A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)

2012. május 22.

T‑317/11. P. sz. ügy

Ioannis Vakalis

kontra

Európai Bizottság

„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíjak – A nemzeti nyugdíjjogosultságok átvitele – A nyugdíjra jogosító szolgálati idő számítása – Általános végrehajtási rendelkezések – Indokolási kötelezettség – A kontradiktórius eljárás elve – Az egyenlő bánásmód elve”

Tárgy:      Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) F‑38/10. sz., Vakalis kontra Bizottság ügyben 2011. április 13‑án hozott ítélete ellen benyújtott és ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.

Határozat:      A Törvényszék a fellebbezést elutasítja. Ioannis Vakalis maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottságnál a jelen eljárásban felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Eljárás – Az ítéletek indokolása – Terjedelem – Azon kötelezettség, hogy minden felhozott jogsértésről határozni kell

(A Bíróság alapokmánya, 36. cikk, és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés)

2.      Tisztviselő – Kereset – Jogellenességi kifogás – A jogszabály rendelkezései jogszerűségének elbírálására hatáskörrel nem rendelkező kinevezésre jogosult hatóság – Következmények

(EUMSZ 263. cikk, (2) bekezdés, és EUMSZ 277. cikk)

3.      Uniós jog – Elvek – Egyenlő bánásmód – Megsértés – Fogalom

1.      Noha a Közszolgálati Törvényszék határozatai indokolására vonatkozó kötelezettsége nem foglalja magában, hogy a Közszolgálati Törvényszék köteles részletekbe menően válaszolni a fellebbező minden egyes érvére különösen, ha azok nem kellően világosak és pontosak, és nincsenek részletes bizonyítékokkal alátámasztva, a Közszolgálati Törvényszék mindenképpen köteles megvizsgálni az összes előtte felhozott jogsértést.

(lásd a 45. pontot)

Hivatkozás:

a Törvényszék T‑50/08. P. sz., Michail kontra Bizottság ügyben 2009. november 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑127. o. és II‑B‑1‑775. o.) 42. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A kinevezésre jogosult hatóság nem bírálhatja el az általa alkalmazandó jogszabály rendelkezéseinek jogszerűségét. Ennélfogva az e hatóság által a közigazgatási eljárás során az ilyen rendelkezések jogszerűségének vitatása alkalmával kifejtett indokolás nem befolyásolja sem azokat a jogellenességi okokat, amelyekre e rendelkezésekkel szemben a felperes az uniós bíróság előtt a jogellenességi kifogás keretében hivatkozhat – mivel ezek azok az okok, amelyekről az EUMSZ 277. cikk alapján az EUMSZ 263. cikk második bekezdése rendelkezik –, sem pedig az említett bíróság e rendelkezések jogszerűségére vonatkozó értékelését.

(lásd a 62. pontot)

3.      A tisztviselők által valamely nemzeti nyugdíjrendszerben szerzett nyugdíjjogosultságoknak az uniós nyugdíjrendszerbe történő átvitelére vonatkozó szabályok megalkotása során az uniós jogalkotó köteles tiszteletben tartani az egyenlő bánásmód elvét. Ez az elv, mint az uniós jog általános elve, megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és a különböző helyzeteket ne kezeljék azonos módon, hacsak ez a bánásmód objektíve nem igazolt. Ebben a tekintetben az egyenlő bánásmód elvének az eltérő kezelés általi megsértésének az az előfeltétele, hogy a hivatkozott helyzetek hasonlóak legyenek valamennyi, az ezeket jellemző tényező szempontjából, így különösen az e különbségtételt létrehozó uniós aktus tárgyának és céljának, valamint azon terület elveinek és céljainak szempontjából, amelyhez a szóban forgó aktus tartozik. Ebből arra lehet következtetni, hogy az annak megállapítására irányuló vizsgálat során, hogy különböző helyzeteket azonos módon kezeltek‑e, figyelembe kell venni az e helyzetekre jellemző valamennyi tényezőt is. Ezenkívül ahhoz, hogy az érintett intézménynek fel lehessen róni az egyenlő bánásmód elvének megsértését, arra is szükség van, hogy a szóban forgó eljárás bizonyos személyeket másokhoz képest hátrányos helyzetbe hozzon.

(lásd a 76., 77., 79. és 80. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑127/07. sz., Arcelor Atlantique és Lorraine és társai 2008. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑9895. o.) 23., 25., 26. és 39. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.