a Joy parfüm az említett bizonyítékok által hivatkozott rangos elismeréseket több évvel ezelőtt kapta, és az értékesítési adatok 2013 és 2018 között csökkentek. A Törvényszék álláspontja szerint a korábbi védjegy a múltban mindenképpen nagy fokú közismertségnek örvendett, amely – még ha feltételezzük is, hogy az évek során csökkent – a bejelentett védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában is fennállt, és így a közismertség egy bizonyos „maradványa” ebben az időpontban továbbra is fennállhatott.
Másodszor a Törvényszék a jóhírnévre vonatkozó bizonyítási teherről határoz, emlékeztetve arra, hogy a szóban forgó védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának napját megelőzően vagy az után, egy bizonyos időben keletkezett dokumentum hasznos információkat tartalmazhat, tekintettel arra, hogy a védjegyek általában fokozatosan szereznek jóhírnevet. Rámutat arra, hogy ugyanez az érvelés vonatkozik az ilyen jóhírnév elvesztésére is, amelyre általában szintén fokozatosan kerül sor. Az ilyen dokumentum bizonyító ereje a bejelentés napjától eltelt időszak rövidebb vagy hosszabb voltától függően változhat. E tekintetben az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy önmagában még az a puszta tény sem foszthatja meg a bizonyítékokat bizonyító erejüktől, hogy azok a bejelentés napját öt évvel megelőző időpontra vonatkoznak. Ezenkívül, szintén az ítélkezési gyakorlat szerint, a jóhírnevet érintő bizonyítási teher a korábbi védjegy jogosultjára hárul.
A jelen ügyben a fellebbezési tanács kiemelte, hogy a benyújtott bizonyítékok többsége a 2013 és 2017 közötti időszakra vonatkozik, illetve közülük néhány ennél is korábbra, 1990‑ra, 2000‑ra vagy 2006‑ra, a bizonyítékok ugyanakkor a Jean Patou azon folyamatos erőfeszítéseire utalnak, hogy fenntartsa a 2018. évi piaci részesedését. Hozzátette, hogy a jóhírnév elvesztése ritkán következik be egyetlen alkalommal, inkább egy hosszú időn át tartó, összefüggő folyamatról van szó, mivel a jóhírnév általában több éven keresztül keletkezik, és azt nem lehet egyszerűen be‑ és kikapcsolni. Így a fellebbezési tanács szerint a felperesnek kell bizonyítania a jóhírnév rövid időn belüli, ilyen drasztikus elvesztését.
A Törvényszék megállapítja, hogy ez az értékelés nem minősül a bizonyítási teher megfordításának, és megfelel az említett ítélkezési gyakorlatnak. Olyan konkrét bizonyítékok hiányában ugyanis, amelyek alátámasztanák, hogy a korábbi védjegy által évek során fokozatosan megszerzett jóhírnév a vizsgált utolsó év során hirtelen megszűnt volna, a fellebbezési tanács jogosan állapította meg, hogy a korábbi védjegy a releváns időpontban még mindig jóhírnevet élvezett.
A Törvényszék folytatja elemzését, és következésképpen megállapítja, hogy a fellebbezési tanács nem követett el értékelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy az érintett vásárlóközönség kapcsolatba hozhatja egymással az ütköző védjegyeket. Így a Törvényszék, miután megállapítja, hogy egyrészt fennáll annak a jövőbeni, nem feltételezett veszélye, hogy a felperes tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegy jóhírnevét, másrészt pedig a bejelentett védjegy használatának nincs alapos indoka, a keresetet teljes egészében elutasítja.